Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-13 / 62. szám

2 • PETŐFI NÉPE # 1976. március 13. ESEMÉNYEK SOROKBAN Libanon válságos órákat él Ellentmondásos jelentések a katonai hatalomátvételről • Jellegzetes pillanatfelvétel a libanoni Tripoli városából, ahol ugyancsak súlyos harcok robbantak ki. (Telefoto—AP—MTI—KS.) BUDAPEST Dr. Maróthy László^ az MSZMP Politikai Biozttságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának el­ső titkára pénteken a KISZ KB székházában fogadta Abdallah Fadheit, Algéria ifjúsági és sportügyi miniszterét, aki hivata­los látogatáson tartózkodik ha­zánkban. SZÓFIA Fidel Castro, a Kubai Kommu­nista Párt Központi Bizottságá­nak első titkára, a kubai forra­dalmi kormány elnöke, aki Tódor Zsivkovnak, a Bolgár Kommu­nista Párt Központi Bizottsága első titkárának, az államtanács elnökének meghívására tett ba­ráti játogatást Bulgáriában, pén­teken elutazott Szófiából. Castrót és kíséretét a repülőtéren a bol­gár párt- és állami élet vezető személyiségei búcsúztatták. (BTA) NEW YORK Az amerikai^ kommunisták is megkezdték országos választási kampányukat. A párt fő jelsza­vai : a polgári demokrácia két- párti rendszerének elutasítása és a dolgozók érdekeinek védelme a nagytőkével szemben. Mint is­meretes, a kommunista párt Gus Hall főtitkárt és Jarvis Tyner PB-tagot jelölte elnöknek, illetve alelnöknek. A kampányban a kommunista aktivisták ország­szerte kifejtik a párt program­ját, amelynek főbb pontjai a bé­keharc fokozása és az enyhülés elmélyítése, a nagytőke és a ka­tonai-ipari komplexum erőszak­politikájának elutasítása, a mun­kanélküliség és a fajgyűlölet fel­számolásának követelése. (TASZSZ) Csütörtökön este az Aziz Ahdab tábornok vezetésével a li. banoni hadsereg egy része ha­talomátvételt hajtott végre — ez a hatalom azonban koránt­sem egyértelmű. Az egybehang­zó hírügynökségi jelentések sze­rint a helyzet áttekinthetetlen. Puccsnak egyébként csak a hírügynökségek nevezik a ka­tonai akciót, maga Ahdab tá­bornok kijelentette, hogy nem puccsot, hanem a „libanoni de­mokrácia helyreállítását célzó kiigazító intézkedést” hajtott vég­re. A lázadók félszólították Fran- gié elnököt és a kormányt, hogy mondjon le, Frangié azonban visszautasította az ultimátumot, és rádióbeszédben fordult támo­gatásért a lakossághoz. Azzal vádolta a lázadókat, hogy Liba­non felosztását tűzték ki célul. Ahdab tábornok — megerősít-, ve fenti kijelentését — azt is hangoztatta, hogy nem szándé­kozik átvenni a kormányfői posz. tot. Kijelentette, hogy • az új el­nök megválasztása után nyom­ban lemond katonai kormányzói hatásköréről, és csak a bejrúti katonai körzet parancsnoki tisz. tét tartja meg. Közölte az újság­írókkal, hogy a hadsereg a több mint tíz hónapja kirobbant pol­gárháború kezdete óta első íz­ben egységes. Elmondta, hogy nem áll kapcsolatban Khaitib- bal, a „libanoni arab hadse­reg” parancsnokával, de a lázadd hadsereghez átállt katonák közül többen csatlakoztak a mozga­lomhoz. (Ahdab személyéről a nyugati hírügynökségek közlik, hogy a tábornok a libanoni had­sereg legmagasabb rangú mu­zulmán tisztje.) Több dolog is növeli a zavart a libanoni események megítélé­sében. Ahdab tábornok — mint Libanon ideiglenes katonai kor­mányzója — pénteken délben egy olyan helyiségben tartott sajtóértekezletet, amelyet, a le­mondásra felszólított Frangié el-, nők képe díszített. Ugyanakkor a sajtóértekezleten egy szó sem hangzott el arról, hogy Frangiét a lázadók lemondásra szólítot­ták volna fel. Más jelentések szerint a Frangiéhoz hű rádiók a puccs összeomlásáról adtak hírt, az Ahdabhoz csatlakozott adók pedig hangoztatták, hogy vala­mennyi stratégiái fontosságú lé­tesítmény a lázadók kezén van. Bejrutban a puccsisták kezén levő rádió és televízió környé­kén időnként lövöldözés hallat­szik, ettől eltekintve azonban a fővárosban nyugalom yan. Tri- poliban és környékén azonban folytatódnak a harcok a hadse­reg és a lázadó egységek körött XI. kongresszusára készül a Bolgár Kommunista Párt A Bolgár Kommunista Párt kö­zeljövőben sorra kerülő XI. kong­resszusa alkalmából Vladimir Vi- denov, a Bolgár Népköztársaság budapesti nagykövete pénteken sajtótájékoztatót tartott a Bolgár Kulturális Központban. Hangsúlyozta: a BKP XI. kong­resszusa folytatása lesz annak az alkotó szellemnek, s megnyilvá­nulása az internacionalizmus, a béke eszméinek, amelyek átha­tották az SZKP XXV. kongresz- szusának egész munkáját. A BKP és a bolgár nép megsokszorozott erővel készül a kongresszusra a bolgár párt és társadalom életének kiemelkedő eseményére. Utalt arra is a nagykövet, hogy a kongresszus egybeesik a BKP fejlődésének új korszakát meg­nyitó 1956-os áprilisi plénum 20. évfordulójával. E történelmi je­lentőségű eseménnyel kezdődött a Bolgár Népköztársaság társa- dami fejlődésének felgyorsulása. A nagykövet a továbbiakban ismertette a kongresszus elé ke­rülő fő dokumentumokat, és szólt az 1975 decemberével zárult VI. ötéves tervben elért jelentős eredményeikről. Tovább fejlődtek az ország kül­gazdasági kapcsolatai. Egy sor nagyszabású integrációs vállal­kozás valósult meg a Szovjet­unióval ég a többi szocialista or­szággal a termelés szakosodása és a kooperálása terén, a nyers­anyagok közös erővel történő ki­aknázásában, a tudományos-tech­nikai együttműködésben és a tár­sadalmi élet más területein. A nagykövet:szolt a bolgár és a magyar népet egymáshoz fűző őszinte barátságáról, testvéri együttműködéséről, sokoldalú kapcsolataikról. A két ország gazdasági kapcsolatai az elmúlt ötéves terv idején szüntelenül fej­lődtek. Jelentős a fejlődés az áru­csere, a szakosodás és a koope­rál ás, az ipar különféle ágaza­taiban, a közös bolgár—magyar társaságoknál, fokozódott 'a nép- gazdasági tervek, a tudományos­technikai együttműködés és az idegenforgalom koordinációja. A nagykövet végül hangsúlyoz­ta, hogy az MSZMP programnyi­latkozata és a XI. kongresszus határozatai, valamint a BKP XI. kongresszusának * dokumentumai új látóhatárt tárnak fel a két párt és nép kapcsolatában. (MTI) NAPI KÜLPOLITIKAI KOMMENTÁR A Rajna-parti igen Nem kétséges, hogy a bonni szövetségi tanács egyhangú igen­je a józan ész diadala. Az utóbbi hetekben némi aggodalommal te­kintett az európai közvélemény a Rajna-parti fővárosra. Félő volt, hogy a lengyel—nyugatnémet szerződések végül is a Bundesrat, az NSZK-beli törvényhozás - fel­sőháza ellenzéki többségének fenntartásai miatt .elvéreznek. . Anitái ' örömtelibb a 'péntek déli eredmény :■ az-egyhangá;igen. Sok-sok 'kérdőjelet eloszlatott a ' kedvező kimenetelű szavazás. És egyben híven tükrözi azt az együttműködési készséget, amely valamennyi szocialista országot — Helsinki szellemében — áthat. A bonni kormány megkeresésére Varsó világos, józan válasza meg­könnyítette Schmidt kancellár és Genscher külügyminiszter dol­gát, egyben kilátástalanná tette a CDU/CSU további fenntartásait. Nem utolsósorban az is hozzájá­rult a szerződések elfogadásához, hogy a lengyel és a nyugatnémet főváros között valóságos forró drót létesült, s a két kormány közben többször is konzultált egymással. Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a nyugatnémet ellenzék kö­römszakadtáig igyekezett meg­akadályozni a ratifikálást. Végül még olyan jelentéktelen szöveg- módosítást is követelt, amely tu­lajdonképpen egy segédige törlé­séből állt, s amibe — éppen a megbékélés jeléül — a lengyel kormány készséggel beleegyezett. Napnál világosabb, hogy az 'el­lenzéki uniópártok elvi kifogáso­kat nem tudtak felsorakoztatni, mert. a., szerződések ellen .ilyen jellegű bírálathoz semmilyen alapot nem találtak. Maradtak te­hát a megszokott formulák: a szöveg egyes részleteinek kiforga­tása. Schmidt kancellár szívből jövő köszönetét mondott a lengyel kor­mánynak a megértésért. A koalí­ciód drámai helyzete feloldódott, a kormány nem kényszerült bizo­nyos intézkedések megtételére, amelyek a szavazás eredményte­lensége nyomán szükségessé vál­tak volna. Mi tagadás, súlyos és nyomasztó következménnyel járt volna a ratifikálás megtagadása. S aligha csak a lengyel—nyugat­német viszonyban éreztette volna káros hatását a CDU/CSU manő­vere: a szerződések újratárgyalá­sa az európai enyhülés folyamatá­ban is szükségtelen hátrányos kö­vetkezményekkel járt volna. DÉL-AMERIKAI VÁZLATOK (3.) Kuba az örök tavaszért • Bármilyen furcsán hangzik is: a tengerekkel körülvett Kubá­ban a mezőgazdaság egyik leg­főbb gondja a vízhiány. A sziget- országnak nincsenek hófödte he­gyei, bő vizű folyói. Az évi csa­padék meghaladja a magyaror­szági átlagot, de eső csak az év egyik felében hull. A másik hat hónapban egy csepp sem. A ku­bai mezőgazdaságnak tehát — érthető módon — a fő témája: hogyan őrizze meg a vizet. Ez döntő szerepet játszik a cukor­nádültetvények, az állattenyész­tés bővítésénél, a citrusfélék ter­mesztésénél egyaránt, Kuba a múlt években óriási lé­pést tett a száraz évszak hátrá­nyainak leküzdésére, vagy ahogy itt nevezik „az örök tavasz’’ meg­teremtésére. A forradalom győ­zelmének évében az öntözött te­rület 168 ezer hektár volt, az idén megközelíti a 700 000 hek- , tárt. Az ország minden részében újabb víztárolók épülnek, duz­zasztógátak, öntözőfürtök, hogy végleg leküzdjék a legnagyobb természeti hátrányt: ä fél éven át tartó szárazságot. A decemberi pártkongresszuson elfogadott irányelvek szerint a most kezdő­dött első,- ötéves terv végéig (1980- ra) az összes megművelhető föld­területet öntözni tudják. Ezzel megnyílik a lehetőség arra, hogy egyes növények termését évente kétszer arathassák. A szárazság hatását érzi az ál­lattenyésztés is. A trópusi éghaj­lat miatt az állatok egész télen kint tarthatók a legelőn. Az ok­tóbertől májusig tartó időszak­ban azonban a legelők kiszárad­nak, az állatok lesoványodnak, ahogy itt mondják — elöregedik a húsuk. A legelőjavítás feltétele megint a víz. Az előrelátó, céltudatos tervezésre utal, hogy a múlt évi 280 millió dolláros (soha ennyi még nem volt!) me­zőgazdasági beruházás jórészt -a víztárolók,' öntözőberendezések építésére fordították. • A kongresszus előtti hetek­ben, az agrárkérdésről folyó or­szágos vitában a párt egyik ve­zetője találóan fogalmazta meg: az egyoldalú gazdálkodás, a ránk hagyott örökség legkirívóbb hát­rányainak leküzdése után a ku­bai mezőgazdaság eljutott oda, hogy elindulhatott a tervszerű, a lakosság igényeinek kielégítésit célzó fejlesztés útján. Ennek egyik jele, hogy növekszik a gé­pesítés, a kemizálás szintje. A forradalom előtt- 9 ezer trak­tora volt az országnak: ta­valy már 55 | ezer üzemelt, s 1980-ra százezer traktor áll majd a mezőgazdaság rendelkezésére! A rövidesen üzemelő új műtrá­gyagyár lehetővé teszi, hogy a jelenlegi 1,5 miliő tonna műtrá­gya-felhasználást a duplájára emeljék, s egyben megszüntessék a behozatali mérleget érzékenyen érintő importot. Kubában a földterület 70 szár zaléka állami kézben van, 30 szá­zalékán kisbirtokosok gazdálkod­nak. Az utóbbiak — mintegy 250 ezer család — adják a cukorter­melés 18, a dohány 80, a zöldség 38 százalékát. Az állami gazda­ságok nagy horderejű beruházá­sai a következő években érezte-: tik jótékony hatásukat, s bizto­sítják a tartós fejlődés alapjait. A kisparasztoknak nyújtott kü­lönféle kedvezmények, állami tá­mogatások, ösztönző alkalmazása tovább növeli a termelési kedvet. • A januárban kezdődött első ötéves tervben továbbra is el­sőbbséget élvez a cukor, amely a devizabevételek 80 százalékát ad­ja. Emellett például rizsből és más termékekből rövidesen ön­ellátók lesznek. A tervek kapcso­lódnak a KGST-tagországok ter­veihez. így Kuba — kihasználva a szocialista integráció előnyeit — biztos piacot is tudhat, ma­gáénak. Király Ferenc (Vé^e.) Kormányhatározat a táppénzrendszer módosításáról • Az utóbbi években általá­nosságban javult a lakosság egész­ségi állapota. Táppénzes rendsze­rünk is elősegíti a betegék gyó­gyulását. Sokszor azonbari, olya­nok is táppénzes^ állományba ke­rültek, akiknek egészségi állapo­ta ezt nem indokolta volna. Ezért a táppénzes betegek aránya indo­kolatlanul is emelkedett: ’tavaly betegség címén — naponta átla­gosan 250 ezer ember maradt tá­vol munkahelyétől, vagyis na­ponta átlagosan 30 ezerrel többen estek ki a termelésből, mint öt évvel korábban. Az emelkedésben objektív okok is közrejátszottak. Az iparosodás eredményeként például a dolgo­zók száma ott növekedett a leg­gyorsabban, ahol e munka sajá­tosságai miatt már korábban is magasabb volt az átlagosnál a táppénzesek aránya. A korábbinál több a nyugdíjkorhatárt elért dolgozó, akik természetesen gyak­rabban betegeskednek. A táppén­zesek arányának emelkedésében közrejátszott az is. hogy az utób­bi időben gyakoribbá váltak a keringési, mozgásszervi, ideg- rendszeri megbetegedések, s azt is figyelembe kell venni, hogy a né­pesedéspolitikai rendelkezések to­vább növelték a táppénzre jogo­sultak körét. • Az objektív okokon túl azon­ban a munkafegyelem és a táp­pénzfegyelem lazulásának és a liberalizmusnak is nagy szelepe volt a táppénzesek arányának emelkedésében — ezt állapította meg legutóbbi ülésén a Miniszter- tanács. Az Egészségügyi Minisz­tériumnak a keresőképtelenség elbírálásával kapcsolatos intézke­déseit nem mindenütt hajtották végre következetesen. Egyebek között nem terjesztették ki kellő mértékben a főfoglalkozású üzem­orvosok táppénzbe vételi jogát. A keresőképesség elbírálása szem­pontjából jelentős orvosi állások, maradtak betöltetlenül. A betegek táppénzbe vételében nagy szerepet játszó tcörzeti orvosok túlterhel­tek. munkaidejük jelentős része receptek írásával telik el. Ezen kn ül az egészségügyi intézetek szétaprózottsága és a fölösleges, párhuzamos vizsgálatok is akadá­lyozzák a betegek hatékonyabb ellátását. Gyakran elmarad a kel­lő ellenőrzés, és soksteor a feltárt esetekben sem vonták következe­tesen felelősségre a vétkeseket. Ilyen körülmények között azok, akik indokolatlanul kérik a táp­pénzbe vételt az orvostól, ^gyak­rabban érik el céljukat. Időnként a vállalatok, állami szervek is befolyásolják az orvost, s előfor­dul korrupció is. A lelkiismeretes, tárgyilagos elbírálásra törekvő or­vosok sok helyütt népszerűtlenek, őket jelentik fel a leggyakrabban. A Minisztertanács megállapítot­ta: újabb intézkedések sorozatára van szükség a táppénzfegyelem megszilárdítása és annak érdeké­ben, hogy a keresőképtelenek aránya reálisan tükrözze a lakos­ság egészségi állapotát. Az egészségügyi szerveknek biz­tosítaniuk kell a keresőképesség szakszerű elbírálását. Ennek ér­dekében fokozni szükséges az or­szágos egészségügyi szakintéze­tek szakmai irányító tevékenysé­gét. Meg kell teremteni a haté­konyabb ellenőrzés feltételeit, a táppénzfegyelem megsértőit, a visszaélőket -— legyen' az orvos vagy beteg — felelősségre kell vonni. 0 A tervezett intézkedések kö­zött szerepel egyebek között az, hogy ellenőrző főorvosi. csoportot hoznak létre az Országos Orvos­szakértői Intézetben, amely az egész ország területén figyelem­mel kíséri a keresőképtelenség alakulását és szükség esetén hely­színi ellenőrzéseket tart. Hasonló céllal a fővárosban és a megyék­ben is létesítenek ellenőrző főor­vosi állásokat. Az eddigieknél jó­val több orvos kap táppénzbe vé­teli jogot és — az ellenőrzés haté­konyságának biztosítására — új, a korszerű követelményeknek jobban megfelelő adatszolgáltatá­si és nyilvántartási rendszert ala­kítanak ki, amely gépi adatfel­dolgozásra is alkalmas. Ugyanakkor fokozni kell a tár­sadalmi ellenőrzést is. Az egész­ségügyi apparátus mellett más szerveknek, a tanácsoknak, a vál­lalatoknak is kötelességük, hogy elősegítsék a táppénzes fegyelem javítását. Minden területen gon­doskodni kell a megfelelő nevelő és felvilágosító munkáról, és ar­ról, hogy a keresőképtélen bete­geket a lakásukon is ellenőrizzék. El kell érni, hogy a vállalatok so­ron kívül jelezzék, ha liberaliz­must tapasztalnak a keresőkép­telenség elbírálásánál, ha tudo­másukra jut, hogy indokolatlanul vesznek táppénzes állományba dol­P gozókat. Ugyanakkor a vállalatok­nak jobban kell gondoskodniuk a dolgozók testi épségének, egészsé­gének védelméről, az egészségügyi szervek bevonásával rendszeresen ellenőrizniük kell a megbetegedé­sek okait, intézkedniük kell azok lehetőség szerinti kiküszöbölésére. • A Minisztertanács hangsú­lyozta: ügyelni kell, hogy a táp­pénzfegyelem megszilárdítását célzó intézkedések semmiképpen ne sújtsák azokat,- akik betegsé­gük miatt indokoltan maradnak távol munkahelyükről. Azoknak a gyógyulását, akik jogosan kérik keresőképtelenné nyilvánításukat, a táppénzes ápolással is elő kell segíteni. A tárgyilagos elbírálásra törekvő orvosokat szakmailag, társadalmilag támogatni kell, szükség esetén védelmet kell biz­tosítani számukra. A táppénzes dolgozók aránya és a táppénzkiadások évről évre tör­ténő növekédése a táppénzrendszer bizonyos módosítását is szüksé­gessé teszi. Részleges módosítás­ról van szó, mert a jelenlegi táp­pénzrendszer megfelel alapvető rendeltetésének, a keresőképtelen dolgozóknak a betegség miatt el­vesztett keresetét túlnyomórészt pótolja. A táppénz kiszámításának módját a társadalombiztosítási törvénnyel kapcsolatban számot­tevően egyszerűsítették. Nem tör­téntek azonban olyan változtatá­sok, amelyek a munkáltatókat ily módon is anyagilag érdekeltté tették volna abban, hogy a táp­pénzes állomány ne lépje túl az indokolt szintet. A Minisztertanács csütörtöki határozata az említett érdekeltség megteremtését célozza, a táppénz kiszámítását egyszerűsíti, s to­vábbfejleszti a táppénzrendszert. 0 A kormány intézkedése ér­telmében 1977. január 1-től a há­rom napnál nem hosszabb meg­betegedés idejére járó. táppénzt a vállalatok számolják' el. (Ez nem vonatkozik a beteg gyermek ápolása1 címén járó táppénzre, amit továbbra is az eddigi módon számolnak el.) Az intézkedés ar­ra ösztönzi a munkáltatókat, hogy nagyobb figyelemmel kísérjek az 1—3 napos táppénzes állomány im dokoltságát. és erőteljesebb intéz­kedéseket tegyenek a rendszerint néhány napos munkaképtelen­séggel járó üzemi sérülések elhá­rítására is. Az említett táppénzt a vállalatok adózatlan nyereségük terhére számolják el, ami azt je­lenti, hogy az összegnek körülbe­lül egyharmada érinti a vállalati alapokat, kétharmada az állami költségvetés nyereségadó-bevéte­lét mérsékli. További új rendelkezés, hogy a táppénz megállapításánál 1977. ja­nuár 1-től az előző naptári évi keresetet kell alapul venni, nem úgy, mint eddig, a betegséget megelőző három havit. A jelenle­gi gyakorlat ugyanis jelentős ad­minisztrációs munkát jelent olyan esetekben, amikor a dol­gozó egy éven belül többször ke­rül táppénzes állományba. (Az esetek 48 százaléka e kategóriába tartozik.) Az új megoldás a dol­gozó számára jobban lehetővé te­szi, hogy alaposan ellenőrizhesse a » táppénzösszeg helyességét, ugyanakkor azok számára, akik­nek a keresete az év folyamán ingadozik, nagyobb szociális biz­tonságot is jelent. Mivel a bérek időközben emelkednek, az új módszer ezerint kiszámított napi táppénzösszeg néhány forinttal csökkenhet. Viszont az intézkedés­sel egyidejűleg emelik a kórházi ápolás idejére járó táppénz mérté­két. A gyógyintézeti kezelés idejére 1977. január 1-től annak, akinek eltartott’ hozzátartozója van, a táppénz eddigi 80 százaléka he­lyett 90 százalékát, egyéb esetek­ben az eddigi 50 százalék helyett 70 százalékát kell fizetni. 0 1977. január 1-től, néhány vállalatnál kísérletképpen beve­zetik az úgynevezett résztáppénz intézményt is, és a szerzett ta­pasztalatoktól függően tesznek majd javaslatot az illetékes mi­niszterek, illetve a SZOT annak kiterjesztésére. Ezzel összefüggés­ben a túinisztertanács rámutatott arra a tapasztalatra, hogy a hosz- szabb ideig betegeskedők, gyen­gélkedők egy részénél a munkából való távolmaradás , időtartamát csökkentem lehetne, ha a mun­kába való visszahelyezésük foko­zatosan, csökkentett munkaidő­vel és résztáppénz biztosításával történne. Ezt a módszert vezetik be kísérletképpen és a tapaszta­latok alapján döntenek annak ki- terjesztéséről. (MTI) t ; ■ÍMJÍVmk • Géppel

Next

/
Oldalképek
Tartalom