Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-07 / 57. szám

4 •'^'PETŐFI NÉPE # 1976. március 7.

9 Dajka Jánosné.

„Az üzemi demokrácia hatékonysága nem felel meg a követelményeknek, ezért mind tartalmában, mind módszereiben tovább kell fejleszteni... El kell érni, hogy a dolgozó kollektívák jobban éljenek a meglevő fórumokon biztosított hatáskörükkel, és a hatáskörüket folyamatosan terjesszük ki további területekre. A szakszervezetek a műhelyekben, az üzemegységekben és vállalati méretekben fokozatosan szervezzék meg a munkásgyülé- seknek •.., illetve a bizalmiak tanácskozásainak rendszerét." (Az MSZMP XI. kongresszusa határozatából.)

Ismeretes, hogy tavaly, néhány héttel a pártkongresszus után a Szakszervezetek Országos Tanácsa — együttműködve a Munkaügyi Minisztériummal — tapasztalatszerzés céljából — országosan 25 vállalatot bízott meg a munkásgyűlések, illetve a bizalmiak tanácskozásai rendszerének megszervezésével, működtetésével. A 25 vállalat egyike a Kecskeméti Konzervgyár. Vajon mi történt a megbízás óta, milyen tapasztalatokat szereztek? — erről kiérdeztük meg a gyár négy választott tisztségviselőjét: Dajka Jánosáét, az üzemi pártbizottság titkárát, Tihany János- nét, az szb-titkár helyettesét, dr.' Dávid Benedeknét, a szállítási osztály műhelybizottsági titkárát és Beregszászi Bélánét, a konzervüzem egyik szakszervezeti bizalmiját, s egyben brigádvezetőjét.

TIHANY JANOSNgi^-r. .1$. összbizalmiak tanácsáva-l pró- ’ bálkozunk. Tavaly kétszer hívtuk össze a százhúsz bizalmit. Májusban a kollektív szerződés öt évre szóló irányelveinek megvitatása történt meg. Ez a téma egyébként a SZOT ajánlásai között szerepel. A novemberi tanácskozás elé magunk választotta téma, nevezetesen az üzemi demokrácia helyi fórumainak felülvizsgálata került. Ugyanakkor véleményt kértünk a kollektív

C Tihany Jánosné.

szerződéshez addig beérkezett javaslatokról.

. A novemberi tanácskozáson az volt a bizalmiak egybehangzó véleménye, hogy a gyárban kialakultak és jók áz üzemi demokrácia fórumát Hetenként rendszeresek az osztályvezetői, majd a munkahelyi értekezletek, negyedévenként, általában a szezonkezdet előtt a termelési tanácskozások, nem szólva a szak- szervezeti fórumokról, . így a tanácsülésről, bizottsági' ülésről, a műhelytitkári és a bizalmi értekezletekről.

Okkal felvetődik tehát, hogy az összbizalmiak tanácskozása — még ha csak félévenként kerül is ilyenre sor — nem jelenti-e az értekezletek felesleges szaporítását. Mert százhúsz, vagy mondjuk, a több műszakos beosztás miatt ennél valamivel kevesebb ember kiesése a termelésből egykét órára is, elég jelentős veszteség. A bizalmiak tanácsa azonban ügy döntött, hogy kísérletként csináljuk tovább, s ha már több tapasztalatunk lesz, meg másokról is szervünk ilyet, akkor határozzunk.

DAJKA JÁNOSNÉ: — Nálunk a tanácskozások rendszere állandóan működik. A termelési értekezleteken például minden üze. mi, műhelyi téma szóba jön. Ha a zöldborsószezon következik, szinte aprólékosán' elmondják a dol'éÓáóK; rhit' ‘1 jtöhdolnak,' mit akaíhák, HÓÉ'yaív’1 skérétfiék. A lényeg pedig az, hogy ott kérjünk véleményt, ahol tudnak mondani. A nagy tanácskozásokról rendszerint sokat várunk, tapasztalataink pedig azt mutatják, hogy a lényeges mondanivaló rendszerint lent, a műhelyekben jön elő. Alighanem azt a témát nem találtuk még meg, amelyet a bizalmiak tanácsa elé terjeszthetnénk...

TIHANY JÁNOSNÉ: — Pedig

9 Dr. Dávid Benedekné.

keressük. így került az üzemi demokrácia helyi fórumainak felülvizsgálata is a novemberi tanácskozás „asztalára”. Mert a SZOT által megadott témák nem kötelezőek.

DAJKA JÁNOSNÉ: — Az igazgató elvtársnak beszámolási kötelezettsége volt erről a kérdésről az üzemi párt-végrehajtóbizottság előtt. A bizalmiak tanácskozását erről, segítségként szántuk a gazdaságvezető számadásához.

BEREGSZÁSZI BÉLÁNÉ: — Szerintem az összbizalmiak novemberi fóruma olyan volt, mint egy termelési értekezlet. Lényegében arról folyt a szó, hogy mi történt a termelési tanácskozásokon elhangzott észrevétélek nyomán. Én úgy érzem, hogy a műhelyekben, így nálunk, a konzervüzemben, mint egy családban, úgy ismerjük egymást, és a munkát is. Elhangzik egy félmondat és mindenki tudja, miről van szó. Közösek a feladataink, a problémáink és köny- nyebb is elmondani egymás előtt, senkiben nincs gátlás, mert mindenki érti, miről van szó.

DR. DÁVID BENEDEKNÉ: — Nézetem szerint az üzemi demokrácia kiterjesztésének ígéretes formája a bizalmiak tanácsa. Mégha úgy tűnik is, hogy az értekezletek számát szaporítjuk. Megindokolom. Az én területemen, a szállítási osztályon öt bizalmi van. Én becsülettel tovább adom a műhelytitkári értekezleten elhangzottakat, mégsem állíthatom, hogy az ugyanannyi, mint amennyit én kaptam'. Megtörténhet, hogy valamit nem jegyeztem fel, vagy éppen félreértettem. Az öt bizalmi aztán a. csoportjának továbbítja az- értesülést, ■ a feladatokat. És biztos, nogy az JiniofmStfo-tóvátíb‘ soványodik. Ellenben a bizalmiak tanácskozásán az én öt bizalmira is ott volt és ez önbizalmat is adott, túl, az elhangzottak egységes értelmezésén. Máppedig mindkettő nagyon fontos. Hogy igazán aktív és alkotó lehessen -a tanácskozás, szerintem is a témát kellene nagyon okosan megválasztani. Lehetne az akár egy- egy soronkívüli nagyon fontos kérdés, azonban dönteni kell.

0 Beregszászi Béláné.

TIHANY JÁNOSNÉ: — Okosan megválasztott témát... Olyat tehát, amely az egész gyárat érinti, amelyhez mind a 120 bizalminak van, vagy lehet véleménye. Biztos, hogy akad ilyen, nem is egy. Mi lenne, ha kérdőíven kérnénk erre vonatkozó javaslatokat, akár név nélkül is ... Százhúsz indítványból nyilván jól kiszűrhető, mi foglalkoztatja a leginkább a gyári közvéleményt?!

BEREGSZÁSZI 1 BÉLÁNÉ: — Nem rossz ötlet! Ugyanis az jó, ahogyan mi csináljuk. Amiről az osztályvezetői értekezleten szó van, mindent tovább ad az üzemvezető. Mindenki ismeri és igazodik a heti programhoz. Tudjuk, hogy mennyi nyersanyag érkezik, hogy ezt vagy azt gyártjuk, szükséges-e esetleg a létszám-átcsoportosítás. A minőséggel kapcsolatos problémák sem maradnak titokban. És mindenki elmondja a maga gond- ját-baját, mit, hogyan lát jónak. Az is biztos, hogy például az üzemi négyszög véleményének kikérése nélkül nincs döntés, akár a munkáról, akár bérkérdésekről van szó.

De kérdőíven véleményt kérni a bizalmiaktól, azt hiszem, csakugyan érdemes. Százhúsz javaslatból biztosan előjönnek a tényleges, tehát az igazi nagy, az egész gyárat átfogó kérdések. Olyanok, amelyek megtárgyalásától nem szabad sajnálni a százhúsz bizalmi összehívását. Ekkora tapasztalt kollektíva biztosan jó álláspontot alakít ki.

DAJKA JÁNOSNÉ: — Így igaz. Az üzemi demokrácia gyakorlásának formái, szokásai kialakulták nálunk, s ezek jók. Próbálkozzunk meg a vélemény- kéréssel. Elvégre} két összb'izalmi tanácskozás még édeskevés a mérvadó következtetések levonásához.

*

Ebben valamennyien egyetértettek. Mi pedig hadd tegyük hozzá: az üzemi demokrácia ki- szélesítését. hatékonyabbá válását célzó útkeresés nem is olyan egyszerű.

P. I.

ígéretes lépés

A szarvasmarha-tenyésztési' program egyik alapvető célkitűzése a tejtermelés növelése az egyre erríelkedő hazai fogyasztási igények kielégítésére. Ehhez egyrészt a tehénállomány szaporítása szükséges, másrészt a hozamok emelése.

A fenti feladatok eredményes^ megvalósítása érdekében a Kaposvári Mezőgazdasági. Főiskola, egy tejtermelési rendszer — a KATEJ — megvalósítását kezdeményezte. A főiskolán létesített szarvasmarha-kutatóállomás megteremti az iparszerű módszer kialakításának feltételeit és folyamatos fejlesztését. A legfőbb cél az ágazat jövedelmezőségének megteremtése, a bevételek folyamatos növelése, a tejtermelés gyors emelkedése útján.

A rendszerhez csatlakozó gazdaságok egyszerű gazdasági együttműködésbe tömörülnek. Egy-egy ügyintéző — gesztor — mezőgazdasági nagyüzemhez nyolc-tíz termelőszövetkezet társul. A megyében is nemrég megalakult az első ilyen társulás, kilenc gazdaság részvételével. A gesztor: a vaskúti Bácska Termelőszövetkezet. Ez utóbbi ai megye egyik. legjelentősebb szarvasmarha-tenyésztő nagyüze-. me. A tejtermelés jóval magasabb a megyei átlagnál.

Vámos Ferenccel, a gesztor gazdaság elnökével e figyelemre méltó kezdeményezésről beszélgetünk.

— A tenyésztési színvonal emelésével jövedelmezővé lehet tenni az ágazatot. Nálunk magyar- és osztráktarka-állomány ven. Tavaly 3510 liter volt a tej- hozam tehenenként. Négyszáz- nyolcvan darab az állományunk. Az idén el akarjuk érni a 650 litert. A KATEJ-hez csatlakozott gazdaságokban magyartarka-állo0 A termelőszövetkezetben Alfa. Laval fejő- és tejkezelő berendezések vannak. Egy fejő- nő 54 tehenet kezel.

(Szilágyi Mihály felvélete)

mányt fajtiszta holstein-friz apaállatokkal keresztezzük. A fajtát így folyamatosan feljavítjuk. A számítások szertnr a negyedik generáció már 5300 litert ad tehenenként.

A Bácska Termelőszövetkezetben a korszerű gépeknek és berendezéseknek köszönhetően egy gondozó 108, egy fejő pedig 54 tehénre felügyel.

A rendszerhez csatlakozott gazdaságok számos szolgáltatásban részesülnek. Szaktanácsadást kapnak, tanfolyamokat > rendeznek számukra, jövedelmezőségi számításokét készítenek részükre. A szolgáltatósokhoz tartozik, még a technológiák, módszerek kidolgozása, adaptálása, a szerviz, a gép- és anyagellátás, a különböző vizsgálatok', az ágazati fejlesztési tervek. Figyelembe véve az ezzel kapcsolatos költségeket Ötvenezer forint belépési di- jgt kell fizetni. Azonkívül a többlet tejtermelés — értékesítési átlagáron számított — értékének 15' százaléka illeti meg a rendszergazdát. A befizetéseket elkülönített bankszámlán tartják nyilván, amennyiben a költségek fedezésén túlmenően tartalék képződik, ezt további fejlesztésre használják fel.

— A szolgáltatásokat már meg is kezdtük — tájékoztat Vámos Ferenc. — A. tangazdaságokban hozzáláttunk a takarmányok bel- tartalmi vizsgálatához. Ezzel ellenőrizzük hogy megfelelnek-e azoknak a követelményeknek, amelyek szükségesek a tejhozam további emeléséhez. A szőranali- zis során azt állapítják meg a laboratóriumban, hogy a jószágok szervezetében elegendő ásványi anyag, illetve nyomelem van-e ahhoz, hogy a hozamnövelési célokat elérjük. A Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola szarvasmarha-tenyésztési kutatóállomása tudományos alapossággal végzi a munkát. A tudomány és a gyakorlat szoros összhangja elősegíti a gyorsabb fejlődést.

Az elnök hozzáteszi még, hogy felvették a kapcsolatot az állaim- tenyésztési felügyelőséggel, a gabonaiparral, a tejipari vállalattal,. A Csongrád megyei tejipari vállalat egyébként ígéretet tett arra, hogy a rendszerhez tartózó gazdaságokból érkező tej után, amennyiben az mennyiségi emelkedést és minőségi javulást mutat külön felárat biztosít.

A KATEJ létrejötte egy ígéré- tes lépés az iparszerű állatartás kialakításának útján.

K. S..

Zárszámadás-emberközelben

Különös cím? Lehet egy termelőszövetkezeti zárszámadás más, mint emberközeli?

• Lehet. Emlékezhetünk nem is olyan régen múlt esztendőkre, amikor visszatérően és sűrűn cikkeztek arról a lapok, szóvátették számos fórumon —, hogy a zárszámadó közgyűlésre készült beszámolók igen „elidegenedtek” azoktól, akiknek szóltak. Tömény közgazdász és pénzügyi szakzsargonnal körülöntött, komplikált viszony! lá- sú számtengerből álltak, s igazánból szinte csak' magasan kvalifikált szakemberek tudtak minden részén eligiazodni.

A tagság meg hallgatta, hallgátta, de csak a hangok jutottak el a füléhez, örültek az emberek, amikor a beszámolónak azon a pontján végre „magyarul” szóltak hozzájuk, ahol kivehették a szövegből, mi is jut egy-egy tagnak a borítékba.

Mert ugyan ki az ördögöt tölt el gyönyörűséggel, ha egy másfél órát kitöltő „számtanpélda” ismertetnek vele. Pláne anélkül, hogy érthetően megmagyaráznák, kinek-kinek mennyi köze, érdeme volt a hatalmas terjedelmű „számtanpélda” részműveleteinek helyes megoldása körül. Hogy például, miért alakult a szövetkezeti bruttó jövedelem és a nyereség úgy, amiként alakult. Meg, hogy a mérlegkészítés folyamán miért „izgalmas” kérdés a biztonsági tartalék alakulása, 's miért megnyugtató, ha ezen belül a pénzbeni hányad megnő.

Természetesen — régebben .sem minden zárszámadási beszámoló esett távol a tagság befogadó és megemésztő képességétől. A zöm azokban az időkben is igyékezett áttekinthetően közölni a legfontosabb tudnivalókat egy esztendő gazdasági eredményeiről, netán buktatóiról —, a termelőszövetkezetek gazdáival.

Régen voltam zárszámadó közgyűlésen. A Szabadszállási Egyesült Lenin, Mg. Termelőszövetkezet idei nagy eseményébe is majdhogynem úgy csöppentem bele, mint Pilátus a credóba. A nagyközség párt- és tanácsvezetőivel szándékoztam beszélgetni. Látom ám úgy 9 óra előtt, hogy csak úgy hömpölyög az ünneplőbe öltözött kiskun nép a mozi felé. Be annak az udvarára, ahol egyre szaporodtak a parolázó, beszélgető kis csoportok, mondták, hogy mire is gyülekeznek. Na mondom, itt már bajosan ér rá velem időt tölteni akár párt- titkár,1 akár tanácselnök. De ha itt vagyok, .csak beülök" a moziterembe. Nem tagadom, mocorgott

bennem a régi előítélet. Féltem a* hosszú „szám- tanpéldától”. (Pedig diákkoromban sokszor leltem örömömet egy-egy kiadós matematikai levezetésben. Csak persze, ott éreztem, mi „közöm” volt az eredményhez, mit kellett előzőleg dolgoznom a jó megoldásért.).

Ezúttal kellemesen csalódtam. Molnár Vilmos elnök a tsz-vezetőség nevében elmondott beszámolójában érdeklődést felkeltően ötvözte az emberi vonatkozásokat a gazdasági tényezőkkel, az időjárásra való utalásokat a következményeket ellensúlyozó intézkedésekkel. Például. Szemléltette a fpjiődést a jegnagyobb felületen termesztett két növény, a búza és a kukorica termelési színvonalának alakulásával. Amíg ugyanis 1970-ben búzából 30,4 mázsa volt az átlagtermés hektáronként, a múlt évben már 43,4 mázsát takarítottak be ekkora területről. De volt a tavalyinál is magasabb átlagtermésük az öt év alatt.

A múlt évi gazdálkodás értékelésekor azt is leszögezte Molnár Vilmos — „mivel mezőgazdaságról van szó” —, hogy az időjárás is kedvezőbb volt, mint 1974-ben. Nem sújtotta őket, nem okozott annyi idegességet, fejtörést, mint akkor. Ámbár a búzaérés időszakában, főleg a kezdetén, jobb lett volna hűvösebb, csapadékosabb idő a száraz meleg ellenében; vagy a szőlőszüret kezdetén a szárazabb időjárás. Az érés kezdetéig nagyon ígéretesek voltak a búzatábláik, de aztán jött a szárazság. A szép búzatermés ellenére is 1,7 mázsával maradtak le hektáronként számításaiktól. Hozzájárult a kisebb terméshez a lisztharmal elhatalmasodása és a fuzárium is. Az esők után betakarított búza hektoliter súlya erősen visszaesett.

No de például a kukoricára meg éppen a legkedvezőbb időjárás következett. Ezzel — és természetesen a jó agrotechnikai feltételek meeteremtése következtében jelentősen, csaknem duplájává emelkedett az átlagtermés. Kukoricából az 1970-es —r 52.5 mázsás átlagtermés tavalyra már 88,5 mázsára nőtt. Egyébként mind búzából, mind kukoricából jóval a megyei és országos átlag fölött terepeitek az ötéves tervciklus alatt.

De hisz’ „minden növényféleségre optimális, legkedvezőbb időjárás nem lehet” — mondotta bölcsen az elnök. Azoknak az embereknek a valóságtisztelete ez, akik „mesterségének címere” a. kezükhöz tapadó föld. a talaj, amelyen biztos két lábbal állnak —, ahol az élef terem. Mennyivel

természetesebb nyugalom, biztonságérzet sugárzik ebből, mint a valamikor irreálisan túlhajtott jelszóból — „Előttünk nem lehet akadály az időjárás. Mi legyőzzük a természetet”.

Szerettem volna, ha mellettem hallgatózik,jó pár „korát megelőző” szalon-ideológus, aki szerint „iga- .zi paraszt” alig van már. Ügy vélik, hogy a legutóbb, mezőgazdaságban foglalatoskodót hidegen hagyja már az időjárás. Tőlük aztán olyan, amilyen. Majd elintézik' a szakemberek. Nos, csak látnák, hallanák az ilyen elméncek, milyen — szinte balladai szépséggel szólnak a tegnap még az „enyém”-et elismerő, ma már a „mienk”-ben gondolkodó tsz-gazdák, ahogy Molnár Vilmos is jellemezte átalakulásukat, a száraz teleken földben „nyugtalankodó” életről. Az elvetett magról, amely. hótakaró nélkül nem tud aludni. ^Márpedig mit ér az alvatlan ember — mit ér az alvatlan élet?”

Persze, ez a nyugalom, magabiztosság nem egyedül és szubjektíve a földszerető emberek lelkületé- ből fakad, i Hogy nem panaszáradat, siránkozás volt •az időjárás miatt, hanem tárgyilagos tudomásulvétel, a nagyüzem adta előnyök objektív következménye is. „Kialakultak a nagyobb gazdaság által megkívánt táblaméretek, s így nem kellett egyes növények területét elaprózni. Ez könnyebbé tette a táblák megmunkálását és' a szervezést is” — fejtegette az elnök.

Ennek is tudható be, hogy a növénytermesztés tavaly is nagyon eredményes üzemág volt a Le- nin-ben. A gazdaságban előállított termelési érték 66,9 százaléka itt képződött.

Időjárás — nagyüzem. Ha egyik száz hektáron rosszul üt be valami, pótolja a másik száz hektár sikerült termése. Nagyüzem — lehetőség kutatásra, kísérletezésre a nagyobb jövedelmezőségért. Ebben a gazdaságban két éve állították a vetésszerkezetbe a szója-termesztést. 1975-ben — a tapasztalatok birtokában — már nagyobb területen, 383 hektáron és magasabb,, 21,2 mázsa átlaggal termelték. Leglényegesebb változtatás az egyenletes mélységű és elosztású vetés feltételeinek biztosítása volt. Szója-vetésre alkalmas gépet nem tudtak beszerezni. A gépműhely kollektívája újításként, házi átalakítással készített kát db 12 soros vetőgépet. Prímául sikerült a vetés, előírt mélységben, egyenletes tőelosztásban — és gyommentesen. Érthető, hogy a következő években bátran fogják növelni a szója területét. Üzemileg a jövedelmezősége, népgazdaságilab pedig a fehérjehiány indokolja ezt.

De "hogy itt nem volt minden fenékig tejfel... A kertészeti üzemág teljesítménye csak árnyéka

volt az 1974. évinek. A visszaesés előidézője döntően a télialma hozamcsökkenése volt. 94 hektáros almásukon az előző évinek csak egyharmada termett. Fő ok: a termés kötődésekori rossz időjárás. 4,2 millió árbevételi hiáry 1974-hez képest. Ráfizetéses volt az őszibarack, a meggy és cseresznye is csak a veszteséget növelte. A kajszibarackrakis csupán i ráfordítás volt, de hozam, bevétel nem ... Az ágazat jövőbeli sorsának eldöntésére a tsz-veze- tőség szakbizottságot hozott létre. Márciusban, javaslatuk alapján határoz a vezetőség.

Ugyanakkor nyereséges ágazata is volt a kertészeti üzemágnak: a helyre vetett étkezési paprika. Ennek terüléte negyedrésze a téli almáénak, a paprika árbevétele viszont több mint fele amazé- nák. Helyes döntés volt tehát ennek termőfelületét növelni. Sajnos, ennek korlátot szab a szedés kézimunkaerő-szükséglete. Márpedig itt is gond a munkaerőhiány.

Bizony méltán ihlette a vezetőség elismerése, köszöneté a tsz idős tagjait, nyugdíjasait, akik csúcsmunkák idején — ha csak egészségük megengedte — jelentkeztek .munkára. De a 897 fős tagság munkaképes hányadából is mindössze 25-en maradtak el az előírt munkanap teljesítéstől. S’lja a munkaképes tagok átlagos .253 — tízórás munkanapját 8 órás műszakra számítjuk át, kiderülj hogy általában 310 munkanapot dolgoztak le.

Megtették hát a magukét a 23 millió 336 ezer forint, nyereségért, amit 117,4 milliós termelési érték mellett értek el. Nem magától jött a dolgozó tagonkénti 41 458 forint részesedés. Meg. hogy most is fizethetnek ún. 13. havi jutalmat, 7 százalékos nyereségprémiumot.

Hasonlóképpen búvárkodhattunk volna az állattenyésztési, gépesítési üzemág mutatóiban, lényeiben, összefüggéseiben. Molnár Vilmos azokban is a legkézzelfoghatóbban mutatta be, vezette le, hol, miért adódtak veszteségek, kiken múlott a kiesés az állattenyésztésben, illetve az igen egyenletes, jó teljesítmény a gépészeknél. Ki-ki érthetett belőle, mivel használt, ^amikor igyekezett, hol mulasztott — vezető és kétkezi tag —, mit kell jobban csinálnia és hogyan. Tárgyszerű, emberközpontú volt a beszámoló. Nem becsülte túl az eredményeket, s a hibákat sem takargatta. Miért is tett volna másként?^ téves ítéletalkotás előbb vagy utóbb, de mindenképpen megbosszulná magát — fejtegette az elnök, majd így fejezte be a gondolatot: „Egy belülről romlott alma lehet bármilyen szép és piros, ez csak addig tart, míg bele nem harapunk. A valóság — mindig valóság marad.”

Tóth István