Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-02 / 52. szám

1976. március 2. • PETŐFI NEPE • 5

NEB-VIZSGÁLAT A KISKUNHALASI JÁRÁSBAN

Tizenhat tanyai iskola sorsa

„Hát a mi Sándorunk most mit csinál?”

Mi lesz az üresen máradt tanyai iskolákkal?,Erre a kérdésre keresett választ a kiskunhalasi városi-járási népi ellenőrzési .bizottság, amikor a közelmúltban megvizsgálta azoknak a tanyai iskoláknak a helyzetét, amelyek az utóbbi esztendőkben megüresedtek.

Amikor a tanyai iskolák körzetesítése megkezdődött, az volt a fő elv, hogy az üresen maradt iskolák művelődési célokat szolgálnak majd. Ahol erre nincs szükség, ott a területen működő tsz-ek. állami gazdaságok stb. megvásárolhatják vagy bérelhetik az épületet. Az így kapott pénzből pedig a községi tanácsok a belterületi iskolákat bővítik, javítják, felszereléseket vásárolnak. A vizsgálat azt tapasztalta, hogy az akkori terv nem mindenütt valósult meg. A

jelentés 16 iskola helyzetéről ad tájékoztatást, s ezek közül ötöt lakásnak, szolgálati lakásnak használnak, négy tanyai iskolában működik klub, tanyamúzeum és MHSZ-szoba. öt további iskolát már megvásároltak a gazdaságok.

Cáikérián a külterületi iskolában falumúzeumot akartak berendezni, de a NEB javaslatára ettől a szándékuktól elálltak, hiszen a községben is van erre a célra megfelelő helyiség. Borotán az úgynevezett antallaposi iskolát

művelődési célra használják: egy aggregátor segítségével televíziót működtetnek. A Bácsszőlőshöz tartozó vöröserdői iskolát nyaranként az állami gazdaság veszi bérbe munkásszállás céljára. Balotaszálláson az alsóbalotai iskolát a helyi tanács már többször fölajánlotta megvételre a szegedi Aranyhomok Szőlő és Gyümölcstermesztő Vállalatnak, de az még nem nyilatkozott végérvényesen.

Van azonban olyan példa is, hogy például a felsőcsólyosi tanyai iskolába megállapodás és engedély nélkül • egy sándorfalvai család költözött be. Az iskolához tartozó melléképületeket — ugyancsak a tanács engedélye nélkül — a környéken lakók, a szomszédok használják.

A vizsgálat tapasztalatai szerint elsősorban közijnűvelődésí célra, tanyai klubok" létrehozására kell

„EGYRE TÖBBET AKARTAM TUDNI A KÖLTŐRŐL..."

Petőfi-versek a világ minden nyelvén

Nagyítót keresek az asztalon, aminek segítségével az elém tett levélbélyeg nagyságú Petőfi- kötet verseit olvasnám. Vasberé- nyi Géza, a házigazda megelőz, s szabad szemmel' olyan köjiy- nyedén olvassa a verssorokat, minthat újságok címbetűiből szedték, s nyomtatták volna azokat. Irigylésre méltó a 82 esztendős dunavecsei Petőfi-kutató éles látása. De az is való igaz, hogy a könyvecske készítői tökéletes tipográfiai munkát végeztek. Valóságos gyöngyszem a pici kötet, melynek címlapján a költő arcképe látható.

Petőfi Sándor versednek valamennyi kiadása, idegen nyelveken megjelent kötete, nyomdai remekművek sorakoznak a dunavecsei Zrínyi utca 28. szám alatti ház két szobájában. A nádtetős ház, illetve az ezzel kapcsolatos történet is érdekes.

— Négy évig, 1840-től 1844-ig , á költői .szüléi ebben á házban -laktak, a i amely p -akkoriban , Nagy Pál földbirtokosé volt — magyarázta Vasberényi Géza. — Petőfi sokszor járt itt. Megismerkedett Nagy Zsuzsikával, s egyre gyaI Vasbercnyi Géza: „Mindegyik szép, s kedves nekem...”

koribbá váltak dunavecsei látogatásai. 1844-bert is itthon volt. amikor Budapesten Vörösmarty sajtó alá rendezte a fiatal költő 1842—-44 között írt verseit, s a kötet még ugyanebben az évben, megjelent.

— A második világháború elején szüleim dunavecsei házát elöntötte a víz, s 1941-ben megvásároltam nekik a Petőfi-házat — folytatta a beszélgetést. — Én ekkor Budapesten különböző vállalatoknál könyvelőként dolgoztam, aztán 1945-ben hazaköltöztem Vecsére. Huszonkilenc éves korom óta gyűjtöm a Petőfi- köteteket, emléktárgyakat. Mindig többet és többet akartam megtudni a költőről. Megvásároltam a Petőfi-kiadásokat, illetve a költőről szóló 'könyveket, amelyeket először, egyéb lehetőség híján a ruhásszekrény aljában őriztem. Később, amikor már a könyvesboltokban, antikváriu- rííckbart, s a Benczúr utcai' Petőfi múzeumban' megismertek; mindig szóltak az újdonságokról, s így ""arapodott a gyűjtemény. A levélbélyeg nagyságú Petőfi-köte- tet például a , Petőfi múzeum igazgatójától kaptam, mert neki több példánya is volt.

Múzeumi hangulatot idéz a dunavecsei ház két szobája. A falon számtalan kép, grafika, tollrajz; gobelin, többek között Homicskó Atanáz grafikus. Gyulai László és Káplár Miklós festő munkája látható.

Érdekesek a népművészeti emléktárgyak, kulacsok, tányérok, korsók, mégis a szép kiállítású könyvek kötik le leginkább a látogató figyelmét. Például Petőfi Sándor első, 1844-ben megjelent kötete. Az Adolf Dug fordításában 1846-ban Bécsben megjelent első idegennyelvű Petőfi verseskötet is megtalálható gyűjteményében.

Petőfi verseit japán nyelvre is lefordították. A kötet’ 1938-ban jelent meg. A tokiói kiadó egy példányt elküldött Pestre, s ehhez ismerősei révén hozzájutott Vasberényi Géza. Könyvtárának egyik dísze a jabán kötet. Keleti szokás szerint a könyv hátulról kezdődik. Leghátul, tehát a címlapon János vitéz, legelöl, azaz a

• Kulacs""— Petőfi arcképével.

könyv végén Petőfi arcképe látható. A János vitéz, s több más vers olvasható a japán kötetben.

— E szobában valamennyi Pe- tőfi-kiadás megtalálható. Önnek melyik tetszik a legjobban?

— Nehéz dönteni, hiszen mindegyik szép,' s kedves nékem — jegyezte meg. — Mégis talán a Dávidházi Kálmán debreceni könyvkötő által 1909-ben készített Petőfi-almanach tetszik a legjobban. Szép a tok, a címlap, a tipográfia. Csupán 500 példányban készült. E könyv a Reszket- a bokor, mert... című verset például 32 fordításban, egyebek, között ógörög, újgörög, perzsa nyelven, sőt még cigányul i> közli.

A sok látnivaló leköti a figyelmet, csak beszélgetésünk végén érzem, milyen hideg van a két szobányi, értékes múzeumban. A nyugdíjból nem futja fűtésre. Igaz ugyan, hogy a nyári hónapokban látogatják a legtöbben a dunavecsei Petőfi-házat. Télen Vasberényi Géza a gyűjtemény irodalmi feldolgozásával foglalkozik.

T. L.

p ttöti• s andot

£9 A no S U ! T t T

ÍMGVÉR.kOLTEmÉnVEH

3 HP ÚRI-IIVELU BEFORDÍTOTTA

rE&DlflflflDUS‘lll.nUTIGfck

RflJZ O L T Q • fi RGV.*ÖDÖn •CO &DITO-K i HDftsa- •TQKVO*/193 8*

\ • Japán nyelven 1938-ban Tokióban adták ki Petőfi verseit.

(Tóth Sándor felvételei)

berendezni azokat az elhagyott tanyai iskolákat, ahol erre igény van. Ezt az igényt azonban szervezni is kell. A kisszállási és a jánoshalmi tanács az ilyen szervezőnek havonta tiszteletdíjat ad. Sor Jánoshalma az utóbbi két évben 21 ezer forinttal támogatta a tanyai klubot.

A vizsgálat által érintett tanyai iskolák közül hármat lebontásra ítéltek. Ezek ugyanis már nagyon rossz állapotban vannak. Az anyagot az illetékes tanács fogja fölhasználni. Ezeket az iskolákat egyrészt az állapotuk miatt nem, érdemes felújítani, máál’észt viszont olyan környezetben vannak, ahol a közelben hasonlóan elnéptelenedett, de jó állapotban levő tanyai iskolából már kialakítottak, vagy ezután fognak kialakítani közművelődési centrumot.

G. S.

Nevesincs ősmadár

Mintegy 15 méternyi szárnyfesztávolságú, mezozoikumbeli repülő állat csontvázmaradványait fedezték fel1 a texasi Big Bend nemzeti parkban. Douglas Lawson, a kaliforniai egyetem munkatársa szerint az ősállat kb. 70 millió évvel ezelőtt élt. Az ásatások során Lawson fogatlan csőrökre, nyakakra, hátsó lábakra és négy ujjra bukkant, de- vannak még feltáratlan további csontok is, és amíg ezeket ki nem ássák, Lawson nem hajlandó nevet adni az ősmadárnak. Korábban a legnagyobb ismert ősmadár a 7 méternyi szárnyfesztávolságú pteranodon volt. A most felfedezett texasi monstrum, akárcsak a pteranodon, minden kétséget kizáróan siklórepüléssel haladt Hogy egy ilyen hatalmas test fennmaradhasson a levegőben, ahhoz igen könnyűnek kellett lennie. Testsúlyából tehát nyilván minden felesleget leadott, csontjai pedig nem egyebek üres csöveknél. Felvetődik azonban néhány érdekes probléma. Ha hiányzottak a repüléshez vagy a földön való járáshoz szükséges izmai, hogyan volt képes felemelkedni a levegőbe? A tudósok kíváncsian várják.-Lawson részletesebb“.* beszámolóját felfedezéséről.

Lapunk főmunkatársa, Heltai Nándor a Képernyő rovatban az egyik januári szombat esti adásról írva elmarasztalta Antal Imrét az előadott műsorszámokat összekötő szövegéért. „Elszo- morítóan pongyolán fogalmazott szombaton este Antal Imre is. Többször hát-tal kezdett mondatot.” Az adást én is „élveztem”, és nekem is az volt a véleményem, .hogy a különben tehetséges, ötletes és közvetlen Antal Imre nagyon pongyolán, lomposan beszélt, üres frázisokat használva, a jelentés nélküli hát töltelékszóval sokszor kezdte- mondatait. így nem a műveket szolgálta, hanem haverkodott a nézőkkel.

K. G. mélykúti olvasónknak, úgy látszik jobban tetszettek Antal Imte hát-jai,f mint Heltai őszinte, jószándékú bírálata. „Az én véleményem más, és sok ezer olvasóé is más.” Honnan tudja? — vetődik fel a kérdés. Majd így folytatja: „És ha visz- szatekintünk, a XIX. század derekán Petőfinek más volt a véleménye.” Idézi István öcsémhez c. versének első hat sorát, amelyben kétszer is előfordul a „hát”: Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám? ... Hát a mi Sándorunk most mit csinál?. K. G. vé-' leménynyilvánítását így fejezi be: „Nem tartom értéktelennek a „hát” szócskát. És kár lenne anyanyelvűnk színességét (!) rontani.” Biztosan úgy gondolja, hogy a „hát” elhagyása rontja nyelvünk színességét. Megemlíthetjük azt is, hogy a Rádióújság ez évi 8. számában Vargha Balázs is nyilatkozott általánosságban az akadozó beszédben használt „hát” töltelékszóról. De Antal Imrénél, nem akadozó beszédről van szó, hanem modorosságról.

Heltai Nándor levélben válaszolt K. G.-nek, és megmaradt álláspontja mellett. Eddig a levélváltás. De ennek a vitatkozásnak Petőfire vonatkozó részletét érdemes olvasóink elé tárni. Nem tudom. K. G. Antal Imrét emelte-e föl Petőfihez,’ vagy Petőfi értékeit akarta megtépázni. Talán inkább az első változat az igaz, Antal Imrének szerinte nem értéktelen szavait’ akarta Petőfivel igazolni. Vagy, ha Antal" Imre’ ’ pőrígyöláh ío- galma'Z® akkor Petőfi fis úgy. f

Nézzük tehát a kérdést! A „hát” régi eleme nyelvünkre«, Határozószó, kötőszó, sőt mondatszó jelentéseit is számon tartja értelmező kéziszótárunk, a szo- íejtó szótár pedig azt állapítja meg, hogy színia első lejegyzése óta, 1476-tol kezdve tárgyi jelentés nélküli tcldalékszóvá is lelt.

A „hát” jelentésének ismertetésének ismertetése helyett csak egyfajta használatára térek ki. A „hát”-tal kezdődő. mondatnak sokszor van előzménye. Ilyen esetben rámutató-kapcsoló kötőszónak is nevezhetjük. íme néhány példa: Hát indulhatunk! (előzőleg volt szó róla, hogy valahova megyünk). Hát én azt mondom, hogy nincs igazad (összegezve -az. előző vitát). Hát te itt vagy? (mondjuk annak, akinek nem itt kellene, lennie). Hát te voltál az? (valaki valamit, jót, rosszat cselekedett, és csak most tudjuk meg, hogy ki volt). Hát te ezt nem tudod? (pedig tudnod kellene: ahogy én hallottam, te is úgyanugy hallhattad). Hát beleegyezel? (vita előzi meg ezt a mondatot). Hát eljöttem! (mondja valaki, akit vártunk, de esetleg sokáig nem tudott eljönni). Azt hiszem, a példák mindenkit meggyőzhetnek

Petőfi Sándor István öcsémhez c. versét 1844 júliusában írta április—májusi dunavecsei tartóz, kodása után. A költő dühös bírálói ebben az évben már nagyon támadták a magyar beszéd közvetlenségét árasztó versei miatt. Sok szó használatát kifogásolták és ha a „hát” töltelékszó lett volna, nem maradt volna le a kifogásolt szavak jegyzékéről.

Petőfi „hát"-jainak is előzménye van. Sokszor gondol családjára, szüleire és öccsére, és közben az élőbeszéd keresetlen- ségével ad tanácsokat öccsének. „Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám” — ebben a ,.hát“-ban közvetlenség jut kifejezésre. Maga előtt látja a családot, amely az estebéd után meghitt és vidám beszéd közben őrá is gondol: Hát a mi Sándorunk most mit csinál? Akik ezt a verset ismerik és szeretik, ezentúl vegyék figyelembe, hogy a kapcsoló hát kötőszó nagyon kiemeli a vers közvetlenségét, meghitt, családias. hangulatát.

Kiss István

Műveltség - és az üzem

Csúfos és méltatlan vita folyt a közelmúltban egy nagyüzemben. Arról volt szó, hogy az üzem illetékesei közül né- hányan megkísérelték a továbbtanuló dolgozóktól megtagadni, a törvényes tanulmányi szabadságot és közülük a bejáróktól az útiköltség-hozzájárulást is. A takarékosságra hivatkoztak. A pártszervezet és a szakszervezet erélyes közbelépésére volt szükség, hogy a továbbtanuló dolgozók né rövidüljenek meg.

• Mondhatnánk: ritka eset. Rendhagyó, nem jellemző. Hiszen a vállalatok, gyárak, intézmények vezetői ma segítik és nem akadályozzák a dolgozók tanulását, művelődését, a támogatás valóban nem tagadható, gyakorlati 'megvalósulása mégsem mindig sima. Felesleges példákat felhozni, hogy egyes helyeken milyen nehézségekbe ütközik — a jóindulat és a megértés mellett is — a megfelelő szabad idő biztosítása, a kedvező műszakbeosztás megvalósítása stb. Igaz, ellenpéldákat is mondhatnék — példákat arra, hogy az üzemek, ipariak és mezőgazdaságiak, miként biztosítják a feltételeket dolgozóik művelődéséhez.

Nem mondhatjuk tehát, hogy valamiféle „általános- szemlélet- változásra” van szükség. De azt igen, hogy nem árt alaposabban elgondolkodni néha azon, milyen gyakorlati haszonnal jár a munkások, alkalmazottak művelődése a munkahely számára.

Rádiós beszélgetésben kérdezte a múlt év végén egy vidéki nagyüzem termelési osztályvezetője: milyen termelési javakat nyújt a gyárnak, ha egy gépkezelő általános gimnáziumi érettségit szerez? A kérdés hangsúlyában benne volt a válasza is: semmilyent. Ha már mindenáron tanulni akar, szerezzen inkább szakmai képesítést.

Csakhogy a dolog mégsem ilyen egyszerű. Kétségtelen, hogy az általános műveltség — legyünk szerényebbek: az általános műveltség alapjainak — megszerzése elsősorban inkább az egyénnek, mint az üzemnek van hasznára. Szakképzett munkaerő hiányával küszködő ipar- vállalat vezetői számára csekély öröm, hogy néhány tucat munkásuk — például — általános gimnáziumi érettségi megszerzésére készül. Közvetlen érteke-eredménye a munkahely számára aligha van — mondják.

Igaz is, nem is. Mindenesetre: a műveltségbeli gyarapodás társadalmi értéke ilyen számítással nem közelíthető meg. Ellenérvként mondjuk el a közhelyszerű igazságot, hogy magasabb képzettségű, szélesebb látókörű emberekkel könnyebb szót váltani szakmai kérdésekről is —, hogy a kultúra nagyobb felületeivel való találkozás felébreszti az érdeklődést a részletek, adott esetben a szakmai ismeretek iránt is. Hogy, aki magasabbról lát, az többet lát. S hogy a gyárnak azért is érdeke a kollektíva általános ismereteinek emelése, mert annak haszna a jobb közösségi szellemben, az élénkebb gondolkodásban mutatkozik meg hamarosan.

Nem kétséges, hogy a nagyobb távlatokban gondolkodó emberek számára ezeknek az érveknek súlyuk van. Kivált, ha módjukban van körülpillantani, benyomásokat szerezni olyan ipari, mezőgazdasági közösségekben, ahol a kulturális élet nemcsak formális, időnként műsoros estek rendezésében, hanem elmélyült, tartalmas művelődési tevékenységben nyilatkozik meg. E sorok írója az elmúlt hónapokban éppen ilyen jellegű tájékozódás céljából járt több vállalatnál, mezőgazdasági üzemben.

0 A tapasztalatokról „tételesen beszámolni itt lehetetlen, — de idézhetők azoknak a beszélgetéseiknek a summája, amelyek egy-egy munkáskollektívával való találkozás folyamán alakultak ki. Többen elmondták: az általános iskola felsőbb osztályaiba (akik valami miatt nem fejezték be a tanulmányaikat), a gimnáziumba, főiskolák' levelező tagozataira elsősorban természetesen a jobb egyéni boldogulás reménye vitte el őket.. Az ember — régi igazság — önmaga számára tanul. De elmondták azt is, hogy a kultúra különféle forrásainak megismerése a tartalmasabb közösségi élet megteremtéséhez is hozzájárul.. Eszmecseréik, beszélgetéseik magvasabb tárgy körül forognak. Értőbben nézik a világ dolgait. Világnézetük tuda- tosabbá válik. Közelebb kerülnek a politikához is. A művészeti élményeket céltudatosabban keresik. Gyakrabban járnak színházba. A. televíziós műsorok között igényesebben válogatnak. Közelebb kerülnek lakóhelyük, városuk művelődési intézményeihez. Olvasmányaikról gyakrabban, elmélyültebben beszélgetnek el egymással.

Meglehet, így túlságosan „ki- simítottnak’’ hat mindez. De .hát a valóságban nem ilyen egyszerűen és problémátlanul következtek be a változások, mint ahogy fentebb felidéztük. A műveltség eredménye nem máról holnapra mutatkozik meg, aki tegnap örömét lelte egy giccses porcelánban, holnapután nem fut súlyos művészi élményeket nyújtó tárlatokra. A folyamat lassú — de biztosan emelkedő tendenciát mutat.

Egyik beszélgetőtársunk kifakadt: — Ki gondolta volna, hogy egy nagyüzemben bizonygatni kell az általános műveltség fontosságát. és az üzemben hasznosítható értékeit?

Bizonyára nem tapasztalatok nélkül beszélt így. Lehettek kellemetlen élményei.

0 Harci feladat volna tehát a művelődési lehetőségek megteremtése? Nem, ezt nem mondhatjuk; az üzemek, vállalatok nagy többsége megadja hozzá a lehetőségeket, a támogatást. Néhány helyen, előfordulhat, hogy küzdeni kell ezekért. De ebben a küzdelemben sok 3 szövetséges, Nem nehéz megjósolni, hogy a küzdőknek lesz igazuk — mert az általános műveltségben, szellemi javakban gazdagodó munkáskollektiva minden üzemnek érdeke, hiszen érdeke az egész társadalomnak is.

T. I.