Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-30 / 76. szám

Beszélgetés a pedagógia megyei műhelyében Az oktatási intézmények és a társadalmi valóság közötti megbonthatatlan kölcsönhatás az iskolai munka legalapve­tőbb követelménye. Ez a törvény az „életnek neveljük a fia­talokat” elvben nyert közkeletű megfogalmazást a tantestü­letekben. Korszakonként más és más kívánalmak határoz­ták meg a pedagógusok munkáját, az iskolákból kikerülő fia­tal nemzedékek pedig az ott kapott ismeretek birtokában rendezték át a világot. így hat az élet a fiatalságra, és így befolyásolják a felnőtté váló tanulók koruk valóságát. A másik köztudott tény a fejlődés századunkban meggyor­sult tempója. A tudományos-technikai forradalom következ­tében egyre rohamosabban változik meg a világ körülöttünk. Az urbanizáció, az automatizálás, a kemizálás újabb és egyre nagyobb ismeretanyaggal rendelkező szakembereket követel az iskoláktól. 1976. március 30. • PETßfl NÉPE • 5 ÚJ TELEPHELYEN AZ EGRI NYOMDA 9 Egerben a Heves megyei Nyomda Vállalat 48 millió forintos költ­séggel új telephelyet létesített. A gépparkot csak az V. ötéves terv során újítják fel. Az új telepen így is jelentősen javultak a munkakörülmények. (MTI-fotó: Erezi K. Gyula felv. — KS) Mindig csak „rendelkezünk”? A pedagógusoknak ezért soha nem kellett ilyen kitartóan ku­tatniuk az oktatás legcélszerűbb és leghatékonyabb eszközeit. • Ha ugyanis az iskola lemarad a fej­lődésben, akkor a haladás hajtó­motorjának energiaellátása szűJ nik meg. A Magyar Pedagógiai Társaság a tantestületek azon szakembe­reit egyesíti, akik napi gyakorla­ti munkájuk mellett azt kiegé­szítve, új elveket és módszereket kutatnak fel, dolgoznak ki. Dr. Krajnyák Nándorral, a tár­saság megyei tagozatának titká­rával az utóbbi évek tevékeny­ségéről beszélgettünk. A Heidelbergben (NSZK) élő neves ásványkutató professzor étiekkel ezelőtt Ausztráliában folytatott kutatómunkát. Egyik útja során érdekes leletre bukkant. Automobilroncsok között, az ausztrál sivatag közepén egy ha­talmas meteoritot talált. Az óriá­si ércdarabot egyéves munkával feldarabolták és hajón az NSZK- ba szállították. A professzor egy-egy 250 kg-os — Miként fogja össze a peda­gógiai társaság Bács-Kiskun me­gyei tagozata az egymástól tá­vol eső iskolák nevelőinek tár­sadalmát? — Szervezetünk 1969-ben ala­kult, tagjainak száma több mint hetven. Ez nem túlságosan nagy létszám, de munkánk jellegéből következően nem is törekszünk tömegek egyesítésére — annak ellenére, hogy szívesen vesszük az új érdeklődők jelentkezését. A célkitűzéseinkhez csatlakozó szak­emberek beállítottságuknak és munkaterületüknek megielelő szakcsoportokban dolgoznak. így nevelési, didaktikai, pedagógiai, meteoritdarabot az ausztrál, an­gol, amerikai és szovjet kutatók rendelkezésére bocsátott, hogy országukban kísérleti célokra fel­használják. A 6,1 t súlyú érc (összetételét illetően, 4% vasszul- fidot tartalmaz) nevét a lelőhely közelében levő Mundrabilla II. postaállomásról kapta. A tudósok szerint a meteorit 4,6 milliárd éves és kb. 3 millió évvel ezelőtt került a Földre. vezetéselméleti, óvodai. gyer­mek- és ifjúságvédelmi, felnőtt- oktatási és nemzetiségi oktatási munkaközösségekre tagozódik szervezetünk. A csoportok tagjai rendszeresen találkoznak, tudnak egymás kutatási területeiről, és közös megbeszéléseken cserélik ki tapasztalataikat, eredményei­ket. — A társaság megyei tagoza­tának tagjai nem elvont elméleti feladatok megoldásán fáradoz­nak. A kutatások eredményeit miként tudják hasznosítani? — Tagjaink elsősorban gyakor­lati szakemberek közül kerülnek ki. Sok közöttük szakfelügyelő­ként. bázisnevelőként dolgozik, tehát bizonyos mértékig irányító feladatokat is ellát. Az új mód­szerek, elvek, eljárások terjesz­tésére és továbbadására tehát közvetlenül módjuk és lehetősé­gük nyílik, annál is inkább, mert nemcsak „saját" iskolájuk, ha­nem egy-egy nagyobb terület pedagógusaival is rendszeresen találkoznak. Nem jelentéktelen tagjaink szakirodalmi munkássá­ga sem, többségük rendszeresen publikál a pedagógiai folyóira­tokban. Az említetteken kívül pedig az évente megrendezett tu­dományos ülések is nyilvánossá­got teremtenek. — A pedagógiai tudományos ülések a szervezet életének leg­rangosabb eseményei. Milyen té­Nemrég fogadta első látogatóit a Volga partjának közelében épült házban berendezett Szalti- kov-Scsedrin irodalmi és élet­rajzi múzeum. A múzeumot a nagy orosz szatirikus születésének läO. évfordulójára, január 27-én nyitották meg. ' Egy egyemeletes épületben ren­dezték be a Szaltikov-Scsedrin múzeumot, ott, ahol 1860 és 1862 makörökkel foglalkoztak az el­múlt években? — Munkánkat az 1972-es okta­tási párthatározatok és az MSZMP XI. kongresszusának ál­lásfoglalása alapján terveztük meg. 1972-ben ,,Az oktatási mun­ka korszerűsítése, hatékonysá­gának növelése a tudományos­technikai forradalom időszaká­ban” címmel hangzottak el elő­adások. 1973-ban a nevelési té­nyezők és kölcsönhatások a pe­dagógiai folyamatban betöltött szerepét elemeztük. A következő évben Baján gyakorlati problé­mákról; az oktatási eredmények (olvasás, nyelvtan, matematika) vizsgálatáról adtak számot a ku­tatók. Tavaly ugyancsak az isko­lai munka hatékonysága állt a fejtegetések középpontjában, ez­úttal a nevelési eredmények vizsgálatának lehetőségeit és mód­szereit vitattuk meg általános és középiskolai tapasztalatok alap­ján. Az elhangzott előadásokat és a hozzászólásokat a megyei ta­nács Művelődésügyünk című an­tológiájában adjuk közre nyom­tatásban. Ez a kiadvány minden oktatási intézménybe eljut és a közöltek széles körben olvas­hatók. — A társaság a közelmúltban tartotta vezetőség- és küldöttvá- lasztó taggyűlését, amelyen nem­csak az elmúlt négy év munká­járól adtak számot, hanem az el­következő évek célkitűzéseivel is foglalkoztak. Milyen, tervekről esett szó? — Elképzeléseink elsősorban a napi problémák, az oktató-neve­lő munka gyakorlatának haté­kony segítésére irányulnak. Ezért tovább kívánjuk fejleszteni a szakcsoportok tagjainak tudomá­nyos együttműködését. Tervezünk egy, a felnőttoktatás kérdéseivel foglalkozó konferenciát és tudo­mányos ülésen kívánjuk megvi­tatni a megyei pedagógiai kuta­tások, kísérletek általános ta­pasztalatait. Tájékoztató jelleg­gel szeretnénk közreadni egy megyei bibliográfiát, amely a különböző szaklapokban publikáló kollégák cikkeit sorolja fel — hiszen a bő szakirodalomban már alig-alig tudunk tájékozódni egy­más eredményeiről. Munkatársa­ink öntevékenyen, lelkesen dol­goznák, á társaság munkájába elsősorban hivatástudatuknak engedelmeskedve ' kapcsolódtak be. Ez mindenképpen elismerésre méltó. A pedagógus szakszerve­zet és a megyei tanács művelő­désügyi osztálya áldozatkészen támogatják célkitűzéseinket és ezért jogosak a reményeink, hogy a társaság az eddigieknél még hatékonyabban dolgozhat a következő években is. Pavlovits Miklós között élt az író, amikor Tverj (mai nevén Kalinyin) alkormány. zója volt. Ez az időszak igen jelentős volt az író életében és munkás­ságában. Tverjben számos művet alkotott. A múzeum tárlóiban ki­állították a szóban forgó időszak néhány ritka dokumentumát, azo­kat. a műveket, amelyek a nagy szatirikus életében jelentek meg. Az agyonhasznált szavak közé tartozik a rendelkezik, is. Ma már akkor is rendelkezünk, amikor azt akarjuk kifejezni, hogy vala­mink van. Értelmező szótárunk útbaigazít bennünket, hogy mikor használjuk helytelenül, és mikor helyesen. A következő négy je­lentését sorolja fel: 1. ügyeket, munkát, személyeket, utasítások­kal irányít; 2. utasítást ad va­laminek a végrehajtására, fel- használására (ide tartozik a vég- rendelkezés tß); 3. valaminek a felhasználásáról dönt (pl. szaba­don rendelkezik a készlettel); 4. a szótár sajtónyelvinek vagy vá­lasztékosnak jelöli: rendelkezik valamivel (pl. egy telekkel ren­delkezik, vagyis egy telke van). Az első 3 jelentés ellen nem lehet és nincs is kifogásunk. A 4. jelentés eluralkodik a nyelv­ben, ez ellen tiltakozhatunk. Személyre vonatkoztatva elfogad­ható lenne, de gyakori használa­ta. agyonhasználása teszi élőskö­dővé, más szavakat kiszorító igé­vé. Az eredeti példára hivatkoz­va, akinek telke van, az rendel­kezik is vele. De a „külön bejá­rattal rendelkező szoba” minden­képpen helytelen, mivel a szoba nem rendelkezhet. Tulajdonkép­pen a hivatalos nyelv és a sajtó nyelve terjeszti. De nem hagyhat­juk figyelmen kívül:a hirdetése­ket, főként a házasságiakat. „Keresünk belterületen’ telefon­nal rendelkező. bútorozatlan, üres szobát iroda céljaira." Mint­ha a szoba rendelkezne. Egysze­rűbb és magyarosabb így: Szobát keresünk telefonnal. Szakképesí­téssel rendelkező raktári dolgo­zókat keresnek szakképesítésű raktári dolgozók helyett. Egy ön­nyugdíjjal rendelkező nő nyug­díjjal rendelkező férfi ismeretsé­gét keresi. Itt is egyszerűbb lett volna, ha önnyugdíjas nő keresi nyugdíjas férfi ismeretségét. De nemcsak szakképesítéssel és nyugdíjjal lehet rendelkezni, ha­nem különböző földi javakkal is. Nemrég jegyeztem fel ezeket: ..Elvált asszony megismerkedne lakással rendelkező férfival." „Sa­ját lakással, más anyagiakkal rendelkezem." De van, aki ipar- engedéllyel és gépkocsival ren­delkezik. Nem egyszerűbb lenne így: iparengedélyem és gépkocsim van. A sok rendelkezés után szinte felüdülés volt azt olvasni, hogy egy nő felsőfokú végzettsé­gű (nem pedig felsőfokú végzett­séggel rendelkező) kedves fiatal­ember ismeretségét keresi. Helytelen használatára a pél­dák özönét lehetne felsorolni. Sa­ját példámból veszem a követke­zőket: „Ö sem rendelkezett ve­zetői engedéllyel” (vagyis neki sem volt). „A munkásosztály for­radalmi párttal rendelkezett". (volt forradalmi pártja). „A vál­lalatnál 45-en vannak, akik nem rendelkeznek még a 8 ált' lános iskolai alapképzettséggel sem” (helyesen: nem volt meg nekik az ált. iskolai alapképzettségük sem). „A szakmunkás képesítés­sel rendelkezők (vagyis akiknek szakmunkás-képesítésük van) a 3 évig tartó középiskolai tanul­mányaik sikeres befejeztével te­hetnek érettségi vizsgát”. „Tisza- kécskén már csaknem 300-arr rendelkeznek saját színházi bér­lettel (színházi bérletük van). A tévében is vetített Harma­dik nekifutás c. filmben a fősze­replő Jakus mondja Rozinak: „Persze, te önálló keresettel ren­delkezel". (Persze, neked önálló kereseted van — helyett.) A Nők Lapjában egy törökországi útle­írásban olvastam, hogy az ókori Epheszoszban a nagyszínház 24 ezer ülőhellyel rendelkezett (vagyis a nagyszínházban 24 ezer ülőhely, majdnem azt írtam divatos szóval,- hogy férő­hely volt). 1 Régi feljegyzésem "ez is: „Konkrét javas látókkal rendelkezünk." Ez kétszeresen is rossz: az idegen szó használata miatt nem kevésbé, mint a ren­delkezés miatt. Helyesen és egy­szerűen : határozott javaslataink vannak. A rendell-ezik ige gyakori hely­telen használata ellen nemcsak azért kell küzdenünk, mert sok más szót szorít ki nyelünkből, hanem azért is, mert nyelvünk szerkezetét, sajátos jellegét is megváltoztatja: a neki van szer­kezetet váltja fel a * rendelkezik valamivel szerkezet. A mondatszerkesztés fontossá­gára hívja fel a figyelmet Vö­rösmarty Mihály is: „Egyes szót annyit csinál vagy vesz kölcsön a nemzet, ámennyire szüksége- van, vagyis amennyi új tárgy- gyal, s képzettel ismerkedik meg; de a nyelv alkatán, s ha úgy szabad mondani, csontozatán nem tűr változtatást. Ez a legvakme­rőbb neme az újításnak.” Kiss István 1 Ha az iskola lemarad a fejlődésben, akkor a haladás hajtómotorjának energiaellátása szűnik meg. — Laboratóriumi gyakorlat a kunszentmiklósi gimnáziumban. A feldarabolt meteorit Szaltikov-Scsedrin múzeum Kalinyinbah 8. ... Hát ilyen ez a sereg. A fejedelem megint felhajtotta há­tul a bőrfedél leffentyűjét — persze, hogy ott látja Tálnok Gyurit. Elkapták egymás tekin­tetét: a fejedelem mintha igent intett volna Tálnok pyurinak. Ez azt jelentette: meglesz a lo­vacska, meglesz. Tálnok Gyuri legalább is ezt értette ki a fe­jedelem pillantásából. Nagyon számot tart rá. Azon a délelőt- tön ugyanis a fejedelem — meg­ismerve hangjáról, arról a siví- tós, kappanyos hangjáról az éj­szakai ábrándozót — magához intette. — Hát kellene neked nagyon az a lovacska? Tálnok Gyuri nem tudott szól­ni a megdöbbenéstől, csak nye- kergett: — Eeee... lovacska... kelle­ne ... nagyon, nagyon ... egy lovacska... — s bámult a feje­delemre. Isten ez, hogy tudja, mire vágyik az ő katonája, Tál­nok Gyuri nevű apró kuruc? — Nohát, majd odalenn, ha kiértünk a síkságra, meglesz ne­ked az a lovacska. Láthatod, itt nincs. Csak kecske, medve... Tálnok Gyuri nagyot ugrott, aztán leborult, öklével a földet verte, bőgött, üvöltött, mint az eszeveszett. Azóta lohol itt tü­deje kiköpéséig a fejedelem sze­kere mögött, nehogy elszalassza azt a felséges alkalmat, amikor a fejedelem int neki, s rámutat egy gyönyörű heréit pejre: ott a lovad, Tálnok Gyuri. Majd, ha kiérünk a síkság­ra... ez az óhaj, ez a vágy, mint szavakból szőtt láthatatlan burok borította voltaképpen a lassan vonuló hadinépet. A fe­jedelem hirtelen szükségét érez­te, hogy mindezeket most, azon­nal megbeszélje a gróffal, Ber­csényi Miklóssal. Kardjának tok­jával megbökdöste a kocsis há­tát. A szekér megállt. Rákóczi intett a legközelebbi lengyel lo­vasnak. Megmagyarázta neki — a fejedelem tudott annyit len­gyelül, hogy meg tudta értetni magát — nyargaljon előre, ott valahol a sereg elején szeke- rezik a gróf, mondja meg neki, azt üzeni a fejedelem, hogy várja be őt, mert szeretné, ha átülne hozzá. Ide, a fejedelem szekeré­be. Beszélni akar vele. — Most már napnál világo­sabb előttem — mondta a feje­delem —, hogy vágyainkat va­lóságnak fogtuk fel. Emiatt ír­tam volt én a francia királynak első levelemben, amit aztán az az áruló Longuevall az udvar kezére játszott, miszerint az or­szág minden rendéi, minden val­lásai semmi mást nem kíván­nak, mint egy szíwel-lélekkel állni a’ nemzet szolgálatába. Te is valami ilyesmit mondtál Bon- nac márkinak Varsóban, így van? — így felelte Bercsényi, s nevetett —, de emiatt ne fájjon nagyságod feje. — Hivatalosra fordította a megszólítást, a ti­tulust is így alkalmazta. Bannac márkinak én, miután nagyságodtól elváltam, hogy Varsóban a francia segélyt meg­sürgessem, szintúgy adtam elő a dolgainkat Arról beszéltem, hogy ügyünknek a házában tö méntélén barátja van és a feje­delemnek egy intésére... — Egy intésemre! Azám! — Rákóczi bosszúsan legyintett. — Felkél az egész nemzet csak egyetlen zászlót kell fel­ütni. és seregük alá ja az egész... egész... i— Nemzet! így mondta ke­gyelmed a francia követnek. — Így. — Minden rendjeivel. Min­den vallásával... — így. Akárcsak nagyságod a francia királynak. — Hát... nem tudom, mi lesz ennek a következése. — Minek? — Annak, hogy ha majd nem csak pénzbeli, hanem katonai segítséget kapunk a francia ki­rálytól, vagyis tiszteket is küld a király, akkor ezek a tisztek meglátják a mi seregünket... Ugyan, tekintsen végig rajtuk kegyelmed... — Nem szükséges. Láttam én őket. Épp eleget láttam. Látom, micsodás hadsereg ez. — Akkor majd a francia tisz­tek megjelentik a királyuknak, mire költi a pénzét. — Akkor aztán, mint mikor ősszel a he­gyi patakocskákra ráfagy a jég, és mozdulatlanságba der­mednek a vizek, úgy fog elapad­ni, befagyni a francia segély. A pénz. És akkor mire megyünk? Azt persze kegyelmed igen ügyesen intézte el hogy pénzt kapjunk az induláshoz, de az­tán majd később, hogy mi lesz... — Azon majd — s Bercsényi legyintett— ráérünk akkor töprengeni. Mindkettőjük esze ugyanazon kérdés körül forgott, ami épp ebből a helyzetből fakadt: tu­lajdonképpen miért annyira fontos a külföldi, a francia se­gély? A pénz. — Látja kegyelmed — mond­ta Rákóczi —, miképp folynak össze a dolgok: ha ez a sereg nem éppen ilyen volna, ami­lyennek, ha kitekint, szemlélheti, nem fájna a fejem a francia se­gély miatt... de hát, láthatja, ilyen. Nincs más. — A fejede­lem keserűen felnevetett. —Egy intésre felkél a nemzet? Hiú re­ménység. Bercsényi elgondolkozott. Ér­tette a fejedelem keservét, de most inkább azon törte — kissé meglepetten — a fejét amit a francia segélyről hallott. De hi­szen épp a fejedelem küldötte- volt őt Varsóba, megbízva: kö­vessen el mindent, hogy Bonnac márkitól, XIV. Lajos varsói kö­vetétől pénzt szerezzen, évi rendszeres támogatást eszközöl­jön ki a francia udvartól. Bercsényi tehát Varsóba lova­golt. ott napokon át győzködte- a francia követet, minél hama­rabb, akár a föld alól is teremt­sen elő legalább harmincezer tallért, lehetőleg azonnal, mert ha nem akkor a már szinte talpon álló magyar nemzetben lelohad a lelkesedés, csrlódott- ságában a franciák királyára zú­dítja átkait, amiért az igazi, az egyetlen méltó pillanatban nem nyújtotta ki segítő kezét. Azt a márki magyarázat nélkül is. jól tudta, hogy a magyar felke­lés a legközvetlenebbül a fran­cia ügy, királyának személyes érdeke is. s nagy szorultságában- sietségében kitűnő ötlete tá­madt. Nem a föld alól keríti elő azt a pénzt, hanem majd­hogynem az ég redőiből. A Len­gyelországban székelő pápai nunciushoz, Pignatellihez for­dult, az adott kölcsön — nem tudván, miféle célzatra — any- nyi pénzt, hogy Bercsényi visz- szaindulhasson a már hazafelé­tartó Rákóczihoz. ' (Folytatjuk.) / A közművelődési párthatározatok végrehajtásáért

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom