Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-26 / 73. szám

1976. március 26. pétitek 9 PETŐFI NÉPE # 3 Életcélja az újságírás Űj vonások a szovjet társadalom életében Á PRILIS 4-RE Új emlékmű Kalocsán A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat szoboröntödéjében és kőfaragó műhelyében ebben az évben is több — április 4-ét, megörökítő — alkotás kapott végső formát. Vígh Tamás három méter ma­gas, bronzba öntött Lenin-szob- ra Tatabánya Újvárosának köz­pontját díszíti majd. Értékes műalkotással gazda­godik a Szabolcs-Szatmár megyei Ibrány község is. Pató Róza kő­szobra, egy háromméteres, kezé­ben gyermeket tartó, álló nőalak örök jelkép: a békében, a. biz­tos jövőbe vetett hitet sugároz­za. Méreteiben a legnagyobb lesz Bányai József felszabadulási- em­lékműve. A Kalocsa főterén ál­ló /kőköltemény hatalmas talap­zatból, s mögötte elhelyezkedő, figurális domborművekkel ékí- Itett emlékműfalból álL Mun­kásmozgalmi ihletésű Üvegmozai­kot kap a szombathelyi tüdő­szűrő állomás; Moh Ferenc 23 négyzetméteres alkotását. (MTI) 4 Mint lBUSZ-kísérőt hozott össze a szerencse negyvenhat bátmonostori asszonnyal, az ot­tani termelőszövetkezet gyü­mölcskertészetének dolgozóival. Háromnapos országjáró körúton vettek részt, egész ‘évi szorgos munkájuk jutalmaként — hűen a már több éves hagyományok­hoz. Februári programjuk a dél- Dunántúl és a Balalon-vidék megismerése volt. Már az indulás rendhagyó volt: többen akkora bőröndök­kel érkeztek az autóbuszhoz, hogy megjegyezte a gépkocsive­zető: Ennyi holmit hoznak há­rom napra?; lesz itt divatbemu­tató a javából! Ho^ végül is mi lett, mit rejtettek a bőrön­dök — ez késztetett e sorok megírására. Első vacsoránk színhelyén, a nagykanizsai Centrál étteremben kicsit türelmetlenül nézegettem az órám: elmúlt a megbeszélt időpont, de több mint tíz asz- szony még hiányzik a terített asztaloktól. Tudhattam én, hogy A Rádió és Televízió Újság egyik számában figyeltem fel pár hete Bajor Nagy Ernő cikkére; amelyben olvasói levelek közt tallózva a 17 éves kiskunfélegy­házi Megyeri Máriára is hivatko­zik, aki az újságírói pályát sze­retné élethivatásul választani. Érdekelt bennünket: mi kész­tette őt erre az elhatározásra, milyen műfaj áll a legközelebb hozzá, egyáltalán milyen szándé­kok vezérelnek valakit napjaink­ban erre a pályára, amely nem éppen rózsákkal telehintett, s amely fölött napfény és vihar­felhők bizony gyakorta váltják egymást, Megyeri Mária a kiskunfélegy­házi Móra Ferenc Gimnázium­ban tanul, s közvetlenül az érett­ségi előtt áll. Amikor találkoz­tunk, éppen a világnézeti isme­retek óráját kellett miattunk fél­beszakítania. De egy ilyen né­hány perces kimaradás talán megbocsátható. — Magyartanárnőm találta jó­nak néhány dolgozatomat, de én is régóta érzek magamaban írás­készséget, vonzást az írói munka iránt. Bajor Nagy Ernőt a tv egyik adásában ismertem meg, s rokonszenves egyénisége azzal egy sajátos összeesküvés folyik a hátam megett? Egyszerre aztán minden vilá­gos — pontosabban minden fel- emelően derűs lett! Hangos ének. szóval, szemet gyönyörködtető monostori népviseletben a szál­loda haliján át' bezakatolt a hi­ányzó tizenkét menyecske! A dallam? Mi is lehetett, mint a „Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára...” A váratlan for­dulatot társaik, az étterem sze­mélyzete, a vendége^ tapsvihar­ral honorálták, s a zenekar „vet­te a lapot”: pattogó csárdásba kezdett, mintha évek óta erre vártak, készülték volna. Vacsora közben aztán elmond­ták, hogy a jelenlevők zöme a monostori Röpülj Páva-kör tag­jai, s többen rendszeresen sze­repelnek a helyi néptáncegyüt­tesben. Az ízelítőt vacsora után aztán igazi „gálaest”* követte. A mo­nostori asszonyok táncaikkal, dalaikkal olyan hangulatot te­remtettek, hogy a kanizsai járó­kelők megtöltötték az éttermet, biztatott, hogy elolvassa a leen­dő „pálytárs” sorait. Verseket küldtem neki, de ő válaszsorai­ban inkább a tudósításokra buz­dított, irányította a figyelmeméi És most már magam is úgy ér­zem, hogy a prózát kell művel­nem. Elhatározása szép és dicséren­dő, csupán — ahogyan ezt az „idősebb kolléga” szemével meg­állapítottuk — még több önbiza­lomra, lelkesedésre, hivatástudat­ra van szüksége. — Népies témájú elbeszélése­ket szeretnék írni — mondja. — Mikszáth, és Móricz a példaké­peim. Legszebb álmaimban so­kakhoz szóló, pártos hangvételű sorokról álmodom, tudva ugyan­akkor azt is, hogy az állandó ön­művelés, a tökéletességre való szakadatlan- törekvés elengedhe­tetlen követelmény. Mi csak azt tanácsolhatjuk Me­gyeri Máriának — akiből néhány év múlva talán kollégánk is vál­hat —, ezekhez az elvekhez iga­zodva formálja életútját (Persze, csak miután tanulmányait befe­jezte.) Kísérleteit kezdje tudósítá­sokkal, szépirodalmi alkotásait pedig próbálja a szigorú kritikus szemével többször is átnézni. Ol­tapsuk, elismerő szavaik („Ilyet még a tévében sem láttunk.” „Gyönyörű, amit csinálnak, ami­lyen jókedvvel csinálják.” „Le­het hűsítő italtól is ilyen szépen mulatni és mulattatni?”) igazi közönségsikerről árulkodtak. Harmadnap este, Solton (már itthon, Bács-Kiskunban va­gyunk!) aztán megismételték mindezt, ' ismét páratlan siker­rel, kedves élményt szerezve a gyorsan megtelt étterem vendé­geinek, s mindenek előtt a sze­rencsés IBUSZ-kísérőnek. íme, kedves monostori jóked- vűek: A zalakarosi fürdőben ki­osztott egy-egy cukorka (mint szerény, inkább jelképes juta­lom) mellé ezúton közhírré is teszem: Elet van a bácskai fa­luban ; dalaikkal, táncaikkal, gyönyörű népviseletükkel többet is tettek, mint tervezték. Több száz dunántúli és észak-bácskai ember megtudta: van Bajától 8 kilométerre egy hagyományápoló kisközség, a neve: Bátmonostor. Szakács Gyula vasson sokat, művelődjön, s anya­nyelvűnk minél teljesebb ismere­te legyen mindennapos stúdiuma. „Szegény kislány nem tudja, hogy az egyik legnehezebb mes­terség bűvöletébe került” — Je­gyezte meg Megyeri Máriáról, említett cikkében a neves újság­író. Kívánjuk, hogy ez a bűvölet kísérje továbbra is, serkentse és sarkallja magas hőfokú, emelke­dett tisztaságú, szép írások meg­alkotására. J. T. Akvarisztika Egy kis akvárium a szoba sarkában a lustán hömpölygő folyamok és. a tiszta kis Öblök hangulatát idézi. Egy darabka a természetből. - Ezért nemcsak időtöltés a díszhál tenyésztés, ha.- nem természetszeretet is. A díszhaltenyésztőknek szól Horn Péter—Zsilinszky . Sándor Akva­risztika című műve, amely most jelent meg harmadik, átdolgo­zott kiadásban a Natura gondo­zásában. Régi panasz, hogy nálunk az akvaristák többsége nem törek­szik új tenyészváltozatok előál­lítására. Hogy miért? A szerzők szerint azért, mert tenyésztőik­nek hiányos az ismeretük az örökléstani és tenyésztési alapfo­galmakból. A könyv * ezeknek külön fejezetet szentel és a ten­nivalókat közérdekű módon, is­merteti. Bizonyos, hogy ez a bővített, átdolgozott kiadás nélkülözhe­tetlen segítője lesz mindazoknak, akik a díszhaltenyésztéssel akar­ják eltölteni szabad idejüket és szeretik a természetet. • A gazdaságpolitika után, ta­lán legtöbb helyet azoknak a ten­denciáknak az elemzése kapott az SZKP kongresszusán, amelyek a szovjet társadalom fejlődéséről szóljak. A legnagyobb, a legér­tékesebb eredmények között em­lítették a felszólalók azt, hogy az utóbbi években még erősebb lett a szovjet társadalom erkölcsi —politikai egysége, új vonásokkal gazdagodott a szovjet társadalom élete. Nagy szerepe van ebben annak a ténynek, hogy a párt gazdasági és politikai tevékeny­ségét egyaránt az elviség, a meg­fontoltság, a stabilitás jellemzi. Ahogy a gazdasági alapok erő­södnek, úgy fordul egyre na­gyobb figyelem az ember formá­lására, a személyiség sokoldalú fejlesztésére, a szocialista élet­mód tökéletesítésére. S hogy ez a folyamat mennyire felgyorsult, arra csupán két tényt említenénk a sok közül. Az egyik: a csaknem 16 millió kommunistát tömörítő SZKP összetétele minőségileg is nagymértékben javult az Utóbbi években.' A számszerű növeke­dést pedig — az elmúlt három évtized alatt a - létszám meghá­romszorozódott . — objektív ten­denciaként lehet értékelni, amely többek között jelzi a párt veze­tő szerepének, tekintélyének erő­södését. A másik: a Szovjetunió­ban gyakorlatilag általánossá vált a középiskolai végzettség, ami ugyancsak figyelmet érdemlő tár­sadalmi eredmény. • Nagy hangsúlyt kapott a kongresszuson az a tétel, hogy a gazdasági hatékonyság emelése nem önmagáért történik, legfőbb célja a szovjet emberek jólétének további növelése, munka- és élet- feltételeinek javítása. Az egy la­kosra jutó reáljövedelem öt év alatt mintegy 25 százalékkal- nö­vekedett. Ebben az időszakban 56 millió ember költözött jobb la­kásba. Növelték a nyugdíjakat, a diákösztöndíjakat — összességé­ben csaknem kétszer annyit for­dítottak szociális célokra, mint az előző tervidőszakban. Az élet- színvonal növekedése azonban azt is követeli, a szovjet társa­dalomtól — mint erre többen rá­mutattak —, hogy az ideológiai nevelőmunkára, a tudatformálás­ra az eddiginél is nagyobb figyel­met fordítson, mivel a szocialista életformát és gondolkodásmódot nem lehet „a lakáskulccsal együtt az emberek' kezébe aöni”. Mind a társadalmi, mind a gazdasági folyamatokból kiolvas­ható, hogy a szovjet társadalom elindult azon az úton, amely a kommunizmus felépítéséhez ve­zet Ebben a munkában nagy fel­adat hárul a tanácsokra is — a szovjetekre —, amelyeknek ha­táskörét az előző kongresszus óta jelentősen növelték, s ez új len­dületet vitt munkájukba. Ugyancsak nagy gondot fordí­tottak a törvényhozás tökélete­sítésére, a szocialista jíogrendet, a jogi normákat a társadalmi fej­lettség jelenlegi szintjéhez iga­zították. Éppen a kongresszuson hangsúlyozta Leonyid Brezsnyevr „Nyilvánvalóan itt az ideje, hogy kiadjuk a szovjet állam törvény- könyvét Ez hozzá fog járulni egész jogrendünk stabilitásának növeléséhez”. • A szovjet társadalmi szer­vezetek munkája is tökéletese­dik, mind több lehetőséget te­remtenek ahhoz, hogy az állam­polgárok még aktívabban vehes­senek részt a társadalom ügyei­nek intézésében. A szakszerveze­tek is egyre jobban betöltik azt a szerepüket, -amely a dolgozók érdek- és jogvédelméből rájuk hárul. A kongresszuson sokoldalúan elemezték azt a tételt is: valódi demokrácia lehetetlen szocializ­mus nélkül, éppen úgy a szocia­lizmus is elképzelhetetlen a de­mokrácia szüntelen fejlesztése nélkül. Ebben a vonatkozásban is szükségszerű a~már elért ered­mények összefoglalása, rendsze­rezése, ami a Szovjetunió új al­kotmánya 1 tervezetének kidolgo­zását sürgeti. Ezen a munkán szintén -dolgoznak és az elké­szült tervezetet össznépi vitára bocsátják. Az eddig nyilvános­ságra hozott elképzelésekből ki­derül. hogy az új alkotmányban rögzítik majd azt az elvet, amely például előírja: á végrehajtó szer­veket az 'eddiginél szigorúbb rendszer alapján számoltassák be a választott testületek előtt • Az ilyen és ehhez hasonló momentumok, célkitűzések is jel­zik: a Szovjetunióban továbbra is elsőrendű feladatnak tekintik az állam szocialista jellégének erősítését a demokrácia fejlesz­tését. (K. E.) Bátmonostori menyecskék y//A­MI VAN A RÖVID INFORMÁCIÓ MÖGÖTT? Vita az üzemi demokráciáról 1976-ban hétezer hektáron új gyümölcsültetvény Hosszú távon értékesítési biz­tonságot nyújtanak a gyümölcs- termelőknek a belföldi fogyasz­tás tervezett további dinamikus növekedése, valamint a szocia­lista országokkal középtávú idő­szakra egyeztetett áruszállítási megállapodások, illetve a Szov­jetunióval megkötött, 15 évre szóló hosszúlejáratú egyezmény. A növekvő megrendeléseknek megfelelően az ötödik ötéves terv időszakában a gyümölcs- ültetvények területét 6 százalék­kal, 170 000 hektárral növelik, miközben széles körben korszerű­sítést hajtanak végre. 1976-ban 7000 hektárra kerül új gyümölcsültetvény. Az in­tenzív korszerűsítés, a jobb anyagi-műszaki ellátás, a vár­hatóan nagyobb értékesítési biz­tonság, valamint a nagyobb ter­més egyéb feltételeinek megte­remtése együttesen teszi lehető­vé, hogy az elmúlt évinél alig valamivel nagyobb termőterület­ről előreláthatólag egyötödével több termést takarítsanak be, s ily módon az egy főre jutó gyü­mölcsfogyasztás 1976-ban elérje a 80 kilogrammot. (MTI) Akperol Különösen a szőlőnél Hasznos A Peremartoni Vegyipari Vál­lalatnál megkezdték az Akpe­rol kísérleti gyártását. Segítsé­gével biztonságosabbá tehetik a virágok kötődését, ezáltal az egyenletes terméshozamot. A kísérleti táblák tapasztalatai szerint 15—20 százalékkal növe­li a termést a szőlőknél, különö­sen azoknál a fajtáknál, amelyek valósággal elrúgják maguktól a virágport, így például a kék. nyelőnél, vagy a rajnai rizling- nél. A Peremartoni Vegyipari Vállalalt 1980-ig berendezkedik évi 200 tonna Akperol gyártásá­ra, s ezzel már több mipt 20 000 hektáron lehet biztonságossá ten­ni a virágkötődést. A Timmer József kecskeméti látogatásáról szóló sajtóinformá­cióban is találkozhattak az ol­vasók a szokványmondatok egyikével: „Ezt követően kö­tetlen beszélgetés alakult ki..." Ebből nem sokat tudhat meg az olvasó. Talán még azt is gon­dolhatja, hogy a „kötetlen” ki­fejezés jobban afféle udvarias- sági formula. Gesztus a rangos vendég — miniszter, országos szerv vezetője vagy most a SZOT-titkár — iránt, hogy lám, „beosztása ellenére” olyan em­ber, aki körül nem fagy meg a levegő. Olyan légkört tud te­remteni, amiben az emberek feloldódnak, drukk nélkül be­szélgetnek vele. Kimondják, ha éppen a szívükön fekszik vala­mi. Pedig csakugyan egyre, in­kább közvetlen hangulatúak ezek a kölcsönös tájékoztatások. S a cikkek rövidsége szükségszerű. Nem azért, mert „titokról”, „kí­vülállókra nem tartozó” kérdé­sekről van ilyenkor szó. Hanem egyszerűen egy munkanapról, amelyet a tisztségével járó mód­szerek, formák közt és hatáskör­ben — egyéni terve szerint, tör­ténetesen Kecskeméten • (vagy Baján, Izsákon stb.) „dolgozik le” az országos szintű vezető ember. Nyilvánvalóan elegendő erről egy kisebb újságcikk. Hi­szen mivel telnének meg a la­pok, ha minden magasabb ran­gú vezető — ilyen „kiszállásos” munkanapjáról folyton teljes részletességgel számolnának be. Mégis, a példa kedvéért ma- zsolázgassunk — mondjuk arról a rendkívüli szb-ülésről, ame­lyen Timmer elvtárs is részt vett a Bács megyei Állami Épí­tőipari Vállalatnál. Sűrítetten, csak a lényegre leszorított mon­datokkal idézzünk fel néhány epizódot. Timmer József: — Milyen az együttműködés a szakszervezeti bizottság és a gazdasági vezetés között? Milyen az üzemi de­mokrácia, beleszólnak-e az em­berek a vállalat kis és nagy döntéseibe? Prepszent Aurél: — Nyugod­tan állíthatom, hogy az együtt­működés jó, elvtársias. Az szb termékeny összhangban, egyetér­tésben munkálkodik a párt- és gazdasági vezetéssel, a KISZ- szel... Mikor már majdnem amolyan „minden nagyon szép, minden nagyon jő” színezetet kap a bi­zonyítás, barátságosan közbeszól Borsódi György, az SZMT veze­tő titkára. — Ügy mondjad, mintha nem volna most itt Dörner elvtárs, az igazgató. Egyből derültebb lett a han­gulat. Mások is hasonló célzat­tal, kedvesen biztatják a felszó­lalót. Például: „Meg úgy, mintha csak ketten lennénk jelen.” A hozzászóló is mosolyogva folytatja. Nincs mese, váltani kell a stíluson. Fordít hát. — Vitánk persze adódik Dör­ner elvtárssal is, de az ,nem az úgynevezett parázs szóváltás. Erre nincs szükség. Mindig kész­ségesen, megértéssel segíti mun­kánkat. Szívügye a munkaver­seny, a szocialista brigádokkal való foglalkozás. Ennek fontos­ságáról igyekszünk meggyőzni, s egyre nagyobb eredménnyel, az alsóbb szintű vezetőket is. Van­nak még persze olyanok, akik ezt kényszernek veszik... Szól a bérezési színvonal emel­kedéséről, s ügyesen beleszövi. — A jelentős előrelépés elle­nére még most is hátrább va­gyunk az országos átlagnál. Ez már afféle „kis csomag”, amihez hasonlót igencsak min­denütt kapnak útravalóul orszá­gos vezetők ilyen tájékozódó beszélgetéseken. Szabó Tibor szb-titkár: — A gazdasági vezetéssel való együtt­működéshez még... Ügy lehet­ne pontosabban megfogalmazni, - hogy vitáink egészségesek... Említ néhány területet, ahol erre sor került. Aztán a szocia­lista munkaversenyről ezt mond­ja. — Nem minden építésveze­tőnk, művezetőnk érti és érzi még át ennek jelentőségét. Ahol — mint például Baján — rend­szeresen értékelik, ott eleven a verseny, van hajtóerő. Beszél az új munkásszállókról, s arról a különös, bár megma­gyarázható idegenkedésről, ami­vel húzódoztak beköltözni a nemrég még mezőgazdaságból élt emberek. Úgy érezték, jobb volt nekik a régi, szűkös, kom­fort nélküli bérelt szállás. . — De egy év se telt el, úgy, megszerették a lakájos körülmé­nyeket, hogy ki se jönnének on­nét. Még ha kicsit több időt is kell fordítani higiéniára, a kul­turált viszonyok megőrzésére. Timmer elvtárs most már töb­bet jegyzetel. Am következete­sen firtatja, amiről mélyebben szeretne hallani. Timmer József: Hogy megy az emberek bevonása a közös dolgok eldöntésébe? Felkészül­tek-e eléggé arra, hogy hele tud­janak szólni? Mert szépen hang­zó két szó ez, hogy üzemi de­mokrácia, de hogy szereznek en­nek érvényt? Prepszent Aurél: — Ebben a kérdésben sem feledkezhetünk meg arról, hogy munkásaink döntően a mezőgazdaságból jöt­tek. Iparkodunk teret adni; hogy minél több fórumon juthassanak szóhoz. Aztán tanácskoznak mű­vezetők, brigádvezetők, a ré­szükre rendezett értekezlete­ken ... Gyakorlatból tudom, hogy közvetlen szakmai kérdé­sekben milyen jó fogásokat tud­nak javasolni, mennyi ötlettel segítenek a kétkezi munkások. Annak idején semmibe se kezd­tünk, mielőtt meg nem kérdez­tem embereimet, mi a vélemé­nyük, hogy csináljuk legjob­ban... . . . . Szabó Tibor: — Ha egy válla­latnál nincs ' üzemi demokrácia, Ott már bajok vannak. Timmer József: — Önöknél tehát korlátlanul beleszólhatnak az emberek a dolgokba? Szabó Tibor: — Maradjunk a termelésnél. / Elmondják, hogy milyen feltételek szükségesek a jó munkához... Előfordul ér­dektelenség is... Meg hogy ki­sebb kérdésekben sincsenek tá­jékoztatva. Timmer József: — Például a részesedés felosztásába is ilyen aktívan beleszólhatnak?... Igaz­gató elvtársnak is az a vélemé­nye, hogy ebben a „házasság­ban” minden harmonikus? Dörner Henrik igazgató: — Van vagy tizenöt éve, hogy elő­ször kifejtettem, mikor valahol a vezetők túlzott elfoglaltságá­ra hivatkoztak. Dőre vezető az, aki kihagy olyan jó alkalmakat az emberekkel való találkozás­ból, mint mondjuk egy jó tag­gyűlés. Ahol sok hasznos infor­mációt kaphat, igényes vélemé­nyeket, tanácsokat hallhat. Eh­hez tartom magam ma is. Ami a döntéseket illeti, Sze­rintem differenciálni szükséges, hol, mikor, mibe — és közvet­lenül vagy közvetve, tehát kép­viselőik útján szóljanak belé a dolgozók. Olyan kérdésben pél­dául, hogy a mi 'sok-sok milli­árdos összegekkel számoló kö­zéptávú tervünkben erre vagy arra a célra.— tegyük fel — tízmilliárdot állíthatunk-e be,, netán kettővel kevesebbet, úgy vélem, a képviseleti rendszerű döntés a helyes. Itt olyan köz- gazdasági összefüggésekről van szó, amiket egy szűk társaság tud áttekinteni, benne a mun­kások legjobb képviselőivel. Nem jutnánk előbbre, ha erről mindenkit végigkérdeznénk. Abba viszont igenis hallassa szavát rendszeresen a műhely, a brigád, hogy az adott hónapra, félévre, évre tervezett feladato­kat miként lehet legsikereseb­ben megoldani. Mert ebben neki van közvetlen, így legmegbíz­hatóbb áttekintése. Itt a közvet­len demokrácia érvényesüljön. Ugyanúgy a kitüntetésekről is a . közvetlen kollektíva döntsön. Nincs olyan igazgató, aki 5000, vagy építésvezető, aki 600 ember mindennapi munkáját, magatar­tását figyelemmel tudná kísérni. Aztán vannak döntések, me­lyekben jogszabályok írják elő az illetékességet. Vagy a kol­lektív szerződésben rögzítjük ezt. Lássunk más példát. A múlt­korában külön tárlatlátogatást szerveztek vállalati igazgatók részére. De kiderült, hogy nem a művelődésen volt a hangsúly, hanem a vásárláson. Erre kí­vánták serkenteni az igazgató­kat. Én is szeretem a szép ké­peket. De a vállalati képvásár­lást a szakszervezeti "bizottság intézi 1 Elismerem, kevés képet veszünk. Mert az szb nem él a lehetőségeivel. ' Számos érdekes, szemléletes példa után a munkáslakás-épí- tési hitelfeltételek módosításával kapcsolatban tesz figyelemre méltó észrevételt az igazgató. A SZOT-titkár jegyzetébe ez is éppúgy bekerül, mint később Borsódi elvtárs megjegyzése a létszámstoprendelet egyes he­lyeken okozta méltánytalan kö­vetkezményéről. Ennél a válla­latnál is, ahol pedig az alkal­mazotti létszám aránya eddig is szolidabb volt, súlyos gond elé néznek, mert három osztályról is egyidőben mennek szülési sza­badságra kismamák... Minder­ről a dolgozók véleményei alap­ján is beszéltek. Tehát: nemcsak helyi jellegű az üzemi demokrá­cia hatása. Timmer József: — Ügylehet, hogy ha akár a létszámstop, akár a lakásépítési kölcsön dol­gában szélesebb^ körben kérik ki a véleményeket, azoktól, aki­ket a legközvetlenebbül érint — nem mutatkoznának ilyen utó­lagos fenntartások... Majd a szakszervezetek tevé­kenységéről szólva. — Sok mindent másképp kell csinálnunk, -mint eddig. Gyak­ran tudtuk, hogy valami nem jó, mondogattuk is éveken át, de a dolgokon csak nem változtat­tunk. Ha ezt így felismertük tennie kell róla a szakszervezet­nek is, hogy ezután gyorsabban, hatékonyabban intézkedjünk. S bármennyire is összetettek feladataink, — hiszen politikai, gazdasági, társadalmi, szociális kérdésekkel egyaránt foglalko­zunk — a szakszervezetek alap­vető — tradicionális — funkció­járól sosem szabad megfeled­keznünk." Elsősorban azért va­gyunk, hogy a dolgozók érdekeit képviseljük - és védjük. Együtt­működve a tömegekkel, hogy érezzék az emberek: ami ná­lunk történik, azt velük együtt, részvételükkel tesszük. Tóth István

Next

/
Oldalképek
Tartalom