Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-26 / 73. szám
1976. március 26. pétitek 9 PETŐFI NÉPE # 3 Életcélja az újságírás Űj vonások a szovjet társadalom életében Á PRILIS 4-RE Új emlékmű Kalocsán A Képzőművészeti Kivitelező Vállalat szoboröntödéjében és kőfaragó műhelyében ebben az évben is több — április 4-ét, megörökítő — alkotás kapott végső formát. Vígh Tamás három méter magas, bronzba öntött Lenin-szob- ra Tatabánya Újvárosának központját díszíti majd. Értékes műalkotással gazdagodik a Szabolcs-Szatmár megyei Ibrány község is. Pató Róza kőszobra, egy háromméteres, kezében gyermeket tartó, álló nőalak örök jelkép: a békében, a. biztos jövőbe vetett hitet sugározza. Méreteiben a legnagyobb lesz Bányai József felszabadulási- emlékműve. A Kalocsa főterén álló /kőköltemény hatalmas talapzatból, s mögötte elhelyezkedő, figurális domborművekkel ékí- Itett emlékműfalból álL Munkásmozgalmi ihletésű Üvegmozaikot kap a szombathelyi tüdőszűrő állomás; Moh Ferenc 23 négyzetméteres alkotását. (MTI) 4 Mint lBUSZ-kísérőt hozott össze a szerencse negyvenhat bátmonostori asszonnyal, az ottani termelőszövetkezet gyümölcskertészetének dolgozóival. Háromnapos országjáró körúton vettek részt, egész ‘évi szorgos munkájuk jutalmaként — hűen a már több éves hagyományokhoz. Februári programjuk a dél- Dunántúl és a Balalon-vidék megismerése volt. Már az indulás rendhagyó volt: többen akkora bőröndökkel érkeztek az autóbuszhoz, hogy megjegyezte a gépkocsivezető: Ennyi holmit hoznak három napra?; lesz itt divatbemutató a javából! Ho^ végül is mi lett, mit rejtettek a bőröndök — ez késztetett e sorok megírására. Első vacsoránk színhelyén, a nagykanizsai Centrál étteremben kicsit türelmetlenül nézegettem az órám: elmúlt a megbeszélt időpont, de több mint tíz asz- szony még hiányzik a terített asztaloktól. Tudhattam én, hogy A Rádió és Televízió Újság egyik számában figyeltem fel pár hete Bajor Nagy Ernő cikkére; amelyben olvasói levelek közt tallózva a 17 éves kiskunfélegyházi Megyeri Máriára is hivatkozik, aki az újságírói pályát szeretné élethivatásul választani. Érdekelt bennünket: mi késztette őt erre az elhatározásra, milyen műfaj áll a legközelebb hozzá, egyáltalán milyen szándékok vezérelnek valakit napjainkban erre a pályára, amely nem éppen rózsákkal telehintett, s amely fölött napfény és viharfelhők bizony gyakorta váltják egymást, Megyeri Mária a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnáziumban tanul, s közvetlenül az érettségi előtt áll. Amikor találkoztunk, éppen a világnézeti ismeretek óráját kellett miattunk félbeszakítania. De egy ilyen néhány perces kimaradás talán megbocsátható. — Magyartanárnőm találta jónak néhány dolgozatomat, de én is régóta érzek magamaban íráskészséget, vonzást az írói munka iránt. Bajor Nagy Ernőt a tv egyik adásában ismertem meg, s rokonszenves egyénisége azzal egy sajátos összeesküvés folyik a hátam megett? Egyszerre aztán minden világos — pontosabban minden fel- emelően derűs lett! Hangos ének. szóval, szemet gyönyörködtető monostori népviseletben a szálloda haliján át' bezakatolt a hiányzó tizenkét menyecske! A dallam? Mi is lehetett, mint a „Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára...” A váratlan fordulatot társaik, az étterem személyzete, a vendége^ tapsviharral honorálták, s a zenekar „vette a lapot”: pattogó csárdásba kezdett, mintha évek óta erre vártak, készülték volna. Vacsora közben aztán elmondták, hogy a jelenlevők zöme a monostori Röpülj Páva-kör tagjai, s többen rendszeresen szerepelnek a helyi néptáncegyüttesben. Az ízelítőt vacsora után aztán igazi „gálaest”* követte. A monostori asszonyok táncaikkal, dalaikkal olyan hangulatot teremtettek, hogy a kanizsai járókelők megtöltötték az éttermet, biztatott, hogy elolvassa a leendő „pálytárs” sorait. Verseket küldtem neki, de ő válaszsoraiban inkább a tudósításokra buzdított, irányította a figyelmeméi És most már magam is úgy érzem, hogy a prózát kell művelnem. Elhatározása szép és dicsérendő, csupán — ahogyan ezt az „idősebb kolléga” szemével megállapítottuk — még több önbizalomra, lelkesedésre, hivatástudatra van szüksége. — Népies témájú elbeszéléseket szeretnék írni — mondja. — Mikszáth, és Móricz a példaképeim. Legszebb álmaimban sokakhoz szóló, pártos hangvételű sorokról álmodom, tudva ugyanakkor azt is, hogy az állandó önművelés, a tökéletességre való szakadatlan- törekvés elengedhetetlen követelmény. Mi csak azt tanácsolhatjuk Megyeri Máriának — akiből néhány év múlva talán kollégánk is válhat —, ezekhez az elvekhez igazodva formálja életútját (Persze, csak miután tanulmányait befejezte.) Kísérleteit kezdje tudósításokkal, szépirodalmi alkotásait pedig próbálja a szigorú kritikus szemével többször is átnézni. Oltapsuk, elismerő szavaik („Ilyet még a tévében sem láttunk.” „Gyönyörű, amit csinálnak, amilyen jókedvvel csinálják.” „Lehet hűsítő italtól is ilyen szépen mulatni és mulattatni?”) igazi közönségsikerről árulkodtak. Harmadnap este, Solton (már itthon, Bács-Kiskunban vagyunk!) aztán megismételték mindezt, ' ismét páratlan sikerrel, kedves élményt szerezve a gyorsan megtelt étterem vendégeinek, s mindenek előtt a szerencsés IBUSZ-kísérőnek. íme, kedves monostori jóked- vűek: A zalakarosi fürdőben kiosztott egy-egy cukorka (mint szerény, inkább jelképes jutalom) mellé ezúton közhírré is teszem: Elet van a bácskai faluban ; dalaikkal, táncaikkal, gyönyörű népviseletükkel többet is tettek, mint tervezték. Több száz dunántúli és észak-bácskai ember megtudta: van Bajától 8 kilométerre egy hagyományápoló kisközség, a neve: Bátmonostor. Szakács Gyula vasson sokat, művelődjön, s anyanyelvűnk minél teljesebb ismerete legyen mindennapos stúdiuma. „Szegény kislány nem tudja, hogy az egyik legnehezebb mesterség bűvöletébe került” — Jegyezte meg Megyeri Máriáról, említett cikkében a neves újságíró. Kívánjuk, hogy ez a bűvölet kísérje továbbra is, serkentse és sarkallja magas hőfokú, emelkedett tisztaságú, szép írások megalkotására. J. T. Akvarisztika Egy kis akvárium a szoba sarkában a lustán hömpölygő folyamok és. a tiszta kis Öblök hangulatát idézi. Egy darabka a természetből. - Ezért nemcsak időtöltés a díszhál tenyésztés, ha.- nem természetszeretet is. A díszhaltenyésztőknek szól Horn Péter—Zsilinszky . Sándor Akvarisztika című műve, amely most jelent meg harmadik, átdolgozott kiadásban a Natura gondozásában. Régi panasz, hogy nálunk az akvaristák többsége nem törekszik új tenyészváltozatok előállítására. Hogy miért? A szerzők szerint azért, mert tenyésztőiknek hiányos az ismeretük az örökléstani és tenyésztési alapfogalmakból. A könyv * ezeknek külön fejezetet szentel és a tennivalókat közérdekű módon, ismerteti. Bizonyos, hogy ez a bővített, átdolgozott kiadás nélkülözhetetlen segítője lesz mindazoknak, akik a díszhaltenyésztéssel akarják eltölteni szabad idejüket és szeretik a természetet. • A gazdaságpolitika után, talán legtöbb helyet azoknak a tendenciáknak az elemzése kapott az SZKP kongresszusán, amelyek a szovjet társadalom fejlődéséről szóljak. A legnagyobb, a legértékesebb eredmények között említették a felszólalók azt, hogy az utóbbi években még erősebb lett a szovjet társadalom erkölcsi —politikai egysége, új vonásokkal gazdagodott a szovjet társadalom élete. Nagy szerepe van ebben annak a ténynek, hogy a párt gazdasági és politikai tevékenységét egyaránt az elviség, a megfontoltság, a stabilitás jellemzi. Ahogy a gazdasági alapok erősödnek, úgy fordul egyre nagyobb figyelem az ember formálására, a személyiség sokoldalú fejlesztésére, a szocialista életmód tökéletesítésére. S hogy ez a folyamat mennyire felgyorsult, arra csupán két tényt említenénk a sok közül. Az egyik: a csaknem 16 millió kommunistát tömörítő SZKP összetétele minőségileg is nagymértékben javult az Utóbbi években.' A számszerű növekedést pedig — az elmúlt három évtized alatt a - létszám megháromszorozódott . — objektív tendenciaként lehet értékelni, amely többek között jelzi a párt vezető szerepének, tekintélyének erősödését. A másik: a Szovjetunióban gyakorlatilag általánossá vált a középiskolai végzettség, ami ugyancsak figyelmet érdemlő társadalmi eredmény. • Nagy hangsúlyt kapott a kongresszuson az a tétel, hogy a gazdasági hatékonyság emelése nem önmagáért történik, legfőbb célja a szovjet emberek jólétének további növelése, munka- és élet- feltételeinek javítása. Az egy lakosra jutó reáljövedelem öt év alatt mintegy 25 százalékkal- növekedett. Ebben az időszakban 56 millió ember költözött jobb lakásba. Növelték a nyugdíjakat, a diákösztöndíjakat — összességében csaknem kétszer annyit fordítottak szociális célokra, mint az előző tervidőszakban. Az élet- színvonal növekedése azonban azt is követeli, a szovjet társadalomtól — mint erre többen rámutattak —, hogy az ideológiai nevelőmunkára, a tudatformálásra az eddiginél is nagyobb figyelmet fordítson, mivel a szocialista életformát és gondolkodásmódot nem lehet „a lakáskulccsal együtt az emberek' kezébe aöni”. Mind a társadalmi, mind a gazdasági folyamatokból kiolvasható, hogy a szovjet társadalom elindult azon az úton, amely a kommunizmus felépítéséhez vezet Ebben a munkában nagy feladat hárul a tanácsokra is — a szovjetekre —, amelyeknek hatáskörét az előző kongresszus óta jelentősen növelték, s ez új lendületet vitt munkájukba. Ugyancsak nagy gondot fordítottak a törvényhozás tökéletesítésére, a szocialista jíogrendet, a jogi normákat a társadalmi fejlettség jelenlegi szintjéhez igazították. Éppen a kongresszuson hangsúlyozta Leonyid Brezsnyevr „Nyilvánvalóan itt az ideje, hogy kiadjuk a szovjet állam törvény- könyvét Ez hozzá fog járulni egész jogrendünk stabilitásának növeléséhez”. • A szovjet társadalmi szervezetek munkája is tökéletesedik, mind több lehetőséget teremtenek ahhoz, hogy az állampolgárok még aktívabban vehessenek részt a társadalom ügyeinek intézésében. A szakszervezetek is egyre jobban betöltik azt a szerepüket, -amely a dolgozók érdek- és jogvédelméből rájuk hárul. A kongresszuson sokoldalúan elemezték azt a tételt is: valódi demokrácia lehetetlen szocializmus nélkül, éppen úgy a szocializmus is elképzelhetetlen a demokrácia szüntelen fejlesztése nélkül. Ebben a vonatkozásban is szükségszerű a~már elért eredmények összefoglalása, rendszerezése, ami a Szovjetunió új alkotmánya 1 tervezetének kidolgozását sürgeti. Ezen a munkán szintén -dolgoznak és az elkészült tervezetet össznépi vitára bocsátják. Az eddig nyilvánosságra hozott elképzelésekből kiderül. hogy az új alkotmányban rögzítik majd azt az elvet, amely például előírja: á végrehajtó szerveket az 'eddiginél szigorúbb rendszer alapján számoltassák be a választott testületek előtt • Az ilyen és ehhez hasonló momentumok, célkitűzések is jelzik: a Szovjetunióban továbbra is elsőrendű feladatnak tekintik az állam szocialista jellégének erősítését a demokrácia fejlesztését. (K. E.) Bátmonostori menyecskék y//AMI VAN A RÖVID INFORMÁCIÓ MÖGÖTT? Vita az üzemi demokráciáról 1976-ban hétezer hektáron új gyümölcsültetvény Hosszú távon értékesítési biztonságot nyújtanak a gyümölcs- termelőknek a belföldi fogyasztás tervezett további dinamikus növekedése, valamint a szocialista országokkal középtávú időszakra egyeztetett áruszállítási megállapodások, illetve a Szovjetunióval megkötött, 15 évre szóló hosszúlejáratú egyezmény. A növekvő megrendeléseknek megfelelően az ötödik ötéves terv időszakában a gyümölcs- ültetvények területét 6 százalékkal, 170 000 hektárral növelik, miközben széles körben korszerűsítést hajtanak végre. 1976-ban 7000 hektárra kerül új gyümölcsültetvény. Az intenzív korszerűsítés, a jobb anyagi-műszaki ellátás, a várhatóan nagyobb értékesítési biztonság, valamint a nagyobb termés egyéb feltételeinek megteremtése együttesen teszi lehetővé, hogy az elmúlt évinél alig valamivel nagyobb termőterületről előreláthatólag egyötödével több termést takarítsanak be, s ily módon az egy főre jutó gyümölcsfogyasztás 1976-ban elérje a 80 kilogrammot. (MTI) Akperol Különösen a szőlőnél Hasznos A Peremartoni Vegyipari Vállalatnál megkezdték az Akperol kísérleti gyártását. Segítségével biztonságosabbá tehetik a virágok kötődését, ezáltal az egyenletes terméshozamot. A kísérleti táblák tapasztalatai szerint 15—20 százalékkal növeli a termést a szőlőknél, különösen azoknál a fajtáknál, amelyek valósággal elrúgják maguktól a virágport, így például a kék. nyelőnél, vagy a rajnai rizling- nél. A Peremartoni Vegyipari Vállalalt 1980-ig berendezkedik évi 200 tonna Akperol gyártására, s ezzel már több mipt 20 000 hektáron lehet biztonságossá tenni a virágkötődést. A Timmer József kecskeméti látogatásáról szóló sajtóinformációban is találkozhattak az olvasók a szokványmondatok egyikével: „Ezt követően kötetlen beszélgetés alakult ki..." Ebből nem sokat tudhat meg az olvasó. Talán még azt is gondolhatja, hogy a „kötetlen” kifejezés jobban afféle udvarias- sági formula. Gesztus a rangos vendég — miniszter, országos szerv vezetője vagy most a SZOT-titkár — iránt, hogy lám, „beosztása ellenére” olyan ember, aki körül nem fagy meg a levegő. Olyan légkört tud teremteni, amiben az emberek feloldódnak, drukk nélkül beszélgetnek vele. Kimondják, ha éppen a szívükön fekszik valami. Pedig csakugyan egyre, inkább közvetlen hangulatúak ezek a kölcsönös tájékoztatások. S a cikkek rövidsége szükségszerű. Nem azért, mert „titokról”, „kívülállókra nem tartozó” kérdésekről van ilyenkor szó. Hanem egyszerűen egy munkanapról, amelyet a tisztségével járó módszerek, formák közt és hatáskörben — egyéni terve szerint, történetesen Kecskeméten • (vagy Baján, Izsákon stb.) „dolgozik le” az országos szintű vezető ember. Nyilvánvalóan elegendő erről egy kisebb újságcikk. Hiszen mivel telnének meg a lapok, ha minden magasabb rangú vezető — ilyen „kiszállásos” munkanapjáról folyton teljes részletességgel számolnának be. Mégis, a példa kedvéért ma- zsolázgassunk — mondjuk arról a rendkívüli szb-ülésről, amelyen Timmer elvtárs is részt vett a Bács megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Sűrítetten, csak a lényegre leszorított mondatokkal idézzünk fel néhány epizódot. Timmer József: — Milyen az együttműködés a szakszervezeti bizottság és a gazdasági vezetés között? Milyen az üzemi demokrácia, beleszólnak-e az emberek a vállalat kis és nagy döntéseibe? Prepszent Aurél: — Nyugodtan állíthatom, hogy az együttműködés jó, elvtársias. Az szb termékeny összhangban, egyetértésben munkálkodik a párt- és gazdasági vezetéssel, a KISZ- szel... Mikor már majdnem amolyan „minden nagyon szép, minden nagyon jő” színezetet kap a bizonyítás, barátságosan közbeszól Borsódi György, az SZMT vezető titkára. — Ügy mondjad, mintha nem volna most itt Dörner elvtárs, az igazgató. Egyből derültebb lett a hangulat. Mások is hasonló célzattal, kedvesen biztatják a felszólalót. Például: „Meg úgy, mintha csak ketten lennénk jelen.” A hozzászóló is mosolyogva folytatja. Nincs mese, váltani kell a stíluson. Fordít hát. — Vitánk persze adódik Dörner elvtárssal is, de az ,nem az úgynevezett parázs szóváltás. Erre nincs szükség. Mindig készségesen, megértéssel segíti munkánkat. Szívügye a munkaverseny, a szocialista brigádokkal való foglalkozás. Ennek fontosságáról igyekszünk meggyőzni, s egyre nagyobb eredménnyel, az alsóbb szintű vezetőket is. Vannak még persze olyanok, akik ezt kényszernek veszik... Szól a bérezési színvonal emelkedéséről, s ügyesen beleszövi. — A jelentős előrelépés ellenére még most is hátrább vagyunk az országos átlagnál. Ez már afféle „kis csomag”, amihez hasonlót igencsak mindenütt kapnak útravalóul országos vezetők ilyen tájékozódó beszélgetéseken. Szabó Tibor szb-titkár: — A gazdasági vezetéssel való együttműködéshez még... Ügy lehetne pontosabban megfogalmazni, - hogy vitáink egészségesek... Említ néhány területet, ahol erre sor került. Aztán a szocialista munkaversenyről ezt mondja. — Nem minden építésvezetőnk, művezetőnk érti és érzi még át ennek jelentőségét. Ahol — mint például Baján — rendszeresen értékelik, ott eleven a verseny, van hajtóerő. Beszél az új munkásszállókról, s arról a különös, bár megmagyarázható idegenkedésről, amivel húzódoztak beköltözni a nemrég még mezőgazdaságból élt emberek. Úgy érezték, jobb volt nekik a régi, szűkös, komfort nélküli bérelt szállás. . — De egy év se telt el, úgy, megszerették a lakájos körülményeket, hogy ki se jönnének onnét. Még ha kicsit több időt is kell fordítani higiéniára, a kulturált viszonyok megőrzésére. Timmer elvtárs most már többet jegyzetel. Am következetesen firtatja, amiről mélyebben szeretne hallani. Timmer József: Hogy megy az emberek bevonása a közös dolgok eldöntésébe? Felkészültek-e eléggé arra, hogy hele tudjanak szólni? Mert szépen hangzó két szó ez, hogy üzemi demokrácia, de hogy szereznek ennek érvényt? Prepszent Aurél: — Ebben a kérdésben sem feledkezhetünk meg arról, hogy munkásaink döntően a mezőgazdaságból jöttek. Iparkodunk teret adni; hogy minél több fórumon juthassanak szóhoz. Aztán tanácskoznak művezetők, brigádvezetők, a részükre rendezett értekezleteken ... Gyakorlatból tudom, hogy közvetlen szakmai kérdésekben milyen jó fogásokat tudnak javasolni, mennyi ötlettel segítenek a kétkezi munkások. Annak idején semmibe se kezdtünk, mielőtt meg nem kérdeztem embereimet, mi a véleményük, hogy csináljuk legjobban... . . . . Szabó Tibor: — Ha egy vállalatnál nincs ' üzemi demokrácia, Ott már bajok vannak. Timmer József: — Önöknél tehát korlátlanul beleszólhatnak az emberek a dolgokba? Szabó Tibor: — Maradjunk a termelésnél. / Elmondják, hogy milyen feltételek szükségesek a jó munkához... Előfordul érdektelenség is... Meg hogy kisebb kérdésekben sincsenek tájékoztatva. Timmer József: — Például a részesedés felosztásába is ilyen aktívan beleszólhatnak?... Igazgató elvtársnak is az a véleménye, hogy ebben a „házasságban” minden harmonikus? Dörner Henrik igazgató: — Van vagy tizenöt éve, hogy először kifejtettem, mikor valahol a vezetők túlzott elfoglaltságára hivatkoztak. Dőre vezető az, aki kihagy olyan jó alkalmakat az emberekkel való találkozásból, mint mondjuk egy jó taggyűlés. Ahol sok hasznos információt kaphat, igényes véleményeket, tanácsokat hallhat. Ehhez tartom magam ma is. Ami a döntéseket illeti, Szerintem differenciálni szükséges, hol, mikor, mibe — és közvetlenül vagy közvetve, tehát képviselőik útján szóljanak belé a dolgozók. Olyan kérdésben például, hogy a mi 'sok-sok milliárdos összegekkel számoló középtávú tervünkben erre vagy arra a célra.— tegyük fel — tízmilliárdot állíthatunk-e be,, netán kettővel kevesebbet, úgy vélem, a képviseleti rendszerű döntés a helyes. Itt olyan köz- gazdasági összefüggésekről van szó, amiket egy szűk társaság tud áttekinteni, benne a munkások legjobb képviselőivel. Nem jutnánk előbbre, ha erről mindenkit végigkérdeznénk. Abba viszont igenis hallassa szavát rendszeresen a műhely, a brigád, hogy az adott hónapra, félévre, évre tervezett feladatokat miként lehet legsikeresebben megoldani. Mert ebben neki van közvetlen, így legmegbízhatóbb áttekintése. Itt a közvetlen demokrácia érvényesüljön. Ugyanúgy a kitüntetésekről is a . közvetlen kollektíva döntsön. Nincs olyan igazgató, aki 5000, vagy építésvezető, aki 600 ember mindennapi munkáját, magatartását figyelemmel tudná kísérni. Aztán vannak döntések, melyekben jogszabályok írják elő az illetékességet. Vagy a kollektív szerződésben rögzítjük ezt. Lássunk más példát. A múltkorában külön tárlatlátogatást szerveztek vállalati igazgatók részére. De kiderült, hogy nem a művelődésen volt a hangsúly, hanem a vásárláson. Erre kívánták serkenteni az igazgatókat. Én is szeretem a szép képeket. De a vállalati képvásárlást a szakszervezeti "bizottság intézi 1 Elismerem, kevés képet veszünk. Mert az szb nem él a lehetőségeivel. ' Számos érdekes, szemléletes példa után a munkáslakás-épí- tési hitelfeltételek módosításával kapcsolatban tesz figyelemre méltó észrevételt az igazgató. A SZOT-titkár jegyzetébe ez is éppúgy bekerül, mint később Borsódi elvtárs megjegyzése a létszámstoprendelet egyes helyeken okozta méltánytalan következményéről. Ennél a vállalatnál is, ahol pedig az alkalmazotti létszám aránya eddig is szolidabb volt, súlyos gond elé néznek, mert három osztályról is egyidőben mennek szülési szabadságra kismamák... Minderről a dolgozók véleményei alapján is beszéltek. Tehát: nemcsak helyi jellegű az üzemi demokrácia hatása. Timmer József: — Ügylehet, hogy ha akár a létszámstop, akár a lakásépítési kölcsön dolgában szélesebb^ körben kérik ki a véleményeket, azoktól, akiket a legközvetlenebbül érint — nem mutatkoznának ilyen utólagos fenntartások... Majd a szakszervezetek tevékenységéről szólva. — Sok mindent másképp kell csinálnunk, -mint eddig. Gyakran tudtuk, hogy valami nem jó, mondogattuk is éveken át, de a dolgokon csak nem változtattunk. Ha ezt így felismertük tennie kell róla a szakszervezetnek is, hogy ezután gyorsabban, hatékonyabban intézkedjünk. S bármennyire is összetettek feladataink, — hiszen politikai, gazdasági, társadalmi, szociális kérdésekkel egyaránt foglalkozunk — a szakszervezetek alapvető — tradicionális — funkciójáról sosem szabad megfeledkeznünk." Elsősorban azért vagyunk, hogy a dolgozók érdekeit képviseljük - és védjük. Együttműködve a tömegekkel, hogy érezzék az emberek: ami nálunk történik, azt velük együtt, részvételükkel tesszük. Tóth István