Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-25 / 72. szám

1976. március 25. • PETŐFI NÉPE • 3 A küldött Ns rendezik meg Budapesten a Belügyminiszté­rium munkájának önkéntes segítői I. országos ér. tekezletét. Húsz esztendő munkáját, tevékenységét rögzíti majd ez a kétnapos tanácskozás, amelyen az önkéntes rendőrök, az önkéntes határőrök kül­döttei vesznek részt. A Belügyminisztérium önkéu- kéntes segítőinek tábora ez alatt a két évtized alatt jelentős és elismert társadalmi bázissá fejlő­dött, s ma már a belügyi munka elképzelhetetlen lenne nélkülük. Az önkéntes rendőrök és az önkéntes határőrök ön, zetlen társadalmi munkáját a párt-, az állami és a gazdasági szer. Vek, a lakosság nagyra értékéli- és támogatja. Megyénkben 251 ön. kéntfea rendőri csoport tevékenykedik, összesen 2562 társadalmi mun­kással, akik az elmúlt évben 98 ezer társadalmi órát töltöttek el szol. góldtban. A határőrségnél most szervezik az önkéntes határőrcso­portokat a községekben, gazdasági egységekben, ám társadalmi tevé­kenységükről, szolgálatban eltöltött Idejükről máris sokat lehetne mondani. Szabó József a kerekegyház! Dózsa Tsz főagronómusa önkén­tes rendőri csoportvezető-helyet­tes, s 1967 óta aktiv tagja a Bel­ügyminisztérium munkáját segí­tő önkéntes szervezetnek. Az or­szágos értekezleten- küldöttként vesz részt. Elindulása előtt vele váltottunk szót, tőle érdeklőd-' tünk az önkéntes rendőrök mun­kájáról. — Az önkéntes rendőrök jo­gait és kötelességeit .egy múlt év­ben kelt minisztertanácsi rende­let szabályozza, amelynek alapján önkéntes Rendőr és határőr lehet minden 18. életévét betöltött, büntetlen előéletű magyar állam­polgár, aki munkahelyén és lakó­helyén közmegbecsülésben áll és e tevékenységet önként vállalja, s ellenszolgáltatás nélkül végzi. Nekem hivatásomhoz tartozik a közrend Ős közbiztonság védelme, s azért vállalkoztam erre a mun­kára. Jó kapcsolatom volt és van Is a rendőrség körzeti megbí­zottjával, s korábban is segítet­tem neki a bűnözők, mezei tol­vajok felderítésében, elfogásában. Nemcsak ezért, hanem meggyő­ződésből. is vállaltam ezt a sok­szor igen nehéz önkéntes megbí­zatást. Szabó József szerényen fogal­mazott, ugyanis az elmúlt nyolc év alatt nemcsak mezei lopáso­kat leplezett le, közölt a rendőr­ség körzeti megbízottjával, de maga is aktívan bekapcsolódott a bűnözők leleplezésébe, elfogásá­ba. S ez nem minden. Tovább fejlesztették közösen az önkéntes rendőri csoportot, s ma már Ke­rekegyházán a közös gazdaság­ban majdnem minden függetlení­tett vehető önkéntes rendőr. A múlt évben létrehozták a közle­kedési balesetek megelőzése ér- Oídekébeé a közlekedési csoportot, s az úttörő Önkéntes rendőrök raját. Talán ennek is köszönhető, hogv Kerekeevházán még nem •történt gyermekbaleset. — A tanácskozáson — ezt a megbízatást kapta Szabó József — beszámolok az önkéntes rend­őri csoport munkájáról. Többek között arról, hogy tizenhat ön­kéntes rendőrből álló csoportunk a körzeti megbízott vezetésével igen eredményesen dolgozik, a VÁLASZ CIKKÜNKRE: Az orgoványi buszjáratok Lapunk március 6-t számában Változó viszonyok „kint” és „bent” címmel Orgovány fejlődéséről elemző cikket közöltünk. Ezt olvasván Hegedűs Gábor Orgovány, H. Szabó utca 13 szám alatti lakos levelet irt szerkesztőségünkbe: megtörtént bűncselekmények 95,9 százalékát derítettük fel. A köz­ségi tanács és a gazdasági veze­tők igen nagyra értékelik mun­kánkat, s az erkölcsi elismerés mellett évenként megjutalmaz­zák a legjobbakat Ezt a megbe­csülést bizonyítja, hogy vala­mennyi önkéntes rendőrünk ren­delkezik formaruhával, azt hi­szem az országban elsőként. Az egyenruhát csak szolgálatban, il­letve ünnepélyeken hordjuk. Az új szabályzat, a tanácsko­zás bizonyára sok lényeges vo­nással gazdagítja majd az önkén­tes rendőrök, határőrök további tevékenységét, munkáját. Szabó József mit vár a tanácskozástól? — Az önkéntes rendőri, határ­őri intézménynek társadalmunk­ban megalapozott helye és sze­repe van, s az értekezlet bizonyá­ra még inkább az élethez igazít­ja megbízatásunkat. Feltehető, hogy tovább szélesítik a csopor­tok életének deinokratizmusát, rögzítik a jogokat és kötelessé­geket, a társadalmi tevékenység elismerésének formáit, a csopor­tok szervezését és az önkéntes rendőrök, határőrök igénybevéte­lének kereteit, lehetőségeit. Véle­ményem szerint ez igazi munka- értekezlet lesz, amely után még . nagyobb aktivitással teszünk ele­get önként vállalt kötelességünk­nek. Gémes Gábor Jóleső érzéssel vettem tudo­másul, hogy községünk, Orgo- vány fejlődése jó irányban ha­lad, s ez a lakosságnak is öröm. A sok jó mellett viszont meg kell említenem, hogy az itteni lakosoknak nagyon régóta fájó gondja a közlekedés. A községet a Kecskemét és Kiskőrös között közlekedő kis­vasút köti össze a megyeszék­hellyel. Nagyon jó utazási lehe­tőség volt ez körülbelül tíz, húsz évvel ezelőtt, de meggyő­ződésem, hogy 1976-ban már nem. A megyeszékhelyre egy közvetlen autóbuszjárat kellene. Az 1960-as évek elején indult az első járat Izsák—Kiskunfél­egyháza vonalon. Ezzel meg le­het oldani a Kecskemétre bu­szozást. De hogyan? Jakabszál- láson másik buszra kell szállni, s ha a távolsági járaton nincs hely, fordulhat vissza az utas. A délutáni órákban a Kecs­kemétről Orgoványra igyekvő utasnak is le kell szállnia Ja- kabszálláson, ha egyáltalán fel­fér a Kecskemét—bajai járatra. Ha netán sorompót kap a kecs­keméti átrakónál, akkor néze­lődhet, miképpen kerül haza. mert lekésik a csatlakozásról. A közlekedés e gondja ünnep­inapokon tetéződik igazán, akkor ugyanis még a bizonyta­lan Izsák—Kiskunfélegyháza kö­zötti járat sem közlekedik, nem beszélve arról, hogy a tanyai la­kosok vasár- és ünnepnapokon csak nehezen tudnak bejutni még a községbe is. Mindenki családi életében elő­fordulhat az, hogy betegsége mi­att kórházi ápolásra szorul és a hozzátartozói szeretnék meg­látogatni. A vasárnapi autóbusz- járat hiányában vagy hajnal­ban kelnek a kisvasúihoz, és a késő délutáni órákban érhetnek haza, vagy 2—300 forintért sze­mélygépkocsit fogadnak, feltéve, ha van rá pénzük. Ismeretes számomra, hogy a Volán gépkocsivezető-gondokkal küzd. Véleményem szerint eny- nyi év után már jó szervezéssel megoldható lett volna, hogy végre Orgovány község neve is felkerülhessen a kecskeméti Vo- lán-állorrAson a menetrendtáb­lára. EzeR után joggal kérdezhe­tem, mi lesz veled Orgovány?” Olvasónk leveléről telexen tá-_ jékoztattuk a Volán Tröszt sze­mélyforgalmi főosztályát, ahon­nan az orgoványi autóbuszjárat ügyében a következő választ kaptuk: „A Kecskemét és környéke autóbuszyonalak járatainak je« lenlegi közlekedési irányát és idejét az érdekelt tanácsoktól, hatóságoktól beérkezett több-» rendbeli utazási igények és for­galmi szempontok alapján — gépkocsihelyzetünktől függően — állapítottuk meg. Orgoványról a megyeszék­helyre utazók részére csak Ja- kabszálláson való átszállással tudjuk a közlekedést biztosíta­ni' munkanapokon három járat­párral. Megemlítem, hogy Orgo­vány—Kecskemét között mun­kanapokon négy vonatpár, mun­kaszüneti napokon pedig három vonatpár közvetlen utazási le­hetőséget biztosít. Közvetlen au­tóbuszjáratok beállítása csak a Kecskemét—Kiskőrös közötti keskeny nyomtávú vasútvonal forgalmának közútra terelésekor, előreláthatólag 1978. január 1- től várható. Murin Géza osztályvezető-helyettes” Tavaszi szünet, érettségi menetrend Április 5-én kezdődik és ápri­lis 13-án fejeződik be a tavaszi szünet az általános és középis­kolákban. A szünet első napja április 5-e, utolsó napja április 13-a. A napközi otthonok á szü­net ideje alatt is működnek. Az általános iskolákban az utolsó tanítási nap június 5. A rendelkezések értelmében az elő­írt 198 tanítási napnak az érvé­nyes tanévhez meg kell lennie. A középiskolák érettségiző diákjainak az utolsó tanítási nap május 8-a, az I—III. osztályosok számára június 8-án ér véget a tanév. A középiskolák I—III. osz­tályaiban a kötelezően előírt ta­nítási nap 192. Azoknak “;atz általános iskolai tanulóknak, akiknek az osztály­zatát 1 ’ az bsZfályózÖ ’ÓrteíceÜlétek függőben tartották, az utolsó ta­nítási napot követően pótló fog­lalkozásokat tartanak. Az osztály- ismétlők és a javítóvizsgázók számának csökkentése érdekében szervezett pótló foglalkozások 11 naposak. Hasonló pótló foglalko­zások szervezésére a gimnáziu­mokban is lehetőséget adnak a rendelkezések. A középiskolák nappali tagoza­tos tanulóinak írásbeli érettségi vizsgái május 17-én kezdpdnek és “«annak a hétnek'« -yéeével-zérul- naft!”A gimnáziumokban a ma-' ’ ^Igyärt éá* á fodtémátikát;' *a szak- középiskolákban a magyar és a szakmai tárgyat követi a többi előírt tárgy írásbeli érettségi vizsgája. A közös írásbeli érett­ségi-felvételi vizsgák május 24-én és 251én zajlanak le. A középiskolák szóbeli érett­ségi vizsgáit az érvényes rendel­kezések értelmében június 9. és 22. között tartják az iskolákban. SZOVJET TÁRSADALOMTUDOMÁNYI ELMÉLET • A legutóbbi években szem­látomást fokozódott a szovjet tár­sadalomtudósok érdeklődése az életmód problémája iránt Ennek egyik alapvető oka abban rejlik, hogy a fejlett szocialista társada­lomban megteremtődnek azok a feltételek, amelyek lehetővé te­szik, hogy az emberek éltmódjá­ban olyan alapvető változások menjenek végbe, amelyek a szo­cialista személyiség kibontako­zására utalnak. Az életmód prob­lémáinak kidolgozása — vallják a szovjet életmód-kutatók — ar­ra hivatott hogy feltárja az em­berről szóló marxista-leninista tanítás aspektusait, konkretizálja az új ember kialakításával össze­függő feladatok megoldásának útjait. Mivel az életmódot a szovjet szakemberek objektív kategóriá­nak tekintik, fontosnak tartják szerkezeti elemeinek meghatáro­zását Az életmód fontos eleme kétségkívül a mindennapi élet világos azonban, hogy ’ nem szű­kíthető le csupán erre. Minthogy a mindennapi életen általában a társadalmi élet nem termelő szféráját értik, azaz az ember anyagi és kulturális szükségletei kielégítésének területét az élet­módnak a mindennapi létre való leszűkítése a munka kizárását je­lentené. Ez pedig alapvetően helytelen. Az életmód szerkezeti formái,' szociális jelentősége az adott társadalomban, továbbá a mindennapi lét szervezete, a sza­bad idő felhasználásának módja, az anyagi és kulturális szükségle­tek kialakításának formái, me­lyek szintén magukon viselik a társadalmi rend jeleit • Az emberek életmódja ma­gában fogalalja a politikai és tár­sadalmi életben, a társadalmi ügyekben való részvételük for­máit is. A társadalmi rend meg­teremtheti és kifejlesztheti, vagy ellenkezőleg, elnyomhatja azt Mindezekből következik, hogy a szovjet társadalomkutatás alap­vető különbséget tesz a szocia­lista és a kapitalista élétmód között hiszen az életmód itt vá­zolt elemei sajátos arculatot vesz­nek fel a szocialista és a kapita­lista társadalomban. A szovjet életmódkutatás kri­tikusan elemzi a polgári szocio­lógusok . élétmódelemeit. Felhív­ják a.figyelmet arra, hogy sok burzsoá 'szociológus felcseréli az életmód fogalmát az „életstílus­sal”, amelyet minden ember ma­ga választ Így tehát az életmód fogalmát kiüresítik, megszabadít­ják attól a tartalomtól, amely az életmódot meghatározza. Másik — utóbbi időben a nyu­gat-európai országokban rendkí­vül elterjedt — életmód-koncep­A szocialista életmód kutatása ció az úgynevezett „élet minő­sége”, amely szorosan kapcsoló­dik a nyugat-európai szociálde­mokrata pártok reformista elkép­zeléseihez. Ez a koncepció volta­képpen válaszkeresés a tőkésor­szágok gazdaságában és in­frastruktúrájában mutatkozó vál­ságjelenségekre. A koncepció hí­vei hangsúlyozzák,* hogy a gazda­sági növekedéssel szemben szük­séges a természeti erőforrásokat racionálisabb módon kihasználni, az emberhez méltó környezet és munkakörülmények megterem­tését sürgetik — vagyis elismerik a „fogyasztói társadalom” tehe­tetlenségét az emberi értékek vi­szonylatában. De ugyanakkor az „élet minőségének” megteremté­sét a kapitalizmus keretéin belül vélik elérni, holott a hagyomá­nyos profit elvén alapuló kapita­lista rendszer nem tudta és nem tudja a beruházásokat a szüksé­ges mértékben az újratermelési folyamat azon pontjaira irányí­tani, amelyektől a dolgozók egészsége, iskolázása, lakásviszo­nyai stb. függnek. • Mindezek a koncepciók el­sősorban a szocialista és a kapi­talista életmód lényegi különbsé­gének elfedésére szolgálnak és komoly szerepet játszanak a tő­kés országok ideológiai fegyver­tárában. A szocialista életmód fontos sa­játossága a nyilvános és a privát magatartás közeledése, a közélet és a magánélet történelmi Szét­válásának megszüntetése. Ennek egyik lényeges feltétele a szocia­lista demokrácia különböző for­máinak és szintjeinek megvaló­sítása, a cselekvésben és döntés­ben való részvétel. Fontosnak tartják a kutatók olyan meghatározó szocialista ér­tékrendszer kialakítását, amely megszabja a szükségletek kielé­gítésének jelle°zetességeit, hiszen az alapszükségletek mftgukban nem határozhatják meg az elosz­tást, a szükségletek kielégítésé­nek sorrendjét, mennyiségét és minőségét Ez az értékrendszeer a szocialista társadalom lényegé­re vonatkozó emberi törekvése­ket és célokat foglalja magában. S itt rendkívül nagy jelentősége van a tudatos tervezésnek, a szo­cialista fogyasztási modell létre- - hozásának. ■ , • Természetesen a szocialista életmódmodell eleméi a gyakor­latban fokozatosan létrejönnek, de a társadalomkutatóknak eze­ket tudatosítani kell, a pozitív tendenciákat erősítve, a negatív visszahúzó elemeket megszüntet­ve kell segíteni megvalósulásu­kat. M. T. Mire kiürül a pohár ‘A borpince neve: Szőlőfürt. Cégérét — a jó méternyi für­töt — vas szőlőszemekből ko­vácsolták össze. Üveggel kombi­nálva, hogy esténként és téli ködben ki lehessen világítani. Ott csüng a háromemeletes lakóház sarkán. Kissé ferdére akasztva, hogy a mellékutca is kapjon belőle, a pince tudniil­lik ott van, úgy ötven méterre a főútvonaltól. Szőlőfürt.... A köznyelv bi­zonyára kissé aífektáltnak vélte a borpince nevét, mert szinte a megnyitását követő pár hét eltel­tével átkeresztelte. Máshogy nem is emlegetik, csak így, hogy — Lejtő. Nahogy találóbb is. Kaján cél­zás az intézmény egyesekre ha­tó funkciójának tartalmára. Másrészt, ugyan mi másnak le­het hívni az olyan utat, amely lejtősen visz lefelé? Még ha lép­csőfokokban is. Jóllehet, kulturált környezet­be. Az egész „egység” hajóka- jütökből áll. Szép, most már valódi füstbarnára pácolt bor­dákból van a fal. A vastag fa­gerendáról pislákoló lángú vi­harlámpák lógnak. Egyik ka­binból a másikba küllős hajó­kormány elforgatásával közle­kednek a vendégek. No és a vas­tag lapú asztalok, súlyos támlá­jú székek is hajóbútorokként stilizáltak. Nehezen mozdítha­tók. Bírják a „himbálózást”, bár­mily vad íergeteg dúl a netán „tengeri betegségben” sínylődő „matrózokban’’, akik már csak kapaszkodva képesek kikecme­regni a mázas kupák mellől. Hogy ha imbolyogva is, de fel­törjenek a lejtőn, ki a külvi­lágba. No, azért az ennyire elanyát- landott „matróz” igen ritka ma­dár itt Nagyon a sarokban kel­lett meghúznia magát annak, akin a kedves, ám szigorú, mi­niszoknyás „másodtiszt” ne vet­te volna észre, hogy már túlsá­gosan belemerült a tengeri uta­zásba. Szolid, csöndes hely ez. A törzsvendégek vigyáznak az ál­taluk kialakított stílusra, s aki vét az illem ellen, hőbörög, gusztustalankod ik, határozott eréllyel adják értésére: kívül tágasabb. Az egyik kabin utasai szinte mindig idős bácsikák. Szerény bugyellárisú nyugdíjasok, akik úgy járnak ide, mint valami klubba. Mivel legtöbbjének rest már a füle, meglehetős hang­erővel társalognak a legbékéspbb témáról is. Két fröccsnél. hosszú­lépésnél nemigen több á fejen­kénti kvóta de mire azt elszo­pogatják, elnyűtt szervezetüket jócskán átjárja az a kis szesz is. Ezen a fokon kerül sor régi szép emlékek, avagy legújabb szívfájdalmak kibeszélésére. Hátha még olyan öröm is fűti őket kitárulkozásra, hogy mond­juk valamelyik cimbora kije­lenti: „Na még egy rundot! Ezt én fizetem. Máma vastag va­gyok: száz forintot küldött a lyá­nyom.” — Höhő! Akinek ilyen gaval­lér gyereke van. fizessen is! — Oszt mikor kapott tőle pénzt — ennek előtte? — Mikor? ■ Tavaly ilyenkor... Ez a Sándor-napi borravaló. — Azám, hisz’ ma Sándor nap. ja van. Sándor, József, Bene­dek: most csakugyan zsákba hozzák a meleget, sok elillan út­közben. A krózus Sándor rendelt, s már rakja is elébük a fröccsö- ket Magdika. Persze, hogy a negyedik asztaltárshoz is elér­jen, jól át kell hajolnia a barna deszkalapon. S a nyugdíjas fér­fiember sincsen fából; a szélről eső két szerencsés megreszkíroz egy ó-be-szemérmetes pillantást oda a fekete miniszoknya sze­gélyéhez. De ’ jaj! — már is el­kapják onnét a szemüket Elég egy villanás a formás combok játékából, hogy a visszahozha- tatlant juttassa eszükbe. Tékintetük már is a fröccs pezsgő gyöngyeibe merül. Talán maguk is úgy érzik, a bátorta­lanul elengedett sóhaj végered­ményben annak a röpke boldog­ságnak a kísérője, ami a várat­lanul jött plusZ-itókából ered. — Hát akkor az én jó istenem adjon sok számos Sándor-na- pot! — kezdi a felköszöntést egyikük. A többi a refrént adja. Meghúzzák a poharat Nagyot szusszantanak, mikor leveszik a szájukról. Közben persze meg­adták a tisztességet: felállva koccintottak. Mikor visszaülnek, ragyog a szemük, nyájas a ké­pük, mint a bazsarózsa. — Akkor maga nagy kanállal eszik máma. — Csak .a szokásos előfize­tésest a „Bárány” étteremben. — Meg se hívta a lánya, fia, hogy náluk ebédeljen? Nem üzent, mikor a százast küldte? — Ha üzent is volna akárme­lyik, nem mennék egyikhez se. — Csak nem kíméli őket, hogy még egy névnapi vendégelést is megspórol nekik? — Arra igazán nem borul­nak rá. Saját háza mind a ket­tőnek. Jól keresnek... — Meg szép pénzt kaptak ak­koriban is, mikor a maga fele­sége meghalt. — isten nyugosz­talja szegényt. Lám-lám, a hála a kis potyá­ért, az együttérzés milyen sebe­ket szakít fel merő jószándék­ból. Az öreg Sándor csak bele- legyint a borpince cigarettafel­hős levegőjébe. Előbb az ádám­csutkája ugrik vagy hármat lé­től, aztán szólal meg. Szinte kiabálva, nehogy a halványan kezdett beszéd . esetleg torkán rekedjen. — Százhúszezret kapott egyik is, másik is. Eladtuk a kertet is, mikor Rózám egyre többször ágynak esett. Emlékeznek arra a gyümölcsösre, ott a műút kö­nyökénél. Maga volt a paradi­csom ... — Nem volt olyan cseresznyé­je, körtéje másnak a környéken. — Ugye... Ennyi vagyont gyűjtöttünk az asszonnyal. 0 a téeszben volt csibenevelő, én meg tanácselnök emitt a szom­széd faluban. De hisz’ tudják... Na meg, azt a takaros kis há­zat is pénzzé tettük. Gyerekes- kedni is abban gyerekeskedtem. Mikor szegény anyjuk leesett a lábától, egyre-másra jártak a nyakunkra. Olyan egyformán du­ruzsolták feszt: „Adják el a há­zat kertet, oszt., jöjjenek be a városba. Maga is nyugdíjas már, apám. Csak nyűg maguk­nak az a kert Mi nem érkezünk segíteni megművelni. \A házat is folyton reparálnl kell. Jobb lesz megszabadulni tőlük.” — Valami igazuk volt Mert mondjuk, ha nem hallgat rájuk, mit csinálna most egymaga a faluban? — Addig nem is volt semmi hiba, míg a közjegyzőnél el nem rendeződött minden. Megvették nekem azt a házrészt — kis szoba az egész —, aztán míg el­osztottuk, kire mennyi örök­ség essen, a tenyerükön hordtak, öt napig etettek, itattak, tejben- vajban fürösztöttek, — hallják, ki se józanodtam azalatt — az­tán, hogy felmarkolták a pénzt, mintha mindent elvágtak vol­na... — Minálunk azóta kétszer it­tunk volna — próbálja tréfál­kozással másra terelni a szót egyik ivócimbora, s illik, nem illik, ő emeli elsőnek a poha­rat. Most már meggondoltan kor­tyolnak. Takarékosan kell bán­ni a maradék fél pohár borral. Sándor bátya elgondolkozva for­gatja talpán a maga poharát a karikás-foltos tölgyfalapon. Kör- be-körbe, a mázaspohár függőle­ges tengelye körül. Mint ahogy gondolatai is ä felidézett emlé­kekhez ragadnak. Pillanatra el­ereszti a poharat, lazán behajlí­tott öklét megbillenti, s mutató­ujja mozdulatával jelzi mondan­dója nyomatékét — A minap is elnézek a lyá­nyoméihoz. Kíváncsi voltam már az unokára. Olyan kis taka­ros, eszes fiúgyerek. Jól elvol­tunk ketten vagy egy óra hosz- száig a fűtetlen utcai szobá­ban ... Majd ebédhez hívták a kicsit — Hát magát? Az öreg gyorsan, anélkül, hogy a többire emelné poharát, a borihoz menekül. Kiissza egycsep- pig. Nagyot koppan a cserép, ahogy leteszi. — En csak az unokám szavát hallottam, ahogy kérdezte: „Tata nem ebédel velünk?”... Tóth István Szlovákia legújabb hőerőműve 9A felszabadulás előtt a kelet­szlovákiai tőketerebesi (trebi- sovi) járásban alig volt villa­mosított fala. A gyors iparo­sodás, a városiasodó falvak az utóbbi harminc esztendőben egyre több energiát igényel­nek, A képen: a Vojanybaa épített Immár a második 666 megawatt teljesítményű hőerő­mű. Az általuk szolgáltatott villamos energia nagyban hoz­zájárul Szlovákia iparának ét mezőgazdaságának fejlődésé­hez. (Telefoto—CTK—MTI—K R.) Az illetékes válaszát értjük, objektív okok miatt tudomásul kell venni, de reméljük, hogy két év múlva fölkerül a Volán-pályaudvar menetrendtáblájára: Orgovány. Csató Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom