Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-21 / 69. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1976. március 21. A HÁZGYÁRI PROGRAM RÉSZE... 9 Gyors ütemben épül a fűtőmű a Széchenyivárosban. 9 Balra: a Budapesti Csőszerelő Vállalat szerelői, Jámbrik István és Majoros István a lúgtalanító berendezésen dolgoznak. (Pásztor Zoltán felvétele!) Épül a széchenyivárosi fűtőmű A megyei lakásépítési program jelentékeny változást hozott a városok fejlődésében. Nemcsak az építési ütem felgyorsulása, hanem a korszerű lakások és lakótelepek nagyarányú gyarapodása is része ennek. Az átalakulásnak új vonást kölcsönöz a tavaly átadott Kecskeméti Házgyár, amelynek termékeiből a következő években a lakások jóval több, mint egynegyede épül. A városokban ennél is nagyobb hányadúak. ősszel kezdődött meg az első házak összeszerelése a kecske­méti panelekből. Az új technoló­gia zökkenőmentes bevezetése azonban már évekkel ezelőtt megkívánta, hogy épüljenek a megyében házgyári lakások. Az ezeket kiszolgáló fűtőművek épí­tése azonban nem mentes a gon­doktól. Lapunk munkatársa tá­jékoztatást kért a tanács, a be­ruházó és a kivitelező illetéke­seitől a Széchenyivárosban ké­szülő fűtőműről. Gyulai Tibor, a kecskeméti vá­rosi tanács tervosztályának veze­tője: — A városi tanács és a BÁCS- ÉP -1971-ben kötött .„szállítási, rfiegállapodást a Szegedi Ház­gyárral,. s ennek nyomán .épült fél á' Széchenyivárosban 630ház-í gyári lakás. A viszonylag kevés kivitelezői kapacitást lekötő épí­tési mód segítette a város IV. öt­éves tervi, 4500-as lakásépítési előirányzatának teljesítését. Veliczky István, a Bács me­gyei Beruházó Vállalat főmérnö­ke: — A megállapodással egyidő- ben gondoskodni kellett a terü­let előkészítéséről. A házgyári lakások, az épületek sajátos szerkezete miatt egyedileg, gáz­zal nem fűthetők ■— csak táv­fűtéssel. Ezért fűtőművet kel­lett építeni olyan határidőre, hogy az elkészülő lakások fűthe- tőek, vagyis lakhatóak legyenek. Az első széchenyivárosi fűtő­művet 1971-ben terveztette meg a városi tanács megbízásából a megyei Beruházási Vállalat. A fűtőmű első ütemének üzembe helyezési határideje 1975 ősze volt, amikor a házgyári lakások száma már megközelítette az ezret (a befejezés előtt állókkal együtt). Az ennek keretében el­készülő két kazán mintegy 1500 lakás fűtését képes ellátni. Ad­dig a melegszolgáltatást hőkon­ténerekkel oldották meg. Ezek­kel a praktikus berendezésekkel az épülő lakótelepeken néhány- száz lakást jó hatásfokkal, gaz­daságosan lehet fűteni. Gyulai Tibor: — A tervék 1971-ben ké­szültek el, két változatban. Ak­kor ugyanis a városnak mgg csak ezer lakás fűtésére volt gázfelhasználási engedélye az or­szágos energiagazdálkodási szer­vektől. A többi négyezer lakás hőenergiáját nehézolajból kel­lett volna nyerni. A megyei és városi vezető szervek ismételt kérésére tavaly áprilisban ezek­re a lakásokra is megkaptuk a gázengedélyt. Ez a döntés nem­csak azért kedvező, mert olcsóbb az, energiai hanem' 'azért "is, mert a város melletti vezetékekből séTflte szállítás nélkül elegendő gáz vehető ki. Veliczky István: — A csaknem 5 évvel ezelőtt megtervezett fűtőműhöz a be­rendezéseket idejében megren­delte a kivitelező BÁCSÉP, így üzembe helyezésének 1975-ös ha­tárideje reálisnak látszott. A szükséges műszerek, automatikus berendezések egy részét a gyár­tó vállalatok nyugati import út­ján kívánták beszerezni. Ennek devizafedezete időközben jelen­tősen csökkent. Ezért a hazai vállalatokra hárult, hogy gyárt­sák, vagy szocialista importból beszerezzék ezeket a tartozéko­kat. Ezzel a feladattal a magyar ipar mind a ,mai napig nem tu­dott megbirkózni. Az országos házgyári programot évek óta kí­sérik a fűtőművek késve törté­nő átadásából származó problé­mák. Többször álltak már emiatt üresen kész házgyári lakások, nem egy nagyvárosban. • A széchenyivárosi fűtőmű ese­tében sem volt teljesíthető a ki­tűzött határidő, mert a vállala­tok sorozatosan késtek a szállí­tásokkal. A nemzetközi kooperá­cióban gyártott kazánok eseté­ben ez még halmozódott is, így késtek azok csaknem két esz­tendőt. Ha ezek időben megér­keznek, módot lehetett volna ta­lálni valamilyen átmeheti üze­meltetésre, megsürgethettük vol­na a többi — még hiányzó — tartozék szállítását. - Kazánok hiányában viszont a hőkanténe- rekről nem lehetett lemondani a mostani fűtési szezonban sem. Az igényeknek csak az öt kon­téner teljes kihasználásával lehe­tett eleget tenni, tartalék fűtő- berendezés nem volt, mert an­nak beszerzése is akadályba üt­között. A megrendelő, a kivitelező és a beruházó szakemberei igye­keztek mindent megtenni annak érdekében, hogy legalább 1976 őszére elkészüljön a fűtőmű. ' Gyulai Tibor: — Az egyeztető tárgyalásokon a részt vevő vállalatok, és a ha­tóságok vezetői az elvárhatónál is többet foglalkoztak a fűtőmű ügyével. A beruházás gyorsítása nagy erőfeszítéseket kívánt min- détv ftözrémüRödo’íol? ’ Ezért" ä'téten a fűtőmű hiánya ném''ÖközotfJ'gondot a sZéóheriyi-' városiaknak, s az új lakásokba is nyugodtan beköltözhettek a tulajdonosok. A következő télen azonban már csaknem kétszer ennyi kész. illetve befejezés előtt álló lakás és több középü­let távfűtéséről kell gondoskodni. Ezt a kapacitást hőkonténerek­kel már nem lehet — nem is gazdaságos — előteremteni. Kanyó Miklós, a BÁCSÉP mű­szaki igazgatóhelyettese: — Számtalan sürgetés, egyez­tető tárgyalás és nereskedés után végre megérkeztek a szükséges berendezések, köztük a két kazán is. Már csak egv hőkicserélőt várunk, aminek Beépítésére a program szerint máius eleién ke­rül sor. Addigra ezt is leszállít­ják. Minden felté+nl adott tehát ahhoz, hogy a fűtési szezonra elkészüljön a fűtőmű. A gondok — mint a tájékoz­tatásokból kitűnik — elhárultak, a orogramnak azonban csak az első, legnehezebb állomásán lesz túl megyénkben a házgyárilakás­építés. Számolni lehet azzal, hogy 1977 végén újból több la­kás lesz a Széchenyivárosban, mint amennyit a most épülő egy­ség ki tud szolgálni. A fűtőmű következő négy kazánja várha­tóan az 1978—79-es télen készül el. Akkor már összesen 5 ezer lakás és a hozzájuk kapcsolódó intézmények kapnak meleget. A közbeeső időben ismét hőkonlé- nereket használnak fel. A me­gye városaiban épülnek, gyara­podnak a házgyári , lakótelepek. A távfűtő kapacitás megterem­tését a lakásépítési ütemhez kell igazítani. (A szerk. megjegyzése.) Veliczky István: — Ma egy fűtőmű megrende­lésétől az átadásáig 5—6 év te­lik el. A berendezések szállítását az ipar csak igen hosszú határ-' időre vállalja, s akkor is gya­kori a késedelem. Nincs forga­lomban típusterv — sem fűtő­műre, sem hőközpontra. Az egészségtelenül hosszú átfutási idő lerövidítését ez megnehezíti, s ezek a problémák mindenütt éreztetik a hatásukat. Nyrla^-Qábtjrí-'a’-megyep'tanács tervosztályának'' vezető helyette­se «..tKi **» JioUú «suli »iá« a — Megyei kezdeményezésre már készül a fűtőmir típusterv.. Korszerű, gyorsan szerelhető be­rendezésre van szükség, amelybe hazai műszereket építenek be. A tanács figyelemmel kíséri a töb­bi fűtőmű-beruházást is. Baján már megkezdődött az építkezés, elkészült a kiskunhalasi fűtőmű kiviteli terve, és rövidesen meg­érkezik a félegyházié is. Közben folyik a második széchenyivárosi fűtőmű beruházásának előkészí­tése. Valamennyi fél arra tö­rekszik, hogy átadását — 1980 körül — semmi se akadályozza. Gyulai Tibor: — A városi tanácsnak az a célja, hogy a következő tervidő­szak távfűtő kapacitását létre­hozza. A tervek, a város több lakónegyedére, két változatban készülnek, gázra és olajra. Min­den alkalommal kérjük a főha­tóságok segítségét és anyagi tá­mogatását ahhoz, hogy hosszabb időszakra teremtsük meg a vá­ros gazdaságos távfűtő kapaci­tását. Zsembery Ágnes A tölgyfák megmaradnak A fának környezetalakító ha­tása mellett jelentős a gazdasági haszna. Ezt erősítette még a Kis­kunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság kerekegyházi erdésze­tének vezetője, Várkonyi Vilmos is. — Az elmúlt esztendőben 34 millió forint volt a termelési ér­tékük,' a tiszta nyereség 2 és fél millió. Ez nem kis összeg, fő­ként, ha figyelembe vesszük, hogy alig több, mint 9 ezer hek­táron gazdálkodunk. Az ered­mény a dolgozóink és a szocia­lista országok odaadó munkájá­nak köszönhető. Mintegy 200— 250 hektárról 30 ezer köbméter fát termeitek ki, helyébe újat te­lepítettek, ugyanakkor a parlag- területekből is 60 hektárt ülte­tünk be évente. A mezőgazda- sági üzemek részére erdőtelepí­tési szándékuk bejelentése után vállaljuk a kivitelezést és ré­szükre tű- és lomblevelű facse­metéket is adunk. A kerület erdészetének 30 szá­zalékát a fenyő adja, de ugyan­ennyi az akác és a nyár, 10 szá­zalékát pedig egyéb faféle, fűz, éger. tölgy, szil stb. — Az új telepítéseknél a ter­mőhelyi adottságokat figyelembe véve a fenyőt helyezzük előtér­be, de a Duna árterén levő fák kivágása után nyárral ültetjük be a területet. A munkát korsze­rűsítettük. A fakitermelés mo­toros fűrésszel történik és a szál­lítás is jól gépesített. A fák nye­sését. ritkítását erre a célra meg­felelő, kisebb méretű láncfűrész­szel végezzük. A telepítéseknél a T—100-as szovjet > gyárt­mányú lánc­talpas trakto­rok és munka­eszközeik a tuskókieme- lők. dózerok, gyökérfésűk stb. könnyítik a fizikai mun­kát. Tavaly az új telepítések­nél bevezettük a fasorok vegy­szeres gyomir­tását, korszerű­sítettük a tele­pítés technoló­giáját is. A ta­karékossági szempontokat figyelembe vé­ve a kivágott erdők felújítá­sánál nem for­gatnak „meg $ai egész területet, hahein csali ntt^ lazítjuk meg a földet, ahová a facsemeték ke­rülnek. ígv nem kell a volt erdő helyét ki- tuskózni, elma­radhat a sor­közi kanálás és megmarad a természetes alinövénvzet. Ezzel bizo­nyos mértékig a talajt is vé­dik és a kör­nyezetet. — A fakivá­gásoknál, az er­dősítéseknél vigyázunk, hogy a táj ar­culata ne vál­tozzon meg je­lentősen. A töl­gyesek kivágá­sát például be­szüntettük — mondja az erdészet vezetője. A lecsapolásokkal, a vizek elveze­tésével ugyanis jelentősen le­csökkent a talajvíz szintje. A tölgy azonban vízigényes növény, így a fiatal csemete elpusztulna olt, ahol az öreg fa a mélyre eresztett gyökereivel még meg­él. Vannak borókás területeink is. Ezek szépek, de nem gazda­sági erdők. Kivágni viszont kár lenne. Ezért úgy határoztunk, hogy altalajlazításos módszer­rel fenyőfacsemetével telepítjük be a közét. A borókamag azon­ban értékes, amiből az elmúlt esztendőben csaknem 250 mázsát gyűjtöttünk össze. A legall.va- zolt fenyőfák zöld ágait is hasz­nosítjuk, ebből illóolajat készít az ipar. Ez jelentősen növeli a bevé­teleket? — A jó munkát mindig figye­lembe vesszük — válaszol Vár­konyi Vilmos. A dolgozók mun­kakörülményeinek javítására az Idén vásároltunk egy MÁZ tí­pusú szovjet önrakodót és négy VÁZ gépkocsit. Az embereket a munkahelyre szállítjuk, nem kell gyalogolniuk, kerékpározni­uk. A múlt évben hatan szerez­tek szakmunkás-bizonyítványt, kiképeztettünk két növényvédőst, valamint lánctalpastraktor- és motorfűrész-kezelőkét. A dolgo­zóink szakmai képzését az idén tovább folytatjuk. Célunk, hogy olyan emberek dolgozzanak ke­rületünkben, akik természetsze­retetük mellett szakmailag is megállják helyüket. B. Z. 9 Egy jól sikerült telepítés. m a yrm í Az Űrnapján — Istennek neve­lőapján — lezajlott szégyenletes csata után pontosan egy hónap­pal, 1703 július hetedikén külö­nös hadi népség indult a hegyek, közt délnek, az irányt nem tart­va pontosan, mert a Beszkidek völgyében fürgén siető, ravaszul kanyargó patak partján haladt, csörtetett a különös menet. A fürge patakhoz jobb felől is, az idetorkolló völgyekből bal fe­lől is újabb, meg újabb csörge- dezések csatlakoztak, így gyara­podott a patak vize, hogy aztán még délebben már neve is le­gyen: Latorca. Ennek völgyében haladt a menet, lassan, komóto­san, olykor a völgy rétjein szét­terülve, ám ahol a hegyek a lábaikat egymásnak vetették, kénytelenségből szinte szikláról sziklára szökellve. • A vonuló menetben voltak hosszú bofú, lengedező hajú- szakállú rutén hegyilakók, akik igen jól ismerték a Beszkidek heéy-völgyeit, az ő szavukra hallgatva fordult el olykor a me­net a pataktól, hogy rejtettebb utakon haladhassanak. Vörös ru­hás lovasok szidták^— lengyelül — az útikalauzokat: lovaik csőd­jét féltették, amiket véresre ha- sigattak a sziklák. Gyalogosok, hitvány vászonzacskóikat olda­lukhoz szorítva — ki ne borul­jon belőle az agyonszáradt zab­lepény — káromkodva kúsztak- másztak, kapaszkodtak a hegyol­dalon, megremegő inaikat meg- pihentetvé, hegyes kucsmájukat tarkóra tolva nézték az eget — ha karjukat felnyújtanák, talán el is érhetnék, olyan közelinek érezték. Alföldiek, Tisza-mel'é- kiek voltak ezek a remegő inuak, gyűlölték a nekik idegen hegye­ket, ott szerettek volna már len­ni, lent, a maguk vidékén, ahol az utak, tájak, ligetek, vizek, er­dők oly ismerősek, ott nem kell majd kecskék módján sziklákon ugrándozni. Az a megkönnyebbü­lés, amikor majd kibújnak a he­gyek közül! Ahol a Latorca völ­gye a maga természetes lejtésé­vel kényelmesebb gyaloglást kí­nál, s ahol a széttávolodó hegyek közt a tekintet is messzebb szök­kenhet! Itt már, ha valaki magasabb pontról szemlélné a hadi vonu­lást, akár meg is számolhatná őket. Lehettek összesen — talán — háromezren. A számolás ered­ménye azonban sosem pontos: attól függ, a menetelés melyik napján, melyik pontján kerülnek a figyelő tekintet elé. Amikor — július hetedikén — egy félig len­gyel, félig rutén faluból, Zavad- káról elindultak — nyomorúsá­gos ez a falu, apró faházai a hegy lejtőjén, meg a völgyben szana­szét széledezve álldogáltak — még csak két és fél ezer volt a létszám, vagy annyi sem: két­ezer gyalogos, meg valami négy­száz lovas. De amikor egyheti menetelés után kibújtak a he­gyek közül, többen voltak há­romezernél. Pedig a sereg — ha annak le­het nevezni — külső képe, ruhá­zatának, fegyverzetének állapota azt a képzetet kelthetné, hogy ennek a népségnek nem szapo­rodnia, hanem fogynia kellene, hiszen teljesen és tökéletesen úgy hatottak, mintha egy csúfo­san vesztett hadjárat szétvert, innen-onnan összetorlódott ma­radék törmelékei vetődtek volna össze, márpedig a bukott hadjá­rat után a sereg nem szaporod­ni, hanem szétszéledni szokott. Valóban erre vallott a sereg állapota — kívülről nézve. A lovasok is! Voltak köztük német egyenruhások is, rendes lovas-regimentbeliek, de . kiyfltt ruhájuk, hiányos fegyverzetük' arra vallott, rég elcsapódhattak csapattestüktől, ami pontosan fe­di a valóságot: megszöktek on­nan. Lehettek talán nyolcvanan. Ezek délről szivárogtak fel a za- vadkai gyülekezőhelyre. Jöttek azonban lovasok északról 1st vörös ruhás, csúcsos csákós len­gyelek, sőt jöttek ide keletről is, románok, lovon is, gyalogosan is, akik bármily erősen tűzött a nap, bárhogy megszorult a hőség a hegyoldalakban, szőrös-bundás kucsmájukat soha le nem tették volna. Mégis azonban a lovasok legtöbbjén nem lehetett semmi­féle katonai jelleget — egyenru­hafélét, szabályos fegyverzetet — felfedezni: nem sarkantyús csiz­mát dugtak a kengyelbe, hanem beregi-szatmári módon varrott hegyes orrú bocskort — ha egy­általán volt kengyel azon a nyer­gen, amit lovuk" girhes hátára löktek. Puskájuk, pisztolyuk — ha volt — afféle falusi kovács által összekalapált mordály, vagy pedig olyan öreg szerszám, amely kihullott már török, német kéz­ből is, 9 amely bizonyára végig­szolgált sok-sok hadjáratot, Bocs- kaytól Thökölyn, Tokaji 'Fer- kóék hegyaljai kalandján át mostanáig. Ha ilyen került —hát ilyen volt: csak durranjon. S akik gyalogosan meneteltek, csörtettek úttalan utakon, bozó­tosokon, fenyveserdőkőn, bükkö­sökön át! Talpasoknak nevezték őket, s ezt meg is érdemelték. Széttaposott (bocskorukból ret-| kés mocskos bokák feketedtek elő, csak a patak vize mosta meg, amikor bele kellett gázolni, Láb­belijük szerint legtöbbjét lehetett volna akár szőrös talpúnak is nevezni, minthogy bocskorukki­készítetlen, nyers bőrből törő- dött-formálódott-fűződött a lá­bukra, szőrével kifelé, de sző- röstalpúaknak csak a románokat nevezték — kevesen voltak, de bocskoruk talpa mindnek szőrös volt. Csúfnévnek szánták, de a románok nem haragudtak értet nem értették. A különös hadmenet közepe táján néhány szekér dülöngélt, bukdácsolt az istenverte utakon, hármat ezek közül bőrből csi­nált tető fedett, az egyikben, melyet négy ló húzott-vonszolt, ült a fejedelem. Ha a kocsit bo­rító bőremyő leffentyűit felhaj­totta s kintekintett — jobbra is, balra is, hátrafelé is lehetett így szemlélődni —, mindannyiszor inkább önmagán csodálkozott in­kább, .mint magán a látványon. Még mindig nem fért a fejébe, hogyan került ő ebbe a kocsi­ba, énnek a menetelésnek a kö­zepébe, miképp alakult' úgy az ő egyéni állapota is, meg ezeké is, akik körülötte Csörtetnek, hogy ő épp ennek a hadinépnek lett a vezére, s hogy ennek a különös hadinépnek éppen ő lett a vezére ..1 (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom