Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-16 / 64. szám

J 1976. március 16. • PETŐFI NÉPE • 5 A „szénklélte-tés” tantárgya a Bajai Tanítóképző Intézetben A Bajai Tanítóképző Intézet több mint egy évszázada tölt be fontos szerepet Bács-Kiskún megye, illetve’ az Alföld ál­talános iskolai oktatásában. Az intézmény élenjár az új, kor­szerű pedagógiai formák, nevelési eljárások kutatásában és továbbadásában. Azok az első' éves diákok, akik az idén szep­temberben. kezdik meg tanulmányaikat, már főiskolai hall­gatóként. sajátítják el az oktató-nevelő munka eméletét és gyakorlatát. Az általános iskolák Osztálytermeiben egyre több techni­kai segédeszköz, magnetofon, írásvetítő, lemezjátszó segíti a gyermekeket ismereteik gyarapításában. Az első éves tanító- jelöltek fél éven át sajátítják el az oktatás korszerű eszkö­zei használatának tudományát. ' Gaál Attilával, a tanítóképző intézet tanárával az „okta­tástechnika” elnevezésű tárgy egyre növekvő jelentőségéről beszélgetünk. — Az intézmény szemléltető eszköztárának használata 1971— tői lett „kötelező” a hallgatók számára, és az oktatás tapaszta­latai kedvezőek — mondja Gaál Attila. A diákok az úgynevezett alapozótárgyak megtanulásával egyidőben, az első évben ismej. rik meg a különböző berendezé­sek használatát, így másod- és harmadévben, a tanítási gyakor­latokon már alkalmazni is tüd­ejük mindegyiket. Félév alatt, mindössze heti két órában a magnetofontól a fényképező­gépig, az írásvetítőtől a nyelvi laboratóriumig valamennyi esz­köz működésének elveit és hasz­nálatát meg kell tanítani a diá­kokkal. Ez szinte lehetetlen vál­lalkozás, de talán a közeljövő­ben lehetőségünk nyílik arra, hogy a tárgyat két féléven át oktathassuk. Ismeretközlő és hordozó eszközök A korszerű hazai és külföldi ipar egyre nagyobb számban • és egyre nagyobb választékban ál­lítja elő az ismeretátadásban használatos eszközöket. A hang, illetve a beszéd közvetítésére a magnetofonok", a rádiók és a le­mezjátszók szolgálnak. A képi információkat diavetítők,’' képve- títők (más néven episzkópok), valamint nyolc- és'tizenhat mil­liméteres mozgófilmek adják közre. A kép és a hang együt­tes hatása a legkorszerűbb; az iskolatélevízió, a hangosított dia-, illetve mozgófilm alkalmazása ezért terjed rohamosan a tan­intézményekben. Bonyolultabb elveken alapulnak az egyéni és kollektív oktatógépek, a felelte­tő és ellenőrző egységek, vala­mint a nyelvi laboratóriumok. Ezeket? egyelőre — elsősorban drágaságuk miatt — még csak kevés iskolában alkalmazzák. A tanítóképző intézetben a jövőre gondolva mégis megismertetik működésük főbb elveivel a diá­kokat. Az oktatástechnikai eszközök térhódítása nyomán a pedagó­gusok egyre nagyobb mennyiség­ben használnak úgynevezett in­formációhordozókat,. azaz olyan 9 A Bajai Tanítóképző Intézet nyelvi labora­tóriumában. Az órát Lőrincz. Júlia intézeti tanársegéd / v i vezeti, előre elkészített magnetofonsza- lagokat, ,dia- és mozgófilmeket, vetíthető ábrákat, amelyek nél­kül az említett költséges beren­dezésék • kihasználatlanul poro­sodnának. Ezek központi előállí­tása azonban elmaradt a/, igé­nyektől. A legtöbb helyen ma­guknak a pedagógusoknak kell elkészíteniük a szükséges szem­léltető anyagokat. Ez nem kis mögterhelést jelent számukra, és . egyéb hátránnyal is jár. Az „oktatástechhika" tantárgy előadásai és gyakorlatai során ezért a hallgatóságot az info-- mációhordozók készítésének alapjaival is' megismertetik. A mikrofonfelvételek és a hangle­mezről való másolás, a fényké­pezés, diák, illetve reprodukciók készítése, a fotólaboratóriumi munka, írásvetítőkhöz szükséges ábrák rajzolása, az amatőrfil­mezés elemei, teremhangosítás és még sorolhatnánk tovább azokat a tudnivalókat, amelyeket „össze kényszerültek zsúfolni” a tan­tárgy féléves anyagába. Gyakorlat és távlat — Elsősorban az eszközök használatára képezzük ki a fia­talokat — folytatja az,előadó. — Sokuknak ugyanis nem kis új­donságot jelent a lemezjátszó összekapcsolása a magnetofon- ■ nal, egy biztosíték cseréje, vagy a fényképezőgép lencseélességé­nek beállítása. Csak a legszüksé­gesebb elméleti alapél veket is­mertetjük a tanórán, az idő nagy részében a hallgatók, feladatla­pok alapján állítják össze az egyes készülékeket-. • Megismer­kednek szerkezetükkel és mű­ködtetésük fogásaival. A kis, tíz­tizenkettes létszámú csoportok oktatása" jól bevált. A gyakorló­terem felszereltsége kielégítő, minden használatos berendezést meg tudunk mutatni a diákok­nak. A fiatalok szeretik ezt a (tech­nikai jellegű tárgyat, humán be­állítottságuk ellenére sem ide­genkednek a műszaki ismeretek­től. Ez persze elsősorban a fiúk­ra vonatkozik, a lányok hajla­mosabbnak mutatkoznak „segít­séget is" igénvbe Venni' t gv-egv kapcsolási feladat megoldásához. A távlati tervek szerint. Baján, megszervezik az úgynevezett ok­tatástechnológusok képzését is. Az elképzelés alapján azok a fia­tal emberek, akik ezt a szakot választják majd tanulmányaik kiegészítéséül, alaposabban is elmélyedhetnek az eszközök mű­ködtetésének elméletében ésgya- korlatában. Az iskolákban azután rájuk hárul majd az ott haszná­latos berendezések kezelése, és az olyan legelemibb hibák elhá­rítása, mint egy biztosítékcsere, vagy drótszakadás -... Ilyen okok miatt ugyanis gyakran „félrete*-- szik" a készülékeket. • E választott tárgy hallgatói a programozott aktatás elveit is elsajátítják, s ők lesznek azok, akik segítséget tudnak nyújtani kollégáiknak a tananyag szemlél­tetési rendszerének megtervezé­sében és a leghelyesebb módsze­rek kiválasztásában, . alkalmazá­sában. „Úttörő szerep” Igaz ugyan, hogy az egy fél­éves tantárgy követelményei igen nagyok, de a gyakorlatot csak a későbbiek folyamán szerzik meg a diákok. ' Az oktatástechnikai eszközök ismerete, kezelésűk * & m készsége a második és harmadik év tanulmányai során, illetve az oktatási gyakorlatok alatt fej­lődik ki. Az ólvasásórákon al­kalmazott magnetofon-felvétel és visszajátszás, a rajzórák vetített képes szemjéltetése, az énekórák hanglemezes illusztrációi, már önálló tervezésre és használatra ' késztetik a tanítójelölteket. Az intézet iskolarádiójánák működ­tetése, a bejátszott, illetve a taxi­órákon hasznosított élő hang- riportok felvételei során a diá-' kok megszeretik a technikát, és magukkal ..viszik ... az . eszközök használatának igényét az általá­nos iskolákba. Az alsótagozatokban ma még viszonylag kevés helyen alkal­maznak rendszeresen oktatás- technika* berendezéseket az órá­kon.' Talán csak a. Bács-Kiskun megyei tanyai, összevont osztá­lyokban általános a használatuk. A frissen végzett fiatal pedagó­gusok sokat tehetnek a népsze­rűsítés érdekében. Az „úttörők szerepe” annál is inkább rájuk hárul, mert az egyetemeken alig, a tanárképző főiskolákon pedig csak elvétve oktatják az eszközök használa­tát. Az iskolákban így valóban ők .lesznek a berendezések leg­jobb ismerői. Pavlovits Miklós Mi mindent b Sok mindent. Többet, mintami az ige eredeti jelentései szerint lehetséges) A biztosításkötést és a harcászatban való biztosítást le­számítva értelmező kéziszótárunk szerint csak három esetben hasz­nálható: 1. megad, nyújt, lehető­vé tesz (pl. jólétet, piacot, hitelt), 2. biztonságossá tesz (pl. gátakat), 3. valakit valamiről igyekszünk meggyőzni, megnyugtatni. De a mindennapi beszédben nagyon sokszor olyankor is biz­tosítunk, amikor más szót kelle­ne használnunk. Ä biztosít na­gyon elterjedt divatszó lett, szin­té járványszerűen felkapták, de ez a járvány nemhogy szűnőben lenne, hanem még jobban terjed. Szinte elképesztően sok helyre, befészkelte magát, ezért a nyelv­művelő irodalom sokat foglalko­zik vele. Pár éve Tímár György, a Magyar Nemzet, É. Kiss Sándor pedig a Magyar Hírlap hasábjain sorolt fél egy csomó tanulságos példát. Ki biztosította az autót?—hal­lottuk egy régi Kékfény-adásban. A riporter így tudakozódott, hogy a „kékfényesnek” ki bocsátotta rendelk.ezésére az autót a tett el-' követésére. Az új gép napi 500 db elké­szültét biztosítja — olvashattuk. Talán teszi lehetővé. De jobb len­ne a mondatot teljesen /átfogal­mazni; Az új géppel napi 500 db- ot gyárthatunk, készíthetünk^ Nagy összeget biztosítottunk a lakásépítkezésekre. A nagy össze­get ráfordítottuk, esetleg nagy összeggel segítettük azt. Lakást biztosítottak a hármas ikrek szüleinek. Nem egyszerűen csak adtak, vagy lakással segítet­ték őket? Az öntözőművek egész évben biztosították a földterület öntözé­sét. Nem jobb így; lehetővé tet­ték? De hallottam azt is, hogy a fűtést, sőt az edényprogramot is biztosították. A fűtést lehetővé tették, az edények gyártását, eset­leg eladását pedig segítették. Egy TIT-kiadvány egyetlen egy oldalán négyszer is olvastam ezt az igét. „így biztosították (vagyis tették lehetővé), hogy a tényleges igény előre elkészített, lelkiisme­retesen kidolgozott előadásokhoz jusson.” Az egész mondatszerke- zefet javítani kell: ...hogy a tényleges igényt lelkiismeretesen kidolgozott előadásokkal elégítsék ki. Hogy a szemléltető eszközöket a városi TIT biztosította, nem is- kell hangsúlyoznom. Annál ke­vésbé. mert az egyetemi KISZ- szervezet is biztosított szemlélte­tő eszközt, az oktató vezetők pe­dig kisebb kísérleti állatokat biz­tosítottak az egyszerűbb szemlél; tetéshez. (Helyesen: szemléltető eszközöket adtak, avval segítet­ték az előadásokat.) ) További jellemző példák. Az ál­lam ártámogatást biztosít a cipő­javításokhoz, sőt biztosítja az „alapvető” (!) áruk árszínvonalát (támogatást ad, tartja az árszín­vonalat). A vállalatokban bizto­sítják a folyamatos anyageílátáát (gondoskodnak róla), a vállalatok pedig biztosítják a lakosság szük­ségleteinek kielégítését (gondos­kodnak róla, vagy egyszerűen ki- elégítik). A szakszervezetek üdü­lést biztosítanak a dolgozóknak (holott inkább nyújtják vagy meg­szervezik azt). A mélyfúrású, kutak biztosítják (vagyis adják, szolgáltatják) a vi-- zet. A Zobák-akna sem termel már. hanem csak biztosítja a na­pi 3000 tonna szenet. A téeszek- ben is biztosítani kell a műtrá- gyát, gépeket (inkább meg kell venni, be kell szerezni őket). A diákoknak is kollégiumi él­helyezést. menzát, ösztöndíjakat, a bukásra- állóknak külön foglal-? kozást biztosítanak (adnak, nyúj­tanak, illetve tesznek lehetővé). A sportolóknak is az edzés biztosít­ja a sikert (talán inkább meghoz­za). Sőt számukra pályát is bizto­sítanak (azt építeni kell vagy ép­pen kijelölni!). És hogy a közúti forgalom se maradjon ki a fölsorolásból, bi­zonyos jelzett utakon és előírt he­lyeken az elsőbbséget eddig meg­adták, ma már csak biztosítják. ' Biztosítok, biztosítasz, biztosít, biztosítunk... Mi lesz ebből a nagy biztosítási lázból?! Ne biz­tosítsunk, inkább adjuk meg az elsőbbséget az ad, megad, nyújt, , juttat, gondoskodik, szolgáltat, megszervez létesít, segít és egyéb tétlenségre kárhoztatott fontos igéinknek. Kiss István BALETTISKOLA AZ URALBAN ..11 Másodízben végeztek mongol növendékek a permi Balettinté­zetben. Évekkel ezelőtt szovjet ta­nárok látogattak Mongóliába, s tehetségkutatást végeztek a mon­gol fiatalok körében — így kez­dődött a mongol gyerekek szov- jelunióbeli balettanulmányainak immár hagyományokra visszate­kintő története. Az első mongol 'csoport 1961-ben végzett a permi Balettintézetben, tagjai jelenleg az ulánbátori Opera- és. Balett színház művészei. A permi intézet egyébként 30 éve létesült. A Nagy Honvédő Háború éveiben a leningrádi Ope­ra- és Balettszínházat kiürítették,, s kitűnő művészei — Galina Ula­nova, Natalja Dugyinszkaja, Konsztantyin Szergejev — a per­mi színpadokon táncoltak. Az el­múlt 30 év alatt mintegy 500 mű­vész került ki az intézetből, közü­lük sokan a balett vezető meste­reivé váltak, és nagy hírnévre teltek szert, mint például Na- gyezsda Pavlova, aki tizennyolc évesen netnrég a Moszkvai Nagy­színház társulatának tagja (ett. I i > ISMERTE MÓRÁT, LÁTTA KADA ELEKET»,,SEM HAL KI A HQRSYIK JÁNOS; NÉV” É t Képek, évek, emlékek „Kecskémét ünnepe volt ' a csütörtökön délután ti órakor megtartott Hornyik János-emlék- ünnep. Kecskemét óváros közön­sége Katona József után máso­dik nagy fiának emlékünnepet nagy fénnyel ünnepelte meg. F. hó 8-án volt 50 esztendeié, hogy a város főjegyzője és Kecs­kemét történetének írója el­hunyt. Hornyik János szentkúti 9 A történetíró arcképe. kántortanitó az elhunytI egyedüli olyan rokona, aki a Hornyik János nevének hordozója és fönntartója.” A fenti sorokat négy évtizeddel ezelőtt jelentette meg nanhirként a Félegyházi Hírlap című újság. Az ember, aki negyven évvel ezelőtt jelen volt az emlékezetes eseményen, ma is köztünk van még.' Fél­egyházán él sok-sok esztendő óta; 1958-tól kezdve mint nyugdíjas, és egy évtizede végérvényesen egyedül. Amióta örökre itthagyta őt a feltesége. _ . t,Őrizzük a szép nevet” Kiskunfélegyházán, a Holló Béla utcai öreg családi házban él Hornyik János nyugdíjas pe­dagógus. Közelebb van jóval a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez. Ám a derű, a tréfálkozó kedv ma sem hagyja cserben egyet­len napra sem. Így kezdi az em­lékezést: ­— Kecskemét nagy történet­írója, Hornyik János a nagy­apám — Sándor •— édestestvére volt. őrizzük : azóta is a szép nevet. Nem csak én vagyok ugyancsak Hornyik János, de a fiam, sőt t egyik unokám is az. Csongrádon születtem a múlt század végén, éppen János nap­9 Aki őrzi az emlékeket. kor. . Apám halála után vissza-* költöztünk Kecskemétre. Akko­riban sokan magyarosították a nevüket; ez amolyan politikai divat volt, túlzott alkalmazkodás. Mi ^mondtuk: megtartjuk szlo­vák névünket. — S azután? — Nehéz gyerekkor — sokan voltunk |S majd háború. Ott tüdőlövés, lábszártörés, három­féle betgség, nyavalya. Hadirok­kant lettem. Aztán nősülés, jöt­ték a gyerekek. Összesen hét; négy ma is él. Nyolc déduno­kám van. És gólyalcelepelést csi­cseregnek a madarak. — Mikor került Félegyházára? — Harmincnyolcban. S rá húsz éve itt mentem nyugdíjba. Tizenhat év tanyán — Ez azt jelenti, hogy immár csaknem négy ' évtizede félegy­házi lakos? — Igen, de ebből tizenhat esz­tendőt tanyai emberek ' között töltöttem el. Tudja-e, hogy éve­ken, át tudnék' mesélni azokról az jdőkről. Volt úgy, hogy egyesegyedül ■ ■ száznegyvennégy parasztgy,éreket tanítottam. Ne­héz volt,' mégsem ( elégedtem meg csak az iskolai munkával. Más is izgat Az például: ■ mi­ként lehetnének műveltebbek, a szülők, a felnőttek? Ezért tartot­tam előadásokat, szerveztem tanfolyamokat. A feleségem is pedagógus volt; ő a szentkúti iskolában tágította a gyerekfe­jeket. Jréfásan mondta-' nekem egyszer; Látod, kaptál egy diplomás cselédet magad mellé. Erre én ezt válaszoltam: — Te meg egy diplomás rokkant bé­rest. Ugyanis úgy dolgoztunk ott a tanyán, mint akármelyik parasztember. — Azt hallottam, hogy szeret­ték a tanítványai. s — Bizony, így igaz. A múlt­koriban is mondta valaki, ennyi esztendő múltával: A tanító úr nem csak a nevelőnk volt, de apánk helyett apánk. Elgondol­hatja, az ilyennek hogy örül az ember! ' » — Mi volt a legfőbb pedagó­giai törekvése? — Mindvégig egyetlenegy: a munkára nevelés. Azt akartam, hogy szeressék a földet, a fá­v kát, a tárgyakat, amelyek körül­veszik őket. S tudják formálni a környezetüket. Fel-felvillanó képek Amint ' beszélgetünk, elnézem ezt a fiatalosan, lendületesen mozgó idős embert. MegeleVe- nedik előttem mindaz, amit el-. mond. Láttatja velem a hat-hét évtizeddel ezelőtti Kecskemétet- S azokat, akik immár, végérvé­nyesen a történelemé lettek. — Kada aranyos kedélyű, örökösen humorizáló ember volt. Gyerekfejjel is tudtam róla, hogy nagy ember. Az ő egyik helyet­tesének, Bagi Lászlónak ' Hor- nyik-lány volt a felesége. így került a mi családunk közvet­len kapcsolatba Kadával. Bagi sokat mesélt a nehéz gyermek­koráról, jól emlékszem a szavai­ra. Könyvet Is. írt Kecskemét múltjáról, benne van a lexikon­ban. — Kacsóh Pongráccal' is isme­retségben voltak? — Apám 'testvére, Hornyik József az ő általa vezetett isko­lában tanított! Arra emlékszem, hogy csuda beszédes volt min-1 dig. Több könyvet is írt. a kecs­keméti irodalom történetéről. A családunk egyik büszkesége ma is. Sajnos, Kacsóh Pongrácot nem ismertem közelebbről. Fel-felvil- nak előttem a régi képek. Ilyen­kor magam előtt látom az évti­zedekkel előbb -élt embereket. Például Móra Ferencet, akirp olyan büszkék vagyunk mi. fél­egyháziak. — őt is ismerte közelebbről? —. Félegyházán szinte minden­kit ismertem. Móra az apósom­nak, Szente Józsefnek legked­vesebb tanítványa volt. | Erről olvashatunk szép sorokat, A Da­ru utcától a Móra Ferenc utcáig című könyvben. De sokat tudnék beszélni Falu Tamás költőről, Holló László festőművészről is. És Szabó Kálmán muzeológus­ról, akivel sokat beszélgettünk. Vagy anyai nagyapámról, Sója Antalról, a félegyházi képző megalapítójáról. Szerencsés csil­lagzat alatt születtem: megszá­molni sem tudom, hány kiváló emberrel beszélhettem. — És a történetíró? — A hírős város ápolja nagy fiának emlékét — mondja János bácsi —, a mi csáládunk ezért nagyon hálás. Sájnos, a háború tönkretette az emlékeim zömét. De őrzöm szeretettel Hornyik János arcképét, s a róla szóló emlékkönyvet. , !— Szoktak beszélni róla, em­legetik gyakran? — Nézze: aki megírta Puszta­szer történetét, feldolgozta négy vaskos kötetben Kecskemét múltját, s aki annyi, de annyi, értékes művet hagyott - ránk ezeken kívül is, az érdemelhet-e mást, mint megbecsülést? Ha együtt a család, ő mindig téma. Különösen, mert úgy van jelen az emlékezetünkben, aki min­dig a családjának, élt. össze tud­ta .egyeztetni ezt a levéltári munkájával, az elmélyülést kö­vetelő kutatásaival. — Végezetül engedjen meg egy személyes kérdést: hogyan él mostanában? — Egyedül; csendesen, szeré­nyen. özvegyi sorsban. De na­ponta erősítenek az emlékek. Varga Mihály \

Next

/
Oldalképek
Tartalom