Petőfi Népe, 1976. március (31. évfolyam, 52-77. szám)

1976-03-03 / 53. szám

1976. március 3. f PETŐFI NEPE • 3 VÉLEMÉNYEK, GONDOLATOK AZ SZKP XXV. KONGRESSZUSÁRÓL Mindannyiunkról SZÓ van Több erő az együttműködésben Horváth Mária, a Habselyem Kötöttáru gyár kecskeméti üze­mének KISZ-titkára. Amikor az SZKP XXV. kongresszusáról be­szélgettünk, először az időpontot emelte ki. — A küldöttek mérlegelni tud­ják a legutóbbi öt év munkájá­nak eredményeit; különösen az­után, hogy az előző, XXIV. kong­resszus „békeprogramja” nagy­részt megvalósult. Helsinkiben aláírták az európai biztonsági konferencia , történelmi jelentő­ségű okmányait. A világpolitika jelenlegi helyzetére a szocializ­mus, a haladás erőinek előretö­rése jellemző, a kapitalista or­szágokban nem lebecsülendő si­kereket ér el a baloldal. — A Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusán je­lentőségét, tekintélyét több más tény is jól mutatja. Szeretném hinni, hogy az imperialista or­szágok vezetői is mérlegre teszik a kongresszus anyagát jó lenne, ha a Szovjetunió által felajánlott világméretű leszerelésről az ösz­szes állam bevonásával belátható időn beiül tárgyalások kezdőd­nének. — Kádár János elvtársnak, 'az MSZMP KB első titkárának be­széde egész népünk üzenete volt szovjet elvtársainkhoz. Egyéb­ként nagyon rokonszenves dolog az, hogy a küldöttségek vezetői találkozhatnak különböző gyárak munkásaival is; ez valahogy még hangulatosabbá teszi a légkört. Horváth Mária a kongresszusi anyagot nemcsak saját maga szá­mára dolgozza fel. Március 13-án lesz a Habselyem KlSZ-eseinek- küldöttértekezlete, amelyet a fiatal aktivisták fóruma követ. A téma az SZKP főtitkára által beterjesztett beszámoló Imegvi- tatása lesz. — Minden fiatallal megismer­tetjük a nemzetközi élet e fontos eseményének részleteit is. Szá­mítunk a nagy számú, e témakör iránt érdeklődő, fogékony fiatal­jainkra. Hiszen végső soron: mindannyiunkról van szó. B. J. Huszonhét esztendeje gazdál­kodik Nemesnádudvaron a Kos­suth Tsz, amely megalakulásától kezdve céltudatosan emelte a termelését. A háromezer hektá­ros szövetkezet a legnagyobb fejlődést a negyedik ötéves terv időszakában érte el, amikor több ágazatban más gazdaságok­kal termelési együttműködésre lépett. A kalászos gabona és a kuko­rica termesztését 1974iben he­lyezte új alapra a közös gazda­ság, amikor tagja lett a Hajdú- Bihar megyei Nádudvaron kez­deményezett KITE-nek. Akkor 5,8 millió forintért erő- és mun­kagépeket vásárolt, terményszá­rítót építtetett. Az új termelési technológia segítségével már l£74-ben teljesítette a negyedik ötéves terv végére kitűzött ke­nyér- és takarmánygabona-ter­mesztési feladatot. Három évvel ezelőtt még csak 37,1 mázsa kukorica termett hek­táronként a nemesriádudvari Kossuth Tsz földjén. 1974-ben 58, tavaly 61,8 mázsa lett az. átlag­termés. Az együttműködés a más ágazatokban is jó ered­ményt hozott. Szalmay László üzemgazdász, a Kossuth Tsz pártvezetőségének tagja elmon­dotta, hogy a szövetkezet csatla­kozott a Hosszúhegyi Állami Gazdaság szőlőtermesztési rend­szeréhez. Jelentős anyagi befek­tetéssel fejlesztette a 178 hektá­ros ültetvény tápanyag-gazdál­kodását és 70 mázsa fölé emel­te a szőlő átlagtermését. Az ál­lattenyésztésben a kaposvári tej­termelési rendszerhez csatlako­zással a közös tehenészet terme­lését növeli a szövetkezet. A jó tenyészállat nemcsak az állatte­nyésztés fejlődésével jár együtt, hanem az ésszerűbb takarmány- gazdálkodással, a szövetkezeti dolgozók jobb hatásfokú munká­jával ÍS; — Az SZKP Központi Bizott­ságának kongresszusi beszámoló­jában olvastuk — mondotta Szalmay László —, hogy a me­zőgazdasági termelésben nincse­nek „apróságok". A mi viszo­nyainkra vonatkoztatva ez a megállapítás azt jelenti, hogy a lakosság ellátásáért, a népgaz­dasági tervek teljesítéséért még többet kell tennünk, mint eddig. Szövetkezetünk is vállalta az anyagi áldozatot a zöldségter­mesztés fellendítéséért. Bár a szőlőtermesztés igen sok sze­mélyt foglalkoztat, mégis min­den évben több száz mázsa zöld­ségfélét szállítunk a kalocsai paprika, és konzervipari válla­latnak tartósításra. Nagy figyelemmel kísérjük a kongresszus megállapításait, amelyeknek minden szava szá­munkra is jelentős. Rendkívüli komolysággal elemezte Koszigin elvtárs is a szovjet gazdaság ter­veit. Csak kiragadom azt a fel­adat-meghatározást, amellyel a felhalmozás átcsoportosítását ter­vezik a mezőgazdaság javára. Ennek alapján a népgazdasági beruházásoknak csaknem egy negyedét a mezőgazdaságra for­dítják. Bizonyos vagyok benne, hogy ez is nagyszerű eredmé­nyeket szül. K. A. Solohov-bibliográfia Az irodalom és mü\észel kérdéseinek fontossá­gát tükrözi, hogy méltó helyet kapnak a XXV. kongresszuson. L. 7 Brezsnyer, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára kiemelte a szocialista rea­lizmus életteli alkotásait, a Nagy Honvédő Háború embertpróbáló idejéről szóló műveket, illetve a kor erkölcsi magatartásainak feldolgozásait, és szólt a megújult hatással jelentkező, úgynevezett termelési témákról is: „És még az olyan, látszólag egyedi eset is, mint egy építőbrigád prémiuma, szé­les körű társadalmi visszhangot, heves vitákat kelt”. így van ez nálunk is. Alexandr I. Gelman mű­ve, az Egy értekezlet jegyzőkönyve például élénk reagálást váltott ki a hazai tv-feldolgozás nyomán. A Szovjetunió sok nemzetiségű irodalmát, a kü­lönböző jellegű munkákat nem kevesebb, mint 81 millió kötet juttatta el a magyar olvasókhoz az elmúlt 30 évben. — Nincs olyan Magyarországon megjelenő, szov­jet szerzőktől származó mű, amelyet ne szereznénk be — jegyzi meg Lisztes László, a Katona József nevét viselő • megyei könyvtár igazgatója. — Az ol­vasók emellett megtalálják a legfontosabb orosz nyelvű könyveket és folyóiratokat is. A művészeti albumok mellett itt sorakozik például a Nagy Szovjet Enciklopédia eddigi 20 kötete, megvan a legfrissebb irodalomtörténeti összegezés, 38 szovjet folyóiratra fizetünk elő, amelyek átfogják szinte valamennyi művészeti és tudományos területet. Igyekszünk képet nyújtani arról is, hogy az ér­deklődők mit hol találnak meg. Elkészítettük a kurrens folyóiratok Bács-Kiskun megyei lelőhelyei­nek jegyzékét, amely a könyvtári hálózaton kívül több mezőgazdasági és ipari nagyüzem anyagát térképezi fel. Most állítjuk össze az egyik legtöb­bet olvasott elő klasszikus, Solohov magyarországi megjelenésű műveinek a bibliográfiáját, amely a kritiikai visszhangot is nyomon követi. Solohov re­gényei és elbeszélései csaknem hatvan kiadást ér­tek meg eddig hazánkban, s állandóan rézben van­nak a legkeresettebb szovjet írók — Gorkij, Oszt- rovszkij, Szimonov és Bulgakov — alkotásaival együtt, a bibliográfia megjelenését a Csendes Don dramatizált változatának kecskeméti színházi be­mutatójára időzítjük. H. F. ÉVEK, SZÁMOK, EMBEREK A fáradt szél nehéz felhőket terel a vidék felett, a lassú Duna felett. Mindenki érzi már: a tavasz előtt nincs megállása a télnek. A solti Szikra Tsz jubileumi ünnepségére érkezők is tudják, hogy jön a tavasz; talán azért látszik a jókedv a szemükben. Űjsolt, Tételalja és Petőfi-telep, s a belterület lakói kilenc órára megtöltik a művelődési ház nagytermét. Ünnep Solton HA BETEG A GYEREK... Táppénzre vétel -visszamenőleg is Gyakran előfordul,) . hogy a megbetegedett gyermeket haza- küldik a bölcsődéből, óvodából. Eddig a szülőknek, aki — mun­kahelyét otthagyva — hazavitte a gyermekét, még aznap táp­pénzre kellett vetetnie magát, ha ez — idő hiányában — nem sikerült, és aznap nem dolgozott le legalább négy órát, munka­napját igazolatlannak tekintették. Ezzel kapcsolatban sok panasz hangzott el az utóbbi időben, hi­szen a szülő megbetegedett gyer­mekét minden esetben köteles hazavinni a közösségből. Nem biztos azonban, hogy táppénzre vételét is el tudja aznap intézni, visszamenőleg pedig erre nem volt mód. A felmerült panaszok alapján a SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatósága és az Egészség- ügyi Minisztérium közös állás- foglalást adott ki. Az állásfog- lálás előírja, hogy a gyermek betegsége esetében a bölcsőde, óvoda igazolást köteles adni és a szülőket ennek az igazolásnak alapján utólag, visszamenőleg is táppénzbe vehetik. (MTI) Múzeumi kincsek V A Kulturális Minisztérium múzeumi főosztálya sajtótájé­koztatón mutatta be múzeu­maink tavalyi új szerzemé­nyeit. Képünkön: XVI—XVII. századi pénzérméket láthatunk. Összsúlyuk 4,5 kg. A szorgalmas Soltiak Bizony a nagyterem kicsinek bizonyul. Talán négyszázan szo­ronganak benne. A többiek — legalább százan —, kintrekedtek. A folyosón, előcsarnokban alig lehet megmozdulni. A színpad felett a felirat: „Szeretettel köszöntjük a 25 éves szövetkezetünk szorgalmas tag­ságát és vendégeinket!” Telita­lálat ez á felirat! Amikor előző­leg kérdeztem a megyei tanács mezőgazdasági osztályvezetőjét, Király Lászlót a szövetkezetről, így nyilatkozott: Azokról a szor­galmas Soltiakról csak jót lehet mondani. □ □ □ Idézet az elnök ünnepi alka­lomra irt beszámolójából: „1950 végén a községi pártszervezet helyiségében, a földművesszövet­kezet irodájában, utcán és ma­gánlakásokban Molnár Albert, Szintai Istrón, Páréj István ... (és mások) solti lakosok össze­dugták a fejüket, hogy Solton is megmozduljon a föld, és életké­pes termelőszövetkezet alakul­jon ... Szervezkedtek napokon és estéken, sőt éjszakákon át; latolgatták a nagyüzemi gazdál­kodás lehetőségeit, melyek itt helyben akkor még ismeretle­nek voltak.” Nézem az embereket a zsúfolt (eremben. Látom az arcokon, a szemekben az érdeklődést. Róluk van szó, az ő küzdelmes és vál­tozatos életükről, melv immár visszavonhatatlanul történelem­mé alakult. Ketten az alapítók közül Az egybegyűlt tagság nézi az ünnepi műsort. Fejkendős asz- szonyok, kopaszodó és deres ba- júszú férfiak, nyakkendös fiatal­emberek, tupírozott hajú leá­nyok, mosolygós kismamák, meg. tört arcú nyugdíjasok nézik a táncosokat, & dalosokat. Rebben­nék, lobognak a szoknyák, dob­bannak a lábak, ütemesen meg­csillan a fény a puhabőrű, csi­nos csizmákon, A solti néptánc­együttesnek óriási sikere van. Valaki így szól mellettem: — De szépek! De szép is ez a Takács Erzsi! (Aki éppen szólót énekel). □ □ □ Közben sikerült előkeresni két idősebb alapító tagot. Átme­gyünk egy kisebb helyiségbe, s mesélnek a negyedszázaddal ez- ezelőtti eseményekről. Páré) 1st- ván most 62 éves. Napszámos volt akkor: s a 69 éves Szintai István kőműves. így beszélnek az emlékezetes napokról: — Akkoriban sokat járlak ná­lunk is a falujárók, de nehezen boldogultak. S egyszer azt mond­ta Molnár Albert: Mi vagyunk a párttagok, vagy nem? Csináljunk valamit. Aztán szóltunk mások­nak. Majd este összejöttünk. Szá- mítgattuk, hogy ha ennyi és ennyi krumplit, dinnyét vetünk, mennyi pénz lehet belőle. Biz­tattuk a többieket is._ hogy pró­bálkozzunk együtt. Újra össze­jöttünk, tépelődtünk, latolgat­tunk, számoltunk egyre. Azt mondtuk: csak olyan jöjjön kö­zénk. aki nem kevés munkával akar sokat keresni. — Voltak aztán nehéz eszten­dők, megpróbáltatások. De ezek­nél ma már fontosabbak az el­ért eredmények. Később töb­ben azt mondták, hogy bár már a legelején beléptek volna. .Ilyenkor azt mondtuk: jobb ké­sőn, mint soha. Hát nem így van? A grófi birtok egy darabja akkor állami tartalék volt. Mű­veletlen terület. Tán száz hold­nál is kevesebb. Azon kezdtük, tán tizenöten. □ □ □ Szintai István két évig elnök volt: és sokáig vezetőségi tag, részlegvezető. Ma nyugdíjas. Több kitüntetés tulajdonosa. Mint munkásőr is kiérdemelte az elismerést. Páréj István kertészeti brigád- vézető. 1971-ben kiváló dolgozó lett; s nemrégiben az Elnöki Ta­nácstól megkapta a Munka Ér­demrend ezüst fokozatát. Ha már itt tartunk, megemlítjük, hogy a jubileumi ünnepségen ki­osztottak ötvenöt dicsérő okleve­let a dolgozóknak: tizenkettőn megkapták az alapító tagoknak járó elismerést, és harmincötén a „Kiváló termelőszövetkezeti tag" kitüntetést. Hatszoros az átlagjövedelem A látványos, tetszetős kultu­rális műsor — ha még oly szín­vonalas is — nem vonhatja el a figyelmet a lényegről. Arról, hogy ez a méltán tekintélyes szövetkezet óriási fejlődésen ment át a huszonöt esztendő alatt. Nézzünk néhány példát az el­nöki beszámoló alapján. Színvonalas és örvendetesen gyarapodó állattenyésztésük olyan eredményeket tud felmu­tatni, melyre érdemes felfigyel­ni. 1960-ban ötszáznál alig több szarvasmarhájuk volt; ma csak­nem ezerháromszáz. S e tizenöt esztendő alatt tizenkétszeresére növekedett a tsz-ben a sertések száma. A juhok száma is meg­háromszorozódott. Szakosított sertéstelepekkel, s egyéb létesít­ményekkel korszerűsítették az állattartást. A Szikra előbb a Petőfit, majd a Kossuth Tsz-t olvasztotta ma­gába az egyesüléssel. Az így meg­növekedett szövetkezet (nyolc- ezeV holdon csaknem ezer tag­gal), fokozatosan gépesíthette a termelést, a betakarítást. S épít­hette ki aránylag gyorsan a kor­szerű agrotechnikai eljárásokat. Sokat tettek az öntözéses gazdál­kodás elterjesztéséért. Az egy dolgozóra eső átlagjö­vedelem negyedszázaddal ezelőtt évi hatezer-kétszáz forint volt. Ma kis híján negyvenezer! Nem hiába érdemelték ki többek kö­zött a SZOT vándorzászlóját, és — 1973-ban — a „Kiváló terme­lőszövetkezet" kitüntetést. □ □ □ Az ünnepség a vége felé közé­ledik. Az arcokon nem lanyhul az érdeklődés. Akik ezt a zsúfolt termet megtöltik, egy érdekes nel gyedszázad gazdag történelmét hordozzák magukban. Varga Mihály Imre Gábor 1890-1976 Tegnap Kecskeméten hosszú szenvedés után elhunyt Imre Gá­bor, Kecskemét Város Tanácsá­nak tagja, nyugalmazott alezre­des, szobrász, a Kecskeméttel testvéri kapcsolatot tartó Szim- feropol díszpolgára, a magyar munkásmozgalom régi harcosa. Imre Gábor 1890-ben paraszt­osai ád gyermekeként született a Veszprém megyei Külsövatton. Jó rajzosként már a középisko­lában elismerést vívott ki magá­nak, aminek következményeként 1912-ben a neves Uitz Béla és Gorka Géza társaságában az Or­szágos Iparművészeti Főiskolán, a szobrászatban képesítő okle­velet nyert. A fiatal művész ide­jekorán összetalálkozott a kapi­talizmus barbárságaival és ez Volt az oka annak, hogy 1918- ban, az őszirózsás forradalom idején Kecskeméten nemzetőr lett. A megfakult írás ezt így bi­zonyítja: „Imre Gábor a kecske­méti nemzetőrség megválasztott 'tiszti bizalmi férfid.” Ekkor lé­pett be a szociáldemokratapárt ba és közéleti tevékenysége az­zal rangosodon, hogy tagja lett a városi katonatanácsnak. A fiatal tiszt nevét sokan megismerték a kecskeméti Magyar Alföldben megjelent Panama a lókórház­ban című leleplező írásáért. A Tanácsköztársaság kikiáltá­sa után Imre Gábor a kecskemé­ti vörösőrséget parancsnokolta. 1919 május első napjaiban, ami­kor a románok katonai nyomása Szolnoknál megerősödött, a belső ellenforradalom erői befolyására Imre Gábor Kistelekre került zászlóaljparancsnoknak, ahol fegyvereket kérve találkozott Vá. gó Bélával. Nem sokkal később következett a Tanácsköztársaság fegyveres leverése. Imre Gábor nem hitt az összeomlásban, gon­dolta, ha a tiszai front össze­roppan, a dunai majd tartja ma­gát és nyugatnak vonult. Egy reggel Kiskunhalason utolérték a románok és huszonnyolcad ma­gával novemberig Aradon volt. Azután Szolnokon a katonai tör­vényszéknek adták át, majd a Margit körútra került. Váry fő­ügyész kérdésére „mi a kíván­sága", így válaszolt: „Vigyenek Kecskemétre." 1919 karácsony esI Iéjén Imre Gábor bilincsekben Kecskemétre érkezett és a kö­vetkező év tavaszáig börtönben volt. Áptilisban internálták, majd rendőri felügyelet alá ke­rült, amit az állandó megfigyelés követett, amelynek bizonyítására dokumentum is kínálkozik. Egy nagy rózsaszín karton. Címe: Figyelőlap. kelte: 1938. Nagy fe­kete keretben a jelzés: az állami és társadalmi rend szempontjá­ból veszélyes. S a .,veszélyes" ember az ipari- tanuló-iskola tanáraként szob­rokat, domborműveket alkot. Sok rajza, festménye hirdeti 1919 emlékét. Művei frisseségről, mo­dern felfogásról, az ember iránti szerétéiről és mélységes tiszte­letről vallanak] Nem is lehetett ez másként, hiszen a munkás- mozgalomhoz is humanizmusa vezette. A negyedszázados Hor- thy-idószak után, a felszabadu­láskor a művész visszatért már kipróbált őrhelyére, hogy rend­őr alezredesként egészen 1957-ig ott szolgáljon. A művészetben talán messzebb is juthatott volna, de vajon hány művész jutott el odáig, hogy ilyen tisztán megnyilvánult tet­tekkel szolgálja azt az új rendet, amelynek születésénél bábásko­dott, s amelynek győzelméért mindig lelkesen dolgozott. Egyik még soha nyilvánosság elé nem került versében ezt a kérdést tette fel önmagának: Miként sá­fárkodtunk kis életünkkel? A válasz csak ez lehet: Becsülete­sen. tisztán, hivalkodás nélküli szerénységgel. Emlékeinkben ezért tiszteljük Imre Gáborban a forradalmárt és a művészt magas hőfokon eggyé olvasztó, s élete utolsó pillanatáig mindenkor a jövőbe tekintő embert. , Imre Gábor végső búcsúztatá­sára március 5-én, pénteken, a városi köztemetőben kora dél­után, fél kettőkor kerül sor. Élenjáró őrs A szocialista versenymozgalom eszköz a cél eléréséhez: tudják ezt a bácsalmási határőrök is. Az őrs személyi állománya min­den évben benevez a verseny­be, Varga Attila tiszt pedig szak­szerűen szervezi, irányítja a ka­tonák munkáját. A közös mun­ka, egymás segítése a múlt év­ben is eredményt hozott: az al­egység elnyerte az egység élen­járó őr címet. A rajok 60 szá­zaléka is élenjáró lett. A határ­őrök közül a versenyben részt­vevők tíz százaléka a Határőrség kiváló katonája, harminc száza­léka pedig egység élenjáró kato­nája címet nyert. A határőrőrsön a megyei fia­talok közül többen is jelesked­tek. Különösen Kalmár János szakaszvezető, Madaras termelő- szövetkezetének villanyszerelője — aki az őrsön gépkocsivezető — és Borbély Zoltán határőr, aki civilben a Kalocsai Paprika- és Konzervipari Vállalat villanysze­relője. Mindketten többszörös élenjáró katona cím birtokosai. Az alegység személyi állománya tavaly több bűnözőt csípett el. Kinyó Pál .szakaszvezető — az őrs KISZ-titkára —. az egyik tiszthelyettessel két férfi és egy/ nő tiltott határátlépését akadá­lyozta meg. A határőrök nem­csak a szolgálatban jeleskednek. A rajok többsége minden lőgva- korlatot kiválóan hajtott végre,* s a katonák felszerelésüket is példásan gondozzák. Szabad idő­ben barkácsolnak, gazdasági munkát végeznek, művelődnek. Tavalv a Finomoosztó Vállalat bácsalmási telepének KISZ-fia- taliaival a határőrök pinceklubot építettek, s november 7. óta — akkor adták át a klubot — az ifjúsági klub munkáját a válla­lat és az őrs fiataljai közül közös vezetőség irányítja. A klubban rendszeresek a politikai, irodal­mi témájú viták, a filmankétok, a zenés táncesték. A katonáknak ugyanakkor az őrsön is van ifjúsági klubjuk, ahol szabad időben olvasnak, te­levíziót néznek, rádióznak, sak­koznak, asztaliteniszeznek, vagy más társasjátékkal szórakoznak. A határőrök fele rendszeresen olvas szépirodalmat. Tíznél több­féle újság és folyóirat jár az al­egységhez, amelyek minden ka­tonához eljutnak. Az őrsbelieknek élő és eleven a kapcsolatuk a határmenti dol­gozókkal is. Részt vesznek a gaz­daságok gyűlésein, brigádértekez­leteken, a lakosság körében a he­lyi pártbizottság által szervezett politikai rendezvényeken, ők képviselik a fegyvereseket az út­törők, kisdobosok avatásán is. Két úttörő-határőrszakasznál — éves kiképzési terv alapján — a honvédelmi nevelést közvetlenül segítik. A pajtások részére kato­nai és határőrizeti tárgykörökből foglalkozásokat vezetnek, s felké­szítik az úttörőket az éves szem­lékre is. Nagy Balázs határőr és Suti Szilveszter határőr nagy kedvvel és eredményesen foglal­kozik az úttörők nevelésével, a gyerekek pedig őszinte lelkese­déssel, aktívan szerepelnek a ha­tárőr témájú elméleti és gyakor­lati foglalkozásokon. Az őrsön dolgozó hivatásos katonák az MHSZ-ben, a tartalékos tisztek­nek és az önkéntes határőröknek tartanak honvédelmi, határőri­zeti jellegű foglalkozásokat. Az alegység személyi állomá­nya ebben az évben is beneve­zett a szocialista versenymozga­lomba. Céljuk, hogy 1976-ban ki­váló vagy jó szinten teljesítsék a határőrizeti, kiképzési és ma­gatartásbeli követelményeket. G. B.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom