Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-19 / 42. szám

1976. február 19. • PETŐFI NÉPE • 3 Vetélkedők r\ iákok mellett ül- tem a könyvtári olvasóteremben. Figyel­tem, amint egy könyvből jegyzeteltek. Vetélkedőre készültek a szakmun­kástanulók. Az iskolai versenyen jól sze­repeltek, s bejutottak a szakma kiváló tanulója elnevezésű, köz­ismert vetélkedő megyei döntőjé­be. amelyet ezekben a napokban, február 9-től 19-ig rendeznék Kecskeméten. A tanulók elmond­ták, hogy az iskolai versenyre a téli szünetben készültek fel. Több könyvet, szakmai folyóiratot ol­vastak. Emellett sokat foglalkoz­tak az irodalommal, történelem­mel, nyelvtannal, mert ezekkel kapcsolatos kérdéseket is kaptak. A megyei döntőre délutánonként, esténként, szabad idejükben ké­szültek. Bács-Kiskun megye szakmun­kásképző intézeteiben január vé­gén rendezték meg a szakmai, illetve tantárgyi . versenyeket, amelyeken több mint tízezer szakmunkástanuló vett részt. Autószerelő, kőműves, szobafestő és mázoló, géplakatos, esztergályos, illetve villanyszerelő tanulók ve­télkedtek, s közülük a, legjobbak, egy-egy szakmunkásképző inté­zetből általában 15-en, húszán jutottak' tovább a megyei döntők­be, amelyeket ugyancsak ezekből a szakmákból rendeznek. A szakmunkástanulók iskolai és megyei vetélkedője két részből áll,, szakmai és tantárgyi kérdé­seket kapnak a résztvevők. E két rész természetesen nem különít­hető el, hiszen aki jól megoldja a gyakorlati feladatot, bizonyára az elméletben is tájékozott. A szakmai versenyen az autószerelő és a kőművestanulók párokban indultak, vagyis ketten végeznek egy munkafolyamatot. Ez persze nem azt jelenti, hogy az egyikő­jük csak a szerszámokat adja a társa kezébe, hanem mindketten egyenértékűen dolgoznak. \ tan­tárgyi versenyen pedig éléjük tesznek egy szakrajzot, s ezen el kell igazodniuk. Ezt szakrajzi ol­vasásának nevezik. Emellett egye­bek között munkavédelmi kérdé­sekre is válaszolniuk kell. A me­gyei döntők után márciusban ke­rül sor az országos vetélkedőre, amelyen a megyei versenyek el­ső helyezettjei vesznek majd részt. A szakmunkástanulók me­gyei vetélkedője mellett Baján a 609-es Szakmunkásképző Intézet­ben megrendezték a már hagyo­mányos egyéni sakkbajnokságot is. A szakmunkástanulókhoz ha­sonlóan a középiskolások is ver­senyeznek. Majdnem minden tan­tárgyban megrendezik az orszá­gos középiskolai tanulmányi ver­senyt, melynek megyei döntőit ugyancsak ezekben a napokban tartják. Rangja van a vetél­kedőknek. Azelőtt, ha nem is gyakran, de hal­lani lehetett olyan vé­leményeket is, hogy ugyan jók ezek a verse­nyek, de a játék azért ne menjen á tanulás rovására. S azok is, akik évekkel ezelőtt még így vélekedtek, most büszkék, ha iskolájukból néhány diák bejut a megyei, vagy esetleg az országos döntőbe. Joggal büszke erre a ta­nár, a szülő, s a diák. Nem köny- nyű a továbbjutás. De talán nem is ez a leglénye- , gesebb. Az olimpiai mondás a vetélkedőkre is igaz: nem a győ­zelem, a részvétel a fontos. Az például, amit a könyvtári olvasó­teremben jegyzetelő szakmunkás- tanulóktól hallottam, hogy az is­kolai versenyre a téli szünidőben készültek fel, s szabad idejükben azóta is rendszeresen olvassák a szakmájukról szóló könyveket, folyóiratokat. Ezáltal olyan szak­mai ismereteket szereznek, ame­lyeket az iskolai órákon, vagy gyakorlatban esetleg nem tudnak meg. A szakmai vetélkedő az önkép­zés egyik legjobb formája, mert ennek során pontosan mérhető a tudás. S ez nem közömbös a tár­sadalomnak, a népgazdaságnak sem, hiszen közös érdekünk, hogy minél több felkészült, hoz­záértő, jó szakmunkás dolgozzon a gépeken, munkapadok mellett. T. L. Májusfa februárban I Kitűzték Pécsett az ország leg­magasabb lakóházának 25. emeletére a májusfát.- Ez a régi kőművesszokás jelzi, hogy a falak elérték a végle­ges magasságukat. A házban 248 lakás és 1500 négyzetmé­ter irodahelyiség lesz. Most már csak a belső szerelés és a külső homlokzati elemek fel­rakása van hátra. (MTI-fotó — KS) Az SZKP kongresszusa a rádióban és a tv-ben A Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusáról sok színű, átfogó képet kaphat­nak a rádióhallgatók és tv-nézők hazánkban is. Elkészült az a közvetítéstervezet, amely lehető­vé teszi a nagy jelentőségű ta­nácskozás minden fontosabb mozzanatának nyomon követé­sét, a kongresszus munkájának közelebbi megismerését. A rá­dióban, akárcsak a tv-ben, min­den fontos eseményről, a legrö­videbb időn belül tájékoztatják a hazai közönséget. A Magyar Rádiót nemcsak Csák Elemér, a kiküldött tudósító képviseli' eb­ben az időszakban a Szovjetunió fővárosában, hanem Kulcsár Ist­ván is'. Elsősorban ők készítik majd azokat a tájékoztatókat, beszámolókat, napi és idősza­kos összefoglalókat, lapszemlé­ket, amelyek a krónikaműsorok­ban, az Esti magazinban, a kül­politika programokban és a „168 óra” adásában elhangzanak. Az elképzelések szerint mintegy 40 alkalommal kapunk tudósításo­kat az SZKP XXV. kongresszu­sáról a rádióban, s természete­sen a hírszerkesztőség is felké­szült arra, hogy a három prog­ramban sűrűn jelentkező hírmű­sorok is a legfrissebb informá­ciókkal szolgáljanak. Ott lesznek a riporterek a két- és több oldalú találkozókon is, az Esti magazinban naponta ösz- szefoglalót közvetítenek Moszk­vából, s ugyancsak helyszíni tu­dósítással jelentkezik a Reggeli krónika, valamint a 22 órai hír­adás is. A televízióban ugyancsak he­lyet kaptak a Szovjetunió Kom­munista Pártja XXV. kongresz- szusáról szóló adások. Február 24-én, kedden este a Televízió Híradójának különkiadása 40 perces adásban-informálja a né­zők millióit a tanácskozás első napjának munkájáról. A többi napokon pedig 20 perces híradás foglalja össze az aznapi legjelen­tősebb eseményeket. (MTI) Mezőgazdasági pilóták képzése Az 1975/76-os tanévben meg­kezdődött az oktatás Lengyelor­szág első, mezőgazdasági pilóták képzésével foglalkozó felsőfokú technikumában. A tanulók har­minc különböző szakközépiskolá­ból érkeztek, és három év múl­va kapják meg diplomájukat. Lengyelország már jelentős ta­pasztalatokkal rendelkezik a mezőgazdasági repülés terén. Így a KGST-n belül is Lengyelor­szágot bízták meg a mezőgazda- sági repülőgépek gyártásával. Hamarosan elkészül a világ első reaktív hajtóműves mezőgázda- sági repülőgépe, a MI—15, amely lengyel és szovjet tervezők együttműködésének eredménye. (BUDAPRESS—INTERPRESS) Mozgó szociális „létesítmény” A mezőgazdaság vegyszeres növényvédelmével foglalkozók régi gondja, hogy a munka be­fejeztével csak' hosszabb idő után tudnak megmosakodni, át­öltözni, mert a szociális helyi­ségek általában távol vannak a művelés alatt álló tábláktól. Pe­dig a kéz-, vagy arcbőrre ese­tenként óhatatlanul rákerülő ké­miai anyagok károsak a szerve­zetre, ezért is szükséges, hogy az ilyen területen dolgozó embe­rek a munka után hamar tisztál­kodjanak. Mindezt lehetővé te­szi a Mobid nevű új, praktikus „létesítmény”, melyet a török­szentmiklósi MEZŐGÉP Vállalat cibakházi gyáregységében konst­ruáltak. Többet a SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP-ból tudunk' meg róla! Az írás szerint a mérnökök és technikusok egy Csepel gyártmá­nyú tehergépkocsi alvázára olyan háromrészes karosszériát építettek, amely zuhanyozóból, öltözőből és szárítóból áll. Ez utóbbi fel van szerelve lehajtha­tó kis asztalkákkal, s azokon ét­kezni lehet. A külsejét tekintve nagyobb autóbuszra emlékeztető mozgó szociális „létesítmény” prototípusa a Szentgáti • Álla­mi Gazdaság agrokémiai részle­gének tulajdonában van. A ren­deltetésének tökéletesen megfe­lelő és a szakminisztérium által is jóváhagyott újítás iránt or­szágszerte nagy az érdeklődés. Moszkva legújabb metróállomása • Megnyílt Moszkva legújabb metróállomása, a Kuznyecki-híd el­nevezésű. A város központjában levő állomást rózsaszínű gránittal burkolták. (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS) (76.) Az ujjai már a térdemen voltak. Felugrottam. Az abla­kon besütött a nap és a szemem­be vágott. Láttam a levegőben, hogyan lebegnek a porszemek. — Ne nyúlj hozzám! Lefogta a karom. Bele akar­tam marni a körmömmel, de a zakóján át meg se érezte. — Eressz el! Hiába hajtottam hátna a fejem, elérte a szájával a szájamat. Rángattam a fejem. Éreztem a szájából a szeszszagot, a whisky- ét, amit a repülőtéren ivott. Át­repült az agyamon, hogy Treff szájának nem volt szeszszaga. Vagy ő volt erős, vagy én gyen­ge. Cipelt a rekamié felé. A sú­lyával döntött rá a rekamiéra. Por szállt fel, ahogy odazuhan­tunk. Az egyik lába már a térde, im között volt. Megmerevedtem. Azt hitte, oké. Elengedett az egyik kezével. Meg­kereste a szoknyámon a cipzárt. Üres voltam. A hangom se volt az enyém. — Tűnj el rólam. Állapotos vagyok. Behunytam a szemem. Nem tu. dom, mennyi idő telt el. A térde már nem volt a térdeim között. Aztán már nem éreztem maga­mon a súlyát se. Megkapaszkodtam a rekamié támlájában. Felhúztam magam. Visszaigazítottam a szoknyámba a blúzomat. Hátraráztam a haja­mat. Tele volt porral a levegő. Fullasztott. gr- Légy szíves, szállíts haza. —- Minden poros volt körülöttem: a rekamié, a padló, az asztal, a szé­kek. — Kettőkor dolgom van. Kimentem a szobából. Az elő- szobában még mindig égett a csupasz villanykörte. Kimentem a folyosóra. A lépcsőn egy asszony jött felfelé. Belenéztem az arcá­ba. Szép arca volt. Állapotos volt. A hasán feszült a csíkos kisma­maruha. A lépcsőház félhomályá­ban nem láttam a csíkok színét Még az utcán, a VW mellett is az orromban volt a macskabűz. Mellettem egy kéz kinyitotta a kocsi ajtaját. Beültem./ Balra tőlem egy kéz benyomta a gyújtáskapcsolóba a slusszkul­csot. Én az órámra néztem. — Siess. Tíz perc múlva kettő. — Muszáj volt beszélnem, hogy legalább a szájamon át kapjak levegőt. Az orrom tele volt por­ral, úgy éreztem. — Bandi bá- 1 esi, Kelemen doktor kettőre jön értem. Megyek nyaralni. Kocsi­val jön értem. Százhuszonhetes Fiat. Sötétkék. Lehet, hogy már ott vár a ház előtt. Vakít ’ a nap. Viliódzik a víz. Orsika úgy néz rám, mintha gya­nús lenne neki az elmeállapotom. Olyan hirtelen fordult felém, hogy csaknem belegurult a víz­be a légmatracról. Hunyorog az éles fénytől. — Mit kérdeztél? Megismétlem, mert igazán ér­tesülni akarok: — Miért vagy ilyen jó hozzám? Nevet. Klasszul tud nevetni. Mint Kisjutka. Csak a hangjuk más. — Jó?... Napszúrást kaptál, Katalin. Mit követtem el? Alánk mászott egy hullám. Most engem is csaknem legurí­tott a gumimatracról. A víz odébb sodorta Orsikát. Nem evezek utána. Nem rész­letezem, hogy mivel jó hozzám. Bandi bácsi biztosan közölte ve­le, ami volt. Más csaj már hu­szonötször nekirugaszkodott vol­na, hogy kifaggasson. Orsika azt se kérdezte meg, se tegnap, se ma egész nap, hogy mi újság. Az es­te . odaült az ágyamhoz. Akkor azt hittem, ő is olyan lesz, mint minden más nő lenné a helyében: bele próbál pillantani a pszi­chémbe. De csak ült egy kicsit mellettem, szívta a cigerettáját, aztán felvette a padlóról a szó­tárfüzetemet, feltette a szemüve­gét és kikérdezett húsz-huszonöt gallicizmust innen-onnan a füzet­ből. Mint az anyu, ezelőtt négy évvel, amikor elkezdtem franciá­ul tanulni. Délről fúj a szél. Hullámzik alattam a légmatrac. Kivisz a partra a víz, ha hagyom. Orsikát már kivitte. Rálátok az Adorján-villára. Világoszöldek a leeresztett zsalu- gáterek. Anna néni a tavasszal festette újra valamennyit. Üres a villa. A terasz is, ahol elvesztet­tem a szüzességemet. Három éve. Még nem voltam tizenhat éves. Akkor azt hittem, felnőtt vagyok. Biztos voltam berine, hogy totál felnőtt vagyok. Most meg már tizennyolc le­szek pillanatok alatt, és egyálta­lán nem érzem, hogy felnőtt len­nék. Mintha visszacsúsztam vol­na három évet. Éz a három év hazugság volt. Ami pedig hazug­ság, .az nem igaz. Ami nem igaz, az valahogy nincs is. Három év eltűnt az életemből. Ebből a lo­gikából kézenfekvőén következ­hetne, hogy ott folytathatom, há­rom évvel ézelőttről. (Vége következik) Jól dönteni # Életünk színvonala sokban döntéseink minőségének a függ­vénye. A kisebb és nagyobb kö­zösségekben egyaránt fontos kö­vetkezményekkel jár állásfogla­lásaink, elhatározásaink jellege, tartalma.' Bács-Kiskun megye fejlődésé­nek ütemét, irányát lényegében népköztársaságunk általános helyzete szabja meg. A helyi döntések gyorsíthatják, lassíthat­ják a folyamatot. Mivel földraj­zi, történelmi okok miatt a hát­rányos megyék közé tartozunk még nagyobb körültekintést igé­nyel a helyi politika kialakítá­sa. a felzárkózás, követelményei­nek a teljesítése, az adott erő­források maximális, ésszerű fel- használása. A megyei pártbizottság, a me­gyei tanács határozatai sajátos viszonyaink és az országos irányelvek figyelembevételével jelölték meg a célokat, a cselek­vés fő irányait, módjait. Hatha­tósan segítik a politikai, gazda­sági, kulturális életben a közér­dekű döntésre hivatottakat. Se­gítik, de senki helyett nem vál­lalják a gyakorlati cselekvést, a közvetlen tennivalók mikénti teljesítésének a meghatározását. Az önállóság növelésével lé­nyegesen bővült a döntési jog­kör. A központi előírások csök­kenésével egy-egy adott térület, vállalat, vagy szervezet illeté­keseinek az eddiginél többször, fontosabb ügyekben kell igent vaev nemet mondani, választani különböző lehetőségek között. f • Az „átállást” rossz beideg­ződések lassítják. Még ma is nyakon csíphető régi. tisztvise­lőktől eredeztetett okoskodás. „Sokat téve sokat hibázhatsz, ke­veset téve kevesebbet hibázhatsz, semmit sem csinálva semmit sem tévedhetsz.” Előfordul, hogy egyesek az íróasztalfiókra, azaz az időre bízzák kényesebb, fá­rasztóbb ügyek elintézését. A csak fel ne tűnjek, kispolgári lagymatagság is visszatart a ha­tározott állásfoglalástól. A kezdeményezd készségét, a vállalkozó szellemet még ma sem értékeljük kellően. Ritkán érdemesítették jó szóra, aki — például — döntéseivel ezer fo­rintot hoz a közösség pénztár­cájába. Gyakrabban előfordulj hogy egy reálisnak látszó, ám a körülmények kedvezőtlen össz- játéka miatt' tízfilléres ' hiányt okozó próbálkozást elmarasztal­nak. Lassítja a munkát, olykor hát­rányos következményekkel jár a döntési szintek eltolódása, Osz­tályvezető foglalkozik egyelőadó hatáskörébe tartozó üggyel, el­nökhelyettes az osztály felada­taival. Gazdasági szerveknél is előfordulnak efféle jelenségek« bár némileg ritkábban. A feladatok összecserélődnek. Apró-cseprő ügyekben nyílvánít a részletek alapos ismerete nél­kül véleményt az a vezető, aki­nek az irányítás, az áttekintés, az összefüggések érvényesítése lenne a dolga. A beosztott lassan leszokik az önállóságról, a fele­lősség vállalásától. Sokan kedve­lik az efféle kényelmes állapo­tot, de sínyli, a köz, kárát látja az adott ügy. Mivel hosszabb utat jár meg az akta, csúszik a végső elhatározás napja, a tevő­leges munka kezdete. Egyre kevesebb megalapozat­lan. ösztönös állásfoglalásról hal­lunk. Hozzáértő emberekkpl vé­leményeztetnek elgondolásokat, mielőtt az áment kimondják. Sajnos, gyakran olyankor kerül száktestület elé a terv. amikor a kivitelezési határidő közeledése, a befektetett munka nagysága miatt lényeges változtatásra nincs lehetőség. Tekintsünk el a,» bizonyító példáktól, sajnos, vol­nának. • Sokszor leírtuk már, hogy nem mindig az az olcsóbb, ami kevesebbe kerül. Még a mai pénzszűkés, spórolásra ösztön­ző, késztető ■ világban is •— sőt most igazán — figyelembe kell venni a holnapi, holnaputáni igényeket. Többen panaszkodnak a bele­szólok nagy számára. A legkü-. lönfélébb érdekeket igyekeznek érvényesíteni, nehezítve a hatá­rozott, az adott célt leginkább segítő döntés létrejöttét. Termé­szetesen minél több véleményt, javaslatot kell mérlegelni, de a határozat, az állásfoglalás kiala.- kításának kezdeti szakaszában. Ezek ismeretében dönt, döntsön az illetékes testület, vezető: a megfelelő időben, félreérthetetle­nül, aktivizálva a megvalósítás­ban érdekelteket. • A bevezetőben azt mondot­tuk, hogy a kisebb és nagyobb- közösségek életszínvonalát, köz­érzetét a döntések erősen befo­lyásolják. Végezetül némi egy­szerűsítéssel azt írjuk, hogy' mi­nél alaposabb a döntések előké­szítése, minél jobban személy­hez, vagy megfelelő testülethez munkacsopprthoz kötött a vég­leges állásfoglalás, xminf! céltu­datosabban keresi az adott fel­adat elvégzéséhez leghatéko­nyabb módszereket, eszközöket, annál biztosabb, hogy a a dön­tés előreviszi az ügyet. H. N. fi . KENDŐ ZETLENÜL Mosoly részleg Ne tessék mosolyogni. Nem tré­fálunk. A Szolnok megyei Fény­képész Szövetkezet Mosoly rész­legéről van szó. Sajryjs tisztázat­lan előttünk, hogy az említett szövetkezetnek milyen további részlegéi vannak még, az viszont egyértelműen kiderül Uzsorás Frrencné, Kecskemét, Holló utca 20. szám alatti lakos olvasónk le­veléből, hogy ez a mosoly részleg még nem áll hivatása magasla­tán. Munkája ugyanis nem mo­solyt fakaszt, hanem annak' is­meretében egészen más kifejezést ölt az ember arca. Olvasónk írja, hogy még a múlt év júliusában megjelent la­kásán egy fiatal hölgy, aki föl­ajánlotta, hogy a két gyerekről kinagyított, színes fényképeket készít a szövetkezet Mosoly rész­lege, ha. a kedves megrendelő is úgy gondolta. Az előzetesen mu­tatott mintapéldány tetszett Uzso­rás Ferencnének, s elhatározta, ő is megörökítteti gyermekei moso­lyát. A hölgy elmondta ezután, hogy a fölvételre a Megyei Mű­velődési Központban kerül sor. Az időpontról értesítést kap a ked­ves megrendelő. Két-három hét múlva valóban jött az értesítés, hogy a gyerekekkel augusztus 15-én délelőtt 10 és 11 óra kö­zött szíveskedjék megjelenni az említett helyen. Uzsorás Ferenc- né meg is jelent a művelődési központban, ahol gyermekeit le­fényképezték. Októberben értesítés jött Uzso- ráséknak, hogy elkészültek a ké­pek, ki lehet választani, hogy me­lyik felvételből hányat kér a kedves .megrendelő, akinek ek­kor már csupán morzsák voltak a türelméből. Mégis elment és kiválasztotta. ŰJabb várakozás következett, majd újabb értesítés jött: értesítjük, hogy a megren­delt fényképek elkészültek, s azokat november 29-én átveheti, a még hátralevő részlet — össze­sen 97 forint — befizetése ellené­ben. Csupán megemlítjük, hogy a megrendeléskor ötven, a felvé­telek készítésékor újabb ötven forintot Uzsorásné már befizetett. Erre a novemberi meghívóra nem tudott ‘elmenni a fiatalasz- szony. Január 10. körül újabb ér­tesítés érkezett a Mosoly részleg­től, hogy- a képeket január 15-én átveheti a megrendelő a művelő­dési központban: délután 1 és 2 óra között. Tizennegyedikén azonban újabb értesítés jött, hogy nem egy és kél óra között, hanem kettő és fél három között veheti át a képeket. Uzsorásné nagy várako­zással ment el és megdöbbenve nézett az elé tett képekre. A fel­vételektől mar hosszú idő telt el, a gyerekek régen nem úgy néztek ki, mint egy fél évvel ko­rábban. Ez azonban talán a ki­sebb baj lett «volna. A nagyobb az volt, hogy nem színes fényké­peket mutatott neki a Mosoly részleg dolgozója, hanem színezett képeket, ami ugyebár nagy kü­lönbség. „Gyermekeim koravén, lebetegedett kis teremtmények­nek látszottak. Szájuk széle sá­padt. sárga szemük szürke — no­ha élénk kék szemük van a való­ságban — ruhájuk pedig mintha a nap kifakította volna azokat...” írja többek között Uzsorás Fe- rencné, aki a képeket nem vette át. Abban állapodtak meg a szö­vetkezet dolgozójával, hogy in­kább fehér-feketében adják a kér pékét, de így nem kell. A képek tűrhetetlen minőségét elismerte az illető férfi' is. Azt azért még hozzátesszük,, hogy „természete­sen” pénz vissza nem adtak, úgy kellett kifizetni, mintha színesek lettek volna. Uzsorás Ferencné és családja ma is várja a fényképe­ket. Mindezt azért írtuk meg, mert nagyon valószínű, hogy a Mosoly részleg más gyermekes családok­hoz is bekopogtatott ajánlatával, s nem hisszük, hogy csak Olva­sónk járt volna igy a szövetke­zettel, amelynek munkája — leg­alábbis ez a „szolgáltatás” nem mosolyt,' hanem felháborodást vált ki az emberekben. Méghozzá jogosan. —dorgál—

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom