Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-20 / 43. szám

1976. február SO. • PETŐFI NÉPE • I Boskó Vilmos festősegéd oda­adó figyelemmel vitte rá a me­leg-barna, aranyló sárga festé­ket a kecskeméti Nagytemplo­mot díszítő falmezőkre. Lentről a legélesebb szeműek sem ven­nék észre az egy-két milliméte­res eltérést. A pesti festősegéd mit se törődött azzal, hogy ki nézi, ellenőrzi munkáját: csak így, pontosan és szépen dolgoz­va volt nyugodt, elégedett. Ezért títecsülte főnöke az ambiciózus fiatalembert, ezért volt jó véle­ménnyel róla a freskókat reno­váló híres Roskovics mester. Az édesapa példája A törekvő fiatalember .estén­ként leszállva a magas állvá­nyokról, mind többször vette a Eávágy tér felé az útját és sé­tált Ördögh-Kovácsék háza tá­ján. A mester szép lánya és az ipa­roslegény gyorsan megérezték: egymásnak teremttettek. Az apa korai halála hamar elfelhőzte napjaikat. A családfenntartó jó­szerén t csak a tisztességesen végzett munka becsületét, az iparkodás vágyát hagyhatta gye­rekeire. Az özvegy bámulatos akaraterővel kormányozta a kis közösséget. A legkilátástalanabb helyzetben sem adta föl a re­ményt, hogy jó eszű gyerekei megbirkóznak hátrányos helyze­tükkel. Jóska, a későbbi dr. Boskó Jó­zsef főorvos tudta: az anyai szándék csak akkor teljesülhet, ha fogcsikorgatva kisajtol ön­magából mindent. Remekül tor­názott, játszva oldotta meg a legnehezebb matematikai példá­kat. Törte a fejét: mihez kezd­jen az érettségi után. Nyaran­ként a földmérők, térképészek mellett dolgozott. Kedvet kapott a mérnöki pályához. Küzdelem a diplomáért Végül, hirtelen elhatározással a szegedi egyetem orvosi fakul? fására jelentkezett. Akkoriban viszonylag kevés gazdag gyerek volt a medikusok között. A te­hetősebbek a divatos, gyorsabb társadalmi érvényesüléssel ke­csegtető jogi karra mentek. Bátor döntés volt. Tudta: ha­zulról csak minimális támoga­tásra számíthat' Kilenc féléven keresztül kitűnő-rendűséggel" ér­demelte ki- a tandíjmentességet, a továbbtanulás lehetőségét. Dolgozott a rövid iskolai szüne­tekben, hétvégeken, így tartotta el magát. A tanulmányi időben majd letört a keze, annyit jegyzetelt. Tankönyv aligi-alig volt akko­riban és a hozzáférhetők is túl­ságosan drágák számára. Szent- györgyi, Rusznyák, Budai pro­fesszor és más kiváló tudósok minden alkalommal a legjobb érdemjeggyel méltányolták szor­galmát, felkészültségét. Később is szükség volt aka­raterejére. Diplomával a zsebé­ben sem jutott keresethez, hiá­ba hirdették ki a kecskeméti ta­nácsházán oklevelét. Kosztért, kvártélyért szegődött a kórház­hoz. Naponta tíz-tizenkét órát dolgozhatott; segédkezhetett megszámlálhatatlan műtétnél. Ritkán tudta meg egy-egy film végét, mert rendszerint „haza­telefonálták” lévén szinte állan­dóan ügyeletben. A Gigli-fűrész Egy szanatóriumban jutott végre állandó jövedelemhez. Ma­gánrendelőt is nyithatott. Jött a háború, amikorra valamennyire összeszedte magát. Gyógyított délen, északon, ke­leten. A sokszor kétségbeejtő körülmények ellenére meghar­colt minden betegért. Fáradha­tatlansága és szakértelme egy­aránt hozzájárult ahhoz, hogy a hadifogságban 30 ezer ember egészségének a védelmével bíz­ták meg. Volt úgy, hogy kétszáz orvos várta utasításait. A hábo­rús körülmények miatt olykor fontos eszközök hiányában vál­lalkoztak bonyolult—jaűtétekre. Egy alkalommal zongorahúrból készített ,,Gigli-für$ss?eJ”„ men­tettek eletet. Kerékpárral a tanyavilágba Hazatérve több kilométer át­mérőjű körzetet kapott. Bicikli­zett reggel-este, taposta a pe­dált esőben, szélben. Szinte min­den éjszaka fölcsengették. Köz­ben állandóan tanult. A legelő­nyösebb gyógymódok ismereté­ben végezte munkáját. Tudását >, belgyógyász szakor­vosként, majd a rendelőintézet főorvosaként hasznosította. Ju­tott ideje a szakszervezeti moz­galomban való részvételre. Fon­tos tisztségeket látott el a tőle megszokott körültekintéssel. A tanyákat járó orvos néha évszázados hiedelmekkel birkó­zott. Még kitört fogat is ope­rált egy tanyai gyerek füléből. Valamelyik rokon tette oda, hogy a többi gyorsabban nőjön. Évről évre tapasztalhatta az egészségügyi felvilágosítás, az ál­talános kulturálódás kedvező je­leit. Szívesen hallgatták, megfo­gadták a tanácsait. Ért az emberek nyelvén, bi­zalmat ébreszt a betegekben, meghallgatjá gondjaikat-bajai- kat. Negyvenkét év a betegekért Érettségiző fiataloknak szánt pályatükröket nézegettem a na­pokban. Egy híres angol klini­kust idéztek a bevezetőben: „Csak jó ember lehet jó orvos.” És dr. Hetényi Géza professzort: „Csak ambiciózus ember lehet jó orvos, az iparkodás egyenes arányban van a gyógyítás sike­rével.” A tájékoztató füzet szem­léltető,' fenti'' megállapításokat igazoló példaként indókóltáíf hi­vatkozhatna á" 42 észtéhdeje ’te­vékenykedő dr. Boskó József fő­orvosra. Méltán viseli az Érdemes or­vos kitüntetést. A köztisztelet­ben álló doktor bácsi, lassan-las- san nyugdíjba készül. A város- rendezés során eltűnik szülőhá­za, otthona. Máshová költöztetni világjáró útjain gyűjtött emlé­keit, tanyai betegekre emlékez­tető népművészeti alkotásokat. Csak a főorvos urat és hason­lóan gondolkodó társait jellem­ző szemlélet el ne sikkadjon eb­ben a rohanó időben. Heltai Nándor (Pásztor Zoltán felvétele.) ELLESETT PILLANATOK Könyvesboltban A bácsi legalább hetven- esztendős. Alacsony, alig látszik ki a hatalmas kucs­ma alól. Fekete télikabát­jának sűrű gallérja egé­szen az áliáig ér fel. A ko­sárral a kezében járkál a tömött polcok között. Elnézem, amint olykor­olykor megáll, hosszan né­zi a színes borítójú köte­teket. Néha egyet-egyet kézbe vesz, aztán komóto­san visszateszi, s tovább­lép. Láthatóan keres vala­mit. Nem hagy nyugton a kí­váncsiság: mire „fáj a fo­ga” ennek a töpörödött parasztbácsinak? Mi lehet az, ami miatt ennyi ácsor- gásra, keresgélésre szánja rá magát? Egyszeresük közelebb megy az eladóhoz; látszik, beleunt a hiábavaló kere­sésbe, segítséget szeretne. Az eladó hosszan kifelé néz az ablakon. Nem látja meg a kérő tekintetet. S a bácsika lép a következő állványhoz. Tovább keresgél. Most már a végére járok, gon­dolom. Na végre! Izgatot­tan nyúl egy könyv után: megvan! Közelebb lépek, hogy elolvashassam a el­met. Ez áll a borítón: Osztrovszkij: Az acélt meg- edzik. — Megvan, amit kere­sett? — lépek még köze­lebb hozzá. — Meg az! — feleli, de nem néz rám, gyorsan be­lelapoz a kötetbe. S utána még ezt teszi hozzá: — Nézem ezt a tv-ben. És el is akarom olvasni. Ezért kerestem. Ekkor rámnéz hosszab­ban. A szemében az érte­lem világit. V. M. Kirgiz film egy magyar szobrászm űvészről „Nas drug" .„Barátunk”, címmel . dokumentumfilmet ké­szítettek a kirgiz filmesek Mé­száros ' László magyar szobrász- művész életéről és munkásságá­ról. A filmben jelentős helyet kaptak azok az esztendők, ame­lyeket a magyar szobrász Szov- jet-Kirgiztánban töltött, amikor ott alkotott. A magyar művész 1936-ban került Kirgiztánba a kirgiz kor­mány meghívására. Azért hív­ták meg Mészárost, hogy segít­séget nyújtson a fiatal nemzeti művészkáderek nevelésében. Egy sor filmkocka a szobrász magyarországi életét és alkotói tevékenységét örökíti meg. [Életkora: 18 SZILVÁSI LAJOS: (77.) De ha kinyitom a szemem és felnézek az égre, tudom, hogy nem folytathatom három évvel ■ezelőttröl. Olyan vagyok, mint aki már nem alszik, de még fel se ébredt egészen. Ködös a fejem, kicsit szédülök is, talán a felhők, tői, ahogy billegve úsznak fölöt­tem. Gyenge vagyok és megvert. Én akartam megszégyeníteni Ta­mást, megalázni, és búcsúlevél helyett így megszégyenítetten, megalázott formában irtani ki magamból, de ő piszkított be en­gem, ahogy még sohase. Feltéte­lezte rólam, hogy a szeretője le­szek, "feleség mellett tartott fél­kész-csaj, biztos volt benne, hogy semmit se kockáztat, ha meg­ajánlja nekem ezt az állást, biz- ,tos volt benne, hogy én alázato­san, de boldogan vállalom az új beosztásomat. Három év alatt én hagytam kifejlődni benne ezt a gátlástalan önbizalmat. Azzal, hogy együtt hazudtam vele a vi­lágnak, duettban játszottam vele a hazugságot, hogy köztünk nincs komoly ügy. Ezért mérte feltéte­lezni rólam, hogy hajlandó leszek bújkálni vele, sötétben csalni, arra várni, hogy ő mikor tud időt lopni. Az idejéből és az in­gereitől függően... Bemocskolt. Mennyi idő kell ahhoz, hogy el­múljon rólam ez a ragadós bűz, amit a bőrömön érzek, a szám­ban érzek, a hajam tövén is, meddig kell Vakarnom magam, hogy megtisztuljak ettől a nyál­kás mocsoktól? Szédülnek fölöt­tem a felhők, nem bírom tovább nézni őket... Kisjutka kiabál valamit a par­ton. Fúj a szél, nem hallom, mit kiabál. Csak a nevemet: — Kati... — Valami van a ke­zében, azt mutogatja. — Kati... Kimegyek hozzá. Nem hűvös a szél, mégis fázom is már. Fagylalt van Kisjutka kezében. Fagylaltot vett a triciklis cuk­rásztól. Nekem is. — Gyere már... Kati... elol­vad. — Ezt . a fagyit nekem vetted? — Miért, nem kell? — Értet­lenül néz rám a nagy szemével. — A saját pénzemből... — Kösz. — Nem kívánom a fagylaltot, de nem akarok csaló­dást okozni neki. — Olyan ara­nyos vagy, mintha ketten len­nél. Egyszerre eltűnt a felhő a nap elől. Már megint éget a meleg. Kisjutka szája piros a málnafagy­lalttól. — Kati.. I Te láttál már indi­ánt? — A moziban. — Nem úgy. Igazit! Láttál? — Nem láttam. Lebiggyeszti a fagylaltos száját. — Te se láttál... Pedig már nagy vagy, ennyi idő alatt igazán láthattál volna. Idadod a matra­cot? — Tessék. A vízben egy kisfiú úszik fel­fújt műanyag kenuban. Ázott in­dián tolldísz van a fején. Kisjutka már bent is van a víz­ben. Üszik a légmatraccal, a ke­nu felé. Én meg odaülök Orsika mellé a fűzfa alá. Jó volna az ölébe hajtani a fejem. Mint az anyunak valamikor. elemen július 31-én, vasár­nap két újságban is látta a következő — azonos szövegű — hirdetést: ,,Minden külön értesítés he. lyett: Adorján Tamás és Menkó Aliz f. év július 30-án házassá­got kötöttek.” Augusztus 30-án Aliz felhívta Katit. — Kérlek — mondta izgatot­tan —, adj nekem alkalmat, hogy néhány percet beszélhessek veled. — Délután indulok vissza Ba- latondiósdra — mondta Kati. — Felvettek az egyetemre ugyanis, ki kell pihennem a felvételi fára­dalmait. — Holnaptól én is Balatondiós- don .leszek — mondta Aliz. — Hol találak? — Délelőtt tíztől a Hullám stégjén. Augusztus 4-én délelőtt tízkor Aliz motorcsónakja már a stég mellett állt. Kati Kisjutkával je­lent meg a parton Hagyta, hogy a gyerek ússzon oda elsőnek a stéghez. Csak aztán dobta bele magát a vízbe. Pillangózva köze­lítette meg a motorcsónakot. — Szia. — Félkézzel megka. paszkodott a motorcsónak pere­mében. — Tessék, itt vagyok. Aliz idegesen, fürkésző szem­mel nézett rá. — A férjem azt mondta... — Körülnézett, mielőtt folytatta. — Azt mondta, hogy te állapotos vagy, és ő a gyerek apja. Kati nagyra nyitotta szemmel csodálkozott rá. — Ezt mondta? Aliz nem felelt, csak bólintott. Kati hátradobta magát a vízen. Nevetett. Háton úszva kerülte meg a motorcsónakot. — Legjobb lesz, Aliz, ha elvi- szed idegorvoshoz. Véleményem szerint az már komoly baj, ha valaki valóságnak hiszi a vágy­álmait. Intett Aliznak, és eltávolodott a motorcsónaktól és nagy kört úszott, mielőtt felkapaszkodott Kisjutkához a stégre. Augusztus 11-én Kati levelet kapott. A légipostán érkezett le­velet Kelemennel küldte utána az apja. Novoszibirszk, 1972. augusztus 2. Kedves Bogár, < pontosan egy hónapja Buda­pesten megbeszéltük, hogy amiről szó volt köztünk, azon te gondolkozni fogsz. Ennek egy hónapja. ‘Soraimat emlé­keztetőnek szánom. Ezentúl minden hónap máso­dikén írok neked ilyen emlé­keztető sorokat. Nem kell válaszolni, csak gondolkozni. Valamivel többet gondolok rád, mint amennyi az időm­ből telik. Treff Vége. Pajtások! Szaktárgyi vetélke­dőkön legeredményesebben sze­repelt úttörőkről, kisdobosokról készíttettünk összeállítást. A már­cius 17-én, Kiskunfélegyházán sorra kerülő megyei vetélkedőn ugyancsak erős mezőny alakul majd ki, mivel a szaktanárok vé­leménye a járási vetélkedők le­zajlása után az volt, hogy alapo­san felkészült, nagy tárgyi tudás­sal rendelkező pajtások verse­nyeztek az idén. Többször szoros küzdelem alakult ki két-három úttörő között, végül tizedponto- kon múlott az elsőség. Nézzük, hol kik érték el a leg­magasabb pontszámot, az első helyet. A megyeszékhelyen a hunyadi­városi iskola adott otthont a ve­télkedőre benevezett nyolc csa? patnak. Az esemény kapcsán Al­kotó úttörők címmel az iskola előcsarnokában kiállítást ren­deztek a pajtások munkáiból. A vetélkedő során a kisdobosok az idén nyelvtan- és helyesírás-tu­dásukat mérték össze. Kecskemé­ten Szabó Erika, a Molnár Erik (széchenyivárosi) iskolából bizo­nyult a legjobbnak. A Petőfi is­kola úttörői négy első helyet ér­tek el: orosz nyelvből a 7-es De- zsőfi Bea és a 8-os Csabai Már­ta; történelemből Karsai János, kémiából Kozma Mihály jeleske­dett. A leninvárosi iskola növen­dékei közül Gál Ilona élővilág­ból, Székely Szilveszter földrajz­ból ért el első helyezést. A Béke tériek közül a matematikus Csiz­más Ferenc és a fizikus Golovics István jutott a dobogó legmaga­sabb fokára, Bárány Éva a Zrínyi iskola úttörője pedig irodalomból bizonyult a legjobbnak. A kecskeméti járás csapata Izsákon mérte össze tudását. Az első helyezettek: Takács István, történelem (Kunszentmiklós), Varga Anikó irodalom (Szabad- szállás), Papp Éva, kémia, (Bu­gac), Gajdácsi László 8-os, orosz (Orgovány), Szatmári Gabriella 7-es orosz (Lakitelek), Bárta Sándor fizika (Lakitelek), Krisch Judit élővilág (Tiszakécske I.) Filus János matematika (Bugac), Dani Sándor földrajz, (Nyárlő- rinc), Szőke Erika kisdobos nyelvtan, (Tiszakécske II.). Kalocsán a . városi vetélkedőn hetvenketten indultak Az erős küzdelemben az Ének-Zenei és^ a Vén József Általánosi Iskola út­törői fej-fej mellett végeztek, íme, az első helyezettek: Fekete Gyula (7-es) ’.orosz. Lakatos Ag­nes irodalom,? ^Rőmsits László földrajz, Dobos'Károty fizika. Ba­logh Györgyi kémia, — az Ének- Zenei Általános Iskola tanulói. A Vén József iskolából érkezett Luspai László (8-os) orosz, Ko­vács Gábor történelem, Bodó Antal matematika és Tóth Ildikó 'kisdobos nyelvtan kategóriában jutott a dobogó legmagasabb fo­kára. Tüske Csaba az I. számú iskola színeiben élővilág-tudásá­val tűnt ki. A hartai úttörők kerültek ki győztesen a kétszáz versenyző közül a Kalocsán rendezett járá­si vetélkedőn. Három első helye­zést vittek haza: Tóth Judit (matematika). Tóth Pál (kémia), és Hlavák Irén (földrajz. Törté­nelemből Kovács Gábor (Solt), fizikából Simó Sándor (Foktő), magyarból Tóth Gyöngyi (Szak- már), oroszból a 7-es Pásztohay Borbála (Szalkszentmárton). illet­ve a 8-os Mayer Judit (Hajós), élővilágból Faragó Agnes (Duna- Dataj). a kisdobosok versenyében lesei Zsuzsanna (Dunavecse) ért el első helyezést. Csaknem kétszáz pajtás adott számot tudásáról Baján az alsó­városi iskolában rendezett városi, illetve járási szaktárgyi vetélke­dőn. A járásból érkezett úttörők kö­zül az idén a bácsalmásiak jeles­kedtek, hiszen négy tárgyból bi­zonyultak a legjobbaknak. Rá­kosi Zoltán biológia, Somos Ti­bor a matematika, Szigeti Ottó a kémia és Konkoly Éva a ma­gyar versenyen jutott az első helyre. Fizikából Major Ferenc (Csávoly), történelemből Mund- weil József (Madaras), oroszból a 7-es Severácz László (Bácsbokod) és a 8-os Molnár Gabriella (Csá­voly, földrajzból Németh László (Csátalja), és a kisdobosok vetél­kedőjében Takács László érte el a legmagasabb pontszámot. A városiak versenyén a Köz­ponti Iskola úttörői közül Csúcs Csaba (földrajz), Kápolnai And­rás (fizika), Aranyos Erzsébet és Kozits Katalin (7-es és 8-os orosz), Marosvári Rita (magyar), végzett első helyen. A II. Rá­kóczi Ferenc Általános Iskola növendékei is szépen szerepeltek biológiából: Suba Zoltán, kémiá­ból: Nyikó László, matematiká­ból: Egyed László és a kisdobos Geiser Zsolt kapta a legtöbb pon­tot. Hofbauer Beatrix történelem- tudásával tűnt ki, a Kállai Éva Iskola tanulójaként. Jánoshalmán versenyeztek a kiskunhalasi járásból | érkezett pajtások. A hazai pályán Lovrity Andrea (magyar); Varga Zuzsa (orosz 8-os), és Mohai Zuzsa (ké­mia) jutott teljesítménye alap­ján az első helyre. Csincsák Zol­tán (Kisszállás) 7-es orosz, Zsol­dos Ildikó (Kisszállás) történe­lemből, Sziegl Zuzsa (Rém) bio­lógiából, Nemes-Szabó Ernő (Kis- kunmajsa (fizikából, Répási Ti­bor (Rém) földrajzból, Fodor Ildikó (Csólyospálos) matemati­kából, Szabó Csilla kisdobos (Jászszentlászló) nyelvtan-helyes- írás-tudásával lett első. Összesen hét első helyezést nyertek a kiskunhalasi Szűts Jó­zsef úttörőcsapat tagjai a Fazekas Gábor utcai iskolában rendezett vetélkedőn: Szabó Edina (magyar), Czobánzsi Beáta (történelem), Lénárt Katalin (orosz 8-os), Ador Sándor (biológia), Kása Zoltán (kémia), Makai Gábor (matema­tika), és Vincze István (kisdobos). A vetélkedőnek otthont adó is­kola csapatából Gemer László fi­zika és Móczár István földrajz tudásával jeleskedett. Kiskőrösön a Petőfi iskolában vetélkedtek az úttörők. A járjtf területéről érkezettek közül elsők lettek: Rácz József (biológia, Soltvadkert), Bus István (mate­matika, Akasztó), Stalter Erzsé­bet (fizika, Császártöltés), Berta Matild (kémia, Tázlár), Polgár Mihály (történelem, Kecel), Peczka Ferenc (földrajz, Soltvad­kert), Torma Sarolta (magyar, Tázlár), és Gubán Ágota (kisdo­bos, Csengőd). Orosz nyelvből a scltvadkerti, orosztagozatos Szarka Márta, a 8-os, keceli Borbényi Éva, és a 7-es soltszent- imrei Bozó Győző bizonyult első­nek.-A városi versenyen'a magyar írodalöm1 ismerétében Szabó Já­nos a Béni utcai iskola csapatát képviselte, a többi első az Petőfi iskola úttörője volt. Kis­dobos: Kuti Kati, földrajz: Ispa- novics Tibor, történelem: Czine- ge Gyöngyvér, kémia: Czizmár József, fizika: Sáreczki László, matematika: Podobni Zuzsa. bio­lógia: Nagy Károly, orosz: Rideg István, illetve Szabó Dalma. Hatvanan érkeztek a kiskunfél­egyházi szaktárgyi vetélkedőre, amelyet a város különböző iskolái­ban rendeztek. A hetedikesek orosz-versenyén a kunszállási Nagy Erika győzött. A többi első He­lyezet félegyházi csapatokból kt- rült ki, a versenyzők neve mellett ezért csak ezt jelöljük. Kátai Lí­via (8-os, orosz, Petőfi iskola), Bányi Judit (történelem, Móra iskola), Szabó Gabriella (magyar Bajcsy-Zsilinszky ’ iskola), H. Tóth Antal (fizika, József Attilh iskola), Tarjányi Mónika (föld­rajz, Petőfi iskola), Nyitrai Im­re (biológia. Bajcsy-Zsilinszky is­kola), Ivók Tünde (kémia, Pető­fi iskola), Gyarmati István (ma­tematika, Batthyány iskola), Sze­gedi Márta (kisdobos, Bajcsy-Zsi­linszky iskola). Pajtások! őszinte szeretettó köszöntünk valamennyiőtöket a szép eredmény kapcsán. Jó fel­készülést, nyugodt versenyzést kívánunk március 17-én, Kiskun­félegyházán sorra kerülő megyei vetélkedőn! Rejtvényfejtőknek! A legutóbb közölt rejtvény helyes mtgfejtése: A varázshegy. Könyvjutalmat nyertek: Piros Tibor, Tiszaalpár; Faragó István, Helvécia; Miklós Adrienn, Kecskemét; Burján Mó­nika, Madaras; Gracza Júlia Bácsbokod. Selmeci Katalin t A szaktárgyi vetélkedők kapcsán minden nevező maga készítette kiállítási tárgyat is hozott a versenyre. A kecskeméti úttörők a hunyadivárosi iskola előcsarnokában rendeztek bemutatót. A ké­pen Fück Tibor mutatja pályamunkáját Dömötör Andreának. (Pásztor Zoltán felvétele) \ A főorvos

Next

/
Oldalképek
Tartalom