Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-26 / 48. szám

t 1976. tebruár 26. • PETŐFI NEPE 9 5 Konzervált könyvek 9 Régi magyar nyelvű könyv 1610-ből. A könyvek, iratok „egész­ségét” sokféle veszély fenye­geti. Ki van­nak téve a las- sú, természetes fizikai és vegyi pusztulásnak, a minden anya. got utolérő el­öregedésnek. Károsan hat rájuk a levegő túl magas, vagy túl ala­csony páratar­talma, annak kéndioxid szennyeződé­se, a gyakori hőváltozások, valamint az erős napfény. Gyakoriak a rágcsálók, ro­varok, penész­gombák, bakté­riumok okozta károk is. A tűz, árvíz, földrengés stb., pusztítása is sok értéket tesz tönkre. A pótolhatatlan szellemi érté­kű könyvtári-levéltári anyagól^ pusztulásának elhárítására a tu­domány és a technika sok . új eszközét, módszerét veszik igény­be. Kémikusok, fizikusok, bioló­gusok különlegesen felszerelt la­boratóriumokban fáradoznak a „megbetegedett” könyvek és ira­tok életének meghosszabbításán. Papirusz és pergamen A könyv- és iratrestaurátor sokféle információhordozó anyag­gal találja magát szemben. Kö­zülük az egyik legrégibb a pa­pirusz, amelynek két sor nö­vény rostból álló szerkezete — amit rendszerint lisztcsirizzel ra­gasztottak össze — rosszul tűrte a gyakori göngyölgetést. Köny- nyen elszíneződést — eloxidáló­dott — barnára* vagy feketére. A pálma-, vagy nyírfalevél fél­használásával' készült papiruszok sokkal időállóbbnak bizonyultak. Oxidációjukat alighanem az írás előtt rákent olaj konzerváló ha­tása akadályozta meg. Az írópergamenek már jobban állták az „idő vasfogának” a pusztítását. Szívós, tartós és ru­galmas anyaguk zsírokat is tar­talmaz, amelyek a kedvezőtlen légköri hatások ellen jó védelmet nyújtanak. Leggyakrabban az a a veszély, fenyegeti őket, hogy megkeményednek, törékenyekké válnak; néha — baktériumflórák hatására — elnyálkásodnak, majd elüvegesednek. Esetleg, penész­gombák is ellepik őket, tarka foltokat hagyva maguk után. A pergamen ellenállóképessé­ge az egykori bőrkikészítési el­járástól függ. A kezelés, meg­mentés módjának is ehhez kell igazodnia. 9 Egy XIII,. századi pergamen konzerválása. Régi és új papírok A régi, kézzel merített papír tartósabbnak bizonyult, mint, a gépi feldolgozás bevezetése után gyártott. Előfordult, hogy a pa­pírgyártáshoz sok vasat tartal­mazó vizet használtak, s a ros­tokhoz tapadt vas oxidációja ré­vén később az egész papírfelület elbafnult, „rozsdafoltokkal" lett tele. Más esetekben a tinta oxi- - riáló hatása idézett elő elválto­zásokat. Nyomtatás céljára eleinte eny­vező anyagokban szegény papír­fajtákat használtak. Ezek felüle­ti rostjai közvetlenül ki voltak téve a kórokozó tényezők táma­dásának. A későbbi, kézzel me­rített írópa fúrok kikészítéséhez felhasznált enyvek viszont ele­fántcsontsárga elszíneződést okoz­tak. Az új papírgyártási technika bevezetésével á rongyhulladékok helyét kevésbé időálló anyag foglalta el. a fa. A belőle készült papírok kevésbé tartósak és sok­kal érzékenyebbek, mint a ré­giek. Részint azért, mert a papír­ba kerülő mikróbafajok egy ré­sze túléli a cellulózgyártás vegyi és fizikai „tortúráit” is. ­Már megszületett az olyan szintetikus alapanyagú . papír, amelyet semmilyen külső; vágy j belső 'biológiái - tényező- nem fe-£ nyeget majd pusztulással. Tudományos módszerekkel A kémiai restaurálás jó mód­szerei sokáig többnyire titokban maradtak. Az utóbbi időben azonban már egész könyvtárnyi tanulmány jelent meg a könyvek és iratok védelmének tudomá­nyáról és technikájáról. Sokoldalú munka folyik az iratkonzerváló laboratóriumok­ban. önműködő villanyfűtésű, légelszíváfú vákuumkamrákban, megfelelő gázok segítségével ste­rilizálják a fertőzött könyveket, iratokat. Különleges oldószerrel tisztítják, majd alkalmas módon konzerválják a papirusz, perga­men, vagy papír oldalakat. Az úgynevezett laminálás ’művele­tével selyempapir- és műanyag- hártya-rétegek közé sajtolják a szétrongyolódott, • Istálló iratokat. Büszkék lehetünk rá, hogy az iratkonzerválás területén sem­miben sem maradunk el a vi­lágszínvonaltól. Az Országos Le­véltárban, az Országos Széché­nyi Könyvtárban és még több más helyen is jól felszerelt la­boratóriumokban sokoldalúan képzett szakemberek irányítják és végzik I a felelősségteljes mun­kát. A jól megőrzött dokumen­tum ugyanis nemzeti kincs, sok­szor felbecsülhetetlen érték BEMUTATÓ Ä KECSKEMÉTI KATONA Figaró házassága ­JÓZSEF SZÍNHÁZBAN operett módra A klasszikus vígjátékok rene­szánszukat élik a korszerű szín­házi törekvésekben. Ije amint a reneszánsz alkotói is átértelmez­ték az eredeti klasszikus, görög­római kulturális örökséget, nap­jaink rendezői is sok esetben többet, mást látnak egy-egy Moliére-, Gogol-, vagy Shakes- peare-vígjátékban, mint ameny- nyit a kortársak éreztek. A ne­vetés felszíni rétegét lehántva.>, felfedik la történetekben rejtőző tragikumot is, a szöveget meg­tisztítják a „polgárderítő” tra­dícióktól, és új értéket, monda­nivalót fogalmaznak meg olyan darabokkal, amelyeket az utóbbi évszázadban könnyűnek és bú- felejtőnek könyveltek el. Ezért tűnik manapság a tragédiák nehézségével vetekedő feladatnak a klasszikus vígjátékok színpadi életrekeltése. A kecskeméti Katona József Színház most Beaumarchais; „Figaró házasságáét tűzte mű­sorra. □ □ A darab írójának teljes neve Pierre Augustin Carron de Beaumarchais. Eredeti foglalko­zása órássegéd. Másodállásai: hárfaművész és zenetanár, gya­nús üzletekkel foglalkozó keres­kedő. botrányhős és udvaronc, a Bastille foglya és a király ügy­nöke, forradalmár és emigráns ... Számtalan képessége között — bár ilyet mindig kockázatos ki­jelenteni — talán á legtöbb ér­zéke a toll forgatásához volt. Eleshangú politikai rópiratok, bölcs polgári színjátékok, visz- szaemlékezések* és szellemes víg­játékok tartoznak maradandó életművébe. Irodalmi hagyatéka ugyanazt a tanulságot fogalmazza meg, amit ellentétektől feszülő élete is bizonyít. Az osztályöntudatára ébredt, jogait és a világ javait minden eszközzel megszerezni kívánó polgár szellemi és erköl­csi fölényét bizonygatja a nemes­ség felett. Szövegelemzéssel mindkét Fi­garó-darabjában jól nyomon kö­vethetők azok az osztályszövet­ségek és összeütközési pontok, amelyek a nagy francia forra­dalmat megelőző évtizedben XVI. Lajos országát jellemezték. Tár­sadalmi tisztánlátása olykor-még Moliére-t is -felülmúlja —persze darabjai2 már' -más-^pŐUtScas vi­szonyok között születtek. Mindezt azért kellett előrebo- csátanom, mert sokan hajlamo­sak arra; hogy a Sevillai bor­bélyban és a Figaró házasságá­ban elsősorban Mozart és Rossi­ni operáinak ismert librettószö­vegét, ^3 mint ilyet, elsősorban a zenéhez alkalmazkodó színpadi müvet lássanak. A valóság ez­zel szemben az, hogy a Moliére által klasszikus tökéletességre fejlesztett vígjátéki formákat Beaumarchais e két művében egyedülálló módon alkotta újjá, és írta meg — Gogol Revizoráig —a világirodalom két legjobb szatirikus társadalomkritikai mű. vét. □ □ 1 Az értelmezések közötti gazdag válogatás lehetősége viszont, úgy látszik, megzavarta a kecskeméti bemutató rendezőjét. Ugyanis egyet sem választott közülük. Ezzel szemben azzal lepte mega nézőket, hogy operett-felfogásban dolgozta fel a darabot — igény­telenül, laposan és ami talán a legnagyobb vétek: unalmasan. Hogy történhetett ez meg? Mint ismeretes, az operett-for­mák a klasszikus vígjáték egy­szerűsített változatából születtek. Ez magyarázhatja, hogy kellő el­tökéltséggel Zsuzsiból prózai szubrettet, Almaviva grófból bonvivánt lehet formálni. E fel­fogásban a táncos komikus — ki hinné — Figaró mester lesz, a komika szerepkörét a kedves menyasszony-mama, Marcelina kapja, és a buffó szerepében hárman is — az énekmester, az orvos és a .kertész — osztoz­kodhatnak. □ □ □ Bozóky István tökéletesen „operettesítette” a Figaró házas­ságát. a műtét megviselte, az elő­adást, ami elsősorban a nevetés forrásainak elapadásában volt észlelhető. Az' a bizonytalan csend, amely különösen az első rész alatt terült a nézőtérre, jól tükrözi ezt. , ­Az. ötlettelenül - dísztelen - dísz* letek suta nyíltszíni átrendezései, a betétszámok lapos előadásai, az üresen sziporkázó színpadi poének és az általános „vidám- kodás” légkörében nyoma veszett Beaumarchais szikrázó szellemé­nek, amely' lázba hozta egykor a forradalom előtti Franciaor­szágod E rendezői felfogás annál is inkább érthetetlen, mert a Fi­garó házassága olyan darab, amelyben a színvonalas szórako­zás és a komoly, mondanivaló nemhogy jól megférnek a szín­padon, hanem egymásnak szer­ves részét is alkotják. Ha viszont akár egyiket, vagy másikat lé­nyegtelennek vélik, óhatatlanul megsérül a mű egésze. A veszte­ség egyaránt érinti a színészeket és nézőket. Beaumarchais.darabjainak szín, revitele alkalmával a rendezők­nek számtalan játékstílus érvé­nyesítésére és többféle „korsze­rűsített" mondanivaló megfogal­mazására nyílik lehetőségük. Ki­emelhetik a nemiség probléma­körét, formálhatnak groteszk bo­hózatot, adhatnak szatirikus ka­raktert, vagy aktuális „politizá­ló” élt az előadásnak — és máris érvényesülni kezd a rendezői elv, amely köré jól „felfűzhetők" az egyes szerepek. □ I □ ­Rendező elv hiányában e „pró­zai operettben” a színészek ért­hető módon — légüres térbe ke­rülve —, nem találták helyüket a szerepeikben. Egyedül Soproni Ágnes volt képes hihető és gaz­dag figurát teremteni Zsuzsiból. Kacérsága érzékien természetes volt, talpraesettsége és vérbő ko- médiázása mellé azonban alig. alig akadt partnere. Trokán Pé­ter Almaviva grófja inkább a 9 A felső képen: az első rész zárójelenete. 9 Figaró szerepében: Hídvégi Miklós 9 Lenn: a fotel, amely annyi titok elrejtezésére szolgál. (Ribár Éva, Soproni Agnes és Trokán Péter) Sevillai borbély fiatal arisztokra­tájának vonásait hordozta, sem­mint a szerző szándékát, aki a folytatásban azt akarta bemu­tatni, hogy a nemesség polgár­barátságának hol húzódnak a határai. Hídvégi Miklós minden rokon­szenves igyekezete ellenére sem figarói alkat, a színészválasztás hibásnak bizonyult. Ez nemcsak hosszúra nyúlt — a darab lénye­gét megfogalmazó — monológjá­ban érezhető, amelyet képtelen feszültséggel megtölteni. A ked­ves, bájos fiatalember, akit el­játszik, inkább az apród szere­pét töltené be, mint a feltörekvő polgáreszmény képviseletét. Sza­kács Eszter — úgy tűnik — a próbák során nem tudta eldönte­ni, hogy vígjátéki, vagy tragikus alkatúra játssza-e a grófnőt, s a bizonytalanság mindvégig érző­dött. Biluska Annamária Marcelli- fla-alakítása időnként megközelí­tette a figura — ugyancsak ösz­szetett — jellemének lehetőségeit, Ribár Éva Cherubinja bájos volt, de éppúgy a felszínen ipoz. gott, mint azok, akik bohóckor dással helyettesítették a jellem- ábrázolást. Kölgyesi György (Don Guzman) és Juhász Tibor (Basi- lio) ütődött emberekként értel­mezték a hőseiket, pedig azok a kör élő figurái, ugyanúgy, mint az önző Bartoló, akit Mezei La­jos játszott. A kisebb szerepekben Horváth Józsefet (írnok), Popov Istvánt (Pedrillo) és Bacsa Istvánt (Éne­kes) láttuk. Rácé Kati prózai be­mutatkozása Fanchette szerepé­ben ígéretes volt. A fiatal Morva Ernő meglepő bátorsággal beszélt és mozgott a pásztorfiú jelmezé­ben. Csányi Árpád díszletei és Poós Éva jelmezei különösebben nem befolyásolták az előadás1 általá­nos stílusát, színvonalát. A tán­cos betétszámokat Vedres Boldi­zsár koreografálta. Pavlovits Miklós 9 1172-ből származó ősnyomtatvány tisztítása. Kiemelten kezelendő Mostanában új fajta'métely fertőzi beszédünket. Szerencsére még nem a hétköznapi — otthoni, ba­ráti — csevegést és az emberek természetes köz­lendőjét, hanem csupán a hivatalos iratok és beszé­dek mondatait pettyezi . himlő módjára az új di­vatszó: a „kiemelt”. Valamikor a „súlyponti’’ volt a divat, csupa „súlyponti kérdés” szerepelt annak idején a napi­renden. Aztán kihalt ez is, és feltűnt a „kiemelt”. Legutóbb a televízióban hallottam egy nyilatkozó személy szájából: kiemelt szerepet játszik. De ol­vastam is sokféle és egyre leleményesebb szóösz- szetételekben, íme néhány közülük: kiemelten ke­zelendő; kiemelt lakásszám; kiemelt lakótelep; ki­emelt szolgáltatás; kiemelten fejlesztendő üzem­orvosi ellátás; kiemelt tevékenység; kiemelt felújí­tási feladatok; a köztisztasági feladatok ellátása kiemelten; az oktatás fejlesztésében három kiemelt feladat — és így tovább. Elgondolkoztam azon, hogy ha ilyen sok /„ki- ■ emelt” feladatunk van, akkor valójában egyik sem kiemelt, azaz egyik sem fontosabb, vagy sürgősebb a másiknál, egyiket sem kell sorrendben az első helyre tenni. Mert különben olyan lenne ez, mint­ha futóversenyen minden induló győztesként sza­kítaná át a célszalagot, ami természetesen képte­lenség. Vajon mi az oka az elburjánzott divatos szóhasz­nálatnak, a mindig újraszülető nyelvrontő kifeje­zések rohamos terjedésének? Mert már egész lis­tát lehetne^ összeállítani ezekből. Még emlékszünk az átbeszél', a kitárgyal szavaikra, majd jött a 1c. rendez, a beindít, újabban pedig az üzemel. Ma. napság minden üzemel, az áruház, a kórház, a motor, de még a lófogatú jármű is. Holott csak áru­sít, gyógyít, működik, vagy ha mégsem „üzemel”, akkor bezár, leáll, vagy elromlik stb. . Nyilván a nyelvi szegénységgel van dolgunk, de nem azért, mert kifejezésekben szegény a magyar nyelv, hanem csak a kényelmesség, restség, a fá­radság elkerülése rejtőzik, az egysíkúság, egyhan­gúság mögött. De olykor a felelősségtől való húzó. dozás is. Mert ugye nagyobb bátorság kel) a fon­tossági sorrend félreérthetetlen megállapításához — azt mondani, hogy először, vagy másodszor —, mint leírni a bűvös szót: kiemelt. Mihez viszonyít­va kiemelt? Kiemelni persze lehet valamit a sok közül, de akkor vigyázni kell, ne emeljünk még tíz másikat is mellé, mert így már semmi értelme az egésznek. A kiemelt tennivalók úgy sorakoznak egymás mellett, mint az orgonasipok, s ki látja meg és tartja észben, mi a legkiemeltebb a sok közül? Ennyit tehát a kiemelt dolgokról. Kezeljük ezt a kérdést is a jövőben kiemelten. F. Tóth Pál Számítógép mint titkár Egy komputer vállalta- a fele­lősséget a kibernetikusok Tallinn- ban (Szovjet-Észtország főváro­sában) megrendezésre kerülő má­jusi nemzetközi konferenciájának szervezésével kapcsolatban. A komputer kitünően birkózik meg a számtalan titkári teendő­vel. Gyorsan és pontosan foly­tatja a levelezést a delegátu­sokkal (pedig több mint 250 van belőlük), összégyújti a szükséges információkat számukra, fel­jegyzi kívánságaikat. A szimpo- zion szervezőinek, gyakran van szükségük arra, hogy adatokat tudjanak meg a részvevőkről és megtartandó előadásukról. Itt ugyancsak egyszerűen mennek a dolgok. Csupán néhány billen­tyűt kell lenyomni, s a komputer képernyőjén már meg is jelenik a szükséges válasz. A különféle listák, beszámolók összeállítása ugyancsak a komputer dolga.

Next

/
Oldalképek
Tartalom