Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-12 / 36. szám

im február ÍZ. • PETŐFI NÉPE • 5 Művésztelepi tárlat Kecskeméten Otthont adott a sajtóklub A kecskeméti művésztelep alko­tói közös kiállításon mutatják be legfrissebb alkotásaikat a sajtó­székház pinceklubjában. Ez a megmozdulás nem nélkülözte az előzményeket s nyilván folytatása is lesz, például az üzemi klubok­ban és másutt. Nyugodt feltételek között A Művészeti Alap kecskeméti alkotóházában szinte egyedülálló feltételei jöttek létre az elmélyü­lésnek, gondolkodásnak és a kí­sérletezésnek. Egyedülálló, mert a lakószobákhoz tágas műtermek is csatlakoznak. JERZY PUTRAMENT Ami tehát a szobrászati és fes­tészeti munka lehetőségeit illeti, egyet kell érteni az alkotóház ve­zetőjével, Szentiványi Istvánnal, aki szerint itt alakult ki az or­szág legnagyobb és legjobban el­látott művésztelepe. S rögtön hozzáteszi, hogy nem csalódnak az ide látogató, az Alföldet és a több mint 600 éves várost szerető képző- és iparművészek, hiszen minden rendelkezésükre áll az elképzelések megvalósításához. Elsősorban a fiatalabb nemzedék képviselteti magát nagyobb szám­ban, főleg azok érkeznek beutaló­val a zsebükben, akiknek még nincs odahaza megfelelő műter­mük! A főiskoláról kikerült fes­tők, grafikusok, szobrászok több­sége itt jut először hozzá, hogy nyugodtan, a napi gondoktól mentesen kidolgozhassa első na­gyobb munkáit. A tágas és vilá­gos műtermekben most is festő­állványokra feszített vásznak, fé­lig kész és befejezett rajzok fo­gadják a látogatót. Többen a Der- kovits-díjra készülnek, mások a nagy méretű gobelinre, vagy; köz­téri szoborra szóló megbízásuk­nak tesznek eleget. A vázlatfüze­tekben sokasodnak a város éle­téről, a helybeli és környékbeli emberekről szerzett megfigyelé­sek, tanulmányok. A hálás lakók rendszerint meg­örökítik valamilyen formában a városszéli második otthonukat Ezeken a lapokon igen sok min­denről árulkodik, hogy az | épüle­tet körülvevő fák elérik a legfel­ső manzard-szobák és a kémé­nyek magasságát. Az ábrázoláso­kon tehát változatlan természet-, közelség és t meghittség érződik, ami,pedfg*mirid-illékonyabban és fájdalmasabban tűnik el a mo­dern életből. Az emberben óhatatlanul felve­tődik a kérdés, hogy a művész­telep kecskeméti léte csupán al­kalmi és többé-kevésbé véletlen- szerű kapcsolatokkal jár-e együtt, vagy milyen maradandóbb hatás­sal van a városra. Az 50-es évek második felében az első fiatal művészcsoport tagjai közös kiállí­táson mutatták be a termésüket. A hagyomány azóta sem szakadt meg, múzeumi helyiségek, műve­lődési központok adtak otthont a tárlatoknak. Sőt, az alkotóház néhány festője — felhasználva a „Lampart” Zománcipari Művek helyi gyárához fűződő jó vi­szonyt — újabb és újabb ered­ményekkel gazdagíthatta például a tűzzománc műfaját. S lényegé­ben ebből származott a nemzet­közi zománcművészeti alkotótelep gondolata is, amely a tavalyi kezdet után az idén nyáron má­sodszorra valósul meg Kecskemé­ten. A városi tanács egykori öreg­kőnyomatosán — de jó is lenne megjavítani és ismét használatba venni! — Kondor Béla, Ábrahám Rafael, Bálványos Huba, Révész Napsugár és mások mellett szov­jet. valamint lengyel grafikusok is készítettek litográfiákat. A művésztelep lakói a hosz- szabb-rövidebb időre szóló itt— tartózkodás után nem távoznak el nyomtalanul. Rácz Editre és Záhorzik Nándorra a vasútkert- berj elhelyezett, Kacsóh Pongrá- cot és a történetíró Homyik Já­nost ábrázoló portréi emlékeztet­nek, Bencsik István szobrát a Komszomol téren helyezték el; Meloccó Miklós nevét .»jyArany- Jhomok Szálloda előtti’ -pelikáA, Ady-szobra és a Fekete Tamással Kapcsolat a várossal Az épület hangulatát szinte egyszerre hatja át az egyéni és modem törekvések izgalma, és a régibb évtizedek sokféle próbál­kozása. A művésztelepet 65 év­vel ezelőtt Kada Elek, egykori neves polgármester alapította. El­sőnek Iványi-Grünwald Béla, majd pedig 1932-ig Révész Imre váUalkozott az irányítására. Az­tán a második világháborúban el­szenvedett rongálásokból 1957-ben újították fel az épületet, s nyom­ban- birtokba vették igazi gazdái, a festők, szobrászok és grafiku­sok. • Gábor István gobelin­terve. A közös kiállítás végeredmény­ben sokféle eredménnyel biztató kísérletező kedvről, s a művész­telep és a hírős város megújuló kapcsolatairól tanúskodik. Halász Ferenc • Szombathelyi László a Csokonai- portréjávaL • Csorba Simon — grafikái előtt. közösen megvalósított Kodály- emlékmű idézi fel a járókelők­ben, az Aranyhomok Szálló fres­kóit Hincz Gyula dolgozta ki, Kátay Mihályt és Túri Endrét zománcképei képviselik. Élményteli bizonyság legújabban a sajtóklub tárla­ta bizonyítja, hogy a hagyomány folytatódik. A résztvevők közül László Gyula, Szombathelyi László, Takács Klára, Tokay Ilo­na és Túri Endre már nem elő­ször szerepel a kecskeméti közön­ség előtt. Nevüket az élő emlé­kezet mellett korábbi rendezvé­nyek katalógusai őrzik. A kiállítás egyik vonalába azok a művek tartoznak, amelyek a valóság csöndesebb, szemlélődőbb birtokbavételéről tanúskodnak. A távoli Kazahsztánban szerzett él­mények hangulatait közvetítik Tokay Ilona festményei. Babos Éva finomra tárgyakat és emberi alakokat eeyaráftf-átíéHyé^fÖ átj-f rázolásmódjával van jelen. Mé­száros Géza talányosán izgalmas Múzsát festett meg, tollrajzával pedig sikerült elővarázsolnia a légies és testi valóságában iá érzékletes „boldogságos kisma­mát”. Impresszionisztikusan szét­bontott színekből teremti újjá a tájat Nagy Előd. A Kecskeméten letelepedő Túri Endrét míves zo­mánckép képviseli. A festmé­nyeihez képest formailag tisztább és zártabb, furcsa lebegést érzé­keltető gobelin-tervekkel szerepel Gábor István. Takács Klára Romos utcája művészi visszafogottságot mutat, szinte összegezéseként a korábbi alkotói szakasznak. Az Enteriőr című képe viszont már-már tob­zódik az erős kékekben, pirosok­ban, sárgákban. S ezzel a többi­ekhez érkeztünk el, akik viliód zóbb kifejezésmóddal jelentkez­nek. Bábos László épületromokkal, drámaian érzékeltet valamiféle tragikus visszavonhatatlanságot. \Jánosházy Ágnes hideg, fémes világot jelenít meg a Karambol című képén. Csorba Simon tragi­komikus bohócai a személyiség, torzulásait vetítik elénk az arc nélküli pózokban. Ugocsai László Zöld hegedűse a disszonancia megértésének és feloldásának igé­nyét sugallja. S külön öröm, hogy igazi, modem Csokonai-portré — Szombathelyi László alkotása — tekint a sajtóklub látogatóira az egyik sarokbóL A KOSSUTH Könyvkiadó megjelentette a Marx—Engels Művei sorozat 34. kötetét, amely Kari Marx és Friedrich Engels 1875—1880 között írt leveleit tar­talmazza. A mai antikommunlz- mus című tanulmánykötet gaz- dag tényanyaggal leplezi le a különböző antikommunista „te­óriák” hátterét, indító okait, tu­dománytalan tákolmányjellegü- ket. A tőkés integráció alapvető problémái a címe M, M. Mák. ezimova tanulmánykötetének. Az Univerzum Könyvtár legújabb kötete dr. Gánti Tibor könyve. A kvarkoktól a galaktikus tár­sadalmakig. A rendkívül érdekes tudományos népszerűsítő munkát sok kép illusztrálja. DR GÁNTI TIBOR A kvarkoktöl $S3 A GALAKTIKUS *£ ' - iS TÁRSADALMAKIG AMM ANTT KCM- MÜNIZ MUS A MÓRA Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, újdonságai között szerepel a Kisdobosok 1978-os Évkönyve. Sok kép illusztrálja s teszi még használhatóbbá a D. Major , Klára szerkesztette ké- pes gyermekenciklopédiát, a 8— 12 éves gyerekek ismereteit gaz. dagító kötet címe: A világ és az ember. Varga Katalin kalandos gyermekkönyve a Micsoda esz­tendő! Megjelent A nagy vendég­ség is, a dán Karin Michaelis bájos, humoros gyermekregénye. Ez alkalommal már második ki­adásban került a könyvesboltok­ba Az állatok nagy képeskönyve. A népszerű Kozmosz szerkesz. tőség gondozásában látott napvi­lágot Kavabata Jaszunari Nobel- díjas japán író regénye, a Kiotoi szerelmesek. Olajbányász témá­jú regény a Mocsár Gáboré, £g alatt, föld felett címmel. A GONDOLAT Könyvkiadó is sok érdekes új könyvet jelente­tett meg. A Társadalomtudomá­nyi Könyvtár legfrissebb kötete A világ őstörténete, szerzője Grahame Clark, A Föld és fej­lődéstörténete című kézikönyv használhatóságát növeli a rész­letes Földtani ABC. Az ember árnyékában a címe Jane van Lawick-GodaU sok szép képpel illusztrált könyvének, amely a csimpánzok életével ismerteti meg az érdeklődőt. Napvilágot látott a Világtörténet Képekben című nagy összefoglaló mű má­sodik kötete: ez az újkort és a legújabb kort mutatja be, vagyis a történelem 1640 és 1970 közöt. ti szakaszát reprezentálja hallat­lanul gazdag — részben színes képanyaggal, négy kiváló törté­nész {Márkus László, Hanák Pé­ter, Ormos Mária és Ránki György) szövegével. A tanulás szerepe az emberi észlelésben ta­nulmányait Márton L. Magda válogatta és szerkesztette. Most jelent meg Alekszandr. R. Lurija válogatott tanulmányainak kötete is. A Színházi műhely három ér­dekes rendezőpéldányt mutat be Kazimir Károlytól. AZ EURÓPA Könyvkiadónál jelent meg és az 1967-es detroit-i diákzavargásokról szól Joyce Ca­rol Oates-ök című izgalmas köny­ve, Jerzy Putrament elbeszéléseit tartalmazza A szent golyó. A Cse- hov-művek új kötete a Szahalin. 'ÖCS) (70.) Kati Öszerezzent. Kinyitotta a szemét. Zavartan, bocsánatkérő mosollyal nézett fel Kelejnenre. — Elaludtam.., — Folytathatod, Van még időd Bálatondiósdig. — Nem is tudom, hogyan alud­hattam b! ... —- Kati csodál­kozva nézett előre a szélvédőn át, 'A kocsi már kifutott a záporfel­hők alól, de az ablak még nedves volt. —• Egyszeresek rámesett a tzender. — A megkönnyebbüléstől.. — Kelemen cigarettát vett a szá­kiba. — Megúsztad, vége a szo­rongásnak, — Igen,.. A tanársegéd úr azt mondta, hogy az idegrendsze. rém... Tessék adni nekem is egy cigit. Kelemen odaadta a cigarettás dobozt és az öngyújtóját. — Most már, hogy megnyugod­tál... elmondanád, mi történt veled délelőtt? Mit akart a fia­talember a sárga Volkswagen- ban? — Majd egyszer elmondom. — Kati hátrahajtotta a fejét. Senki­nek se, de Bandi bácsinak el­mondom ... Kelemen rálépett a gázra. Az út már ismét száraz volt. A se­bességmérő elérte a 120-at. Később, amikor megint ráné­zett, úgy látta, hogy Kati újra el­aludt. Kivette ' a lány vékony ujjal közül a füstölgő cigarettát. Kati nem ébredt fel. A cigaretta kiröppent a kocsi ablakán, s — Kelemen a visszapil­lantó tükörből nézte — szikrázva csapódott le a müút betonjára. Végjáték Hogy én romantikus, neurotikus, Idillikus vagyok, ezt ugyan beval­lottam már, de megismétlem — a felnőttek miatt. HEINRICH BOLL o Álomkór. Totál álomkór. Az es­te a Szigonyban vacsoráztunk, ott a kerthelyiségben is félig elalud­tam, alig találtam meg a szája­mat a villával. Bandi bácsi haj­nalban elstartolt vissza Pestre. Én akkor is aludtam, amikor elindult. Itt a stégen is elaludnék, ha nem vigyáznék. Megígértem, hogy ha senki más­nak, de őneki bevallom egyszer, mi volt tegnap délelőtt, amíg arra kellett várnom, hogy ő értem jöj­jön két órakor és délután kika­parjanak a női klinikán. De ah­hoz, hogy elmondhassam neki, össze kellene kanalaznom magam­ban a pszichét. Erőt kellene ven­nem magamon, hogy ne utáljam ezt, aki én vagyok. Miért hagy­tam, hogy Tamás még egyszer le­öntsön mocsokkal? Kedd van, július negyediké, és én tegnap nem estem át az első küreten. Még mindig vannak pil­lanataim. mint most is, amikor nem hiszem el. hogy megúsztam. Az előbb is az órámra akartam nézni, hogy mikor lesz már dél­után —- tegnap délután —, és mi. kor leszek már túl* azon a rohadt köreten... Most egy hetet itt vegetálok Ba- latondiósdon. Orsikával és Kisjut- kával. Aztán vissza kell mennem Pestre: tizenegyedikén felvételi­zek. Meleg van. Hasalok a stégen, é§ alattam forrók a deszkák. Klsjutka a. vízben tombol. Per­cek óta bukfencezik a víz alatt. Habzik, sistereg körülötte a víz. Már kibukhatna a fejével, hogy lélegzetet vegyen. — Idennézzt Idenézz! Kati! K&- ti-ti-ti-tl!' Odanézek, integetünk. Megint a víz alatt buzog. Eleven motor. Jól elvagyunk mi egymás­sal. Határos az értelmi színvona­lunk. Nekem kevesebb eszem van, mint amennyi a koromhoz illene, Kisjutkának több, mint amennyit a korától el lehet várni. Ideális együttes vagyunk, így egymásra bízva. Delfint játszik. Kirúgja magát a vízből, rögtön visszaesik, de őszintén hiszi, hogy közben mé­tereket repült a levegőben. — Delfin! Delfin! Gyere te isi Pörögjünk! Pezseg körülötte a víz. Delfin, delfin... A meder talaján tenye­rei, a vízből csak az égnek nyúj­tott két vékony lába kalimpál ki. Csaíc öten vagyunk a stégen. Jobbra a kedvetlen házaspár. Ha­sonlítanak egymáshoz, mind a ket­tőnek lebiggyed a szája, mind e kettőjük előtt könyv fekszik, ta­lán ugyanannak a remekműnek két azonos példánya. Középen én hasalok. Balra a két német hapsi, akiket már tegnap este is láttam, ott ül­tek a szomszéd asztalnál a Szi­gony kerthelyiségben. A vöröses­szőke krapeknek a háta is szőrös. A barnahajú. viszont egészen lá­nyos bőrű. Rólam szövegelnek. A házaspár érti a torokhangjukat Az asszony a németek minden megjegyzése után idepislog énrám. Kivonom magam az érdeklődé­sükből. Ma még nem fürdők. Ahol Kisjutka kavarog, csak combkö­zépig ér a víz. Lemászok utána. Megpörgetem, hadd visítson örö­mében. Nyálkásak a létra fokát Undor. Én is nyálkás vagyok a tegnap déielőttől. ■ Pocsékabbul nyálkás, mint a stég lába meg a létra. Ezek a vasak nem tehetnek róla, hogy az éjjel a szél ideverte a sok nyálkás hínárt. — Pörgess meg, Kati! — Jó. de csak egyszer. Aztán hazaviszlek. — Nem! — De igen. Ha reggeliztél vol­na, maradhatnánk, de így nepn. — Ne egyszer pörgess! Az sem­mi. Sokszor! — Éhgyomorra csak egyszer. — Igazán olyan vagy... Éhes vagyok. Hogyan lehetek éhes, ha undorodok magamtól? — Nyújtsd ki magad, bátran. Feszítsd ki a karodat, csak úgy tudlak megpörgetnt •— Így? —- Így. Még feszesebben. Na lá­tod ... Jó? Visít, mintha két tüdeje volna. A németek bámulnak. A házaspár is. A vörösesszőke német vihog. Tapsol. Már a társa is. —- Bravo, Fräulein! Na, ebből elég. — Kati, még! —• Vége. Nem játszunk ingyen­cirkuszt. Vigyázz, most elenged­lek, repülni fogsz! Ahogy belecsobbant, összefröcs. költ. Hűvös, friss a víz. Kár, hogy nem dobhatom bele magam, hogy elússzak messze, amíg csak bírom tüdővel... Éhes vagyok. Megreggelizek Kisjutkával, aztán elvonulok a csendbe. Tanulni fogok, ha tudok Ha nem tudok pkkor rendszerez­ni fogom a tegnapi napot. Kapar- gatom magamról az undort. Hogy mire Bandi bácsi megint megje­lenik előadhassam neki 1972 jú­lius harmadika történelmének dél­után két óra előtti periódusát. Bandi bácsinak joga van megtud­ni, hogyan öntött le Tamás mo­csokkal még egyszer, istenhozzád gyanánt. o Az apu nyolckor’ ment el. A minisztériumban fél kilenckor indítják be magukat a dolgo­zók. Én nyolckor álltam be a kádba. Még kábult voltam. At­tól, hogy hajnalban össze-vissza álmodtam mindenfélét. Arról is álmodtam, hogy Treff megcsó­kolt Amikor felébredtem, azt hittem, hogy cseng a telefon. Elzártam a csapot Csend volt Nem csengett Hülyeség. Miért telefonált volna? A zuhanyozástól egy gram­mal se lettem frissebb. Találom­ra kotortam ki a szekrényből a cuccokat, amiket magamra szed­jek A pici kék virágokkal hím­zett rövid fehér kombiné volt legfelül, a hozzá való bugyival. Az ujjatlan fehér blúzomat vet- tetn fel. A szoknyák közül a világoskék bőr mini akadt a ke­zembe. Mire felöltöztem és megfésül- ködtem, háromnegyed kilenc volt Éppen ki akartam , menni a konyhába, hogy valamit’egyek, csak a rend kedvéért, amikor berregni kezdett a csengő. Nem tudtam, ki lehet Harmadikán a tévészámlát is hozhatja a postás, a villany- gázszámla is jöhet Nem nyitottam ki az előszoba- ajtót — Tessék? — Váratlan vendég! — Az ér­des, de kedélyes hang ismerős- volt — Adorján... Adorján Pé­ter. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom