Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-10 / 34. szám

7 1976. február 10. 6 PETŐFI NÉPE Versmondó munkásfiatalok Évtizedek óta járok irodalmi estekre, a vers. ■és prózamondó versenyekre. Sok irodalmi színpa­dot ismerek, közvetve-közvetlenül részt vettem több műsor kialakításában. Hallgattam szilvesz­terkor Petőfi verseit hósipkás tanyán. Tudom, ho­gyan hangsúlyoz Weöres Sándor, Illyés Gyula, Zelk Zoltán, Juhász Ferenc, tapsoltam Ascher Oszkárnak Jancsó Adriennek, Latínovits Zoltán­nak, csodáltam Bessenyeit, Tímárt. A versek keltette áhítatot ritkán érezem oly erősen, min a munkásfiatalok ézavalóversenyén, az ezt megelőző próbákon. Fiúk a Fémmunkásból Órákig figyeltem a Fémmunkás Vállalat Izsáki úti klubjában, hogy milyen szenvedélyes érdek­lődéssel, szeretettel próbálják a gyári fiatalok meghódítani vá­lasztott költeményeiket Orsós Lacinak kevés szabad ideje volt akkoriban,, mert valamilyen ha­táridős munka miatt túlórázott, de inkább az éjszaka dolgozta le a verseny előkészületeire fordított órákat. Szabad idejében meg fia­tal költők köteteit forgatta, hogy kedvére való költeményt talál­jon. Bartal János autószerelő jól megtermett, izmos fiatalember. Nyílt arc, érdeklődő tekintet. Sas László csendesebb, visszahúzó- dóbb egyéniség, de egyformán ki­nyíltak, amikor versekről beszél­gettünk. A többiek is! A klub másik helyiségében har­sogott a beat, itt csendesen lapoz­tuk az antológiákat, zizzentek az innen—onnan kimásolt költemé­nyeket tartalmazó papírlapok. Okosan minősítették egymás tel­jesítményét, keresték egy-egy sor mondandóját olyan hittel, mint­ha életük boldogsága függne tel­jesítményüktől. Érezték, hogy az igazi verseket belső zene, a szó. ban kifejezhetőt meghaladó szép­ségek, igazságok éltetik. Ezt ke­resték konok következetességgel, míg az ablakon beszűrődött a gyári nagykalapács zuhogása, zör- renő fémek kísérőzenéje muzsi­kált. Házgyári lányok Hazai Teréz, Csikós Zsuzsanna, Balogh. Judit életét is az iroda­lom fényesíti. A Bács megyei Épí­tőipari Vállalat munkásai, vidéki lányok. Messziről jöttek, .többféle értelemben is. Odahaza többnyire BÁB-KALEVALA • Judit, Zsuzsa, Teri • BÁCSÉP-töL olvasatlanul szomorkodott a cse­kélyke családi könyvtár. A falusi, tanyai iskolában csupán a tan­anyagban szereplő írókkal kerül­tek felszínes ismeretségbe, az ada­tokon. tartalmi összefoglalókon kívül aránylag ritkán hallottak a betűk emberformáló hatalmáról. A házgyárban Balogh Judit és Csikós Zsuzsa gépek mellett tölti napját, részese új lakónegyedeket teremtő közösségeknek. Tisztes­séggel végzik dolgukat. Szegé­nyebbnek éreznék magukat, ha időnként nem mutathatnának meg egymásnak egy-egy szép költe­ményt, saját érzéseiket, gondola­taikat töményen, sugárzóan kife­jező, helyettük elmondó verset. Egy fillért sem kaptak eddig szerepléseikért. Eszükbe sem ju­tott, hogy a tapson, önnön gyö­nyörűségükön kívül más ellen­szolgáltatást is várjanak. Még tán fizetnének is az élményért. Hazai Teréz a vállalati konyhán dolgozik és barátnői kedveltet. ték meg vele a magyar költő­ket. Hit a költészetben ízlésük, ítélőképességük még bizonytalan. A kiabólós, az élet­igazságokat kijelentésekben, pla- kátszerűen harsogó költemények­re jobban odafigyelnek, s hamar eljutnak' hozzájuk a romantikus, érzelmes versek, a csattanókra alapozott művek, különösen, ha ezek tevékenyebb életet, tisztább • A pécsi Bóbita Együttes bábssínpadra. viszi. a Kalevalát. A Bóbita ezzel a darabbal készül az őszi nemzetközi bábfesztiválra. (MTI Fotó — Bajkor József felv — KS.) morált is követelnek. Az elmon­dott költeménnyel meg akarják változtatni magukat, környezetü­ket. Innen az áhitat, a varázsere­jű szó tisztelete. Fellépéseikkel ki akarják venni részüket a társa­dalom fejlesztéséből, a mondjuk ki — oly sokszor megfogalmazott — szocialista embertípus formá­lásából. Szenvedélyes együttérzés­sel mondják Váci Mihály sorait: „Jóllakhatsz fuldoklásig a gyö­nyörökkel, —• az életedből hiány­zik vaami.” Hitük, akaratuk párosuljon —■ találkozni fog — a mívesség, a megformálás, a költői szó iránti nagyobb érzékenységgel, hogy mindnyájan eljussanak legna- gyobbjainkhoz, akik még elmé­lyültebb azonosulás után tárják fel csúcsaikat, értékeiket. Tartós szövetség „A tömeggel együtt majd fel- száilsz”, biztatta magát a csügge- dések szomorú óráiban József At­tila. Sok költeménye népszerűvé vált azóta a munkás versmondók körében. Mindez élteti a reményt: tartós szövetség alakul ki a leg­nagyobbak és a kétkeziek között. Hogyan is írta több mint félszá­zada a Magyar Alföld? „öltsenek testet a dolgozó emberek előtt a föld örömei... öntudatos és ér­telmes munkásokkal bearanyoz­hatjuk az égész emberiség életét”. Heltai Nándor Siskin-múzeum- v' • *-« ... ' .• .1* , a régi házban A Káma-parti Jelabuga város­ban hemrég felavatták Iván Sis­kin, a kiváló orosz tájképfestő emlékmúzeumát. Az egykor a Siskin-család tu­lajdonában levő, egyemeletes viL Iában töltötte gyermek és ifjú­éveit a nagy festőművész. A há­zat — dokumentumok, fényké­pek, levelek és visszaemlékezé­sek alapján — most eredeti for­májában állították vissza. Az emlékmúzeumban a mű­vész 23 korai vászna, valamint különféle korszakaiból származó tanulmányok és képek láthatók. Külön teremben kaptak helyet rajzai és rézkarcai. „Kedvet kaptam a gyűjtéshez” Marosi Teréz negyedikes gim-. nazista Kiskőrösön. Valósággal szenvedélyévé vált az ott élő szlo­vákok körében a népdalok gyűj­tése. A népi szokások, viseletek s a néprajzi tárgyak világa -egyre inkább érdekli mostanában, amió­ta elhatározta, hogy „ha törik, ha szakad” néprajzos lesz. □ □ □ — Hogyan és mikor kezdődött? — Egyszer a megyei népdalver­senyen indultam. Népviseleti ru­hába öltöztem, nagyon tetszett. Si­kerem lett, oklevelet kaptam. Amikor azt láttam, hogy egy-egy néni, bácsi tíz, húsz éneket is tud, kedvet kaptam a gyűjtéshez és a további énekléshez. Van egy ba­rátnőm a könyvtárban, Ambrus Andrásné. Az ő ötlete volt, hogy gyűjtsék helybéli szlovák dalokat. Felkerestem az idősebb rokono­kat, ismerősöket —* így kezdődött. — Nehéz rálelni a még meglé­vő, régebben született énekekre? — Néha igen, máskor pedig nem. Sok mindentől függ. Min­denesetre idő kell hozzá. S fontos, hogy megtaláljuk az emberekhez vezető utat; el kell érnünk, hogy bízzanak bennünk, szeretettel fo­gadjanak, megnyíljanak előttünk. □ □ □ Marosi Teréz az utóbbi időben egyre inkább érdeklődik más vi­dékek, más helységek szlovák la­kossága iránt is. Hogy többet megtudjon róluk, felvette a kap­csolatot több gyűjtővel, folkloris­tával. Például a miskei Tegzes házaspárral. Az a vágya, hogy mi­nél jobban belelásson a nemzeti­ségi falvak életébe. A nyáron el­ment a Pilisbe, ahol több szlovák község található. Énekeltette a néniket, bácsikat, „Nagy élmény volt, elhihetik!” — ezt mondja így utólag. Mit gondol mennyire élnek a hagyományok napjainkban Kiskő­rösön? — Fellelhetők, ha akad aki' csi­nálja. Többféle lakodalmi szokást találni még. Ismerek olyan idő­sebb bácsikat, akik tudják a szel­lemes régi lakodalmi szöveget. Ezeket össze kell gyűjtenünk, amíg nem késő. □ □ □ Megtud tamJ Tesézröl.-hegy igyák— \ A ran ;sfcMásss^3^pgre4b:^3¥gl5ÍJt -tanyai kőzetbe; az erdőteleki küU területi iskolába. Erről ezt mond- ja: — Ott nagyrészt tot szülők gyermekei élnek. A KlSZ-alap- szervezetünk patronálja őket. Jó velük lenni; verseket mondunk együtt, s énekelgetünk. — Igaz, hogy a fővárosba is el­elutazik a kedvtelése végett? — Tagja vagyok a Népművelési Intézetben működő fiatal népmű­vészek stúdiójának; oda szoktam menni foglalkozásokra. Sokat le­het tanulni. — Hisz abban, hogy az érettsé­gi után egyetemre kerülhet, s igazi néprajzos lesz azután? — Bízom benne, hogy sikerül. Ám ha nem úgy lenne, a gyűj­tést akkor sem hagynám abba. Varga Mihály A magyar „kocsi" a nagyvilágban Az elmúlt őszön a fordulat előt­ti időben Spanyolországban jár­tunk. A nagyobb állomásokon mindig kellemes bizsergésfélét éreztem a szívem táján, amikor a hálókocsi, étkezőkocsi spanyol feliratait olvas tart»: coche carna, coche comedor. A coche (kocse) felismerhetően azonos a magyar kocsival. Elgondolkodtam: a spa­nyol nyelvet Amerikában 18 or­szágban kb. 150 millió ember be­széli.' De a magyar kocsi szó mint nagy elterjedtségű nemzet­közi szó megvan az angolban: coach, a franciában: coche, a né­metben: Kutsche, a svédben: kusk. az olaszban: cocchio, a néi románban: coche, a szerb-hor- vátban: Kocija, a szlovákban: koc, a lengyelben: kocz. Az an­gol, a francia és a spanyol ré­vén mind az öt földrészen isme­retes. a Föld körülbelül egymil- liárd lakosa ismeri ezt a magyar szót. De kocsikázzunk haza honi tá­jakra és nézzük meg e szó ere­detét: A kocsi mágyar fejlemény, Kocs községből valót jelent. A szófejtő szótár szerint először 1494-ben jegyezték fel. Az isme­retlen eredetű Kocs helynévből alakult -i melléknévképzővel. Je­lentését tapadással nyerhette a kocsi szekér kapcsolatból. Kocs község Mátyás király korában a Buda és Bécs között létesített ko­csijárat egyik fontos állomása volt, és feltételezhetjük, hogy sze­kérgyártásáról és szekereiről lett híres. A 15—16. századi hazai és külföldi adatok egybehangzóan bizonyítják, hogy a kerekeken gürdülő lóvontatású járművek személyszállításra legalkalmasabb fajtája hazánkban alakult ki és innen terjedt el nyugatra. „A ma­gyar kocsi a középkor végén könnyű, gyors járású, vékony favázánál vagy felfüggesztéses szerkezeténél fögva kényelmes, esetleg párnázott, fedett személy- szállító jármű volt, két hátsó ke­reke nagyobb volt az elsőknél, szekrényrésze hátul magasodott, s rendszerint három Tó húzta.” íme a gyorsszekér vagy posta­kocsi leírása. A vasút létesítésé­ig a leggyakoribb személyszállító- jármű. Váltott lovakkal működ­tették, és így viszonylag gyorsan lehetett vele közlekedni. Petőfi, három nap alatt ért el 1845-ben gyorsszekéren Kassára. Régi ko­rokat megelevenítő filmek és re­gények hősei postakocsin utaztak. Az újabb és újabb vasútvonalak létesítése szorította háttérbe a ko­csikat, a vasúti utazás általános­sá tétele pedig ezeket meg if szüntette. De nézzük a szó történetét, hogy a kocsi szó hogyan alkal­mazkodott a változó körülmé­nyekhez. 1847-ben már a síne­ken gördülő járművet jelentette- (idegen szóval vagon, jó magyar­névvel továbbra is kocsi). Amint tudjuk, az első vasútvonal ha­zánkban 1847-től bonyolította le a forgalmat Pest és Vác között. 1924-től a kocsi autót is jelent. A gépkocsi összetételről már jó­val korábbról, 1900-bdl vannak feljegyzéseink. 1961-től a szófej­tő szótár adata alapján valamely gépnek gördítve mozdítható al­katrészeit is jelenti. (Ez az adat nyilván tévedés: az írógép „ko- • csiját” már a 30-as években is­mertem.) A kocsi tehát nemcsak a nagy­világban járt be nagy utat, a ma­gyar nyelvben is nyomon követ­te a technika fejlődését. így je­lentette a kocsi először a lóval vontatott járművet, amikor még. kocsisok hajtották a lovakat. Azután a vasúti kocsi jelentését is felvette, sőt újabban az autó- szót is gyakran kiszorítja a köz- használatból. Ma már a kocsi társadalmi fogalom. A kocsi ve­zetése csak vezetői engedéllyel lehetséges. De a szó a hajtással való kapcsolatát sem vesztette el, hiszen ha valaki az autót nem az útviszonyoknak megfelelő sebes­ségei vezeti, gyorshajtásért bün­tetik meg. Ha pedig idegenek ha­zánkba jönnek, szállásukra haj­tatnak. Kiss István 0 A Kirgiz Állami Könyvtár 86. külföldi ügyfele a prágai Társa­dalomegészségügyi és Szervezési Intézet lett. A könyvtár 26 or­szág különböző intézményeivel — például a Brazil Nemzeti Könyvtárral, az Egyesült Álla­mok Kongresszusának Könyvtá­rával, a Cambridgei Egyetem­mel, az Iráni Történelmi és Kul­túrtörténeti Intézettel, a párizsi Keleti Nyelvek Intézetével, a Nemzetközi Újságíró Szövetséggel — cserél szerződéses alapon köny. veket. Az októberi forradalom előtt nem létezett kirgiz írásbeliség. Az első három könyvet, közöttük az abc-t, 1925-ben nyomtatták ki. Ma a kiadók nehezen győzik a mun­kát; évente sok száz könyvet és füzetet, közel hat millió példány­Kir^ssMjjwvek a világban­ban jelentetnek meg. Minden ezer kirgiziai lakosra évente átlag 1175* példány újság és folyóirat jut. Az állami könyvtár sok ország­ba megküldi Kirgizia tudósainak — orvosoknak, biológusoknak, történészeknek, filológusoknak —- műveit A kirgiz szépirodalmi és művészeti könyvek iránt is nagy az érdeklődés. A könyvtárban megtalálhatók Csingiz Ajtmatov Angliában, Bulgáriában, Magyar- országon, az NDK-ban, Romá­niában, Csehszlovákiában, Fran- ciaországban kiadott művei is. Bulgáriában megjelent a Kirgiz népmesék, Franciaországban az Er-Tostyuk eposz és az NDK-baa a Manasz hősi eposz. (BUDAPRESS—APN) Arkagyij Pál mmmmmmmmmmmmmmmwmmmmmmmmmmmmmmMmmmmmMMMZZmí (68.) Majdnem mellé tettem a kagylót. Nagy csörömpölés lett vol­na. A fiatalúr most ért haza Aliz kisasszonnyal a Balatonról Most pakolnak ki a kocsiból. De hát akkor honnan telefonált? Vagy Imre tévedett volna? Sen­ki se szólt bele, ő pedig azt hit­te, hogy csakis Tamás lehet. Most ért haza a Balatonról Aliz kisasszonnyal... Anna né­ni és Artúr bácsi mindig hétfőn reggel indul vissza. Csak ők ketten jöttek meg most este. A menyasszony és a vőlegény. Kár, hogy letettem a kagylót. Meg kel­lett volna várnom, hogy a,kis öregasszony odahívja Tamást a telefonhoz. Most készen van ben­nem a szöveg, túleshettem volna a szituáción. Mindegy. Bemegyek az apuhoz. Talán el is aludt a sötétben. Imre pedig elhúzta valahova a csíkot. Ha itthon lenne, nem tett volna be cédulát. A fiatalúr most ért haza a Ba­latonról Aliz kisasszonnyal. A kis vékony öreglány úgy tiszte­li a telefont, mint egy élő sze­mélyt. Azonnal jelentést tesz, mert ha cseng a telefon, akkor csakis egy fontos személy keres­heti Anna nénit, Artúr bácsit, vagy Tamást. Én pedig letettem a' kagylót, és ezzel biztosan za­vart keltettem a kis öregasz- szony lelkivilágában. Senki se volt kíváncsi a jelentésére, pedig ő annyira igyekezett... Van valahol egy új fogkefém, azt viszem magammal a klini­kára. Be is készítem a többi cucchoz, csak aztán megyek be az apuhoz. Treff megdöbbentő nyilatkozatot tett. Majd végig kell gondolnom, ha nem lesz ennyire dagadt a belvilágom... De minek gondoljom Végig? Olyan mindegy.., — Egyedül vagy, apu? — Látszólag. — Imre? — Hazavitte Kelemen Bandit. A kocsijával együtt. Bandi nem sokat ivott, de a legkevesebb szesszel se vezet. Reggel pedig kell neki a kocsi, nem akarta volna itthagyni. — Felgyújtsam a villanyt? —* Ha akarod. — Még nem tudom, akarom-e. Ugye, .nincs rossz kedved? — Miért lenne? Jól elbeszél­gettem Bandival. Kifújta a fe­jemből a fáradtságot. Többet kellene diskurálnom vele. — Rajtad is múlik. Apu... Egyszer már akartam érdeklőd­ni... amíg az anyu volt, sok emberrel összejártatok. Az anyu szervezte a társadalmi életet? Amióta ő nincs, lassan minden­ki lekopott mellőled. Hogy van ez? Csak az anyu akarta? — Nem ez a helyzet, Bogár. A társadalmi életet én már régeb­ben, már az anyu beleegyezé­sével elkezdtem leépíteni. Ké­sőbb csak folytattam. — Unod az embereket? Ide­gesítenek. Nem lep meg. — Nem idegesítenek. Hogy is mondjam?.. Valahogy lassan elvesztette értelmét minden kap­! csolatom. Hagyjuk. — Ne hagyjuk. Közlöm veled, hogy nem ők érdekelnek, akik lekoptak, hanem te érdekelsz. Ahogy így egyedül vagy. Ma­gyarázd meg nekem. Ha felté­telezed rólam, hogy meg tudom érteni. Vagy ha nem titok. — Nincs benne titok, de elég bonyolult. Vagy nagyon egysze­rű? Sajátos elidegenedés, Bogár. A barátaim. Vagy ha annak ne­vezzük, a társaság... Nos, ősz. szak őket két részre. Az egyik csoport laásan azért lett idegen, mert átállították magukat egy olyan életformára, ami iránt nem elég élénk az érdeklődésem. Balajthyék, Pongorék, Lombo­sék. Egyszercsak rajtakaptam magam, hogy nincs miről beszél­nem velük. Akármivel kezdjük, tíz percen belül oda lyukadunk ki, hogy Pongor Jancsi élősö­vényt ültetett a telkén, három barackfacsemetéi: is, de nem boldog, mert nem lehet fünyi- rógépet kapni, illetve sohase olyat, amilyent szeretnének. Toj- vábbá a permetezés ... Balajthy­ék egyetlen témája, hogy meny­nyi gond és öröm van a kocsi­jukkal, melyik sampon kiméU legjobban a karosszériát, igazán megbízható lesz-e a riasztó, amit legújabban szereltettek a kocsira. Lombos Miska három alkalom­mal adta elő, hogy amíg töké­letesen be nem rendezi a ví- kendházat, addig nincs más lu­xus, a cigarettára se szokik vissza, mennyivel egészségesebb este kint ülni a víkendház ve­randáján és élvezni a csöndet, a remek levegőt, és van-e vala­mi összeköttetésem, hogy aszfal­tozzák fel végre az utcát, ahol nemcsak neki van víkendháza, hanem még három magas be­osztású minisztériumi tisztviselő­nek is, de azokra nem lehet szá­mítani ... Évekbe telt, amíg be­letörődtem, hogy ez lett belőlük, de végül is tudomásul kellett vennem a személyiségváltozásu­kat. Hát ez az egyik csoport, Bogár. Nincs közös témánk. Be­szűkültek. Kitölti az életüket, hogy örülhetnek annak, amit összekapartak. — Beolvastál nekik? — Milyen jogon? Nincs jogom elítélni őket, nem is teszem. Csak éppen nem tudok velük mit kezdeni. — Értem. Unod őket. És a má­sik műfaj? Tordai Laci bácsiék, Gergelyék... Velük se jársz ösz- sze. Ok mibe szűkültek bele? — Ok beleélték magukat a csalódott forradalmár szerepébe. Keseregnek, hogy elkispolgáriaso- dik az ország. Bezzeg a hőskor­ban, a felszabadulás után a há­borús romokon. ' Bezzeg az első hároméves terv, és amikor fél kiló kenyérrel és egy darab mar- maláddal indultunk szombaton falujárásra és végigénekeltük az utat a teherautó ponyvája alatt, ki nem fogytunk a mozgalmi da­lokból... Tetőtől talpig megvan­nak sértve, hogy az ország nem hajlandó permanensen ünnepel­ni őket, a fiatal beosztottaik a fejükre akarnak nőni, okosabbak akarnak lenni náluk, akik már negyvenötben és negyvenhatban és a fordulat évében, amikor a hatalom kérdését kellett eldönte­ni... Sokat törtem a fejem mi­attuk, aztán abban maradtam magammal, hogy nemcsak együtt berzenkedni nem tudok velük, de még ahhoz sincs türelmem, hogy üljek köztük és hallgassam ahogy sajnálják magukat. Na lá­tod, Bogár, valahogyan így ma­radtam én egyedül. —, Rossz neked nélkülük? — Nem. Túloznék, ha az mon­danám, hogy kényelmetlenül ér­zem magam ebben az állapotban. Csak akkor lesz majd valamivel rosszabb, ha Imre egyszer csak önállósítja magát, aztán majd te is... — Én nem megyek el tőled so­hase. írást adhatok, rólp. De ezentúl .figyelni fogom, hogy mi­lyen szövegeimet unod. Az unal­mas témáimtól meg foglak kí­mélni, nehogy tőlem is elidege­nedj. ígérem, hogy az anyagi gyarapodásomról és a hősi múl­tamról már mától fogva nem szövegelek neked. Mit adjak va­csorára? — Majd keresek .valamit a hű­tőben. —: Engedd meg, hogy ma este még kiszolgáljalak. Holnaptól pár napig úgyis kénytelenek, lesztek önellátni magatokat, ■elemen hétfőn pontosan M két órakor fordult be az Üllői útról a Józsefvárosba. Amikor odakanyarodott a bér­ház elé, onnan a kapu elöl éppen elindult egy sport-sárga Volks­wagen és rögtön el is tűnt az el­ső mellékutcában. Mint az a kocsi — gondolta Kelemen —, amelyik tegnap délelőtt ott állt a balatondiósdi plébánia előtt. Ott is, itt is egy sport-sárga Volkswagen. És ha ugyanaz n kocsi? Az Aáorjáp-fiű kocsija ... Nem kellett leállítania a mo­tort: Kati már ki is lépett a ka­pun. kezében könnyű piros bő­rönddel, vékony kék kendövei a fején. — Csókolom ... A lány szeme fáradt volt. A mozdulatai is lassúak. — Rendes vagy — mondta Kelemen. — Pontos voltál. — El­indította a kocsit. — Tehát egy gyors káx'é apádnál a miniszté­riumban, puszi jobbról-balról, és indulás tovább. Addig is pró­báld olyanra maszkírozni ma­gád, mintha ■ igazán nyaralni tó­dulnál. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom