Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-06 / 31. szám

r 1976. február 6. • PETŐFI NÉPE • 6 Van, de mégsincs Dankó-múzeum? , Miért olvasnak újságot az emberek? Azért, hogy tájékozódjanak. Ennélfogva jómagam is mindent elolvasok, a vezércikkektől az apröhirekig, így búk. kantam a következő, örvendetes sorokra: „Múzeum a ,magyar nótafa’: Dankó Pista életének, művésze­tének emlékeiből. Az egykori csengődi házban, ahol néhány szép, alkotó évét töltötte.” Nosza, gondol­tam, itt az alkalom, hogy hasznát vegyem jólértc- sültségemnek és gyarapítsam hiányos ismeretei­met. Saját szememmel lássam híres-nevezetes he­gedűjét és együtt örvendezzem az örvendezőkkel, hogy lám, a csengődlek milyen okosan gazdál­kodnak a saját értékeikkel!.,. Az újsághír bizakodással töl­tött el és útközben egy pillana­tig sem gondoltam arra, hogy kíváncsiságom elé bármilyen akadály is gördülhet. Bíztam abban, hogy a faluban csak ki­tettek egy nyíllal megjelölt táb­lát, amely nyílegyenesen mutat­ja az utat az múzeumba. Téved­tem. Többszöri érdeklődés után megtudtam, hogy a múzeum a Kiskőrösi Állami Gazdaság te­rületén található, ott keressem Zsubori József gondnokot, ő a lelke a Dankó-ügynek. A gond­nok, vesztemre, éppen szabadsá­gát töltötte, a többiek pedig nem nagy hajlandóságot mutattak, hogy feltárják előttem a múze­um kulcsrazárt ajtaját. Először telefonálni kellett a kiskőrösi központba, hogy engedélyezik-e a „szabálytalan" múzeumlátoga­tást, majd miután ez is megvolt, a kulcsokat kellett előkeresni. Végre-valahára, azért bejuthat­tunk a magányosan búslakodó épületbe. Kísérőnk, a gazdaság szakácsa, elmondta, hogy a múzeum már 6 éve működik, de csak bejelen­tett turistacsoportokat fogad­nak. Miért? Nagy titokzatosan ki. bökte, hogy a „lányok miatt". Kiderült, hogy van itt a szom­szédban egy KISZ-tábor is és attól tartanak, hogy túlzottan megélénkülő turistaforgalom, nagy veszélynek tenné ki a nya­ranta náluk dolgozó diáklányo­kat. Emiatt aztán csak zártkö­rű rendezvényekre használják a Bankó-ház pincéjében berende-i zett, hangulatos csárdát is, és kizárólag „megbízható" csopor­tok előtt nyitják meg a múzeu. mot. Ügy látszik, ezzel az intézke­déssel mások sem értenek egyet. „Miért csak IBUSZ-csoportok lát. hatják az emlékmúzeumot? Vol­na egy. javaslatom, határozza, nak meg egy időpontot, amikor •oki„egyszerű, polgár” is körülnéz» i ben. Nem lehetne üveg alá he­lyezni, amíg nem késő? Végül is nem tudtam eldönte­ni, hogy örüljek vagy szomor- kodjam azért, mert van, de még­sincs Csengődön Dankó-múzeum? A szép környezet, a ház, amely­ben utolsó éveit töltötte a vi­lághírű nőtaszerző, a nagy gond­dal összegyűjtött, értékes emlék­anyag méltó rá, hogy minél töb­ben megtekintsék, élvezzék. A Kiskőrösi Állami Gazdaság ve­zetőit és tagságát dicséret illeti, hogy megmentették a pusztulás­tól, de ha eddig eljutottak, mi­ért zárkóznak el a továbblépés elől? Most, amikor egyre töb­ben járják autóval az országot és valósággal vadásznak új, is­meretlen helyek látnivalók után, igazán vétek elzárni ezt a han­gulatos helyet a nyilvánosság elől? A Dankó-csárda nyitvatar- tásával anyagilag sem fizetné­nek rá a vállalkozásra. Ügy hi­szem, és a vendégkönyv bejegy­zései szerint, nemcsak a magam nevében tanácsolom a járási ta­nács és a gazdaság illetékesei­nek. hogy keressenek jobb meg­oldást a jelenlegi, nem éppen rózsás állapotokra. Lehetőleg még a tavaszi, kirándulőszezon beállta előtt... ...... Vadas Zsuzsa 0 Zsubori József gondnok Dankó Pista ér' -ikcs hegedűjével. Azóta már megpattant rajta ai utolsó húr is! hét.” — olvasom a vendégkönyv­ben. Volt olyan látogató, akinek csak másodszorra sikerült bejut­nia: „Második alkalommal vég­re bejutottam a legendás Dankó. szentélybe, ahol élete végén élt a „vonó mágusa”. „A következő látogató szerint „Dankó emléke nagyobb propagandát. Is megér­demelne és egy burkolt bekötő utat”. Hozzáteszem, hogy a házra is ráférne a tatarozás. Kísérőm megnyugtat, hogy már tervbe­vették. a gyűjtemény kárpótol a bosszúságokért. Eredeti bútorok, kották, emléktárgyak, a falakon a híres kortárs barátok: Tömör­kény, Pósa Lajos, Ady, Juhász Gyula arcképei és a nagy dal­költőhöz írt versei, levelei. A be­jelentett látogatók fülébe mag­nóról „húzzák” a szépséges Dankó-nótákat, de az értékes tekercset gondosan elzárták. A híres hegedűt viszont bárki meg­nézheti, sőt a kezébe is veheti, ami még egy közönséges hege­dűnek sem tesz jót, hát még egy ilyen értékes ritkaságnak? „Eltörött a hegedűm, nem akar szólani...” —• sír fel a fülem­ben a híres nóta. Ez a hegedű még nem. tört darabokra,, de már jo.em,jsok.kell hozzá,.ihogy, szét- ,‘Porladjon, az »-/avatatlan i kezek­A JAllílf lfl vAMdiia. A « r.'V’T BLLkH A lUtOtAT, A BÚZA . Al-ÜA U ,r . IXK. KAüVAT liűUATJA A Mi.A.-. <• VJí«AG. A JAMAx ti Vll/Au UAlJdt RAJA WOlROtt,’ UJ i naií« - S i l'VAA A1 A KS«* HittuRJABAR (X ILUC A KA&XAÍDZT, AJK- ilAZAX MU HkXiSi CUT KAVAh-ä, k- U A . i'JíLTLK- VIKÁUTA KtUfiT A VJ JAK VAAKAK, Mi. '." A BAfífÉjítí-- A,.- ZB KALZTbflt ÜUS DSrAl.T) jOwKOkCL nuil'i BAOIAK UULIJT ki Ki-' -KFÖd< it (ILDI RAütAfc-Ki Ntft K>r 3I i,QT RAkRA CnUA lt. hluKAhAh M-útJ-HL-TT A RJ RAK A rVtOAJLAK, AMU3V AS A IUWCC MLZT.UAJAKX lUUAT.ÜI, • Egy híres kortárs író és barát, az emlék­múzeum falát díszítő gyűjteményből: Tömörkény István, (Fotó: Dolezsál László) Látogatóban a ménteleki csapatnál Megjelent a Szovjet Irodalom februári száma A Szovjet Irodalom februári száma természetesen az SZKP XXV. kongresszusának jegyében készült. Ebből az alkalomból a la­pot a pártot köszöntő verscsokor nyitja meg. Ebből is kiemelkedik Majakovszkij Lenin-poémájának részlete, amelyet az orosz eredeti mellett Veress Miklós fordításá­ban olvashatunk, s így végre ma­gyarul is ízelítőt kaphatunk e mű szelleme, eszmeisége mellett költői kvalitásából is. Meg kell még említenünk itt a kitűnő litván költő, Eduardas Miezelaitis Ember című versét is. amely Tandori De­zső tolmácsolásában szólal meg, s a korszerű kommunista ember- eszményt rajzolja. . Ugyancsak elválaszthatatlan a kongresszustól Alekszandr Gel- man drámájának, az Egy pébé- ülés jegyzőkönyvének közlése. A darab azzal indul, hogy egy épí- tőbrigád nem hajlandó felvenni a prémiumot. E példátlan eset meg­vitatására gyűlik össze az üzemi pártbizottság, s jut el a vita során a szocialista demokrácia legalap­vetőbb kérdéseinek felvetéséig. S e kérdések közül is a legfontosabb: vajon elég érett-e a munkásosz­tály arra, hogy beleszóljon a saját üzeme, a saját munkahelye dol­gaiba. S a darab végül azt bizo­nyítja, hogy a Potapov-brigád nemcsak erre érett, hanem még messzebb lát. mint az üzem ve­zetői, a szűkös vállalati érdek, a tervszámok nem egészen tiszta eszközökkel történő „lesírásával” szemben látja a népgazdasági ér­deket. A szovjet szerzők művei mellett Köpeczj Béla, Baranyi Ferenc és Fekete Gyula mondja el gondo­latait a szovjet párt soron levő kongresszusával kapcsolatban, s ezenkívül két kongresszusi kül­dött. Olesz Honcsar és Alekszandi Fokin portréját, életútját olvas­hatjuk a lapban. Folytatódik az orosz és szovjet irodalom magyar fordítóit bemu­tató sorozat a Makai Imrével ké­szített beszélgetéssel. Tolsztoj, Dosztojevszkij, Solohov és annyi más orosz és szovjet író foditójá- tól nemcsak munkájáról, de éle­téről. s a történelemről is sok ér­dekeset tudunk meg, hisz Makai Imre például tagja volt a legen­dás hírű Görgey partizán zászló­aljnak. Marianna Sztrojeva és Horvai István párbeszéde a Csehov-dara- bok magyar és szovjet rendezési problémáiba, Csehov értelmezésé­nek gondjaiba enged bepillantást, Kazimir Károly pedig Tovsztono- govról ír izgalmas emberi és szak­mai portrét. Különösen gazdag a folyóirat Szemle-rovata. Olvashatunk itt a közelmúltban megjelent Lipatov- regényről, amely megjelenésekor a Szovjetunióban heves vitát vál­tott ki. hiszen a Legenda az igaz­gatóról az új típusú, könnyedebb, de célratörőbb vezetési módsze­rek mellett tör lándzsát. Ezenkí­vül két recenzió a lap következő, márciusi számában megjelenő művet harangoz be: Vlagyimir Lavrov Valentyin Raszputyin re­gényéről. Vaszil Bikov pedig Csin- giz Ajtmatov új kisregényéről ír. Z. L. A szép, napfényes tiszta iskola, ahová a ménteleid úttörők járnak — néhányan 5—6 kilométeres tá­volságról — közigazgatásilag Kecskeméthez tartozik. A félmé­teres hóban kerékpárt toló, isko­lába siető gyerekek azonban egy­értelműen azt bizonyították: ta­nyai iskola az övéké, annak min­den csendjével, örömével, a távol­ságokból adódó gondjával együtt. Csaknem kétszáz úttörő és kis­dobos tartozik az iskolában te­vékenykedő 5370 számú Ságvári Endre úttörőcsapathoz. A végző­sök tablóival díszített folyosóra nyíló tantermekben a nagyszünet idején látogatjuk meg az elsősö­ket, másodikosokat. — Milyen a kisdobosok nyak­kendője? — kérdezzük. — Kék! — zúg a válasz. Megtudjuk továbbá, hogy a kisdobosnak gyönyörű az egyenru­hája: habfehér az inge, tiszta, kék szoknyát, illetve nadrágot hord. Van csatos öve, sípja, sárga zsi­nórral, ami pedig a legfontosabb: különböző megbízatásai vannak az őrs-, a raj- és a csapatvezető­től. — Miről lehet biztosan megis­merni a kisdobost? — szól ^ a következő kérdés. Copfos szőke lány keze lendül a magasba: — Arról — feleli —, hogy aki kisdobos, az sohase hazudj (Így mondja. Parányit töpreng, majd hozzáteszi: ez elég nehéz...) Ki­derül az is. hogy az itt élő kis­dobosok nagyon sokat segítenek szüleiknek. Legtöbben bevásárol­nak, jókora csomagokkal indul­nak haza. A szép szabatos mon­datokkal felelő Hábencius István néha több nagy kenyeret is visz haza, „így segítek az otthoniak­nak”, mondja . A csapat tagjainak egyik büsz­kesége a háromévi munkával létrehozott sportpálya. Kész tehát a kézi- és röplabdapálya, a futópálya, valamint a magas- és távolugrók helye. Most újból munkához láttak: könnyűvázas elemekből tornatermet alakíta­nak ki. A gyerekek készítette naplók igazán mintaszerűek. Különösen sikerültek az eseményeket, kirán­dulásokat, táborozásokat megörö­kítő részek. Ez az úttörőcsapat ugyanis egyedül képez egy tur­nust a kecskeméti csapatok vál- tóláborában. Nagyszerű kapcso­latot alakítottak ki a helyi Kos­suth Termelőszövetkezet vezetői­vel, az itt dolgozó szülőkkel. Így az ellátás gondjait ötletesen old­ják meg: otthonról visznek élel­met, a vállalkozó kedvű. ' édes­anyák pedig főznek valameny- nyiükre. (Egy pajtás táborozása A Mongol Tudományos Akadé­mia történettudományi intézete és a Szovjetunió Tudományos Aka­démiájának orientalisztikai inté­zete közösen készít monográfiát a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom 60. évfordulójára. „A mon­gol—szovjet kapcsolatok történe­ilyenformán csak száz forintba kerül!) Amint megtudtuk, jó a kapcso­lat az ifikkel is. Az iskola hajda­ni úttörője Kovács Erzsiké és Kazla Gizi rendszeresen vissza­jár, mindenben segítségére van a pajtásoknak. A ménteleki látogatás legna­gyobb élménye az úttörőtanács tagjaival való találkozás volt. A tizennyolc tagú, havonta ülésező testület elnöke Dudás Ernő hóla-- pátolásból érkezett: a szünetben szabaddá tették az egyik bejára­tot. Pirosra gyűlt arccal számol be az elmúlt esztendő legsike­resebb akciójáról a csillagkereső túráról. Úgy tűnik, Kovács Eni­kővel együtt nagyszerűen értik, érzik a mozgalom lényegét, moz­gósító erejét. Tudják, hogy a. KISZ-életre készülnek, ezért en­nek minden mozzanatát magu­kévá teszik, majd ismertetik a csapat tagjaival. Kereslek és ta­láltak kapcsolatot egy K.ISZ- alapszervezettel, annak titkárával, Szilassy Györgynévél, a megyei állattenyésztési felügyelőségen. Terveikről is szóltak. Veretnék felvenni a kapcsolatot több haj* dani úttörővel. Nyomoznak az első itt megalakult úttörőközös­ség után is — szeretnék meg­tudni, hogyan dolgoztak, milyen kirándulásokat szerveztek, ját­szottak, milyen terveik voltak, hogyan osztották meg a feladato­kat az 50-es évek elején itt tanu­ló úttörők. Az iskolában nagyon jó a sportélet. A lövészszakkörre lá­nyok is járnak. A sportkörősök hetenként két alkalommal talál­koznak, Kozla Lukács tanár Irá* nyitásával edzenek, használják a maguk építette pályát. Végül az iskola igazgatójával, Kovács Istvánnal és a csapatve­zetővel, Csókás Sándornéval be­szélgetünk. Mindketten évtizedek óta tanítanak, dolgoznak a moz­galmi munka sikeréért. Amint az igazgató mondja, ebben az isko­lában sikerült a tanítást és az úttörőmunkát szinte tökéletesen összehangolni. A csapatvezető di­cséretére szóljon, hogy minden lényeges mozzanatot a tantestü­let tagjaival jó előre megtárgyal, így soha nem fordul elő, hogy szakköri munka, vagy egyéb, tan­anyaghoz kapcsolódó tevékeny­ség időpontja „keresztezné” _ a raj- vagy őrsi foglalkozások rendjét. Ebben az úttörőcsapatban el­ismerik. jutalmazzák, dicsérik a rajvezetők tevékenységét, ez pe­dig egyértelműen jó hatással van az egész csapat munkájára! Selmeci Katalin te” rímmel. A nagyszabású mű első része a szocialista világ­rendszer kialakulása előtti idő­szakkal. míg második része Mon­gólia legújabbkori történetével és a mongol—szovjet kapcsolatok je­lenével is foglalkozik. (BUDAPRESS—MONCAME) Mongol—szovjet tudományos együttműködés (Életkora: 18 (65.) — Ne lepődj meg, nem tudom! Az ottani kollegáknak nem szen­záció a harmincnyolc fok se, én meg nem vagyok mérvadó. Egy­ezer tizennyolc foknál azt hittem, most januárban, hogy perceken belül véget ér az ifjú életem, más. kor meg a huszonnyolc fokot se éreztem tragikusnak. Olyankor élég pocsék, ha hordja a havat, bele a millió kristályt az ember képébe. Akkor előveszem a póf- sálat, felkötöm az orrom elé, a prémsapkát <a homlokomba rán­tom, csak a szemem látszik ki a maszkból. Bogárnak már mond­tam, hogy vigyázva kel! öltöz- ködni, akkor nem változik az európai test halmazállapota. Ez a kávé, igazat mondtál, ünnepi mi­nőség hazai viszonylatban is... © Azt akarta közölni, hogy még mindig belém van esve. Imre a legjobbkor érkezett. Most már nem fogok kettesben maradni ezzel a sráccal. Mert képes lenne végigmondani. Egy évig edzett, hogyha hazajön, megmondja. Bele­sápadt, ahogy hozzákezdett. Egy pillanat alatt eltűnt az arcáról á jó színe. Szegény srác. Klassz feje van. Tíz az egyhez merem fogadni, hogy elsöprő sikereket arat a női nem igényesebb réte­geiben. Azoknál a csajoknál, akik buknak az értelmes krape- kokra. Treffnek ugyanolyan okos szeme van, mint Bandi- bácsinak. Ahogy itt ülnek egymás mellett, mintha egy idősebb testvér len­ne és egy fiatalabb. Pedig nem is hasonlítanak egymásra. A sze­mükön kívül talán még az arcuk szerkezete. Magas homlok, erős szemöldökcsontok, erős és egy ki­csit hajlott, csontos orr. Persze csak annyira hasonlítanak, amennyire két jó fej hasonlít. Treff is gyorsan meg fog őszülni, máris látok ősz szálakat a sűrű barna hajában. Bandi bácsi az idősebb, .mégis Treff az ideges kettőjük közül. Látom az orrán. Nem remeg, csak időnként meg­megmozdul az orreimpája. A ke­ze is ideges. Csontos ujjal van­nak. Nem tud róla, hogy a térdén dobol az ujjaival. Gyűrűje van, pecsétgyűrű-forma. Persze, gyű­rűsen végzett. Tavaly Imre or­dítva rohant haza, hogy Treff gyűrűsen végzett. Vagy tavaly­előtt. Igen, tavalyelőtt, hiszen Tamás egy évvel később végzett. És nem is az elsők közt. De van más különbség is.. Treff azt ta­nulta és azt csinálja azóta is, amit a hivatásának nevezett ki. Tamás pedig nem azt csinálja, mert Anna néni nem engedte, hogy megvalósítsa magát./ Ki az a Kolmogorov, akiről Treff be­szél? — Kolmogorovval szemben is vannak fenntartások. Filozófiai szempontból. Eldöntetlen a vita, hogy azonos-e a valószínűtlenség és a bizonytalanság. Az informá-. cióelmélet és a matematikai sta-" tisztika összefüggései... Ezt csak az apu érti. — Heisenberg indetermináeiól elvéről sincs még lezárva a vita. Éppen az alapprobléma körül fo­rog ... Az apu lenyűgözően tájékozott. Treff pedig már a harmadik whiskyt önti bele magába, és a szeme se rebben. Marandandóan józan és okos a szeme. Az ilyen szem nem tud ábrándozni. Most rám néz, közben az apura figyel, átpillant Bandi bácsira, aki szin­tén bele tud szólni ebbe a mate­matikába, mindig érik az embert meglepetések... de már megint engem néz, és már tudom, ml az ábra: Treff szeme kíváncsi szem, az ilyen szemek mindent meg akarnak fejteni. Hiába néz, engem nem tud za­varba ejteni. Nem érdekel, sejt-e rólam valamit. Ha mindent tud­na, az se érdekelne. Holnap ne­kem fel kell feküdnöm arra a* asztalra... Három évig sohase volt baj. Ta­más belebúgta a fülembe, hogy legyek nyugodt, 5 vigyázni fog rám. Nem is értettem. Hogyan van az. hogy teljesen elveszti a fejét, és közben mégis oda tud figyelni,- hogy baj ne legyen? Akkor is hazudott, amikor elhi­tette velem, hogy Ő sincs itt a földön? Nem bírom tovább állni Treff szemét. Lehet, hogy most én sá­padtam el. Lehet, hogy Tamás a három év alatt szeretkezés köz-» ben is mindig hazudott? Még a mámora sem volt őszinte? Miért nem éreztem meg, hogy ott a Hernád utcai kopott rekamién is mindig hazudik? Annyira egy- gyé vált a természetével a hazug­ság, hogy már ő maga is elhitte, hogy nem hazudik? Ezért volt meggyőző, ezért nem fogtam gya­nút egyszer se? Hát akkor mi marad ebből a három évből? Csak az undor, semmi más? Ha­zug ölelkezés három éven át. és csak a vége felé. valamikor két hónapja vagy két és fél hónapja egyetlen őszinte őrület, nz ide­geiben: akkor az egyszer, amikor nem' vigyázott? Alig van levegő ebben a szobában, pedig sarkig tárva az erkélyajtő. Mindenki ci­garettázik. én is. de csak én nem kapok levegőt. Kimegyek az erkélyre. El kel­lene tűnnöm itthonról. Azt kelle­ne, igen, járni egyet, és azt se tudni közben, merre járok, rá­bízni a lábamra, hogy vigyen, amerre visz. Ha még Öt percet itt ülök ezen a széken ebben a szédítő cigarettafüstben, egyszer- csak észre se veszem, és lefordu­lok a padlóra, mint egy halott. Elmegyek. Járok egyet. Ahhoz talán lesz még erőm, hogy elné­zést kérjek mindenkitől és azt mondjam nekik, hogy kénytelen vagyok bizonyos rövidesen ese­dékes kötelezettségeim miatt el- bújdosni a szobámba. Aztán ké­sőbb észrevétlenül kislisszolok a házból... © — Hát te? Taxira vársz? Te­lefonálhatok taxiért? — Nem, — Negyedórája elköszöntél Treff. Amikor én otthagytam a társaságot. Azóta itt szobrozol a kapuban? — Téged vártalak. Biztos vol­tam benne, hogy lejössz. — Nem is igaz. Egyáltalán nem lehettél biztos benne, hogy lejö­vök. Valid be. — Bevallom. Csak álltam itt, és akartam, hogy gyere le. Elkí­sérhetlek? Ha nem zavarlak. Nem fogom megkérdezni, hová mégy. — Sehova se megyek. Levegő kell nekem. Jöhetsz velem, ha ráérsz. Mi a késő esti programod? — Nincs programom. Ha nem tanácsolsz el, melletted maradok. Valami van benned, az egész vi­selkedésedben, Bogár, ami nem hagy nyugton engem. — Elrebegtem már neked, hogy fáradt vagyok. Te is hajtot­tál az érettségire, utána rögtön neked is hajtanod kellett az egye­temi felvételire. Csak te már rég elfelejtetted. — Nagy hajtást vágtam ki, az biztos. — Na látod. Én meg nem va­gyok olyan okos fej, mint te. Számítsd ki a matematikai zse­niddel, mennyivel nagyobbat kell nc-kem hajtanom. — Nem ez a zűr. nálad, Bogár. — Hanem micsoda? Leprafol— tokát észlelsz a homlokomon? — Induljunk el valamerre. — Ha megfelelnek neked ezek a szűk józsefvárosi utcák... En szeretek lógni itt a környéken. Négy-öt év, maximum tíz, le fognak itt bontani mindent. To- rouyházak lesznek, mint már amott, eltűnik a régi Józsefváros, ahol születtem, felnőttem... — Majdnem azzal fejezted be, hogy... ahol megöregedtem. Mi bajod Bogár? Nem kíváncsiság­ból faggatlak. — Hanem? Fél órája állapítot­tam meg, hogy neked kiváncsi szemed van. — Pontatlan a kifejezés. Oda­figyelek mindenre és mindenki­re, ennyi az egész. Terád különö­sen odafigyelek, akár tetszik, ne­kem, akár nem. — Hányadik vagyok a tömeg­ben? Azoknak a tömegében, akikre odafigyelsz? — Egyedül vagy. Nem jó ne­kem így, de nincs módom változ* tatni ezen az összeállításon. Nem is akarok, ez az igazság. Ha akartam volna, öt év alatt tin* szer is változtathattam volna. Pró­báltam is. Senki se kellett. Stabil maradt a pozíciód. — Meglepsz. Sohase mondtál ilyen szövegeket. (folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom