Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)

1976-02-29 / 51. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1976. február 29. Milyenek a magyar magnók? Egyik ismerősöm elhatározta, hogy magnót vásárol. Végi járt néhány fővárosi szaküzletet, és örömmel látta, hogy a kínálat gazdag. Van. márkás külföldi és hazai gyártmányú sztereokészü- lék, kicsi és nagy, olcsóbb és drágább, reprezentatív külsejű és egyszerűbb kivitelű magnó, kinek-kinek az ízlése és a pénz­tárcája szerint. „Mégis melyiket érdemes megvenni?" — faggat­ta az eladókat, akik mintha csak összebeszéltek volna, a nyugati típusokra esküdtek. ■ Ismerősöm fájó szívvel hozta tudomásukra, hogy nincs módjában ötezer fo­rintot áldozni erre a célra és vett egy magyar magnót, az eredeti áron alul, és az eladók javasla­tai ellenére. Nem bánta meg. Csak azt nem érti, hogy kereske­dőink miért kezelik ennyire mostohán ezt, a külföldön is ke­lendő termékünket? Mi az oka annak, hogy a bol­tokban időszakos árengedmény- tiyel árusították a magyár mag­nókat? — érdeklődöm Gémes Sándortól, a Budapesti Rádió- technikai Gyár kereskedelmi igazgatójától. — Nem a gyártmányok minő­sége ellen merült fel kifogás, az üzletek túltelítettségére hivat­koztak. A gyár kecskeméti részlegét, ■ahol a magnók készülnek, emi­att nem érte anyagi károsodás? — Ettől nem kellett tartani, a kereskedelem a saját számlá­jára. vállalta az árengedményt. Önök mivel magyarázzák ezt? Valóban elszámították magukat a belföldi megrendelők és töb­bet igényeltek, mint amennyi el­adható, ami azzal hozható össze­függésbe, hogy csökkent a fo­gyasztók érdeklődése, vagy a készülékek tényleg nem elégítik ki az igényeket? — A gyár véleménye termé­szetesen nem azonos a kereske­delemével. Szerintünk egyálta­lán nincs telítődés, sőt, hamaro­san hiány lesz magnókból. Ta­valy az is közrejátszott az érté­kesítésben, hogy valamivel több nyugati tőkés importra kaptak lehetőséget ebben a cikkcsoport­ban. Az idén ez kevesebb lett, a következő években előrelátható­an helyreáll az egyensúly. Gyárt, mányaink műszaki színvonala egyébként semmivel sem gyen­gébb a nyugati készülékekénél, sőt helyenként még jobb is, — ezt igazolja nagy arányú expor­tunk is — legfeljebb a külső forma hagy még kívánnivalót, de ezen is igyekszünk .segíteni. Tudomásom szerint a magyar kereskedelem, az idén nem ren­delt sztereomagnókat a vállalat­tól? Ez nem veti vissza a kecs­keméti gyár munkáját? — Igen, a dolog valóban igy fest, s ennek a következménye, hogy az idén mindössze 17 ezer sztereomagnetofont gyártunk ex­portra, a tavalyi 32 ezer darab helyett. A dolgozókat nem érinti, a gyár kapacitása ki lesz töltve. Nem sztereót, hanem mást gyár­tunk helyette, olyat, amit eddig is, csak jóval nagyobb mennyi­ségben. Például magnetofon- részszerelvényeket. A magnófe­jek gyártása a tavalyi 620 ezer párról az idén 850 ezer párra emelkedik. Előkészítettük a szte­reófejek. exportját is, ebben az évben mintegy 30 ezer darabot szállítunk, elsősorban nyugati or­szágokba. Amíg tavaly 60 ezer darab mechanikát készítettünk exportra, az idén 80 ezer darab eladásával számolunk, ezen felül 20 ezret adunk a Videoton gyár­nak, belföldi felhasználásra. A fiatalok körében nagyon népszerűek az MK 25-ös tinéd­zsermagnók. Egyetlen „hibájuk", hogy nem bömbölnek olyan han­gosan, ahogy ezt az ifjabb kor­osztály elvárná tőlük. 0 A népszerű MK—25-ös tinéd­zsermagnók. — A minőségre. Mert egy piacra bekerülni aránylag köny- nyű, de ottmaradni nagyon ne­héz. Ennek két feltétele van, az egyik a minőség, a másik a szál­lítási határidők 100 százalékos betartása. Gyorsan, jó minőség­ben, megfelelő áron szállítani — ezek azok a dolgok, amelyek versenyképessé tehetnek bennün­ket mindenütt. Az eddigi ered­ményeik alapján bátran mond­hatom, hogy a kecskeméti gyár eleget tud tenni ezeknek a kí­vánalmaknak is. Az elmondottak alapján nem szorul bizonyításra, hogy milye­nek a magyar magnók? Ha a nyugati országokban — egyebek között Svédországban, az NSZK- ban, — szívesén rendelnek, sőt nagy tételben, magyar készüléke, két és alkatrészeket, egyszerűen érthetetlen a hazai kereskede­lem hűvös tartózkodása. Már csak azért is, hiszen nemrég elemző felmérést közölt egyik tekintélyes szaklapunk, amely­ben ismertette a különböző gyártmányú magnetofonok mű­szaki tulajdonságait, a felsoro­lásból kiderült, hogy a kecske­méti gyár termékéért nem kell szégyenkeznünk, műszakilag fel­veszi a versenyt a legjobbakkal, sőt néhány márkásnak hitt típust maga mögé szorít. Semmi, képpen sem ártana, ha a fo­gyasztókat erről- tájékoztatnák, ahelyett, hogy még a saját bolt­jainkban is egyoldalúan a kül­földi gyártmányoknak csinálnak, propagandát. Vadas Zsuzsa ► Az MK—43-as sztereomagne- tofonok ellenőrzése a BRG kecskeméti gyárában. — Erről sem feledkeztünk el. Az új, MK—25 a típusnak már jobb a hangereje. A következő időkben tervezendő tinédzserké­szülékeknél is elsődleges a hang­erő növelése. Az MK—25,a tí­pusból egyébként az idén 48 ezer darabot gyártunk, ebből 30 ezer megy belföldre', a többi ex­portra. Űj típusokat nem terveznek?' — Pillanatnyilag csak a gon- H dolatával foglalkozunk. A szte­reómagnók viszont két tovább­fejlesztett változata is készül, az idei BNV-n mutatjuk be a kö­zönségnek. Az NDK rendelt be­lőlük nagyobb mennyiségben, de érdeklődnek az arab országok és a spanyolok is, A kecskeméti üzem tehát zöm­mel exportra termel.. Mire kell összpontosítania a figyelmét? EGY NAP HELYETT HÁROM ÓRA Szállítók és szállíttatok összefogása A kecskeméti vasútállomáson, a forgalmi iroda előtt egy kék expresszvonatnak int búcsút a forgalomirányító tiszt, miközben az állomásépületből targonca kanyarodik ki, hogy csomagok­kal várja a szegedi személyt. Jó kétszáz méterrel odébb, a Szolnoki úti aluljáró fölött dü­börgő darus kocsik, teherautók remegő sárvédői tűnnek fel, s is­métlődő kiáltások hallatszanak: — Vigyázz!! Ne bújkálj az üt­közők között! Harmincötezer vagon áru Csupa nyüzsgés, csupa mozgás ez a térség, melynek rakodóvá­gányai — a „kis csonka”, a „nagy csonka” és az új vágány — az állomáshoz tartozó ipar­vágányokkal egyetemben, tavaly 35 430 rakott vagonnak adtak he­lyet. A sok ezer kocsiban temérdek áru érkezett! Ahhoz, hogy a rengeteg külde­mény az üzemek, a gyárak rak­táraiba és a bolti fogyasztókhoz eljuthatott, sok embernek föl kellett gyűrnie az ingujját! Vas­utasoknak és szálltatoknak egy- arán. — Fáradságos esztendőt hagy­tunk magunk mögött! — mondja Győry László főfelügyelő, szállí­tási vezető, amikor arról a dere- kas munkáról tájékoztat, ame­lyet a vasút és a szállíttató part­nerek közti jó, megbízható, ‘kap­csolat, valamint a szorgos együtt­működés juttathat sikerre min­den évben. — A legeredményesebb össze­fogást a Volánnal, a Kecskeméti Konzervgyárral és a Baromfi- feldolgozóval teremtettük meg. A Volán az állomásra érkező árunak több mint a felét rakja ki és továbbítja is mindjárt a címzettekhez. Jutalmul rakodási kedvezmény A konzervgyáriak meg a volá- nosok teljesítették azt a vállalá­sukat, hogy az elmúlt évnegyed­ben rakott kocsijaiknak legalább a négyötödét állásdíj-mentesen ürítik ki. Jutalmul 1976 első ne­gyedévére rakodási kedvezményt kaptak. Ez azt jelenti, hogy a Volán a KÉV iparvágányán, a konzervgyár pedig teljes iparvá­gány-hálózatán 5 helyett 12 óra alatt rakhatja ki a küldeménye­ket fekbérmentesen. Elmondja a szállítási vezető, hogy a rakodás gyorsabbá, ész­szerűbbé tételének több kedvező jele is tapasztalható. Amíg a konzervgyár nem vett részt a ra­kodólapos szállításban, vagonra- kói egy kocsi befőttes üveget egy teljes nap alatt tudtak csak ki* rakni. Mióta pedig rakodólapra helyezve érkezik hozzájuk az üveg, egy kocsit 2—3 óra alatt könnyen kiürítenek. Késedelmeskedők Még gyorsabbá és gazdaságo­sabbá lehetne azonban- tenni a kocsifordulókat, ha egyik-másik vállalat, nem rakodná még min­dig patópál módjára. A MEZŐ­GÉP Vállalatnak például ilyen tételek szerepelnek a bírságjegy­zékén: i25 óra, 81 óra, 34 óra, 36 óra kocsiállás. Ezek a késedel­meskedés miatt elszalasztott órák bizony nem kevesebb, mint 13 ezer forinttal érnek fel. Sok egyébre lehetett volna költeni ezt a pénz! Miközben kirakják a bútort, a cementet, a cserepet, a téglát, a rizst, a sört, meg a betoneleme­ket, az állomás kereskedelmi al* kalmazottai jó gazda módján ügyéinek a megtermelt értékre. Hiszen sok pénzt érő árukat rej­tenek a vagonok. Ezekre négy vasúti raktárnok — Kovács László, Molnár József, Sárközi Béla és Gáspár Imre — ügyel, egymással 12 óránként váltva a nehéz szolgálatot. Odaadó, lelki- ismeretes vasutasok. Nem egy­szer zuhogó esőben, vagy der­mesztő hidegben is helytállnak az aluljáró fölötti őrhelyükön. Várják a megürült kocsikat Most éppen Gáspár Imre jön, s jelenti: — Főnök elvtárs, nyolcvan ra­kott vagon maradt felbontatla­nul tegnap estéről. S ma reggel ehhez újabb nyolcvan érkezett! — Jó hosszan felsorakoztak, látom! — tekint szét a főfelügye­lő. — De emlékszikbe, Imre: volt olyan napunk is, amikor 200 va­gonnal kellett megbirkózni! Majd így szól, fölemelve a hangját, hogy a gépek dübörgő, morajló zaján át minél többen meghallják: — Munkára föl, emberek, 11-kor itt a mozdony! Jön az üres vagonokért! Sokhelyütt várják ma is a megürült vasúti kocsikat... Kohl Antal tozó „folyosókat”. Itt fényesbarna kilóscipók polcai közt szippant­juk az igazán ínycsiklandozó ke­nyérillatot, amott kerekes da­gasztóüstök közt ügyeskedünk elfelé. Minél kevesebb lisztport, esetleg tészacsipetet vigyünk ma­gunkkal emlékül a kabátunkon. Ahol pedig a pogácsabarna mé­zes süteményt „lapátolja” kér mencéből emeletes polcállvány­ra egy fehér munkaruhás kis­lány, Fáber Ferenc üzemvezető­helyettes segít eligazodni a lá­tottakon. Aztán a változást ecseteli. Hi­telesén, hiszen 16 esztendeje dol­gozik már itt. Csakhát milyen más világ volt itt még 4—5 éve is.' A két „személyes” kenyér­boltban ma hatan szolgálják ki a mind népesebb vásárlóközönsé­get — kilós kenyérrel, pék-, ,sőt cukrászsüteménnyel, zsemlemor­zsával, mézessel, hogy csak az elejét említsük. A sütőüzemben 25—30 ember szorgoskodott azelőtt — most már kétszerannyi. Három műsza­kos a pékség. Kenyérből 50 má­zsa, süteményből 8—10 ezer da­rab, prézliből 16—18 mázsa a napi „termés”. Mézest — amiből még csak tavaly kezdtek gyár­tani az NDK-nak — ma már ha­zai fogyasztásra is sütnek; 350 kilót naponta. Zsemlemorzsáju­kat, a honi 'háziasszonyokon kí­vül, a svédek is megszerették. — No és a kenyerüket? — Nemcsak Szabádszállást, hanem Fülöpszállás, Soltszent- imre, s a környékbeli tanyák né­pét is ellátjuk kenyérrel, péksü­teménnyel. Mikor kikísér bennünket az üzemvezetőhelyettes, a bolt előtt, s az út túlsó oldalán parkoló gépkocsikra esik pillantása. Sze­me sarkából is kivillan az elége­dettség. Az egyik személyautóba két fiatalasszony pakolássza be a két hónaljra való cipóadagot. Ropog a négy kenyér héja, míg elhelyézik az ülésen, s néhány morzsapikkely szét is pattog. Annyi baj .legyen. Már is ülnek be, mert Fáber Ferenc udvaria­san biztatja őket. Húzzanak ki­csit föntebb; kell a hely a követ­kező kocsinak. Tóth Istváp Kapós a kenyerük Csorba Jánossal, Szabadszállás nagyközség pártbizottságának el­ső titkárával gépkocsira várva beszélgetünk a főtér egyik sar­kán. A szép napsütés az új eme­letes házak sorára viszi a tekin­tetet. Színesek, fiatalosak az egy­re „kissebbedő” régi környezet­ben. Betonutak kereszteződnek, s Ágaznak le egymásból. Csak úgy porzanak tova rajtuk az autók. — Emlékszem, úgy nyolc-tíz évvel ezelőtt micsoda porsivatag volt még a központ is. — Por azért még mindig jócs­kán van — szerénykedik a párt- titkár, s élő illusztrációként ve­lem együtt fordítja el fejét az újabb és újabb jármüvek kavar­ta porfelhőcskétől. Ebben maradunk. Már ami a port illeti. — De aki jó pár éve nem járt Idehaza, nehezen ismerne rá a nagyközség egyik-másik fertá­lyára —- állítom kérdő hangsúly- lyal, s az új lakóházakra, a ta­nácsháza mögötti irányba intek, ahol fényes kirakatsor váltotta fel az öreg utcarészt. Erre Csorba János is rábólint. — Az már biztos... Időtöltésből’ azt vesszük szám­ba, szinte ujjainkon »ellenőriz­ve, hány szolgáltató és kereske­delmi létesítménnyel is gazdago­dott) Szabadszállás a IV. ötéves terv során. Mert induljunk ki csak abból, hogy a lakossági jö­vedelmek a tervidőszakban meg­haladták a tervezettet. Évenként, több mint 6 százalékkal nőtt a reáljövedelem. Ez viszont például a kiskereskedelmi forgalomnak is a vártnál nagyobb arányú nö- vekeu- ’t eredményezte. Éven­ként í2,—13 százalékos volt_ az emelkedés. Bővült a bolthálózat, javult a tanyai boltok áruellátá­0 Alul kenyér-sütemcnybolt, az emeleten iroda és szolgálati lakás. Lent — mögöttük a sütőüzem. (Szilágyi Mihály felvételei.) sa. Nem valósult meg azonban a tervbe vett élelmiszeráruház épí­tése. — De el nem marad ez sem. Oda fog kerülni — mutat az egyik forgalmas pontra a párttit­kár. A felsorolás végeztével meg­kérdezem. — Melyik új létesítményről nem közöltünk még fényképet a Peltőfi Népében? Igen gondos újraszámolás után is az derül ki, hogy csupán egy van ilyen: a kenyér-sütemény- bolt, illetve a megnagyobbodott hozamú sütőüzem. Hivatalos ne­vén a Kalocsa és Vidéke Sütő­ipari Vállalat szabadszállási te­lepe. Pótoljuk a mulasztást. Szétné­0 Készül a kilós kenyér. zünk a gusztusos, csempés üz­letben, aztán a kemencék fűtöt­te pqékműhelyekben járjuk a vál* Ágak hálójában (Pásztor Zoltán felvétele) Fő ágazat a juhászat 0 Seres István az akasztói Béke Szakszövetkezet főkönyvelője. Az akasztói Béke Szakszövet­kezet a helyi és környezeti adott­ságoknak megfelelően alakítot­ta ki gazdálkodását. — Mást nem is tehettünk vol­na — mondja Seres István fő­könyvelő. — A több mint 2 ezer hektár közösen művelt területből 1800 hektár a rét és legelő. Ez a juhtartásnak kedvez, de erre ösztönöz bennünket az új sza­bályozórendszer, meg a hagyo­mány is. Az itteni emberek ér­tik a juhászat csínját-bínját, o tudomány apáról fiúra szállj A mai fiatalok azonban az apáik­tól átvett fogásokon kívül már korszerű iskolákban gyarapítják tovább a követelményeknek megfelelő tudást, ösztöndíjasa­inkat a gyomai szakmunkásképző iskolában taníttatjuk és szeret­nénk megoldani a felnőttképzést is. Erre szüjeség van, ha fejlőd­ni akarunk. A mezőgazdaság többi ágazatától a juhászat sem maradhat el. Nekünk pedig egye. nesen létkérdés. — Miben különbözik a mai ju­hászat a régitől? ' — A tenyészállományt tovább­ra is külterjes viszonyok kö­zött tartjuk, de a bárányhizla­lás belterjes. Ez annyit jelent,' hogy a hagyományos takarmá­nyozás helyett táppal etetjük a kis állatokat. Az anyajuhokat sűrűbben elletjük, mint koráb­ban. Erre szükség van, mert a bevétel fő forrását a szaporulat és nem a gyapjú képezi. A pe­csenyebárány jó exportcikk, so­kat szállítunk belőle Franciaor. szágba, Svájcba és a Közel-Ke­letre. _ Mennyit terveznek az idén? — Az elmúlt esztendőben 1100. at értékesítettünk, ebben az év­ben pedig kilencszázzal többet. Azért csak ennyivel, mert az anyajuhállományunkat is állan­dóan fejlesztjük. 1980-ra saját szaporulatból szeretnénk 6 ezerre növelni a jelenlegi négyezres törzsállományt. Tervezzük egy negyedik juhtelep kiépítését és törekszünk a beruházás olcsó megvalósítására, mert a kedve­zőbb értékesítési körülményeit között sem bírja el a juhászat a drága építkezést. A jelenlegi ho- dályok többségét is a régi épü­letekből alakítottuk át. Ezekben gépesítettük a takarmánybehor- dást és a trágyakihordást, az újakat azonban maximálisan gépesítjük. — A legelő javítására is gon­dolnak? — A juhállomány növelésével együtt kialakítjuk a rét- és le­gelőgazdálkodást. Tavaly vásá­roltunk egy Szekszárd típusú öntözőberendezést, hogy aszály esetén se égjen ki a gyep, és megtudjuk termelni télre a szé­nát. Jelenleg másfél évre elegem dő takarmánykészletünk van és a szántóföldön olyan növénye­ket termelünk, amelyre á juhá­szainak szüksége van. Az elmúlt két esztendőben az akasztói Béke Szakszövetkezet jó gazdálkodásáért egymás után el­nyerte a Kiváló szakszövetkezet címet. Ezért dolgoznak az idén is, • reméljük, sikerül.- B. Z. * 0 Speciális gép „gyúrja” a mézes sütemény „tészta­lemezét”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom