Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-29 / 51. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1976. február 29. Milyenek a magyar magnók? Egyik ismerősöm elhatározta, hogy magnót vásárol. Végi járt néhány fővárosi szaküzletet, és örömmel látta, hogy a kínálat gazdag. Van. márkás külföldi és hazai gyártmányú sztereokészü- lék, kicsi és nagy, olcsóbb és drágább, reprezentatív külsejű és egyszerűbb kivitelű magnó, kinek-kinek az ízlése és a pénztárcája szerint. „Mégis melyiket érdemes megvenni?" — faggatta az eladókat, akik mintha csak összebeszéltek volna, a nyugati típusokra esküdtek. ■ Ismerősöm fájó szívvel hozta tudomásukra, hogy nincs módjában ötezer forintot áldozni erre a célra és vett egy magyar magnót, az eredeti áron alul, és az eladók javaslatai ellenére. Nem bánta meg. Csak azt nem érti, hogy kereskedőink miért kezelik ennyire mostohán ezt, a külföldön is kelendő termékünket? Mi az oka annak, hogy a boltokban időszakos árengedmény- tiyel árusították a magyár magnókat? — érdeklődöm Gémes Sándortól, a Budapesti Rádió- technikai Gyár kereskedelmi igazgatójától. — Nem a gyártmányok minősége ellen merült fel kifogás, az üzletek túltelítettségére hivatkoztak. A gyár kecskeméti részlegét, ■ahol a magnók készülnek, emiatt nem érte anyagi károsodás? — Ettől nem kellett tartani, a kereskedelem a saját számlájára. vállalta az árengedményt. Önök mivel magyarázzák ezt? Valóban elszámították magukat a belföldi megrendelők és többet igényeltek, mint amennyi eladható, ami azzal hozható összefüggésbe, hogy csökkent a fogyasztók érdeklődése, vagy a készülékek tényleg nem elégítik ki az igényeket? — A gyár véleménye természetesen nem azonos a kereskedelemével. Szerintünk egyáltalán nincs telítődés, sőt, hamarosan hiány lesz magnókból. Tavaly az is közrejátszott az értékesítésben, hogy valamivel több nyugati tőkés importra kaptak lehetőséget ebben a cikkcsoportban. Az idén ez kevesebb lett, a következő években előreláthatóan helyreáll az egyensúly. Gyárt, mányaink műszaki színvonala egyébként semmivel sem gyengébb a nyugati készülékekénél, sőt helyenként még jobb is, — ezt igazolja nagy arányú exportunk is — legfeljebb a külső forma hagy még kívánnivalót, de ezen is igyekszünk .segíteni. Tudomásom szerint a magyar kereskedelem, az idén nem rendelt sztereomagnókat a vállalattól? Ez nem veti vissza a kecskeméti gyár munkáját? — Igen, a dolog valóban igy fest, s ennek a következménye, hogy az idén mindössze 17 ezer sztereomagnetofont gyártunk exportra, a tavalyi 32 ezer darab helyett. A dolgozókat nem érinti, a gyár kapacitása ki lesz töltve. Nem sztereót, hanem mást gyártunk helyette, olyat, amit eddig is, csak jóval nagyobb mennyiségben. Például magnetofon- részszerelvényeket. A magnófejek gyártása a tavalyi 620 ezer párról az idén 850 ezer párra emelkedik. Előkészítettük a sztereófejek. exportját is, ebben az évben mintegy 30 ezer darabot szállítunk, elsősorban nyugati országokba. Amíg tavaly 60 ezer darab mechanikát készítettünk exportra, az idén 80 ezer darab eladásával számolunk, ezen felül 20 ezret adunk a Videoton gyárnak, belföldi felhasználásra. A fiatalok körében nagyon népszerűek az MK 25-ös tinédzsermagnók. Egyetlen „hibájuk", hogy nem bömbölnek olyan hangosan, ahogy ezt az ifjabb korosztály elvárná tőlük. 0 A népszerű MK—25-ös tinédzsermagnók. — A minőségre. Mert egy piacra bekerülni aránylag köny- nyű, de ottmaradni nagyon nehéz. Ennek két feltétele van, az egyik a minőség, a másik a szállítási határidők 100 százalékos betartása. Gyorsan, jó minőségben, megfelelő áron szállítani — ezek azok a dolgok, amelyek versenyképessé tehetnek bennünket mindenütt. Az eddigi eredményeik alapján bátran mondhatom, hogy a kecskeméti gyár eleget tud tenni ezeknek a kívánalmaknak is. Az elmondottak alapján nem szorul bizonyításra, hogy milyenek a magyar magnók? Ha a nyugati országokban — egyebek között Svédországban, az NSZK- ban, — szívesén rendelnek, sőt nagy tételben, magyar készüléke, két és alkatrészeket, egyszerűen érthetetlen a hazai kereskedelem hűvös tartózkodása. Már csak azért is, hiszen nemrég elemző felmérést közölt egyik tekintélyes szaklapunk, amelyben ismertette a különböző gyártmányú magnetofonok műszaki tulajdonságait, a felsorolásból kiderült, hogy a kecskeméti gyár termékéért nem kell szégyenkeznünk, műszakilag felveszi a versenyt a legjobbakkal, sőt néhány márkásnak hitt típust maga mögé szorít. Semmi, képpen sem ártana, ha a fogyasztókat erről- tájékoztatnák, ahelyett, hogy még a saját boltjainkban is egyoldalúan a külföldi gyártmányoknak csinálnak, propagandát. Vadas Zsuzsa ► Az MK—43-as sztereomagne- tofonok ellenőrzése a BRG kecskeméti gyárában. — Erről sem feledkeztünk el. Az új, MK—25 a típusnak már jobb a hangereje. A következő időkben tervezendő tinédzserkészülékeknél is elsődleges a hangerő növelése. Az MK—25,a típusból egyébként az idén 48 ezer darabot gyártunk, ebből 30 ezer megy belföldre', a többi exportra. Űj típusokat nem terveznek?' — Pillanatnyilag csak a gon- H dolatával foglalkozunk. A sztereómagnók viszont két továbbfejlesztett változata is készül, az idei BNV-n mutatjuk be a közönségnek. Az NDK rendelt belőlük nagyobb mennyiségben, de érdeklődnek az arab országok és a spanyolok is, A kecskeméti üzem tehát zömmel exportra termel.. Mire kell összpontosítania a figyelmét? EGY NAP HELYETT HÁROM ÓRA Szállítók és szállíttatok összefogása A kecskeméti vasútállomáson, a forgalmi iroda előtt egy kék expresszvonatnak int búcsút a forgalomirányító tiszt, miközben az állomásépületből targonca kanyarodik ki, hogy csomagokkal várja a szegedi személyt. Jó kétszáz méterrel odébb, a Szolnoki úti aluljáró fölött dübörgő darus kocsik, teherautók remegő sárvédői tűnnek fel, s ismétlődő kiáltások hallatszanak: — Vigyázz!! Ne bújkálj az ütközők között! Harmincötezer vagon áru Csupa nyüzsgés, csupa mozgás ez a térség, melynek rakodóvágányai — a „kis csonka”, a „nagy csonka” és az új vágány — az állomáshoz tartozó iparvágányokkal egyetemben, tavaly 35 430 rakott vagonnak adtak helyet. A sok ezer kocsiban temérdek áru érkezett! Ahhoz, hogy a rengeteg küldemény az üzemek, a gyárak raktáraiba és a bolti fogyasztókhoz eljuthatott, sok embernek föl kellett gyűrnie az ingujját! Vasutasoknak és szálltatoknak egy- arán. — Fáradságos esztendőt hagytunk magunk mögött! — mondja Győry László főfelügyelő, szállítási vezető, amikor arról a dere- kas munkáról tájékoztat, amelyet a vasút és a szállíttató partnerek közti jó, megbízható, ‘kapcsolat, valamint a szorgos együttműködés juttathat sikerre minden évben. — A legeredményesebb összefogást a Volánnal, a Kecskeméti Konzervgyárral és a Baromfi- feldolgozóval teremtettük meg. A Volán az állomásra érkező árunak több mint a felét rakja ki és továbbítja is mindjárt a címzettekhez. Jutalmul rakodási kedvezmény A konzervgyáriak meg a volá- nosok teljesítették azt a vállalásukat, hogy az elmúlt évnegyedben rakott kocsijaiknak legalább a négyötödét állásdíj-mentesen ürítik ki. Jutalmul 1976 első negyedévére rakodási kedvezményt kaptak. Ez azt jelenti, hogy a Volán a KÉV iparvágányán, a konzervgyár pedig teljes iparvágány-hálózatán 5 helyett 12 óra alatt rakhatja ki a küldeményeket fekbérmentesen. Elmondja a szállítási vezető, hogy a rakodás gyorsabbá, észszerűbbé tételének több kedvező jele is tapasztalható. Amíg a konzervgyár nem vett részt a rakodólapos szállításban, vagonra- kói egy kocsi befőttes üveget egy teljes nap alatt tudtak csak ki* rakni. Mióta pedig rakodólapra helyezve érkezik hozzájuk az üveg, egy kocsit 2—3 óra alatt könnyen kiürítenek. Késedelmeskedők Még gyorsabbá és gazdaságosabbá lehetne azonban- tenni a kocsifordulókat, ha egyik-másik vállalat, nem rakodná még mindig patópál módjára. A MEZŐGÉP Vállalatnak például ilyen tételek szerepelnek a bírságjegyzékén: i25 óra, 81 óra, 34 óra, 36 óra kocsiállás. Ezek a késedelmeskedés miatt elszalasztott órák bizony nem kevesebb, mint 13 ezer forinttal érnek fel. Sok egyébre lehetett volna költeni ezt a pénz! Miközben kirakják a bútort, a cementet, a cserepet, a téglát, a rizst, a sört, meg a betonelemeket, az állomás kereskedelmi al* kalmazottai jó gazda módján ügyéinek a megtermelt értékre. Hiszen sok pénzt érő árukat rejtenek a vagonok. Ezekre négy vasúti raktárnok — Kovács László, Molnár József, Sárközi Béla és Gáspár Imre — ügyel, egymással 12 óránként váltva a nehéz szolgálatot. Odaadó, lelki- ismeretes vasutasok. Nem egyszer zuhogó esőben, vagy dermesztő hidegben is helytállnak az aluljáró fölötti őrhelyükön. Várják a megürült kocsikat Most éppen Gáspár Imre jön, s jelenti: — Főnök elvtárs, nyolcvan rakott vagon maradt felbontatlanul tegnap estéről. S ma reggel ehhez újabb nyolcvan érkezett! — Jó hosszan felsorakoztak, látom! — tekint szét a főfelügyelő. — De emlékszikbe, Imre: volt olyan napunk is, amikor 200 vagonnal kellett megbirkózni! Majd így szól, fölemelve a hangját, hogy a gépek dübörgő, morajló zaján át minél többen meghallják: — Munkára föl, emberek, 11-kor itt a mozdony! Jön az üres vagonokért! Sokhelyütt várják ma is a megürült vasúti kocsikat... Kohl Antal tozó „folyosókat”. Itt fényesbarna kilóscipók polcai közt szippantjuk az igazán ínycsiklandozó kenyérillatot, amott kerekes dagasztóüstök közt ügyeskedünk elfelé. Minél kevesebb lisztport, esetleg tészacsipetet vigyünk magunkkal emlékül a kabátunkon. Ahol pedig a pogácsabarna mézes süteményt „lapátolja” kér mencéből emeletes polcállványra egy fehér munkaruhás kislány, Fáber Ferenc üzemvezetőhelyettes segít eligazodni a látottakon. Aztán a változást ecseteli. Hitelesén, hiszen 16 esztendeje dolgozik már itt. Csakhát milyen más világ volt itt még 4—5 éve is.' A két „személyes” kenyérboltban ma hatan szolgálják ki a mind népesebb vásárlóközönséget — kilós kenyérrel, pék-, ,sőt cukrászsüteménnyel, zsemlemorzsával, mézessel, hogy csak az elejét említsük. A sütőüzemben 25—30 ember szorgoskodott azelőtt — most már kétszerannyi. Három műszakos a pékség. Kenyérből 50 mázsa, süteményből 8—10 ezer darab, prézliből 16—18 mázsa a napi „termés”. Mézest — amiből még csak tavaly kezdtek gyártani az NDK-nak — ma már hazai fogyasztásra is sütnek; 350 kilót naponta. Zsemlemorzsájukat, a honi 'háziasszonyokon kívül, a svédek is megszerették. — No és a kenyerüket? — Nemcsak Szabádszállást, hanem Fülöpszállás, Soltszent- imre, s a környékbeli tanyák népét is ellátjuk kenyérrel, péksüteménnyel. Mikor kikísér bennünket az üzemvezetőhelyettes, a bolt előtt, s az út túlsó oldalán parkoló gépkocsikra esik pillantása. Szeme sarkából is kivillan az elégedettség. Az egyik személyautóba két fiatalasszony pakolássza be a két hónaljra való cipóadagot. Ropog a négy kenyér héja, míg elhelyézik az ülésen, s néhány morzsapikkely szét is pattog. Annyi baj .legyen. Már is ülnek be, mert Fáber Ferenc udvariasan biztatja őket. Húzzanak kicsit föntebb; kell a hely a következő kocsinak. Tóth Istváp Kapós a kenyerük Csorba Jánossal, Szabadszállás nagyközség pártbizottságának első titkárával gépkocsira várva beszélgetünk a főtér egyik sarkán. A szép napsütés az új emeletes házak sorára viszi a tekintetet. Színesek, fiatalosak az egyre „kissebbedő” régi környezetben. Betonutak kereszteződnek, s Ágaznak le egymásból. Csak úgy porzanak tova rajtuk az autók. — Emlékszem, úgy nyolc-tíz évvel ezelőtt micsoda porsivatag volt még a központ is. — Por azért még mindig jócskán van — szerénykedik a párt- titkár, s élő illusztrációként velem együtt fordítja el fejét az újabb és újabb jármüvek kavarta porfelhőcskétől. Ebben maradunk. Már ami a port illeti. — De aki jó pár éve nem járt Idehaza, nehezen ismerne rá a nagyközség egyik-másik fertályára —- állítom kérdő hangsúly- lyal, s az új lakóházakra, a tanácsháza mögötti irányba intek, ahol fényes kirakatsor váltotta fel az öreg utcarészt. Erre Csorba János is rábólint. — Az már biztos... Időtöltésből’ azt vesszük számba, szinte ujjainkon »ellenőrizve, hány szolgáltató és kereskedelmi létesítménnyel is gazdagodott) Szabadszállás a IV. ötéves terv során. Mert induljunk ki csak abból, hogy a lakossági jövedelmek a tervidőszakban meghaladták a tervezettet. Évenként, több mint 6 százalékkal nőtt a reáljövedelem. Ez viszont például a kiskereskedelmi forgalomnak is a vártnál nagyobb arányú nö- vekeu- ’t eredményezte. Évenként í2,—13 százalékos volt_ az emelkedés. Bővült a bolthálózat, javult a tanyai boltok áruellátá0 Alul kenyér-sütemcnybolt, az emeleten iroda és szolgálati lakás. Lent — mögöttük a sütőüzem. (Szilágyi Mihály felvételei.) sa. Nem valósult meg azonban a tervbe vett élelmiszeráruház építése. — De el nem marad ez sem. Oda fog kerülni — mutat az egyik forgalmas pontra a párttitkár. A felsorolás végeztével megkérdezem. — Melyik új létesítményről nem közöltünk még fényképet a Peltőfi Népében? Igen gondos újraszámolás után is az derül ki, hogy csupán egy van ilyen: a kenyér-sütemény- bolt, illetve a megnagyobbodott hozamú sütőüzem. Hivatalos nevén a Kalocsa és Vidéke Sütőipari Vállalat szabadszállási telepe. Pótoljuk a mulasztást. Szétné0 Készül a kilós kenyér. zünk a gusztusos, csempés üzletben, aztán a kemencék fűtötte pqékműhelyekben járjuk a vál* Ágak hálójában (Pásztor Zoltán felvétele) Fő ágazat a juhászat 0 Seres István az akasztói Béke Szakszövetkezet főkönyvelője. Az akasztói Béke Szakszövetkezet a helyi és környezeti adottságoknak megfelelően alakította ki gazdálkodását. — Mást nem is tehettünk volna — mondja Seres István főkönyvelő. — A több mint 2 ezer hektár közösen művelt területből 1800 hektár a rét és legelő. Ez a juhtartásnak kedvez, de erre ösztönöz bennünket az új szabályozórendszer, meg a hagyomány is. Az itteni emberek értik a juhászat csínját-bínját, o tudomány apáról fiúra szállj A mai fiatalok azonban az apáiktól átvett fogásokon kívül már korszerű iskolákban gyarapítják tovább a követelményeknek megfelelő tudást, ösztöndíjasainkat a gyomai szakmunkásképző iskolában taníttatjuk és szeretnénk megoldani a felnőttképzést is. Erre szüjeség van, ha fejlődni akarunk. A mezőgazdaság többi ágazatától a juhászat sem maradhat el. Nekünk pedig egye. nesen létkérdés. — Miben különbözik a mai juhászat a régitől? ' — A tenyészállományt továbbra is külterjes viszonyok között tartjuk, de a bárányhizlalás belterjes. Ez annyit jelent,' hogy a hagyományos takarmányozás helyett táppal etetjük a kis állatokat. Az anyajuhokat sűrűbben elletjük, mint korábban. Erre szükség van, mert a bevétel fő forrását a szaporulat és nem a gyapjú képezi. A pecsenyebárány jó exportcikk, sokat szállítunk belőle Franciaor. szágba, Svájcba és a Közel-Keletre. _ Mennyit terveznek az idén? — Az elmúlt esztendőben 1100. at értékesítettünk, ebben az évben pedig kilencszázzal többet. Azért csak ennyivel, mert az anyajuhállományunkat is állandóan fejlesztjük. 1980-ra saját szaporulatból szeretnénk 6 ezerre növelni a jelenlegi négyezres törzsállományt. Tervezzük egy negyedik juhtelep kiépítését és törekszünk a beruházás olcsó megvalósítására, mert a kedvezőbb értékesítési körülményeit között sem bírja el a juhászat a drága építkezést. A jelenlegi ho- dályok többségét is a régi épületekből alakítottuk át. Ezekben gépesítettük a takarmánybehor- dást és a trágyakihordást, az újakat azonban maximálisan gépesítjük. — A legelő javítására is gondolnak? — A juhállomány növelésével együtt kialakítjuk a rét- és legelőgazdálkodást. Tavaly vásároltunk egy Szekszárd típusú öntözőberendezést, hogy aszály esetén se égjen ki a gyep, és megtudjuk termelni télre a szénát. Jelenleg másfél évre elegem dő takarmánykészletünk van és a szántóföldön olyan növényeket termelünk, amelyre á juhászainak szüksége van. Az elmúlt két esztendőben az akasztói Béke Szakszövetkezet jó gazdálkodásáért egymás után elnyerte a Kiváló szakszövetkezet címet. Ezért dolgoznak az idén is, • reméljük, sikerül.- B. Z. * 0 Speciális gép „gyúrja” a mézes sütemény „tésztalemezét”.