Petőfi Népe, 1976. február (31. évfolyam, 27-51. szám)
1976-02-03 / 28. szám
4 g PETŐFI NEPE @ Í976. február 3. A szaknümkásélet küszöbén Háztáji állattartás- gondokkal A Szerszámgépipari Művek kecskeméti gyárában nagy gondot fordítanak a szakmunkás-utánpótlásra. Korszerű tanműhelyükben öten foglalkoznak az első és másodévesek oktatásával, míg a harmadévesek már a műhelyekben, termelő munkával szereznek nagyobb szakmai gyakorlatot. Jelenleg esztergályos, marós, köszörűs és szerszámkészítő szakmákban ötvennyolc fiú és lány gyarapítja tudását, a nyári szakmunkásvizsgákra pedig harmincketten készülnek. — Évről évre jobbak a tanulóink — mondja elégedetten Czom- pó István, a csúcsesztergaműhely egyik művezetője. — Hat fiú és négy lány van nálunk a harmadévesek közül, s nyugodtan mondhatom, hogy nem egy közülük már úgy dolgozik, mint a „nagyok”. Ezek a gyerekek, az első második évben a tanműhelyben és a szakmunkásképző intézetben alapos tudásra tettek szert. Nem utolsósorban azért, mert az ipari tanulók oktatásának mind a tárgyi mind a személyi feltételei javultak. A gyerekek is komolyabbak, igényesebbek saját maguk iránt, s célratörően igyekeznek megvalósítani elképzeléseiket. Ezt bizonyítja az is, hogy a mostani tíz harmadéves közül nyolcán a szakmunkás-képesítés megszerzése után ősszel kezdik újra a tanulást. Érettségiznek, s biztos vagyok benne, hogy lesz közöttük néhány, aki még utána sem hagyja abba a tanulást. — Az eddigi tapasztalatok szerint a végzettek itt is maradnak „felnőttnek”? — A műszakomban tizennyolc szakmunkás dolgozik. Mindegyik az én kezem alatt, itt töltötte ipari tanuló idejének harmadik évét — válaszolja mosolyogva Czompó István. — Tudomásom szerint a többi szakmák képviselőinek is legalább riyolcvan-kilencven. százaléka gyárunk dolgozója marad. A közelünkben levő gépen csinos barna kislány dolgozik. Közelebb lépünk hozzá. — Farlcasinszki Irénke egyike a legjobbaknak — mutatja be a piruló kislányt' a művezető. — Rá lehet már bízni szinte minden munkát, pontosan, gondosan készíti el. Sublert vesz élő és néhány munkadarabot megmér. Mind az előírt méretű. — Hogyan, illetve miért választotta ezt a foglalkozást? — kérdezem Farkasinszki Iréntől. — Van már talán vasas a családban? — őszintén szólva, annak idején eszembe sem jutott ez a szakma. hiszen már egészen kislány korom óta fodrász szerettem volna lenni — mondja. — Egy kicsit el voltam keseredve, amikor megtudtam, hogy, nem vettek fel fodrásztanulónak. Akkor mondták az iskolában, hogy lehet jelentkezni esztergályosnak. Jóformán azt sem? tudtam, hogy mi ez, de azért jelentkeztem. S ha már ezt megtettem, magától értetődik, hogy meg js kell álljam a helyem. Hozzá kell tennem viszont azt is, hogy közben nagyon megszerettem a szakmát. Nem is hagyom abba a tanulást, ősszel megyek szakközépiskolába. Természetesen itt maradok a gyárban, hiszen jól érzem magam. A mostani keresetem már eléri a 900—950 forintot, s ha jó szakmunkás leszek, ez az összeg is valószínűleg jelentősen növekedni fog. — JVfire költi a pénzt? — legalább a felét anyukámnak adom, ezzel is hozzájárulok a háztartáshoz. A többi pénz meg elmegy, ruhára, cipőre, könyvekre. mikor mire van szükségem, s természetesen, mikor mire telik. — Szóval, elégedett? —- Ha nem kellene mindennap Ladánybenéről bejárnom, akkor semmi bajom sem lenne. Ez viszont nagyon fárasztó. Irénke gépe mögött vékony fiatalember dolgozik. Vele is váltunk néhány szót. — Rádi Sándor vagyok, — mutatkozik be szerényen. — Eddigi eredményeim ugyan csak lcö-\ zepesek, de bízom abban, hogy mint felnőtt szakmunkás megállóm majd a helyem. Szeretnék itt maradni és én is megyek ősszel szakközépiskolába. Örülök, hogy az itteniek sokat segítenék, s türelmesen megmagyarázzák nekünk. amit esetleg még nem tudunk. A szabad idő? Nagyon szeretek úszni, néha elmegyek moziba, társaságba. Én is megkeresem már havonta a kilencszáz forintot. O. L. Nemrégiben két levél érkezett szerkesztőségünkhöz, amelyekben ugyanarról a témáról írnak olvasóink. Mindketten az 1976. január 7-én lapunkban megjelent A háztáji sertéstartás fellendítéséért című írásra ragadtak tollat. Idézek a Kőrösmenti jeligével címzett feladótól: „Ha a kisüzemi állattartást fel akarják lendíteni, ne vágják agyon adóval azt a még néhány, kiöresedőben levő kis- parasztot, aki látástól-vakulásig dolgozik, mert ez a fáradságos munka csak részben öncélú, másrészről államunv érdeke is.” Hasonló jelzések már korábban is érkeztek hozzánk, hogy a sertéstartásból származó jövedelmet helyenként nem a szükséges és reális mértéknek megfelelőén adóztatták. Németh Péterné lajosmizsei olvasónk viszont leírja, hogy amíg férje a helyi gépjavító közös vállalkozásnál dolgozik, ő állattartással foglalkozik odahaza. A sértéshiány fő okát. a kocalétszám csökkenésében látja. „Ez a valóságban is így van. Nekünk a múlt évben kilenc anyakocánk volt. jelenleg kettő, aminek plía, hogy míg korábban fajtiszta kornvald és öves kanokkal fedeztettük az állatokat, hét-nyolc évig is tartani tudtuk az anyakocákat Most pedig, amióta bevezették a mesterséges megtermékenyítést, gyorsan terméketlenné válnak az állatok. Az első inszeminálás után ugyan 10—14 kismalac is születik, de a második-harmadik ellésnél már fele életképtelen, utána pedig csak két-három utódot hoz a világra az anyaállat. Ezért a kocákat egy-két éven belül kénytelenek vagyunk meghizlalni és értékesíteni. Ennek elkerülésére sok helyen saját nevelésű kannal fedeztetik a kocákat, a született utódoknak azonban nem tudnak járlatlevelet beszerezni, ami nehezíti az értékesítést. A sertéstartási kedv csökkenéséhez a hibrid fajták kihelyezése is hozzájárult, amelyek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.” Az ügyben a Lajosmizsei Nagyközségi Tanács elriökétől. dr. Ha- vasi Lászlótól az alábbi tájékoztatót kaptuk: — Lajosmizse a megye egyik legintenzívebb állattenyésztő körzete. Sok a tanya, így jelentős a háztáji (gazdálkodás. Az elrpúlt időszakban ötszázzal csökkent a tehénállomány, a kocalétszám nem sokat változott. A tenyésztői kedv fenntartására a helyi Kossuth Szakszövetkezet az idén 4 ezer süldőt ad a háztáji gazdaságoknak .meghizlalásra. A kistermelők idegenkednek a mesterséges megtermékenyítéstől, nem bíznak benne. Természetes körülmények között viszont csak állataik egy részét fedeztethetik, mert amíg 1972-ben 27 ^apaállat volt a községben, most csak kilenc van. Az ügyben szintén érdekeit megyei állattenyésztési felügyelőségen elmondták, hogy a mesterségesen megtermékenyített kocák Lajosmizsérr többet fialtak, mintha természetes körülmények között vemhesítették volna. Az azonban elképzelhető, hogy az in- szeminátorok megsértik az állat nemesebb részeit, mivel az erre a célra kiképzett embereknek még kevés a gyakorlatuk, és ez hatással lehet az utódokra is. Mint a fentiekből kitűnik, a kocák megtermékenyítésének mikéntjében, vélemények és ellenvélemények váltogatják egymást. Hogy mennyi ebből az igazság, azt az illetékeseknek kell kideríte. ni. Egyet azonban már most,leszögezhetünk. mivel a sertések 60—70 százaléka ma is a háztáji gazdaságokból kerül ki a megyében. senkinek sem állhat érdekében a kistermelők tenyésztői kedvének Visszaszorítása. B. Z. ELKÉSZÜLT A VÁDIRAT Üzérkedés ötmillió tojással 9 Nagy figyelemmel hajol gépe fölé Rádi Sándor, akinek szintén ritkán kerül ki selejt a keze alól. 9 Czompó István művezető nem talál hibát Farkasinszki Irén harmadéves csztergályostanulő munkájában. az igazi takarékosság? Hol kezdődik 9 Bármennyire tiszteletre .méltónak tartjuk is, hogy a vegyipari vállalatok az anyag- és energiatakarékosság jegyében hozott intézkedéseikkel tavaly 450 millió forintot tettek a népgazdaság pénztárába meggyőződésünk: a cégek egy részénél csupán az egyensúlyt állították helyre, aZaz véget vetettek a pazarlásnak. A takarékosság és a pocsékolás megakadályozása ugyanis, bár összetartozó, de két- iéle teendő. Ott, ahol nem engedik sárba gyúrni a cementet, az épületszerelvényeket, ahol inkább bemennek a raktár mélyére, mintsem hogy kiadják a kéznél levő, szükséges méretet jóval meghaladó rúdacélt, csupán azt teszik, ami természetes; Ami természetes kellene, hogy legyen; útját állják a fölös felhasználásnak. Mindenütt meglelhetjük ezt? Sajnos,* szó sincs erről. Ezért fogadjuk fenntartással azok büsz- kélkedését, akik nagy buzgalommal részletezik, mi mindent tettek a takarékosságért, ám némi faggatödzás után kiderül, pusztán néhány lyukat tömtek be, ahol eddig a semmibe hullott anyag és energia. Be kell látnunk* hosszú éveken át a termelője— de a nem termelő területek szintén — csekély jelentőséget tulajdonítottak annak, mihez mennyit s mit használnak fel. Eléggé általános gyakorlat visszaszorítása tehát | cél, azaz nem érhető el könnyen. Elengedjietet- • lensége viszont vitathatatlan, mivel a termelés növekedése automatikusan gyarapítja az anyag- és energiaszükségletet. Ha ezt tetézi a fölös felhasználás, akkor megoldhatatlan feladat élé kerülünk.. 9 9 Tavaly tizenhárommillrárd forint értékű műtrágyát juttatott a földbe a mezőgazdaság. Álljunk csak meg! Valóban maradéktalanul a földbe került e nagy summa ellenértéké? Ott és úgy, ahogyan a legcélszerűbb? A szakemberek számítása szerint a tárolási és egyéb veszteségek legkevesebb 10—15 százalékkal vámolják meg az évről évre növekvő műtrágyamennyiséget. Ehhez még adjuk hozzá a szakszerűtlen fel- használás, a fölös földbevetés becsült adatait, s akkor igazán meg- hökkenhetünk: az áru negyedét, forintban 3,2 milliárdot megtakaríthatnának! Amihez először a szállítási, tárolási veszteségek fölszámolása szükséges, ám másodszor, igazi takarékosságként az, hogy átgondolt, az agv ókémia legújabb ismereteit és módszereit alkalmazó legyen a hasznosítás. Az elsőhöz elég az ellenőrzés szigorítása, s némely technikai feltétel megváltoztatása. A másodikként említett teendőkhöz viszont új módon gondolkozó szekembe- rek serege kell. • Példatárunk — s ez korántsem öröm — rendkívül gazdag. Bárhová tekintünk ugyanis, földelhetjük a réseket, nyílásokat, melyeken át veszendőbe megy az, ami mindannyiunk javát szolgálhatná. Jó dolog, hogy tervezők és gyártók napirendre tűzték a szerszámgépek előállításának anyag- és energiaigényét, illetve ezek mérséklését. Igen; akad itt is megtakarítani való.. Még több azonban ott; ahol a termékösszetétel életkorát rögzítik dokumentumok. Ezekből egyebek mellett kideríthetjük, hogy, a hazánkban ma készített ún. egyetemes szerszámgépek teljes termelésén belül ötvennyolc százalékos arányt képviselnek azok a konstrukciók, amelyek életkora — a prototípus elfogadásától számítva. — tizenegy és húsz év között van! Vajon a munka .társadalmi hatékonyságát tekintve nem itt lehet keresni az igazi mégtakarítások forrásait? Hiszen a szerszámgépek nemzetközi árszínvonala a legutóbbi esztendőkben átlágosan évenként nyolc-tíz százalékkal emelkedett. A magyar termékek exportárai ugyanakkor ezen a területen csak öt-hét százalékos növekedést értek el, ami fényt vet a termékszerkezetnek a nemzetközi követelményekhez mért elmaradottságára. Kézenfekvő: a vas- vagy acélöntvénynek mindegy, korszerű vagy elavult áru készül-e belőle. Nekünk azonban, az eszközöket felhasználó embernek miért, közömbös ez?! 9 Ne becsüljük le mindazt, ami a legutóbbi két esztendőben a takarékosság, a meglevő források ésszerűbb hasznosítása érdekében történt. Fontosak eZek az eredmények. Ám elismerő értékelésük nem ok arra, hogy bárhol is elégedettek legyenek. Eljutottak egvről kettőre,- de , háromra még nem. Esetlegesek, bátortalanok azok a kezdeményezések, amelyek az igazi takarékossághoz, s ezzel a dolgök nehezebb részéhez kapcsolódnak. Mert könnyebb- áttekinthetővé tenni az anyagelszámoltatási rendszert — s ez sem csekély lépés —. mint egy új. az anyagot, az energiát, az élőmunkát fajlagosan jobban hasznosító termékkel előrukkolni. Csakhogy a legtökéletesebb anyagelszámoltatási rendszer is keveset ér, ha a műhelyből, az üzemből olyan árú kerül ki, amilyet a talpraesett kereskedők kínnal-keservvel tudnak eladni. 9 Ahol időben fölfedezik, miként kapcsolódik az egyszerűbb út a bonyolultabbhoz, mi módon követi I pazarlás megakadályozását a tényleges takarékosság, ott már azt sem lesz nehéz meglelni, ami a szűkebb és nagyobb közösségnek hasznos, mert célszerű. M. O. A közelmúltban a Kecskeméti Városi és Járási Ügyészség megküldte a vádiratot és a nyomozati anyagot a bíróságnak Hegedűs Béla (Kecskemét. Kada Elek utca 9—.11. szám alatti lakols) és társai által az üzletszerűen, bűnszövetségben, jelentős mennyiségű árura . és szövetkezet szabályszerű működésével leplezett üzérkedés, valamint más bűntettek miatt indult bűnügyben. A hét vádlott közül hárman testvérek. A már említett Hegedűs Béla, továbbá Hegedűs István (Kecskemét, Ker- kápoly utca 12.) és Hegedűs László, aki Budapesten lakik/ De a vádlottak között van Lengyel István kisszállási, Körösi Mihály mélykúti, Szilágyi István kisszállási és Kerekes Lajos lakiteleki .lakOs.is. ' cr ,■ | Mit csinállak ezek az emberek? Még a kecskeméti UNIVER Szövetkezet jogelődjének, a Kecskemét és Vidéke Körzeti ÁFÉSZ- nek a keretében 1969-ben egy tojástermelő és kisállattenyésztő szakcsoport alakult Haladás Társulás néven. Ennek engedélyezett célja az volt, hogy a tagok közösen szerezzék be a takarmányt és közösen értékesítsék a családi igényeken, túl mutatkozó felesleget tojásból, baromfiból, természetesen előnyös feltételek között. A társulás elnöke Hegedűs' Béla volt, a könyvelési nyilvántartási feladatokat pedig Hegedűs István látta el, aki könyvszakértői képesítéssel is rendelkezik. De a társulás keretében 1970-től fokozatosan a tojások vételévéi és eladásával folytatott kereskedelmi tevékenység alakult ; ki, amely elkülönült a néhány ténylegesen termelő és értékesítő tag munkájától. A három Hegedűs — mert 1971 közepétől mar Hegedűs László is „önálló ügyintézőként'.’ szerepelt — egymástól függetlenül, dé egymás tevékenységéről tudva folytatták a tojáskereskedést. Elosztották maguk között a felvevő piacot és a már említett megbízottak együtt ‘jártak bevásárolni. Az ügy elsőrendű vádlottja például 1970 elejétől 1973 végéig mintégy ötmillió 300 ezer tojást vásárolt fel hétmillió 300 ezer forint értékben, s ezt közel négyszázezer forintos haszonnal \ adta tovább. Ennek a mennyiségnek mindössze 11,4 százaléka származhatott a társulás tagjaitól, a többi kívülállóktól, s ez szabálytalan. A beszerzésben, majd az eladásban segített Hegedűsnek Lengyel István, Körösi Mihály is. A pénz természetesen a társulás egyszámlájára futott be, de onnan Hegedűsek — ugyancsak törvénybe ütköző módon — „kimentették”. Vagyis, mivel Hegedűs Istvánnak és Hegedűs Bélának, a pénz fölött rendelkezési joga is vélt, egyszerűen kiutaltak rokonaik, ismerőseik nevére különféle összegeket, akik aztán azzal elszámoltak. így például Lengyel István közreműködésével 1971 és 1972-ben összesen 26 esetben éltek a kimentés már bevált módszerével. Lengyel csak a nevét adta, s amikor befutott hozzá a pénz — nem kevesebb, mint 237 azer forint — azt szépen leszámolta főnökeinek, a Hegedűsöknek. Körösi Mihály 279 ezer forint „kimentéséhez” 'járult hozzá. Ez a módszer azonban csak egyiké volt annak, hogy Hegedűs Béla pénzhez jusson. A társulattal elszámolási, viszonyban levőktől is vett át összege- • két. Így az 1970—73, években közel másfél millió forinttal rendelkezhetett az elnök, Persze a fiktív kiutalásokból a könyvszakér- . tőnek is jutott. Hogyan csinálták ezt? A társulást érintő banki pénzügyi műveletek lebonyolításában a következő gyakorlat alakult ki: az UNIVER Szövetkezet Pénzügyi. Főosztálya volt .jogosult aláírni, de a társulás számláján levő pénz felett Hegedűs István — esetenként Hegedűs Béla — rendelkezett. Az UNIVER dolgozói nem vizsgálták a kifizetéseket vagy jóváírások tartalmi helyességét, de az arra vonatkozó alapbizonylatokat sem, amelyek jelentős részét pár hónap elteltével Hegedűs István megsemmisítette, arra hivatkozással, hogy ha eddig reklamáció nem érkezett, azok megőrzése szükségtelen. Az üzérkedésre és a társadalmi vagyon károsítására szövetkező vádlottak, által kialakított leplező tevékenység „hatékonyságát” bizonyítja, hogy a társulás fegyelmi bizottsága 1973 szeptemberben a szabálytalanságot, visszaélést gyanító UNIVER •Szövetkezet felhívására végzett vizsgálata során egyetlen szabálytalanságot sem, tárt fel és minden gyanún felül állónak tekintette az álszövetkezet vezetőinek üzelmeit. A nyomozás viszont kiderítette, hogy a két Hegedűs testvér legalább 427 ezer forintot „nyert” az üzleteken. A harmadik, Hegedűs László ' 1972-ben és 1973- ban összesen 2 millió 637 ezer forint értékben adott el tojást különböző. szerveknek, s ezért összesen 116 ezer forint hasznot vágott zsebre. Hegedűs Bélának azonban a társulati elnökség csupán mellékállása volt. Főállásban a Ve- tőmágtermeltető és Értékesítő Vállalat Duna—Tisza közi Központjában, Kecskemétén • volt belső ellenőr. E vállalat kisszállási telepének vezetője pedig Szilágyi István volt. Itt is lehetőség kínálkozott a jogtalan haszonszerzésre. A minőségileg hibás, úgynevezett magaljakat csak nagyüzemeknek' "lehetett értékesíteni, magánosoknak nem. Szilágyival úgy intézték, mintha a nyárlőrinci . Aranykalász Tsz vett volna ilyen magokat — a szövetkezet vezetői erről tudtak, sőt bélyegzőt is adtak Szilágyinak'— s azokat a Haladás Társulásnak tovább adta volna. A valóságban azonban Hegedűs és Szilágyi közvetlenül a vállalattól adták el magánszemélyeknek. Az ügyletben megint ott találjuk Lengyel Istvánt is. Az. akció 1971 elejétől 1973 végéig zajlott, Hegedűs István pénzügyi szaktanácsait betartva. Ez idő alatt Hegedűs. Béla legalább 24 ezer, Szilágyi István pedig legalább hatezer forint jogtalan haszonra tett szert. Lengyelnek több, mint 13, ezer forint ütötte a márkái. Amikor elfogyott az aljmag, Hegedűs Béla és Lengyel István rávetették magukat a zsákokra. A már jelzett három év alatt a kisszállási telepről 1448 zsákot loptak el, s azokat hamis bizonylatokkal különböző szerveknek eladták. A vállalatnak 53 ezer forint kárt okoztak. De Hegedűs Bélának, Lengyel Istvánnak és Kerekes Lajosnak még a fekete fuvarokért is felelniük kell. a bíróság előtt. A tojásokat, a magokat, a zsákokat ugyanis szállítani kellett, s ebben az elnök és belső ellenőr jó társra talált az említett két gépkocsivezetőben,- akik összesen több, mint 48 ezer forint értékű fuvarozást végeztek' alkalmi összegekért vagy szívességből. A bíróság ítéletének ismertetésére annak idején visszatérünk. O. S. Ráduplázott a TVK A Tiszai Vegyei Kombinát termelése több mint kétszeresére nőtt az elmúlt öt évben. Megváltozott. a termékek aránya is. Míg 1970-ben ä termelés több, mint hatvan százaléka műtrágya volf, ennek aránya 1975-ig huszonhét százalékra esett vissza. Az öt év alatt a műanyag-feldolgozás viszont több mint négyszeresére, a festék- és a polietilén- gyártás kétszeresére nőtt. (MTI fotó — Érczi K. Gyula felv. — KS) f
