Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-11 / 9. szám
\í 1976. január 11. ® PETŐFI NÉPE 0 3 KIHASZNÁLJÁK AZ OLCSÓ VÍZIUTAT Télen is rakodnak a gemenci brigádok Pakstól a déli országhatárig a Duna csaknem 120 kilométeres szakaszon szeli át a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság területét. A nagy folyó a két partján húzódó ártéri erdő legtermészetesebb feltáró útja, faanyagszállító pályája. Ezen a Duna-szakaszon nincs is másik üzem, amely ilyen mértékben igénybe venné az olcsó ví- ziutat. 0 A fakitermelő brigádok a rakodóknak készítik elő az alapanyagot. • Agas-bogas fáóriás az ártéri erdőben. Á 14—-15 rakodóhely irányító központja a Baja Duna-parti hajózási üzeme. A Duna-hídról jól látható a daru víz fölé nyúló gémje, alatta mindig vár kirakásra rönkökkel, papírfával telt uszály. Két Diesel-motoros kishajó öt — egyenként 5—6 vagonos — uszályt, kompot vagy tanyahajót mozgat januárban is. — Amíg lehet, kihasználjuk a hajózásra alkalmas téli napokat. — mondja Pestality Mátyás, a Munka Érdemrend ezüst fokozatával kitüntétett brigádvezető. — Tiszta, jégmentes a Duna, hadd menjen a belföldi, meg az exportra küldött szállítmány. A Május 1. szocialista brigád, amelynek Pestality Mátyás a vezetője, tavaly szerezte meg az élenjáró szocialista brigádnak járó ezüst koszorút. Rajtuk kívül még négy brigád versenyez. Mi a mérce? A kérdésre Mórocz István szakszervezeti titkár válaszol. — Fegyelmezett munkára, helytállásra van szükség ezen a területen. Mi rakjuk meg a MAHART, valamint a Gemenci Erdő. és Vadgazdaság uszályait, majd az árut tesszük át a vasúti Vagonokba. A különböző munka- folyamatok egymáshoz kapcsolódnak, s a műszak akkor fejeződik be, amikor az uszály- vagy a vagonrakodás megtörtént. A brigádok kéthetenként váltják egymást. Amelyik héten az egyik brigád vasúti kocsit rakott, a következő héten az erdőgazdasági kis uszályokat, majd a dunai nagy uszályokat terheli. A 400— 600 köbméter faanyagot befogadó MAHART-uszályokban utazik az áru a rendeltetési helyére, a csepeli papírgyárba, a mohácsi farostlemezgyárba, vagy exportra Ausztriába. A mozgékony kishajókról daruval emelik ki a faanyagot az erdőgazdaság iparvágányán várakozó vagonokba. Kránitz Imre darukezelő az egyik kulcsembere a munkahelynek, évente 23—24 ezer köbméter faanyagot mozgat meg. Az üzem egész esztendei forgalma 70 ezer köbméter, amely kétszerese a négy—öt évvel ezelőtti teljesítménynek. ■, Vári Pál erdésztechnikus a rakodási 'üzem vezetője, aki mindig újít« változtat a rakodás módszerén, hogy a teljesítmény növekedjék. Ügy vélekedik: az évenkénti 100 ezer köbéteres forgalmat is el lehetne érni. Az üzemvezető maga is tagja a szocialista brigádnak, méghozzá szívesen fogadott tagja, mert egyebek között kidolgozta, hogy miként lehet méteres faanyagot géppel rakni, valamint a szállítószalagokat csuklós szerkezettel alkalmassá tenni a folyó vízszintje változásának követésére. Az erdőgazdaság támogatja a Duna-parti rakodók szocialista brigádjainak műszaki fejlesztési törekvéseit. Hiszen a teljesítmény nagymértékben emelhető a technikai berendezések tökéletesítésével. A rakodási munkától megszabaduló személyeknek is lesz bőven tennivalójuk, mert a következő években központi fakér- gező- telepet helyez üzembe az erdőgazdaság, ahol elkel majd a munkáskéz. Gulyás Jenő Életünk • Ha elgondolkodunk az utóbbi- tíz-tizenöt év társadalmi fejlődésének alakulásán, s felmérjük azokat a változásokat, amelyek ez idő alatt végbementek, akkor azt tapasztaljuk, hogy eredményeink nyomán, a felvetődött új feladatokban mindig felmerül ugyanaz a követelmény. Ezt a követelményt a legáltalánosabb formájában a minőség fogalmával nevezhetjük meg. A minőség igénye talán a leg-' szembetűnőbb gazdaság területén. Ha nincs miiiőség. mit sem ér a mennyiség. A silány áru. különösen nemzetközi összefüggésben, egyre inkább értékesíthetetlenné válik. S amennyiben a termékről van szó. akkor a minőség követelménye egyúttal meghatározza a gazdasági tevékenység egészét is. hiszen a termelés szervezettségének. a szakmai felkészültségnek vezetőre és beosztottra egyaránt érvényes követélményén túl a gazdasági esi termék- struktúra átformálásáig minden területre kiterjed. Ha nem tudunk megfelelni a kihívásnak, akkor kialakult társadalmi szükségleteink kielégíthetősége, az életszínvonal növelésének vagy éppen szinten tartsának a lehetősége kerül veszélybe. Bármennyire elsődleges is a gazdaság minőségi színvonalának biztosítása, mindez csak kiindulópont életünk emberi kapcsolat- rendszerének tartalmasabbá tételéhez, „minőségi” jegyeinek kibontakoztatásához. Ha eddig a „technikai” oldalról volt szó (a minőség szűkebb, közgazdasági meghatározottságáról), akkor most az emberre, az emberi kibontakozásra. a személyiség gazdagodására tevődik át a hangsúly. 0 Ez a hangsúly-áttevődés — a gazdasági feladatok és nehézségek szorítása ellenére — egyre nagyobb méreteket ölt Nemcsak a mi társadalmunkon belül. Nemzetközileg is. Az „életminőség”. az életmód ma olyan kérdés, amely a tőkés ors'zágok ideológiájában. sőt társadalmi programjában is megjelenik. A bizonyítás kérdésévé válik a polgári társadalmak és a szocialista országok vetélkedésében. Nemcsak azt kell bizonyítanunk, hogy gazdaságilag versenyképesek vagyunk, hanem azt is. hogy a mi társadalmunk képes az élet minőségi oldalának — a személyiség sokoldalú kir bontakozásának és önmegvalósításának — gyakorlati realizálására. • Életünk és a minőség összekap-, csolódásának ez utóbbi követelménye azonban mindenekelőtt belülről vetődik fel. Az anyagi javak viszonylagos bőségével, a vele való értelmes élni tudás igénnyé is együttjár. 0 Vajon közösségi kapcsolataink. társadalmi aktivizálódásunk és kulturális önművelésünk javára szolgál-e ez a megnöveké- dett társadalmi gazdagság, vagy pedig az egyéni szerzés, a tárgyi fétisek, a „státuszszimbólumok” nyárspolgári-individualista ösztöneinek mind nagyobb fokú kielégítésére? Lebecsülnénk feladataink nagyságát, ha a problémában pusztán szónoki kérdést látnánk. Társadalmi folyamataink még túlságosan ellentmondásosak ahhoz, hogysem egyszer s mindenkorra el intézettnek vehetnénk ■ a benne felvetett alternatíva lehetőségeket. Hányszor találkozunk ma még azzal hogy egy-egy területen olyan magatartás veti meg magát, és olyan összefonódások alakulnak ki. amelyek saját önző céljainak szolgálatába állítanak másokat, anyagi előnyökre tesznek szert, s mindent elkövetnek a társadalmi nyilvánosság elfojtására, ha kell, még .megengedhetetlen eszközöktől sem riadva vissza. Nagyon is fontos tehát, hogy a társadalmi gazdagsággal, mint lehetőséggel való élés. a felette össztársadalmi kérdéssé, a r.yi váriosság elé tartozó üggyé váljon. És nemcsak a fentiek, miatt, Az életminőség, az életmód problémája feltételezi, hogy a szocialista értékek, a szocialista erkölcs és magatartás alulról, a társadalmi egyének felől vetődik fel. ;Ézért sokkal kevésbé lehet megtervezni. .Jelűiről” kialakítani. A valóban emberi közösségek önformálódásának társadalmi folyamatát kell szemmel tartanunk, segítve, ösztönözve és biztatva ezt a kibontakozást. A fejlett szocialista társadalom elképzelhetetlen e minőségi kérdésekben való előrelépés nélkül. Talán nem túlzás azt állítani, hogy ha a szocializmus építésének egy korábbi szakaszában a szocialista tulajdonformákon nyugvó társadalmi termelés, megteremtése volt a fő feladat, akkor ma ezeknek a tulajdonviszonyoknak áz erősítése, tartalmasabbá tétele elsősorban az emberi kapcsolatok minőségi oldalának a fejlesztését feltételezi Ezért állíthatjuk. hogy nincs olyan termelési és technikai feladat, amit ma ne kétszer kellene átgondolni. Egyszer a termelési és technikai oldalról, egyszer pedig az emberi magatartás és tudatosság alakításának a követelménye szerint l| 0 Társadalmi gyakorlatunk, [bármely területéhez közelítünk is tehát, valóban azt tapasztaljuk, hogy közvetlen . feladatként áll előttünk a minőségi követelmények érvényesítése. Cselekedeteink megítélésének kritériumai között ma minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kap ez a kérdés. A legszélesebb társadalmi rétegek érdeke tehát, hogy a köztudat tárgyává tegyük ezeket a kritériumokat. Annál is inkább, mert a minőségi feladatok pozitív megoldásához a köztudat minősége is szükséges... H. I. és a minőség való rendelkezés még Inkába Móravárosi panoráma Várospolitikai kérdésekről beszélgetünk Dobos Gézánéval a Hazafias Népfront kiskunfélegyházi városi titkárával. A társadalmi munkáról szólva felcsillanó szemmel mondja. —• ö, erről éppen a legfrissebb adattal szolgálhatok. Megtörtént a múlt évi eredmények értékelése. Tzienhétmillió forint értékű társadalmi segítséget terveztünk, és 24,3 millióra teljesítette a lakosság. Aztán a részletekbe megyünk. Mindjárt az elsők közt említi a móravárosi óvodát, amelynek építésébe üzemi szocialista brigádok, s a ^környéken lakók két kezük munkáját is szívesen adták. . — Az épület műszaki terve is társadalmi munkában készült. Szinte észrevétlenül csőszünkét a móravárosi változások ecsetelésébe. Sorolni kezdi. — Augusztus 30-án adták át az új ÁBC-áruházat. Ugyanakkor, mellette, egy kis húsüzletet is. Égető gond volt már ez a jó községnyi városrészben. Képzeljék el, azelőtt egy nagynehezeu kiszorított, kisszobányi, négyszer három méteres lyukban működött egy boltocska. Mosószertől gabonáig minden, /minden együvé volt zsúfolva. Az embernek nem volt gusztusa onnét vásárolni, in. kább „cígelte” a mindennapi cikkeket a városból. Nem volt vidám szórakozás a munkából hazamenő háziasszonyoknak; egyik karjukon a kisgyerek, másik kezüket a teli szatyor húzta., — Bizony, ez autóbuszon sem álom. — Buszon? Sajnos, Móraváros. ba még nincs járat. Egy „dűlővel” odébb megy út a Vegyipari Gépgyárhoz, s az ottani busznak éppen elég a gyáriakat hozni- Vinni... Pedig Móravárosból is sokan járnak be a városba dolgozni. Reméljük, majdcsak ^eljön a mi időnk” is. — Mosolyogva veti közbe. — Tudniillik én Is móravárosi vagyok. Persze, egyszerre nem sikerülhet minden... Nagy nyereség az is, hogy most vezetik bé arrafelé a gázt is. Ugyancsak tavaly nyáron költöztek be — főleg fiatal házasok, de egyedülálló nyugdíjasok is — a négyemeletes garzonházba. ~ Hány lakás van benne? — Hirtelen meg nem tudnám mondani. A fotoriporter meg-megje- gyezte ezek alatt. — Az áruházat még akkor fényképeztem, mikor csak a váza volt meg... a garzonházról is készült felvétel építkezés közben. A cikkíró még régebben járt 0 Friss, tavaszi hangulatot áraszt a szép panoráma. Olyan békés, kedves mosolyú, mint t névadó volt: Móra Ferenc. Móravárosban. Meg is lepődik az átalakulás láttán. No, ezt a negyedet mostani állapotában is illik megörökíteni. Ám hogy az egészet lencsevégre kapjuk, ahhoz 360 fokos szögben kellene „látnia” az objektívnek. Ehhez viszont — „objektivitása" ellenére — neki sincs tehetsége. Akkor legalább egy panoráma-képet, amekkorát legalább két kattintással be tud fogni. Igenám, de honnét, hogy lehetőleg minél több lássék ebben á szép téli napsütésben. — Hát az új garzonház valamelyik emeletéről. Hogy a térség közepén büszkélkedő négyemeletes rokonszen- vét megnyerjük, előbb róla csinálunk tárgyilagos „portrét". Most már bátrabban kanyarodunk kocsinkkal a főfrontja előtt silbakoló autók kö2*§. Babakocsis ifjú asszonykák segítenek egymásnak kijutni a lengő ajtókon, ök — mennek hazulról, tőlük nem kérhetjük, engedjenek bennünket fényképezőgéppel kinézni lakásuk ablakán. Majd talán ez a jóvágású fiatalember segít rajtunk, aki a melletünk parkoló autóból lép ki. — Ismerős itt? — Hogyne. A harmadik emeletre igyekszem. — Hány lakás van a házban? — Százöt —• Nagyszerű... Megengednék-e, hogy-... — és előadjuk célunkat. Barátságosan nevet. — Biztosan meg, csakhát... Én még csupán udvarolok ide, a kislány meg ezután jön haza a munkából. Majdcsak otthon lesz valaki a negyedik emeleten. Csöngetés az egyik ajtón. Csönd, semmi nesz odabentrőL Próbáljunk szerencsét a szom0 Szuny! József szaporán nyúlt törlőruháért:' — Meg ne lássák a kis folt a villanyfözőn. (Tóth Sándor felvételei! szédnál. Prrr! Ahá, itt itthon vannak. Valami moccant Puha lépteit Szemüveges férfi nyit ajtót. Bemutatkozunk, ö Szunyi József, ' a vízgazdálkodási társulatnál dolgozik. Megkérjük, hogy szobájuk ablakából... — A tetőről még jobb lesz — válaszolja gyorsan, s miközben adja a feljáró kulcsát, suttogva mentegetőzik. -— A feleségem alszik. Ápolónő, és tudják ... A fotoriporter megkönnyebbülten, lelkesen kúszik fölfelé, s eltűnik a tetőablakon. Mi addig az ajtófélfát támasztjuk a házigazdával. — Mióta laknak itt? — Hetvenöt augusztus elsején költöztünk be. Addig Csongrádion laktunk — albérletben. — S onnét járt Félegyházára dolgozni? — Nem. Munkahelyem az alpári telephelyen van. — Akkor volt kiadásuk bőven. Albérlet, utazgatás... —- Szerencsére jól fogtuk ki. Le a kalappal a háztulajdonos előtt. Két szoba-konyháért 500 forintot fizettünk havonta. Itt Félegyházán 800-ért kaptunk volna egy pici konyhából átalakított bútorozott kuckót. — Azért csak könnyebbség most már. — Természetesen. Tudtuk, hogy épül ez a garzon, s minden követ megmozgattunk. 30 ezret kel. lett befizetnünk. Ebből 12 ezerrel a vállalat segített, tizennyolcai meg mi szurkoltunk le. A szülők is beszálltak... Mikor jelentkeztünk, már csak 4 lakás volt szabad ... Ma is naponta, járnak érdeklődők ide, nincs-e eladó lakás. — Gyerek? — Hároméves kisfiúnk van... Nagyon ideje már, hogy épül az óvoda. Addig mi is a városba hordjuk a kicsit, s ez így elég bonyolult • ... A felvétel elkészült. Mindenki láthatja, mennyire hiányzott már az ÁBC-áruház, s a húsbolt ebből az új városrészből, amely a kép jobb oldalán „félbevágott” házakon túl is folytatódik, sőt az olvasó — szemlélő — háta mögött is szép füzér új lakóépület szegélyezi az utat. A balfelőli térség is tovább húzódik még, s azon piroslanak már az új óvoda falai. Valahány asz- szonykátcl, menyecskétől, kicsijét kocsikáztató kismamától megkérdeztük, merre lesz az óvoda, habozás nélkül mutattak a fás, bokros, kertes fertályra. — Az a téglaépület lesz az. Emeletes __Nehézen várjuk már. E zt is lefényképeztük. Beszélni, sajnos, senkivel nem tudtunk. A felvételen a földszinti utolsó ablakban látható kabáton kívül más „személlyel” nem találkoztunk. Nem neheztelésképpen mondjuk, hiszen tartósra vesszük, hogy amikorra vállalták, úgyis elkészül. Tóth István 0 A garzonház. 0 Nagyon kellett már az ABC. 0 Várjuk, hogy ugyanebből az állásból akkor is csináljunk majd felvételt, amikor óvodások integetnek az ablakokból. S
