Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

MŰ VELŐ DE S • IRODALOM • MŰVÉSZET »IRODALOM • MŰVÉSZET

KÖRINTERJÜ A MŰVELŐDÉSI KÖZPONTOKBAN

Előzetes a kulturális eseményekről

Az országos tervkészítések időszakában kidolgozták a Bács-Kiskun megyei közművelődési elképzeléseket is. A nemzetközi programot a kecskeméti zománcművészeti alkotó- telep fémjelzi, az országos jellegű rendezvények sorába a népművészek színpada, a zenei hetek, az óvodapedagógiai nyári egyetem és még sok fnás megmozdulás illeszkedik. A futó összesítés szerint például minden harmadik napra jut egy hangverseny, valamilyen zenei esemény, gyarapodnak a kiállítások. Munkatársaink ez alkalommal az olyannyira fontos szerepet játszó művelődési központokat keresték fel, hogy érzékeltessék a várható kulturálódási alkalmakat.

Reggel 8-tól este 10-ig

— Az első teljes évadot kezdjük el — mondja Gila János, az 1975. februárjában felavatott megyei művelődési központ vezetője. — Továbbra is a jó értelemben veti lömegművelődési intézmény feladatait vállaljuk a módszertani célok mellett, hogy réggel 8-tól este 10-ig bárki hasznosan tölthesse el nálunk a szabad idejét. Most az a legfontosabb, hogy megerősödjenek az időközben kialakult közösségeink, a különböző klubok, művészeti csoportok. A lényeges közéleti kérdések' megvitatására bővítjük a fórum-rendszerünket. Több új sorozatot is indítunk, amelyekkol a közönség újabb rétegeit szeretnénk megnyerni. Ilyen lesz például a pszichológiai tanácsadás. Változatlanul igyekszünk kielégíteni a kecskemétiek és a város vonzáskörzetében élők kulturális igényeit irodalmi estekkel, kiól- ( másokkal, színházi előadásokkal, gyermek programokkal. Megrendezzük például \Sváby Lajos gyűjteményes kiállítását, a művész- telep alkotói és a Bács-Kiskun megyei grafikusok tárlatát, bemutatkozik Schéner Mihály festőművész, felvonultatják kincseiket a Bács-Kiskun megyei műgyűjtők. Folytatva a kalocsaiak sikeres vendégszereplését, az idén Kiskunfélegyháza és a bajai járás lép közönség elé a földszinti előcsarnokban. A Thália Színház mellett újra meghívtuk a Miit-' roszkóp együttesét; A csehszlovákiai bemutató előtt itt láthatják ags’.érdeklődők Jedlik Ányos találmányait, -s előkészítjük az

, ember-—származását szemléltető természettudományos kiállítást is. amelyik majd vándorol a me. g> ében.

Izmosodó közösségek a Sugovica mellett

Baján Bánáti Tibort, a többszörösen kitüntetett József Attila Művelődési Központ igazgatóját kerestük fel:

— 1975-ben több űj keRdemé- nyezésünk volt — kezdte. —

Létrehoztuk a Liszt Ferenc Énekkaron belül a kamarakórust. Megalakítottuk az irodalmi pol- beat együttest. Megszerveztük a hanglemezkedvelők táborát. A dzsessz-klubunk is újnak számít. Mindenekelőtt ezeket szeretnénk megerősíteni. Igény' mutatkozik a szocialista brigádok klubjára is. Idáig ■ csaknem hétszáz brigád nevét és címét gyűjtöttük össze. Most készül, társadalmi munkával, a két helyiségből álló, új ifjúsági klubunk. Ettől is sokat várunk a következő hónapokban. Ha minden jól megy, már januárban elkezdheti a munkát. Ugyancsak új lesz a kéziszövő tanfolyamunk. Joggal bízhatunk abban, nogy eredményesen működik majd. Mint ismeretes, a városi tanácsülésen elfogadták a tizenöt éves távlati fejlesztési tervet. Maradéktalan végrehajtásához mi is igyekszünk hozzájárulni. S az a tény, hogy 1976- ban egymillió forint jut az intézményünk tatarozására, nagyban elősegítheti a tartalmi munkánk javítását is. Hisszük, hogy így lesz.

Klubrandevú Kalocsán

— A művelődési központ Kalocsán legalább öt; egymástól tóvoleső helyiségben dolgozik, és ez a helyzet, sajnos, valószínűleg jövőre sem változik meg — válaszolta kérdésünkre Nagy Gyula igazgató. — Ennek ellenére szeretnénk minél tartalmasabb és változatosabb programokat előkészíteni a város lakossága, számára. A színházi, irodalmi és filharmóniai béPlétiblbzéfíüftk - szervezettsége nem változik. Ugyancsak változatlan rendszerességgel, hat alkalommal látjuk vendégül a Népművészek Színpadára meghívott együtteseket.

Megtudtuk, hogy 1976-ban tizennégy különböző kiállítást szerveznek, amelyeken többek között Nagy István képeinek. Oltványi Imre gyűjteményének, László Gyula portréinak legszebb darabjait is láthatja a közönség. Bizonyára népszerű lesz a megyei jellegű Nyári Tárlat, a tervezett szovjet iparművészeti kiállítás és

I három ismeretterjesztő, biológiai bemutató is. A fiatalság számára az úttörőház nagytermében kéthetente zenés-táncos ösz- szejöveteléket szerveznek, és megrendezik a város ifjúsági klubjainak találkozóit is.

Frissülő légkörben

Huber István, a kiskunhalasi Gózon István Művelődési Köz-/ porit igazgatója így vázolja a helyzetüket. |

— örömmel mondhatom, hogy fiatalos a légkör és a hangulat nálunk. Teljesen újnak számit a városi jellegű ifjúsági klubunk. A tartalmi munka kezd sajátos arcot ölteni. Űj a citerazenekar.

0 A sokfele szerveződő ifjúsági klubok egyikének előkészületi munkálatai Kiskunhalason.

amely máris figyelmet érdemel. Magunk sem hittük volna, hogy ekkora érdeklődés nyilvánul meg iránta a városban. Ez annál ör- vendetesebb, mert nem volt ha- gyomány^. Hogy, njit, várunk (az tiúj esztenqplql^.^nd^eMot,!. , . kis kollekjtfyÉujdí,"tgvábí)i ö^székg^ vácsolódasát. Azt akarjuk, hogy együttesen, az eddigieknél jobban elégítsük ki a lakosság kulturális igényeit. Szeretnénk létrehozni például egy igazi matőr filmklubot. Az eddigi filmesztétikai előadássorozat jó alapot szolgáltat ehhez. Azt is várjuk, hogy a Fáklya moziban megjavulnak végre a különböző — köztük színházi — előadásokat elősegítő belső állapotok. Nem mindegy, hogy milyen feltételek fogadják a vendégszereplöket és a produkcióra kíváncsi közönséget.

Találkozók — rendszeresen

Kiskunfélegyházán a Móra Ferenc Művelődési Központ munkatársai bizakodva tekintenek az 1976-os esztendő elé. Az óévben megkezdett belső átalakítási munkálatok ugyan áthúzódnak a következő esztendőre, de befejezésük már nem várathat sokáig magára. A csaknem egymillió forint értékű épületfelújítás nyomán az eddigieknél esztétíkusabb és célszerűbb környezet, új szőnyegek. fotelek és egyéb berendezések várják a látogatókat. A városi fiatalok, az ifjú zenebarátok, a Forrás-stúdió közösségei, a munkásklub tagsága számára az eddiginél rendszerebb és za- ' vartálanabb, tartalmasabb összejöveteleket rendezhetnek. A Huszonötödik Színház művészeinek vendégjáték-sorozata, a prózai és zenés darabokkal érkező Déryné társulatának nyolc fellépése bizonyára szép számú közönséget vonz majd. Az Állami Népi Együttes, a Pécsi Balett, a KISZ Központi Népi Együttesének tervezett meghívása és a nyári szabadtéri beat-koncertek változatos rendezvények sorozatát ígérik. Az elképzelések között szerepel egy zománcművészeti tárlat megszervezése, és tárgyalnak már az országos fotókiállítás anyagának kiskunfélegyházi bemutatása róL

Fesztivál várja a fiatalokat

Kiskőrösön, a Petőfi Sándor Művelődési Központ fiatal munkatársak együttesével kezdi meg az új évet. Legfőbb feladatuknak az intézmény folyamatos munkájának megerősítését és az igényeknek megfelelő új közművelődési csoportok szervezését tekintik. A nagyobb rendezvények sorából kiemelkedik a júniusi országos úttörő- és gyermeknéptánc fesztivál, amely több mint ezer fiatal látványos seregszemléje lesz. Érdekesnek ígérkezi 1c cl pedagógus képzőművészek márciusira tasvezettír. k k&ítá&a > és a. .te-» vészehekarök niogM- tate+tjoroja imái i

,.Dal és vers" címen megrendezni a fiatal énekesek, pol-beat zenészek országos találkozóját, és október elején megismétlik a népszerű nemzetiségi napot, amelyre Szlovákiából is várnak vendégeket.

Az intézmény munkatársainak szép terve, hogy az új évben megszervezik a kiskőrösi népi együttest. Az öntevékeny művészeti csoport működtetését a vállalatok, szövetkezetek anyagi támogatására alapozzák.

H. F—P. M.—V. M.

UTASSY JÓZSEF

Potomság

(PETŐFI SÁNDOR UTOLSÖ SZAVÁRA)

Ingyen idő,, májusi potomság! Csillagerővel nyílnak a rózsák.

Radarernyőt bont, pörög a kapor tökvirág darázsreaktora zsong.

Vagyok egy vén csillag kiszemeltje: gáttalan galaktikáim kertje.

Nyílik az ég, ha csuknak a bankok! Nézd, uramisten: micsoda bankók!

Lótuszülésben húz napkeletre rongyarany szőnyegén Ady Endre.

íme, a sarkokig tárt valóság!

Verejtékezi lovát a Lóság.

Tovatündököl asszonyom, alszik.

Haja zúg. Ezüst combja közt partfis.

Életen innen, túl a halálon: kiifiam is száll! Kék lova álom.

0 Szappanos István: Illusztráció Respighy „Templomablakok" című zenéjéhez (részlet).

TÁRNÁI LÁSZLÓ

TOLDALAG1 PÁL

legyél a fiam Az életem darabjai

seholsem vagy derekad nyakad arcod torkod kitalálom sejtjeimmel enyém vagy és megláncolsz seholsem vagu .

í K i i fc

jlfgyel a jiam.iBrr örököltem.' messziről csak a folyók örvényét csak a madárzuhanást ajándékozhatom legyél a fiam

HATVANI DÁNIEL

Ezek a lompos, álmos utcák, ezek a földbe süllyedő kis házak, az én életemnek darabjai. A fa, a kő

s a vas szelíden összeálltak bennem* *!*' egyszer, ahogy itt vannajfíe.hogy ai'én akácfa i !^SSeiW'*megtSmaszkodik

a háztetőben, de a legszebb a szentjánosbogárnyi fény. ahogyan ide-oda repked az ablakoknak üvegén.

Talpig harangszóban

Leszel virágzó bodza tavaszi hómenyasszony fürtöt az innenső part vérzésedből fakasszon

ölelő hűvösödben fürdetném fáradt arcom már talpig harangszóban állok a túlsó parton

Éjszaka a lakótelepen

Eyy öregasszony elmosódó árnyéka a sötét ablak mögött. 'Hazatereit autók elcsendesedett vas- nyája a néma kockaházak elöM. Magányosén virrasztó olvasólámpa sárga szembogara, az alvó ablaksorok között, a házak süketen merülnek alá az éjszaka fagyos hullámaiba. Sorra kihunytak a fények, elcsendesedtek n magnók és a rádiók, alszanak a gyerekek, a játékok, és a felnőttek, alszik mindenki. Az alvás pihentet. Az alvás szépít. Az alvás fiatalít.

* * *

Az öregasszony nem tud aludni. Éjszakánként odaáll az ablak mögé és mini valatfii különös mélytengeri hal egy összkomfortos akváriumban, bámulja az esténként kialvó, reggelre újjászülető világot. Benne él még, de már oly messze tőle, mintha onnét a túlvilágról nézve, ahová néha, nagy magányában rettenetesen kívánkozik, de reggelente, amikor kenyeret aprít a frissen forralt tejbe, örül az ereibe visz- szaköltöző életnek.

Talán ezért is virraszt. Nehogy álmában lepje meg a halál. Jaj, borzasztó lenne úgy kizuhanni ebből az egész vacak életből, hogy legalább még egy utolsó pillantást ne vessen a kékzo- máncos öreg fazekakra, a naponta kétszer felmosott konyha tükörfényes kockáira, a kaktuszokra az ablakban és a galambokra a párkányon. Szeretné őket látni az utolsó pillanatig és elvinni magával az emléküket, ök enyhítik fájdalmát, amiatt, hogy a postás máshová halomszám hordja a leveleket, hozzá meg jó, ha évente egy lapot hoz, a világ túlsó végéről, Amerikából: „Drága Mama! Jól vagyok, a gyerekek szépen nőnek, az ünnepeket Flo- 11dában töltjük, napsütésben, új kocsit is vettünk, jövőre a Ha- ivaii-szigetekre megyünk nyaralni, az udi'aron csináltattunk egy uszodát és a Mamának is sok boldogságot, ragyogó új esztendőt kívánunk."

Az öregasszony régen eldicsekedett ezekkel a lápokkal, kör- behordozta a szomszédoknál és büszke volt gyerekei sorsára. Ma ni ár csak legyint, ha az unokáiról kérdezik. Mi köti össze velük? Néhány fénykép, nagyritkán egy levél. Soha nem hallotta a hangjukat, nem bújtak hozzá kedveskedve. nem figyelhette meg az álmukat és nem kapott részt az életükből. A gyerekei is itlhagy- ták. Messze vannak, mint a csillagok. Hideg a fényük. Hamis pályákon keringenek, önmaguk körül. A leveleiket is inkább a szomszédoknak Írják, nem az anyjuknak. Hadd tudja meg mindenki, milyen jól megy nekik. Ha ugyan hinni lehet a szavuknak. De micsoda ember az olyan, akiben egyszer sem támad fel az őszinte érzés: „Mama, drága, hegyan bírod egyedül? Hogyan birkózik meg beteg szíved, az éjszakákkal, a magánnyal? Nekünk is hiányzik, Mama, az arcod, a féltésed, a két sohasem pihenő kezed, a szereteted! Mivé lettünk Mama! Van házunk, kocsink, sőt uszodánk is, de nincsenek barátaink, nincs hátországunk. Élünk iparna, nem rosszabbul, mirtf más, de nem is jobban..."

Milyen hosszú az éjszaka! Milyen messzire tud elkerülni az embertőt az, aki vér szerinf legközelebb áll hozzá ezen a földön!

* * *

Az öregember nem akar aludni. Könyveket szed elő, olvas, betűkkel varrja el az éjszaka tépte, nehéz sebeket. Fél az elárvult ágytól, az álomtól, amely álnokul újra meg újra visszapergeti azt, amit szeretne elfelejteni. Fél attói is, hogy ha egyszer istenigazában Jdalussza magát, többé nem érdekli majd semmi. Elfásul, kiég, gép lesz, amelyet reggel elindítanak, este leállítanak.

Igényt tart arra, hogy minden pillanatban tudatában legyen a szenvedésnek. És a fölényének is, hogy lám eltemette az asszonyt, a munkahelyéről valósággal elzavarták: „Nézze, János bácsi, eleget dolgozott már, ráfér egy

kis pihenés, meg aztán kell a hely a fiataloknak!" — mégsem hagyja el magát, hanem olvas, elmélkedik.

Egyenes derékkal jött el a vállalattól. még viccelt is a személyzetis főnökével, hogy „no, Ilona elveszítette a leghűségesebb gavallérját", az utcán ros- kadt össze. Egyetlen perc alatt

tiz évet öregedett. Nem az, elbocsátás bántotta, hanem az érzéketlenség. Várhattak volna még egy évig, amíg elcsitul a fájdalma, magához tér a friss gyászból, alig veszítette el a feleségét, rögtön „kiselejtezték”. Senki sem gondolt arra, hogy neki most nem is arra a párszáz forintra lenne szüksége, hanem társaságra elfoglaltságra. Emberi közösségre. Gyerekei nincsenek, a rokonai öregek és mind messze étinek. Negyvenöt éven át egyetlen dolog érdekelte: a munkája. Miniden ünnepségen felolvasták a nevét és elmondták: ..János bácsiban a munka tartja a lelket.’’ Hát most miért nem jutott az eszébe senkinek, hogy ha épp most vonják meg tőle a munkát, | ezzel esetleg megölik?

Na, de nem olyan ember ö. hogy ilyen könnyen legyőzzék. Amíg a lámpa ég és ö könyvvel a kezében kurtít- gatja az éjszakákat, arra is lehet gondolni, hogy nincs egyedül, csak var. Valakit, akinek sürgős dolga akadt valahol, de útközben beugrik hozzá, bármikor becsöngethet és ő akkor gyorsan teát főz, szalonnát pirít, tojást üt rá, falatoznak, beszélgetnek.

Olyan sok barátja volt az üzemben, annyi fiatalnak adta át a tudását, tapasztalatait, valakinek csak eszébe jut az „öreg”? Beugrik tiz percre, megiszik egy bögre teát, vagy egy pohár bort, elmeséli a legfrissebb műhely- pletykákat, és már szaladhat is tovább, nem akarja ö elrabolni senkinek sem a drága idejét.

Nappal sétálgat a lakótelepen, ha szép idő van a játszótéren

érzi legjobban magát, a szép, tiszta arcú kismamák és a kocsikban lúgkapáló, vagy hintán repülő apróságok között. Meghallgatja az anyukák panaszait, hogy „megint nincs a boltokban kiscipö, nem lehet papírpelenkát kapni és nincs senki aki vigyázzon a gyerekekre". Egyszer, hirtelen elhatározással felajánlotta a segítségét, később egyre sűrűbben fordult elő, hogy amíg a fiatalasszonyok elmentek bevásárolni, vagy a fodrászhoz, ö vette át megőrzésre az apróságokat. Pénzt sohasem fogadott el, ilyenkor igazi nagyapának képzelte magát. Hát lehet ezt az érzést megfizetni? Amíg szép idő volt. nem is cserélt volna senkivel. De a tél, a hideg kiürítette a játszótereket. és az öreget megfosztotta egyetlen céljától és társaságától.

Kénytelen-kelletlen visszavonult a négy fal és a könyvei közé. Maga sem tudta, hogy olvasólámpájának magányos jelét megfejtik a szomszédok és válaszolnak rá. Először csak a szemközti fiatal házaspár figyelt fel az ■ éjszakával magányosan ■ birkózó makacs fényforrásra.” A kisöreg még mindig olvas, — tűnődött cl a feleség — biztosan rossz lehet neki egyedül." Másnap a KÖZÉRT-ben. megszólította és áthívta egy kávéra. Amíg főzött, János bácsi mesével tartotta a gyerekeket. Így lett a magányos öregember lassanként az egész lakótelep aranyos nagyapója.

Éjszakánként még mindig olvas. Mesekönyveket, hogy másnap legyen mivel elszórakoztatnia a „kisunokáit.”

Vadai ZiBiaa