Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-07 / 5. szám

4 0 PETŐFI NEPE • 1976. január 7. Színvonalasabb tenyésztés - több tej Gondolatok egy program megvalósításáról (I.) A párt XI. kongresszusa az előttünk álló évek egyik legfontosabb feladataként jelölte meg a belső tartalékok feltárását, a termelés ha­tékonyságának növelését. Egyúttal felhívta a figyelmet az ésszerű ta­karékosságra azzal, hogy váljék ez közüggyé gazdasági életünkben! AZ ÜGYÉSZ TOfcLÁ BÖL A lopás nem bocsánatos bűn Néhány gondolattal szeretnénk hozzájárulni ahhoz, hogy miként lehetne mindezeket a törekvése­ket a szarvasmarha-tenyésztésben megvalósítani, különösebb beru­házás nélkül. Más szóval az erő­forrásokat úgy hasznosítani, hogy annak eredménye több tej, illet­ve hús legyen. Köztudott, hogy a magas tej­termelés még az ideális körülmé­nyek között tartott állat szerve­zetét is maximálisan igénybe ve­szi. A jelenleg kialakult nagy­üzemi tartási inód a termelőszö­vetkezetekben levő magyartarka szarvasmarhafajtának nem ter­mészetes, nem felel meg az állat Igényeinek. Nevezhetjük-e tenyészüsző-ne- velésnek azt a módszert, amikor április végétől a hó leeséséig a növendék üszők csak javítatlan, elhanyagolt legelők gyér fűter­mésére vannak utalva. Az au­gusztus, október hónapok táp­anyagszegény legelője mellé nem kapnak szükségletüknek megfele­lően szálas- és abrakkiegészítést. Találkozunk olyan esetekkel, hogy tavasszal kihajtják az üszőket 300 kilogrammos súlyban, s az ősszel bekerülő jószág mindösz- sze 270—280 kilogrammos. Ezek­től az állatoktól valóban nem várhatunk nagy termelést, vitali­tást. Hasonló a helyzet a termé­kenyítés előtt álló üszőállomány nagyobb részénél, amelyet a istállózó tartással nevelnek, s a tenyészüszők gondozója a munka­bért csak a súlygyarapodás után kapja. Ezért az állományt a hí­zómarhákkal teljesen azonos mó­don tartja, elzárva a napfénytől, a mozgási lehetőségtől. S ezek után hiába csodálkoznak az üzem vezetői amiatt, hogy a megtermé­kenyített üszőknek mintegy 60 százaléka nem vemhesült. A leellett előhasi üszők tejter­melésénél meghatározó szerepe van a takarmányozásnak. Szájá­rul ad a marha — mondja az Tizenegyedik éve, hogy a me­gyeszékhelyen, a leninvárÖsí to- ronyházakban először adtak át rendeltetésének lakóépületi sze­mélyfelvonókat. Számuk jelen­leg már meghaladja a negyve­net. Segítségükkel mintegy négy. ezer ember közlekedik naponta a földszint és az emeletek kö­zött. E függőleges irányú „uta. zás” azonban kevésbé zökkenő- mentes. Szerkesztőségünket a közel­múltban többen keresték fel sze­mélyesen. Kecskeméti olvasóink elmondották: a házban, ahol a lakásuk van, gyakran elromlik a lift. Késedelmes megjavítása mi­att olykor napokig muszáj a lépcsőkön járniuk, pedig igen kellemetlen az ilyén gyaloglás — nemcsak az idős, beteges embe­rek, az óvodások, kisdiákok, a teli bevásárló szatyrot cipelő há­ziasszonyoknak, de a munkából fáradtan hazatérők számára is. Mások arról számoltak be, hogy az üzem közben hirtelen „lerobbant” felvonó zárt utaste­rében csaknem két órát voltak kénytelenek eltölteni, mire meg. érkeztek a szerelők, s kinyitot­ták az ajtót. Az Akadémia körút egyik há­zának nyolcadik emeletén lakó fiatal édesanya ezeket írta a hozzánk küldött levelében: „A tavaly októberi ideköltözé- sünk óta többször rossz a lift, mint működképes. Most is hasz­nálhatatlan, legalább két hete. Az egy-, illetve két és fél éves kisgyermekemet sajnos nem tu­dom a lakásból levinni az utcá­ra, a játszótérre, a friss levegőre. Esetleg ha valaki az ölébe, vagy a vállasra venné őket, juthat­nánk le a magasból. Csakhogy én ehhez gyönge vagyok, a fér­jem viszont mindig nappali mű­szakos, így nem vállalkozhat a hordárszerepre. Higgyék el, va­lóságos szobafogságra vagyunk ítélve.. A vitathatatlanul jogos pana­szokkal kapcsolatos vizsgálódá­sunk tapasztalatainak összegzése­kor arra a következtetésre jutot­tunk, hogy e berendezések nem éppen a legtökéletesebbek. Mert aligha indokolható egyébbel a tény, hogy a hivatalosan 25 évre becsült élettartamuk ellenére máris túlságosan sokszor monda­nak csütörtököt. Mint megtudtuk, hazánkban hosszú ideig kizárólag a Buda­pesti Hajtómű- és Felvonógyártó Vállalatnál készültek a személy­liftek, amelyeket néhány eszten­dő óta a Ganz-MÁVAG egyik üzemegysége állítja elő. Bár e ter­mékek is korszerűsödtek, újabb típusokkal gyarapodtak — példá­ul a „hírős” városban már há­romféle, a tológombos, a szin­tenkénti kapcsolás tóidiízerfi és ősi paraszti bölcsesség. Legjobban kell ezt tudni a termelőszövetke­zeti vezetőknek, szakembereknek. Sajnos sok helyen erről a fontos igazságról megfeledkeznek. Az üzemek jelentős részében ötlet­szerűen, „vakon” takarmányoz­mányok betakarításánál, kezelé­sénél is. Általában megkésve kezdik a betakarítást, mivel így nagyobb mennyiségre számíta­nak, de ugyanakkor a minőség messze elmarad a kívánalmak­tól. Olyan szemlélet is van, amely szerint: mivel az egyéb növények betakarítás után azonnal, de őszig minden esetben pénzt hoz­nak az üzemnek, s a szarvas- marha sok esetben csak évek múlva, ezért a szálastakarmányok betakarítása utoljára marad. A betakarított takarmányoknál jelentős a tárolási veszteség. Nem szabad megengedni,1 hogy úgy rakják a szénakazlat üze­meinkben, hogy azok fenékig áz­zanak. Az se megengedhető, hogy egy silókazlat másfél hóna­pig készítsenek, s mikorra elké­szül, már csak trágyaértéket képvisel. Sajnos, sok megyei pél­dát tudok az említettek alátá­masztására. Hallok Dénes a megyei tanács állattenyésztési szakfelügyelője • Így a hatósági jogkör alap­ján hozott döntések kötelezőek minden állampolgárra ‘és minden — a döntést kimondó testület alá egyébként nem rendelt — állami, társadalmi és politikai szervezet­re is. A vámhatóság döntései így például kötelezőek az állampol­gárokra, vállalatokra, de a szak­szervezeti. vagy rendőri szervek­re nézve'is. Fontos azonban annak ismere­te, hogy csak állami szerv, de korántsem minden állami szerv rendelkezik' hatósági jogkörrel. A Tudományos Akadémia,' a posta, vagy a vasút állami intéz­mények, de egyáltalán nem ható­ságok, azaz még saját tevékeny­ségi területükön sem rendelkez­nek az állam hatalmának kény­szerítő jogaival. Az ilyen állami intézmények megfelelő működé­sük érdekében természetesen sza­bályokat alkotnak, de ezek betar­tását csak kérhetik az állampol­gároktól. de saját maguk ki nem kényszeríthetik. Egyszerűen szól? va például: a kalauz nem ható­sági közeg. Persze egyes állami szolgáltató intézmények monopol­helyzetük miatt kivételesen jó pozícióban vannak és ez eseten­ként kényszerhelyzetet jelenthet fogyasztóik számára, de nem a kényszerítés jogosságát. ­• Az állami tevékenység tör­téneti fejlődését tekintve láthat­juk, hogy a legújabb korban, a kapitalizmusban jogi rendszere­zettséggel alakultak ki a hatósá­gi jogkörrel rendelkező szervek, mint például a miniszteriális szintű általános közigazgatási hatóságok, a katonai, rendőri, pénzügyi, közegészségügyi, vagy vámhatóságok. A hatósági jog­kör. mint az állam akaratának speciális területen való végre­hajtása, a történelmi liberaliz­mus szerint azonban főként a rmagángazdálkodás zavatalansá- gának biztosi lását célozta. Az ál­Energiakör A szocialista országok „Béke" elnevezésű elektromos hálózata olyan rendszer, amely óriási te­rületek számára biztosítja zárt körben, egységes vezérléssel az energia átadását és elosztását. Összefogja a bolgár, magyar, NDK, lengyel, cseh, román és a Ívovi szovjet energiarendszereket. A diszpécserközpont Prágában működik. A központ jelenleg 20 távvezetéket vezérel, az országok közötti energiacsere 16—17 mil­liárd kilowattóra áramot jelent. A cserelehetőség további bőví­tését teszi majd lehetővé a nyu­gat-ukrajnai hálózattal való ösz- s/ekapcsolás. Ha ez megvalósul és a körbe a Szovjetunió európai részeinek valamennyi energetikai rendszere bekapcsolódik, csupán az időzóna-különbségekből ere­dően néhány kilowattóra ener­giát racionálisabban használhat­ják fel. Az egyenletesebb elosz­tás ugyanakkor megnöveli az energiáblókkök élettartamát. BUDAPRESS—PANORAMA) Geológusnap Mongóliában Mongóliában az idén is hagyo­mányos ünnepség keretében tar­tották meg a geológusnapot a Mongol Geológiai Szolgálat mun­katársai. Az év első kilenc hó­napjában nagy sikereket értek el munkájukban: 46 millió tugrik értékű kutatómunkát végeztek. A folyó ötéves terv első négy esztendejében a geológusok a munka termelékenységét egyhar- madával növelték, s ezáltal a geológiai kutatómunka vo­lumene 50 százalékkal nö­vekedett. A geológiai kutatá­sokhoz a Szovjetunió és más KGST-tagállamok nagy segítséget nyújtottak. A közeljövőben, a KGST kere­tében nagyszabású nemzetközi geológiai expedíciót szerveznek, amely sok éven át tanulmányoz­za a Mongol Népköztársaság te­rületének geológiai szerkezetét és az ország különböző vidékein ta­lálható ásványi lelőhelyeket. (BUDAPRESS—MONCAME) lami föladatok növekedésével párhuzamosan — és a klasszikus liberális elképzelésekkel szemben — mindegyre sokasodtak azon­ban az állami beavatkozások: és nem egyszer hatósági jogkör for­májában. Erre legjobban példa az árhatóság intézményének kiala­kulása, vagy az időnként nap­jainkban is gyakorolt hatósági érvényű bér- és, ármaximálás a polgári országokban. A szocialista országokban pe­dig, a hagyományos hatósági te­vékenységek mellett — az álla­mi tulajdon döntővé válása és a sajátos gazdasági tervezés követ­keztében — a gazdaság irányítá­sa újszerűén vetette föl a ható­ság kérdését. Az állami vállala­tok állami irányítása tervutasí­tásos módszerekkel fejlődésünk egy szakaszában, azt eredmé­nyezte, hogy maguk a vállalatok vettek föl bizonyos „hatósági jel­leget”. Vagyis miközben a köz­ponti állami szervek közvetlenül gazdálkodtak, elmosódott a határ a hatósági jogosítványok és a gazdaságpolitikai irányítás kö­zött. Mivel a gazdasági tevékeny­ség egészen nem lehet „hatósági jellegű” — mint ahogy jogszerű­en az adott időszakban sem volt az — fontos a viszonylag pontos határok megvonása a gazdálkó- dás egészét irányító gazdaság- politika és a különben nélkü­lözhetetlen hatósági érvényű uta­sítások rendszere között. 0 Végezetül szólni kell arról is, hogy a mi körülményeink kö­zött egyes állami tulajdonban lé­vő termelő, vagy szolgáltató vál­lalatok, esetenkénti monopol­helyzetük miatt, úgy bánnak az állampolgárokkal, mintha ható­sági jogkörük lenne. Nos ez épp olyan jogosulatlan, törvényeink betűjét és szellemét sértő eljárás, mint amikor az állampolgár, pél­dául a „fináncot kijátszó virtus­sal” hatósági jogkört sért. — g — Szomorú, ha egy fiatalt lopás­sal kell vádolni, bíróság elé kell állítani. Mindenki elitéli a tol- * vájt, hisz könnyen lehet bárki sértettje ilyen esetnek. Különö­sen a régebbi korokban számí­tott súlyos bűnnek a más tulaj­donának jogtalan elvétele. Vol­tak olyan korszakok, amikor a tolvaj fülét, kezét, karját vág­ták Te, különösen ha visszaeső volt. \_ Persze azokban az időkben nem lehetett szülői, vagy társa­dalmi nevelésről szólni. íratlan törvények tiltották a lopást. Aki lopott,. azt megjelölték. Külön­böző testrészek hiánya volt az erkölcsi bizonyítvány. Akkor ugyanis egyes eszközök birtoklá­sa, tulajdona létfontosságú volt. Ezért büntették szigorúan a tol­vajt. A mai modern társadalomban is problémát okoz a tulajdon tiszteletére nevelés. Ma már a büntetések természetesen humá- nu$abbak és csak indokolt ese­tekben ítélik hosszabb szabad­ságvesztéssel járó büntetésre a társadalmi vagy személyi tulaj­don fosztogatóit, a rablókat, be­törőket. Itt is főleg azokról van szó, akik megélhetési forrásnak, vagy gyors- meggazdagodási lehetőség­ként választják e „pályát”. Ilyen­kor a törvény teljes szigora ér­vényesül. A bűnüldöző szerveknek azon­ban arra is kell figyelniük, hogy sok az olyan fiatal, aki meggon­dolatlanul, . felelőtlenül, saját hobbyja kielégítése végett —lop. Baj van a szülői háznál, vagy az iskolában a tulajdon tisztele­tére történő neveléssel — mond­juk és nem is alaptalanul. Főleg a szülők ilyen irányú nvelési hiányának az oka, hogy a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények nagy része va­gyon elleni lopás. Például az 1973. évi 61,6 százalékról 4974- re 70,2 százalékra emelkedett a fiatalkorúak által elkövetett va­gyon elleni bűncselekmények aránya. Ez annál inkább feltűnő, mert a Büntető Törvénykönyv­ben több száz más bűncselekmény is szerepel. Természetesen nem azt sérelmezzük, hogy miért nem követnek el más bűncselek­ményeket a fiatalok, csak a tu­lajdon ilyen semnUhex&tglfihek okait keressük. Az általuk- elkö­vetett i Tulajdon .elleni cselekmé­nyek zömmel kisebb értékű lo­pások. Mégis miért kell — sok­szor 100 forintot sem meghaladó esetek miatt a rendőrséget, bí­róságot igénybe venni. Erre a szülői nevelés mulasz­tásainak pótlása és az ilyen cse­lekményektől való visszatartás érdekében van szükség. Tudomá­sukra kell hozni a fiataloknak és a nevelésükért, felelős szülőknek, hogy nem azért nem szabad máséhoz nyúlni, mert a tolvajt megbüntetik, hanem mert ná­lunk csak becsületes munkával, tisztességgel lehet tulajdont sze­rezni. Ami másé, az nem az enyém! Az apró alkalmi lopásokat el­követő fiatalok — a cselekmény előtt — nem is gondolnak arra, hogy elkapják a tolvajt.' Aztán jön a rendőrségre járás, bírósági tárgyalások szégyene. Éreztetik az emberek, a munkatársak, a szomszédok, hogy a tolvajjal szemben másképpen kell visel­kedni. Érzi az elkövető is, hogy úgy kezelik, „akire vigyázni kell”. A bizalmatlanság légköre, a becsületes szülőknek okozott fáj­dalom, nem áll arányban a meg­szerzett tárggyal, vagy pénzzel. Ügyészi munkám során még nem találkoztam olyan fiatal­korúval, aki rászorultságból — éhes volt, vagy nem volt ruhá­ja — lopott volna. Mindig saját, önző elképzeléseit akarta görbe úton kielégíteni. Például ha mo­torozni támadt kedve, motort lo­pott, ha kevesellte saját galamb­jait, lopott a szomszédtól, ha megtetszett az iskolai mikrosz­kóp, hazavitte. Nagyon szomorú tapasztalat, hogy a lopásokat elkövető fiatal­korúak többsége semmit sem tesz annak érdekében, hogy a sértett, kárát a bírósági tárgyalásig meg­térítse. Sokszor arra várnak, hogy mit ítél meg a bíróság. Nem ér­zik, hogy elsőrendű kötelesség lenne a sértettet — ítélet nélkül is —, kártalanítani, így persze elesnek egy nyomatékos enyhítő körülménytől. Az sem tapasztalható, hogy a fiatalkorúak szülei szorgalmaz­zák a kártérítést. Sokszor csak sopánkodnak, hogy a kárt meg kell téríteni. Nem a bírósági el­járás szégyene, vagy a büntetés fáj, hanem, hogy fizetni kell. így nem csodálkozhatunk azon, hogy az ilyen felfogású környezetbe nem kapott megfelelő erkölcsi nevelést, tulajdontiszteletet a fia­talkorú vádlott. Itt ugyanis csak azt tartják fontosnak és termé­szetesnek, hogy őket ne 'érje anyagi hátrány. Az, hogy mások kára megtérül-e, nem számít nekik. Elsősorban pedig a szülői ház­ban kell kialakítani, hogy a gyermek megtanulj^ tisztelni mások tulajdonát, megtanuljon gazdálkodni saját anyagi eszkö­zeivel. Értse meg, hogy csak-a munkájával szerzett dolgokhoz van joga. Egyáltalán nem a helyes ne­velésre utal az utóbbi években egy-egy ügyünk kapcsán kide­rült tény, hogy pl. az 1800 forint havi keresetű fiatalembernek a szülő vesz motorkerékpárt OTP- hitelre, noha a 17 éves fiatal nem adja haza a keresetét. Ma­gára költi. Közben a szülő fizeti a részleteket. Persze az ilyen ta­karékosságra nevelés megbosz- szulja magát. Nem tanult meg takarékoskodni a gyerek és ezért munkatársait lopta meg. Ilyen­kor rosszul hangzik az a szülői sirám, hogy „pedig mindent mdgí adtunk neki”. Éppen ez a baj!. Olyan'-tárgyalási -uallcrmásőal.is. találkoztunk, amelyből kiderült, hogy mindkét szülő pénztárcáját megdézsmálta a gyerek. Sokszor egymást gyanúsították, vagy a feledekenységüknek tudták be az 50. 100, vagy 200 forint hiányát. Az nem tűnt fel nekik, hogy a keresettel nem rendelkező gye­rek miből költekezik. Csak ak­kor lett baj, amikor az iskola­társaitól is lopott. Sajnos, sokszor a szülőket Is nevelnünk kellene, mert sokan a gyerek kisebb lopásait „bocsána­tos bűnnek” tartják — nem gon­dolnak arra, hogy a kisebb er­kölcsi fogyatékosságokból lesznek a nagyobbak, és szinte minden felnőtt visszaeső bűnöző azzal kezdte pályafutását, hogy kisebb lopásokat követett el. A tapasztalat azt mutatja, hogy az erkölcsi tilalmak közül a „ne lopj" tilalmát lehet leg­könnyebben áthágni, az enyém — tied szabályait a legkönnyebb elfelejteni. Ezért az ezzel kapcso­latos nevelést nem lehet elég ko­rán kezdeni. Dr. Babay Imre a fiatalkorúak megyei ügyésze Miért gyakoriak a lifthibák? 0 A vaskút! Bácska Termelőszövetkezet osztráktarka tehenekkel ja­vította a hagyományos magyartarka-állományát. Ennek, valamint a tenyésztői munka korszerűsítésének köszönhetően számottevően emelkedett a tejhozam. nak. A takarmányok beltartalmi vizsgálatát elhanyagolják. Ha küldenek is laboratóriumi vizs­gálatra mintákat, az eredményt nem veszik figyelembe. Találko­zunk emiatt olyan esetekkel, hogy a tehénállomány jó kondí­cióban van, a tej hozam mégsem emelkedik. A vizsgálatnál derül ki, hogy fehérjeszegény és ke­ményítőben gazdag takarmányo­kat etetnek, ettől várják a több tejet. Az alacsony vemhesülési szá­zalék is .jórészt takarmányozási okokra vezethető vissza, ha egyébként a tehenek naponkénti járatása megtörténik. Gondok vannak a szálastakar­a központi vezérlésű felvonó ta­lálható —, ám az elromlás ará­nya mégsem csökkent. Sőt, nö­vekedett! Persze igazságtalanok lennénk, ha minden baj forrását a konst­rukciós hiányosságokban keres­nénk. Ugyanis a szerkezetek el­romlásának nem egyszer aN szak­szerűtlen kezelés az oka, eseten­ként pedig szándékos rongálás. Az ingatlankezelő vállalattól nyert értesülésünk szerint több kecskeméti bérház liftje azért vált üzemképtelenné, mert indí­tószekrényét dróttal vagy vas­szeggel tették tönkre. Másutt gyümölcsmaggal, cigarettacsik­kel, papírgalacsinnal és — erre is volt precedens —, használt für­dőnadrággal volt tömítve a be­rendezés azon része, ahol az al­katrészek mechanikus mozgást végeznek. Aztán előfordult, hogy tíz év körüli gyerek kezébe ke­rült a kulcs, s az rontotta el a felvonót. Az előzőekből már következik hogy a liftek hibáinak gyakori­sága lényegesen csökkenthető, ha használói mindenkor betartják a műszaki szabályokat. Kezelésük­kel illetéktelent, valamint 12 éven aluli gyermeket nem sza­bad megbízni. Csak úgy mellé­kesen jegyezzük meg, hogy a da­rabonként körülbelül milliós ér­tékű berendezés notórius rongá- lói is megérdemelnék a felelős- ségrevonást.’ Igaz viszont, hogy ennél- is fontosabb az esetek megelőzése, vagy is az, ha min­den lakó óvó gondossággal ügyel erre a közhasználatú, tehát tár­sadalmi tulajdonra. A másik alapvető „gyógyír” a felvonók tervszerű ellenőrzése, karbantartása, szükség szerinti javítása, felújítása. Csakhogy e munkákra a szervezetlenség a jellemző. Csupán a bérházak lift­jeinek van ‘központi gazdája az IKV-nál, bár az itteni javító­részleg is szakemberhiánnyal és teohnikai nehézségekkel küzd. A többi épület felvonói pedig al­kalmilag foglalkoztatott szere­lőkre vannak bízva. S há mind­ehhez még hozzátesszük azt, hogy enythén szólva kifogásolni­való az alkatrészellátás, akkor joggal állapíthatjuk meg: komoly bajok vannak a kecskeméti lift­fronton. De mi lehetne a meg­oldás? Véleményünk szerint elsősor­ban a városi tanács feladata, hogy létrejöjjön egy új szolgál­tató egység, mely a személyfel­vonók folyamatos üzemelésével kapcsolatos teendőket végzi majd. indokolt ugyanakkor a gyártó­val, a Ganz-MÁVAG-gal is meg­állapodni annak érdekében, hogy rendszeresen biztosítsa az igé­nyelt alkatrészeket. Velkei Árpád Penicillin porampulla 0 A debreceni Biogál Gyógyszergyár tavaly felavatott aszeptikus üzemében ez év közepétől, kórszerű töltőgépeken megkezdték a penicillin porampulla gyártását. (MTI-fotó — Balogh P. Lászlő felv. — KB) (Folytatjuk) Ä hatóság A hatóság szót hallva, jogérzékünk alapján valamely álla­mi szerv utasító, kényszerítő jogára gondolunk. Ha nem is tudatos jogi ismereteink, de jogérzékünk ebben az esetben helyesen irányit bennünket. A hatósági jogkör ugyanis az •illám hatalmával van összefüggésben, és az állam hatalmá­nak természetes része a kényszerítés, vagy annak lehetősége. A hatóság — mármost pontosabban fogalmazva •— az az ál­lamigazgatási szerv, amelynek hatáskörében jogilag biztosít­va van az, hogy az állam akaratát konkrét ügyekben jogi ér- -vényességgel és végrehajtó hatállyal kikényszerítse.

Next

/
Oldalképek
Tartalom