Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-31 / 26. szám

« • PETŐFI NÉPE • 1916. Január 31. Sovány húsú marhák A mohácsi csata — egy botra vésve Kaliforniában olyan sovány szarvasmarhákat tenyésztettek ki, amelyeknek különösen sok so­vány húsa van. Az állatok na­gyok, és különleges az izomstruk. túrájuk. A davisi egyetem tudó­sai az új keresztezést „kettős iz­ma’ szarvasmarhának nevezték el. Az addig ismert szarvasmar­hákkal szemben vágásra érett ko. rukban 120—130 százalékkal több sovány, puha húsuk van és 30-~ 35 százalékkal kevesebb zsírjuk. Az újonnan tenyésztett szarvas- marháknál viszont bizonyos ne­hézségek lépnek fel a borjadzáa- kor. Az amerikai tudósok remélik, hogy további keresztezések útján kiküszöbölik ezt a hátrányt. A „kettős'* izmú szarvasmarhák új tulajdonságait genetikailag ellen, őrzik. A „mohácsi vész" közelgő 450. évfordulója különös aktualitást ad egy — a maga nemében párat­lan — néprajzi tárgynak, ame­lyet a pécsi Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztályán őriz­nek: az 1526-0s csatát ábrázoló botról van szó. Alkotója isme­retlen, A keményfából faragott, esztergált bot szárán körbe kör­be fut a kompozíció, amely egy csatajelenetet ábrázol naiv fel­fogásban. Sáfrány Zsuzsa muzeo. lógus elkészítette a 66 centimé­ter hosszúságú képsor méretará­nyos, kiterített rajzát és akkor bontakozott ki teljes mozgalmas­ságában a jelenet. A képen mint­egy százhúsz figura és tárgy lát­ható: gyalogos és lovas katonák, tüzérek, ágyúk, lovak, tevék, ku­tyák, szekerek, 'sátrak, házak, fák. A magyar és a török tábor tér­beli elhelyezkedése szinte mérta­ni pontosságú, így az összecsa­pás jelenete a bot szárának kö­zepére került. A mester gondo­latvilágára utal a botra tekeröd- ző domború faragású kígyó is, amelynek feje egy feliratra mu­tat, Kisfaludy Károly ismert so­raira: „Nemzeti nagylétünk nagy temetője: Mohács." Ritkaság, hogy egy néprajzi tárgyon a megszokott betyár jele­netek vagy virágmotívumok he­lyett konkrét történelmi eseményI örökítsenek meg. Ilyen vagy ehhez hasonló technikájúi nép­rajzi tárggyal nem találkoztak Baranyában a szakemberek, így nem is tudják azonosítani a lél évszázados bot alkotóját. (MTI) 9 Ezen a kukoricaföldön sorházak épülnének. Modern sorházak és a falusi életforma Valamikor 1974 nyarán határozott úgy Solton a nagyköz­ségi tanács végrehajtó bizottsága, hogy az építeni szándéko­zó fiatalok érdekében lakásépítő és fenntartó szövetkezetét alakítanak. Azon túlmenően, hogy ez a szervezeti keret ked­vező hitellehetőségek hordozója, még az is ösztönzően ha­tott, hogy Jánoshalmán és Tiszakécskén, de más nagyközsé­gekben is elsősorban a fiatal házasok lakásgondjainak meg­oldását segítette eredménnyel. Solton valóságos társadalmi igényt ismertek fel, amikor elhatározták a lakásszövetkezet megalakítását. Romjaiban is szép Elmondták a tanácsnál, hogy a MESZÖV-tól igen komoly se­gítséget, jogi és egyéb támoga­tást kaptak. A tagokkal fel is ül­tek egy autóbuszra és ellátogat­tak több községbe, városba, ahol már a szövetkezet tagjai a fel­épült lakások tulajdonosai. Meg­tekintették a különböző típuso­kat kívül és belül, de nem ala­kult ki egyetértés, hogy melyik tervezésére is adjanak megbízást. Döntsenek majd a szakemberek, készítsenek tanulmányterveket, tegyenek javaslatot a tagságnak, ■ majd meglátják, hogy milyen házakban is szeretnének lakni? A tanulmánytervek elkészíté­sével a SZÖVTERV kecskeméti kirendeltségének csoportját bíz­ták meg. Miután eldőlt az, hogy a Duna- földvárra vezető főút és a vasút kereszteződése melletti kukorica- földön épülnének fel a házak, s a jövő szempontjából az lenne a kívánatos, ha ott mintalakótelep épülhetne, a tervezők úgy látták, a sorházas megoldás a legkézen­fekvőbb. Az elmúlt év végére el is ké­szült s sorházanként , építhető négy lakástípus tanulmányterve, de a lakásszövetkezeti tagok egyiket sem fogadták el, a leg­különbözőbb okok miatt: „kicsi a szoba”, „kicsi a konyha”, „na­gyobb ház kellene” stb. Az' életforma meghatározó, s ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni! Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy a fenti kí­vánságok végső soron a hagyo­mányos falusi építkezési szoká­sokat és a hozzá kapcsolódó élet­formát tükrözik: a terveket ah­hoz viszonyítva ítélték meg, hogy leendő életük színterének meg­felelő, vagy nem? Kóber Kázmérné a Szikra Ter­melőszövetkezet főkönyvelője, társadalmi munkában a lakásszö­vetkezet gazdasági és más ügye­it intézi, szintén több olyan ki­fogást mondott el, amelyek az előbbi megállapítást igazolják. Elmondta, hogy a mindössze 60 négyszögöles telek a tagok szá­mára kicsi, s legalább 100 négy­szögöleseket igényelnek, mert nem akarnak lemondani a vete­ményes kertről, néhány aprójó- - szag - tartásáról; r amely ■ mindig is hozzátartozott eddigi életmódjuk­hoz; hiába fiatalok...1 A sorházas mintalakótelep épí­tése a tervek szerint közvetlen a vasútvonal mellett kezdődne, ami bizony nem vonzó tény, a így sokan arra várnak, hogy az a rész épüljön be, ők utána kö­vetkeznének. A másik ellenvetés az, hogy a lakásokkal építészetileg össze­függő garázsra az OTP nem ad­hat hitelt, s az amúgy is 500 ezer forint körüli összegbe kerülő ház esetében még ezzel Is növe­kedne az az összeg, amit kölcsön­ből nem fedezhetnek... Kóber Kázmérné még sok-sok okot, érvet, kifogást említett, ami nehezíti, hogy a lakásszövetke­zet minél előbb lakással is ren­delkezzen. Az érvek közül egyet tart olyan súlyodnak, hogy az akár a felbomlást is eredményez­heti: „kicsi a telek — konyhá­kért kell!". Ez alapkérdés, mert közvet­len érinti a falusi életformát a jelenben, s mivel a jövő „minta­lakótelepéről" van szó, érinteni fogja tizenöt és ötven év múlva is. E vonatkozásában pedig nem­csak helyi politikai feladat, amely megoldásra vár, hanem tervezői is: — A törvényekben előírt la­kásterületi megkötöttségek egy­ben a tervezési módokat is meg­határozzák — mondta Tóth Ta­más, a SZÖVTERV kecskeméti csoportvezetője. —- Valóban, a falusi életformából fakad a tag­ságnak az az igénye, hogy legye­nek nagyobbak a szobák. Én erre csak azt mondhatom, hogy az egész lakás alapterülete 83 négyzetméternél nagyobb nem lehet, s azon belül is korlátozott a lehetőség, hogy egy-egy szo­báé milyen más helyiség rovásá­ra növelhető... Hosszan beszélgettünk a ter­vezővel arról] a legsarkalatosabb véleménykülönbségről' is, amely a teleknagysággal függ össze, s amely a sorházas mintalakóte- ,lep„,e$Stében,.leginkább az élet­formából fakad. Tóth Tamásnak az volt a véleménye, hogy a "konyhákért'' vagy udvar igénye valós és jogos is. De pontosan a modem építkezésnek, amely az életformavájtásnak mindig is igen jelentős alapja volt, erről gazdasági, de általában, urbanizá. ciós okok miatt le kell monda­nia. Ha sorházas lakótelepet épí­tenek, az szinte teljesen kizárja a kertészkedést és bz állattar­tást. Befejezésül, annyit szeretnék csak elmondani, hogy a sóit! lakásszövetkezet felbomlása nem lenne jól Sem a tagoknak, sem a fejlődő nagyközségnek, s így az országnak sem. Hiszem, hogy ezt sehol nem akarják, már csak azért sem, mert ezekben az el­lentmondásokban az élet minő- i ségi változtatásának az Igénye fogalmazódik meg. Csatő Károly (7) Angkor lakóinak életében az esős évszak idején a halnak különösen nagy szerepe van, A Tonle Sáp folyó medrét ilyenkor iszonyú víztömeg feszíti. Nem­csak az eső, a megáradt mellékfo­lyók duzzasztják meg, de a Me­kong vízfölöslege is ide nyomul be. Anglcornál óriási tó keletke­zik, felülete a csapadékos évek­ben meghaladja az. ezer négyzet- kilométert. Ez ilyenkor halá­szok mekkája; ha aztán az ár le. vonul a Tonle Sap-tóból, a pocso­lyái, iszapos mederben szinte hemzseg a hal.' Puszta kézzel fogják: érthető, hogy a dombor­művek alkotói oly nagy figyel­met szenteltek a város fő élelem­szállítójának. A Brueghel család e korai elő­futárai mindazt ábrázolták itt, amit a nagy németalföldi festők három évszázaddal utóbb oly vonzó humorral elmondottak, Van itt póruljárt vadász és ke­lepcébe esett vad, vénülő utca­lány és önkínzó szerzetes, vén koldus és jómódú kereskedő. Egész állat- és növénytan állt az iskolai kirándulók rendelkezésé­re. Megismerhetjük a parasztház egyszerűségét és a főúri palota pompáját. A perspektivikus ábrá­zolás nem volt akkor divat; a közeli eseményeket a kép aljára, a távoliakat annak felső szé­lére vésték. Széditően nyüzsgő az élet ezeken az óriási várostör. téneti képregényeken. Egyes kép­sorok teljesen kidolgozottak; má­sokat a szobrász félbehagyott. Katonának ment? Elfogyott az ereje? Megváltozott az angkori kultúrpolitika? Örök titok ma­fád. '“s<wi;Ílíi _De az utókor így is rengeteget 'vk&szön Bayon-nak: megismerheti itt, hogy 600 éve is avattak em­bert istenné is, a gépezet egy­szerű csavarjává is. „Dél barbárai.” Nem lehet pon­tosan megállapítani, ki uralko­dott Angkor Thom városában, amikor Csuta Ouan kínai utazó­nagykövet ott járt. VIII. Yayavar- man valószínűleg már nem élt és III. Indravarman ült á trónon, Angkor hinajána-buddhista kor. szaka volt ez, éppen az az idő­szak, amelyben a legnagyobb művészek alkottak. Ouan mester 40 fejezetre tagolódó könyve („A kambodzsai szólásokról”, 1297. Francia nyelvre 1951-ben, Kam­bodzsa elvesztése előtt fordítot­ták le) megtakarítja a fantáziá­nak, hogy a domborművek alap­ján elővarázsolja a hét évszá­zaddal ezelőtt élt emberek, az ő szavaival: „Dél barbárainak" sor. sát, örömét és bánatát. Élessze­9 Két kép Bayonbúl. Fenn: Yaya- varman szobrai. A bal oldali' kép domborműrészlet: Halá­szok. mű, a korábban oly virágzó kínai széppróza színvonalán író diplo­mata sok mindent elmond Ang- korról, annak embereiről. Leírá­sából életre kel a város szépsé­ge, gazdagsága, társadalomraj­zából ugyanakkor kialakulnak az ázsiai termelési mód belső ellent­mondásai is, amelyek végül a város bukásához, elhagyásához, az' angkori civilizáció •■rtiegsem- misüléséhez vezettek — intő pól- dául késő korok társadalomfor­máló államférfiéinak. Ha az angkoriak egykori írá­sai meg is semmisültek, életfor­májukat a ködomborművek sora és a jószemű kínai diplomata je­lentése megőrizte az utókornak. A legérdekesebbek azok a fel­jegyzések, amelyek a szállásadó családról szólnak. Az agyagpad- lós, tiszta szobában nem volt bútor: az asszony ott, a sarok­ban főzte' az ebédet. A főeledel — akárcsak manapság — a rizs volt, azt ízesítették hússal, hal­lal, főzelékfélével. A nagy tá­lat a szoba közepére helyezték. A család guggolva vette körül és mindenki kókuszdió héjából készített kanállal vett a puhára főtt ételből. Italukat fémpohár- ba merítették; általában vizet, ünnepen bort ittak. Máthé György (Folytatjuk.) (60.) A föld a földdel házasodik, vagyon a vagyonnal, módosabb a szegényebbel soha, ezt a luxust senkii se éngedheti meg magának, még álmában se. A parasztok bölcsek... Nagyon csöndesen merte csak kimondani: — A parasztok azóta igenis megtagadták ezt a bölcsességet, Anna. Milliószámra. Türelmes maradtam, megcsó­koltam a kopaszodó fejebúbját: — Ezt olvasod az újságban. Mit tudod te és mit tudják az újságok, mit tagadott meg a pa­raszt és mit nem! De ha megta­gadták millióan, attól a bölcses­ség még bölcsesség marad. Én tu­dom. Tudom, és el nem hagyom. — Miattam egyszer már el­hagytad ezt a törvényt. — Vicce­sen összedörzsölte a kezét, hogy na, most feleljek, ha tudok. —El bizony. — Mert az én női ösztönöm je­lezte, hogy benned egy vagyon rejtőzik, drágám. Nagyobb va­. gyón, mint otthon a faluban a legpartiképesebb parasztlegényé. Hogy egyéb okok miatt is vonzó­nak találtalak, az már a véletlen műve volt. De a véletlennek min­denki ki van szolgáltatva, akit anya szült. i— Kivágtad magad, Anna. Benned egy diplomata veszett el. Mellékesen egy nagy szervező is. — Ha otthon maradok a falu­ban, könnyen lehet, hogy öregsé­gemre ravasz házasságszerző lett volna belőlem, erre gondoltál. Ki tudja, talán igen. De otthon se maradtam, öreg se vagyok még. Elkezdett valamit arról, hogy én nem is leszek soha öreg. Mint­ha megkönnyebbült volna, hogy elterelődött a szó Pubi és Aliz házasságról. Elhárítani magától lehetőleg mindent, amiben koc­kázatot lát... Rámbizni mindent, cselekedjek a legjobb belátásom szerint. Igen, beláttattam vele, hogy az élet dolgaihoz én értek, de ezzel együtt a terheket, a gon­dokat is magamra kellett vennem. Hagy ha netán Pubi házassága nem sikerül, akkor pedig engem fog okolni a fiunk. Nem. nekem lesz hozzá elég erőm, hogy meg­óvjam a házasságukat minden ve­szélyes válságtól... — Artúr... Beakadt a cipzá­rom. Nézd meg, kérlek. — Jövök... Mutasd. Mert mű­anyag cipzár. Fogyasztói társa­dalom. A fémcipzár tartós! no­sza. gyártsunk műanyagból, az rö- videbb ideig tart, nagyobb lesz a kereslet. — Nem lehet felhúzni? — De. Már megmozdult. így... Parancsolj. — Köszönöm. Köss másik nyak­kendőt, kérlek. Tegnap is ez volt rajtad. Tedd fel azt a törökmintást, A Hullámban pedig ne hagyd, hogy Rudolf fizesse ki a vacsorát, nehogy az legyen a látszat, mint­ha engednénk, hogy viszonozzák az ebédmeghívásunkat. A fiatalok nyolckor elindulnak Pestre, ml még maradunk egy órát. Te majd állj fel az asztaltól, feltűnés nél­kül, hívd félre a pincért és ren­dezd a számlát, mielőtt még Ru­dolfnak eszébe jutna. És ne szá­mítsd ki pontosan, mennyi a számla tíz százaléka. Adj nyu­godtan. többet a pincérnek, iga­zán kedves volt hozzánk. Minden asztaluk foglalt, de nekünk csinál helyet, megígérte. Hadd lássa> hogy érdemes velünk... Látod, mennyivel jobb ez az élénk nyak­kendő. — Tényleg jobb. Igaz, hogy Pu. bi korához jobban illene... Anna, Pubi nem tetszik nekem. — Ideges. Csúcsforgalom előtt Húszezer kocsi özönlik haza a Ba­latonról. Pubi utálja a csúcsforgal. mat. — Hát ne menjenek haza most este. — Reggel hétre Pubinak a gyár­ban kell lennie, ne viccelj. Haj­nalban kéne. hogy induljon. Aliz nem hajlandó reggel ötkor felkel­ni, hogv együtt mehessen vele. — Aliz akkor ugrik fel a ko- csiján Pestre, amikor akar. — Aliz kocsija szervizben van. Holnapra pedig megbeszélte a szalonnal, hogy próbál. Percre pontosnak keli lennie, a Váci ut­cában a szalon dz úr, nem a kun­csaft. Láttad Alizt, milyen bol­dog? Szabad kezet kapott, azt csi­náltat az esküvőjére, amit akar. Istenem, amikor mi esküdtünk... Tud dollárral fizetni, asszonyom? Nem? Akkor végtelenül sajnáljuk. De csak kint az utcán sírtam el magam. Összesúgtak mögöttem. Egyáltalán, hogyan is merte ven­ni magának a bátorságot ez a nő, hogy bejöjjön, ha nincs dollárjai Máig sajnálom, hogy meghalt a pasas, mire abba a helyzetbe ke­rültünk. hogy visszaadhattam vol­na neki a kölcsönt. Felforgattam volna a szalonját, mcgugráltattam volna, és a végén azzal vonultam volna ki. hogy ha majd jobb anya­gokat tart. értesítsen, de addig kénytelen vagyok máshol dolgoz­tatni. Kár, hogy ez az elégtétel kimaradt az életemből. — Voltak más elégtételeid, nem panaszkodhatsz. De a fiunk miatt változatlanul nyugtalan vagyok. Azt hiszem, nem a csúcsforga­lom ... Hátha összevesztek. — Miért vesztek volna össze? — Miért, miért... Ne áltassuk magunkat. Azt hiszed, hogy egy olyan okos lány. amilyen Aliz, nem veszi észre, hogy Pubinak máshol járnak a gondolatai? — Ez a te rögeszméd. Hidd el. nem a fiadnak, hanem teneked van lelkiismeretfurdalásod Kati miatt, vagy inkább Kozári Jóska miatt. Te nem tudsz szabadulni a gondolattól, hogy lekötelezettje vagy Jóskának. Érdektelen, hogy ez igaz-e vagy se. De a fiad, ő nem lekötelezettje Kozári Jóská- nak. Katinak se. Jól érezték ma­gukat együtt, kellemesen eltöltöt- tek együtt két-három évet, de a házasság, az mégiscsak más... Pubi különben se biztatta soha Katit butaságokkal, például azzal, hogv elveszi feleségül. A játék tartson, ameddig a játéknak van ideje, de amikor komoly dolgok­nak jön el az ideje, abba kell hagyni a játékot. És Pubi ezt nar gyón okosan be is látja. Veszkő- dik Kati után. de belátja, hogy kinőtt már a romantikából. Fö­lösleges hát. hogy te problémázz miatta. — Anna, kérlek, én csak azon problémázok. amit láttam. Napo­kon át figyeltem már otthon is Pubit. Egyszer véletlenül rajta is kaptam, hogy áll a telefon mel­lett, várta, hogy felvegyék, vagy beszélt is. de amint én benyitot­tam a hallba, letette a kagylót. Biztos vagyok benne, hogy Kati­nak akart mondani valamit. — Mindig hajlamos voltál rá, hogy rémeket láss. Pedig csak annyi az egész, hogy áttestálod a fiadra a lelkiismeretfurdalásodat, amire pedig, ismétlem, semmi, de semmi okod nincs. Kozári Jóska jóindulatát nem fogod elveszíteni, erről biztosíthatlak. Legfőbb ide­je hát. hogy lecsillapodj. Most pedig küldd be Pubit. hadd néz­zem meg én is magamnak ezt a bús szerelmest, tényleg annyira sajnálja-e magát, mint te hi­szed .,. elemen felvette az asztal­ról a slusszkulcsot, és a zakójáért nyúlt. Kisjutka még délutáni álmát aludta. Hason fe­küdt, szétvetette két vékonyka, barnára égett, sebhelyes karját. Orsika éppen kilépett a fürdő­szobából, amikor Kelemen a gye­rek fölé hajolt. — Ne ébreszd fel a kis békát — súgta, összegombolta magán a pongyoláját. •— Lekísérlek a ko­csihoz. 'A társnyaraló hosszú folyosója Üres volt. Az egyik ajtó mögül reszelös horkolás hallatszott ki. összenéztek. Orsika halkan ne­vetett. — Ilyenkor mindig örülök, hogy te sohasem horkolsz. — Belekarolt Kelemenbe. — Jó lett volna, ha nem kell elmenned, — Péntektől szabaddá teszem magam. — Kelemen átfogta Or­sika vállát. — Garantálom, — Hiszen majd, ha látom. Ka­tit pedig igazán hozd le, rögtön a küret után. Jó lesz neki mel­lettem. Ugye, Petrich nagyon fog vigyázni iá... — Petrich felől nyugodt le­hetsz. A társasüdülő előtt' szikráztak a napfényben az autók. Orsika (Folytatjuk.) . i Ml LESZ A SOLTI LAKÁSSZÖVETKEZET SORSA?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom