Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-28 / 23. szám

1976. Január 28. • PETŐFI NEPE • 5 Romjaiban is szép • Balra: a nagy szentély. 9 Fenn: Csata Jelenet. • Lenn: a szentély látképe. í (4.) Angkor Vat. Amikor II. Suryavarman. a középkori Kam- tjodzsa-Chenla Mátyás királya 1113 -ban trónra lépett, már biz­tos elképzelései voltak az óriási templomról. Angkor Vatról. Mész. sze földről összehívta hát a legki­válóbb építészeket, Visnu és Siva isten akaratának legjobb ismerőit; aztán, amikor együtt felvázolták a nagy mű alaprajzát, a nagyobb termek belső berendezését, a Nagy Király meghívta a leghíresebb művészeit: Visnu és Siva dicsősé­gére készítsenek olyan lenyűgöző szoborcsodákat, amilyeneket em­beri szem még sose látott és áb­rázolják a Szent Könyv pándavái. nak diadalát a kauravákon, hogy az a khmer harcosokat is lelke­sítse a csarnok és a thaiak ellen vívott szent háborúban. Es azok megértették a Nagy Ki. irály szavát: építsétek fel II. Suryavarman király dicsőségének templomát. £s a miniszterek is megkezdték a legfontosabbat: a babszolgák ezreit szállították el a nagy hegyekbe, az Aurol felé. kö­vet fejteni. Csak a király nevét őrizte meg az emlékezet — az ott felpusztult rabszolgák csontját is elémésztette az idő. Es időben megkezdődött az épít­kezés. Némelyik kőkolosszust négy elefánt vontatta a kijelölt helyre. ,Tűz emésztette az erdőt; a szob­rászok légiója porlasztotta kalapá. csávái és vésőjével a sziklát, amíg Céljukat elérték. II. Suryavarman emléke ma is él. De a szobrok al­kotóiról, álmaikról, vágyaikról, a kőpor okozta szilikózisukróirkikö* pött tüdejükről semmit nem tu­dunk. A király számítása sokban be­vált, mindennap megnézte, meny­nyi épült meg: ha valahol lema­radást tapasztalt, azonnal intéz­kedett. Jaj volt annak, aki nem teljesítette a királyi tervet. Egyben tévedett csak a Nagy Király — az élete tartamában. Talán elhitte a költőknek, hogy tízezer évig fog élni. í Hatvankét éves korában meg­halt. És hol volt még az építke- 'zés befejezése. II. Dharanindra- Varman. II. Yasovarman és Trib- huvandityavarman alatt Angkor Wat építése alig haladt. A másik íJagy Uralkodónak. VII. Yaya- varmannak volt elég ideje rá. Harmincnégy éves uralkodása Glatt mindent arra összpontosított, hogy az Üj Hit, Buddha dicsősé­gére elkészítse a nagy templom- várost. Ha elődei a munkások ezreit és a művészek százait foglalkoztat­ták, ‘ő tízezer munkást és. ezer szobrászt gyűjtött össze erre a célra. És azok megértették, hogy Ang- kór'^átnák‘^nr;'YáyáVaritián'Yli- csőségéről kell a századoknak hírt vinnie. És ők sem érték el a célt. VII. Yayavarman sem látta meg a kész Angkort, mielőtt örök álomra hunyta a szemét Ez a nagy boldogság csak VIII. Yaya- varmannak, Buddha alázatos lel­kű és kegyetlen szívű szolgálójá­nak jutott. 1250 körül. A hosszú építkezés, a közben le. zajlott világnézetváltás nem ár­tott Angkor Vatnak. Az őstisztelő khmer királyok tiszteletben tar­tották II. Suryavarman elgondo­lásait (amelyeknél különbet más nem is tervezhetett volna). Az akarat egysége és határozottsága teremt rendet ebben a szövevé­nyes óriásban; még Siva és Budd­ha szobra is békésen megfér egy. azon folyosón. Híveik bezzeg mindmáig az ő nevükben hábo- . rúznak egymással. A bejárathoz vezető, mintegy 150 méter hosszú, kőkígyókkal dí­szített út aránylag egyszerű épít­mény. A felénél, jobbra és balra kis épületek romjai — az őrség, vagy a beléptidíj-szedők részére szolgálhattak. A dísztelenség azon­ban tudatos — az út végén ott magasodik á Merú szent hegyé­nek mintájára "épült Háhmáá"'Kű- pola. Innen úgy tűnik, könnyen elérhető; valójában azonban na­gyon messze van még, és meredek emelkedőkön kell felkapaszkodni, hogy az ember elérjen céljához. Az első falat dísztelen oszlopsor tartja. Mesterien kiképzett sarok­bástyák és a falrész felénél széles, díszesen faragott kapuk szakítják meg az oszlopcsornokok egyhan­gúságát. Széles, tágas, dísztelen udvar következik. Utána újabb négyszög; ezt már csak egyenként 100 méter hosszú, de magas, dú­san faragott, négy fal veszi körül. Innen alig látszik valami Meru szent hegyéből. Nehezen meg­mászható lépcsőfokokon kell fel­tornáznia magát annak, aki a szentélybe igyekszik. (Folytatjuk) A szakma távlatai Látogatás a bajai vízgazdálkodási főiskolán Magyaror­szágon egyes években túlsá­gosan sok a csapadék és árvíz ellen kell védelmezni a termést. Más­kor az aszály égeti fel a föl­deket — ilyen­tor viszont ara­nyat ér az élte­tő elem. A víz­gazdálkodás hagyományai ezért igen ré­giek hazánk­ban. A Budapesti Műegyetemen már a megalakulás idején — II. József korában — az elsők között hoztak létre vízépítési tanszéket,- amelynek az volt a feladata, hogy a folyamszabályozáshoz képezzen szakembereket. A vízgazdálkodás magyar tudósai nemzetközi hí- rűek; a világ számos országában adnak elméleti és gyakorlati se­gítséget a természeti adottságok megváltoztatására. A Budapesti Műszaki Egyetem Bajai Vízgazdálkodási Főiskolai Karának hallgatói és tanárai egy­aránt tudatában vannak szakmá­juk egyre növekvő jelentőségé­nek. Az intézmény hallgatóinak szakmai távlatai rendkívül na­gyok — magyarázza dr. Czédli György igazgató. — A kimerülő természeti adottságok pótlására a mélyből, száz-kétszáz méterről kell felszivattyúzni, majd fogyasztásra alkalmassá tenni a vizet. A tisz­títás feladata egyébként az egyre szennyezettebb folyókra is vonat­kozik. A mezőgazdaságban ön­tözni kell, az állattenyésztő tele­pek pedig nemcsak mint fogyasz­tók, hanem szennyvíztermelők­ként is megválaszolandó kérdése­ket vetnek fel. Az ipar, a techni­kai fejlődés ugyancsak új meg új feladatok elé állítja a környezet­védelem szakembereit. A terve­zett országos beruházásokat min­denki ismeri; a tiszai Kiskörét rövidesen Csongrád követi, a Dunán pedig talán Nagymarosnál építünk duzzasztógátat. A „vi­zesek” az energiagondok enyhí­téséből is kiveszik a részüket... És még folytathatnám a sort. Felkészültségükért, tudásukért három éven át alaposan megkell dolgozniuk. A főiskola elvégzése ugyanis nem könnyebb, mint a Műszaki Egyetem diplomájának megszerzése, csupán az oktatás korlátozódik, az öt helyett három évre. Hetente harminchat-harminc­nyolc óra kötelező elfoglaltsá­gunk van — tájékoztat V. Nagy Imre. — Ez azt jelenti, hogy a délutánok többségén sem rendel­kezünk szabad idővel. A hallga­tók időhiánya általános jelenség, de ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy ez elsősorban azokat nyo­masztja, akik nem tudják jól megszervezni a napi beosztásu­kat ... — Főleg az elsőévesek számá­ra okoz nehézséget a szokatlan le­terheltség és a még ugyancsak szokatlan szabadság — folytatja Csollák István. — Ok ugyanis még hajlamosak halasztgatni az évközben kapott feladatok határ­időre való elkészítését. A vizsga- időszak alatt viszont már csak többszöri erőfeszítés árán hozha­tó be az elmaradás. A lemorzso­lódók zöme sem azért hagyja itt a főiskolát, mert nem képes a tananyag elsajátítására. Sokkal inkább arról van szó, hogy túl kényelmesek voltak az első hó­napokban, és félévkor egyszerre szakadt rájuk minden — a rajz­feladatoktól a vizsgákig. Gólyák és szakemberek-Milyenek a „vizesek,”____ A bajái vízgazdálkodási - főis-^ kólán üzemmérnököket képeznek, azaz olyan szakembereket, akik nem az íróasztalok mögött töl­tik majd a napjaikat, hanem a földeken és a telepeken. V. Nagy Imre, & tanintézet KlSZ-bizottsá- gának titkára és Csollák István a diákbizottság titkára szerint szakmájukhoz sokféle emberi tu­lajdonság szükséges. A „vizes” üzemmérnököknek természetsze­retetre, fizikai erőnlétre, jó hely­zetfelismerésre, gyakorlati érzék­re és nem utolsósorban az em­berekkel való bánásmód készsé­gére van szükségük. Elmondják azt is, hogy akik itt végeznek, négy-öt állásajánlat között válo­gathatnak. Nem egy korábbi ba­jai hallgató dolgozik a távoli Afrikában, Kubában, Mongóliá­ban. A főiskola „felsős” hallgatói szervezetten támogatják a „gó­lyák” beilleszkedését az, jntéz-, mény életéhez Beszélgetőn társaiig elmondják, hogy évente, a tanul­mányi időszak kezdete előtt egy­hetes előkészítő tanfolyamot ren­deznek az elsőévesek számára. A tanszékek képviselőinek tájékoz­tatóit a diákbizottság tagjainak gyakorlati tanácsai is kiegészítik. — Nekünk, akik közelebb állunk hozzájuk, mintha jobban hinné­nek — mondja a diákbizottság titkára. — Pedig sokszor azonos dologra hívjuk fel figyelmüket: tanuljanak rendszeresen. A „vizes” szakma számos tu­dományból táplálkozik. A jö­vendő üzemmérnököknek a ma­tematika, a geodézia, a jogi és közgazdasági ismeretek mellett a kémia, és a biölógia alapjait is el kell sajátítanunk. A főiskola tudományos diákköri tagságának érdeklődése igen sokrétű. AZ em­lítetteken kívül foglalkoznak a földtan, az építés, a számítógépes adatfeldolgozás, a hidrológia kér­déseivel és több más tudomány­ágban készítenek dolgozatokat. Több alkalommal eredményesen szerepeltek az országos pályáza­tokon. A hallgatóknak ugyanakkor ar­ra is lehetőségük nyílik, hogy már a tanulmányi időszak alatt bekapcsolódjanak a gyakorlati munkába. A főiskolai tanszékek ugyanis külső intézményektől, üzemektől is vállalnak megbízá­sokat. Egy-egy részfeladat meg­oldása a szakma valóságos prob­lémáival ismerteti meg a diáko­kat. A Sugovica-parti intézmény­ben a vízellátás és csatornázás, valamint a mezőgazdasági vízgaz­dálkodási szakok valamelyikét választhatja a diákság, és már tervezik a harmadik, a vízépítési szak indítását is. Az intézményben öt tanszék működik. Az oktatói értekezle­tekre — ezt is a diákoktól tu­dom — rendszeresen meghívják mind a három évfolyam képvise­lőit. A fiatalok ezeken a megbe­széléseken tájékoztatják tanárai­kat a tananyag elsajátításának esetleges nehézségeiről, konzultá­ciót, kiegészítő foglalkozásokat kérnek egy-egy tárgyból, ha er­re szükség van. A tanulás mellett — Nem volna jó, ha a tanulá­son kívül másról nem beszélnénk — mondja a KISZ-bizottság tit­kára. — Hiszen a hagyományos „vizes” gólyabáltól kezdve a színházi és mozielőadásokig, is­merétterjesztő rendezvényekig sokféle módon küzdünk a „szak­barbarizmus” és a hétköznapok egyformasága ellen. Most éppen klubot szeretnénk létrehozni. Megkaptuk a városi tanács pin­céjét és ott akarjuk megnyitni a Baja főiskolai ifjúságának a kö­zös klubját. Magunk készítettük el az átalakítás kiviteli terveit. Társadalmi munkával, illetve a megyei KISZ-bizottság segítségé­vel jórészt együtt vannak a szükséges anyagiak és rajtunk nem múlik, hogy őszre használat­ba -vehet jük-e a helyiségeket. A főiskola és az intézmény kor­szerű, jól felszerelt diákotthoná­nak fiataljai arra törekszenek, hogy hagyományossá tegyék a város diákságának kulturális rendezvényeit. A tavaly szerve­zett főiskolás napok, majd a kol­légiumi napok színes és változa­tos programjai megmozgatták a felsőfokú intézmények ifjúságát. Azt tervezik, hogy idén a kecs­keméti felsőfokú tanintézetek hallgatóságát is véndégül látják a főiskolások bajai rendezvényso­rozatán. Mindez hozzájárul, hogy a diákévek ne csak hasznosan, hanem színesen, változatosan és tartalmasán teljenek el. Paviovits Miklós 'Í57.) — Itthon maradsz pénteken, kisfiam. Te fogod meghívni Ka­tit is, az apját is, hogy töltsék Balatondiósdon a víkendet. Nincs .«pelláta, nem az én dolgom, tiogy meghívjam a szerelmedet. Ugyanolyan csúnyán biggyesz­tette le a száját, mint az előbb. — A szerelmem... Azt hiszi, hogy a kisujja köré csavarhat. — Akkor is meghívod. — Ma­gamhoz húztam a fejét. — Leg­följebb éppen ezen a víkenden jelented be neki, hogy vége köz- tetek mindennek. De ahhoz meg kell hívni. Megteszed nekem? Dünnyögött valamit az orra alatt, megcsókolta a kezemet, odadörgölte a fejét a hasamhoz, mint régen, gyerekkorában. Addig is láttam, hónapokon át, hogy bájos az a lány, de szomba­ton, amikor bikinire vetkőzve ki­perdült a teraszra, hogy Pubival vitorlázni induljon, be kellett vallanom, hogy csaknem szép. A nyúlánk testétől, a libbenő ha­jától teli lett frisseséggel a te­rasz, de megtelt volna tőle élet­tel egy nagy rét is. Láttam, hogy Pubi megbabonázoltan gyönyör­ködik benne. Arra gondoltam, hogy ha ezen a víkenden se gyűjt össze elég erőt a fiam, hogy megszerezze magának a csitrit, akkor végleg hiába min­den. Egész délután ketten voltak kint a vízen, és amikor este hazajöttek, láttam Pubi szemén, hogy " semmit se ért el. De ahogy Katira néztem, azt is tud­tán!, hogy még nem veszett el minden. Vacsora közben is fi­gyeltem a lányt, >és minél többet néztem, annál biztosabb lettem a sejtésemben, hogy ha ott kint a vizen nem adta is be a derekát, azért még, sőt éppen azért, ke­servesen fő a saját szenvedélye gőzében. Tudtam, hogy két erő tépi, az egyik jobbra, a másik balra. Akarja is, hogy odaadja magát a fiamnak, fél is megtenni, amit még sohasem tett meg. És másnap én intéztem úgy, hogy kettesben maradjanak otthon a villában. Tudtam, hogy Puhá­nak már csak egyszer kell pró­bálkoznia, egyszer, de késede­lem nélkül, mert ha várunk a következő víkendig, lehűl a lány és a félénkebb eszére fog hall­gatni. Tőlem kapta meg Katit. Tőlem, mert én akartam így. Olyan lányt kapott, keményhúsút, szenvedé­lyest, szilajt, aki az Adorján-ter- mészetének kellett, hogy büszke lehessen a hódítására, önbizal­mat érezzen magában, ahogy az apjának is keményhúsú laboráns­lányok és asszisztensnők kellet­tek, hogy meglegyen a munka­helyi önbizalma, általában afc ön­bizalma. Mindig hálás leszek Katinak, hogy csaknem három éven át tá_ vol tartott Pubitól minden kétes és veszélyes nőcskét. De a me­nyemnek nem kellene, akkor se, ha nem Kozári Jóska lenne az apja, hanem Menkó Rudolf, és a hozománya is akkora lenne, mint Alizé. Nem, nem, Kati velem szemben is szilaj lenne, már csak hiúságból is folyton szembefor­dulna velem, ez a lány nem tűr beleszólást az életébe. Alizzal jól kijövök majd. Kényelemszeretet­ből is hagyni fogja, hogy én gon­dolkozzam helyette, én pedig óvakodni fogok, hogy egyszer is úgy nyúljak bele az életébe, hogy amit teszek, egy csöpRet is zavar­ja Aliz kényelmét... o í— önállóak, okosak, talpra­esettek, de azért nem szabad rájuk hagyni, hogy életbevágó dolgokban a maguk esze után menjenek. Sokszor nem is az eszük, hanem a fantáziájuk után. Érted, mit akarok mondani, Anna? — Azt hiszem tökéletesen ér­telek. Volt a fiammal elég gon­dom a fantáziája miatt. Érde­kel? — De mennyire. Oly keveset tudok Tamásról. — Ott kezdődött, hogy kiskorá­tól taníttattam angolul, mert az angol nélkül ma félember az em­ber. Meg is tanult nagyszerűen angolul, sok hasznát fogja még venni. Elégedett is lehettem vol­na, de éppen az angolos művelt­ségéből jött a baj, ami aztán annyi gondot okozott nekem. A fiam ugyanis fejébe vette, hogy Shakespeare-szakértő lesz. Elkép­zelheted, mennyire megijedtem. Shakespeargt-szakértő __ könyv­mo ly, görnyedt, szemüveges szép­iáiéit, akinek egy rendes öltönyre se telik. — Mintha csak Semsey tanár úrról mondanád. Aliz tanárja volt a gimnáziumban. Kopott, ahogy mondod, szemüveges, öt gyerekkel, magára egy fillért sem költhetett, a táskája mindig tele volt könyvekkel, oldalazva járt, mert a táska nehéz volt, kacsá­zott a kitaposott cipőjében és mindenkinek köszönt, aki szem­be jött vele, annyira szórakozott volt, illetve annyira tartott attól, hogy véletlenül nem ismer meg vaiakit, és az illető megneheztel rá. Tavaly halt meg szegény Semsey, sokan voltak a temeté­sén. mert a diákjai imádták. De mire ment a köztisztelettel? Most a nagyobb gyerekei neve­lik a kisebbeket, mert az anyjuk beteges. Irodalom, Shakespeare... szép, szép, de megélni belőle, isten ments... — Persze ezt hiába magyaráz­tam volna a fiamnak. Ha kerek­perec azt kezdem magyarázni, hogy ne mondjon le minden élet­örömről egy ideálért, például Shakespeare-ért, csak olajat öntök a tűzre. Egy kamasznak éppen az kell, hogy áldozatot hozhasson az elképzeléseiért, hiszen azt hiszi, hogy éppen az áldozatvállalása miatt lesz különb a többi ember­nél. Különbnek lenni, kiválni a tömegből... hiszen érted. Nos, ezért volt nehéz a helyzetem, amíg végre kiokoskodtam, hogy direkt a hiúságát kell meglova­golnom. De hogyan... — Tényleg. Hogyan? Mit tud­tál Shakespeare ellen kitalálni? — Magát Shakespeare-t, Toncsi- kám. De ahhoz nagyon-nagyon sokat kellett tájékozódnom, hogy rájöjjek az orvosságra. Társaság­ban, egész véletlenül találkoztam egy emberrel, akinek, mint ki­derült, Shakespeare volt az első számú hobbyja. Hobby, asszo­nyom, mert megélni nem lehet belőle. Milyen keserűen mond­ta... Könyveket ajánlott, tanul­mányokat, azt hitte a jóember, hogy engem maga Shakespeare érdekel. Át is lapozgattam a könyveket, javarészt megvoltak már a fiam gyűjteményében, de nem lettem sokkal okosabb tő­lük, mármint abban a tekintet­ben, ami nekem volt fontos. De egyszer mégis rátaláltam a lé­nyegre. Valamelyik tanulmány­ban arról olvastam, igen szelle­mes volt, hogy Shakspeare ha­sonlatos egy nagy világcég főnö­kéhez. Mert Shakespeare alkal­mazottainak száma szerte a vi­lágon • nyolcszázezerre rúg. — Komolyan? Ez hihetetlen. — Nem hihetetlen. Kompetens ember írta, szakértő. Ez a nyolc- százezer fő, ez a hadsereg, ez. műfordítókból, irodalomtudósok­ból, könyvkiadókból áll, meg tu­risztikai tisztviselőkből, rende­zőkből, esztétákból, nyelvészekből, meg még ki tudja milyen szer­zetekből, de nem is ez a fontos, hanem a létszám-, a nyolcszáz-. ezer. Erre építettem fel a hadi­tervemet. Megmagyaráztam a fiamnak, hogy ha akar, ám le­gyen ő a nyolcszázezer-egyedik. Nyolcszázezer könyvmoly után mi újat tud felfedezni Shakes- peare-ről? Mindent elhasználtak már előle. Ami morzsa netán ma­radt még, azt is felcsipegeti ak­korra ez a nyolcszázezer, mire ő kikerül a bölcsészkarról, és olyan állást talál, ha .talál, ahol azzal tüntetik ki, hogy Shakes­peare-t kutassa. — Szellemesen csináltad, An­na. Sőt nemcsak szellemesen, ha. nem okosan is. — A hiúságára hatottam. Meg­győztem, hogy beállni egy sorba, nyolcszázezer-egyediknek, ebben nincs jövő. Így csak egy senki lesz belőle abban a nagy tömeg­ben, sose fognak felfigyelni rá, különben is Shakespeare csak egy van, dehogy hagyja őt hoz­záférni a konchoz az a nyolcszáz. ezer. Meg aztán dehonesztáló is ennyi irigy vetélytárssal együtt marcangolni a koncot (Folytatjuk.) • A Giró-teodolittal a második évben ismerkednek vnpir a fiatalok.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom