Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)
1976-01-28 / 23. szám
) 1916. január 28. • PETŐFI NEPE • * Országos tanácskozás Új utasítás a múzeumok i kereskedelem feladatairól nyitvatartási rendjéről Deák Ferenc j Halálának századik évfordulójára j Az elmúlt tervidőszak ered- nényeit összegezte, az idei és az % ötéves terv feladatait ismeretté Szurdi István belkereske- lelmi miniszter az állami és a zövetkezeti kereskedelem ve. :etőinek kedden reggel kezdődött írszágos tanácskozásán a Ma- !yar Tudományos Akadémián. A miniszter megállapította, íogy az elmúlt öt évben a ke- ■eskedelem nemcsak kielégítette i lakossság igényeit, hanem köretté az árukereslet összetételélek változásait is. A feladatokról szólva elmondotta, hogy bár az 7. ötéves tervben a forgalom íövekedési üteme a korábbihoz cépest valamivel alacsonyabb, fontos tennivaló a minél zavartalanabb áruellátás, a kiszolgálás kulturáltságának a javítása. A miniszter részletesen szólt az idei ellátás feladatairól, a fogyasztói árpolitikáról, a fejlesztési elképzelésekről, elmondotta, hogy a kereskedelem az V. ötéves tervben 22 milliárd forintot — az előző tervidőszakhoz képest .60—65 százalékkal többet — fordíthat állóeszköz-fejlesztésre, elsősorban a vásárlási körülmények javítására, az üzlethálózat teljesítőképességének növelésére, a kereskedelmi dolgozók munka- körülményeinek javítására. (MTI) A kulturális ellátás fejlesztésére és rendszeresebbé tételére a kulturális miniszter — az érdekelt miniszterekkel, valamint a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökével egyetértésben — utasítást adott ki a múzeumok nyitvatartásának rendjéről. Ennek értelmében valamennyi múzeumot, múzeumi kiállítóhelyet — hétfő kivételével — a hét minden napján nyitva kell tartani. A múzeum felügyeletét ellátó szerv — művelődéspolitikai, idegenforgalmi vagy más fontos érdekből — elrendelheti a múzeum hétfői napon történő nyit- vatartását is. A legrövidebb nyitvatartási idő az országos, az országos gyűjtőkörű és a megyei, továbbá az olyan múzeumokban, ahol a látogatók száma az évi 19 ezer főt meghaladja, napi 8 óra; a táj— és helytörténeti múzeumokban, valamint az olyan muzeális köz- gyűjteményben (muzeális emlékhely, helytörténeti, üzemi és szakgyűjtemény), amelynek látogatottsága évi 5—10 ezer fő között mozog, napi 6 óra, A múzeum, illetőleg a múzeumi kiállítóhely bejáratánál feltűnő módon jelezni kell a nyitvatartás rendjét és a látogatók számára nyújtott kedvezményeket (ingyenes múzeumlátogatási napok, a díjtalan látogatásra jogosultak köre, stb.). (MTI) HOZZÁSZÓLÁS A KÖZÖS SIKEREK LÉPCSŐIN CÍMŰ CIKKHEZ A társadalmi munka és a koordináció Hosszú története van . a „Fémmunkás” Vállalat Kiskunhalasi. Gyára és a gyermeknevelő intézmények közötti koordinációnak. Spontán akciókkal kezdődött. Ma már ott tartunk, hogy társadalmi munkánkra tervszerűen számíthat a városi tanács, valamint jó néhány intézmény, melyekkel szerződést kötöttünk. A segítőkészség jellemzi a gyári közösséget. Ennek több oka van. Közvetlen: a dolgozók gyerekei óvodába, általános iskolába járnak. De mi magyarázza, hogy a Delta szocialista brigád a szociális otthont patronálja? Itt már közvetlen érdeknélküli segítésről beszélhetünk. Az óvodák 439 500 forint értékű társadalmi munkában részesültek a „Fémmunkás” részéről. Ebben két teljes kommunista műszak is benne van. 162 760 forint értékkel Ezekben a dolgozók 80 százaléka részt 'vett. Segítjük az általános iskolákat is. Méghozzá tervszerűen, összehangoltan a mutatkozó igényekkel. A szocialista brigádok beépítik terveikbe a felajánlásokat. Mit „kapunk” mindezért. Köny- nyebben elhelyezhetők dolgozóink gyerekei az óvodákban: aki többet ad. többet kap. Az általános iskolák segítik az iparitanulószerződtetéseket. A teljesítéseket, a határidők betartását negyedévenként ellenőrizzük. Ha valahol akadály, elmaradás mutatkozik, megpróbálunk segíteni. Mindezeknek köszönhető, hogy az eredetileg ösztönös, alkalom- szerű társadalmi munka a gyár tevékenységének a részévé válik, a szervezet minden része részt vesz ebben. Fontos tehát a koordináció és a társadalmi munka szempontjainak kölcsönös alkalmazása. Dr. Judák Imre igazgató Élete és életműve összefonódott a magyar polgári átalakulás korával. Harmincéves korában, 1833 tavaszán jelent meg Pozsonyban, a rendi országgyűlésen, szűkebb pátriáiénak, Zala megyének követeként. s amikor néhány nap múlva először szólalt fel, a lendület mindenkit meglepett. Bal lábát székére helyezvén, kardját térdén keresztbe fektette, s oly hévvel, a soron levp kérdés lényegéig hatolva szólott, bogy egycsapásra figyelmet keltett személye iránt. Néhány hét leforgása alatt az országgyűlés liberális ellenzéki csoportjának egyik elismert vezetője lett. Ezen a hosszú, 1832—36-os országgyűlésen elvbarátaival együtt ő is elsősorban a jobbágyrendszer lazításán munkálkodott. Az országgyűlés lezárulta után Zala megyei birtokára húzódott vissza, s tulajdonképpen neki köszönhető, hogy Zala megye nemesi közgyűlésének állásfoglalásai, határozatai adtak irányt az 1830-as 1840-es évek xpagyar reformmozgalmának. Ezekben az években Széchenyi elsősorban gazdasági vállalkozásokkal (Al-Duna. Lánchíd) foglalkozott. Wesselényit perbefogás után internálták, Kossuth börtönbe került. Kölcsey meghalt. Deák csaknem egy évtizedig a liberális mozgalom mindenki által elismert legfőbb vezetője lett. Az ő neve alatt jelent meg az ellenzéki egységet helyreállító 1847-es Ellenzéki Nyilatkozat, s az 1847—- 48-as utolsó rendi országgyűlésről távol maradván, mindent megtett, hogy Kossuth országgyűlési vezető szerepét elfogadtassa. Deák is Magyarország teljes különállására törekedett a Habsburg-biro- dalmon belül. 1848-ban a forradalmi kormány igazságügy-minisztereként Deák feladata iett volna az egész jogrendszer polgári szellemű átalakítása és a legfontosabb, a jobbágyfelszabadítás gyakorlati végrehajtása. Az események azonban erre már nem adtak időt. Deák, 1848 végén az országgyűlés küldötteként megpróbált tárgyalni a támadó Windischgrátz-cel, majd Pesten rekedvén, hasztalan próbált eljutni a forradalmi kormányhoz Debrecenbe; birtokára távozott. Nem az ő nézetei változtak, maga a helyzet változott meg: békés kiegyenlítésre, tárgyalásra, alkura nem volt lehetőség — csak az önvédelmi harc és a behódolás között lehetett választani. Deák nem a behódolást választotta, s miután kiváló politikai-taktikai képességeit ebben a helyzetben nem tudta hasznosítani, a visszahúzódás, a kényszerű tétlenség maradt csak számára. A passzivitást választotta 1849 után is. Birtokát eladva Pestre, az Angol Királynő szállodába költözött. s ott várta az események alakulását. Személyének fontossága még inkább megnőtt, hiszen § szabadságharc aktív részesei a csatatéren, a bitón pusztultak el, vagy — börtönbe, száműzetésbe kerültek. Ekkor vált a passzivitás. a nyugalom megtestesítőjévé^ amiben nem annyira politikáia, mint inkább testileg elhízással, lelkileg lehangoltsággal járó hosszas betegsége játszott szerepet. Politikájának, a passzív rezisztenciának a lényege abban rejlett, hogy kellő hazai erőforrások híján meg kell várni, amíg a nemzetközi események lehetővé teszik a visszatérést a felrúgott, eltiport 1848-as alkotmányhoz. Az évek múlásával azonban úgy ítélt, hogy nem lesz már kedvező alkalom 1848 vívmányainak maradéktalan visszaszerzésére, s 1865 húsvéti án a Pesti Napló nevezetes „húsvéti cikkében” közzé tette elgondolásait arról, hogy hogyan lehetne egy alkotmányos kompromisszumot találni. Indítványa nyomán indultak meg a kiegyezési tárgyalások. Deák arra törekedett, hogy az államjogi biztosítékok maximumát építse a kiegyezési törvényekbe, s nem utolsósorban a kiegyezést siettető konzervatívok nyomására volt kénytelen engedni saját elképzeléseiből is. : A „deáki tett”, a kiegyezés tehát nem teljes egészében Deák műve; noha alapgondolata az övé, és a kiegyezést megkötő pártnak is nevét adta. A kiegyezésről, az osztrák és magyar uralkodó osztályok kompromisszumáról megkötése óta folyik a politikai, majd történelmivé váló vita. Ami Deák és a kiegyezés további viszonyát illeti, rá kell mutatnunk: Deák személyes tragédiája abban rejlett hogy maga láthatta művének, a kiegyezési rendszernek rugalmatlanságát, be kellett látnia, hogy liberális elveit nem tudja maradéktalanul az életbe átültetni. Saját művét nem tagadhatta meg, így a végső, rezignált visszavonulást választotta, indokául idős korát, egészségi állapotát jelölve meg. Valóban, légzési nehézségek miatt feküdni és járni nem tudott már. így élte utolsó éveit karosszékben töltötte. Mégis, ha kellett. erőt tudott venni magán: Utolsó nyilvános szereplése során, 1873-ban, mintegy politikai végrendeletéül jelölte meg az egyház és állam teljes szétválasztását, a magyar törvényhozás liberális irányú továbbfejlesztését. Halálakor, száz esztendeje, mint az alku. az egyezkedés, a mérséklet politikusát dicsőítették. Pedig az az államférfi volt, aki a végső célok szem előtt tartásával, az erőviszonyok reális számvétele alapján részeredményekre, egyezkedésekre is kész volt akkor, ha azok valóban egy lépcsőfokot képeztek a távlatos célok megvalósításához. A nemzet boldogabb jövőjét kívánta politikai cselekvéseivel megalapozni. Az egyéni ambíciók hiánya, szerénysége, puritán személyisége, tapintata százados távlatból is méltán rokonszenvessé teszi Deáknak történetírásunk által még oly kevéssé elemzett, s ezért az idők során szoborrá merevült alakját. G. A. v Háromezer óra a levegőben Fülsiketítő dübörgés, égett pet_ róleumszag, idegszaggató sü- völtés fogott körül bennünket, amikor Szentpéteri Zoltán alezredes kinyitotta a MÍG—21-es kabinjának tetejét, s mosolyogva integetett felénk. Néhány szó a technikusokkal, s. máris ott volt vidáman, frissen, mintha csak most kezdené, nem pedig egy fárasztó repülési nap volna a háta mögött.- Nem tudtam hamarabb, jönni — szabadkozott tréfásan —, el voltam foglalva ezzel a madárkával. Így magassági ruhában, sisakkal a fejéri, senki sem mondaná meg, hogy negyvenhat éves, s huszonhat éve repül harci repülőgépeken. Nagyon fiatalon jegyezte el magát a repüléssel, hiszen bevonulása előtt az Országos Magyar Repülő Egyesületnél vitorlázógéppel emelkedett a magasba, s azóta egyfolytában tart ez a szerelem. Az ő sorsa, akárcsak társaié, nem különös. Tiszti iskola, három és fél év ke. mény tanulás, gyakorlás, s közben harcfeladat végrehajtása. — Az egység megalakulása után, 1952-ben kerültem ide, s azóta itt repülök. Több mint háromezer órát töltöttem a levegőben, ami harci gépen nagyon Sok, hiszen az igénybevétel óriási. Nagy magasságban, vagy nagy sebességnél az ember testsúlya hét-nyolcszorosára növekszik, s a fizikai terhelésen kívül nemcsak a műszerekre, a gép kormányzására, a tájékozódásra kell ügyelni, de meg kell keresni a célt, meg kell semmisíteni. Ennek alapja az egészséges élet, ma is rendszeresen tornázom, vigyázok egészségemre. Félek-e? Igen, mindenki fél, aki ilyen repülőgépen fölemelkedik a levegő, be, de ezt a félelmet le kell tudni küzdeni. Ebben segít a megszerzett tudás és a tapasztalat. A repülőgépen az ember magára van utalva, hiszen csupán egy vékonyka szál, a rádió köti össze a földdel. Ezért a földön sokat gya. korolunk, tanulunk. Ismételünk, A tanulást soha sem szabad abbahagyni. Szentpéteri Zoltán igen gazdag tapasztalatokkal rendelkezik, hiszen repült JAK—18, JAK—11, JAK—9, MÍG—15, MÍG—17, és MÍG—21-es típusú repülőgépekkel. Nyilvánvaló, hogy a MÍG— 21-est szereti a legjobban, mert ez a harci repülőgép minden műrepülőfortélyra képes. A sok tanulást, gyakorlást megéri az a látvány, amelyet nagy magasságból már élvezni lehet. Mennél magasabbra emelkedik a gép, an. nál sötétebb az ég kékje, s viharfelhők körülrepülésekor szin-, te látni lehet a természet vegykonyhájában p felhők fortyogá- sát. — Nős vagyok, egy fiam van, s az is katona. Ó nem vonzódik a repüléshez, s gondolom, a feleségem sem. A huszonhat év alatt sok emlékezetes dolog történt velem, bár egyetlen egyszer sem kellett katapultálnom, mindig lehoztam a gépet. Így történt ez nemrégiben. A betonkifutótól mintegy 50 méternyire emelkedett el a harci gép, amikor Szentpéteri Zoltán alezredes fejhallgatójában szinte belereccsent a repülésvezető hangja: „Fekete füst jön a gépből!” Ám ebben a pillanatban a gép finom rezgése erős rázkódássá változott. Az alezredesnek elég volt egy pillantás a műszerekre, i látta, hogy a tűzjelző vörös jelzőlámpája ég. A gép orra fölfelé állt, a magasságmutatón a 200-as szám jelent meg, az alezredes mégis csökkentette a hajtómű fordulatszámát, mert tudta, kigyulladt á repülőgép. Visszafordulni már nem tudott, a repülőgéppel nem lehetett manőverezni. Megijedni sem volt ideje, mert átfutott rajta: a nagy rezgés következtében széthullhat, felrobbanhat a masina. Leállította a hajtóművet, bekapcsolta a tűzoltó berendezést, s helyet keresett a kényszerleszálláshoz. Katapultálni az alacsony magasság miatt nem lehetett, ám a gépet is meg kellett' menteni. Egy sárguló tarló tűnt fel előtte, s tovább már nem várhatott. Finoman engedte le a gépet, közben három magasfeszültségű vezeték alatt suhant el, s egy berkenyesor lombjainak lemetszése után a tarlón néhányat huppanva megállt. A kabintető kinyitása után nézett az órájára. A felszállástól alig másfél perc telt el. Sem neki, sem a gépnek nem lett különösebb baja. A kabin elhagyása után látta, hogy a gép oldala kiégett, s később tudta meg: a turbinalapát kiszakadása okozta a tüzet. Történetből volna még sok, de Szentpéteri Zoltán alezredes, aranykoszorús I, osztályú repülő, aki a Vörös Csillag Érdemrend, a Kiváló Szolgálatért Érdemrend, a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata, s még hat kitüntetés tulajdonosa nem erről, inkább hivatásának szeretetéről beszél. — Sokan azt tartják rólunk, különleges emberek vagyunk, pedig ez nem így van. Szeretjük hivatásunkat, s emiatt sokmindenről lemondunk, tesszük azt, amit kell, amire vállalkoztunk. Ennél szebbet, nemesebbet el sem tudok képzelni. Gémes Gábor Egy épület átalakulásai Az oktatásügy fejlődése az V. ötéves tervben Az Oktatási Minisztérium tervezési főosztályának vezetői ismertették a Magyar Távirati Iroda munkatársával az oktatási ágazat várható fejlődését az V. ötéves tervben. A legfontosabb feladatok között említették az óvodai hálózat további jelentős fejlesztését, az általános iskolákban a szakrendszerű oktatás csaknem teljessé tételét, az oktató-nevelő munka, feltételeinek javítását, a szakmunkásképző intézetek ellátási színvonalának emelését. A tervezett összegek túlnyomó részét ezekre a célokra kívánják fordítani. A felsőoktatásban növelik a pedagógusképzést, s bővítik a kollégiumi hálózatot. Az életszínvonal-politikai kérdésekkel összhangban tervezik a pedagógus- és diákszociális ellátás fejlesztését. A IV. ötéves tervidőszak, tehát az elmúlt esztendő végén az óvodás korú gyermekeknek mintegy 78—80 százaléka kapott helyet az óvodákban. A társadalom széles körű összefogásával a IV. ötéves tervidőszakban több mint 100 ezer óvodai hely valósult meg, mintegy kétszerese a tervezettnek. Körülbelül ugyanennyire van szükség az V. ötéves tervben is. A területi tanácsok 75 700 újabb óvodai hely megvalósítását tervezik. Az általános Iskolák szakrendszerű oktatását, annak tárgyi és személyi feltételeit elsősorban a körzeti Iskolák számára tanterem- és diákotthon-építéssel, valamint pedagógusok és korszerű szemléltető eszközök biztosításával kívánják fejleszteni. A megyei tanácsokkal ismételten megtartott tervkonzultációk arra mutatnak, hogy néhánlv ezer felsőtagozatos tanuló kivételével (országosan 6—8 ezer lehet a számuk) ennek a szervezeti feltételei megteremthetők. Természetesen az említett néhány ezer tanuló számára is keresik a színvonalasabb iskolákban való tanulás lehetőségét főleg a körzeti iskolákhoz történő utazás megkönnyítésével. A tervidőszak második felében bevezetik az új tanterveket és ez természetszerűen újabb feladatokat jelent pedagógusoknak és tanulóknak egyaránt. Ennek tárgyi és személyi feltételeit már az előkészítés időszakában biztosítani kell. Mintegy 110—120 ezer gyermekkel vesznek fel többet az általános iskolai napközi otthonokba, és ezzel az arányukat mintegy 30 százalékról 36—38 százalékra növelik. A következő tervidőszakban is fontosnak ítéli a tárca a IV. ötéves tervben alkalmazott gyakorlat fenntartását, nevezetesen a költségvetési céltámogatás biztosítását a legjobban elmaradott megyék helyzetének javítására, továbbá az oktatási segédeszközfejlesztésre az évi 60 millió forint változatlan juttatását. A középiskolákban a tervidőszak végéig a demográfiai tényezők miatt csökken a tanulólétszám. Mintegy 7200 kollégiumi hely létesítésével lehetővé válik a kollégiumi hálózat bővítése is. Javulnak tehát az oktatás-nevelés feltételei. És csakúgy, mint az általános iskolákban, a középiskolákban is növelni kívánják az esti-levelező oktatásban résztvevők számát. A középiskolákban a létszámukat 190—200 ezerre tervezik, ez eléri — esetleg meghaladja — a nappali tagozatét. A népgazdaság távlati,' 1990-ig megjelölt munkaerő-struktúráját figyelembe véve határozzák meg a felsőoktatási intézmények képzési szerkezefét szintenként, szakmacsoportonként egyaránt. A következő öt esztendőben kis mértékben nő az első évfolyam nappali tagozatos hallgatóinak tábora, ezen belül az egyetemi szintű képzés aránya némiképp csökken, viszont a főiskolai szintű képzés valamelyest növekszik. A következő esztendőkben ‘ tovább kívánják növelni az általános iskolai pedagógusképzésben résztvevők számát, tekintettel arra, hogy gyarapszik a tanulók létszáma, és több lesz az iskolai napközi is. Ezzel szemben bizonyos mértékben mérséklik a műszaki- és agrárszakember-képzést. 1980-ra az összes nappali tagozatos hallgatók száma mintegy ezerrel lesz több az 1975. évinél. A felsőoktatás területén a diákotthonok ellátásában meglevő egyenetlenséget csökkentik, a pedagógusképzés javítására pedig bővítik a tanítóképzők befogadó- képességét, s néhány halaszthatatlanul fontos oktatási intézmény is felépül. A tervidőszak első felében a nagyberuházások sorában befejeződik a Semmelweis Orvos- tudományi Egyetem Nagyvárad téri elméleti tömbjének, valamint a győri Távközlési Műszaki Főiskolának az építése. A tervidőszakban négy és fél ezer kollégiumi helyet létesítenek és ezzel tulajdonképpen minden második egyetemista és főiskolás már diákotthonban élhet. — Az ismertetett célok megvalósítása csak következetes irányító, végrehajtó, ellenőrző munkával, s a társadalom széles körű mozgósításával lehetséges — hangsúlyozták befejezésül az Oktatási Minisztérium tervezési szakemberei. Egyszer volt, régen veit egy híres csárda Orgovány közepén. Sok bor,' pálinka lecsúszott az emberek gigáján míg- becsukódtak kapui. Az egykori illetékesek úgy döntöttek, hogy légyen iskola Bacchus templomából. Nemzedékek ismerkedtek a betűvetés tudományával az öreg épületben. Amikor már nem fe- lelt meg az igényeknek, más funkciót kapott. Pedagógusoknak szolgált lakásként — még örülA szülők régi kívánsága teljesült az új esztendő első napjaiban. Még egy napközis csoportot szerveztek, a régi csárda, azaz öreg iskola, illetve pedagógusiam kás megürült szobáiban. A Kés lyi Egyetértés Mezőgazdasági Szövetkezet építőbrigádja gyor* san és jól dolgozott az épület átalakításánál, csinosításánál. tek is neki — majd egy napközis csoportnak szorítottak itt helyet. Képünkön „az utolsó simításom kát” végzik az öreg ház udvari frontján.
