Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-20 / 16. szám

1976. január 20. •' PETŐFI NEPE

• S

Párbeszéd Borsos Miklóssal

Asztalán Déry Tibor könyve, az Újabb napok hordaléka. — Levelet írtam Dérynék, hogy az élményt megköszönjem — mondja. — Olvastam cikkeit külön-kü- lön, de az egész így együtt „több- dimenzióssá” vált, megemelkedett. Írás az irtást átvilágítja, s ezáltal a teljes mű megfényesedik... Észre sem vesszük, már beszélgetünk. S nemcsak szobrokról, amikor látszólag csupán róluk. Borsos Miklós polihisztori szenvedéllyel figyel a világra.

— Hadd tegyUnk fel egy majdnem 1 tiszteletlen kérdést: miért készít a szobrász szobrokat?

— A szobrászát, ugyanúgy, mint a rajz, a színezett rajz, vagy a festés az emberi lélek legkülönbözőbb megnyilvánulásaiból — babona, vallás, félelem,, elhárítás — keletkezett. Ha tehát a szoborról beszélünk, látnunk kell, hogy évezredek óta ugyanazon törvénynek van alárendelve a létrejötte. A bölcseletek, s legfőképpen a tudományok alapja szüntelenül módosul, különösen a mi korunkban, melyben ez a jelenség évtizedek alatt megy végbe. Ez a tény arra a következtetésre juttathatja a becsületes szemlélőt, hogy a művészet alapjai is változnak. De épp e ponton különül el egymástól a tudomány és a művészet világa. Ismétlem: az utóbbi lényege évezredek óta változatlan.

— £rgy kell ezt értenünk, hogy felfogása szerint a művészetben (tehát a szobrászatban Is) nincs fejlődés?

— Csak a forma él szünet nélküli átalakulásban. Fejlődik-e a szobrászat? Pheidiász, a római portrészobrászat, vagy a reneszánsz nagy szobrai óta fejlődött-e? Nem mondhatnám. Meg kell elégednünk azzal, hogy any- nyi újkori kísérlet, oly sok, e rettenetesen szigorú törvénytől való elszakadási vágy eredményeként (amely a különböző izmusokat létrehozta) korunkban is születtek igazi művek. Alkotások, melyeket ha a nagy reneszánsz mesterművek mellé nem is helyezhetünk, de van helyünk a XIX. századi nagyok, a rodini, a hil- debrandi szobrászat mellett. Mindez igen szerény, majdnem pesszimista igényre vallana, ha nem ismernénk azokat a gyakran nagyon is kétes „művészi” jelenségeket, melyek a század eleje óta végbementek.

— Kételkedik abban, hogy a közelmúlt nagy művészi bálványrómbolá- sai végül is igazi eredményt hoztak?

— Arra gondolok, hogy a 20- as évek elején már kiállítottak ruhafogast, fejtetőre állított biciklit, és hasonló tárgyakat, groteszk rendeltetésüktől eltérő megjelenési formákban. A kritika ujjongott, a szakírók tapsoltak. Új művészeteket emlegettek. Ha viszont ma kezünkbe veszünk egy- egy ilyen írást: ásítunk, legtöbbjük oly réginek tetszik. Ugyanakkor azért jó mesterek, mint például a francia Maillol, s nem kevesen mások is, egészen az én generációmig — kitűnő műveket hoztak létre. Olyan alkotásokat, amelyek nem függtek a divat- irányzatok követeléseitől. Mert, t(ár az igazi művészinek egyik mozgatóereje olyat csinálni, amit más még nem csinált, az összehasonlítást ki kell állnia azzal is, amit más csinált.

— A múltbeli kötelmeket tehát

vállalni kell. S vállalják is — mindig a legjobbak. Közismert mondás: csak a dilettánsnak nincs apja-ianyja, az könnyen mond le arról, ami a művésznek terhet jelent. Kötést: vagyis arányérzéket, ízlést, erkölcsöt, művészi műveltséget. Csupa olyan szellemi, lélektani alapszükségletet, amely nélkül a tehetség ügyességgé satnyul.

— A hagyományokról tehát csak a divat, s annak egyik megtestesítője: a művészi középszer mondhat ic? Semmi sem új a Nap alatt?

— Semmi se régi, elavult, primitív abból, ami igazán volt. A kő- vagy a bronzkorszaki ember művészetét évszázadokig primitívnek nevezték. Holott az csak annyiban primitív, hogy elsődleges. Ahogy a korareneszánsz is így az. Mennyi tévhit kísérte e kor alkotóit is! Goethe például nem szállt ki Firenzében, mondván: — Ezeket a primitíveket nem nézem meg! Cimabue, Ma- sacoio és Boticelli képeire gondolt. Nincs primitív művészet! Az igaziak mindig ki tudták fejezni, amit akartak. S meg tudták értetni magukat. Nem kellett magyarázni, hogy ez vagy az micsoda. Az afrikai nagy néger szobrászathoz, vagy a prekolumbiánus szoborkultúrához sem kellett magyarázat. Mert az írástudatlan kultúrák idején a közlés (a nyelv) és a zene ritmusán kívül legfőképpen a szobrászat szólt közérthetően.

— De hát a mi művészetünk nemcsak ezekből fejlődött ki. Ninrs-e olyan hagyományunk (a már említett kultúrákban is volt ilyen), mely mégiscsak sugallna bizonyos nehezebben megközelíthet^ kifejezési formákat?

— Legfőképpen a kisázsiai kultúrákból szűrődött le szobrászaink. Emberszabású szobrászattá! A démonok, torz szörnyek elmaradnak a görög-római művészetből: ahány isten, mind mennyire emberi! Nem kell félnünk Zeusztól, Paliasz Athénétől. A szörnykultusz korábban kegyetlen véráldozatokat követelt. A munkámra valóban ható európai művészetből ezek eltűntek. De persze a kegyetlenség klasszikus ábrázolása is érték, csupán számomra idegen.

— A bizonyos hagyományokat kirekesztve: nem lesz-e Igazságtalan a művész az övétől különböző kortárs művek megítélésében?

— Az ilyen „megítélés” inkább a kritikára tartozik. Vagy legalábbis a kritika feladata volna... Van azért persze véleményem, ha nem is „személyre . szóló”. Mint minden művészetben, a szobrászatban is kicsit (vagy nem is olyan kicsit) késve ért ide hozzánk a húszas évek modernizmusa. S a közlés fel- gyorsulásával a jelenkori művészet hatása is. Ezekben a hatásokban eligazodni nem könnyű. Amit én mégis látok: a hatások kissé túl gyorsan alakulnak művekké. Valamennyi művészre hatnak természetesen elődök és kor- társak, de ami nincs megérlelve: utánzattá válik.

— Nem tudom, mi lehet az oka; az utóbbi években a plágium, a teljesen szemérmetlen átvétel is polgárjogot nyert. Zsűrik elfogadnak olyan műveket, amelyeket már meg lehet találni katalógusokban, múzeumokban. Az efféle „művészethez” nem kell más, mint egyfajta kézügyesség. Ilyen szobrokat egymás utón lehet gyártani, mert nem is lesz belőlük más, mint ipari csinál* mány... A kritika tehetne valamit e beteges tünet ellen. Mert abban azt hiszem a művész és bíráló egyetért: az alkotáshoz invenció kell, műveltség és gondolkodás.

— Van-e esélye, jövője ezek után a szobrászatnak?

— Legutóbb a velencei biennálén élő nyomorék gyermekeket állítottak ki talapzatra. Igaz, ezt a „tárlatot” a közfelháborodás eltüntette. De másutt — talán

Brüsszelben — még morbidabb „szobrok” szerepelhettek: véres

női fehérneműk berámázva, emberre rácsapdoeotv^béráwyhullák. Ilyen teljesen kficamodott, perverz törekvések szerencsére mi- nálunk nincsenek. De e szélsőséges példákból is kiderül« ha a művész nem vállal kötelmeket, szabadsága olyan szabadossággá torzul, mely önmagát irtja ki. Művészet —művészet nélkül:ezt a képtelen szándékot könnyű elérni ... S hogy milyenek nálunk a kilátások? Kiállításainkat figyelve mindig megállapítom: a fiatalok tehetségesek, a mesterség minden szükséges feltételét birtokolják. Hogy megelégszenek-e a készséggel, rutinnal, vagy készségük elmélyültebb művészetté emelkedik, majd ezután dől el. Hiszem, hogy, mint korábban is mindig) van köztük most is nem egy olyan szobrász, akinek alkotása majd igaz és megrendítő lesz. Nádor Tamás

A BRIGÁDNAPLÓT LAPOZGATVA

Olvasás, színház, kirándulás

A brigádnapló lapjairól tizenegy ember munkája $ közös művelődése, szórakozása elevenedik meg. Az első oldalon a felírás: Béke szocialista brigád. A Szerszámipari Müvek

kecskeméti gyáregységének egyik munkáskollekti- vája rögzítette a .vaskos kötet oldalain az 1075-ös esztendő krónikáját.

Külön részt foglal el a kongresszusi vállalások felsorolása. Ezek közül csak néhányat említünk most meg: A brigád 103 százalékra teljesíti az éves tervét. Segítik a fiatal szakmunkásokat. Az év során három újítási javaslatot terjesztenek elő. (Később, a lapozgatás közben olvasom: teljesítették is, mindhármat.) Beiratkoznak a könyvtárba, rendszeresen olvasnak, színházba és kiállításokra járnak közösen.

Tovább lapozok a bekötött naplóban. Közös kirándulás Budapestre; részvétel Bessenyei Ferenc kecskeméti önálló estjén; előfizetés lapokra, folyóiratokra; múzeumlátogatás.

Az egyik helyen az áll, hogy egy vállalati ünnepség keretében a brigád néhány tagja jutalmat kapott. Horváth Jánosné kiváló dolgozó jelvényt mondhat magáénak; Kiss Zoltán és Lengyel József a Szovjetunióba utazhatott jó munkája elismeréséül. A következő lapokon képek sorakoznak a május elsejei felvonulásról. Nevető arcok, vidám tekintetek, zászlólobogás. Ünnepi hangulat.

Két egymás után következő oldalon fotók. Jelzik beszédesen, hogy az egyik kecskeméti óvodában a brigád tagjai társadalmi munkát végeztek. A vezető óvónő ezeket a szép sorokat irta be a naplóba: trJó érzés tudni, tapasztalni, hogy vannak dolgozók az egyes munkahelyeken, akik megértették a

1 lepkisebpek^']niiéye^^n^k- : 'fönt2$sfááti TV» i, köszönjük. Szép gyermekrajzok árulkodnak arról, hogy a kicsik is kifejezték köszörie- tüket.

Egy másik helyen Mikes Lilla dedikált fényképe. S megint másutt egy rövid hir arról, hogy részt vettek a szocialista brigádok klubjának foglalkozásán, a megyei művelődési központban. S néhány oldallal odébb az áll, hogy segítettek egymásnak a lakásépítésben, költözködésben.

Ezek a lapok a naplóban az életről vallanak.

V. M.

A mássalhangzók találkozása alkalmával keletkezett hangvagy betűkapcsolatok kiejtését a mai nyelvhasználat szerint igyekszünk összefoglalni.

Az előző cikkben felsorolt hasonulások és összeolvadások nem minden esetben mennek végbe, vagy csak vagylagosan. Függ attól, hogy a szótő és a toldalék vagy az összetételek és a szókapcsolatok határán találkozik-e a két mássalhangzó. De még az is befolyásolhatja ejtésüket más egyéb mellett, hogy a szókapcsolat gyakori-e vágy csak alkalmi.

A t+s betűkapcsolat kiejtése általában ccs, vagy cs a felszólító módban, vagy a gyakori származékokban. Tehát a fejtsen, hátsó, sietség, tisztség kiejtése fejesen, háccsó sieccség, tiszcség. A -ság, -ség képzős szavakban már ingadozás van az egyéni ízlés és a közlés félreérthetctlenségére való törekvés szempontjából. Az adottság kiejtése lehet adoccság és adotság is.

A ts helyett nem ejthetünk cs-t az összetételek és a szó- kapcsolatok határán. Pl. pártsajtó (helytelenül: párosajló), át. segít (áccsegít), hízott sertés (hi- zoccsertés). Ugyanígy a divatsál, a lőtt seb divaccsál és lőccseb ejtése is nevetséges divatsál és lőtseb helyett.

A ds, gys összeolvadása ritkább, inkább csak vagylagos. Pl. a hadsereg kiejtése egyaránt lehet haccsereg és hatsereg, a hegységé heccség és hetység. Ma már a 2. ejtésforma gyakoribb a részleges hasonulással. A padsor és az agysejt csak így ejthető (patsor, atysejt), a paccsor és acs- csejt nevetséges lenne. Ugyanígy a pártjavaslat, vadjárás szavak kiejtése is az írott alakot követi.

Külön érdemes kiemelni az Ij

hangkapcsolat kiejtését. Ma már elkülönítve, nem összevonva ejtjük például a teljes szót (tejjes helyett). Azt is figyelembe kell vennünk, hogy az Ij igében vagy főnévben kapcsolódik-e egymáshoz. Igében érvényesül a teljes hasonulás: álljon (ájjón), teljen (tejjen). Újabban az igevégződésekben is el szokott maradni a hasonulás. Tehát az éljen! ejthető éjjen-nek és éljen-nek is. A birtokos személyragos gól, ól főnevet: góljuk, óljuk nem ejthetjük gójjuk-, ójjuk-nak. Hogy az l végű főnevek nem hasonulhatnak a j-s birtokos személyragokhoz, már Péchy Blanka is megjegyezte Beszélni nehéz! c. könyvében: „Az 1-j-j hasonulásából ilyen mondatok kerekednek: Azon az éjen sok éjjen (éljen) hangzott el. — Szerencsére a Vasas gójja (gólja) egyenlített. — Nincs céjja (célja) életének.”

Az összehasonlításra jó példa a hall szó, amely ige is, főnév is lehet. Pl. Nem jól halljuk (kiejtve: hajjuk) a beszédet a telefonban. Lakásunknak nagy hallja (kiejtve: halja) van.

E néhány példa nem ismertethette a mássalhangzó-kapcsolatok minden kérdését. Nem is az volt a célunk, csak azt akartuk bemutatni, hogy a kiejtés szabályait nem lehet gépiesen alkalmazni minden esetben, de azért eljuthatunk valamilyen egységes nyelvhasználathoz. Grétsy- László is így fejezte be a már említett „igazságosztó” hozzászólását a Rádió- és Televízióújságban: „S ezek után talán remélhetem, hogy a vitázó felek és valamennyiünk között helyreáll a kérdésben, no nem az írott ferma, az egység, de nem is az eccség, hanem az etység.

Kiss István

A megújuló ösküi kerektemplom

• Az Országos Műemléki Felügyelőség helyreállítja Veszprém megye egyik legértékesebb román kori falusi műemlékét, az ösküi kerektemplomot. A XII. században emelt épület új kupolát kap, s remélhetőleg, újabb, évszázadokra biztosítják állagát.

(MTI Fotó —■ Jászai Csaba — KS)

1 Életkora: 181

SZILVA

LAJOS:

(50.) — Az Istenhegyi út még mesz- szebb. Idefigyelj, ebben a pillanatban jutott eszembe! Kifogjuk cserélni a kocsidat. Gyorsabbra. És nagyobbra. Nem1 szeretem a Volkswagent, szűk, kényelmetlen.

— De megbízható. Soha nincs baj vele.

— Vannak más megbízható típusok is, nagyobbak, kényelmesebbek. Bízd rám. A papához rendszeresen visszajár három vagy négy amerikai beteg. írok nekik, a papa aláírja, hogy utalják át a nevünkre mondjuk egy Ford Capri árát dollárban, a következő kezelés honoráriumát így fizessék ki. Egyszerű. Neked is tetszik a Capri, nem?

— Lesz még időnk megbeszélni. Megfelel nekem a Volkswagen, amíg nincs vele baj, de egyelőre miért lenne, alig egy éve használom.

— .16 szerelőd van? Minden a karbantartástól függ. A jó szerelő létkérdés.

— Húzódj csak arrébb. Keskeny ez a heverő.

— Hát igaz, ami igaz, ketten csak összebújva... Várj, leteszem a cigarettát. Majdnem megégettelek ... Be kell vallanom, nem is rossz veled... így, egy ilyen keskeny fekhelyen... hűvös szobában. Megérezted, hogy már fázni kezdtem ilyen pőrén?... Megsúgom, hogy tudd, kellemesen csalódtam benned. Napokig bosszantott, hogy te nem is vagy az esetem. Mindig a fekete hajú srácokhoz vonzódtam. Csitt, ne szólj közbe, éppen úton vagyok, hogy belássam a tévedésemet.' Ugye, régen megdőlt már a szabály, hogy egy házasság köteles lángoló szerelemmel kezdődni?... Tanulékony vagy, Tom, nem felejtetted el, hogy törődj a fülemmel ... szeretek borzongani... nem, nem lesz rossz televeled ...

o

Nem fogom bírni. Máris nem bírom Kati nélkül. Alizzal hen- tergek és Kati testére kell gondolnom, a fantáziámmal, kell doppingolnom magam, nehogy csődöt mondjak.

Anyám elégedett lesz: nem az ő költségén cserélődik ki a Volkswagen. Nem valószínűtlen, hogy számított is erre. Csütörtökön azt mondta apának:

— Természetesen ők bútorozzák be a villát. Én készségesen kiválogatom a bútorzatot, de a költségekhez nem járulok hozzá. Nem is volt szó ilyesmiről. Toncsi nagyon reálisan eleve számításba vette, hogy a berendezés is az ő dolguk.

Rólatn beszéltek, de mintha ott sem lettem volna. Bele kellett volna szólnom? Mit mondhattam volna? Semmi jogom belebeszélni. Én csak áru vagyok ebben az üzletkötésben, amint Aliz is csak áru. Hozomány jár mindkenttőnk- kel. Aliz hozománya — amint ebben az áruk megkérdezése nélkül megállapodtak — a villa az Istenhegyen és a berendezés, plusz az apanázs. Az én hozományom a diplomám, az állásom és a biztos előmenetelem Annyi csak a különbség a ránk vonatkozó üzletkötés és a kereskedelmi ügyletek között, hogy a kereskedelemben az áruk kicserélődnek, a mi esetünkben pedig összeadódnak. De az összeadódó áruknak éppen annyira nincs beleszólásuk az alkuba, mint a kicserélődő áruknak.

Amikor először és utoljára én hoztam szóba a jövőnket, ott Pesten a nagybátyám Hernád utcai lakásán. Kati a szavamba vágott:

— Próbálj meg nagyon idefigyelni. Én sohase akartam és ezután se fogom akarni hogy feleségül vegyél engem. De egyelőre

elveszteni se akarlak. Azt se akarom, hogy el kelljen veszítened engem. Ezért mondom, hogy vigyázz magadra, vigyázz rám. Én világszínvonalú terméke vagyok az őseimnek, még ennél is több, eszmei érték, mint a brit korona- gyémáhtok. engem nem lehet se eladni, se megvenni, éppen ezért nem akarom, hogy alku tárgya legyek köztetetk... Anna nénire és terád gondolok. Nem leszek alku tárgya! Meg fogom érezni rajtad, a szemeden, valamelyik arcvonásodon, ha mégis... ha egyszer is...

Nevettem.

— Butaság, erről akár egy szót is...

Nem nevetett velem..

— Ha valakinek olyan ellenfele van, mint neked Anna néni... Ismétlem, én észreveszem rajtad.

Amikor igazolódott a sejtése, nem vette észre rajtam. Jól vigyáztam volna a szememre, az arcvonásaimra? Délután még kétségbeesetten vitatkoztam anyámmal, hogy ne kívánja tőlem, ne követelje tőlem, ne kényszerítsen rá, hogy megmondjam...

Csodálkozva tette fel a kérdést:

— Mire vársz? Kitől várod, hogy levelet írjon Katinak a fejleményekről?

Ügy éreztem, összeroppan a fe. jem. Anyám odalépett hozzám, homlokomra tette a kezést.

— Pubi. szegény kisfiam. Na jó, mit tehetünk... Most is nekem kell gondolkodnom helyetted.

Cselekednie is neki kellett. Vacsora közben, olyan könnyedén

mondta ki, mintha csak azt állapította volna meg, hogy szép az idő!

— Nos, most már biztos, hogy július utolsó vasárnapján tartjuk Tamás és Aliz esküvőjét.

Kimondta helyettem. Amint dönteni is döntött, ugyancsak helyettem'. Gyakorlottan, teljes meggyőződéssel. milligrammnyi kétség nélkül, a lélegzetvételig azonosulva a vélt igazával. Hiszen megszokta. hogy mindig ő döntsön mások hevett. Helyettem, apám helyett, illetve most már helyettem is, már nemcsak apám helyett. És én is engedelmeskedtem, ugyanúgy, ahogyan apám engedelmeskedett, Belenyugodva, hogy mindenképpen úgy kell lennie mindennek, ahogyan anvám akarja. Tekintet nélkül a következményekre Mintha még az is az ő akaratától függne, hogy valóban elmaradnak a látványos következmények. Elmaradt az én esetemben — hiszen Kati nem produkált hisztériás jelenetet, bámulatra méltó önfegyelemmel evett tovább —. elmaradtak a látványos következmények minden más esetben is.

Következmények.... Aliz valami ösztönös női megérzéssel hozta szóba, hogy jó-e nekem ott a gyárban. Mintha ráérzett volna, hogy nem jó nekem. Amint a prof megjósolta. sohasem lesz belőlem igazi vegyész, mert szikrája sincs bennem a szakma iránti szenvedélynek. vagy legalább szeretetnek. Előbbre fogok jutni magasabb és magasabb beosztásokba, mert többen is egyengetni fogják

csak annyi kell, hogy legyen va- az utamat, és a kinevezésekhez- laki. aki kinevezzen. De örömöm sohasem lesz a munkámban, nevet sohasem szerzek magamnak, középszerű alak maradok minden beosztásban. De egy elvizesedett élet nem látványos következmény. Ha bármikor szmrehányást tennék anyámnak, ő pedig azzal válaszolna, hogy ugyan vajon miért lett volna belőlem neves irodalomtu-. dós. hallgatnom kellene, hiszen nincs ellenpróba, amivel bizonyíthatnék.

Amit apámmal tett, annak sincsenek és most már nem is lesznek látványos következményei. Az egykori Adorján Artúr, az inven- ciózus gyógyszerkutató, a gyártási eljárások elismert mestere, aki volt. lassanként, de biztosan else- kélyesedett, mert az anyám azt akarta és el is érte nála. hogy ne- időt rabló és kockázatos kutatási témákra pazarolja az energiáit, hanem — már nem fiatal — mindig csak a biztosra tegyen. Ma már az egész szakma tudja, hogy apám csak kockázatmentes témákra vállalkozik, de ezekre is csak abban az esetben, ha nem időigényesek. Ha egy témából nem lehet biztosan és gyorsan nagy pénzt kifejni, azt az apám készségesen átengedi más intézetnek, más teameknek. A háta mögött azt mondják róla. hogv Adorján igazgató úr csakis tutira megy. Nem is ellenségesen mondják, hanem bizonyos lefitymált sajnálattal. Én is sajnálom.

(Folytatjuk.)

Tehát hogyan „ejcsük”?