Petőfi Népe, 1976. január (31. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-21 / 17. szám

1976. január 21. • PETŐFI NEPE • 5­ét iskolai vkönyv Gazdag múltra visszatekintő, ép hagyományt elevenítenek 1 az utóbbi esztendőkben okta- si intézményeink: időnként — inkább valamilyen kerek év- rduló alkalmával — évkönyve­it jelentetnek meg. Ez alkalom- al két olyan. kötetről ejtünk ót, mely nemrégiben látott ipvilágot. 80 éves zeneiskola A Kecskeméti Városi Tanács tá- ogatásával született, meg „A ecskeméti Állami Zeneiskola bileumi évkönyve az 1974 75-ös mévről” című kiadvány. Palotás f>zsef és Heltai Nándor szerkesz­tőben. Ebben a szokásos tájé- ztató jellegű írások mellett ibb, figyelmet érdemlő, tanul- ányigényű cikk is olvasható. Mészáros Sándor írásának a me: Gondolatok Kecskemét ze- ei életéről. Ebben a szerző ' a írös városban működő ének-ze- ei együttesek találó és tömör llemzését adja. Palotás József azgató az évkönyvben közzétet­az iskola rövid történetét. E imondottan érdekes olvasmány­án külön kiemeli a cikkíró M. odon Pál és Vásárhelyi Zoltán terepét az intézmény életében. A továbbiakban lttzés Mihály Fejezetek a kecskeméti zeneok- itás múltjából” és Körber Tiva­dar „Kalandozások a szolfézs örül” című írása olvasható. Köz- ik az évkönyvben annak az nterjúnak a szövegét is, amelyet alotás József készített Vásár- elyi Zoltán Kossuth-díjas kar­aggyal. 100 éves intézmény Ugyancsak a közelmúltban ke- ’ült. az olvasók kezébe az a ’önyv, amely az alábbi címet iseli: „A százéves kecskeméti 'rínyi Ilona Általános Iskola ju- ileumi évkönyve 1875—1975". z is a városi tanács kiadásában 'elent meg, mint az előbbi. A Jadványt a Petőfi Nyomda KISZ- fiataljai készítették, társadalmi ■»unkában. Közülük többen az iskóla tanulói voltak annak ide­ién. Az iskola az elmúlt száz esz- iendőben meglehetősen nehéz és göröngyös utat tett meg a sok­szor viszontagságos történelmi idők alatt. Első igazgatója és ala- , pííója Pásthy Károly volt, a raflgtís-névés pedagógiai szakem­ber és író, akinek megannyi 'ér­tékes kísérlet és pedagógiai ta­nulmány fűződik a nevéhez. Az évkönyv lapjairól világosan ki­derül, milyen nagy mérvű a kéz- ' letek óta bekövetkezett változás az intézményben. Kezdetben két lesi tanteremben húzódott meg szerérjven, s napjainkban negy­venhárom pedagógus csaknem hétszáz fiatal nevelését végzi. S tizennyolc remekül felszerelt tanterem áll rendelkezésre. Az évkönyvet több ismertető, tájékoztató jellegű írás teszi vál­tozatossá. A szerkesztés munká­ját Vécsy György igazgató végez-» te; a történeti részt Joós Ferenc irta. A fotókat Pásztor Zoltán készítette. V. M. * A Liszt Ferenc Énekkar a Duna partján „Baján, ebben' a kedves Duna- parti városkában, mely magán viseli az alföldi és dunántúli vá­rosok legjobb és legszebb sajá­tosságait, a csend és a hangu­latok városában, a kultúra kis városában a zene és a dal már hosszú évtizedek óta . meleg ott­honra lelt." Ezeket a rokonszen­vesen elfogult sorokat Kincses Ferenc írta le „A bajai daloskor története” című könyvében, 1961-ben, amikor az együttes századik évfordulóját ünnepelték. A tanítóképző egykori igazgató­ja, a Tóth Kálmán Társaság el­nöke szemléletes képekkel vá­zolta fel a sok változáson át­ment, számos sikert aratott énekkar hosszú útját, legérdeke­sebb állomásait. Más-más néven ugyanazt Baja nemzetiségi város. S még inkább ez volt száz egynéhány esztendővel ezelőtt. Amikor a mai kórus őse, a Bajaer Bürger­liche Liedertafel nevű német dal­egylet megalakult, 1856-ban. Ma­radványaiból hozták létre 1861- ben a most már magyar nyelven szereplő Dal- és Zeneegyletet. Ennek első karnagya Hackl Er­nő német polgár volt, aki annyi- . ra megszerette az ott élő ma­gyarokat, hogy köztük maradt, haláláig. A további .évtizedekben gyak­ran változtatott nevet, a dalegy­let. Hol iparos dalárda, hol pe­dig munkáskórus volt. Egy ide­ig szakszervezeti énekkarként szerzett hírnevet. Más-más elne­vezéssel működött ugyan — 1961 óta Liszt Ferenc Énekkar nevet viseli —, de a cél, a törekvés ugyanaz maradt: a város kultu- . rális életének gazdagítása. az ének-zenekultúra ápolása, a szé­pet kedvelő közönség gyönyör­ködtetése. És mi a változás ? Vigh László karnaggyal és Bá- I nátl ' Tiboí- művelődéSiközpoht- • igazgatóval beszélgetünk az énelt-j > karról.’‘‘(Hus®: év ‘óta'' a”- József - Attila Művelődési Központ ad keretet, működési lehetőséget, anyagi és egyéb támogatást a kórusnak.) — Működésük folytonossága világosan látszik. Van valamiféle változás is a munkájukban, tö­rekvéseikben ? — Ma már több a zeneileg képzett, művelt ember az ének­karban, mint annak idején. Éne­keseink idejében felismerték, hogy nem elég csupán a lelkese­dés; szükséges bizonyos „szak­mai” ismeret, képesség Is. Szí­nesedett az összetétel. Iparosok, tisztviselők énekelnek együtt munkásokkal, munkásnőkkel. S nyugdíjaséit a fiatalokkal. Az énekkar tagjainak több mint egynegyede munkásember. Van­nak köztünk házaspárok, sőt olyan is akad, hogy -a férj-fele­ség mellett a gyermekük is je­len van. Szereplések, elismerések — Gyakran haliunk, olvasunk szerepléseikről. Merrefelé jártak az elmúlt években? — Ha városunkban szoborava­tás, élüzemavatás, vagy a Bajai Nyár rendezvénysorozata s egyéb jelesebb esemény van, meghív­nak bennünket, s mi szívesen megyünk, hogy örömet szerez­zünk. De voltunk már Kiskőrö­sön, - Kiskunma jsán, Kiskunhala- . son, Komlón, Sopronban, Pécsett, Szekszárdon, Debrecenben, Bu­dapesten és másutt. Négy alka­lommal Jugoszláviában, kétszer az NDK-ban és egy ízben Cseh­szlovákiában vendégszerepeltünk, Egy-egy külföldi utunk 'alkalmá­val két-három, sőt öt hangver­senyre is sor került. S 1965 óta minden esztendőben sugározza önálló hangversenyünket a rádió. (Az énekkar ezüst- és arany- fokozatot szerzett a minősítő hangversenyeken, és megkapta az „Aranykoszorú, diplomával” el­ismerést a nagyszerű teljesítmé­nyekért. Vigh László kimagasló művészi tevékenységét miniszte­ri dicséret, megyei művészeti díj, „Bajáért“’ .emlékplakelt, va­lamint a „Szocialista kultúráért” kitüntetés jelzi.) A reneszánsztól napjainkig Afelől is érdeklődtünk. hogy mi a legfőbb törekvésük? Hogy tulajdonképpen mit is akarnak el­érni az énekkarukkal ? Ezt a vá­laszt kaptuk: — Napjainkra örvendetesen megnőtt a zenekedvelők tábora. Az érdeklődés meglehetősen sok­oldalú. Egyáltalán' nem könnyű kielégíteni az igényeket. Mivel sokakhoz szeretnénk szólni, ezért a reneszánsztól napjainkig va- lamenyi zenei korszak, stilustö- rekvés helyet 'kap műsorainkban'. Repertoárunkban, ma. mái: mint­, egy százhetven-ín i műnvszerepell* Szinte valamennyi műfaj meg­található. A kórusművek mellett tömegdalok, spirituálék, orosz, magyar és más népdalok, moz­galmi énekek. — Vannak művek, melyekkel különösen nagy sikerük volt? t— Kodály: Liszt Ferenchez; Purcell: Dido és Aenais; Bartók: Négy szlovák népdal: Bach: Kantáta: Kodály: öregek. . S mondhatnánk még többet is. — Elégedettek a bajai közön­séggel? — Sokszor meggyőződtünk a lelkesedésükről, igényességükről. Gyakran négy-ötszáz ember is ül a nézőtéren. Vajon milyen összekötő, össze­kovácsoló ereje van a csoportos munkának, a rendszeres amatőr 0 Száll a dal a színpadon. (Szabó Ferenc felvétele) Az orosz nyelv külföldön Jelenleg 89 országban mintegy 20 millió legkülönbözőbb korú ember tanulja az orosz nyelvet Az oroszul beszélők száma két­évenként körülbelül egymillióval nő. Jelenleg a világ majdnem minden hetedik lakosa tud, illetve tanul oroszul. Az orosz nyelv kül­földi népszerűsítésében fontos sze­repe van a moszkvai Orosz Nyel­vi Intézetnek. Az intézet két le-; velezési osztálya foglalkozik a nvelv .iránt érdeklődő külföldiek­kel. 1975-ben nyílt meg az Intézel egy-egy módszertani központja Magyarországon, Lengyelország, ban és Csehszlovákiában. Az Orosz Nyelvközi Könyvkiadó, az elmúlt évben mintegy kétszáz tan­könyvet és oktatási segédanya­got jelentetett meg több mint 70 ország megrendelésére. művészeti tevékenységnek? íme, a tömör válasz: Fiatalodó együttes — Évente közgyűlésen közösen beszéljük meg a munkatervün­ket. Azt akarjuk, hogy mindenki pontosan ismerje az elképzelése­inket, a várható feladatokat. Rendszeresen tartunk klubeste­ket, szervezünk közös kirándulá­sokat. A legutóbbi kétnapos, Du­na-kanyarban tett utunk sokáig emlékezetes marad. Hetente két­szer tartunk próbát; ezek is jó alkalmak a barátkozásra, egy­más megismerésére. — Fiatalok vagy inkább idő­sebbek énekelnek a kórusban? — örömmel mondhatjuk, hogy fiatalodunk. Az átlagos életkor harminc év a Liszt Ferenc Ének­karban. > „Jó együtt lenni” — ön karnagy és pedagógus — mondjuk a kórus művészeti vezetőjének —, tanszékvezető a Tanítóképző Intézetben. S vezeti az intézeti énekkart, tagja az or­szágos ének-zenei szakbizottság­nak. Az intézeti kulturális bi­zottság elnöke is, és a KÖTA megyei vezetőségi tagj-a. Propa­gandista, terjeszti a Kossuth-ki- adványokat, párttag, ezért ez külön vállalása. Van hát bőven elfoglaltsága, nem panaszkodhat. Ha ezek után mégis marad sza­bad ideje, mivel foglalkozik leg­szívesebben? — Alig marad; de ha "mégis, s akkor' horgábzdrá.' játék a zongoránál, éá‘ “olvasás: 1 ennyi az egész. S nem kell meg­lepődni : szenvedélyem a főzés. • Ha tehetem, sietek a konyhába. Megkérdeztünk két énekest is. Egyforma lelkesedéssel szóltak a kórusról, a szereplésekről: ' Nagy István művezető: — Hat év óta járok próbákra, rendszeresen. Minden egyes fel­lépés, utazás élmény számomra. Jó együtt lenni, s én mindig sze­rettem énekelni. Bárdos Erzsébet előadó, a Fi­nomposztó Vállalat dolgozója: — Különös, szép érzés, ha egy­szerre szórakoztaja az ember ön­magát és másokat. Szeretem a társaságot, a közös munkát, a közös szórakozást. Ezért is jó, hogy tagja lehetek az énekkar­nak. Varga Mihály Egy gordonkás Szabó Gellért negyedikes gim­nazista Kecskeméten. Kötelező ta­nulmányai mellett érdeklődik a különféle gépek, műszaki eszkö­zök iránt; szereti a sportot, ked­veli a képzőművészetet. S az ér­deklődése még jó néhány terü­letre kiterjed. Hogy a zenéhez milyen szoros szálakkal kötődik, többek között az is bizonyítja, hogy hangszerével.. a gordonká­val sikert aratott már néhány al­kalommal. (Tóth Sándor felvétele.) Lászlófalva község egyik távo- lább eső tanyáján él a családja. Onnan járt be, kerékpárral, álta­lános iskolás korában a kecske­méti zeneiskolába, hogy megis­merkedjen a hangszerek, a hang­jegyek különös világával. Héjjas Pál. a tanára hamar megszerette szerénységéért, szorgalmáért. Hét év* telt el azóta, hogy először lép­té át a zeneiskola küszöbét. fiú sikerei Az első. igazi élménye akkor volt. amikor a hangversenyre, amelyen ő is szerepelt, eljött az egész család, hogy gyönyörködjön a játékban. Az iskolától kapott gordonkát mély átéléssel szólal­tatta meg. Azóta Kiskőrösön, Ba­ján, Kalocsán és másutt lépett színpadra. dobogóra. Gyulán aranyérmet érdemelt ki az Erkel Diák Ünnepeken. A megyei gor­donkaversenyen első lett. az or­szágoson harmadik díjat szerzett a közelmúltban. Amikor ez utób­bi lezajlott, szerepelt a rádió­ban is. — A Friss Antal gordonkamű­vészről és zenepedagógusról eine, vezett országos versenyen bizo­nyára sokan szerepeltek Nehéz volt? — ötvenhat gordonkás mérte össze tudását. Természetesen nem volt könnyű Éppen ezért nagyon örülök az elért eredménynek. — Miért, s hogyan került kö­zelebbi kapcsolatba a muzsikával? — Nálunk, a családban min­denki. vagy énekel, vagy zenél. — 'Zehéí” pályára' készül ? Sokan1 ezt gondolják rólam. Pedig nem így van. Ha túl leszek az érettségin, a Gödöllői Agrártu­dományi Egyetemen szeretnék to­vább tanulni A muzsikálás meg­marad gyönyörű kedvtelésnek, hasznos időtöltésnek. — Úgy érzi. hogy jól megfér együtt a mezőgazdasági kérdések iránti érdeklődés, a műszaki szak­ismeret és a művészetek szerete- te? — Igen. ez a véleményem. Sőt, még ennél sokkal több minden is. Ha valaki egész ember szeretne lenni, csakis azt teheti. A mai világban másként nem lehet, S a jövőben még inkább így lesz. úgy gondolom. —a —y I Életkora: 18 (51.) Anyám akarata leda­rálta és újból összegyúr­ta, Lassan és szívós szuggesztió- val. Devalválta az apámat, foko­zatosan elcsigázta és lépésről-lé- pésre eljuttatta oda. ahol most tart: hogy már nem is kezdemé­nyez saját témát, már nincsenek gondolatai, már csak szimatol és számol, aztán beszáll mások ígé­retes témáiba, már amennyiben ezek a kísérletek feltétlenül rapid és jövedelmező sikerrel biztat­nak ... De az apám szakmai el- züllése sem látványos következ­mény. hiszen Adorján Artúr most már a nyugdíjba vonulásig min­denképpen Adorján Artúr marad. Mindenki tudomásul vette a szakmában, hogy apám már ré­gen nem az az Adorján Artúr többé, aki tizenöt-húsz éve. volt, de kimondani — nyíltan vagy éppen hivata­losan kijelenteni — soha senki nem mérészeli. az egyik azért nem, mert fél botrányt keverni,- a másik azért nem. mert tudja, hogv semmit sem ér el azzal, ha ki jelenti... És ha egyszer én kérdezném meg tőle, hogyan érzi magát ebben a helyzetben, amibe az anyám juttatta? .., Bizarr öt­let. Ameddig vissza tudok emlé­kezni, soha egyetlen egyszer sem beszélgettem őszintén az apám­mal. Miből álltak a bszélgeté- séink? Van pénzed, fiam? Na lás­suk a bizonyítványodat, fiam! Na fiam mutasd az indekszedet! Re­mek. megérdemled. hogy kicselez­zük anyádat, ne áruld el neki ezt a kis dugipénzt. kéretik mellőzni a köszönetnyilvánítást is. a te ko­rodban miniden zsebpénzkiegészí­tés jól jön ... Amikor anyám azon a pénteki vacsorán mintegy mellékesen be­jelentette. hogv feleségül veszem Alizt, megfordult a fejemben a szándék, hogy felugrok az asztal­tól és odakiáltom anyámnak, hogy nem. és ezerszer nem! És hogy higgven nekem, azonnal elhagyom a házat. Nem ugrottam fel az asztaltól, nem kiáltottam sem­mit. mozdulatlanná merevített a neveltetésem is, a szégyenem is. Ha Kati segített volna .. Másnap már kora reggel fel­hívtam. Amint meghallotta a han­gom. letette a kagylót Minden órában felhívtam. A harmadik hívás után már fel sem vette. Egyetlen szavába került volna, és és elhagyom a szüleim házát, a magam lábára állok és meg is fogok állni a lábamon, mindent feláldozok a szerelmünkért, mert nem bírom ki nélküle — ezt akar­tam mondani neki. Nem mond­hattam. Nem akart segíteni. Egye­dül voltam. Magamra hagyott. Fe­küdtem otthon a szobámban, bá­multam a mennyezetet, és hiába akartam megszabadulni a gondo­lataimtól. erősebbek voltak ná­lam. Minél nagyobb igyekezettel próbáltam másra gondolni, az észem annál makacsabban tért vissza újra és újra a lényeghez. Elképzeltem, hogy ott állok anyám előtt. Elképzeltem, hogy hátrálok egy lépést, mintha távol­ságot gyűjtenék, hogy mégis ne- kirohanjak annak a falnak, amit kötelességem áttörni, ha szétzú­zódik is közben a fejem. Elkép­zeltem, hogy ökölbe szorítom a hátam mögött a két kezem és be­lenézek anyám szemébe. Halkan, de határozottan kezdem el: — Hadd jelentsem ki világosan és érthetően, hogy nem hagyok a nyakamba akasztani egy millio­mos tyúkot. Én megesküdtem Ka­tinak, jóllehet nem tartott igényt az eskümre, hogy nekem soha senki más nő nem kell. Ezért most elmegyek. Gondolatban láttam anyám ar­cát, amint csodálkozva kerekre nyílnak a szemei és felhúzódnak a szemöldökei: Hová mégy ? Halkan folytatom: — El. Elmegyek. Még nem tu­dom, hová. De el ebből a bieder­meier pokolból, ahol eddig éltem. — Körülmutatok a bútorokon, a biedermeier asztalkákon, vitrine­ken, felmutatok a mennyezetről aláfüggő aranyozott csillárokra, körülmutatok az aranyozott fa­likarokon, a festmények aranyo­zott keretein, a bronz- és por­celán szobrocskákon, ami így együtt eddig a környezetem volt: arany és porcelán, mindenből éppencsak valamivel több a kel­leténél — Elhagyom ezt a bie­dermeier poklot, amit azért tar­tasz magad körül, hogy ellensú­lyozza az erőszakosságodat. Vagy éppen azért biedermeier körülöt­ted minden, hogy ez a finomkodó miliő is az erődet' hangsúlyozza, a meg-csor-bít-ha-tat-lan akara­todat, a hatalmadat... Szeretem Katit és elmegyek innen. Eddig jutottam gondolatban, imponáltam magamnak az elkép­zelt erőmmel. Itt elakadtam. Láttam gondolatban anyámat, amint megcsóválja a fejét és el­mosolyodik, elnéző mosollyal: — És miből akarsz élni? Elképzeltem, hogy még egyszer erőt gyűjtök: — Diplomám van. Munkám van. Fizetésem van. Láttam, hogy bólint és úgy néz a szemembe, hogy érezzem a te­kintetéből: együtt gondolkodik velem. — Ezerhétszáz forint fizetésed van. Mint egy szövőnő havi ke­resete. Kezdő mérnök vagy, és még sokáig kevesebbet fogsz ke­resni, mint a gyárad szakmun­kásai. Szeretném, ha világosan látnád a helyzetedet, kisfiam. Néztem gondolatban, hogy oda­lép a villanykapcsolóhoz és fel- kattintja. A szoba úszni kezd a fényben, a csillárokon és a fa­likarokon, köröskörül a festmé­nyek keretein ragyogni kezd az aranyozás. — Diákkorodban a havi zseb­pénzed , több volt a mostani fi­zetésednél, mégse tartott ki egyik elsejétől a másikig. Pedig se la­kásra, se kosztra, se ruházko­dásra, se más közönséges szük­ségletekre egy árva fillért se kellett költened. És most azt ál­modod, hogy ezerhétszáz fo­rintból .., amíg fel nem ébredsz, hogy a sarokban eldőlt a seprű, mert a macska beosont és fel­lökte. Ezerhétszáz forint! a ko­csid fenntartása belekerül egy ez­resbe havonta. A legszerényebb albérletért kifizethetsz ötszázat. Mosatásra, üzemi kosztra, regge­lire és vacsorára, mozira, szín­házra, cigarettára marad maxi­mum háromszáz. Háromszáz! Az amerikai cigarettáidra többet költesz egy hónap alatt. Ott tar-, tunk hát, hogy a havi fizetésed éppencsak a kocsira, az albér­letedre és mondjuk friss leve­gőre élég. Persze, a kocsit el is adhatod. A megszokott életfor­mád mellett az ára elég lesz egv ideig fizetés-kiegészítésnek. De vajon' ugyanúgy fogsz-c impo­nálni Katinak gyalog is és tö­mött villamosokon, zsúfolt autó­buszokon izzadt emberek között utazva, mint most, amikor be­ülhetsz a kocsidba? Nem, Pubi, a te varázsod nem a pőre egyé­niségedben van! Illetve ameny- nyiben igen, hát ennek az egyé­niségnek nélkülözhetetlen tarto­zéka a Volkswagened is, az ele­ganciád is, a legdivatosabb ingek is, amelyeket kétszer váltasz na­ponta, és a nagyvonalú gesztusa­id, ahogyan odainted magadhoz a pincért, hogy rendelj vagy fi­zess .. j Vasárnap reggel, amikor elraktam az alpakka öltönyödet, megtaláltam a szivarzsebben a szombat éjszakai számládat. As­toria bár. Megint mértéktartó voltál. Négyszázhúsz forint. Sztenderd számla. Négyszázhúsz, mint általában. Bagatell. A havi fizetésed egynegyede. Nyolcvan a borravaló, a stílusod szerint, összeseri tehát ötszáz. Gyorsan elfogyna a kocsid ára. Utána pe­dig se kocsi, se nagystílű szóra­kozás. Mi marad? A szürke sze­génység, amihez pedig — micso­da" mulasztás tőlem, kisfiam! — elfelejtettelek hozzászoktatni. De majd Katiért megszokod. Ha ő is beleegyezik. Esetleg, előbb-utóbb arra is ráfanyalodsz, hogy az apádat pumpold. És. persze ti­tokban, Kati apját. Netán má­sokat is. Ahogyan a derék nagy­bátyád csinálja. Tulajdonképpen csak egy nemes családi hagyo­mányt folytatnál, egy Adorján- hagyományt.!. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom