Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-31 / 305. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1975. december 31. Milyen volt az 1975-ös év? összehozott bennünket, fiatalokat, megismertük egymást, s jó kol­lektív szellem alakult ki. A válla­lat 14 alapszervezete védnökséget vállalt a solti Kossuth-adó, a megyei kórház és a széchenyivá- rosi ifjúsági garzonház építése felett. Az elmúlt évben több ezer óra társadalmi munkát végez­tünk. Ha kérték, a BÁÉV által épített létesítményeket átadás előtt társadalmi munkában kita­karítottuk. — A pártszervezet segítésével megszerveztük a KISZ-esek po­litikai oktatását. Nagyon hasz­nos volt az egyhetes KlSZ-veze- tóképzés, amelyet a vállalat fo- nyódi üdülőjében rendeztünk meg. A továbbképzésen részt vett a házgyárban működő két alap­szervezet titkára is. Lényeges, hogy az új gyár üzembe helyezé­sének első hónapjaiban is megfe­lelően irányítsák az ottani KISZ- eseket. Sok ifjúkommunista dol­gozik a házgyárban, a Berkes Fe­renc alapszervezetnek például 90 tagja vafp . Gyenes Imre, a kecskeméti Ma­gyar—Szovjet Barátság Termelő­szövetkezet traktorosa: — A területi szövetség tavaly is megrendezte a kombájnosok versenyét. Én is jelentkeztem. Nagyon izgultam, hogy jó ered­ményt érjek el, mert 1973-ban és 1974-ben megnyertem a kombáj- nos versenyt, örülök annak, hogy ez tavaly is sikerült. Három hét alatt 88 vagon gabonát arattam le az NDK-kombájnnal. A hét kombájnos társam is nagyon szép eredményt ért el. Az őszi mélyszántásban is részt vettem. Jelenleg a gépműhelyben dolgo­zom. — Nem panaszkodhatom a fi­zetésre sem. Általában havonta három és fél ezer forintot vittem haza, aratáskor ennek majdnem a dupláját. Nemrég vettem egy használt Zsigulit. Itt, a termelő­szövetkezet lakótelepén lakunk feleségemmel, s a négy gyerekem, mel, akik közül a 19 éves Imre fiam szintén a termelőszövetke­zetben dolgozik. A gyerekek ott­hon sokat segítenek, együtt épí­tettünk garázst a Zsigulinak .,. Tárnái László Tóth Sándor Ezerkilencszázhetvenhat. Még kissé szokatlan leírni a dá­tumot, hiszen az új esztendő első óráiban, napjaiban gyakran emlékezünk az eltelt 12 hónapra, a munkahelyeinken elért eredményeinkre, a problémákra, a családi eseményekre. Vagyis az új év első munkanapja előtt mindannyian végig­gondoljuk: milyen volt az 1975-ös év? A kérdésre ezúttal négy dolgozótól kértünk választ. Szarkáné Tóth Ilona, a kecske­méti Baromfifeldolgozó Vállalat KISZ-csúcsvezetöségének titkára: — 1975 a KISZ-szervezetünk életében jelentős dátum, ugyanis a KISZ Központi Bizottságának vörös vándorzászlaját harmad­szor, s így végleg elnyertük. Az elmúlt évben különösen a ter­melési célkitűzések megvalósítá­sában, illetve a szocialista brigád­mozgalomban értünk el jó ered­ményeket. A gyárban jelenleg 13 ifjúsági szocialista brigád dolgo­zik. A csomagoló üzem Export és a Minőség nevet viselő ifjúsági szocialista brigádja lényegesen csökkentette a selejtet, s mint azt vállalták, kevesebb csomagoló­anyagot használtak fel. A feldol­gozó üzem Kilián és a Március IS. ifjúsági munkacsapata is ne­héz feladattal birkózott meg. Az üzemrész új automata gépsort kapott. Tíz fiatal a debreceni gyárban elsajátítatta az automata kezelését, s azután itthon a töb­bieknek átadták tapasztalataikat. — Sikeres volt a július hónap­ban megrendezett fiatal újítók hónapja. Ennek keretében 12 fia­tal adott be újítást, melynek al­kalmazása több tízezer forint megtakarítást jelentett a gyárnak. Geldnyi László, a Lamport Zo­máncipari Művek kecskeméti gyárának forgácsoló szakmunká­sa: — Ha az elmúlt évre vissza­emlékezem, öröm tölt el, noha a lakásgondom még nem oldódott meg. Feleségemmel és kislányom­mal szüleimnél lakunk. 1974-ben jelentkeztünk a Népfront lakás- építési akcióba. Ekkor 26 ezer fo­rintot kellett befizetni. Ennyi pénzünk azonban nem volt. A vállalathoz fordultam segítségért. Megértőén fogadták kérésemet, s tavaly 44 ezer forint kamatmen­tes kölcsönt kaptam. Rajtam kí­vül még hat fiatal szakmunkás részesült ilyen kedvezményben. Később még négy és fél ezer fo­rintot be kellett fizetni, s ezt az összeget is a gyártól kaptam köl­csönként. A vállalatunk csaknem félmillió forinttal segített ben­nünket. A Műkertvárosban már elkészült a két szoba összkomfor­tos lakásunk, de mégsem tudunk beköltözni, mert állítólag nincs vállalkozó a szakipari munkák elvégzésére. Így tulajdonképpen van új lakásunk, de mégsincs. Talán nyárra elfoglalhatjuk új otthonunkat... Tóth Györgyi, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat József Attila KISZ-alapszervezetének titkára: — Jól sikerült, eredményes volt a tavalyi év. A közös mun­ka, a közös szórakozás jobban A helvéciaiak nagy vállalkozása Az új esztendő végéig összesen 740 hektár szőlőt korszerűsítenek a Helvéciái Állami Gazdaságban. A költséges beruházásra a tech­nika fejlődése, valamint a terme­lési eredmények növelésének a szükségessége, de legfőképpen a munkaerő-takarékosság ösztönöz­te a gazdaság szakembereit, beta­nított és szakmunkásait'. A nagy­szabású terv végrehajtására, amely néhány éve megkezdődött, összefogtak a gazdaság szellemi és fizikai dolgozói. Kerekes An­tal termelési igazgatóhelyettes, Rozsnyói Béla, Vezsenyi Gyula, Kocsis Imre, Beliczai Sándor szakvezetők, — valamennyien párttagok — úgy irányították a munkát, hogy a legjobban ki le­hessen használni azt a rövid idő­szakot, amikor a szőlőben a kor­szerűsítés nem okoz kárt. A munka méretére jellemző, hogy az átalakításra kijelölt te­rületen, a régi támberendezések lebontása és eltávolítása után, évente több millió szőlőkarót és faoszlopot, valamint 2100 mázsa tartóhuzalt kellett elhelyezni. A helvéciai nagyüzemben átlagosan 60—65 ezer mázsa szőlő terem. A két gép ebből 16 ezer mázsát tudott leszedni, mert a gazdaság nem mindegyik ültetvénye alkal­mas a kombájnszüretre. A többi termést mind kézzel kellett le­szedni. Az ültetvény-korszerűsí­tés belátható időn belül lehetővé teszi a szőlő teljes gépi betaka­rítását. Az ültetvények gépi szüretre átalakítása azért olyan nagy munka, mert az új támrendszer építéséhez, a korszerűsítéshez szükséges gépek szinte beszerez­hetetlenek. A helvéciai gazdaság műszaki dolgozói maguk kísér­letezték ki és készítették el a tuskókiemelő, a régi támberen- dezés oszlopait eltávolító munka­eszközöket, a gödörfúrót, a tartó­huzalok feszítéséhez az úgyneve­zett csúszótalpas drótterítő be­rendezést. Lippay László főmér­nök és munkatársai a különböző gépi megoldásokkal egy hektár szőlőültetvény korszerűsítéséhez szükséges időt 20 műszaknappal csökkentették. K. A. Egészségügyi intézmény mezőgazdasági dolgozóknak Jóváhagyták az ukrajnai me­zőgazdasági dolgozók kolhozközi egészségügyi hálózatának bővíté­sére és rekonstrukciójára vonat­kozó építési terveket. A köztár­saság területén 15 szanatórium és 24 üdülő szolgálja a közös gazdaságok munkásainak egész­ségét. 1977-ig további 37 szana­tórium épül. amelyek egy év alatt 186 ezer mezőgazdasági dol­gozót fogadhatnak. A Szovjetunió más szövetségi köztársaságaiban számos kolhoz rendelkezik saját üdülővel és szanatóriummal. Ezek közül több a Krímben, a Kaukázusban és a Baltikumban épült. (APN—KS) A szovjet falu fejlődése Kondopoga papírtekercsei Nehéz összehasonlítani a mai szovjet falut a régi idők falujá­val. Számos hagyományos foglal­kozás elnéptelenedett, sok új szakma jelent meg. Míg 1959-ben a szociológiai felmérések 56 szak­mát regisztráltak, tíz év múlva ezek száma 120_ra nőtt. Törvény- szerű folyamatnak lehetünk ta­núi. Egyre jobban tért hódítanak a mezőgazdaságban a műszaki tudományok, a vegyipar és az energetika eredményei. Csak az állattenyésztés és a takarmánytermesztés szükségle­teinek kielégítésére 690 különfé­le gépet és berendezést gyárt a szovjet ipar, a több, mint 200 mezőgazdasági kultúra termesz­téséhez több mint 1300-at. Ellátogattunk a Kazahsztán déli részén levő „Győzelem" kol­hozba. Ezen a területen igen szá­raz az éghajlat, nem ritka, hoev hónapokon át nem esik az eső. A gazdaság főképp öntözéses földművelést folytat, földjei köz­vetlenül a nagy ipari központ, Ősimként alatt húzódnak, ez je­lentős mértékben meghatározta a gazdálkodás irányát. Elsősor­ban tejet, húst és zöldséget ter­melnek. Termesztenek ezen kívül 600 hektáron szőlőt és gyümöl­csöt is. Jelentős hasznot hoz a szövetkezetnek a gyümölcs és a zöldség ipari feldolgozása is, ami a 6—6,5 millió rubeles össz­jövedelemből mintegy 1 milliót tesz ki. A gazdaságnak több mint 200 tagja rendelkezik gépész képesí­téssel. A diplomások száma: 52. A szakembereket rendszeresen továbbképző tanfolyamokra kül­dik, idén 64 szövetkezeti tagot ösztöndíjjal főiskolára, techni­kumba irányítottak. Így biztosít­ják maguknak az agronómuso- kat. állatorvosokat, mérnököket, orvosokat és pedagógusokat. Száz új szakembert igényel majd például a most éoülő 6 hek­tárnyi területen fekvő melegházi zöldségkombinát — agronómuso- kat, technikusokat, szerelőket, laboránsokat és másokat. A kom­binát 1600 tonna friss gyümölcs­csel látja majd el a várost és a falut a téli és kora tavaszi hóna­pokban. Jelenleg kb 3 millió kW óra a „Győzelem” kolhoz elektromos energia-fogyasztása. 1980-ra ez megkétszereződik. — Mit ad a parasztságnak a gépesítés? — Egyrészt — válaszol az el­nök —, megkönnyíti a munkáját, nő a szabad idő. Másrészt a ter­melékenység növelésén keresztül jótékonyan hat a mezőgazdaság­ban dolgozók bérére. Ügy tervez­zük, hogy három év múlva elér­jük a 12 millió rubel nyereséget. De ma már 170—200 rubelt fizet­hetünk havonta a fejőgépekkel dolgozó nőknek, 150-et a zöld­ségtermesztőknek. Amihez még hozzá jön az év végi prémium A gépészek fizetése még több, kb. 250 rubel. J. Ivanov (APN—KS> A Szovjetunióban megjelenő, minden harmadik újságot a kon- dopogai Kirov papír-cellulóz kombinátban készülő papírra nyomják. A vállalat termékei nagy keresletnek örvendenek a világpiacon. Kondopoga a keréliai Onyega- tó partján fekszik, s igazi hírne­vét az újságpapír gyártásának köszönheti. A kondopogai kom­binát a szovjet papíripar vezető vállalata, termékeinek minősége megfelel a világpiaci szabvá­nyoknak. a kombinát gyors gé­pein percenként 800 méter papír­szalag készül. (APN—KS) • A kondopogai papír-cellulóz kombinátban gyártott kiváló minőségű újságpapírt a világ 15 országába exportálják. • Ezen a gépen a kondopogai papír-cellulóz kombinát legjobb bri­gádja, Leonyid Jurjev vezetésével, a IX. ötéves terv (1971—1975.) kezdete óta majdnem 78 ezer tonna újságpapírt gyártott. (Fotó: APN—KS) Erős gyökerekkel Ügy hallottam, hogy 25 év óta ismételten élvezi a kiskunhalasi Vörös Október Tsz kommunistái­nak bizalmát, titkárként áll a pártalapszervezet élén. Kissé meglepett tehát a vele való sze­mélyes találkozás, mert 3ali Jó­zsef fiatalosabb, mint képzeltem. Egészen ifjú lehetett, amikor a sok munkával, s nem kis felelős­séggel járó párttisztséggel felru­házták — gondolom, s meg is kérdezem: mióta is? Mert úgy tudom... — „Csak” húsz éve, nem hu­szonöt — pontosít nyomban és megfontoltan magyarázni kezdi: — 1955-ben, ilyen idő tájt, kará­csony és újév közötti taggyűlé­sen választottak meg először párttitkárnak. Akkor december­ben végeztem el a háromhónapos pártiskolát Kecskeméten. Jól em­lékszem arra a taggyűlésre. Párt­tagok kevesen, talán tizenketten- tizennégyen voltunk a tsz-ben. Ott ült közöttünk idős Rokolya Sándor, Sánta Imre és Paprika László elvtárs, nagy tapasztalatú, kipróbált kommunisták. A pártnak két évvel korábban lettem tagja... Előbb mihelyt csak lehetett, mert az elhatá­rozás már jó ideje megvolt ben­nem, 1951 őszén beléptem a tsz- be. Onnan 1953-ban öthónapos állattenyésztői szakiskolára, Bács­almásra küldtek. Szakemberünk az időben nem igen volt. Magam is annyit értettem az állatte­nyésztéshez, hogy jószágot nevel­tem, s voltam gazdasági cseléd is. Így lettem az iskola végeztével állattenyésztési brigádvezető. A kicsiny tsz-párfszer vezet akkor, 1953-ban úgy vett fel tagnak, hogy eltekintett a tagjelöltségi időtől... □ □ □ — Gondolom, sok emlék, tör­ténés fűződik a párttitkári tény­kedése húsz évéhez. — Sok, szinte a Vörös Október egész története ... Könnyű idő­szak talán nem is igen akadt. A mai követelményekhez képest azt hiszem mégiscsak könnyebb volt. Ma összetettebbek a feladatok. Mint ahogyan a mai szövetkezeti üzem sem hasonlítható össze a régi tsz-szel. Érdekes például, hogy mil>en meglepetés volt a papíripari és faipari vállalat mun­kásainak — két szocialista bri­gádunk tart velük kapcsolatot —, amikor a 20 millió forintos be­ruházással épülő baromfitelepün­ket meglátogatták. Mert csak­ugyan igen korszerű; teljes elké­szültével évente egymillió pe­csenyecsirkét bocsátunk ki a Soltvadkerti úti telepünkről. Emlékezetes esemény? Van, nem egy. Hozzam fel az 1956-os évet? Egy pár lovat; lőcsöskocsit és 14 soros vetőgépet vitt el a gazdája, nálunk csak ennyivel csorbult a közös vagyon azon az őszön. De a tsz tagságának be­csületessége, a jó ügy melletti kiállása másképp is megnyilvá­nult. Nagy Lajos füzesi tanyáján ahol ma a szarvasmarhahizlaló telepünk van, öt család lakott. És azokban a zavaros napokban egyakaratúan úgy határoztak a környékbeliek: „Tegyük ki a fe­hér zászlót, ha jönnek a repülők, hadd lássák, hogy mi dolgozni akarunk, ellenezzük a hábo­rút!” ... □ □ □ Szavaiból kiérzem Báli József­nek a tsz tagjai iránti szeretetét, s szinte önkéntelenül megkérde­zem, akad-e a közös gazdaságban valaki, akit ne ismerne személy szerint? — Azt hiszem, nincs — feleli tömören, s ismét az emlékeihez tér vissza. — Mintha ötévenként és min­dig a december hozott volna va­lami változást az életembe. Mert 1960-ban is ilyen idő tájt fejez­tem be az öthónapos pártiskolát Pécsett. Hazatérve már minden elő volt készítve a Magyar—Szov­jet Barátság Tsz-szel való egye­sítésre. Mint párttitkárt Király Károly helyettesített; neki jutott a munka neheze. Megnagyobbo­dott a gazdaságunk, az egyesített tsz párttaggyűlésén pedig hu­szonnyolc kommunista bizalmá­ból lettem újból titkár. S akkor rám bízták az elnökhelyettesi te­endőket is. Az átszervezés nálunk — utol­jára a megyében — 1962-bert fe­jeződött be. Okai ismertek. Az például, hogy a tsz-nek a rossz földek jytottak, s igaz, ami igaz, a tehetősebb gazdáknak nem voltunk vonzóak. Elég nehéz idő­szak volt. A tsz-vezetés akkorí- ban kezdett szakosodni; nagy elő­relépést jelentett amikor felvet­tünk három, technikumot végzett fiatalembert. Nem is akármilyen fejlődést, ahhoz képest, amit el­nöksége idejéről Paprika Laci bácsi mesélt: a kezdeti időben úgy volt, hogy 9-től 11 óráig ér­tekezlet a járási tanácsnál, utána meg beállt a sorba és kaszált, ka­pált az elnök ... Az 1967-es év törést hozott szö­vetkezetünk eletébe. Az elnök megvált a gazdaságtól, mérleg­hiányunk is volt. Akadt gond, nem kevés. Átmenetileg rám bíz­ták az elnöki tennivalókat, mint párttitkárt erre az időre felmen­tettek. De egy évvel később új lapot kezdtünk írni! Huri Béla elnökkel az élen. kialakult a szö­vetkezet mai vezetősége. Azóta? Ahol a kitűzött feltételeket telje­sítették, már 1968 végén nyeresé­get, prémiumot tudtunk osztani. És az 1973., illetve 1974. évi ered­ményei alapján . immár kétszer érdemelte ki a kiváló címet a Vörös Október! □ □ □ Még egy emléket hadd mond­jak el. A hetvenes évek elején, sok gonddal-bajjal és tartós mér­leghiánnyal küszködött a Paprika Antal Tsz. Nekem jutott a párt­feladat: előkészíteni az egyesí­tésre, közelíteni egymáshoz a két gazdaság tagságát. A Paprika Tsz-be kerültem: 1972-ben meg­választottak elnöknek... Én 1925-ös vagyok és erős természe­tű. Könnyet nemigen láttak a szememben, bármilyen nagy fáj­dalom ért is. Hanem most beval­lom: sírtam, amikor itt, az iro­dánkban bejegyezték a személyi igazolványomba, hogy a Paprika Tsz-be kerültem. Pedig csak rö­vid idejű megbízatás volt, még­is... Hiába, az én gyökereim itt vannak. ötévenként a december... — jut eszembe partnerem jo előb­bi - megjegyzésé; s erre utalva kérdezem: vajon az idei decem­ber hoz-e változást Báli József nek? — Remélem, gazdaságunknak a még eredményesebb előrehala­dását segíti elő a munka, amelyet most végzünk. Pártvezetőségünk s az egész tagság a beszámoló taggyűlésre készül, és mind több szó esik a párttagsági könyvecs­kék cseréjének feladatáról. A taggyűlés előkészítéséről már no­vember 29-én szót értettünk a hét pártcsoportbizalmival. Decem­ber 5-én a pártvezetőség is meg osztozott a részfeladatokban, látni, mert a vezetőségből néhá­n.van vizsgára készülnek. Fontos, hogy a vizsga is, és a beszámoló is sikerüljön. □ □ n December 19-én vezetőségi ülé­sen átnéztük, ki hogyan áll a rá­bízott munkával. Ügy érzem, tar­talmas beszámolót terjeszthetünk elő. Vizkeletiné Klárika a KISZ- felelősünk, ő a huszonkét tagú KISZ-szervezetünk ténykedéséről ad képet. Nagyon aktívak a fia­talok, de a KISZ Központi Bi­zottságától tavaly kapott dicsérő oklevél kötelez is erre. Vagy Figura István, ö a párt­vezetőség részéről a pártbizal­miakkal tartja a kapcsolatot, má­sik reszortja a versenymozga­lom. Erről számol be, mert van miről. A szocialista brigádmoz­galmat 1973—1974-ben, előbb ve­zetőségi ülésen, majd taggyűlé­sen, s végül téli tanfolyamokon készítettük elő. Most kilenc bri­gádunk van, száztizenkét taggal, nő ötvennyolc van közöttük. Az idén négy brigádunk kiérdemelte a szocialista címet... □ □ □ Báli Józsefet hallgatva, így fo­galmaztam meg magamnak talán a legjellemzőbb tulajdonságát: megfontoltság, kiegyensúlyozott­ság. Váratlanul megkérdeztem: mindig ilyen nyugodt? — A látszat csalhat. A felesé­gem például épp ma délben je­gyezte meg: „Bánt valami? Nem szoktad te a levest rágni ...” De hétköznapok nincsenek gondok nélkül. — Tervei? — Becsülettel szeretnék még néhány évig párttitkárként tény­kedni. Nem ér azonban meglepe­tésként, ha fiatalabb és felké­szültebb utód jön. Viszont ta­pasztalataimmal segíteni, amíg csak tehetem, maradok! Pemy Irén 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom