Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-31 / 305. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1975. december 31. Milyen volt az 1975-ös év? összehozott bennünket, fiatalokat, megismertük egymást, s jó kollektív szellem alakult ki. A vállalat 14 alapszervezete védnökséget vállalt a solti Kossuth-adó, a megyei kórház és a széchenyivá- rosi ifjúsági garzonház építése felett. Az elmúlt évben több ezer óra társadalmi munkát végeztünk. Ha kérték, a BÁÉV által épített létesítményeket átadás előtt társadalmi munkában kitakarítottuk. — A pártszervezet segítésével megszerveztük a KISZ-esek politikai oktatását. Nagyon hasznos volt az egyhetes KlSZ-veze- tóképzés, amelyet a vállalat fo- nyódi üdülőjében rendeztünk meg. A továbbképzésen részt vett a házgyárban működő két alapszervezet titkára is. Lényeges, hogy az új gyár üzembe helyezésének első hónapjaiban is megfelelően irányítsák az ottani KISZ- eseket. Sok ifjúkommunista dolgozik a házgyárban, a Berkes Ferenc alapszervezetnek például 90 tagja vafp . Gyenes Imre, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet traktorosa: — A területi szövetség tavaly is megrendezte a kombájnosok versenyét. Én is jelentkeztem. Nagyon izgultam, hogy jó eredményt érjek el, mert 1973-ban és 1974-ben megnyertem a kombáj- nos versenyt, örülök annak, hogy ez tavaly is sikerült. Három hét alatt 88 vagon gabonát arattam le az NDK-kombájnnal. A hét kombájnos társam is nagyon szép eredményt ért el. Az őszi mélyszántásban is részt vettem. Jelenleg a gépműhelyben dolgozom. — Nem panaszkodhatom a fizetésre sem. Általában havonta három és fél ezer forintot vittem haza, aratáskor ennek majdnem a dupláját. Nemrég vettem egy használt Zsigulit. Itt, a termelőszövetkezet lakótelepén lakunk feleségemmel, s a négy gyerekem, mel, akik közül a 19 éves Imre fiam szintén a termelőszövetkezetben dolgozik. A gyerekek otthon sokat segítenek, együtt építettünk garázst a Zsigulinak .,. Tárnái László Tóth Sándor Ezerkilencszázhetvenhat. Még kissé szokatlan leírni a dátumot, hiszen az új esztendő első óráiban, napjaiban gyakran emlékezünk az eltelt 12 hónapra, a munkahelyeinken elért eredményeinkre, a problémákra, a családi eseményekre. Vagyis az új év első munkanapja előtt mindannyian végiggondoljuk: milyen volt az 1975-ös év? A kérdésre ezúttal négy dolgozótól kértünk választ. Szarkáné Tóth Ilona, a kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat KISZ-csúcsvezetöségének titkára: — 1975 a KISZ-szervezetünk életében jelentős dátum, ugyanis a KISZ Központi Bizottságának vörös vándorzászlaját harmadszor, s így végleg elnyertük. Az elmúlt évben különösen a termelési célkitűzések megvalósításában, illetve a szocialista brigádmozgalomban értünk el jó eredményeket. A gyárban jelenleg 13 ifjúsági szocialista brigád dolgozik. A csomagoló üzem Export és a Minőség nevet viselő ifjúsági szocialista brigádja lényegesen csökkentette a selejtet, s mint azt vállalták, kevesebb csomagolóanyagot használtak fel. A feldolgozó üzem Kilián és a Március IS. ifjúsági munkacsapata is nehéz feladattal birkózott meg. Az üzemrész új automata gépsort kapott. Tíz fiatal a debreceni gyárban elsajátítatta az automata kezelését, s azután itthon a többieknek átadták tapasztalataikat. — Sikeres volt a július hónapban megrendezett fiatal újítók hónapja. Ennek keretében 12 fiatal adott be újítást, melynek alkalmazása több tízezer forint megtakarítást jelentett a gyárnak. Geldnyi László, a Lamport Zománcipari Művek kecskeméti gyárának forgácsoló szakmunkása: — Ha az elmúlt évre visszaemlékezem, öröm tölt el, noha a lakásgondom még nem oldódott meg. Feleségemmel és kislányommal szüleimnél lakunk. 1974-ben jelentkeztünk a Népfront lakás- építési akcióba. Ekkor 26 ezer forintot kellett befizetni. Ennyi pénzünk azonban nem volt. A vállalathoz fordultam segítségért. Megértőén fogadták kérésemet, s tavaly 44 ezer forint kamatmentes kölcsönt kaptam. Rajtam kívül még hat fiatal szakmunkás részesült ilyen kedvezményben. Később még négy és fél ezer forintot be kellett fizetni, s ezt az összeget is a gyártól kaptam kölcsönként. A vállalatunk csaknem félmillió forinttal segített bennünket. A Műkertvárosban már elkészült a két szoba összkomfortos lakásunk, de mégsem tudunk beköltözni, mert állítólag nincs vállalkozó a szakipari munkák elvégzésére. Így tulajdonképpen van új lakásunk, de mégsincs. Talán nyárra elfoglalhatjuk új otthonunkat... Tóth Györgyi, a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat József Attila KISZ-alapszervezetének titkára: — Jól sikerült, eredményes volt a tavalyi év. A közös munka, a közös szórakozás jobban A helvéciaiak nagy vállalkozása Az új esztendő végéig összesen 740 hektár szőlőt korszerűsítenek a Helvéciái Állami Gazdaságban. A költséges beruházásra a technika fejlődése, valamint a termelési eredmények növelésének a szükségessége, de legfőképpen a munkaerő-takarékosság ösztönözte a gazdaság szakembereit, betanított és szakmunkásait'. A nagyszabású terv végrehajtására, amely néhány éve megkezdődött, összefogtak a gazdaság szellemi és fizikai dolgozói. Kerekes Antal termelési igazgatóhelyettes, Rozsnyói Béla, Vezsenyi Gyula, Kocsis Imre, Beliczai Sándor szakvezetők, — valamennyien párttagok — úgy irányították a munkát, hogy a legjobban ki lehessen használni azt a rövid időszakot, amikor a szőlőben a korszerűsítés nem okoz kárt. A munka méretére jellemző, hogy az átalakításra kijelölt területen, a régi támberendezések lebontása és eltávolítása után, évente több millió szőlőkarót és faoszlopot, valamint 2100 mázsa tartóhuzalt kellett elhelyezni. A helvéciai nagyüzemben átlagosan 60—65 ezer mázsa szőlő terem. A két gép ebből 16 ezer mázsát tudott leszedni, mert a gazdaság nem mindegyik ültetvénye alkalmas a kombájnszüretre. A többi termést mind kézzel kellett leszedni. Az ültetvény-korszerűsítés belátható időn belül lehetővé teszi a szőlő teljes gépi betakarítását. Az ültetvények gépi szüretre átalakítása azért olyan nagy munka, mert az új támrendszer építéséhez, a korszerűsítéshez szükséges gépek szinte beszerezhetetlenek. A helvéciai gazdaság műszaki dolgozói maguk kísérletezték ki és készítették el a tuskókiemelő, a régi támberen- dezés oszlopait eltávolító munkaeszközöket, a gödörfúrót, a tartóhuzalok feszítéséhez az úgynevezett csúszótalpas drótterítő berendezést. Lippay László főmérnök és munkatársai a különböző gépi megoldásokkal egy hektár szőlőültetvény korszerűsítéséhez szükséges időt 20 műszaknappal csökkentették. K. A. Egészségügyi intézmény mezőgazdasági dolgozóknak Jóváhagyták az ukrajnai mezőgazdasági dolgozók kolhozközi egészségügyi hálózatának bővítésére és rekonstrukciójára vonatkozó építési terveket. A köztársaság területén 15 szanatórium és 24 üdülő szolgálja a közös gazdaságok munkásainak egészségét. 1977-ig további 37 szanatórium épül. amelyek egy év alatt 186 ezer mezőgazdasági dolgozót fogadhatnak. A Szovjetunió más szövetségi köztársaságaiban számos kolhoz rendelkezik saját üdülővel és szanatóriummal. Ezek közül több a Krímben, a Kaukázusban és a Baltikumban épült. (APN—KS) A szovjet falu fejlődése Kondopoga papírtekercsei Nehéz összehasonlítani a mai szovjet falut a régi idők falujával. Számos hagyományos foglalkozás elnéptelenedett, sok új szakma jelent meg. Míg 1959-ben a szociológiai felmérések 56 szakmát regisztráltak, tíz év múlva ezek száma 120_ra nőtt. Törvény- szerű folyamatnak lehetünk tanúi. Egyre jobban tért hódítanak a mezőgazdaságban a műszaki tudományok, a vegyipar és az energetika eredményei. Csak az állattenyésztés és a takarmánytermesztés szükségleteinek kielégítésére 690 különféle gépet és berendezést gyárt a szovjet ipar, a több, mint 200 mezőgazdasági kultúra termesztéséhez több mint 1300-at. Ellátogattunk a Kazahsztán déli részén levő „Győzelem" kolhozba. Ezen a területen igen száraz az éghajlat, nem ritka, hoev hónapokon át nem esik az eső. A gazdaság főképp öntözéses földművelést folytat, földjei közvetlenül a nagy ipari központ, Ősimként alatt húzódnak, ez jelentős mértékben meghatározta a gazdálkodás irányát. Elsősorban tejet, húst és zöldséget termelnek. Termesztenek ezen kívül 600 hektáron szőlőt és gyümölcsöt is. Jelentős hasznot hoz a szövetkezetnek a gyümölcs és a zöldség ipari feldolgozása is, ami a 6—6,5 millió rubeles összjövedelemből mintegy 1 milliót tesz ki. A gazdaságnak több mint 200 tagja rendelkezik gépész képesítéssel. A diplomások száma: 52. A szakembereket rendszeresen továbbképző tanfolyamokra küldik, idén 64 szövetkezeti tagot ösztöndíjjal főiskolára, technikumba irányítottak. Így biztosítják maguknak az agronómuso- kat. állatorvosokat, mérnököket, orvosokat és pedagógusokat. Száz új szakembert igényel majd például a most éoülő 6 hektárnyi területen fekvő melegházi zöldségkombinát — agronómuso- kat, technikusokat, szerelőket, laboránsokat és másokat. A kombinát 1600 tonna friss gyümölcscsel látja majd el a várost és a falut a téli és kora tavaszi hónapokban. Jelenleg kb 3 millió kW óra a „Győzelem” kolhoz elektromos energia-fogyasztása. 1980-ra ez megkétszereződik. — Mit ad a parasztságnak a gépesítés? — Egyrészt — válaszol az elnök —, megkönnyíti a munkáját, nő a szabad idő. Másrészt a termelékenység növelésén keresztül jótékonyan hat a mezőgazdaságban dolgozók bérére. Ügy tervezzük, hogy három év múlva elérjük a 12 millió rubel nyereséget. De ma már 170—200 rubelt fizethetünk havonta a fejőgépekkel dolgozó nőknek, 150-et a zöldségtermesztőknek. Amihez még hozzá jön az év végi prémium A gépészek fizetése még több, kb. 250 rubel. J. Ivanov (APN—KS> A Szovjetunióban megjelenő, minden harmadik újságot a kon- dopogai Kirov papír-cellulóz kombinátban készülő papírra nyomják. A vállalat termékei nagy keresletnek örvendenek a világpiacon. Kondopoga a keréliai Onyega- tó partján fekszik, s igazi hírnevét az újságpapír gyártásának köszönheti. A kondopogai kombinát a szovjet papíripar vezető vállalata, termékeinek minősége megfelel a világpiaci szabványoknak. a kombinát gyors gépein percenként 800 méter papírszalag készül. (APN—KS) • A kondopogai papír-cellulóz kombinátban gyártott kiváló minőségű újságpapírt a világ 15 országába exportálják. • Ezen a gépen a kondopogai papír-cellulóz kombinát legjobb brigádja, Leonyid Jurjev vezetésével, a IX. ötéves terv (1971—1975.) kezdete óta majdnem 78 ezer tonna újságpapírt gyártott. (Fotó: APN—KS) Erős gyökerekkel Ügy hallottam, hogy 25 év óta ismételten élvezi a kiskunhalasi Vörös Október Tsz kommunistáinak bizalmát, titkárként áll a pártalapszervezet élén. Kissé meglepett tehát a vele való személyes találkozás, mert 3ali József fiatalosabb, mint képzeltem. Egészen ifjú lehetett, amikor a sok munkával, s nem kis felelősséggel járó párttisztséggel felruházták — gondolom, s meg is kérdezem: mióta is? Mert úgy tudom... — „Csak” húsz éve, nem huszonöt — pontosít nyomban és megfontoltan magyarázni kezdi: — 1955-ben, ilyen idő tájt, karácsony és újév közötti taggyűlésen választottak meg először párttitkárnak. Akkor decemberben végeztem el a háromhónapos pártiskolát Kecskeméten. Jól emlékszem arra a taggyűlésre. Párttagok kevesen, talán tizenketten- tizennégyen voltunk a tsz-ben. Ott ült közöttünk idős Rokolya Sándor, Sánta Imre és Paprika László elvtárs, nagy tapasztalatú, kipróbált kommunisták. A pártnak két évvel korábban lettem tagja... Előbb mihelyt csak lehetett, mert az elhatározás már jó ideje megvolt bennem, 1951 őszén beléptem a tsz- be. Onnan 1953-ban öthónapos állattenyésztői szakiskolára, Bácsalmásra küldtek. Szakemberünk az időben nem igen volt. Magam is annyit értettem az állattenyésztéshez, hogy jószágot neveltem, s voltam gazdasági cseléd is. Így lettem az iskola végeztével állattenyésztési brigádvezető. A kicsiny tsz-párfszer vezet akkor, 1953-ban úgy vett fel tagnak, hogy eltekintett a tagjelöltségi időtől... □ □ □ — Gondolom, sok emlék, történés fűződik a párttitkári ténykedése húsz évéhez. — Sok, szinte a Vörös Október egész története ... Könnyű időszak talán nem is igen akadt. A mai követelményekhez képest azt hiszem mégiscsak könnyebb volt. Ma összetettebbek a feladatok. Mint ahogyan a mai szövetkezeti üzem sem hasonlítható össze a régi tsz-szel. Érdekes például, hogy mil>en meglepetés volt a papíripari és faipari vállalat munkásainak — két szocialista brigádunk tart velük kapcsolatot —, amikor a 20 millió forintos beruházással épülő baromfitelepünket meglátogatták. Mert csakugyan igen korszerű; teljes elkészültével évente egymillió pecsenyecsirkét bocsátunk ki a Soltvadkerti úti telepünkről. Emlékezetes esemény? Van, nem egy. Hozzam fel az 1956-os évet? Egy pár lovat; lőcsöskocsit és 14 soros vetőgépet vitt el a gazdája, nálunk csak ennyivel csorbult a közös vagyon azon az őszön. De a tsz tagságának becsületessége, a jó ügy melletti kiállása másképp is megnyilvánult. Nagy Lajos füzesi tanyáján ahol ma a szarvasmarhahizlaló telepünk van, öt család lakott. És azokban a zavaros napokban egyakaratúan úgy határoztak a környékbeliek: „Tegyük ki a fehér zászlót, ha jönnek a repülők, hadd lássák, hogy mi dolgozni akarunk, ellenezzük a háborút!” ... □ □ □ Szavaiból kiérzem Báli Józsefnek a tsz tagjai iránti szeretetét, s szinte önkéntelenül megkérdezem, akad-e a közös gazdaságban valaki, akit ne ismerne személy szerint? — Azt hiszem, nincs — feleli tömören, s ismét az emlékeihez tér vissza. — Mintha ötévenként és mindig a december hozott volna valami változást az életembe. Mert 1960-ban is ilyen idő tájt fejeztem be az öthónapos pártiskolát Pécsett. Hazatérve már minden elő volt készítve a Magyar—Szovjet Barátság Tsz-szel való egyesítésre. Mint párttitkárt Király Károly helyettesített; neki jutott a munka neheze. Megnagyobbodott a gazdaságunk, az egyesített tsz párttaggyűlésén pedig huszonnyolc kommunista bizalmából lettem újból titkár. S akkor rám bízták az elnökhelyettesi teendőket is. Az átszervezés nálunk — utoljára a megyében — 1962-bert fejeződött be. Okai ismertek. Az például, hogy a tsz-nek a rossz földek jytottak, s igaz, ami igaz, a tehetősebb gazdáknak nem voltunk vonzóak. Elég nehéz időszak volt. A tsz-vezetés akkorí- ban kezdett szakosodni; nagy előrelépést jelentett amikor felvettünk három, technikumot végzett fiatalembert. Nem is akármilyen fejlődést, ahhoz képest, amit elnöksége idejéről Paprika Laci bácsi mesélt: a kezdeti időben úgy volt, hogy 9-től 11 óráig értekezlet a járási tanácsnál, utána meg beállt a sorba és kaszált, kapált az elnök ... Az 1967-es év törést hozott szövetkezetünk eletébe. Az elnök megvált a gazdaságtól, mérleghiányunk is volt. Akadt gond, nem kevés. Átmenetileg rám bízták az elnöki tennivalókat, mint párttitkárt erre az időre felmentettek. De egy évvel később új lapot kezdtünk írni! Huri Béla elnökkel az élen. kialakult a szövetkezet mai vezetősége. Azóta? Ahol a kitűzött feltételeket teljesítették, már 1968 végén nyereséget, prémiumot tudtunk osztani. És az 1973., illetve 1974. évi eredményei alapján . immár kétszer érdemelte ki a kiváló címet a Vörös Október! □ □ □ Még egy emléket hadd mondjak el. A hetvenes évek elején, sok gonddal-bajjal és tartós mérleghiánnyal küszködött a Paprika Antal Tsz. Nekem jutott a pártfeladat: előkészíteni az egyesítésre, közelíteni egymáshoz a két gazdaság tagságát. A Paprika Tsz-be kerültem: 1972-ben megválasztottak elnöknek... Én 1925-ös vagyok és erős természetű. Könnyet nemigen láttak a szememben, bármilyen nagy fájdalom ért is. Hanem most bevallom: sírtam, amikor itt, az irodánkban bejegyezték a személyi igazolványomba, hogy a Paprika Tsz-be kerültem. Pedig csak rövid idejű megbízatás volt, mégis... Hiába, az én gyökereim itt vannak. ötévenként a december... — jut eszembe partnerem jo előbbi - megjegyzésé; s erre utalva kérdezem: vajon az idei december hoz-e változást Báli József nek? — Remélem, gazdaságunknak a még eredményesebb előrehaladását segíti elő a munka, amelyet most végzünk. Pártvezetőségünk s az egész tagság a beszámoló taggyűlésre készül, és mind több szó esik a párttagsági könyvecskék cseréjének feladatáról. A taggyűlés előkészítéséről már november 29-én szót értettünk a hét pártcsoportbizalmival. December 5-én a pártvezetőség is meg osztozott a részfeladatokban, látni, mert a vezetőségből néhán.van vizsgára készülnek. Fontos, hogy a vizsga is, és a beszámoló is sikerüljön. □ □ n December 19-én vezetőségi ülésen átnéztük, ki hogyan áll a rábízott munkával. Ügy érzem, tartalmas beszámolót terjeszthetünk elő. Vizkeletiné Klárika a KISZ- felelősünk, ő a huszonkét tagú KISZ-szervezetünk ténykedéséről ad képet. Nagyon aktívak a fiatalok, de a KISZ Központi Bizottságától tavaly kapott dicsérő oklevél kötelez is erre. Vagy Figura István, ö a pártvezetőség részéről a pártbizalmiakkal tartja a kapcsolatot, másik reszortja a versenymozgalom. Erről számol be, mert van miről. A szocialista brigádmozgalmat 1973—1974-ben, előbb vezetőségi ülésen, majd taggyűlésen, s végül téli tanfolyamokon készítettük elő. Most kilenc brigádunk van, száztizenkét taggal, nő ötvennyolc van közöttük. Az idén négy brigádunk kiérdemelte a szocialista címet... □ □ □ Báli Józsefet hallgatva, így fogalmaztam meg magamnak talán a legjellemzőbb tulajdonságát: megfontoltság, kiegyensúlyozottság. Váratlanul megkérdeztem: mindig ilyen nyugodt? — A látszat csalhat. A feleségem például épp ma délben jegyezte meg: „Bánt valami? Nem szoktad te a levest rágni ...” De hétköznapok nincsenek gondok nélkül. — Tervei? — Becsülettel szeretnék még néhány évig párttitkárként ténykedni. Nem ér azonban meglepetésként, ha fiatalabb és felkészültebb utód jön. Viszont tapasztalataimmal segíteni, amíg csak tehetem, maradok! Pemy Irén 3
