Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-13 / 292. szám

4 • PETÖI I NÉPE • 1975. december 13. $ Az év veséig 22 ezer hektoliter saját terme­lésű bort töltenek üvegekbe a Jóreménység Szakszövetkezet palackozójában. • A jobb oldali képen: tejtik az új bort a szak- szövetkezet pincéjében. A szivattyút Oroszi Ist­ván kezeli. Együttműködés a szőlőfeldolgozásban, és a borpalackozásban » Az idén ősz- s/.eL a sóit vad­kerti Jóre­ménység Szak- szövetkezetben a 107 hektá­ros nagyüze­mi szőlőt ak­tákról tízezer mázsát szüre­teltek. A tagok gazdaságaitól 7.5 ezer, a bő- csai Petőfi szö­vetkezettől pe_ dig kétezer má­zsa szőlőt vet­tek át. Kitűnő termésered­ményt értek el a soltvadkerti gazdák. csalsz nem negyven mázsával szüre­teltek többet hektáronként, mint az elmúlt esztendőben. A folyamatos nö­vényvédelem­nek köszönhető, hogy gombabe­tegség. szürke­rothadás nem károsította a szőlőbogyókat A késő őszi napfény, kellemes időjárás hatására a termés mi­nősége is javult, a szőlőszemek­ben több cukor halmozódott fel mint.tavaly. A must Cukorfoka csaknem elérte a 17-et. A másik nagy szakszövetkezet Solt vadkerten a Szőlőskert. A két gazdaság tavaly közösen készített bortárolókat, s az idén a szőlő feldolgozását is., együtt végezték. Vásároltak egy szovjet gyártmá­nyú folyamatos prést, amellyel* óránként száz mázsa szőlőnek tudják kipréselni a levét. Az új berendezés üzembe állításával, va­lami nt a régebbiek használata­ÍÖifiiKtV/i'll * .nnÍH'i»iU»iiM . ui.iii ► Az üvegekre műanyagból készült zárókupakot helyeznek*.űzőket készíti. Rácz Józsefné. a szövetkezet fröccsöntő gépén. (Szilágyi Mihály felvételei) val mód nyílott a szőlő fajtakén- ti szétválasztására, préselésére. A mustot is külön kezelik, így minőségi bort is készítenek. Az átvétel, a préselés és a bor egyszeri fejtése jelentette az idén a két szakszövetkezet közös te_ vékenységét. Jövőre a borpalac­kozásban is együttműködnek. A Jóreménység Szakszövetkezet ben az év végéig a tavalyi és az idei saját termésű borból 22 ezer hek­tolitert töltenek üvegekbe. Az új szőlőtelepítések mindinkább, ter­mőre fordulnak, s jövőre nagyobb mennyiségű bor palackozására kell felkészülniük. A Szőlöskert­nél is hasonló a helyzet. Ezért, valamint a beruházások nagy költsége miatt határoztak úgy, hogy közösen vásárolnak korsze_ rű. nagyteljesítményű palackozó gépsort. Már elkészült az 1200 négyzetméter alapterületű épület, a • szőlőfeldolgozó szomszédságá­ban. Az üzem nagycsarnokába NDK gépsort szerelnék. A teljes beruházás mintegy 15 millió fo­rintba került. A Jóreménység Szakszövetkezet jelenlegi palac­kozójában naponta 20 ezer, egy év múlva a két gazdaság közösen létesített üzemében 45 ezer üve­get töltenek meg borral. Cs. I. NAPKÖZBEN Példás ügyintézés Tuskó Imfe lajosmizsei lakos parkoló személy­gépkocsija okh herben megsérült, mert egy autó nekiütközött. Bár a vonatkozó iratok — az esetet rögzítő jegyzókönyv, a tanúk nyilatkozata stb. — röriil időn belül az Állami Biztosító birtokában, voltak, az anyagi kár megtérítésére heteit elteltével sem került sor. Emiatt a tulajdonos többször rek­lamált, hiába. Illetve nem egészen, hisz a biztosító műszaki szakértője — aki foglalkozott a dologgal — igen megharagudott rá. s ilyesfélét jelentett ki: most mar azon gondolkodik, hogy javasolja-e akár egyetlen fillér kifizetését is. Elkeseredett olvasónk a szerkesztőség segítségét kérte. Levelének másolatát november 28-án juttattuk el az Állami Biztosító Bács-Kiskun megyei Igazga­tós iga vezetőjéhez. Másnap, délben már kezünk­ben volt Szabó Lajos igazgató írásos válasza, csatol­va hozzá a Taskó Imrénél; küldött sorok egyik in­da/ is peUlnnun. Ebből idézünk: „Az ügyet minden részletre kiterjedően sgvtzsgáltam és megállapítottam; hogy önt jogos sérelem trte, így el­rendeltem a becslés alapján meghatározott V rtérítesi ösz- szeg címére történő azonnali kiutalását. Amikor a velünk kapcsolatos kedveződet tapasztalata mién szíves elnézését kérem, egyúttal értest ;m. hogy a munkájában nem megfelelő magatartást ti msító dolgo­zónkat figyelmeztetésben részesítettem. Bízom abban, hogy panaszát a saját megelégedésére is rendezettnek tekinthetem!’' Merjük remélni, hogy az ilyen, a gyorsaságot és az érdemi részt tekintve egyaránt példás intézkedés mind gyakoribbá válik egyéb szerveknél is — min­denütt, ahol emberek ügyeivel foglalkoznak. Per­sze igazában akkor örülhetünk majd, ha n közhi­vataloknak általános jellemzőjük lesz a napi teen­dők pontos, felelősségteljes, kulturált és minimális határidejű végzése. Veikéi Árpád KOCSMÁKRÓL SZÓLUNK: Élnek... ■=,> Az első részt azzal kezdtem, hogy kocsmák voltak, vannak, s «míg a társadalmi, gazdasági, emberi viszonyok létezésük szükségszerűségét meg nem ha­ladják, s ezzel meg nem tagad­ják. addig lesznek is. E sorozat utolsó részének azt a főcímet adtam, hogy „élnek“, tie a gondolat nyitott: mit kelt tehát tenni, hogy a kricsmik szel­leme megszűnjön, negatív tar­talmuk alakuljon át: kulturált igényeket kulturált módon elégít­senek ki; magasabb szinten szol­gálják a társas egvüttlétet. s ne az ön- és a közösség-, családpusz­tító alkoholizmus színhelyei le­gyenek Mit kell azéit tenni hogy a kocsma a jövőben ne kocsma legyen ? Engedjenek meg egy röpke tű­nődést Kecskemét egyik új lakó­telepe. a Széchenyiváros kapcsán. Amikor sorra jártam a bel­városhoz közeli és a külvárosi kocsmákat, eljutottam oda is. Az Aranyhomok Szálloda mögötti autóbusz-állomásnál van a Volán bisztró, vagy ahogyan a törzsven­dégei nevezik, a Kormányos. Alig kétszáz méterre a Mária utca sarkán újabb kocsma. „Sö­röző. borozó” néven, illetve a fő­iskolás diákszleng szerint a „Pásztor tanszék" üzemel. A Hojfngann János utcán végig ha­ladva,' oelkarányorŐÜti'R ' a' ’ 'Nyíri út •Ht&hyába. a,,, bepzlnkúttal szerviken á ííózsabárack' Szakszö­vetkezet borozója van. átellen- ben a Nyíri út sarkán a „Csöpi” cukrászda, ahol korlátlan meny- nviségben kapható sör úgyneve­zett ucai fogyasztásra, mert bent nem szabad meginni. A Nyíri úton végig egyetlen kocsma sincs, s a húszezer lakosú Szé- chenvivarosban* sem. Mindössze egy cukrászda képviseli a ven­déglátóipart. amely ízléses,, s a környéken lakók igényeit mesz- szemenően kielégítené, ha nem két-három asztal férne el ben­ne. Érdekes, a széchenvi városiak még nem panaszkodtak amiatt, hogy nem nyitottak néhány fa­házban. vagy hullámpalabódéban csapszéket. Nem panaszkodtak. mert lehet, hogy hiányzott, de eme fogyasztási szokásaikat más formában elégítették ki. s a spon­tán társasági' életnek is bizonyá­ra más formái teremtődtek. Bár, ha nyitnának kocsmákat, lenne vendég, ebben bizonyos vagyok, de nem nyitnak! Majd, ha fölépül a korszerű szolgáltató kombinát, akkor lesz a vendéglő, de nem kocsma. Miért van ez? Mert az új la­kótelepen már kulturált életet lehet élni, alapfeltétele pedig a lakás, s ahhoz a család. Más m.i- nősségű az élet. mint a Máriavá- rosban. a Puskin utcai Kakukk környékén, mint a Halasi úton a Kedves környékén, vagy a Mű­kert felé menet a „Zokogó" vi­Mit,; akarok mondani? Ha mi-, hőségében megváltozik az élet. a kocsma eltűnik, vagy ha mégis marad, akkor a „bűnfészek" a fekélyes seb szerepe jut neki. Az előző részben említettem, hogy a kocsmák letűnése mellett észlelhető a szövetkzeti ho­zók feltűnés, amelyek konzer­válják azt a miliőt, amit az álla­mi vendéglátóipar nem kis be­fektetésekkel próbál megszüntet­ni. Az elrettentő példa a kecs­keméti Széchenyi tér 21. számú ház udvarán működő borozó. Lé­tét semmiféle kereskedelmi igény sem indokolja, hacsak a magán­érdek nem, mert háromszáz mé­teres körzetben található a Kis- bugaci csárda, a Volán bisztró, a már említett „Pásztor-tanszék". nem szólva a Szabadság téri presszókról. Lehet, hogy túlzás, de szerepe az: aki a berúgásra hatvan forint helyett csak hu­szonötöt szán. hát megtehesse. Persze, ezt az. egyedi esetet csak azért mondtam el. mert ha- sonlókatt nagyon sok helyen fel lehet fedezni, s az ilyen a keres­kedelmi szemlélet torzulása, mert pusztán egyetlen érdeket tartottak szem előtt, azt, hogy folyjon a oor a vendég igyon minél töb­bel: lehetőleg a legkisebb beru­házással járó. legprimitívebb környezetben; s ha eleget ivott, akkor távozzon. Ez nem érdek, ez önös érdek legfeljebb, a mai kocsmák több­ségének a színvonalát sem éri Tűrhetetlen, mint az is, hogy a szíkvizet és a Bambit a kozeí- látás javítása álarcként használ­ják a feliratokon. Mellesleg, majd fél évtizede, hogy a tíhmbi nincs kereskedelmi forgalomban, gyár­tását megszüntették, s a/, a né­hány üveg jaffa csak a forma kedvéért porosodik a söntéspul- ton, vagy a cigarettás polcon. Végezetül, még annyit akarok csak mondani: A kocsmák élnek. Olyanok, amilyenek, ha szégyell­nünk kell is valamit, csak azzal a bizakodással és cselekvő aka­rattal. hogy kinőjük, túlnőjük őket. s erre van elégséges törté­nelmi. társadalmi okunk, s a ki­teljesedő emberi élet megterem­tésével — lehetőségünk. Csaté Károly (Vége.) (22.) Két-három másodpercig csu .iI roll a vonal túlsó regen. — Ed'lig is tudtam, hogy a nők általában intuitívabbak a fér fiáknál, de Orsikában az átla­gosnál. is több a megérzés. Ha Kati lányomra valamikor ráfért a környezetváltozás, értem ezen a jó levegőt és Orsika társaságát, hát akkor most igazán ráfér. — Agyonhajtotta magát sze­gény kölyök... Kozári megint hallgatott kis ideig. — Igen. Rossz állapotban van. ■már a trirtalékai maradékát fo­gyasztja. ahogy én látom. Ne értsd félre, semmi baja. Min­S///1.-I.S7 LAJOS: Életkora: 18 <leneseire megviseltek uz utóbbi hetek. Érettségi, rögtön utána a felvételi .vizsga miatt fejest ugor­ul a francia irodalomba. Nos, hát most már csak az a kérdés, ő mit szol ehhez a kedves invitáláshoz. — Megkérdeznéd tőle? — Kint van a konyhában, mindjárt ,behívom .. . Jobb, ha te tolmácsolod neki Orsika ötletét. Várj egy kicsit... Kelemen rágyújtott. Eddig — gondolta — minden sima. Kozári nem sejti, hogy Kati gravid. Rendben lebonyolódik a küret. Holnap megbeszélem Orsikával, mihez tartsa magát... Ajtó nyikkanását hallotta a te­li fonkagylóban, majd kisvártatva ‘Ko:ári hangja. — Né haragudj, tévedtem. A hiiUig már visszavonult a szobá- jébu. csendben van, azt hiszem eb 'mit. Nem csoda. Bandi, ma- r, újunk abban, hogy reggel szó­lok neki. hívjon fel téged. Kelemen nyelt egyet. — Reggel. .. Nem jó. Korán elmegyek itthonról. Ellenben hol­nap este. Majd én Hívlak újra benneteket. Addig ne is szólj Ka­tinak. Ha sikerül megállapod­nom vele. hétfőn mindjárt le is viszem Balatondiósdra. Az a lé­nyeg. hogy te nem ellenzed. . — Nem szoktam keresztezni a lányom szándékait. — Kozári hangja minden szó titán érezhe­tően vált egyre színtelenebbé a telefonban. — Nemcsak ilyen egészséges dolgokban, rossz ese­tekben se. Sajnos . .. Kelemen nem tudta eldönteni, kérdezzen-e valamit, s ezzel eröltesse-e a folytatást. Jobb — gondolta — úgy tenni, mintha nem érzékeltem volna a rossz­kedvet, ami a szavak mögött buj­kált. — Az a fontos, hogy kölcsön­adod nekünk a lányodat. Orsika örülni fog. — Azt hiszem, Kati is — mond­ta lassan Kozári. — Na jó, tehát holnap este megállapodtok. — Köszönöm. Jóska. Mégegy- szer elnézést a késői zavarásért. Szervusz. Gondolatok nélkül bámulta egy ideig a telefonkagylót. Aztán visszatetle a helyére. Fél tizenegy volt, mire ágyba került. Reggel ötre állította be a vekkert, s a heverő mellett keze- ügyébe tette a szőnyegre. A falon túl a szomszédban még szólt a televízió. Férfihang, női hang. kí­sérőzene. Éjszakai film — gon­dolta. Elfordult a faltól, ásított. Ah­hoz is lusta volt, hogy eloltsa a kislámpát. De egy cigarettát még meg­szavazott magának. AZ APA Elvégre akár tetszésemet. akár nemtetszésemet erőltetem rá. ez bi­zonyos mértékig korlátozza a vá­lasztásban. amit szabadon szeretne rendeltem John Hcarne o Valóban: mivel magyarázható ez a gesztus Kelemenék részéről? Intuíció? Megmagyarázhatatlan megérzése a válságnak, amiben Bogár kapálózik? Annak a meg­fejthetetlen eredetű, több hónapos nem-találkozások ellenére se fa­kuló szimpátiának törvényszerű megnyilvánulása, amivel Kelemen is, Orsika is Bogár méllé állt három évvel ezelőtt? A rokon- szén vek. különösen az egv látás­ra ébredő szimpátiák okát nem érdemes keresni. Tudomásul kell venni keletkezésüket, jó érzéssel és hálával venni tudomásul és vi­szonozni is valami módon — eny- nvit tehet az ember. Meg azt. hogy adott esetben elcsodálkozik, ahogy én csodálkozok most Kele­men gesztusán, jó érzéssel és bi- zonvos töprengéssel emberek kö- z<üt rezgő frekvenciákról. Ez a különös forró drót három esztendeje épült ki Kelemenék és Bogár között. Három éve. .. néha. főleg olyankor, ha fáj a fejem, úgy rémlik, mintha évti­zedek múltak volna el azóta. Máskor meg. és nem is ritkán, úgy érzem, tegnap volt az a nap. és ilyenkor nem szeretek embere­ket látni magam körül. Álltunk az ágv mellett, ostobán a lino- leurnpadlóhoz ragadva, tehetetle­nül. mintha arra vártunk volna, morduljon már ránk valaki eré­lyesen hogv kallódjunk ki a kór­teremből. Imre fojtott, torokban hörgő hangot hallatott mellettem, és nekem ahhoz sem volt erőm, hogv ránézzek, pedig a fegyel­mem maradéka valahonnan mély­ről mintha figyelmeztetett volna, hogv markoljam már meg a fiú karját és vezessem ki magammal együtt onnan, hiszen teljesen ér­telmetlenül állunk ott az ágy vé­gében a holttest lábánál. Szem- fájdítóan fehér, talán még soha­se használt lepedővel takarták le Matildot. már az arcát is. A ke­ményített lenvásznat élek osztot­ták négyzetekre, ahogyan vasa­láskor hajtogatják a lepedőt. Nem lett volna szabad ott l^evár- nnnk, amíg Bogár az iskolából odaér a kórházba és berohan a kórterembe. Nem kellett volna látnia a betakart alakot, aki az anvja volt. amíg élt. Kelemen csak fél percet késett. Ha fél perccel előbb ér oda a kórterem ajtajához, nem enged­te volna be Bogárt. Húsz-har­minc másodperc késés . .. A nővér, aki a fecskendőt hoz­ta. sovány kamaszlány volt. talán egyidős Bogárral. Ijedten pislogó szemmel nézte azt a másik lányt, akinek Kelemen doktor nyugta- tót fog fecskendezni a bőre alá. A tű észrevétlenül hatolt be o. sima bőrbe mintha furcsa mó­don csak megrövidült volna, és a fecskendőből pillanatok alatt eltűnt a színtelen folyadék. Ke­lemen azt mondta: — Most lefekszel. Kati. Kis ideig. Addig sohase tegezte Bogárt. Akkor, szinte egyszerre a tege- zéssel. szokatlan sz.ín képződött a hangjában: ahogy egv apa szól rá a lányára határozott szeretet­tel. Később n folyosón álltam Im­rével. Kelemen egy ideig nem volt ott velünk, aztán egyszer mégis megint ott állt melettiink. Azt mondta: — Elaludt, Ti most menjetek haza. Vagy sétálni. Katit bízzá­tok énrám, hazaviszem, ha fel­ébredt. — Rámnézett. — Jóska, nagy a forgalom, fáradt vagy. jól tennéd, ha itthagynád a kocsit. Sétáljatok. Majd a kocsidon vi­szem haza Katit. Odaadtam a slusszkulcsot. Vagy Imre adta oda? Nem emlékszem. Azt se tudom. Imrével együtt mentem-e ki akkor a kórházba. Arra se emlékszem, hol jártunk addig, amíg hazértünk. Attól fog­va emlékszem, hogy befordultunk ide az utcába. Adorjánék mind­két kocsija itt állt a kapu előtt: Artur és Anna az Opelban, mö­göttük Tamás a Volkswagenban. — Már egy órája lesünk ben­neteket. — Ezt Anna mondta. Sápadt volt. Megrendültnek lát­szott. és ettől a nála teljesen szo­katlan idegállapottól szinte meg­öregedett az arca. — Nem tudtuk elképzelni, hol lehettek. Belefáj­dult a feje ... Már tudták, hogy Matild meg­halt. Azért rohantak át hozzánk Budáról. — Kati? — Ezt Tamás kérdez­te. Imrére nézett közben, és ami­kor nem kapott feleletet, újra megkérdezte: — Kati? Imre nem hallotta, vagy nem akarta meghallani a kérdést. Be­ment a kapun. Én feleltem he­lyette: — Kelemen injekciót adott ne­ki-. Elaludt. — Hol? — Tamás türelmetle­nül. követelőzőén vagy szemre­hányóan vágta hozzám a kérdést. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom