Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-12 / 291. szám

1975. december 12. • PETŐFI NEPE • 3 Egy iskolatípus életrevalósága Legyen a zene mindenkié! — adta ki a jelszót Kecskemét hal­hatatlan szülöttje, az immár tel­jes joggal világhírűvé vált Ko­dály Zoltán, annak idején. S az egész földkerekségen ismert al­kotó társával, Bartók Bélával együtt ugyancsak ő hirdette azt is, hogy a népek kultúráját, mű­vészetét közkinccsé kell tenni a szorgalmas felkutatás és az értő feldolgozás által. Lehetne-e jobban, mélyebben, igazabban és hatásosabban har­colni e gyönyörű elképzelések mindennapi valóra váltásáért, mint úgy, ha már a legkisebbe­ket arra szoktatjuk-tanítjuk, hogy szeressék és értsék a mu­zsikát, méghozzá a saját maguk gyakorlása által is? Ez a felis­merés szülte, hozta létre a sajá­tos felépítésű és programú ének­zenei általános iskolát. Először hazánkban — egyben a világon — a hírős városban, Kecskemé­ten. Vajon az a helybéli vagy ide látogató idegen, aki napjainkban a Kodály Zoltán Ének-Zenei Ál­talános Iskola és Gimnázium szép, korszerű épülete előtt elsé­tál, s hallgatja néhány pillanatig a kiszűrődő énekhangokat, vagy aki kicsit elgyönyörködik az épü­let előtt álló szoborban, mely egy éneklő lányalakot ábrázol, gon- dol-e arra, hogy valamikor mi­lyen áldatlan nehéz körülmények között fejtette ki tevékenységét ez a ma már világhírű intéz­mény? Vajon szentel-e néhány percet az illető arra, hogy eltű­nődjön: mennyit változott a vi­lág körülöttünk? És mennyire más lett a helyzete, szerepe a Kodály Iskolának — népszerű és ismert rövidített nevén az ÉZI- nek? Bizonyára igen. Mert az emberek legtöbbjében megvan az a tulajdonság, hogy időnként számvetést csinál magának, hogy el-eltűnődik a múlton, az élet alakulásán. Az Erkel utca ósdi, rozoga épü­letben, szűkösködve és szó szerint ázva-fázva, állandóan gondokkal küszködve munkálkodtak negyed­századdal ezelőtt és a későbbi években is, sokáig azok a neve­lők, zenei szakemberek, akik hit­tek a jövőben, a szocialista épí­tés sikereiben. Akik tudták: ér­demes nehéz körülmények kö­zött is küzdeni, mert a cél, ami­ért dolgoznak, gyönyörű. S a pedagógusok, zenei szak­emberek vezetője, értő társa és erős kezű összefogója az azóta el­hunyt Nemesszeghy Lajosné igazgató volt, a méltán neves, ismert tanítvány, akit Kodály Zoltán is nagyon sokra becsült, s akinek minden tőle telhető támogatást megadott vállalt fel­adata teljesítésére. Nemesszeghy- né — a tanulók, a fiatalok ked­velt Márta nénije — nem csak szervezett, tanított, nevelt, snem csupán tankönyvet írt. melyet több földrészen is megismertek a zenepedagógusok, hanem rend­szeresen részt vállalt a város, a megye közművelődési munkála­taiból. Négy világrész, 41 ország, 250 IBUSZ-program Kedvezmény a nyugdíjasoknak Kedves szokás, hogy a szabad­ságukat külföldön, vagy az or­szág legszebb tájain töltő dolgo­zók képeslapon üdvözlik otthon­maradt munkatársaikat. A mű­helyek, tsz-irodák falát sokszor teljesen elborító lapgyűjtemé­nyek színesen és ékesszólóan ta­núskodnak arról, hogy az uta­zás százezreknek vált szenvedé­lyévé és nagyon sokan fordul­nak meg olyan helyeken is, ame­lyeket elérhetetlennek gondoltak még pár évvel ezelőtt. Bőséges választék Tausz János, az IBÜSZ vezér- igazgatója a hagyományos év vé­gi sajtótájékoztatón elmondta, hogy az idén közel 180 ezren utaztak csoportosan külföldre és a nagy érdeklődésre való tekin­tettel, igyekeztek gazdagítani a jövő évi választékot. Bár a világpiaci árak emelke­dése kihat az idegenforgalom költségeire is, igyekeztek a leg­szélesebb rétegek számára lehe­tővé tenni, a külföldi utazáson való részvételt. Aki fellapozza új programfüzetüket meggyőződhet róla, hogy mindenki megtalálhat­ja ízlése és anyagi lehetőségei szerint azt, amit keres: ajánla­taik között 4 világrész 41 orszá­ga szerepel. A nyugdíjasoknak kedvezményes áron szerveztek bélföldi utazásokat és kedvez­ményeket kapnak a külföldi üdü­léseknél is. Eleve rájuk gondoltak néhány szép és rendkívül olcsó út meg­szervezésénél, ilyenek az ausztriai és a szlovákiai körutazások, az üdülés Steiermarkban, vagy a tengerparton, a jugoszláviai Crikvenicán. Ezeken a helyeken egyébként még külön árenged­ményt is adnak a nyugdíjasok­nak. Aki a tengerparton, vagy a he­gyek között kíván üdülni, éppúgy talál kedvére való lehetőséget, mint az, aki a több országos érin­tő körutazásokat kedveli. A tervek között több újdonság is szerepel — úgy is mondhat­nánk, különlegesség —, termé­szetesen nem filléres áron. Jövő évben először mehetnek magyar turistacsoportok Kubába és Pe­ruba, a kéthetes út ára 40 ezer forint. A montreali olimpián is részt vehetnek. 52 ezer forint be­fizetése ellenében. A tájékozta­tóban helyet kaptak a spanyol- országi, portugáliai és libanoni társasutazások is. Még egy jó hír az utaznivá- gyóknak: az Állami Biztosító 1970. január elsejével felemeli a társasutakon résztvevők kártérí­tésének összegét. Az utazóknak ez nem jelent többletkiadást, vi­szont, ha külföldön baleset éri őket, gyógykezeltetésükre az ed­digi 5000 forint helyett 10 ezer forintot fizet a biztosító. Ugyan­csak 10 ezer forintig terjedhet a kártérítés, nem balesetből szár­mazó betegségek gyógyítása cí­mén is. Az útközben elvesztett Poggyászokért kifizethető összeg felső határát pedig 12 ezer fo­rintban állapították meg. Szakmai tanulmányutak Az utazás kikapcsolódás, él­ményszerzés, tájékozódás más népek kultúrájában, szokásaiban. Egyre többen kívánják azonban összekötni a kellemest a hasznos. nossal, vagyis utazásukat egyben szakismeretük szélesítésére is fel­használni. Minderre nagyszerű alkalmat teremtenek a szakmai tanulmányutak, melyek bőséges mezőgazdasági tapasztalatszerzé­seket helyeznek kilátásba. A Berlin—Frankfurt útvonalon agrokémiai témákkal, Párizsban , a mezőgazdasági gépgyártással, Belgiumban húsipari,/ CrÖrögor-* * * szágban szőlőtermesztési és gyü­mölcsfeldolgozási módszereket tanulmányozhatnak a szakembe­rek. Csoportokat indítanak a ve­ronai, a koppenhágai, a münche­ni szakkiállításokra és a buka­resti beruházási vásárra is. A zöldségtermelőket Bulgáriába, a virágtermesztőket Hollandiába, az állattenyésztőket pedig Dániába és Angliába viszik tapasztalat- cserére. Belföldi túrák Végül néhány szót arról, hogy azokról sem feledkeztek el, akik a hazai tájakra kíváncsiak. A belföldi programok között is mindenki megtalálhatja az igé­nyeinek és lehetőségeinek leg­inkább megfelelőt, kezdve a fél­napostól a 8 napos túrákig, a gyalogtúrával egybekötött kirán­dulásokat, a húsvéti „locsoló­buszokat” és a disznótoros túrá­kat, de lehet fakutyázni a befa­gyott Balatonon, vagy lovagolni, sőt belföldi kirándulás keretében „átruccanni” a szomszédos szo­cialista országokba. Az irodalmi kirándulások kö­zött kapott helyet a Petőíi-em- léktúra, melynek résztvevői fel­keresik a költő életének legfon­tosabb Bács-Kiskun, valamint Pest megyei állomásait. A ter­mészet és a növényritkaságok kedvelői arborétum-túrákon ve­hetnek részt, egyebek között a lakiteleki Tőserdőbe is ellátogat­hatnak. Egynapos kirándulás kereté­ben szerveznek hangversenyt az Aggteleki cseppkőbarlangban, bu­sójárást Mohácson, lovasbemu­tatót Apajpusztán, parasztlako­dalmat Gyöngyösön, présház- partyt Velencén, lovasnapokat Hortobágyon és sváb „bálákat” Pilisszentivánon. Nagyon gazdag az üdülési vá­laszték. Teljes nyugalom, egész­séges levegő, kényelmes környe­zet várja a pihenni vágyókat az osztrák határ melletti Velemben, vagy az Őrség egyik hangulatos üdülőfalujában? Pankaszon. A gyógyfürdőhelyek kedvelői vá­laszthatnak Zalakaros, Bükkfür­dő, Nyíregyháza-Sóstó, Hajdú­szoboszló és Harkányfürdő kö­zött. A nyugdíjasoknak tíz száza­lékkal olcsóbban számítják az üdülések részvételi díját. Ebből is látszik, hogy az IBUSZ alaposan felkészült az új esztendőre. V. Zs. Mint a tanítványai. Hiszen azok, akik ennek a most jubi­láló iskolának a falai közül ki­kerültek, legtöbbször szerelmesei lettek a kultúrának, a művésze­teknek, az irodalomnak. A szak­szerű, rendszeres és tervszerű népművelési gyakorlat, amelybe a diákokat bekapcsolták, elősegí­tette ezt. így nem csak a L'egven a zene mindenkié jelszó diadal­maskodott, hanem tágabb értel­met nyerve így változott meg e mondat az iskola falai között: legyen a kultúra mindenkié! A mai nappal kezdődően több napon keresztül a legkülönfé­lébb módon ünnepük az iskola fennállásának negyedszázados év­fordulóját. Bemutató tanítási órákat, hangversenyeket szervez­nek, s kiállítást rendeznek az is. kola történetének bemutatására. Jó alkalom lesz az évforduló a számvetésre is: felmérni az ered­ményeket, a megtett utat. S egy­ben meghatározni a további ten­nivalókat. Annál is inkább, mi­vel az időközben létrejött Ko­dály Zoltán Zenepedagógiai In­tézet még inkább a kecskeméti ének-zene tanításra irányítja a fi­gyelmet. Méghozzá nem csak a hazai szakemberekét, de a kül­földiekét is, egyre jobban. Ez kötelez. Mint ahogyan kötelez­nek az eddig elért eredmények is. Az a rang, amit az intéz­mény az eddigi huszonöt eszten­dő alatt nehéz munkával kiví­vott magának. Varga Mihály (Pásztor Zoltán felvétele) KRESZ ’76 Hogyan közlekedjenek a kerékpárosok? A kerékpárosok közlekedését 1976. január 1-től az eddigieknél jobban megszigorították. Ennek természetesen az az oka, hogy nagyon sok a kerékpárosok által okozott közúti baleset. A kerék­párosokra vonatkozó jogszabályok kimondják, hogy ilyen járművel a kerékpárúton, a leállósávon, vagy ahol ilyen nincs, az úttest jobb szélén kell közlekedni. La­kott területen belül, amennyiben az út kerékpározásra nem al­kalmas — sáros, gödrös — a jár­dán is szabad közlekedni a gya­logosforgalom zavarása nélkül, legfeljebb 10 kilométeres sebes­séggel. Külön szeretnénk felhív^ ni a figyelmet; hogy kerékpárral az úttest szélén és a járdán csak egy sorban szabad közlekedni. Mindenképpen szabálytalan ma­gatartás, ha két kerékpáros egy­más mellett halad. Nagyon lényeges új szabály, hogy lakott területen kívül, főútvonal­ról balra bekanyarodni, vagy azon megfordulni csak úgy lehet, hogy a kerékpáros az úttest jobb szélén leszáll járművéről, s a gyalogosokra vonatkozó szabályok betartásával a főútvonalon jár­művét áttolja. Lakott területen belül — községben, városban — főútvonalon nem kell leszállni a kerékpárról, de a kanyarodást, illetve a megfordulást az általá­nos szabályok szerint, kellő kö­rültekintéssel lehet csak végre­hajtani. A kerékpár pótülésén a 18. életévét betöltött vezető egy, 10 éven aluli gyermeket szállít­hat. (A gyermek számára azon­ban olyan ülést kell felszerelni, hogy a gyermek lábát megtá­maszthassa, kezével kapaszkodni tudjon, s az ülés, valamint a ka­paszkodó független legyen a kormánytól.) Egyébként kerékpá­ron személyt szállítani tilos. Mondani sem kell, hogy a kerék­pár éjszaka és korlátozott látási viszonyok között ki kell világí­tani! A kerékpárosokra vonatkozó ti­lalmak: főútvonalon nem kerék­pározhat 12. életévét be nem töl­tött személy. Nem szabad elen­gedett kormánnyal kerékpározni, ehhez a járműhöz oldalkocsit, utánfutót, vagy egyéb vontat­mányt kapcsolni, a kerékpárt más járművel, illetőleg állattal vontatni. A kerékpáron oldalra kinyúló, előre vagy hátra egy méternél hosszabban kinyúló, a vezetőt a vezetésben akadályozó, vagy a személy- és vagyonbizton­ságot egyéb módón veszélyeztető tárgyat nem szabad szállítani. Ti­los a kerékpárral állatot vezetni is. Jelenleg az E—5-ös főútvonalon helyezték el a Kerékpárral behaj­tani tilos táblát. Ez a tilalom az egész útra — tehát nemcsak az úttestre, de az útpadkára is — vonakozik. Nem szabályszegő azonban, ha a kerékpáros a jár­művét az útpadkán tolja, mert ebben az esetben már gyalogos­nak számít. A korábbiakban ar­ról szóltunk, hogy csak 18. élet­évét betölött személy szállíthat kerékpáron egy 10 éven aluli gyermeket. Nem kizárt eset. hogy egy 18. évnél fiatalabb anya saját kisgyermekét kívánja kerékpáron szállítani. A nő há­zasságkötésével 18. életévének betöltése előtt is felnőttkorává válik, s természetesen nincs akadálya, hogy gyermekét kerék­párján szállítsa. Megemlíteném, hogy mindezek — a személyszállítást kivéve — vonatkoznak a segédmotoros ke­rékpárokra is. A segédmotoros kerékpáron személyt szállítani nem szabad. Gémes Gábor A gazdálkodás erkölcse • Tele van a fejünk lomtárba való bölcsességekkel. Mint ami­lyen az a — tipikusan kapitalis­ta, s ott sem mindig igaz —okos­kodás, hogy az üzlet, az üzlet. S ha gondolataink némely ösvé­nyét megjárhatja, akkor azon sem csodálkozhatunk, hogy oly­kor tetté formálódik, tényeken válik lemérhetővé. így például azon sem akadhatunk fel, hogy a tavaly és az idén végrehaj­tott árhatósági ellenőrzések min­den harmadik gazdálkodó egy­ségnél szabálytalanságra leltek. Anélkül, hogy túlzott jelentő­séget tulajdonítanánk az előb­bieknek, bátran megkérdezhet­jük: vajon mi lehet a szóban- forgó vezetők véleménye a gaz­dálkodás erkölcséről? Ügy hiszik, a vállalati eredmény — s ezen belül a nyereség — felmentést ad téves lépéseikre? Ez csak egyetlen dolog. Hozzá hasonlóan sorolhatjuk a vállalatok közötti kooperáció törvények, rendeletek mezőit átugró sakk­húzásait, a silány árut nagy han­gon reklámozókat, a termékük javításához alkatrészt nem gyár­tókat, mindazokat akik vígan sé­tálgatnak írott jog és íratlan er­kölcsi szabályok mezsgyéjén. • Való igaz: a tételes jog elő­írásainak durva áthágása ritka­ság a gazdálkodásban, mert hisz’ törvényes következményei súlyosak. Ám eltűrhetőnek tart­hatjuk-e az olyasfajta finomabb lavírozásokat, mint — a beve­zetőben idézett esethez visszatér­ve — az árvetési bejelentési kö­telezettség elfeledése? Vagy azt, hogy vállalatok, szövetkezetek az ármeghatározásnál a legmaga­sabb anyagárral számolnak, s in­dokolatlanul szerepeltetnek az árban különböző improduktív költségeket? Vagy azt hiszik, ha nem ütközik jogba, akkor min­den rendben? Közhely,^ de úgy látszik, fi­gyelmen kívül hagyott hétközna­pi igazság: nem lehet mindenre írott szabályt — törvény, rende­let, utasítás, irányelv formájában — alkotni vagy fabrikálni. A vállalatok közötti kooperációnak Legnagyobb tanyás járásún^ a kecskeméti. A bizonyítékok rég bert- ne vannak a megye köz­tudatában, nem szüksé­ges azokat ismételni. Szükséges viszont újra visszatérni egy problémára, ami­ről legutóbb is szó volt a járási népfront művelődéspolitikai mun­kabizottságának ülésén. Eszerint: továbbra is gondjaink van­nak a tanyai lakosság kulturális igényeinek kielégítését illetően. Ezek egyike, hogy 1975-ben teljesen hátatfordított a tanyavi­lágnak a művelődési autó. Az a fontos tárgyi feltétel szűnt tehát meg, aminek mindenki úgy örült a közművelődési párt- határozat megjelenése után. Mert a korábban működött 2 művelő­dési autó mindenütt igen nép­szerű volt a tanyákon. Ezek kö­zül az egyik elromolván, csupán csak egy maradt. Míg most már az sincs. Hogy ez a kulturális szolgál­tatás az idén megszűnt, a bizott­ság véleménye szerint — részben -- más megyék tapasztalatai alapján történt. Olyanokén, ahol nincs tanyavilág. Nálunk azonban jócskán van. S nem tűntek még el bizonyos „fehér foltok” a kecskeméti já­rásban sem. Azok a részek, ahol a tanyaiak „semmiféle kultúr- előadásban nem részesülnek még ma sem (Jakabszállás, Kun- adacs stb.)”. Szerény kívánság a népfront­munkabizottság részéről, hogy „jó lenne ezekre a helyekre mű­vészeti csoportokot kivinni — 14 együttes van a járásban —; s ehhez a megye biztosíthatna mikrobuszt”. Az az érzésünk, hogy kissé ko­rai volt még a művelődési autók visszakoztatása ekkora tanyavi­lágból. Mint a más megyék ta­pasztalataira való utalásból ki­tűnik, a takarékosság nem min­denütt egyformán — ésszerű. Márpedig az erre vonatkozó párt- határozat hangsúlyozza az éssze­rűséget. Lámpások vannak kötött keretei, így a szer­ződési. visszaigazolási stb. köte­lezettség bizonyos területeken. E kötött kereteken belül azonban az történhet, amit a vállalat jó­nak lát, amit a maga részéről hasznosnak ítél? Gyakorlati ta­pasztalatok igazolják, hogy a vállalatok némelyike hajlik így értelmezni a viszonyokat, s „ru­galmasságának” nem állít gátat az erkölcs, hanem csak nagy so­kára a felsőbb szervek vizsgá­lata. • Ilyen esetek láttán, hallatán szinte mindig elhangzik a kér­dés: miért vártak eddig? Holott meggyőződésünk, nem ez az el­sődleges probléma. Hanem az, miért nem működött az érintett személyeknél vagy közösségek­nél az erkölcsi ellenőrzés, miért nem fedezték fel a szabályok fél- retolását — vagy ha meglátták, miért hunyták be a szemüket? Feltehető, azért, mert úgy okos­kodtak, hogy a cél szentesíti az eszközt. Akik így gondolkoznak, így cselekszenek, forintokra vagy apró előnyökre váltják fel a vállalat szavahihetőségét, meg­bízhatóságát, az üzleti életben fontos jelzőként szereplő kor­repüket a kis népfrontcsoport va­lamelyik más tagja, mint ahogy ők tudták azt csinálni, már csak hivatásuknál fogva is. Egy ideig folytatódott az együtt elkezdett és közösen fenntartott lendület, aztán csak észrevehető lett a lámpás távozása. Kedves és találó kifejezés ez a tanyai tanító közéleti és köz- művelődési szerepének jellemzé­sére. Tóth Ferenctől, a kiskunha­lasi járási népfrottitkártól hal­lottam így emlegetni ezt. S hogy a „fehér. foltok”-nak is szüksége van „bevilágításra”. az eddigiek­ből nyilvánvaló. Ugyanakkor más jelenségnek is tanúi a népfrontbizottságok. Kezdetben még nem tűnt fel, úgy, mint amennyire napjainkban érezhető: egyes tanyai népfront­csoportok munkálkodásának, nemrég még élénk működésének halványulása. Ma már egyre in­kább érthető az ok. Ki ne tudná és venné termé­szetesnek, frogy a tanyai, pusztai társadalmi életnek. kulturális mozgásnak, az emberek munka utáni érintkezésének, barátkozá- sának, szórakoztató együttlétének, közös kis és nagy ünnepeinek tűzhelye — felnőttek számára is — az iskola volt. Fő összetartó, szervező, élesztő erő pedig köztük élő tanító, illetve azok kis csoportjának munkássága. Legtöbbjük vezetője is volt, vagy egyik irányítója — az ott élet- rehívott népfrontcsoportnak. Mozgalmi, nemzeti, családi ün­nep, ismeretterjesztő tanfolyam, kultúrműsor, könyvtári élet, film­vetítés, munkás—paraszt találkozó — és sok minden más szervezé­sében, a hálás hallgatóság össze­hívásában — benne volt a ta­nyai pedagógus. Volt? Ma is ott van, ahol él, működik még az iskola. De most éppen azokról a helyekről be­szélünk, ahonnét — az iskolák körzetesítése folytán — elkerül­tek a tanítók, belső települések­re, községi iskolákba. Helyük olyan értelemben ár­ván maradt, hogy ugyanolyan szakavatottsággal vegye át sze­Hasonló gondolat vezette Ba­nos Józsefet, a megyei népfront- bizottság munkatársát is, amikor egyik testületi ülésen úgy ment tovább ebben a problémakörben, hogy fölvetette: „A tanyákról be­költözött pedagógusoktól ezt a „fáklya”-szerepet ávehetnék a mezőgazdasági értelmiségiek”. Ok nap mint nap munkájuk közben is kapcsolatban van­nak azokkal az emberekkel, akik közéleti, kulturális, társadalmi, politikai érdeklődését eddig a ta­nító tartotta elevenen. Nem arról van szó, mintha az agrárértelmi- ség elefántcsonttoronyba húzódott volna eddig is. Hiszen — s erről Banos élvtárs is nagy elismerés­sel beszélt — szakmai téren, elő­adások, tanfolyamok tartásával, vezetésével, elsősorban ők vitték és viszik a prímet hosszú ideje. Ám végiggondolva azt a sok­oldalúságot, ami ma már tanyai embernél éppúgy, mint városinál, községben lakónál igény — és jog is — életének teljesebbé, kel­lemesebbé, tartalmasabbá tételére — bizonyára belátják az ag­rárszakemberek, hogy az ed­diginél többirányú segítsé­gükre van szükség. Nem éppen úgy, hogy egy-egy ember mindent bevilágító fáklya legyen, hiszen elfoglaltságuk másként kö­ti le őket, mint a pedagógusokat a sajátjuk. Talán megosztva a területeket, könnyebben menne. Hogy a szakmai ismereteken túl más kérdésekről is szót értenének munkatársaikkal, a tanyaiakkal, — azon a fokon, ahogy például politikai képzettségük révén, szé­lesebb látókörrel, a belpolitikai élet és a nemzetközi események összefüggéseit jobban ismerve — tudnak is tájékoztatni. Csupán két példára utalunk. Mennyi érdekes, izgalmas olda­lát lehetett volna elemezni a szarvasmarhaprogram kédései- nek, egyrészt a közös piaci em­bargó következményei, másrészt a KGST — mindenekelőtt a Szovjetunió — segítsége szem­pontjából. Majd mindezzel ösz- szefüggésben elbeszélgetni arról a tévériportról, aminek során az embargó okozta bonyodalmakról olasz gazdasági vezetőemberek nyilatkoztak. Folytathatnánk az utalások sorát ebben az egyetlen témakörben is — azóta kialakult folyamatokra. S van-e hivatás­szerető agrárszakember, akinek a „szakmai fantáziáját” ne fénye­sítették volna ki a Losonczi elv­társ legutóbbi, afrikai látogatásá­val kapcsolatos értesülések — a mezőgazdasági anyagi és szellemi tőke-export kilátásairól. Van hát mivel erősíteni a ta­nyai fáklyafényt. Tóth István rektséget, s megdöbbennek, ami kor egy idő után már nincs mit felváltaniuk ... ! Veszélyes — szűkebb és tá­gabb körben egyaránt súlyos — következményekkel járhat tehát, ha árnyék borul a gazdálkodás erkölcsére. Az írott jog, a szabá­lyozó rendszer sokféle eleme sem képes arra, hogy a gazdálkodás szüntelenül változó körülményei közepette minden új helyzetre, átalakulásra megbízható, betűről betűre követhető útmutatást ad­jon. • Akik mindenre szabályt sze­retnének fabrikálni, akik bármi­lyen változás esetén a felsőbbség állásfoglalását sürgetik, akik csak paragrafusok közé gyömöszölve tudják formálni, befolyásolni a valóságot, azok arról feledkeznek el, ami a vezérlő élvek közül a legfontosabb. S ez — a gazdál­kodásban éppúgy, mint bármi­lyen más közös tevékenységben — írott és íratlan jogok, kötel­mek egysége, az a hol kézbeve­hető, hol csak megérezhető er­kölcsi kódex, melyet legtalálób­ban úgy nevezhetünk: a gazdái, kodás tisztessége. M. O.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom