Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-02 / 282. szám

1975. december 2. • PETŐFI NÉPE 0 5 A Szovjetunió decemberi száma A Szovjetunió decemberi szá­ma ezúttal is gazdán tartalom­mal jelent meg. A folyóirat első oldalain „Magyar barátainkhoz” címmel Zamercev vezérőrnagy, Szavva Dangulov író. a Szovjet Irodalom főszerkesztője, Ludmil­la Turiscseva világ- és olimpiai bajnok tornásznő, továbbá Oleg Tabakov színművész üdvözli a többi között a magyar olvasókat. Figyelemre méltó írás a „Biz­tos léptekkel a jövőbe” című cikk, amelyben Fedoszejev aka­démikus a Szovjet—Magyar Ba­ráti Társaság alelnöke ad át­tekintést a szovjet—magyar kap­csolatokról. Magyarországon már javában folyik a középiskolások között az iskolai vetélkedő: „Ki tud töb­bet a SZOVJETUNIÖ-ból a Szovjetunióról” címmel. A szer. kesztőség azonban nem feledke­zett meg a tavalyi vetélkedő győzteseinek szovjetunióbeli utazásáról. „Szebb volt mint képzeltük” címmel számol be a folyóirat a vetélkedő tavalyi nyerteseinek Szocsiban töltött nyaralásáról. Egyéb érdekes anyagok, ri­portok, cikkek mellett folytatja a lap a Világnézetünk alapjai cikksorozatot, az Iskolarádió so­ron következő nyelvleckéit, to­vábbá tanácsokat ad autósoknak. A decemberi számban hirdeti meg a szerkesztőség a 17 hóna­pon át tartó rejtvénypályázatát. FILMJEGYZET [ ... Helga és Michael Ismét egy film a m oil- ban, amely sze­xuális eleiünk ellentmondá­sait van hivat­va tisztázni. A ' sor néhány ér­vel ezelőtt a Helgával kez­dődött, amelyet a nagy siker­re való tekin­tettel még könyv alakjá- 'b an is közre- adtak. Folyta- 0 tódott a „Hö­lgyön ' mondjam 'meg gyér me­\emnek ...” cí­mű alkotással, 'íés most a bá­jos Helgát ta- 1 nulságos há­rmasságának kö­telékében, má­sodik gyerme­kével. Sylvivel a karján lát­ójuk viszont — ifigyancsalc oku­lás céljából. A felvilágosító filmek hatása­ként — ellenhatásként? — idő­közben hazánkban is bevezet­ték a fiatalok kötelező megjele­nését a családtervezési szálta­nácsadásokon. A jelek szerint te­hát a legjobb úton haladunk afelé, hogy megszűnjenek a nemi- stgi éVézretifrs problémái férfi és i|ő között. Mindezek ellenére azonban úgy tetszik, hogy a családi élet intim hétköznapjai között még mindig akad egy és más megol­dásra váró ellentmondás. Ez a tény pedig továbbra is arra ! sztönzi a vállalkozó szellemű tlvilág ősitókat, hogy újabb és jabb filmalkotásokat készítse- ék ismereteink bővítésére, ami­ét azután a forgalmazó vállala­tok játékfilmként útjára is bo­csátanak. Az ellentmondás kettős. Ha a szexuális felvilágosítás fontos és szükséges dolog — ebben egyéb­ként senki nem kételkedik —, akkor miért nem ott és azoknak ||etttiJc le ezeket a műveket. ahol e tárgykörrel hivatalból is meg kell ismertetni a házasulan­dókat. A gyártók pedig miért próbálnak színészeket szerződ­tetni természetes kapcsolatok, ér­zések ábrázolására, amikor a művészek feladata csupán mes­terséges illusztrálás? És miért kell játékfilmeké, köntösébe búj­tatni egy tuéomúnyoi i^énfyű té­mát? ... Azért csupán, hogy így könnyebben lehessen eladni az alkotást? ... Egyszóval a felvilágosítás, az üzlet és a művészet árukapcsolá­sa az, amely elriaszt egy kissé ettől a filmtől. Az élő emberi klisék, a bemutatást, a demonst­ráció céljából megelevenített mintacsalád a legjobb szándékú rendezői törekvések ellenére sem hitethet el mást, mint azt, hogy mozgó szemléltető ábra. E visz- szás helyzeten még az sem segít, hogy egyébként pontos, hiteles orvosi és pszichológiai elemzések és magyarázatok hátterében kelt „életre” Helga, Michael, Tom, Sylvie és a film történetének töb­bi, a tanulságokat hordozó és megfogalmazó szereplője. Pavlovits Miklós Művelődő Izsák Gondok és tervek egy nagyközségben Ha a több mint hétezer lakosú nagyközség utcáit, tereit járja az ember, mindenfelé a gyorsan változó élet nyomait tapasztalja. Ám ha közelebbről is kibontakozik előtte az it­teni világ, arról is meggyőződik, hogy gondoktól sem men­tesek az izsáki mindennapok. Kezdjük az, óvodával. Erőtel­jesen, növekszik a lakosság. Évente mintegy harminc-negy. ven gyerekkel több születik, mint az előző esztendőben, s a tanyák népe itt is. mint másutt, fokozatosan szivárog be, hátat fordítva régi életének. Tavaly száz új hellyel bővítet­ték az óvodát. Most már három épületben kétszáznál több kis­gyereket tudnak elhelyezni, a szülők örömére. A gyermekáldás üteme viszont további fejlesztést követel. Az óvónőknek több mint a fele képesítés nélküli. Ezen a kedvezőtlen arányon úgy igye­keztek javítani, hogy továbbta­nulásra biztatták őket. Méghoz­zá eredményesen. □ □ □ Az általános iskolások száma jelenleg hétszáznegyvenhat. A negyventagú tantestület igyek­szik kitenni magáért. Eredmé­nyeiket elismeri a községi és fel^ sőbb vezetés. -Azonban*1 kevésnek bizonyul a ’“huszonhét tanterem, hogy zavartalan lehessen a taní­tás. A négy iskolaépület közül három elavult, öreg: a korsze­rű oktatás lehetőségeinek kiak­názása szempontjából meg sem közelíthetik a modern központi épületet. A tanulók létszáma ugyanakkor növekszik. Jövőre . például már négy első osztályuk lesz a mostani három helyett. Az ötödik ötéves terv során két tan­teremmel bővíteni szeretnék a központi iskolát. Erre a célra egymillió forintot kaptak a já­rástól; a többit saját erőből, tár­sadalmi összefogással teremtik elő. Szerencsére Izsákon nem gond a tornaterem, s a pedagó­gusok lakáshelyzete is kielégítő. Tavaly például hat nevelő köl­tözhetett be a tanács által épített lakásokba. Rokonszenves törekvés évek óta, hogy meg akarják szüntet­ni a korszerű oktatásra, nevelés­re alkalmatlan tanyai iskolákat. Tíz évvel ezelőtt még négy ilyen volt az izsáki határban; ma már csak kettő. Az 1969-ben létesült hétközi diákotthonba sikerült el­helyezniük a felsőtagozatosokat. □ □ □ „Fájdalmas pontunk a közmű­velődés, az elavult intézmény miatt” — hallom, amikor erre a témára terelődik a szó. Neki­láttak, hogy részben társadalmi munkával koszerűsítsék az öreg épületet, A nagyterem új faután- zatburkolatot, megfelelőbb világí­tást, használhatóbb színpadot kap, kicsinosítják az előcsarno­kot. Még az idén befejezik a munkákat, Legutóbb a könyv­tárt szépítették meg. Az ottho­nosabb környezet így feledtetni tudja a raktárral egybekötött kölcsönző zsúfoltságát. A tanács erre az évre húszezer forintot adott az állomány gyarapítására, ami mutatja, hogy saját ügyének érzi az intézmény tevékenységét. □ □ □ Mindenki előtt igyekeznek is­mertté tenni, hogy itt született Mátyást József költő, s itt élt Táncsics Mihály. S azt is, hogy mi minden fűződik a nevükhöz. A falumonográfia is készülőben vanj nemsokára nyomdába adják. A szerzője Izsák P. György, ta­nár. Nemrég felhívással fordul­tak Izsák lakosságához: segítse­nek abban, hogy mielőbb létre­hozhassanak egy falumúzeumot. Azóta gyűlnek, szaporodnak a néprajzi tárgyak. A Kolontó mellett vásároltak egy tanyát, a Nemzeti Park támogatásával. Ott rendezik be a múzeumot. Varga Mihály Beszélni nehéz? Péchy Blanka múltkor ismerte­tett könyvének címében az írás­jelet megváltoztattam. Tehát a hasznos könyvecske ismertetése után fölmerülhet az a kérdés, hogy valóban nehéz-e beszélni. A szerző sokszor indulatosan ha­tározott megállapításai és célzatos hivatkozásai azt sugallják, hogy bizony nagyon nehéz. De talán vannak ellenérvek is. Gondolataiból emeljünk ki né­hányat. Már a szöveg legelső ol­dalán azt olvassuk: a beszéd köz­üggyé vált. Nem lehet ellenveté­sünk. Még az ellen sem, hogy a beszéd kirakatba került (a rádió és a televízió jóvoltából). Több­ször idézték a könyvből a rádió­ban vasárnap reggelenként el-el- hangzó Nagy családok című so­rozat aggasztó tüneteit. Hogy a jobbára paraszt-nagyszülők be­széde szabatos ejtésű, zamata, ze­néje van a szónak. Fiaik, lánya­ik már kevésbé szabatosan be­szélnek, az unokák és dédunokák hadarását pedig már nagyon ne­héz megérteni. A szerző hivatkozik Gombocz Zoltánra és Kodály Zoltánra, akik szerint nincs beszédkultúránk, a beszéd törvényei nincsenek tisz­tázva. Bárczi Géza szerint „élő­beszédünk hangzásának törvényei rendezetlenek, kiejtésünk szinte az anarchia állapotát mutatja". Még Vajda János múlt századi költőnket s idézi, aki úgy látja, hogy „a sajói, mohácsi, világosi veszteségek nem olyan nagyok, mint az a vereség, melyet a nem­zet önmaga ellen avval követett el, hogy a nyelv kiművelését el­mulasztotta közel egy évezreden át”. Ö maga a színház történeté­ből Szathmáriné és Jászai Mari példáját idézi. Szathmáriné elle­nében, akiről azt állították, hogy azért volt olyan természetes, mert még írni-olvasni sem tudott, in­kább Jászai Marit, az ösztönös ős­tehetséget tekinti példaképének, aki „hittel vallotta, hogy ha a te­hetséget nagy műveltséggel körül nem abroncsoljuk, hogy az intuí­cióból biztos tudás váljék, akkor a tehetség sziporkázik, sustorog, tévelyeg, kilobban és kialszik, mint a tűzijáték”. Szellemesen azt is megállapítja, hogy „emberek, kik finnyás íz­léssel, aprólékos gonddal válogat­-V!« ják meg öltözékük minden díáf- rabját, nem átallnak nyelvi kama­tot magukra szedni. Igaz, divat­lap nem ábrázolja, mily előnyö­sen öltöztet az ápolt beszéd”. 'W Ez a kép elszomorító. Pedig a nyelvnek vannak kialakult tör­vényei, melyeket az ép nyelvér­zékű emberek ösztönösen ismer­nek. Igaz, ez a nyelvérzék sok­szor megbízhatatlan, ha a nyelvi jelenségeket a nyelvtörténet ada­taival összehasonlítva nézzük. De azért mégis voltak és vannak olyan emberek, akiknek a beszé­déből szabályokat vonhatunk le. Péchy Blanka is elismeri, hogy pl. a hangsúly „egy nagyhatalom, a mondanivaló megföllebbezhetet- len utasításait teljesíti. Szerepéről beszéd közben tudomást sem ve­szünk, hiszen a hangsúlyokat mondanivalónk irányítja az agy­tól a szájig közvetlen vezető úton”. Másutt ezt mondja: „Az igazán természetesen beszélő em­bernél észre sem vesszük a hang­súlyokat, mert a hajszálnyira pontos helyen és mértékben al­kalmazza mindegyiket.” Még Kosztolányit is idézi: „Ha tisztán egymás mellé rakjuk a szavakat, úgy, amint a józan ész parancsol­ja, már jól beszélünk.” De rögtön hozzá is teszi ehhez a nagyon is egyszerű szabályhoz: „Csakhogy: ösztönösen jól kevés ember be­szél, hasznos tehát megtanulnunk a tapasztalatok által kiérlelt sza­bályodat. A helyes beszédhez Deme László nyelvészünk Péchy Blanka által idézett sorai szerint „a ki­ejtés szabályait nem megállapíta­ni kell, hanem feltárni”. A nyel­vész nem elméleti úton állapítja meg a szabályt, hanem a beszélt nyelv alapján vonja el, tehát a jó nyelvérzékűek beszéde alapján. A hangsúlyozásról szóló részben ezt olvashatjuk: „Bizonyos fokú nyelvérzéke ... mindenkinek van, és tudatosan fejlesztheti bár­ki e készséget, amennyiben haj­landó használni eszét, fülét és fi­gyelmét.” Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy el lehet sajátítani a helyes, hibátlan magyar beszédet. Igaz: nagy akarat, állandó törődés és nyelvünk szqretete kell hozzá. Kiss István ílftííi .'Hí ír; nH rr»cA”J fi v; , ........... „ — ».»rrvMrjfvta fiyryp* VH O rmándy utóda Riccardo Muti lesz ? ^jrxí 0 Ormándy Jenő, a Philadelphiai Szimfonikus Zene­kar magyar szár. mazású, világhírű karmestere az olasz Riccardo Mutival, akit a most kezdődött hangversenyidény- re tartós vendég- szereplésre hívtak meg az LSA-ba. Zenei körökben el­terjedt hírek sze. rint a tehetséges olasz dirigens le­het a hetvenhat esztendős Ormán­dy Jenő utóda a philadelphiai szim­fonikusok élén. (13.) — Köszönöm, legfeljebb szódát. Kocsival jöttem. — Mozgékony arcán gyors mosoly jelent meg, de rögtön el is tűnt róla. —. Persze az apáméval — Hozzak be colát? — Ne tessék fáradni, nem sze­retem. Jó nekem a szóda is. Bár szomjas se vagyok. — Nem lepődtél meg, hogy be­szélni akarok veled? — Nem. Azt gondoltam, illetve most is azt gondolom, hogy fon­tos, hát akkor úgy is megtudom. — tgérd meg, hogy attól se lepődsz meg, amit ezután fogok kérdezni. — Ha ezzel szolgálatot tehe­tek, majd olyan képet vágok, mintha nem lennék meglepve. Kelemen leült, szembe a fiú­val. Furcsa zavart érzett, talán kétséget, hogy szabad-e beavatni a fiút a gondba, ami eddig csak a Katié és az övé volt. De ha mar ide hívta ... — Mondtad apádnak vagy Ka­tinak, hogy hozzám jössz? — Nem. Olyan spurim volt, hagy ha már úgy tetszett dön­teni, hogy mégse az apuval be­szélne valamiről, hanem én- velem ... — Jó volt a spurid. Nos, az első kérdés: kérjem-e a sza­vad, hogy ez a diskurzus szigo­rúan köztünk maradjon? — Köztünk marad. — Akkor is, ha a húgodról lesz szó? A fiú szemében csak kérdés volt. A pillantása elárulta, hogy sejtelme sincs, miért kell kette­jüknek Katiról beszélniük, — Akkor is ... — Csak most jelent meg a szemében az ug­rásra kész féltés. — Mi van ve­le? — Semmi egetverő. — Kele­men felkelt. Körüljárta a szo­bát. — Érdekelne engem, ki udvarol a húgodnak. — Fontos? A fiú vállat vont: — Fontos. — Már senki. Kelemen visszaült a helyére. Előrehajolt ültében. — Eddig kivel járt? Másodpercekig csend volt. — Egy szar pasassal. — Imre zavartan húzta el a száját. — Elnézést a jelzőért. — Szűkszavú jellemzés. Köze­lebbről? — Fontos a neve? Bogár ki­rúgta már. — Mikor? ' — A napokban. Azt hiszem, nagy ívben repült. — Miért mondod, hogy szar pasas? A fiú sovány arca megkemé­nyedett. — Mert szerintem az. A tények szerint is. Most már ő is tudja, a húgom. De miért érdekli? Kelemen cigarettáért nyúlt. Hagyta, hogy a fiú tüzet adjon. — Most próbálj józanul, fele­lőséggel gondolkozni, kisöreg. Egészen biztos szerinted, hogy nincs értelme rendbehozni a dol­got? Legalább megkísérelni? — Nincs. — A felet gyors volt, pattanó. — Ha szükségesnek tartja, doktor úr, tájékoztatha­tom. Nem dicsőség a családunk­ra nézve, de most már mindegy. A szóbanforgó szemétnek a neve: Adorján Tamás. Mond valamit ez a név? Kelemen megrázta a fejét: — Nem mond. Ügy látszik, nem akar szóbaállni velem. A fiú mosolyogni próbált. — Jó a szövege, doktor úr. A gyógyszervegyész Adorján Artúr fiáról van szó. Adorján papa az a nemzetközi hírű farmakológus. Így már oké? Kelemen bólintott. — Hogyne. Tényleg ismert név. Történetesen a nyaralójukat is sokszor láttam már. Balatondiós- don. Kastélynak is beillik, csak valamivel modernebb. Tehát an­nak a kastélynak, az örököse ud­i'arolt Katinak, Es miért rúgta ki a húgod ? — Mert az Adorján villa örö­köse, ahogy találóan mondani tetszett — Imre cigarettát vett a szájába, de nem gyújtotta meg — ez a szemét hamarosan meg fog nősülni. Mégpedig nem a hú­gom. ellen. Egy másik balaton- diósdi villa örökösnőjét fogja ol­tárhoz vezetni, de legalább is az anyakönyvvezető elé. Ezért re­pült nagy ívben a húgom tájéka_ ról. — A fiú felállt. Ugyanúgy járta körül a szobát, ahogy az imént Kelemen. — Udvariatlan­ság, ha most megkérdezem, miért jutott eszébe a doktor úr­nak, hogy rendbe lehet-e hoz­ni... Vagyis akár udvariatlan­ság, akár nem, most már meg kell tudnom. Kínos, hogy ismer­tesse velem a tényállást? Kelemen lassan, sokáig fújta maga elé a füstöt. Mi a garancia arra, hogy ez a srác nem csinál valami ostobaságot, mihelyt meg­tudja, mi az igazság? Felnézett, bele a fiú szürke szemébe, — Ha nem tévedek, te fegyel­mezett ember vagy. Meg aztán tettél egy ígéretet is. Olyan ér­telemben, hogy hallgatsz arról, amiről ketten beszélünk. Ebbe az ígéretbe az is beletartozik, hogy mindenkivel szemben diszkréten kezeled a dolgot. Szóban és tett­ben. Csend volt. Kelemen apró vé­ré jtékcseppeket látott a fiú haja tövén. Vállalhatja-e a felelőssé­get, hogy azzal, amit mond, rá­szabadítja ezt a fiút arra az Adorján Tamásra? Kutyaszorító. Ha nem ad feleletet, Imre akkor is elöbb-utóbb rájön, hogy mi történt. Felelnie kell. — Azért készültem apáddal beszélni, és azért beszélek most veled, mert lelkiismeretesen akartam dönteni. Ehhez pedig meg kellett tudnom, rendbehoz- ható-e a húgod és az udvarlója között a kapcsolat. — Szívott a cigarettájából. — Kati ugyanis engem kért meg, hogy segítsek neki. Nos, az a szimpla igazság, hogy a húgod terhes. A fiú mozgékony arca mozdu­latlan maradt. Másodpercekbe telt, amíg lassan elsápadt. Ök- lömnyivé rándult össze a gyom­ra — gondolta Kelemen. — Ez a helyzet, Imre, és kö­rülbelül sejtem, hogy most alkal­masint arra gondolsz, kiirtod ezt az alakot, aki... — Megrázta a fejét. — Nem fogod kiirtani. Katin azzal nem segítesz. A tör­ténteken se változtatsz, ha bot­rányt keversz. Egyet érhetsz el, nevezetesen azt, hogy Kati soha többé nem fog bízni bennem. Ezzel pedig nem énekem, hanem őneki okozod a nagyobb kárt. Érthető? Várt, hogy megszólaljon a fiú. Mondjon akármit, de szólaljon meg. A park fűszeres szénaillata újra érezhető volt a szobában. Imre letörtölte haja tövéről a verejtéket. Bólintott. IMRE S ha most a tyúkszemünkre lép­nek. hogy lábunk cipőnkbe dagad, rajtad is múlt. Lásd. harc az élet, no tékozold bizalmadat. József Attila Ha én lennék a Magyar Tudo­mányos Akadémia, megtisztelő kötelességemnek tartanám okle­véllel igazolni, hogy Kelemen doktor egy lángész. Ezt most már valamivel tisztább fejjel ál­lapítom meg. Szombat éjjel sze­retem hazám fővárosának utcáit. Üresek, az ember megeresztheti maga alatt a szekeret, még ha csak ilyen szerény jármű is, mint a Skodája. Lehúzza az em­ber a feje mellett az ablakot, fújja a légáramlat a fejbőrön és a koponyacsontokon át a dilis agyát, és addig hűti, amíg az agy kénytelen csökkenteni a hő­mérsékletét. Üresek az utcák, alig találkoztam járművel, pedig beporoszkáltam a fél várost, hogy ezzel a közlekedési hőelvo­nással oltsam ki a fejemben a pipát. Nagy fej a doktor. Okos ősz fej. Mert ahhoz igenis lángész kell, hogy valaki felhívja a Ko- zári lakást, az apámmal akar be*’1*? szélni, de mivel én vettem fel $v.'* kagylót, egészen véletlenül egyszerre kigyullad az agyában villanykörte, hogy nem is a Köböt zári leszármazottak apját kell ki-asa borítani a fejleményekkel, ha->k> nem ha már ilyen szerencsésen 3 a Kozári fiú szobájába volt kap­csolva a telefon, akkor még kell ragadni a kedvező alkalmat és ezt a nagyobb teherbírású fiatal szervezetet kell igénybe venni, hiszen a főosztályvezető vállán éppen elég a zsák, annyit me­lózik, mint tizenkét átlagmagyar. (Folytatjuk.) # A7 általános iskolások kedvükre olvashatnak, válogathatnak a könyvek között a kollégiumban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom