Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-31 / 305. szám
1975. december 31. • PETŐFI NEPE • 3 Szilveszteri előzetes a megye városaiból Vidám, felszabadult szilveszteri ünnepségeket rendeznek szerte Bács-Kiskun megyében. Az otthoni családi, vagy társas összejövetelek mellett közösségi óév-búcsúztatást, illetve újesztendő-köszön- tést szerveznek a művelődési házak is. Kecskeméten, a megyei művelődési központ az első „Tarka-barka” szilveszteri estjét készíti elő. Tizenkilenc órától vidám vetélkedők és filmvetítések kezdődnek, majd fél 11-től a Katona József Színház művészei adnak vidámnak ígérkező műsort a városi szimfonikus zenekar közreműködésével. A különböző rétegek igényeinek megfelelően a Tranzit elnevezésű együttes, valamint citera- és cigányzenekar is játszik az épületben. Erre az alkalomra egy rendkívüli kiadású műsorfüzetet jelentetnek meg, amely humoros történeteket, versparódiákat tartalmaz. A karikatúrákat Bodri Ferenc grafikus készítette. Baján egyebek között a Hazafias Népfront Alsóvárosi Köre és az úgynevezett Pinceklub rendez szilveszteri estet a tagság részére. Este 7 órától vesznek búcsút az óévtől, sok dallal, tánccal és beharangozott vidámsággal a kiskunhalasi Gózon István Művelődési Központban. Hasonló programmal várja tagjait a MÁV Művelődési Ház ifjúsági klubja. Kalocsán már 6 órakor gyülekeznek a résztvevők a városi-járási művelődési központban, hogy semmit se mulasszanak el a várható jó hangulatból. Ugyanekkor nyit a Fegyvers Erők Klubja, ahol a hagyományokhoz híven élő malacot sorsolnak ki az éjféli tombola főnyereményeként. H. F. Eredmények - célok A falevél és a közérdek A kecskeméti MÁV-nagyállo- más nem. halaszthatta tovább a szennyvízelvezetés korszerűbb megoldását. A tervek szerint a vasút területén húzódott volha a nyomvonal. A városi tanács illetékeseinek a javaslatára — fölismerve, méltányolva a közérdeket — hozzájárultak az előzetes elképzelések módosításához. így a megyeszékhely belterületének jókora részéről is elviszi a szennyvizet az új csatorna. A rész, sajnos nem mindig illeszkedik, alkalmazkodik ilyen készségesen, megnyugtatóan, mindenki javára az egészhez, mint ez esetben. Szavakban, ígéretekben a mi általában megelőzi az ént, de a megvalósítás során az önös érdekek erőteljesebben hatnak olykor a kívánatosnál. Néhány példa. Mindenki elismeri, hogy a városkép szépítése a legfontosabb községpolitikai feladatok közé tartozik. Méltányolni kellene ezt valamennyi itt működő intézménynek, szervezetnek, egyénnek. A különböző akciók keretében a legforgalmasabb helyekre kitett, nem köztérre készített vitrinekben többnyire jó ügyet reklámoznak. Az átfogóbb, fontosabb kívánalmak miatt mégis azt kell mondanom, hogy emiatt a közösség joggal berzenkedik. Sokat áldozunk a környezet szépítésére, az egészségesebb élet- és munkakörülmények kialakítására. A megyeszékhely egyik lakosa is szorgalmasan bólogatott, helyeselt, amikor ilyen kinyilatkoztatásokat hallott. Mégis ni- vatalról hivatalra rohant vélt sérelme orvoslásáért. Azt követelte, hogy azonnal vágják ki az utcát díszítő szép fát, mert levelei ősszel elpiszkitják egyik erkélyét. A légtökéletesebb szabályozástól sem remélhető, hogy a társadalom számára a leghasznosabb tevékenység, munka, termék hozza a legtöbb forintot. Szocialista gazdálkodásunknak éppen az a lényege, hogy az országos, megyei, helyi és az anyagi érdekeket mindig összefüggésükben mérlegeli. Előfordult, hogy egyikmásik üzem csökkentette a napi szükségleti cikkek gyártását, meri nem hozott eleget a konyhára. Az ilyen magatartás bumerángként visszaüthet: az ott dolgozók ellátása is rosszabbodik emiatt. Sajnos, a csoport- vagy az egyéni önzés le-legyüri a sokaság érdekeit. Tulajdonképpen egy ilyen eset ösztönzött ennek a cikknek a megírására. Mindenki sietett haza szerda délben, hogy időben befejezhesse az ünnepi előkészületeket. A Szegedi úton levő kecskeméti üzemek dolgozóinak egy tekintélyes része hiába várta a végállomásról egy órakor induló 13-as járatot. Csuklós helyett farmotoros lkaruszt küldött a forgalmista, és a szokottnál kisebb kocsi már az induláskor megtelt. A bosszús munkások javaslatára megkerestem a mulasztásért felelősnek vélt személyt. „Mit tegyünk, többen idén is beteget jelentettek. Sajnos, évről évre kisebb járvány tizedeli dolgozóink egy részét nagyobb ünnepek előtt." A forgalmistával megegyeztünk abban, hogy — elnézést —. gyanúsak az ilyen néhánynapos betegségek. A világért sem akarunk senkit megbántani, de nyilvánvaló, hogy közülük többen így ügyeskedtek ki maguknak karácsonyi nyugalmat. (A betegeknek jobbulást kívánunk!) Mit törődnek a kétszeres szolgálatra kényszerülő kollégáikkal, mit az út szélén várakozó utasokkal; a közérdekkel. Mi lenne, ha így gondolkodnának azok, akiktől ők várnak i-alamit. Ma az új esztendőben az üzemek, vállalatok, szervezetek, családok azt kérdik először egy-egy döntés, cselekedet előtt, hogy jó-e a nagyobb közösségnek, és csak azután, jó-e nekünk, nekem, akkor gyorsabban haladunk, hatékonyabban érvényesülhetnek az indokolt egyéni érdekek is. H. N. Többszörösen hasznosítják A Kecskeméti Zöldségtermesztési Kutatóintézet nyolcezer négyzetméteres. fűthető, öntözőberendezéssel ellátott üvegházát egész évben hasznosítják. Nemcsak kutatási célokat szolgál, hanem vetőmag-előállítás és árutermelés is folyik itt. A karácsonyi ünnepek előtt 25 ezer fej saláta került az üzletekbe, mintegy 45 mázsa paradicsomot is elszállítottak. Gombatermesztés is folyik négyzetméterenként 6—7 kiloJA grammot szednek a csiperkéből. Most szedték az új telepítésből az első termést. Még néhány ezer fej salátát szállítanak el innen az új év első napjaiban, és megkezdik a paradicsom palántázását. A paradicsom helyébe viszont paprika kerül. Képünkön Csillag Jánosné szakmunkás szedi a salátát. (Szilágyi Mihály felvétele.) • Az év végi számvetés mindig jelentős állomása a gazdálkodásnak, mégha nem is perdöntő. A jó gazda ugaynis már menet köz. ben több alkalommal — de legalább egyszer — felméri helyzetét, hogy világosan lássa, hol tart a maga elé tűzött célok megvalósításában, mi az. amit erősíteni kell, ahol nagyobb erőbedobásra van szükség. Az év lejártával, amikor elkészíti az összesítést munkájáról, már egyértelműen kiderül előtte, hogy jól határozta-e meg az időszakra vonatkozó tennivalóit, egyensúlyban voltak-e anyagi és szellemi erői az igényekkel, s valóban azokat a feladatokat valósította-e meg, amelyek a legfontosabbak, a legsürgetőbbek voltak. A tervezésnek és a munka időszaki ellenőrzésének ez az „arany- szabálya” sokszorosan érvényes az országos és megyei tervek készítőire. azok végrehajtóira. Hiszen. ha csupán egy megyét veszünk figyelembe, ott is több é llami. tanácsi, szövetkezeti vállalat, termelőszövetkezet, gazdaság, üzem. intézmény, egészségügyi létesítmény igényeit, lehetőségeit, céljait kell összehangolni olyan módon, hogy azok összességükben a területen lakó és dolgozó emberek legnagyobb céljait: az életszínvonal emelését, a munkakörülmények javulását, az emberek szükségleteinek az adott körülmények közötti legjobb kielégítését szolgálják. A tervezés természetesen nem lehet .'.ember nélküli”, ami azt jelenti, hogy a lakosság nem csupán igényeivel, de vállalásaival, tudását, képességeit. akaratát is magába foglaló kötelességeivel szerepel a megvalósítás munkájában. A tervezésnek és a végrehajtásnak ez az összhangja — talán mondanunk sem kell — csakis a szocalizmust építő társadalom keretei, lehetőségei között valósulhat meg. • Országunk, s megyénk, Bács_ Kiskun is egy olyan időponthoz érkezett a mai napon, amely öt évből álló, úgynevezett középtávú fejlesztési tervet zár le, ugyanakkor — ez a tervgazdálkodásbó következik — egy másik fejlesztési tervet indít útjára. Eredményeink egyben meghatározzák céljainkat i». S most. a negyedik ötéves terv .befejeztével elmond-, hatjuk, hogy eredményeink, megvalósított feladataink jogos és megalapozott büszkeséggel — de nem elégedettséggel — tölthetnek el bennünket. Erre utalt az országgyűlés téli ülésszakán elmondott felszólalásában Németh Károly. az MSZMP Központi Bizottságának titkára, amikor többek között a következőket mondta: „A tervidőszakban a magyar népgazdaság helyes irányban, eredményesen és dinamikusan Tanyasiak nemcsak a pusztákon élnek! A tanyamítosz szertefoszlott, hálátlan téma lett. Amíg volt mit eloszlatni, lehetett azt is mondani, hogy a „tanya életrevaló”, mert mások azt mondták, hogy nem életrevaló. Jövőt jósolt és új élet- lehetőséget a tanyáknak, aki különben városi piacon sem beszélgetett tanyasiakkal, nemhogy Sűrű-Tajón, Köncsögön vagyFel- sőpeszéren. Teljes jövőtlenséget az, aki szintúgy íróasztal mellől keresett elképzeléseihez valóságelemeket. Amióta tanyapolitikai határozat van és sorra rendezik a tanyai konferenciákat, vannak, akik azt mondják, hogy ez a téma már nem téma. Ki tudna izgalmasabb szociográfiát írni, mint amilyen ma e témában egy alapos felmérés után előterjesztett tanácsi határozat? Pedig, tanyasiak nem csak a pusztákon élnek! (T. Ferencné 43 éves.) Egy L- alakú magánház hátsó udvari részén kialakított munkásszállón beszélgettünk: — Kérem, szabad ilyent csinálni velünk, amikor mi nem tudunk hazabuszozni a többiekkel, mert amire kigyalogol az ember (P-ről) a francba, jöhet is visz- sza a hajnalihoz: látja, beázik a tető, itt vannak a lábasok, abba folyik a víz, mert az istennek sem csináltatják meg. A vállalat azt mondja, hogy ez a háziak dolga, mert nekik fizetnek nem is tudom mennyi bért, de a háziaknak hiába reklamálunk, a fülük botját sem mozgatják. Pedig ha elmegyünk, akkor nem tudom mi lesz az építkezéssel, mert néhányan könnyűgépkezelők vagyunk. Ilonka nem vizsgázott csak le... — Este nem is szeret hazajönni az ember, mert akkor ezt az ágyat ki kell ide középre húzni, ugyanis kilencen vagyunk és nem aludhatunk hét ágyon. Ez az egy ágy kell, hogy rápakoljunk. Sz. úr azt mondta, hogy vesz nekünk szekrényt, de nem tudjuk hová állítja, talán az udvarra? Ezeknek meg tanulni kellene, mert kell valamilyen bizonyítvány, anélkül nem lehet meg az ember, de itt az egyik főz, a másik énekel, a harmadik meg a vőlegényét, vagy az urát szidja ... (K. Júlia 20 éves.) — Én kérem nem megyek el a nagy munkás- szállásra, mert ami ott megy, ahhoz kutyafüle, hogy nálunk beázik a tető. Ott olyanok laknak, akik büntetésből dolgoznak, meg vannak refesek is. Meg a részegek a férfiszálláson... A, hagyjuk! Itt 50 forint, ott meg 170, hát az is pénz! A tavasszal férjhez megyek, gyűjtünk. A vőlegényem Pakson csinálja az atomerőművet, két hópapja szerelt le. (Tí. Lídia 19 éves.) — Ktsz-ben dolgozni? Amelyik jó, az persze hogy jő, de oda nem kell ám mindenki, ha nem tudná! Próbáltam én is, de azt mondják, ők 16—17 évesekre számítanak, mert azok amire elmennek gyereket szülni, legalább jó betanított munkások lesznek, s kiérzi az ember, hogy 19 évesen már majdnem öreg. Persze, előbb-utóbb akad az embernek valaki... (F. Klára 21 éves) — A mi tanyánk már eléggé rozoga. Na, ha mondjuk bemegyek a Parasztbecsületbe, akkor még 15 év kell amire a disznókból, tehénből összejön annyi, hogy veszek egy 7 ezer forintos telket és arra építhetünk a férjemmel, de addigra már sorban ott vannak a gyerekek és a faluban akármilyen viskóra nem is igen adnak ki építési 'engedélyt, mert arra van előírás, hogy hány négyzet- méter lehet, meg hogy a telken hova kell építeni. Én is azt mondtam, hogy inkább eljövök és majd csak találok magam mellé egy olyan embert, aki már a faluban lakik, vagy itt bent. Nem azért, de már kértek is nem egyen... (H. Éva 20 éves.) — Én dolgoztam a KATE.. .-ban, szalagon, szabtam. Megmondom magának, ott senki sem akarta, hogy mi szakmunkások legyünk, tanuljunk, meg mit tudom én, mert a profil miatt csak betanított munkások kellenek inkább, s azt úgy is fizetik. Mert az más, hogy szakmunkás van, mert van az is, de azok mind városiak... Nagyon köllött volna bővíteni, hogy ráfanyalodjanak arra, hogy a messziről bejárók is tanuljanak, szakmájuk legyen. Sokba került az is, hogy úgy-ahogy fölépítették az üzemet, s most termel. Az alkalmi munkásszálló lakói tanyaisiak, szinte kivétel nélkül átmenetinek tekintik azt, hogy az építőiparban dolgoznak. fejlődött. Hazánkban a gazdasági építőmunka sikeresen előrehaladt, a IV. ötéves tervben kitűzött célok többségét minden eddiginél nagyobb tervszerűséggel valósítottuk meg... Megelégedés, sei állapíthatjuk meg, hogy mindaz, amit elértünk, gazdaságpolitikánk helyességét, népünk munkájának eredményességét bizonyítja ..." Ezek a megállapítások — noha az egész országra vonatkoznak — természetesen érvényesek Bács- Kiskun megyére, az öt év alatt itt végzett munkára, az általunk elért eredményekre is. Meglehetősen ismert lapunk olvasói előtt, hogy például túlteljesítette a megye a lakásépítési programot. Je_ lentősen javult a lakosság ellátása kereskedelmi, egészségügyi, szociális, kulturális tekintetben. Bár nem a kívánt és szükséges mértékben, de előre lépett a szolgáltatás is. Az iparban, a mező- gazdaságban figyelemre méltóan emelkedett a termelékenység, amelyet elsősorban új gépek beállításával, gépesítéssel, a munka jobb megszervezésével, takarékossággal, s általában a lehetőségek ésszerűbb, tehát gazdaságosabb kihasználásával értünk el. • Városaink, nagyközségeink, községeink és falvaink kivétel nélkül gazdagodtak a most befejeződött középtávú fejlesztési terv során: iskolák, orvosi rendelők, lakótelepek, óvodák, áruházak, művelődési otthonok, a tanyai gyerekeknek kollégiumok épültek. Bővültek a víz és villanyhálózatok egyre több lakást kapcsolnak be a higiénikus, kényelmes és korszerű gázfűtésbe. Járdák, utak. szennyvízcsatornák, parkok, játszóterek létesültek stb. De talán ami az anyagi gyarapodásnál is fontosabb: sokat változott az ország, a megye, a városok. községek építésében a kötelezőn túl önkéntesen is részt vevő emberek magatartása egyre inkább előtérbe kerül a közösségi szemlélet, a „népben, nemzetben” való gondolkodás térhódítása. Azért lényeges ez, mert a „miénk” tulajdonérzete egyben arra . is biztosíték, hogy a megye vezetése, a városok, községek — de az egész ország — irányítása biztonsággal számíthat a tervek elkészítésénél a lakosság, c^lek- vő részvételére, s ez önfttáéáödö** olyan nagy garancia a megvalósításban. ami semmi mással nem pótolható. Erre — mármint a lakosság cselekvő részvételére, vagy ahogyan általában mondani szoktuk: a társadalmi munkára — Bács-Kiskun megyében is számos és számtalan jó példa kínálkozik, éppen a rhost befejezett IV. ötéves terv idejéből. Csupán azért tekintünk el a felsorolástól, mert nem egyszer írtunk már a különféle akciókról, s azokról az eredményekről, amelyek jóval túlszárnyalva terveinket — megvalósultak. Ugyanakkor megyénkben összességében, de a városok, községek, a települések külön-kü- lön is számon tartják, megbecsülik és elismerésben részesítik az önzetlen segítésben elöljáró szocialista brigádokat, más kollektívákat és személyeket. • Eredményeink további célok megvalósítására ösztönöznek, pontosabban fogalmazva: köteleznek bennünket. Az újabb tervek kiinduló pontja, alapja csakis a már elért eredmény lehet, az a fundamentum, amelyre támaszkodva tovább léphetünk az élet- színvonal állandó és fokozatos javításában. Mert tennivalónk még bőségesen van: több lakás kell, több útra. járdára, óvodára, bölcsődére, korszerű iskolára, kollégiumra. az embert kímélő gépre, tiszta és jól felszerelt üzemekre, boltokra, áruházakra, vízművekre, csatornákra van szükség Kór. házakat, orvosi rendelőket, laboratóriumokat. különböző intézményeket. kutatóállomásokat, tanműhelyeket kell még létrehoznunk, szükséges javítani a közlekedést, a teher- és személyszállítást. Ugyanakkor égető szükségként jelentkezik Bács-Kiskun megyében is a lakossági szolgáltatások terén való előrelépés, a nők úgynevezett második műszakjának megkönnyítését célzó intézkedések és azok megvalósítása. • Ha csupán az itt felsoroltakat tekintenénk is a következő, a január 1-én kezdődő ötéves terv célkitűzéseinek, bárkit meggyőzhetnénk arról, hogy van dolgunk és nem is kevés. De a felsorolás természetesen nem teljes, egy cikk keretében nem lehet pontról pontra leírni az ötéves fejlesztési terv minden részletét, s bizonyára ezt nem is várja az olvasó. Céljaink megvalósításában, az évekre ütemezett munka elvégzésében azonban elsősorban és mindenek előtt azt kell szem előtt tartanunk, hogy a szocializmusnak Magyarországon készülő épületében — amint Gáspár Sándor mondta a szakszervezetek XXIII. kongresszusán elhangzott záróbeszédében — mi, a dolgozó nép nem albérlők, de még csak nem is főbérlők, hanem tulajdonosok vagyunk. Szándékunk szerint kötelességünk tehát annak a gazda, daságpolitikának támogatása, amely az elmúlt közel húsz esztendő alatt napról napra ered ményekkel bizonyította helyességét. Gál Sándor — Ami itt megy — mondja —, bizonyos értelemben csempészés. A két tanyaközpontból és a faluból ide csempészik a női munkaerőt, — a fiatalok fele majdnem tanyasi — utána az itt megtermelt érték fejlesztési részarányát is kicsempésszük, mert ott fejlesztenek belőle, ahol erre a monoton betanított munkára embert nem kapnának, a megfelelő szintű gépesítés pedig még hosszú ideig lehetetlen. Ez az érték tér-. mészetesen nem vész el, csak éppen ott teremt jobb munkafeltételeket, ahol nem termelték meg. Nem tudom érti-e, hogy mire gondolok?... Az alig több mint hétszáz lakosú takaros kis községben egy nagy fővárosi ktsz telepített üzemrészt ezelőtt kilenc éve. H. Éva barátnője dolgozik itt. A telepvezető az olcsó munkaerő ügyéről csak magánemberként hajlandó beszélni, de így minden kérdésre őszintén válaszol. Ahol Cs. I. tanácselnök, a nagyközség külterületi központjaiban és a tanyavilágban él a lakosság 49 százaléka. Kifakad: — Tudja, milyen furcsa helyzet állt elő? Az, hogy tíz éve verekedtünk az iparért, most pedig azért hazudunk, ha 'kell, hogy ne telepítsenek már, ne fejlesz- szenek, mert akkor nagyon ráfáztunk. Hallgassa csak meg a következőt! Annak idején a házhelykijelölést hatvannal kezdtük, százharminccal folytattuk, s most megint kétszáz kell: annyira duzzadunk, hogy az isten óvodája és iskolája sem lenne elég! Csak most hiányzik már hat tantermünk, s nyolcvanig nyolcat kell építenünk, de addigra már tizenkettő kellene. Csak első osztályból ötöt kell indítanunk két év múlva! Az itteni ipar szinte ötven százalékban a tanyaiakra alapozott, ha azt akarjuk, hogy ne csukjanak be üzemrészeket, akkor most meg kell csinálnunk a lépcsőzetes óvodakezdést, munkakezdést. A külterületi rendelőket már megcsináltuk, vannak külterületi gyógyszertárak, sőt, három helyen már tanyai óvodáink is. Az igények lassan olyan hullámokat vernek, hogy megfulladunk, ha nem tudjuk legalább átmenetileg megoldani az óvodakérdést. A múltkor telefonált O. Pali igazgató, hogy be kell vinni a járatot S-be, mert nem jönnek dolgozni, s már kilencen átmentek a járási székhelyre, mert az a járat bemegy. Átlagban 25—30 százalékos a munkaerőhiány, s ha ez nem változik rövidesen, akkor veszteséges lesz a termelési és egyre kevesebb a valószínűsége annak, hogy korszerűsíteni tudnak; jobb munkafeltételeket biztosítani. Olyat, ami vonz. A korábbinál jobban vonzza a tanyasiakat! Hogy a tanyasiaknak egy koszos üzem is menyország, azt ma sokan csak hiszik; nem megy most már, hogy kidobni ide, valami koszfészekbe harminc varrógépet, aztán az az üzem, gyertek lányok világot látni? Mert ez aztán megszűnt, jó néhány éve... Nem közömbös, hogy a tanyai emberek ezreit milyen városi miliő fogadja. Az sem, ha megrajzolnánk a beköltözés-átrétegződés pszichológiai térképét, éles társadalmi ellentmondások tárulkoznának fel. A lassan felhíguló tanyai társadalmi értékrend és a fogadó város, nagy és kis község társadalmi értékrendje a tanyai emberek beilleszkedését hátráltatja, néhány helyen visszaveti. Mindezekkel csak azt akartuk mondani, hogy akad egy-két sürgős és távlati megoldásra váró probléma, ha már nem is tisztán tanyamítosz. Jobban kell arra figyelnünk, hogy tanyasiak valójában nem csak pusztákon élnek, problémáik sem külterületiek.
