Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)
1975-12-25 / 302. szám
8 • PETŐFI N'EPE • 1915. december 25. I „Kérek egy oroszlánt, de igazit!... y y Egy brigád - egy iskola Mikor kezdődik a karácsony? Sok helyen már az év elején. Az előrelátó, szülők már januárban megkezdik a gyűjtést, havonta fizetik a KST-t, hogy legyen mit elkölteni az ezüst- és aranyvasárnapokon. A korai felkészülés egyáltalán nem felesleges, hiszen a karácsony hovatovább olyan, mint valami különleges sportmérkőzés, amelyen a versenyzők erszényének vastagsága, valamint, az ajándékok nagyságrendje dönti el, hogy kinek sikerül felülmúlni önmagát és az ismerőseit? Aki szerencsésen túlélte a vásárlás izgalmait és az egész ünnepi felkészülést, azzal a boldogító tudattal roskadhat le a gyertyafényes fenyőfa mellé, hogy megtette a kötelességét. De lehet öröm az ilyen kötelesség? Érdemes felesleges erőfeszítésekkel elrontani azt a néhány napot, amelynek az lehetne a legfőbb rangja, értéke, hogy kicsit meghittebbre fűzze a család. munkával, tanulással elfoglalt tagjai között a kapcsolatot? így is lehel! A csengetésre hét gyerek rohan az ajtóhoz. Óriási a kavarodás, mindénhonnét kis kezek, lábak, göndör fejecskék bújnak elő, időbe telik, mire rendeződnek a családi sorok, s tisztázódik, hogy a felnőttek testvérek, a hétből három csemete pedig vendégségbe jött a kunszentmiklósi unokatestvéreihez. A háziasszony, Csankovszki Jánosné matematika- és fizikatanár a helybeli gimnáziumban. Férje ugyanott igazgatóhelyettes, most éppen valamelyik szomszédban segít beszerelni a villanyt. Felesége ijedt pillantást vet a fejünk • fölött száradó kis nadrágokra, ingekre, a körülöttünk zavartalanul nyargalászó gyerekhadra, őszintén sajnálja, hogy épp akkor jöttem, mikor minden a feje tetején áll náluk. — Ha csak magunkban vagyunk, — bizonygatja, — észre sem lehet venni, hogy négy gyerek van. A nagyobbak tanulnak, a kicsik játszanak nincs semmi felfordulás, így szoktattuk őket. Most, hogy heten vannak, kicsit nehezebb bírni velük, meg aztán a helynek is szűkével vagyunk. Csankovszkiék szolgálati lakása derűs, otthonos, és valóban nagyon kicsi. Az egyik szobába a fekvőbeteg nagypapát szállásolták, a gyerekek szobája teli emeletes kiságyakkal, a harmadik szoba az egyetlen, ahol elhelyezkedhet mindenki, a konyha akkora, hogy váltott „műszakban”, kettesével étkezhet a család, többen nem férnek be. Elsőnek a két legkisebb, a 6 éves Tibiké és a 4 esztendős Györgyi ül az asztalhoz. Anyu kimeri az aranyszínű húslevest, amíg a kicsik kanalazzák, leszűri a zsírt a burgonyáról, kiszedi a a sütőből a fóliába csomagolt sült karajt. Egy perc megállása sincs, a tekintete mégis vidám, egész lénye friss, őszinte és harmonikus. Szeret együtt lenni a gyerekeivel nem érzi teheinek, hogy gondoskodnia kell róluk. — Pedig de sokan helytelenítették a négy gyéreket, — felejti rajta tekintetét, a kipirult arccal falatozó két csöppségen. — Esz- telenségnek, könnyelműségnek tartották. Egy, legfeljebb két gyerek ellen senkinek sincs kifogása, aki ennél többet vállal, arra úgy néznek, mintha hiányos öltözékben jelenne meg a társaságban. Nekem mondhatnak, amit akarnak. Mi is hatan voltunk testvérek, tudom, mit jelent a nagy család. Nekem a testvéEEBiaBEEBEKHBBEEEBEBEEBB Az orgoványi táj természeti értékei A Kiskunsági Nemzeti Park alapítása óta több értékes ' terület természetvédelmére érkezett be javaslat az Országos Természetvédelmi Hivatalhoz. Az intézmény ezek közül elsőnek az ágas- egyházi—orgoványi mocsarakkal foglalkozik, amelyeket rövid időn belül törvényes védelem alá kíván vonni. Az Alföldön a mezőgazdasági termelés fejlődésével nőtt a szántóföldi művelés alá vont terület, valamint a szőlő- és gyümölcsültetvények mennyisége. Csak azok a tájrészek maradtak érintetlenek, amelyekkel az ember a jelenlegi gazdálkodási szinten nem tudott mit kezdeni. Néhány község környékén érintetlenül maradt az eredeti táj. Ilyenformán Ágasegyháza és Orgovánv között több mint 10 kilométer hosszan végighúzódó hatalmas mocsárvilág, s az attól nyugatra kialakult homokbuckás terület páratlan természeti értékeket őrzött meg mind mai napig. Kevés kutató kereste fel eddig ezt a vidéket, de akik egy kicsit körülnéztek. izgalmas felfedezésekkel tértek vissza. A növény- és állatvilág rendkívül változatos. Több állatfajt ismerünk, amelyeket innen írt le először a tudomány. Az egész világon például csak az orgoványi mocsarakból ismeretes a metelka medve- lepke élőhelye. Ez az egyik legszebb medvelepke fai. Hernyóinak fő táplálékát a különféle mocsári növények képezik. E párat lan világritkaság a lepkeevűj- tők és a lopkebörzék keresett rovara. A gyűjtők kapzsisága nagyon megritkította állományát, csak a véletlen mentette meg eddig a kipusztulástól. Az ágasegyházi mocsarak végtelen nádrengetegét helyenként tündér rózsás víztükrök szakítják meg. A parányi nyílt vízfoltoknm imp* • A homoki gyík az orgoványi buckák legjellemzőbb hüllője. ban találja meg életfeltételeit a lápi póc. A 8 centiméteres halacska hazánk állatvilágának csaknem olyan értéke, mint a túzok. Határainkon kívül alig fordul elő, ezért fennmaradásáról nekünk kell gondoskodni. A mocsárvilágban élő patkányfejű pocok a jégkorszak idejéből maradt vissza. Európában Orgovány a legdélibb előfordulási helye. A zsombékok között nyár végén egy enciánkék virág jelenik meg a komis tárnics. Orgoványtól északra találjuk hazánk egyik legszebb homokbuckás területét. A lankás dombok oldalait, völgyeit egyenletesen díszíti a boróka. Ezen i-Vül itt található még a jellegzetes homoki növény, a naprózsa. A forró homokba készíti tölcsérét az óriási hangyaleső ragadozó lárvája. Hazánkban csak innen ismeretes ez a mediterrán rovar. A buckák jellemző hüllője a homoki gyík. Szintén melegkedvelő állat, tőlünk északabbra nem található. Csak néhány növény és állatfajt emeltünk ki természeti szépségekben is gazdag orgovány— ágasegyházi táj bemutatására. Több olyan állatritkaság él m-'" itt, melyek csak e vidékről ismeretesek. Pedig a buckák és a mocsarak rendszeres kutatása rriég el sem kezdődött. A jövő tudományos vizsgálatai páratlan életközösségeket tárhatnak itt fel. Számos ismeretlen fajt rejthet még a mocsárvilág. Bankovics Attila A KNP zoológusa reimnél ma sincsenek megértőbb barátaim. Az én gyerekeim se legyenek társtalanok, ha felnőnek. Annyi pénzt, amennyi nekik kell, biztosan tudnak keresni, de testvéreket nem vásárolhatnak maguknak. Kijön a konyhába a húgg is, karján a pöttyömnyi Paulinával. Cinkosan összenevetnek, amikor rátérek jövetelem céljára, vagyis azt tudakolom, ilyen nagy családban mit jelent az ünnep, pontosabban a karácsony? — Nálunk nincs akkora cirkusz, mint ahol csak egy gyerek van — tájékoztatnak vidáman — Nem is győznénk se pénzzel, se munkával. Azt esszük, ami van, lesz egy kis fenyőfa, rajta pár szem szaloncukor, a kicsik játékot kapnak, a nagyobbak azt, amire szükségük van. Egymásnak nem vásárolnak ajándékot, hiszen ahol ilyen népes a család, tízezer forintos személyi kölcsönből se futná mindenkinek. Az a szép, hogy együtt vagyunk Mitől lesz mégis más ez a pár nap, mint általában a többi! Csankovszkiné eltűnődik. — Hát, jót lehet pihenni, meg itthon vannak a gyerekek mind, nem szanaszét, óvodában, napköziben. Együtt vagyunk és ez nagyon jó érzés. Talán az idén hó is lesz, elmehetünk szánkózni, dolgozatokat sem kell javítani, több nincs. Mégsem cserélnék senkivel. — Kiadások? Gyorsan elhessegeti magától a panasz kísértését. — Nem vezetek feljegyzést a kiadásaimról és képtelen vagyok azt számolgatni, hogy mire, menynyit költők. Van egy dobozunk ebbe minden elsején beletesszük a kettőnk jövedelmét, a túlórákkal, családi pótlékokkal, mindennel együtt kábé tízezer forintot. Ez a család közös kasszája. Mit mondjak? Van úgy, hogy nem tart ki a következő fizetésig, de ettől még senki sem veszíti el nálunk a fejét és a jókedvét. Félretenni ebből az összegből nem tudok és nem is nagyon akarok. Nekem fontosabb, hogy a gyerekek egész évben rendesen megkapják, ami a fejlődésükhöz nélkülözhetetlen, mint karácsonykor elhalmozni őket egy sereg felesleges holmival. Valamit azért majd kapnak. Tibiké, a csudaeleven kis kópé mindjárt él is a ritka alkalommal, hogy valami rendkívülit kérhet, csak úgy a játék kedvéért. — Egy oroszlánt kérek! De igazit ám! És nagyokat nevet hozzá, hogy lám, jól kifogott rajtunk. Kishúga türelmetlenül izeg-mozog a hokedlin, ő sem szeretne a bátyjától elmaradni, de azért, igazi női logikával azzal is számol, hogy az óhaja teljesíthető legyen. — Én pedig egy cirkuszos kocsit szeretnék — vágja ki hirtelen és mindjárt közli, hogy hol látott ilyet. A szép, új, ‘ABC-áru- házban. Klári, a legidősebb már igazi nagylány, 9 éves, de még játékot kért. Bababútort. A nála egy esztendővel fiatalabb Editke olyan csendes és szerény, hogy a szavát sem hallani. Szüleire bízza a döntést, s bármi légyen is. mindennek örül. Ök is vesznek majd valamit a megtakarított pénzükből. Valami hasznosat. Tavaly például ruhaszárító kötéllel lepték meg Anyut. Mikulásra pedig télapókat rajzoltak, még igazi prémet és szakállat is ragasztottak rá vattából. Az olvasás nagyon hiányzik A házak fejére sötét kendőt terít az alkonyat. A kihalt tájban vibráló fénypontok tűnnek fel: a fővárosból hazaérkező gépkocsik lámpái. Megrakodva jönnek, hozzák a sok drága ajándékot, csizmákat, pulóvereket, különleges játékokat. — Nekem erre se időm, se pénzem — mondja Csankovszki Jánosné, — őszintén szólva nem is hiányzik. Ami nekünk kell, azt itt helyben mindent megtalálunk. Annak pedig nem sok értelmét látom, hogy már ilyen kislányokat is, mint az én Klárikám, a legújabb divatnak megfelelően járassanak. Itt is árultak divatcsizmákat Kunszentmiklóson, egy pár 300 forintba került, a két lánynak az mindjárt 600 forint lett volna. Nálunk ez az összeg bizony számít, hiszen a gyerekek havonta elszaggatnak egy-egy pár cipőt. Nagyobb baj, hogy a kicsiknek nem is lehet mindig kapni. — Saját magának mit szeretne? — A fia ne szerencsére soha sem érdekelt. Arra meg nincs időm, hogy szórakozni járjak. Amíg a többiek tévét néznek, én mosok. A múltkor végre eljutottunk a moziba, irtó viccesnek tűnt, már azt sem tudom, mit láttam, egész idő alatt az járt a fejemben, hogy tényleg moziban vagyunk? Igazából csak egyet sajnálok, hogy nem jut időm olvasásra. Pedig úgy szeretnék még többet tudni. Olvasni, okosodni és utazni! Tavaly először nyaraltunk, együtt, az egész család, a Balatonon. El Is határoztam, ha a gyerekek megnőttek és nyugdíjas leszek, annyi utazom, amennyit csak lehet. Ebben a házban nincsenek drága bútorok, hivalkodó értéktárgyak. A szép, fiatal mamának sincsenek drága ruhái és költséges passziói. Ebben a házban csak a kenyérből elfogy naponta másfél kiló, a tejből 2—3 liter. De minden falatért kedves szóért, szeretetért négy gyerek öröme, egészséges testi-szellemi gyarapodása. — Talán azért vonzódom any- nyira a gyerekekhez, mert a mi családunkban mindenki pedagógus volt. És bármennyire ragaszkodom az enyéimhez, egy napig sem tudnék meglenni az iskola nélkül. Lehet, hogy tévedek, de úgy érzem, azok érzik fárasztónak a munkát és az otthoni elfog- lalatságot, akik egyikben sem találnak örömet. Mert amit az ember örömmel csinál, az szerintem nem fárasztó. Olyan asszony szavai ezek, aki nappal tanít, délután bevásárol, főz, takarít, éjjel mos,' dolgozatfüzeteket javít, kifogyhatatlan a tennivalókból. Százfelé él és még sem aprózza el magát. Így teljes, egész és szép az élete. Azt mondta, ha újból kezdené, megint ezt az utat választaná. A tanári és az anyai hivatást. Vadas Zsuzsa Néhány évvel ezelőtt megmozdult a társadalom, akciók kezdődtek. melyeknek fő célja volt a tanyai iskolák segítése, az ottani diákok és pedagógusok életének. munkájának megkönnyítése. Üzemek, szocialista brigádok vál_ lalták a villany bevezetését, televíziókat vásároltak, szemléltető eszközöket készítettek, s mindent elkövettek azért, hogy a külterületi iskolák „közelebb kerüljenek a városhoz”. Ma már nehéz lenne eldönteni, hogy a Kéziszerszámgyár kecskeméti reszelőgyárában ki vetette feii az Egy üzem — egy iskola mozgalom továbbfejlesztésének gondolatát. Az egyik brigád kezdte, a másik folytatta, majd csatlakozott hozzájuk a harmadik is. A Kun Béla brigád szeptember óta a ballószögi iskolát patronálja, a meó Egyetértés kollektívája a szarkási iskola gondjainak egv részét vállalta magára, a Takács Éva brigád pedig a máriahegyi iskolában tölti szabad idejének nagy részét. A tmk Kun Béla brigádja szeptember óta 140 órai munkával segítette a ballószögi általános iskolát, őket látogattuk meg a napokban. — Sajnos. Pulai Sándor brigádvezető éppen szabadságon van — mondja Szalai Ferencné, a tmk adminisztrátora, aki maga is tagja a brigádnak. *— Hét éve vagyok ebben a kollektívában, s büszke vagyok a „fiúkra”. Nagy ambícióval láttak hozzá az iskola patronálásához. s nem egyszer előfordult, hogy már reggel fél hatkor bejöttek, hogy a munkaidő kezdetéig elkészülhessenek a társadalmi munkájukkal. Íme. itt a naplójuk — mutatja a díszes albumot. — Én vagyok a naplóvezető, s az iskoláról már egyre több a bejegyzés. Ott voltak a brigád tagjai a Fegyveres Erők Napján a gyerekek között, s nagyon jól érezték magukat. Szalainé, mintha csak kitalálta volna, mit akarok kérdezni, kissé restellkedve mondja: — Én sajnos, még nem voltam kinn az iskolában, valahogy nem sikerült még egyeztetni a szabad időt. Alig várom, hogy tavasz legyen. s akkor majd én is megnézem, milyen is az a tanyai iskola, amelyikről olyan elragadtatva mesélnek a brigád tagjai. Kucsmás fiatalember lép az iro_ dába. Mészáros Csaba, a tma művezetője. — Én már voltam az iskolában. s örömmel láttam ott a brigád tevékenységének nyomait. Virágtartók. jól működő vízcsapok, és még sok más bizonyítja, hogy vasasok a patronálok. — A művezető hagyon segít? — Résztveszünk a szaktantermek 'kialakításában. Én terveztem például ázokat a goigoaet, amelyek segítségével majd mozgat Hatok lesznek a szekrények. A diavetítőknek állványokat terveztem, a brigád most készíti az utolsó darabokat. Az egyik műhelyben Orbán Lajost látogatjuk meg. aki éppen az egyik állványt testi. —1 Ez az utolsó a hét közül — mondja elégedetten. — Hamar megszáradnak, még ma ki is lehet vinni őket. — Ki is visszük — mondja Mohos Albert esztergályos. — Mára ígértük a virágtartók felszerelését is. Hojsza István jön ma velem. Általában a saját kocsimmal szoktunk kijárni — teszi hozzá. — Nagyon emlékezetes volt a szeptember 29-i csapatzászló- avatás és utána a tábortűz, a szalonnasütés. Nagyon jó érzés volt látni a gyérének oromét. — Én ugyan nem tanyán nevelkedtem. Kerekegyházán jártam valamikor iskolába — veszi át a szót Hojsza isivan la itatós — de tudom azt, hogy ezeknek a kisdiákoknak nem fenékig tejfel az élete. Sokat gyalogolnak, áz- nak-fáznak, amíg eljutnak az iskolába. Örülünk annak, hogy részt vehetek az iskolájuk csi- nosabbá. otthonosabbá tételeben .. Néhány óra múlva a ballószögi iskolában beszélgetünk Terhe Imre igazgatóval, aki 1957 óta tanít ebben az iskolában, s 1959 óta igazgató. — Hét pedagógus foglalkozik négy tanteremben 81 felső tagozatos diákkal — ismerteti iskolájukat. — A sok évtizedes elmaradottságunk felszámolása 1961- ben kezdődött a villany bevezetésével. Azóta bizony már annyit fejlődtünk, hogy a régi diákok rá sem ismernének egykori iskolájukra. A Kun Béla brigád segítségének nagyon megörültünk, a nagyon sok hasznát látjuk. Szeptember óta készítettek nekünk 20 virágtartót, 7 falipolcot. 8 kerti padot. 20 gyurmatálcát. 20 függönytartó karnist, most készül a 7 diavetítő állvány és ä 20 görgő a szekrények alá. Mióta a brigád idejár, állandóan rendben Van a villanyhálózatunk, s nincs egyetlen csepegő vízcsapunk sem. Tavasszal a hetedikesekkel elmegyünk a gyárba, meglátogatjuk nemcsak a brigádot, hanem az egész üzemet. Könnyen lehet, hogy a pályaválasztás előtt álló diákok kedvet kapnak a reszelő- gyártáshoz... Éppen meg is érkeztek ... A szívélyes üdvözlés az igazgató máris mutatja Hojsza Istvánnak és Mokos Albertnek, hová tervezték a virágtartók felszerelését .. Opauazky László • Piriké — Szalai Ferencné naplóvezető — a legújabb eseményeket Írja be • brigád díszes naplójába. • Hojsza István, Tcrbe Imre igazgató és Mokos Albert megbeszélik a virágtartók felszerelését., O |0 jO G jo |0 |0 |0 |0 Ö)ü (O |G 3333E|tg;3aaa33333333IM^MEMt3E8E Tessék ébredni, apuka! Most kezdi fájlalni a derekát, 47 évesen. Hiába kenegeti pálinkával. hasztalan. Az idő... Az az oka mindennek. De nem a meteorológiait — az órával a perccel mérhető időt tartotta eddig ludasnak. így látta ezt le. galáböis ma estig... Hajnali négykor hozzáfogott a disznók moslékját keverni, serényen dolgozott. Iparkodnia kellett. Korán nyit a piac. Hatkor már ott akar lenni a krizantémmal. A szép, fehér krizantémmal, amelynek ma különösen jó ára lesz. A rádióból alig, hogy elhangzik a Rákóczi-induló, már kelti Jóskát, a II éves középső fiát: — Ébredj, koma! Jössz anyádnak segíteni virágot árulni. Jóska az álmosság dermetségéből alig tud szabadulni. De muszáj. Ha az apja mondja... A legkisebb, a hétéves Éva, tovább szuszoghatot a kövér dunyha alatt, ö nem kap beosztást a családi piacolásban. Még kicsi, elsős. Elindulnak. Az apa nekifeszül az öt kosár virággal rakott kerékpár kormányának. — Gyerünk! Útközben az anya magához simogatja Jóskát. — Fel a fejjel, kisfiam! Majd veszek neked jó meleg gesztenyét. Szereted, ugye? Félrehúzott mosoly a válasz. A piacon: — Hát akkor lepakollak benneteket — szól az apa. — Én még sort állok a takarmányma- lomnál, tápot venni a tyúkoknak. Hazatolom. Utána megyek dolgozni. Áruljatok! Halottak napján lehet fogni a pénzt. A pénz. De sokat gyötrődött érte évtizedeken át! Ott érzi a hátában, a lábában. Munkatársai, amikor ő már délelőtt 10 órakor az asztallapra ejti a fejét az ólmos fáradtságtól kábulva, ma is évűdnek vele: „Kimaradtál? Tán a lányoknál...?” Újabban azt veszi észre, egyre, sűrűbben köhög. No de azért mág biztos elbírna azzal a 1120 négyszögöl szőlővel, amit. a va- sútkanyarban kínált neki negyvenezerért az öreg Réciné. Kidobja a régi fákat, újakat ültet, kutat ás. .. aztán a gyerekek is, meg az asszony is. segítenek neki. Kell a pénz nagyon. Harminc- ezret adott nemrég a sógorának kölcsönben. Lakásépítéshez. Azok még nem állnak olyan jól, mint ok. Bezzeg, náluk már kazán van. központi fűtés... Mégis, sokszor úgy érzi, hideg van a szobákban... Fáradt volt. nagyon fáradt, amikor este hazaért. Vacsorakor kelletlenül piszmogott a tányérjába töltött levessel. Lefeküdni kiránt. Pihenni akart. De alig szunnyadt el kissé. a kis Éra odalopakodott hozzá, kezében a kék fedelű olvasókönyvvel. — Tessék ébredni. apuka! Tessék csak meghallgatni, hogy tudok én már olvasni! És rákezdte: — Címer van az iskolán. Ez a mi címerünk. Vince már jól ismeri. Az apa végigsírnítolt a kislány haján. Aztán kiszólt a konyhába, a feleségének: — Hallod. Anya! Meggondoltam magam. Mégsem kell a Réciné szőlője. Élég volt... Kohl Antal
