Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-25 / 302. szám

1975. december 25. • PETŐFI NEPE • 7

® liozsó János grafikája.

ILLYÉS GYULA

ERDŐBEN

Nem érdekel, mi a neved fűzöld-fejű madár.

Azzal is kevesebb köztünk az akadaly.

Nem nyomni küizenk ennyivel sem a világ.

Se nyom, se jel, se rubrikák!

A hangodat, a szavadat sem ismerem.

Szót ért csak annál hamarabb

szíved s szivem.

Fü-zöld fejű, hó-beyyü, kek- hasú társ, édeni,

0

nem Lehel elég leni: elég elölről kezdeni!

RAFF AI SAROLTA

A csont magánya

Már egyre csendesebben fogyni. Mar soha többe zaklatottan.

Scjtparányok feleselgetnek minden megkezdett mozdulatban.

Minden megbénult mozdulatban kis szélütések lánca erjed: kopp-kopp, rendíthetetlen percek esöppjei ütnek homlokomra.

Üresen kong a meddő tegnap, ráfonódik a meddő mára.

Mert soha többe úgy. mini régen — elém áll, csontra vetkezik a barna erdő dárdasága.

Zúzaléka megőszül rendre: schavat hint a locska szájra, hinnéd tétova agait társat keresni?

És hiába.

Majd ha sziklák sírhatnak

csermelyt

kezeskent, hűvös patakiéiban, kristály-méltósággal ha buggyan a korty: csendben fodrozni el és újra észrevehetetlen egyesülni a többivel.

Ha majd — kis kavicsbuktakun felismeri magát a kéz, tapogatói egy csokorban, vizekkel, kővel összezárva — majd otthonosan ég s. mben a csont irtózlató iv.agw

GÁL FARKAS

Körtefa

Meddig kísértesz körtefa éhségem oltó asszony?

Zilálod szomjas almaim tűzbe merited arcom.

Agaiddal versz éjszaka susog glóriás lombod rejtett, dugdosoit szégyenem a világnak kibontod Fölhorzsolcd már gyógyuló sebeim és a vérem rozsdabarnám festi meg leveleid a szélben.

Földre dobsz, hogyha koronád ringó termében járok könyörgő, horgas ujjaim az ágakról lehántod.

Esendőségem ismeredn ,-i ... hajnalok négyszögében nyüszítve rontottam jeled az éhségtől fehéren és nem volt bennem irgalom és nem volt szégyen semmi csak azl tudtam, míg szagoltam gyümölcsöd — enni, enni.

Csak azt éreztem, hogy hörög ordít valami bennem niíg a hiéna-ösztönök görcsbe rántják a lestem és csukott szemmel habzsolok remegve, félve, fázva fölt űzve éhség, s élvezet kétágú szigonyara .. .

Emléked sziklái alatt verejtéke zve alszom jégesőktől vert ágaid takarják be az arcom.

A Szépművészeti Múzeum kincseiből

Amikor dr. Garas Klára főigazgató végigkísért a Szépművészeti Múzeumban rendezett tárlaton, a kezdetre emlékezett. A kezdet éveiben még elképzelni is nehéz volt, miként nyílhat majd a bomba szaggatta épület üres termeiben valaha kiállítás és még nehezebb, hogy még egyszer visszakerülhetnek az elrabolt műkincsek a múzeumba. A fasiszta vezetés ugyanis 1944-ben egymásra hajigálta a nagy értékű képeket, szobrokat és elindították Németországba a páratlan gyűjteményt.. A műkincsek egy része — például Tiepolo egyik képe a hóban hányódva — Szentgotthárdon maradt, s így ezek még 1945-ben visszakerültek a Szépművészeti Múzeumba.

Egy egész esztendeig semmi hír sem érkezett a Németországba hurcolt műkincsekről, csupán annyit tudtak róla, hogy egy ideig egy kávéházban hánykolódtak. és később a gvűjtőközoont- ba kerültek. Lelkes, nagy izgalmakkal járó 1'elderi tőmunkával jutottak a megállapításra, hol vannak tulajdonképpen a szobrok, festmények, grafikák, s végül. 1946. november 23-án a Nemzeti Bank aranyvonatával

_ hetvenöt ládába csomagolva,

h

azaérkeztek a legértékesebb darabok. A tizenegy ládányi műértékből álló második külföldi szállítmány 1947-ben érkezett az ezüstvonaton. Csak sokkal később — 1963-ban — az Alt-ausse-i sóbányából érkezeit további műkincs-szállítmány.

A gyűjtemények visszaérkezése után haladéktalanul konzerválni. restaurálni kezdték az anyagot. A tárlat egyik termét a restaurálás íoiódokumentumok- kal kísért bemutatásának szentelték. Az elszennyeződött, megrongálódott képek újjávarázsolása, megtisztítása páratlanul izgalmas feladat. Például egy XVIII. századi — itt látható — német tájkép úgy jött létre, hogv két különálló festményt kellett művészien összeilleszteni. A bal oldali rész ugyanis már korábban a Szépművészeti Múzeum tulajdonában volt: amikor az erősen szennyezett jobboldalt megtisztították — kiderült, ho"" tulajdonképpen egyazon képről van szó. Ezután a felfedezés után a restaurátoroknak kellett élvezhetővé, „egyenértékűvé” tenniük a festmény mindkét oldalát.

A restaurátorok munkája során derült fény arra is, ho—j Bernardo Strozzi Mária című képe nem önálló alkotás, hanem egy angyali üdvözlet kompozíció egy része. Óriási munka, marinai- bravúros teljesítmény volt a XIII. századbeli spoletói művész szobrának restaurálása. A barokk korban a korpusz helyre- állítása közben alaposan megváltoztatták: karjait újakkal pótolták. fejének helyzetét a barokk ízlésnek megfelelően megváltoztatták és bevonták gipszréteggel. A faszobor ma: eredeti szépségében tárul elénk. Az egyiptomi és görög-római tárgyak közül kiemelkedő munkát igényelt a szakállas múmiakoporsó és az Exekias amfora restaurálása.

Nyolcezer úi műtárgy a Szép- művészeti Múzeum utolsó harminc, esztendejének szaporulata, s a szerzemények nagyrészét a nemzetközi szakirodalom je"”zi, értékeli. Külön terembe láthatók a válogatott műkincsekből — képekből, szobrokból — álló gyűjtemény darabjai; közöttük Amon papnő múmiakoporsója és egy időszámításunk előtt II—X. századi — gyantás vászonba tekert — férfimúmia. Itt vannak

9 Montu-pap koporsója (egyiptomi) XXII. dinasztia. A fejrész kiegészítése.

i ,hjt, ,,

.101(11 II

(Foto: Szépművészeti Múzeum — KS)

9 Andokides csésze (restaurálás után).

0 El Greco: A Szent család Szent

El Greco képei, Zurbaran, Chardin piombo, Lorenzo Lotto, Kupetzky és Rembrandt festményei, vagy a modern képtárból Corot. Courbet, Manet, Renoir és Kokoschka művei.

A Szépművészi Múzeum állandó modern kiállításain a többi között Amerigo Tot, Victor Vasarely és Pierre Székhely munkái is megtalálhatók, továbbá a kétezernél is több, úi szerzeményű grafikából rendezett válogatás. A képek, szobrok, dokumentumok bizonyítják: a

Szépművészeti Múzeum kincsei a legutóbbi három évtizedben az egész ország, a nemzet közkincsévé lettek.

(h.m.)

Annával.

(restaurálás után).

************************************************************************

GYURKOVICS TIBOR v

Miből lesz a cserebogár?

— Kinyírom!

— Ne izgassa föl magát.

— Miért? Velem mindent lehet?

— Ezek szerint. Csak árt az egészségének . .. Úgyis magas a vérnyomása. Vagy nem?

— Mi az. hogy magas? Szétdurran a fejem! Csak erre vagyok jó? Több mint húsz éve egy gyárban, egy munkahelyen. .. és ezt csinálják velem?

— Hagyja. Fiatalok. Övék a jövő.. . Azt hiszi, én nem így jártam?

— Akkor is! Dolgoztam, helytálltam. mozgott a kezem alatt a gép... Ha túlórázni kellett, csak a Lali bácsi... Majd a Lali bácsi benn marad, megcsinálja a szegecselést ... Lali bácsi voltam, simogatták a fejemet. mint egy jó kutyának ...

Lali bácsi sort ivott. nehéz kortyokban engedte le vastag torkan a híg sárga folyadékot. Kigombolt zöld zakója alatt testes alakja kitüremkedetl a rongyolt derékszíj fölött. Magas tamiájú kényelmetlen széken ült. a modern ivóban piros szkáj borítású. királvi székek voltak. Kéz- Veretü csillárok, a falon régi Dreher-lovak húzták aranyozott hevederekkel a söróshordókat a tenv képen. Nagv busa fejükkel mintha nevettek volna a zöld festményen. A fényes üvegpull mögött futballcsapatok tarka zászlói libegtek elegánsán. A sárga sörök dúsan sorakozta'- a

kör alakú bádogtálcán a kemény kancsókban. Az öregasszony ken- dös fejével bólogatott Lali bars, mondókájára. Kis fröccsöt n> cldekelt, kezét nyugtatóan a lérfi karjára fektette.

— Engem meg kifosztottak. Alig halt meg az uram — ismerte Bélát, milyen drága ember volt, csak a családját nézte. Most aztán nézhetné. Hazajön a lányom, körülnéz, aztán vis/.i, amit lát. Jaj. anyu, neked ez a nagylábos már nem is kell. Viszi. Jaj. neked ez a rádió már semmire se jó ... Majd mi meg- javítatljuk. A vöm valami tanfolyamot végzett az NDK-ban. azóta nem lehet bírni vele. — Megint lekortyolt egy adagot a kis italból.

— Mi van a rádióval?

— Elvitték.

— Talán csak megcsináltálják magának.

— Akkor is! Miért viszik el? Azelőtt ez nem volt.

— Az biztos! Azl hiszi, en nem mehettem volna maszekhoz? őíl- ban is hívott az egyik haverom, autószerelő műhelye van. így veszi elő a zsebéből a pénzt — mutatta, nála is volt vagy négyszáz forint. A gyűrött pénzek a földre estek, az öregasszony segített összeszedni, nyögve kapir- galtak a pénzek után. Lali bácsi vörös fejjel bukkant föl a magyar terítés asztal alól.

— Az úri. magatartás, az, veszett el — mondta az asszony, odaintette a pincért, még egy fröccsöt rendelt. A teremben állt a kék füst. néhányan illedelmesen a pultnak dőltek, legtöbbjük a kényelmetlen királyi székeken gubbas/.kodott. — Nézze meg a tevét. Fogadások! De milyen asszonyok. A régi nagvurak feleségei legalább mutattak valahogy. Ezüst hajuk volt. finoman fésülve, meg gyöngysor a nyakukban. S ezek! Lehet, hogy nyomorogtunk, de megbecsültek bennünket! A polgármester felesége egyszer kezet fogott velem a Goldbergerben. Sose felejtem el.

Lali bácsi görgette lefelé a sörét.

— Ezek nem fognak kezet, nyugodjon meg. Nézze, ide is.be- pol'átlankodik' az a srác... Nézze meg ' azt a léni áit frizurát! Kólát iszik. Nézze meg most! Kóla!

— A vöm is kólát iszik.

— De miért? Mert kocsijuk van! Nem mentem . maszeknek. itt húztam le az életemet a gyárban. Óbudán. Tíz éve vagyok brigádvezetö. azt hiszi, kineveztek?

Az öregasszony szűk szemmel néz körül, figyeli a pulinál álló fiatalemberekét, akiknek a nevetése betölti a kis teámét.

— Nem nevezték ki. Gondolom. Magát már letudták. Menynyi van magának még hátra, mit gondol?

Lali bácsi megrántotta a nadrágját dühösen, az asztalt meglökte. a sör kiborult.

— Nem baj, hagyja — az asz- szony elővette a zsebkendőjét, törülgette a hímzéses térítőt. — Ne izgassa magát. Ide is ilyen vackokat tesznek, azelőtt ez a flanc se volt. Ez is valami külföldi holmi. Erre jut. Ilyen térítőkét . . . Biztos Bulgáriából hozták. Ezt nagyon értik... A vöm lakása is tele van NDK-s kacatokkal. Nem jó nekik a magyar holmi.

— Ó lett a műhelyfőnök — kiáltotta Lali bácsi a pult felé. — De miért? Mit gondol miért?

— Az se jó. ha folyton ezen rágja magát, ök virulnak, maga meg felfordul. Volt képük nyolc- száz forintot a kezembe nyom- niok novemberben. Jutalom! Ennyivel szúrták ki a szememet! Mert takarítónő vagyok. De meddig bírom! És próbáljanak meg egv takarítónőt szerezni!

— Gépeket tudnak szerezni külföldről, de embert nem! Es ez a hála!

— Tudja, milyen vaskos borítékokat nyomtak egymás kezébe?

Hangoskodtak. Lali bácsi méltatlankodott a kiömlött sör miati. a pincér kedvesen nyugtatta, újat hozott, nem kell megfizetni felkiáltással. A sarokban egy összebújt pár is szétrebbent a kiáltozásra, gyöngéden abbahagyták az elmerült csókolózást. Égy alacsony idős emberke a Fradit szidta, le akarta vetetni a l'i- nomkörmű kiszolgálónovel a zöld-fehér háromszögletű lobogót. Előjött a tulaj, megtermett kövér ember, aki nyugtatta Lajos bácsit, aki i nadrágját rángatta. flarell ingét gyürködte a hasa mellé.

— Ne nézzen engem éhenkórásznak! Nem tudok egy korsó sört kifizetni? Csak ezek tudnak? Azért, mert főnökök lettek? Mert kocsijuk van?

— Nem történt semmi baj... — mondta a tulaj, vizes rongy- gyal törölgette Lajos bácsiék előtt a politúrozott ízléstelen asz. talt.

A térítőt is megfizetem!

— Dehogy fizeti, Lajos bácsi . . Kimossuk és kész.

— Itt Amn egy százas! Mii képzel? Ha már ilyen rongyokat tesznek föl egy csehóban!

— - Nem értem magát. Lali bácsi — jött közelebb a pulttól, kólával, a kezében a fiatalember. Rátette a kezét az öregember vállára. — örüljünk neki, hogy ezek legalább magyar térítők.

— Ezek bezzeg teleokádhatják magáink az egész kocsmát, arra rá se ránt! — a tulaj abbahagyta a törülgetést az asztalon. — Ezeklöl mindent lenyel! Mert tele van a zsebük dohánnyal! Tudja, miből , van a pénz?

Pista visszament u pulthoz, társai elhívták, hogy hagyja az öregeket magukra. Lajos bácsi azonban nehézkesen fölállt, utána ment. félresodorva a vastag tulajt is. Az öregasszony utána szólt.

— Hagyja, Lajos, nem érdemes ezekkel beszélni se . . Ezekben már nincs űri modor.

Lajos bácsi a pulthoz állt, onnan kiáltozott.

— Húsz évig jó voltam! — a tulajt megragadta, maga felé fordította. — Dolgoztam, látástól vakulásig. De ott tolnak ki

velem, ahol lehet. Azt hiszi, ez. egy gyárosnál előfordulhatott volna? Ott dolgozni kellett! Keményen! De ma! Elég egy papír, kész a kinevezés. Ezek még a háborút sem érték meg! Most hősködnek, egy tanfolyamos papírral a zsebükben, aztán főnökök lesznek! De nem akármilyen papírral! Külföldön szerezték! Finom gépek közt, hogy az ujjúkat se kelljen az olajba márta- niok!

Az öregasszony kortyolt egyet a fröccsből. odakiáltolt Lajos bácsinak, aki a Dreher-lovak előtt ágált.

— Hagyja... Úgy is maga húzza a rövidebbet. Ismeri azt a személyzetis nőt!

— Az igaz! Miből lesz a cserebogár? Azt megnézhetnék! Nincs egy olyan zug, ahol ne látná a fiatalurat elmélyüllen dis- kurálni a személyzetis kisasszonnyal ! Pedig annak két gyereke van! Igaz, hogy társadalmi kérdésekről beszélgetnek. Csinos az az asszony, meg kell adni. A csípője, a melle . .. Mért lesz az ember műhelyfőnök, mit gondol? Az egy társadalmi csípő ám! Társadalmi mellek! Társadalmi hálószobákban is lehet. .

Pista mellbe taszította az öregembert. Az a tulaj kezébe zuhant.

— Megütött! Emberek! Ide jutottunk! Nem elég a pén£ nekik, az állami nő ... Agyonver! Csupa kék folt leszek! Emberek! Megütött!

Nagy csend lett. Az emberek karéjban fogták körül őket. Pista letette a poharat a pultra, kifelé indult. Szétnyílt előtte az embergyűrű, ahogy kilépett az utcára.