Petőfi Népe, 1975. december (30. évfolyam, 282-305. szám)

1975-12-23 / 300. szám

} i t ÖTÉVESRE TERVEZETT VÁLLALKOZÁS ÖSSZEGYŰJTIK BACS-K1SKUN MEGYE FÖLDRAJZI NEVEIT A Kunkép és a Szelek útja Titkokat, fonton Ismereteket rejtegetnek * régi térképek. Órákig hallgatnám beszédüket, várnám türelmesen eligazító sza­vukat, ha megszólaltathatnám őket. Elmondanák: mikor, ho­gyan, miért kapta ez. vagy az a puszta, paták, dűlő, erdő, utca a nevét. Mint a borostyánkő hajda­ni bogarakat, virágokat, úgy őriznek régi históriákat, esemé­nyeket, a kii»nyelvből kihullott szavakat. • Százados adósság A nép megtartó emlékezete a legfontosabb kulcs a múlt felidé­zéséhez. Az apáról 1‘iüra szálló hagyomány a nemzeti tudat, a nemzet folytonosságának fontos eleme, jellemzője. Az Orgovúny melletti. Kargula a magyaroktól szorongatott török harcosok kiál­tásaira — Allah segíts! — emlé­keztet. A talfáji Szelek útja la­pos, fátlan területen halad, sza­badon száguldozhat rajta a rónák szele. A közeli Cethal dűlő az utast elnyelő irdatlan homokra utal. A kecskeméti járásban levő Kunkép azt sejteti, hogy itt le­hetett a nomád nép törvénykező helye, itt állíthatták föl a ván­dorlásaik során magukkal cipelt, varázslatos erejűnek vélt követ. Ezekről a nevekről tudnak az ott élők, a helytörténeti kutatók: sokról nem is sejtjük, hogy mit jelenthetett valamikor. Ki tudja a végképp elenyészett nevek szá­mát? Hol tartana ma a történe­lemtudomány, mennyivel jobban ismernénk múltunkat, ha megfo­gadták volna annak idején az Új Magyar Múzeum 1853-as első kö­telében olvasható indítványt: „ha­zánk minden városa, pusztája neve mellett egyes részletei nevezetét is bírhatnék: így azon kívül, hogy tömérdek eredeti régi sza­vakat nyernénk, nemcsak tökéle­tes helyi rat i névgyűjteményünk ás leend. hanem a história, geog- raphia. topographia, s diplomati- ca ebben egy megbecsülhetetlen segédeszközt találna". Hornyik János, Kecskemét múltjának a megmentője is idézte ösztönzés­ként ezt a napjainkban is érvé­nyes időszerű javaslatot. történetek összegyűjtése a véletlen találkozásokon múlik.” Egy fontos ügyet feleiőtlenség lenne a véletlen szeszélyére bízni Az elmúlt évszázadban többször hozzákezdtek a kétségtelenül ne­héz fáradságos gyűjtőmunkához, de a kezdeti lépéseiken sohasem jutottak túl. Egyszer a szakérte­lem, a központi akarat, máskor az áldozatos segítők serege, a társadalmi bázis hiányzott. A megyei könyvtár irányításával Most joggal remélhetjük a nagy vállalkozás sikeres befejezését. A június végén, a Duna menti folk­lórfesztivál egyik bajai tanácsko­zásán javasolt, majd másnap, a kalocsai honismereti értekezleten a Hazafias Népfront aktivistáinak messzemenő egyetértésével talál­kozó terv bizonyosan valóra vi­lik. A Magyar Tudományos Aka­démia Nyelvtudományi Intézeté­nek igazgatója azonnal ^felaján­lotta az intézet közreműködését A megyei tanács is segít ahol csak tud. A szervezeti összefogást vállaló megyei könyvtár körülte­kintően dolgozta ki a munkater­vet. Januártól Bognár András személyében kitűnő kutató foglal­kozik a módszertani irányítással Máris elkészült a gyűjtőket tájé­koztató útmutató. A szakmai véd­nökséget, felügyeletet a Nyelvtu­dományi Intézet látja el. Lisztes László, a megyei könyv­tár igazgatója szerint ennek az évtizednek a végére várható a magyarázatokkal gazdagított földrajzi névgyűjtemény megje­lenése. Megkezdték a gyűjtők, feldol­gozók kiválogatását. Számítanak azokra, kik a maguk körében lettek egyet, s mást a helyismeret, a tudomány eme ágáért. Biztosra veszik. hogy a gimnáziumok magyartanárai is bekapcsolód­nak az akcióba. Pontos menetrend A huszonnegyedik órában A' két folyó között a Kiskun­ságban, az elpusztított, városok, falvak térségében a felejtés, fe­lejtődós folyamata gyorsabb az átlagosnál. A pusztatemplomok­nak még a nyomát is benőtte a fű, az irattárakat portyázók. tűz- veszedelmek pusztították, A fel­szabadulást követő belső népván­dorlás, majd a nagyüzemi táblák kialakítása a tanyák megszűnése sietteti, ezt a folyamatot, A huszonnegyedik órában va­gyunk, itt-ott azon is túl.. Az egyik kecskeméti tanyai iskola igazgatója már 1962-b.en sajnál­kozva írta: „Szájhagyományok nincsenek, illetve elveszték, mi­vel 1945 után a lakosság jó része kicserélődött. Azelőtt többnyire korr.menciósok, bérlők, cselédek laktak itt ... A hagyományok, A következő gv, a terepmunkáé. A gyűjtők a helyszínen rögzítik az előre elkészített térképvázla­tok segítségével a szájhagyo­mányban élő földrajzi neveket és az ezekhez kapcsolódó magya­rázatokat. A gyűjtőlapokkal 1977- ben egy nyelvész kíséreté­ben egy gyűjtő újra felkeresi az adatgyűjtőket a korábbi lejem’- zés ellenőrzésére, pontosítására. 1978- ban rendezik, összesítik, végleges formába öntik az ösz- szegyűjtött nagy mennyiségű anyagot. Ezt követően kezdődhet meg az Akadémiai Kiadónál a kötet szerkesztése. A Bács-Kiskun megyei föld­rajzi névgyűjtemény előrelátha­tóan mintegy 60—65 ezer cím­szót tartalmaz majd. A munka megkezdődött, jó va- 'gánvokon halad, bízhatunk si­kerében. Ezért a célért érdemes fáradozni. Hcltai Nándor SZÍ H A SI LAJOS: villában, nekem így is sok volt Anna néniből, de ahogy most el­mélyedek a problémában, mindig olcsóbb lett volna. — Anna ébren alszik. Az eme­letről is meghallja, ha a föld­szinten kinyitnak egy ajtót. Én pedig hajnalban szeretek lemen­ni a vízre. — Ezt neki is megmondtad? — Persze. (30.) — Még adósságba is verted. Amikor a kocsit kiköveteltem. Kölcsönt vettél fel a takaréktól. — Nem volt nagy összeg. Ne­kem se tett rosszat, hogy minden szombaton elszöktünk barangol­ni. Holnap is elmehetnénk vala­merre, ha nem kellene befejez­nem ezt a munkát. Elugorni a Balatonra. Megnézni Annát, ho­gyan aszalja magát a napon... — Hiányzik, hogy kimaradt a heti bridzspartid? ... Mondd, apu, ahányszor ott voltunk Balaton- diósdon, miért mindig szállodá­ban szálltunk meg? Nekem tet­szett, hogy nem náluk alszunk a — És megjátszotta, hogy el is hiszi? — Elhitte. Így neki is kényel­mesebb volt. Anna szívesen ack fejedelmi vacsorákat, de ha vala­kinek ágyneműt kell adnia, úgy adja, mintha a fogát húznák. — Sóder, apu. Biztosan igaz, de nem csak ez a lényeg. Valid be. hogy akarattal hárítottál el mindén szívességet. Borsózik a hátad, ha valaki neked szívessé­get tesz. Még a kártyás pénte­keken is..'. A táskádban min­dig volt valami. Két-három üveg bor, feltétlenül klassz márka, skót whisky, vagy francia ko­nyak. Ne értsd félre, nekem min­dig tetszett, bér feleslegesnek tartottam. Tengerbe vizet horda­ni. Ez is oka, hogy nincs vagyo­nunk. Ünnepélyesen ismétlem, ez nem szemrehányás, au cont- raire, Monsieur, elismerés. Csak... ez a ti barátságotok mindig furcsa volt nekem. Szo­ros kapcsolat, dé valahogy mégis három lépés távolság... — Rossz a természetem, Bogár. — Megint sóder a közlemé­nyed. Légy őszinte. Az éjszaka 1975. december 23. • PETŐFI NEPE • 5 • Kmetty János: Csendélet. Kmetty János festményei Müveivel mindig új utakon járt, mű­vészi tudásával, em­beri magatartásával festő-nemzedékeket nevelt. Először Kmetty állított ki Budapesten (1912- ben) kubista fest ményt. Megalakulá­sától tagja volt a Szocialista Képzőmű­vészek Csoportjának, amelyben 10 évig (1934—1944) az ille­gális kommunista part irányítása alatt dolgozott. 1940-tól csaknem három év­tizeden át tanított, mint a képzőművé­szeti főiskola pro­fesszora. A XX. szá­zadi magyar festészet konstruktív művé­szeti törekvéseinek szellemében alkotott. Államunk, a Magyar Népköztársaság Zász­ló-rendjével és Kos- suth-dijjal tüntette ki • Kmetty János: Virág­csendélet. ! (Fotó MTI 4- reprodukció ■ — KS) Az „egy” hangsúlya • Fenn: a mester 1928-ban készült önarcképe. ’ ;í Még mindig Péchy Blanka Be­szélni nehéz! c. könyvének pél­dáit elemezzük. A határozott névelő természe­ténél fogva hangsúlytalan. Ezt jól látja. De azt is, hogy újab­ban nagyon is hangsúlyozzák. „A határozott névelővel esztendő­kön át parittyázták dobhártyán­kat. Javult a helyzet, de ismét elfajulhat, ha nem állunk ré­sén.” Vele ellentétben alig hi­szem, hogy javult a helyzet, sőt ma már ott tartunk, hogy a ha­tározott névelő visszavette az év­századok óta elvesztett mulató névmási hangsúlyát. De most a határozatlan név­előről van szó. „Akkora nyoma- tékot akasztunk az egy-re — magyarázza Péchy Blanka —, amekkorát számnév minőségé­ben nem bfrna meg.” Az egy névelő számnévvel való hason- 1 Ugatásának és a hangsúly emle­getésének eredménye az. hogy bizony sok esetben összekeveri a számnévét a névelővel. Jó példákat Is idéz: Ha egy zsarnokot megölsz, az nem bűn" (A zsarnokot kapja a hangsúlyt, így a helyes.) „Egy dandár kato, naság legyen kíséretem”. (Itt sem számnév az egy, tehát egy dandár katonaság. Ez is így jó.) Sanchót egy ingre vetkőztették, ott áliott EGY ingben” (így a helyes a hangsúlyozás, az első esetben az egy névelő, a máso­dikban számnév.) (Néhány példáját másképpen hangsúlyoznám, úgy, ahogy ő nem látja jónak. Pl.: Egy évben hatszor kapnak ’ beutazási enge­délyt (szerinte egy évben). Egy óra a művészházaspár otthoná­ban (ebben a címben feltétlenül az EGY számnevet hangsúlyoz­nám). Az ..Egy falu. egy nóta” címben nehéz eldönteni, hogy az egy vagy a főnév kapja-e a hangsúlyt. Ez az egy-gyel való játék kap-e nyomatékül vagy nem) vé­gül is összekeverted vele a név­előt a számnévvel. Igaz, másutt többször is szabályként vonja le, hogy az egy számnév nem hang­súlyos. Saját példáimmal kife­jezve: Egy kosár szőlő. Pedig itt az egy számnév, szerepe határo­zottan kitűnik, ha pl. az ÜT ko­sár szőlőre gondolunk. Péchy Blanka nem tudott meg­győzni a következő példákkal sem. „Csekély odafigyeléssel könnyen megállapítható, hogy mikor névelő, s mikor számnév az egy. A megbeszélés 1 óráig tartott. Itt számnév.” De nézzük tovább: „A megbeszélés egy órá­ig tartott. Itt névelő.” Miért? — tűnődöm csodálkozva. Az írás nem számít, a kiejtés a fontos. Nem így mondjuk: „A megbeszé­lés számmal írva t óráig tartott” és A megbeszélés betűvel kiírva egy óráig tartott.” Itt mindkét esetben számnévről van szó, itt az „I” és az „egy” számnév. Saját példám: Egy napig még itt maradhatsz nálunk. De lehet, hogy ezeknek a példáknak a mi­nősítésében tévedek. De nézzük tovább Péchy Blan­ka példáit! „Légy itthon egy óra múlva, mert ma egy órakor ebé­delünk. Itt tisztán mutatja a szöveg, hogy melyik a névelő, s melyik a számnév. Véget kell vetni az értelmetlen túlzásnak:, a névelő hangsúlytalan." (P. B. emelte ki, tehát mindig névelő­ről volt szó.) A magyarázott mondatot déli 12 órakor (a tizenkettő hangsúlyos) mondta az anya pl. a fiának. No és ha ugyanezt 11 órakor mondja, mar P. B. szerint is így kell mondani: Légy itthon két óra múlva, mert: ma EGY órakor ebédelünk. Tovább is feszegethetnénk a hangsúlyozás példáit, de közülük csak kettőt szeretnék említeni. „Éjszaka több bomba robbant Belfastban.” Szerinte a bomba a hangsúlyos, pedig a több nem hasonlatot fejez ki, hanem csak arra utal, hogy itt nem egy, ha­nem jó néhány bomba robbant. Tehát a TÖBB a hangsúlyos, mert számnév. Ugyanígy a mellékmondatra utaló mutató névmás túlhangsú- lyosodását is merev sémává je- gecesedésének nevezi. Erről is vi­tatkozhatunk. „Bírálta azt a „módszert, ahogy az ügyeket in­tézik. Mit bíráltak? Azt a mód- szeri, ahogyan ...” Ezzel is ne­héz. egyetérteni. Hiszen valószí­nűleg előzőleg is az ügyek in­tézésének módszereiről volt szó, tehát a módszer főnév már is­mert előzmény, aminek nem jár hangsúly, hanem az AZT név­másnak. „Tollcsstát” vívunk „az élő szóért!” Nem állítom, hogy nem csalatkozhatok, de én már a hatodik x-en túljutott „gyakorló” magyar ember vagyok, aki anya- nyelvét, nptnesak állandóan be­szélte ,lésabeijzélischaneto át'tanítványait is a helyes ma­gyar beszédre igyekezett megta­nítani. Szerénytelenség nélkül mondhatom — volt tanítványaim is igazolni tudják- —, hogy nem is eredménytelenül. Kiss István Természetvédelmi terület Tavaly ünnepelte fennállásának 55. évfordulóját az első szovjet vadvédelmi terület, amelyet a Volga deltájában létesítettek, s az alapítólevelet Lenin írta alá. A több mint 60 000 hektáron sok száz állat-, madár, és nö­vényfajtát tartanak nyilván. Nap­jainkban ez különleges termé­szetvédelmi területnek tekinthető, mert a tudományos kutatásokon kívül gyakorlati munkát is vé­geznek a Volga és a Kaspi-tenger természeti kincseinek megóvása és növelése érdekében. Jelenleg a Szovjetunióban 105 természet- és vadvédelmi terüle­tet tartanak fenn, a Baltikumtól egészen a Csukcs-félszigetig. (BUDAPRESS—APN) í őszinteséget parancsol a lélekre, írja egy jobb francia szerző. Is­merd el, hogy neurotikusán irtó­zol a legkisebb lekötelezettségtől is. — Lehetséges. — Ha valaki szolgálatot tesz neked, kétszeresen viszonzod. Legalább kétszeresen. Amikor azt hitték, hogy asztmám van, csak egy hétig voltam a szanatórium­ban. te mégis ezer forintot adtál a doktornak. Mások ötszázat se adlak volna. — Boldog voltam, hogy nincs asztmád. Megérthető, hogy mada­rat lehetett volna fogatni velem. — Királyi gesztus. Un geste royal. Régen a királyok adtak egy zacskó aranyat a hírnöknek, ha jó hírt közölt velük. Oltárian bírom a stílusodat, királyi atyám! — Ezt Racine másképp fogal­mazta volna meg. — Bien sur. De nem ilyen ál­mosan. Micsoda marhaság, most álmos vagyok, pedig itt ülsz mel­lettem, de ha elhagyod a helyi­séget, és egyedül maradok, me­gint nem jön álom a szememre. Frontátvonulás van. Megváltozik az idő. — Bár igazad lenne. Tapad hozzám a trikóm. — Fürödj meg. — Nem érdemes. Lefekvés előtt úgyis zuhanyozni fogok. — Itt a klinika kertjében, apu, van egy tücsök. N Ha csendben maradsz, mindjárt meghallod. Figyeld csak... — ... aha. Szépen szól a he­gedűje. — A nóta nem így van. — Milyen nóta? ' — Búsan szól a hegedűje, el­hagyta a szeretője. — Anyád nótája volt lányko­rában. — Tudom. Amíg egész kicsi voltam, sokszor ezzel altatott. Az­tán nem kellett altatni, nem j is hallottam többször tőle. Fantasz­tikus ez a tücsök. A klinikakertig legalább száz méter. Mégis, mint­ha itt szólna a szekrény mögött. — önfeledten él. ö is egy bo­gár.. . :j ­— Igazad lehet. önfeledten. Nem törődik a mesével, hogy ; a tücsök és a hangya... Elmújik a verőfényes nyár, és amikor együk pillanatról a másikra szük­ség lenne rá, akkor jön majd rá,, hogy nem gyűjtött semmit...! o Ha Bogár a szemembe vági)á, hogy miattam vesztette el Ta­mást, nem tudnék mivel védekez­ni. Ha hisztériásán, de logikusan bebizonyítaná, hogy azért nem versenyképes Alizzal szembén, mert nemcsak megközelítő érté­kű hozománya nincs, de semrrtJ- lyen, abban is igazat kellene ajd- nom neki. De ha elvonatkoztatok Tamástól, akit sohase akartaim végérvényesen mellette tudni, iés csak azt az esetet tételeztem fél, hogy mi történnék, ha belesze­retne egy másfajta fiúba, akinek szintén semmije sincs, de ideköl­tözni se lenne hajlandó, tehát az lenne a házasságuk feltétele, hogy vegyek nekik egy lakájt, okkor se tudnék semmit tenni) a boldogságáért. Nem voltam pa­zarló soha, legalábbis a magam fogalmai szerint nem. Élni akar­tam, nem fényűzően, hiszen arra a lehetőségeim se voltak adot­tak, de nem is úgy, hogy megrö­vidítsem őket vagy magam. Eh­hez a fizetésem, az időszakos ki­egészítésekkel együtt, elég volt. Elég maradt azután is, hogy Ma- tild keresete kiesett a családi költségvetésből. Amíg élt, kímélni igyekeztem. Ragaszkodtam hoízá, hogy takarítónőt tartsunk. Vasár­nap vendéglőben ettünk. Ahány­szor lehetett, hétköznap este is. Ne vesszen el a konyhában, alig­hogy hazaér az iskolából. Jus­sunk el minden színházi bemuta­tóra, minden jobb mozihoz. ö még adott rá, hogy legyen vala­melyes tartalékunk, nem sok, de elégséges a nyaraláshoz. Elégsé­ges ahhoz is, ha valami váratlan történik. De ez csak nyár elején derült ki mindig, meg akkor, végül, amikor fejbe vertek ben­nünket a hírrel, hogy beteg, majd pedig velem külön közöl­ték, hogy gyógyíthatatlanul. A betegsége idején, a temetésekor se kellett kölcsönkérnem senki­től. Nem tettem fogadalmat, hogy tartom magam a szokásához, de tartottam. Tavaly nyárra, tavaly­előtt nyárra is megvolt a pénz, hogy elutazhassak Bogárral. Im­rét is tisztességesen elláttam pénzzel a két év alatt, amíg ka­tona volt. Kuporgatás nélkül, krajcároskodás nélkül telt min­dig mindenre. Nem kellett odafi­gyelnem, ösztönösen intéztem mindik úgy, hogy ne nyújtózzunk tovább, mint ameddig a takaró ér. Van itt előttem tiszta papír, ki­számíthatnám, mennyi pénzt te­hettem volna bankba, ha egy-egy hétvégén, amikor a két gyerek­kel, majd újabban csak Bogár­ral az országot jártuk, nem ke­restünk soha olcsó éttermet, és ha leteszik az asztalunkra az étlapot, nem az árakat nézzük végig először, hanem az ételek nevét. Esetenként így meg lehe­tett volna takarítani ötven forin­tot, százat. Szálloda helyett fize­tővendégszolgálati szobával to­vábbi százötvenet vagy kétszázat éjszakánként. Meg lehetett volna takarítani az utazásokat magu­kat is, az itthoni csavargásokat és a külföldi kalandjainkat, és akkor bámulhatnám a takarék- könyvet százezer forinttal, két­százezerrel. Bogár az ilyesmit pontosan tudja, én csak körül­belül : egy garzonlakás ára is kétszázezer körül mozog már, ha nem több. Itt a papír, írhatnám az össze­geket, amiket az öltözködésün­kön spórolhattam volna meg. Ta­vasz, nyár, ősz, tél. önzés is van abban, hogy mindig örül­tem, ha Bogár megperdül előttem egy csinos ruhában. Ilona nem a legdrágább varrónő, a műhely egyetlen helyiség, összehúzza a nagy függönyt, a függöny mö­gött a próbaterem, a férfivendég, mint én is, vár, amíg a hölgy kibújik a függöny mögül. (Folytatása következik)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom