Petőfi Népe, 1975. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-01 / 257. szám

1975. november 1. • PETŐFI NEPE • t Háromszáz éves a greenwichi csillagda A talajon húzódó fémpánt fe­lett egyik lábammal a keleti, a másikkal a nyugati féltekén ál­lok.. Green wichben, London mai belvárosától, a Citytől mintegy két kilométerre, a Temze köze­lében. Mögöttem az obszervató­rium kőpilléreiben, falaiban a meridiánműszerek és a híres-ne­vezetes óra, amelyhez négy vi­lágtájon igazodik az idő. Az épü­leten húzódik át a nemzetközileg elfogadott kezdő földi meridián, amelytől kiindulva a Földet szel­vényekre osztották; így ábrázol­ják a térképeken, földgömbökön. A kezdő vonaltól 15 földrajzi hosszúsági fokonként egy-egy órával csökken, vagy nő a zóna­idő. A Greenwichi Királyi Obszer­vatóriumot II. Károly angol ki­rály 1675-ben. tehát 300 eszten­dővel ezelőtt alapította. Akkor Anglia még távoli földeken és tengereken uralkott és ehhez el­engedhetetlen volt a biztos tájé­kozódás a vizeken, ez pedig csil­lagászati megfigyelések nélkül éppenséggel lehetetlen. A csillag- vizsgálót Christopher Wren építet­te. Első vezetőjéül John Flamsteed csillagászt nevezték ki. Távcsöves mérések alap­ján állította össze az égi tájéko­zódáshoz nélkülözhetetlennek bi­zonyult első csillagtérképet. A további munkálatok nevezetes csillagászok nevéhez fűződnek, mint Edmund Halley és Nevil Maskelyne. Ez utóbbi indította meg a hajósok körében oly nép- szerűvié vált Tengerészeti Évköny­veket. amelyekből mindent meg­tudtak, amit a tudomány akkori állása szerint megismerni lehe­tett az égen és a vizeken. Azt a műszert, amelynek optikai tenge­lye a Föld nullameridinját, a 0 fok földrajzi hosszúságát jelzi, Georg Airy használta először 1851-ben. A pontos időjelzés úgy kezidődött. hogy az obszervató­rium tornyában árbocra húztak fel, majd onnan hirtelen lebocsáj- tottak egy messziről is jól látha­tó gömböt. Az időjelzésre ter­mészetszerűen napjainkban a korszerű technika minden eszkö­ze rendelkezésükre áll. Az eget kémlelő korszerű táv­csövek 1958-ban a tisztább leve­gőjű dél-angliai Sussexbe, a Herstmonceux-kastélyban költöz. tek. Greenwich múzeummá ala­kult át. A kezdő délkört megha­tározó Airy-féle meridián-távcső sok más műszerrel a múltat idé­ző újabban készült modellek­kel együtt itt látható. Az Isaac Newtonról elnevezett korsze­rű teleszkóp a Herstmonceux- kastélyban működik. A greenwichi csillagászati mú­zeumban az egész esztendőben tartó nemzetközi ünnepségsoro­zat, 9 tudományos ülésszakok idején a világ minden tájáról ér­kezett érdeklődőkkel találkozunk. G. L. • Az Isaac Newton-teleszkóp. Horváth Ferenc, a pirtói köz­ségi tanács elnöke két éve ke­rült jelenlegi tisztségébe. A me­gye, életkorra is bizonyára leg­ifjabb tanácselnökeinek egyike a kis község gondjairól és ered­ményeiről vallott legutóbbi be­szélgetésünk alkalmával. — Hogyan fejlesszünk? — ez volt az első és legsürgősebb ten­nivaló. A lakosság kommunális­kulturális ellátása volt a leg­fontosabbak egyike. Emellett bizonyos, a munkaerővel kapcso­latos kérdések nyomasztottak, s adnak — remélhetőleg rövide­sen megoldásra kerülő — gon­dot a vezetésnek. Amint az beszélgetésünk során kiderült, egy napközis óvoda lé­tesítése ‘foglalkoztatja leginkább a tanácselnököt, méginkább a lakosságot, amelynek régi óhaja ez. A KÖZLEKEDÉSI ÁGAZAT BESZÁMOLTATÁSA A terv teljesítéséről, a jövő feladatairól Pénteken délelőtt a kecskeméti Közúti Építő Vállalatnál szervezte meg a kecskeméti városi pártbizottság azt az érte­kezletet, ahol a posta, a MÁV, a 9. sz. Volán, a kecskeméti Közúti Építő Vállalat, a KPM Közúti Igazgatósága vezetői számoltak be a negyedik ötéves terv végrehajtásáról, illetve vázolták az ötödik ötéves tervidőszak feladatait. Ennek az értekezletnek az összehívására már csak azért is szükség volt; mert az egyre dinamikusabban fejlődő megyeszékhely közle­kedésének, úthálózatának, távközlésének gondjai megsoka­sodtak, s a korábban csak bosszantó apróságnak tűnő prob­lémák mihamarabb megoldandó feladatokat sürgetnek. A jó elképzelésekhez azonban nem kevés pénzre van szükség, ezért úgy kell osztályozni a megvalósításra kerülő terveket, hogy azok szolgálják a közlekedés igényeinek fejesztését, de biztosítható legyen ehhez az anyagi háttér is. A kecskeméti Közúti Építő Vállalat ötéves tervének telje­sítéséről Rakusz József igazgató számolt be. Elmondta, hogy az 1971-ben elkészült tervet 1973- ban módosítani kellett. A vál­lalat a negyedik ötéves tervben egyre csökkenő mértékben épí­tett betonburkolatot, s amíg 1970—71-ben évi 17—18 millió forintot tett ki e munkák érté­ke, addig 1974-ben ez csak 9,3 millió forint volt. Tulajdonkép­pen profilváltozás történt a ne­héz aszfaltburkolat javára. Amíg 1971 ben csupán 80 ezer tonnát állítottak elő, addig 1974-ben már 150 ezer tonnát készítettek, s erre az évre 220 ezer tonna előállítását tervezték, ám a kö­rülmények ismeretében ebből a burkolóanyagból 235 ezer tonnát állítanak elő. Mondani sem kell. hogy ez a megrendelők igénye szerint történt. Jellemző, hogy az 1970—71. évi 6 százalékos részarány már 1975-ben 90 szá­zalékot mutat. A könnyűaszfalt­burkolatok építésének részará­nya csökkent, ugyanúgy, mind a hídépítések aránya is. A terme­lés összetételét jól jellemzik a következő adatok: 1971-ben 80 ezer tonna aszfaltot, 5 ezer köb­méter alapbetont, 6 ezer négy­zetméter útbetont készítettek, addig 1975-ben 220 ezer tonna aszfaltozást, 5 ezer köbméter alapbetont, 3 ezer négyzetméter útbetont építettek be. Ezek az adatok is azt mutatják, hogy a műszaki fejlesztési célkitűzése­ket a negyedik ötéves terv idő­szakában a vállalat teljesítette. Az aszfaltgyártó kapacitás nö­vekedését jelentette az ez év­ben üzembe helyezett Teltomat aszfaltkeverő berendezés. A vállalat jövedelmezősége kedvezően alakult, s a tervezett 5,41 százalékos jövedelmezőségi tervet 11,37 százalékra teljesí­tették. Jelentősen növekedett a 100 forint munkabérre jutó ered. mény, ugyanis a tervezett 50,32 helyett 114,24 százalék. A ter­melés növekedése az 1973. évtől kezdődően 20—25 százalékos, ám az 1975. évi várható termelés- növekedés 30—35 százalékos lesz. A vállalat az eredményeit csök­kenő létszámmal érte el, ám a bérek növekedtek. A termelési érték éppen a nagyfokú gépesítés miatt jelen, tősen növekedett, s ha 1970-ben az egy munkásra jutó termelési értéket 100-nak vesszük, addig 1975-ben ez már 197,6 százalék. Az ötödik ötéves tervidőszak feladatait körvonalazva a válla­lat igazgatója elmondta, hogy évente átlagosan 8,5—9 százalé­kos fejlődést irányoztak elő. A termelés ilyen mértékű fejlesz­tésével az ötödik ötéves terv vé­gére 400 millió forint termelési értéket szeretnénk elérni. To­vább fejlesztik az aszfaltkeverő kapacitást, s egy újabb Teltomat berendezés létesítésével 1980-ra már 1 millió 510 ezer tonna asz­faltkeveréket tudnak előállíta­ni. A termelés növekedését 85 százalékban a termelékenység­gel kívánják elérni. A KPM Közúti Igazgatósága beszámolójából kitűnt, hogy a negyedik ötéves tervben 580 millió forint felhasználására volt lehetőség, ebből 239 millió fo­rint értékben útkorszerűsítést hajtottak végre. Kecskeméten az 5. számú főútvonal korszerűsí­tésére, a korhánközi csomópont kialakítására, s más egyéb mun­kálatokra 103,7 millió forintot fordítottak. E mellett elkészítet­ték a kalocsai átkelési szakaszt, a Dávod—Hercegszántó közötti utat. s nagyobb korszerűsítési munkálatokat Kiskunfélegyhá­zán, Jánoshalmán, Kiskőrösön. Az ötödik ötéves terv során Kecskeméten a következő mun­kák elkészítését tervezik: Az 5- ös számú főútvonal új nyomvo­nalra terelését, s az út beve­zető szakaszának négv nyomsá­vúra történő átalakítását, a Kecskemét—Dunaföldvár közötti út átkelési szakaszának áténíté. sét, figyelemmel a kiskörút és az autópálya-bekötés elképzelé­seire, a Cegléd—Kecskeméti út bevezető szakaszának kiszélesí­tését. illetve a Kada Elek utca burkolatának megerősítését/ A közlekedési ágazatnak csu. pán két vállalatával foglalkoz­tunk a megyeszékhely gondjai­nak megoldásával kapcsolatban. A későbbiekben visszatérünk a város tömegközlekedési helyzeté­re, a MÁV rekonstrukcióira, il­letve a távközlés várható fej­lesztésére. Gémes Gábor Hol döntsenek, kik döntsenek? Napjainkban, amikor szerte az országban a vállalatok többségé­nél folyik a tartalékok feltárása, vagy másképp: a lehetséges, vagy létező veszteségforrások felméré­se, bizony jó lenne, ha eközben nem feledkeznének el sehol a döntések átfutási idejének még lehetőségéről sem. Kár is lenne egyetlen lehetőséget is kiakná­zatlanul hagyni. A döntések át­futási idejének csökkentése és pontosságuk növelése ráadásul nem is tartozik a kisebb jelentő­ségű tartalékok közé. A döntések minősége és az át­futási idő ugyanakkor szorosan össze is kapcsolódik. Ez különö­sen fontos szempont azoknál a nagyvállalatoknál, amelyek több gyáregységből állnak, s ezek tá­volesnek a központtól. Nagyon körültekintő mérlegelést kíván, annak meghatározása, hogy mi­ben döntsön a nagyvállalati köz­pont és miben illetékesek a tá­voli gyáregységek szakemberei. Egyébként ez a kérdés, ha ki­sebb súllyal is. de ma már egy gyáregységek nélküli, közepes nagyságú vállalatnál is mérlege­lésre érdemes: a vezérigazgató­ság — az üzemvezetés — és a műhelyfőnökök között. A vezetéstudomány szakirodai­ma egyértelmű ebben a kérdés­ben: az esetek többségében óva inti a vállalatokat olyan szerve­zeti felépítéstől, amely a túlzott centralizálás irányába visz. Ma azzal, hogy kétségtelenül nehe­zebbé váltak a vállalati gazdál­kodás feltételei, mi tagadás, a nagyvállalati, tröszti központok vezetését az események a centra­lizálás fokozására szorítják. Két­ségtelen. a világpiaci helyzet vál­tozása növelte a gazdasági egysé­gek vezetőinek felelősségét: tehát mindenről tudni akarnak, mi­előtt döntenek, s főképp fenntart­ják a jogot a döntések többsé­gére. Csakhogy napjainkban két kö­vetelmény létezik a gazdálkodás számára. Az egyik a már említett takarékosabb, fegyélmezettebb murtka, amely a „lehetőleg min­dent egy kézbe” — megoldást mutatja célravezetőnek. A má­sik követelmény viszont a rugal­mas, gyors alkalmazkodást sür­geti a fejlődéshez, a gyorsan vál­tozó kül- és belgazdasági körül­ményekhez. lehetőségekhez. De nem lehet rugalmasság ott. ahol mindent egy helyen akarnak el­dönteni. Túl hosszú lesz az átfutási idő. Dönteni kell alkalmazottak felvételéről, elbo­csátásáról, prémiumról, béreme-, lésről, a be nem érkezett anyag helyettesítéséről, ehhez a techno­lógia megváltoztatásáról és így tovább. Lényeges kérdés: ki, miben döntsön, ha a végrehajtás kezde­ményezőkészségét, az operatív munka rugalmasságát növelni akarom? S még valamiért fontos ez a kérdés: a felelősségvállalá­sért. Ahol arra törekszenek, hogy mindenben a központ hozzon döntést, ott az embereket leszok­tatják arról, hogy gondolkodja­nak, és vállalják cselekedeteikért a felelősséget. Ez nagy veszteség- forrássá válhat. Régi igazság, sok példa utal rá: hogy a részletek felől, a konkrét teendőkről: mi­kor, mit. ki és hogyan tegyen — helyben lehet jól határozni. A helyi szokások, lehetőségek és a» emberek pontos ismeretében. Számottevő tartalék felszabadí­tásáról mondjanak le ott, ahol a stratégiai döntések mellett (mit fejlesszünk, mit és mennyit gyárt­sunk, milyen gépet vegyünk, mi­lyen legyen a beruházás stb.) a taktikai kérdéseket is minden esetben a központban «akarják el­dönteni. Ahelyett, hogy a rend­szeres ellenőrzés ' és személyes konzultációk gyakorlatával te­remtenék meg saját, valóban nagy felelősségük biztos alapjait, éppen azzal, hogy a termelés mindennapi, operatív dolgaiban a döntéseket a gyáregységekre bíz­nák. G. F. — Jelenleg is van óvodánk — mondja Horváth elvtárs —, ez azonban nem napközis. A szán­dékunk az, hogy a mellette levő helyiséget étkezőnek alakítjuk át, s a közeli Kiskunhalasról hozunk majd a gyerekeknek ebédet, a megvalósítás tervei a következő ciklus félidejét céloz­zák, de, ha lehetséges, szeret­nénk ennél korábban „letenni az asztalra”. — Mit hozott a kommunális fejlesztés? — A vízhálózat ebben az év­ben 1200 méterrel bővült. A község belterülete, mondhatni, teljes egészében villamosított. A közeli külterület árammal való ellátása is egy-két éven belül várható. Gondolunk persze a tá­volabb lakókra is. Az ő igényei­ket kielégítő másfél kilométer­nyi vezeték kiépítését a követ­kező tervidőszakban valósítjuk meg. Ehhez azonban a tanács anyagi erői mellett a lakosság áldozatkészségére is szükség van. ;— Melyek a járdaépítéssel és a vízhálózattal kapcsolatos to­vábbi feladatok? — Meglehetősen kevés a köz­ségben a betonjárda. Ez azon­ban, homoktalajokról lévén szó, nem is annyira elsődleges fel­adat. Fontosabb ennél az ivóvíz ellátás. A célunk az, hogy 1980 végére minden belterületi lakó­házba bevezethető legyen a víz. — A művelődés helyzete? — Tavaly újítottuk fel. kor­szerűsítettük a művelődési há­zat. Benne most indul az élet. A napokban alakult meg egy nép­tánc-csoport, szerveződik a cite. razenekar, a fotószakkör, sőt egyéb szakkörök létrehozásáról is szó van. A község nem egé­szen ezer lakosa közül mintegy negyvennek van bérlete a kecs­keméti Katona József Színházba, ahová busszal, vagy saját kocsi­val jutnak el. — Milyen a kereskedelmi el­látás ? — Bár egyszem vegyesboltunk van, mégsincs különösebb pa­nasz. A kereskedelem felsőbb szerveivel megfelelő a kapcso­latunk. Mind mennyiségileg, mind a minőség szempontjából jó a kenyér-, sőt a hús- és a töl­telékáru-ellátás is. A legalapve­tőbb ruházati és iparcikkek is itt helyben beszerezhetők. — A legfőbb gondok? — Mindenekelőtt a napközis óvoda megteremtése. Ez nagy könnyebbség lenne a Halasra be­járóknak is. Másrészt törjük a fejünket azon, hogyan lehetne helyben munkalehetőséget te­remteni az asszonyoknak, anyu­káknak. a „halasi út” ugyan könnyebben járható, de az óvo­da tető alá hozásával sok teher lekerülne a vállakról. — Megnyilvánul-e ebben a VENDÉGÜNK VOLT Dr. Kesztyűs Lóránd akadémikus, a Magyar Immunológiai Társaság elnöke Ma ér véget a Magyar Immunológiai Társaság kecskeméti, VI. vándorgyűlése, amelynek mintegy százhúsz résztvevője hatvannál több előadást hallgatott meg, illetve dolgozta fel azok anyagát. Így — ha figyelembe vesszük, hogy némelyik referátum elkészítésében hárman-négyen is közreműködtek — lényegében a résztvevők mindegyike cselekvő részese a tudományos összejövetelnek. A vándorgyűlés egyik szünetében alkalmunk nyílt elbeszél­getni dr. Kesztyűs Lóránd akadémikussal, a Magyar Im­munológiai Társaság elnökével a tudományággal kapcsolatos kérdésekről. — Hogyan tudnánk az immu­nológia fogalmát a laikusok szá­mára is érthetővé tenni? — A múlt században még úgy vélekedtek, hogy az úgynevezett Immun folyamat — a gerince­sek célszerű védekezése a fer­tőző betegségekkel szemben; el­pusztítja a kórokozót, s így vé­dettséget nyújt. Ez az elképzelés helytelennek bizonyult. Az im­mun folyamat attól véd, hogy a nem saját, idegen sejt. fehérje, öröklődési anyag a szervezetbe beépüljön. A folyamat eredmé­nye tehát a szervezettől idegen „anyag” kiküszöbölése, függetle­nül attól, hogy ez jó-e az adott szervezetnek, vagy pedig beteg­séget, sőt akár halált is okoz. A kutatók feladata e folyamat gyengítése, illetve megszünteté. se. Ez merőben új tennivaló. Míg régebben oltásokkal véde­keztünk a kórokozókkal szem­ben, s így alkalmaztunk immun folyamatot, most az ellenkező­jét, a folyamat csökkentésének lehetőségeit kell kutatnunk. — A' gyógyászát mely terüle­teivel áll kapcsolatban az im­munológia? — Mondhatni valamennyivel. Gondoljunk csak a diftériára, a himlőre, a gyermekparalizisre, a szervátültetésekre, vagy a vér­csoportokkal összefüggő témák­ra. — Mióta beszélhetünk egyál­talán immunológiai tudományág­ról? — Bizonyos összefüggésekre már az ókorban is felfigyeltek. Sőt, a kínaiak már évszázadok­kal időszámításunk előtt ismer­ték a himlőoltást, a mai érte­lemben vett ' immunológiáról azonban csak Pasteur fellépése — tehát a múlt század — óta beszélhetünk. — Mióta áll fenn a Magyar Immunológiai Társaság? — A Mikrobiológiai Társaság immunológiai szekciójából 1971- ben vált ki, s alakult meg a MIT, A jelenlegi taglétszámunk mint­egy 350, s közülük öt a tisztelet, beli tag. Mint ismeretes, hármat csütörtökön Kecskeméten „avat­tunk.” Társaságunk egyébként tagja az IUI-nak (International Union of Immunology = Nem­zetközi Immunológiai Egyesület) is. — Megfogalmazódott a ripor­terben olyan kérdés is: mit adott az immunológia az emberiség­nek? 1 — A már elmondottakon kí­vül azt, hogy napjainkban már alig vannak járványos fertőző betegségek, legalábbis nem tö­megpusztító méretekben. Mert hát hol vannak már a középkor­ban tízezrek halálát okozó kole­ra- és pestisjárványok? S arra is joggal büszkék lehetünk, hogy hazánkban évek óta nem fordult elő új gyermekbénulásos meg­betegedés. — Végezetül: miben látja a tudományág jövőjét, távlatait? — Ha arról beszélünk, hogy mi várható, szinte a söi-fi vi­lágába is elkalandozhatnánk. De a valóság talaján maradva, az ezredforduló táján minden bi­zonnyal elérjük azt, hogy im­mun folyamatok következtében nem kell embereknek meghal, niok. — Köszönjük a nyilatkozatot. J. T. Régészeti atlasz A Wroclaw-i egyetemi kiadó gondozásában hamarosan megje­lenik Európa régészeti atlasza. Az atlaszt az egyetem történe­lem előtti és kora-középkori ré­gészeti tanszékének munkatársai állították össze. Harminc térké­pet tartalmaz, amelyek haí feje­zetben. időrendben ábrázolják földrészünk történetét. A kiad­vány bevezetője bemutatja az európai térképészet fejlődését és azokat a forrásokat, amelyeknek alapján összeállították az atlaszt. Az egyes fejezetekhez csatolt elő­szók összefoglalják az adott kor­szak jellemzőit, legfontosabb tör­ténelmi eseményeit, s röviden is­mertetik azokat a tényeket, ame­lyeket a térképeken nem lehetett ábrázolni. (BUDAPRESS—APN) kis községben a társadalom ösz- szefogása? — A vízhálózat bővítése során a lakosság kis híján 100 ezer fo­rint értékű munkát végzett. Minden egyes alkalommal szót értünk egymással, így „mennek a dolgok”. A vízhálózat árkait például ihárom nap alatt ástuk ki, s a munkában olyanok is részt vettek, akik csak később juthatnak majd vízhez. Hasznos a két szakszövetkezet támoga­tása is. — Egyszóval: sok a gondja Pirtón a tanácselnöknek? — Talán furcsán hangzik, de 950 emberrel sokszor több a gond, mint 30. vagy 90 ezerrel. Ennek ellenére sem panaszkod- hatom. Két év óta érzem, élve­zem az itteniek bizalmát. S ma már ott tartunk, hogy nemcsak hivatalos, de tisztára személyi jellegű ügyekben is hozzám fordulnak, a véleményemet, ta­nácsomat kérik. És ilyenkor érzi az ember azt, hogy — már itt­hon van .., —a —r Eredményes vadászati idény A szeptemberben megkezdődött vadászati főszezon első két hó­napja kiváló eredményeket ho­zott. Az országos trófeabíráló bizottság adatai szerint a bemu­tatott 1650 szarvasagancs közül 143 arany-, 381 ezüst- és 518 bronzérmet kapott, ami kiemel­kedő eredménynek számít. Amíg például 1974-ben október végéig 970 trófea kapott érmet, addig idén már 1042. A legnagyobb agancsú szarvasbikát a Duna ár­terében ejtették el. A közel 14 kilós trófea 247 pontot kapott az értékelésnél, s ez megközelíti az ugyancsak magyar, zalai világ­rekordot. A jászkiséri Kossuth Vadásztársaság területén 227,5 pontos agancsú őzbak került te­rítékre. ami csak egyetlen pont­tal marad el a martonvásári vi­lágrekordtól. Az álfományapasztó, illetve az úgynevezett szabályozó vadásza­tok — amelyek részben az állo­mány további minőségi javításá­val vannak összefüggésben — szintén megnyugtató ütemben folynak. Az év végéi» mintegy 10 ezer szarvasborjút, tehenet, 30 ezer őzgidát, sutát és 10 ezer vad­disznót kell még kilőni a hazai vadas területeken. Szépen fejlődik az apróvadál­lomány, amelynek elszaporításá- ra a vadászok, a vadászati szak­emberek különös gonddal ügyel­nek. A vadászok a fácánállomány dúsítására és a vadászati lehető­ségek kiszélesítésére 700 ezer fár cáncsibét bocsátottak ki a mes­terséges nevelőtelepekről. Száz­ezer vadkacsát is felneveltek. A mesterséges nevelésnek termé­szetvédelmi jelentősége is van. Az apróvadállomány növekedése ugyanakkor nemest, a sportva­dászatot szolgálja, hanem az ex­portértékesítésre kerülő élővadak nagyszámú befogását is lehetővé teszi. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom