Petőfi Népe, 1975. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-30 / 281. szám

1975. november 30. • PETŐFI NÉPE • 3 Ötvenéves a Rádió I dőnként a sajtóban is, be­szélgetésekben is, hallga­tó-levelekben is fel-felbukkan a gondolat: eléggé országos-e a (most éppen jubiláló) Magyar Rádió? Ez a gond sokat foglal­koztatja a rádiósokat is. Nem formális jegyekről van itt szó, hanem valódi problémákról: a fővárosi stúdiókba eléggé eljut-e már az egész ország minden fon­tos eseményének híre, örömének- problémáinak sokasága. Ügy vé­lem: a reális válasz erre a kér­désre az, hogy még nem eléggé — de az biztos, hogy az utóbbi időben rendkívül sok történt ezen a téren. (Is ...) T elentősen megszaporodtak a különböző városokban és megyékben dolgozó állandó tudósítók- Mind fokozottabb mér­tékben „dolgoznak bele” a köz­ponti műsorba az öt vidéki stú­dió munkatársai. (Akár úgy, hogy egyes műsoraikat a központi programok sugározzák, akár úgy, hogy egy-egy élő adás közvetle­nül kacsolja a vidéki stúdiókat, — melyek természetesen, ko­rántsem egy-egy várost, hanem egy-egy körzetet képviselnek.) Vitaműsorok, vetélkedők és kife­jezetten szórakoztató adások egy- ' aránt élnek ezzel a lehetőséggel. Az „országjárás” legjobb példáit jelentik (a korábbi „megyeműso­rok” nyomában) a „városnapok”, melyeken — mindhárom adón — reggeltől estig többször is kap­csolják az illető várost, szinte keresztmetszetet adva róla. Rend­szeresen vidékről is jelentkeznek az olyan közkedvelt rejtvénymű­sorok, amilyen a Ki nyer ma?, vagy a megyei, városi könyves­botokban zajló Könyvről köny­vért vetélkedő. Igen gyakori, hogy a Tudományos stúdió is „kiszáll” és egy-egy nagyváros vagy me­gye tudósaival vitat meg bizo­nyos kérdéseket. Szimfonikus és kamarakoncerteket, operahang­versenyeket és Házimuzsika adá­sokat éppúgy, mint cigánymuzsi­kát gyakran hallunk az ország különböző városaiból. A vidéki színházi közvetítések száma az utóbbi időben már felül is múl­ta a fővárosiakét. A vidéki stú­diókat is igénybe veszik a mű­vészi ..műsorok készítői. Vannak olyan „megszállott” rádiórende- ‘ZŐk^ mint pl. Déri Éva, Turián György, akik kifejezetten elő- harcosai annak, hogy műsoraikat vidéki színészekkel vegyék fel — s bizony jónéhány friss hang így került be az országos „vérkerln- gés”-be. (1970-ben 128, 1974-ben 287 alkalommal szerepelt vidéki színész a rádióban.) Petress Ist­ván is szívesen viszi műsorait vidékre, éppúgy, mint a Dunaka­nyart és Dunántúlt járó Czigány György, Zoltán Péter, vagy a „Belépés nemcsak tornacipőben” szinte mindig úton levő gárdája. Szentes, Kecskemét és sok más város művelődési házai voltak már házigazdái népszerű irodal­mi, illetve versműsoroknak — Dorogi Zsigmond és szerkesztő- társai kezdeményezései nyomán. Előbb kellett volna már említe-- ni a sok-sok országjáró riportert — például a falurádiósokat! —, akik a legkisebb településekre is eljutnak, hiszen a korszerű rögzí­tőkocsik meg az oly mozgékony riportermagnók jóvoltából ma már mindenütt tudnak dolgozni. A körkapcsolásos műsorok út­ját annak idején a sportrovat „vágta”, s azóta se hagyta abba. És „országos” természetesen, a körzeti időjárás-, illetve vízállás- jelentés, s legtöbb esetben még a lottósorsolás is ... 1VT ás módszerekkel, de ugyan­csak „országosságot” segítik elő a vidéki önálló műsorok, me­lyek épp most, az újévtől hosz- szabbodnak mind napi másfél, Pécsett 2 és fél órányira. Nem véletlenül; az egész világrádió­zásban uralkodó irányzat a helyi (regionális) adások népszerűsé­gének, s ezáltal fontosságának növekedése! Biztos, hogy jónéhány terülhet kihagytam, hisz nem szóltam az egy-egy megyére koncentráló rá­dióakciók műsorfolyamáról, a kü­lönféle kórusfelvételekről, folk­lóradásokról, a falusi népműve­lők és pedagógusok közbenjötté- vel készülő adásokról, a vidéki ipari üzemekben felvett riportok­ról, vagy az utóbbi időben, az műsorrendben kiszélesedett ifjúsági és gyermekprogramról, mely rendszeresen szólaltatja meg iskolák, klubok és egyéb kö­zösségek fiataljait. § végül, lehet-e azt monda­ni, hogy „pesti magazin” az Esti Magazin? Nem hiszem. S lehet-e azt állítani, amit a be­vezetőben írtam, hogy tehát már elegge országos a műsor? Azt gondolom: ezt sem. De azt igen, hogy az igen nagy mértékben vi­dékről jött, s így a vidék gond­jait jól értő és jól megértő rá­diósok mindent elkövetnek, hogy Rádiónk valóban az egész ország rádióin legyen Gazdaságos beruházás a halászat fejlesztése • Egy a tizenhárom elárusító helyből a bajai halászbárka. ősi foglalkozás a halászat. Horgok, szigony hegyek, jegelő kövek, évezredekkel ezelőtt hasz. nált halfogó eszközök kerülnek elő a talajból a régészeti feltá­rások nyomán. A fáraók kora­beli sírrajzok, leletek bizonyít­ják, hogy az ó-egyiptomiák már négyezer éve használták a fe­nékhorgot, a szigonyt a Níluson, és párával, kővel felszerelt öreg­hálóval fogták a halat. Hazánkban család- és helység­nevek, címerek jelzik, hogy a halászat népfoglalkozásnak szá­mított. Ezt a nemes hagyományt a halászati szövetkezetek ápol­ják. Jól bevált régi eszközökkel és korszerű szerszámokkal mű­velik a szép, de nehéz mester­séget Bács-Kiskun megye álló- és folyóvizein. A halászok egész éven át kint vannak a vízterületen. Csak ak­kor vonulnak vissza, amikor a folyó- és a holtágak, a halasta­vak befagynak. Télen fonják a perionhálót, javítják a bárkát, a halászó szerszámokat, hogy a jég­olvadásra minden készen legyen. Gondoskodnak a folyók és álló­vizek hal utánpótlásáról. Az alacsony vagy a magas vízállás, legújabban a folyó szennyeződése határozza meg a dunai halfogás eredményét, a halászok „aratását”. Az 1945. november ll-én alakult bajai Űj Élet Htsz tagjai másfél év­tizeddel ezelőtt a dunai bárkák­ban úsztatták meg a tógazdasá­gukban nevelt süllőt, nemes pon­tyot, hogy a halból eltávozzék az állóvíz jellegzetes illata. Manapság, ha túlságosan ala­csony a vízállás és nincs meg­felelő öntisztulása a Dunának, a határon túl és Itthon beleenge­dett fenol szennyezéstől már él­vezhetetlen a hal. Az ország leg­nagyobb halászati szövetkezeté­nek tagjai, most a Duna elre- keszthető holtágaiban, a Fekete­erdőn, a nagybaracskai Füzes­ben, a karapancsai vizekben és másfélszáz hektáros harkakötö- nyi tógazdaságukban nevelik a legértékesebb halat, amit Baján, Dunaszekcsőn, Bátán, Szeremlén, Kiskunhalason, Harkakötönyben és másutt, összesen 13 elárusító­helyen a lakosságnak közvetle­nül értékesítenek. A Duna-parti városban szemé­lyenként 35—36 kilogramm halat fogyasztanak évente. A bajainál jóval szerényebb országos átlag, még öt kilogrammot sem ér el. Pedig az olcsó és tápláló hal gyakrabban szerepelhetne az ét­rendben. Áz egyenletes halkíná­latnak egyik akadálya, hogy a bajai és a többi halászati szö­vetkezet erőforrásai végesek. A bajai Üj Élet Htsz harka- kötönyi tógazdaságában bővíte­ni kellene a teleltetőt, hogy be­fogadhassa azt a termérdek pon­tyot, süllőt, és más halfajtát, ami az őszi lehalászás alkalmával ott összegyűl. Mivel kicsi a te­leltető, a szövetkezet kénytelen túladni a „termésen”. Pedig ta­vaszra, nyárra kellene tartalé­kolnia, hogy akkor is legyen vá­laszték az elárusító helyeken. Ezért hamar megtérülne ez a beruházás. Karapancsai keltető, állomásá­ról évente több millió csukaiva­dékot helyez ki a bajai szövet­kezet a legjobb vízterületre, még sincs elegendő. A Baja környé­ki halászterületen pár éve is­mertté vált az angolna. Ma is eredményesen nevelik és expor­tálják. Jó áron értékesítik a szomszédos országokban. Varjú Sándor, a szövetkezet párttitkára szerint az 1976-tól megnövekedett feladatokra ké­szülnek a bajai halászok. A ta­tai szakmunkásképző iskolában heten szereztek bizonyítványt. A tógazdaságban és az úgyne­vezett nyílt vízen egyaránt megállják a helyüket. A többi­ek is gyarapítják ismereteiket. A neves halászcsaládok leszár­mazottai közül többen választ­ják ezt a mesterséget. A korsze­rű munkaeszközök elterjedésé­vel a fiatalok érdeklődése meg­nőtt. Ez az oka annak, hogy a bajai szövetkezetben a munká­ban résztvevő halászok átlagos életkora alig negyven esztendő. K. A. Jelentős termésnövekedés - akperollal Tíz napja szomorkodik a földre bo­rulva egy hirdetőtábla a színház mellett. Egy vidám szombat éjszakán taszította hanyatt egy klvagyl polgál- társ. Azóta várja, hogy valaki odalép és a lábára állítja. Reménykedik. A mellette csúfoskodó színházi hir- detőtállvány csak kacagja. „Várha­tod, míg valaki segít rajtad. — ha nem unod a reménykedést. Én már hónapok óta csúfoskodom ütött-ko- pott ruhámban, de mindenki sajnálja tőlem a szépítkezéshez szükséges né­hány deka festéket. Talán azért hagy­tak így lerongyolódva, hogy a Tisz­ta, virágos Kecskemét mozgalom to­vábbi teendőire figyelmeztessem a járókelőket?” Beszélgetésünkbe a benzinkút mel­letti szemétgyűjtő láda is bekapcso­lódott. „Magam sem tudom mióta klnlódok eredeti helyemből kimozdít­va. Arra a sorsa Ítéltek, hogy csú­fítsam a városképet. Gondoltam, hogy az avart gereblyéző kertész megiga­zít. Később azt hittem, hogy az ut­caseprő bácsi orvosolja bajomat. Csalatkoztam mindegyikükben. A benzinkútnál dolgozók is elfordítják a fejüket, ha meglátják nyakatekert helyzetemet. Kihez forduljak segítsé­gért?” Valóban, kinek a dolga az efféle ap­ró hibák, rongálódások kijavítása, a táblák, feliratok gondozása? Hajda­nán a tizedesek -ügyeltek a rendre. Volt Kecskemétnek egy olyan polgár- mestere, ki minden reggel más irány­ban sétált és feljegyezte: hol csorog az eresz, lazult meg egy utcakö, ko­szolódott el egy felirat, hol lehet fil­léres költséggel, kis munkával meg- akadáyozni a további pusztulást. Ma aligha bizonyulnának elégségesnek az Ilyen módszerek, noha az efféle ha­gyományok felújítása Is Javasolható. Rendeletekkel sem tüntethetők el a városkép és a közösségi tudat apró szeplői. Felelősök beállítása, egy il­letékes részleg létrehozása sem szün­tetné meg gyakran oly kellemetlen, bántó hibákat. A „nem az én asztalom” gondolko­dásmód visszaszorítását tartom a leg­sürgetőbb teendőnek, a leghatéko­nyabb gyógyszernek. A cikk elején sorakoztatott visszásságok megszünte­téséhez sem kell mindenképpen fel­sőbb, tanácsi beavatkozás, intézkedés, biztatás, figyelmeztetés. Ha a — Je­len esetben — a színház előtti térsé­gen érdekeltek a gazda szemével vizs­gálódnak felesleges lenne az efféle cikk. Néhai Veres Péter tanácsolta a népben, nemzetben gondolkodást. Olykor azzal is megelégedhetnénk, ha sokan, munkahelyük érdekeivel azo­nosítják magukat és személyes ügyük­nek éreznék a mutatkozó hibák kija­vítását. Az egyik üzlet bejáratánál még a múlt héten Is virított a no­vember 7-ével kapcsolatos nyitvatar­tási tájékoztatás. Ott díszlett, mert nincs az „időszerűtlenné vált felira­tokat eltávolító” felelős. Az üzletvezető, helyettese, vala­mennyi eladó nvllván így vélekedett: „miért én szedjem le azt a papírt, az én dolgom?”. A napokban húsz percig kerestem az egyik vállalat műstoppoló részle­gét. Kiderült, hogy a bejáratot jelző feliratot a tavaszi festéskor valaki le­vette. Azóta az egyik sarokban hányó­dik. mert a munkarend nem szabá­lyozza: kinek kellene négy szöggel felerősíteni. Előbbre tartanánk, ha a „kinek a dolga” kifogás helvett azt kutatnánk kicsit határozottabban, hogy mit te­hetnénk mi, mit tehetnék én közvet­len környezetem karbantartásáért, csinosításáért, az egyszer elkészített eszközök rendeltetésszerű alkalmazá­sáét§ § ** A Peremartorii Vegyipari Vál­lalatnál megkezdték az akperol kísérleti gyártását. Ezt az érté­kes vegyületet a Nehézvegyipari Kutatóintézetben állították elő. A használatával biztonságosab­bá tehető a virágok terméskötő­dése. 15—20 százalékkal növeli a termést a szőlőknél, különösen azoknál a fajtáknál, amelyek va­lósággal, „elrúgják” maguktól a virágport, így például a kéknye­lűnél, vagy a rajnai rizlingnél. Az „arany csillag Az immár lassan búcsúzó esz­tendő Máthé Gézánénak■ a me­gyei tanács kalocsai járási hiva­tala pénzügyi osztálya főelőadó­jának kétszeresen is ünnepi. Most van ugyanis 25 éve annak, hogy a tanácsi apparátus dol­gozóinak sorába lépett. Még em­lékezetesebb — soha nem halvá­nyuló, s a késői utódok előtt is dokumentálható — élmény azon­ban, hogy a jubileumi évben a Munka Érdemrend arany foko­zatával tüntették ki. — Homokmégyen születtem, földműves szülők gyermekeként, de az iskoláimat már Kalocsán végeztem — kezdi a rövid élet­rajzi tájékoztatást. — így hát kezdettől fogva ehhez a vidék­hez és ennek népéhez kötődöm. — Honnét kelteződik pályafu­tása, munkássága a tanácsnál? — Bátyán, 1950-ben. akkor még mint jegyzőgyakornok kezd­tem a tevékenységet, majd nem sokkal ezután a járási tanács pénzügyi osztályára kerültem, amelynek 1952-ben helyettes ve­zetője lettem. — Hogyan emlékezik vissza erre az időszakra? — Személy szerint sem mond­hatom, hogy életem legkönnyebb évei lettek volna, hiszen két ap­ró gyerek nevelésének gondja mellett végeztem egymás után a szakmai tanfolyamokat. Ráadá­sul minden szabadság, vagy ta­nulmányi kedvezmény nélkül. Ugyanakkor gazdaságilag, poli­tikailag is nehéz periódus volt ez, tudjuk. S fiatalon, nem túl sok gyakorlattal a hátam mö­gött 13 községnek voltam köz­igazgatásilag a „gazdája”. Mint mondja, a községek szá­ma — amelyek gazdálkodását ellenőrzi, azért felelős — nap­jainkra 24-re gyarapodott. A munka — és ehhez bizonyára hozzásegíti a negyedszázados ru­tin is —, könnyebbé vált, s Máthéné egyre több szépséget fedez föl benne. — őszinte örömmel tölt el egyebek közt, amikor megváló­ouTr ' fi VP&Í. ” tulajdonosa amikor például elkészül egy- egy bölcsőde, felépül egy-egy óvoda... Márciusig szándékozik még — mint kissé meghatottan mondja: szívvel-kedvvel — folytatni a 25 évvel ezelőtt megkezdett tevé­kenységet. Akkor megválik majd hivatalától, s élvezi az alaposan megérdemelt pihenést. Persze, nem könnyű búcsút venni azok­tól, akik pályája egészén, vagy annak akárcsak egy-egy mér­földjén együtt „meneteltek” ve­le. De elégedettségre adhat okot az a tudat, hogy a jövő év ta­vaszán egy eredményes, tartal­mas munkássorsra tehet majd pontot. — Van még pár heteyi, amíg a kollégák közt lehetek: Addig is igyekszem közülük a fiatalab­baknak tapasztalataim javát át- "hdni. Azután pedig a három kis- unokám tölti majd be napjai­mat. De ha bármikor a hivatal felé visz az utam, bizonyos, hogy betérek ide. Hiszen nem köny- nyű egyik percről a másikra életformát váltani. S a munka­társak. tudom, nagyon fognak Az Országos Anyag- és Árhivatal elnökének közleménye egyes termékek és szolgáltatások fogyasztói árának emeléséről A Minisztertanács határozatá­nak megfelelően a cukorgyártás és a beszerzés költségeihez való jobb igazodás érdekében a cu­kor fogyasztói ára 1975. decem­ber 1-én átlagosan 50 százalék­kal emelkedik. Egyes választékok ára a következő: s. o-a ■oj* Nf- w H n L ;.o h Normál kristálycukor Finomított cukor Porcukor Mokka kockacukor Hókrlstály 9,60 14,20 10,— 15,20 10,80 16,20 12,— 18,— 12,40 19,— Nem változnak a cukor fel- használásával készült fogyasz­tási cikkek árai. például a kon- zervek, az édesipari termékek, köztük a cukorkák, csokoládé- félék. Ezek előállításának több­letköltségeit állami dotáció egyenlíti ki. A vendéglátóipari és cukrászipari készítmények árában a felhasznált cukor áre­melése érvényesülni fog, kivéve a fagylaltot és a feketekávét. A Minisztertanács az 1976. évi népgazdasági terv jóváhagyásá­val egyidejűleg határozatot ho­zott a jövő évben sorra kerülő fogyasztói árintézkedésekről is. Az 1976. évi termelői árrende­zéssel összhangban január elején sor kerül egyes építőanyagok, a bútorok, a papíráruk és néhány szolgáltatás fogyasztói árának emelésére. Az építőanyagok kö­rében az áremelés átlagos mér­téke 22 százalék, és azokra a ter­mékekre terjed ki. amelyeket az 1975 augusztusában végrehajtott árintézkedés nem érintett. A bú­torok fogyasztói árszínvonala át­lagosan 3,4 százalékkal, a papír­áruké pedig átlag 10—15 száza­lékkal emelkedik. Változatlan marad a tipikus iskolacikkek, pél­dául iskolai füzetek, iskolai cso­magolópapírok, továbbá a kifeje­zetten gyermekek által használ­ható bútorok. így a gyermekágv és a járóka fogyasztói ára. A szolgáltatások körében a. nemzet­közi postaküldemények, a lakos­ság részére végzett áruszállítá­sok. a településtisztasági szolgál­tatások díja, valamint a külföldi expressz vonatok viteljdíja emel­kedik.. A bitumen, a motorola­jok, a folt- és lakkbenzin ára 10 —15 százalékkal emelkedik. 1976. július 1-től a hús és hús­félék ára átlagosan 32—33 száza­lékkal lesz magasabb. Ezen be­lül a tőkehús nagyobb, a húské­szítmények, a baromfihús és a hal ára kisebb mértékben emel­kedik. Változatlan marad a zsír és a zsírszalonna ára. A hús ár­emelésével egyidejűleg bér- és jövedelemnövelő intézkedésekre kerül sor. Az 1976. évben sorra kerülő fo­gyasztói áremelések összhangban vannak a népgazdasági tervben előirányzott reáljövedelem és reálbér növekedésével. (MTI) NOVEMBER VÉGE A HATÁRBAN • Szedik a káposztát a fajszi Kék Duna Tsz 18 hektáros kelkáposzta­tábláján. (Pásztor Zoltán felvétele.) A tüzelőellátásról Változik a fűtési szokás Megfelelő mennyiségű készletek Az országos adatok szerint a Bács-Kiskun, Békés és Csong- rád megyék tüzelő- és építőanyag-ellátásáért felelős Alföldi Tüzép Vállalat október végéig 2 milliárd 31 millió forint for- forgalmat ért el, míg az előző évben 1 milliárd 658 milliót. Ezzel az ország nyolc Tüzép Vállalata közül az elsők lettek. — Október végéig 350 millió forintot költött a három megye lakossága és a különböző üze­mek, intézmények tüzelőanyag ra — tájékoztatott Búza Endre, a vállalat kereskedelmi igazga­tó-helyettese. — Az elmúlt évhez viszonyít­va miként alakultak a készle­tek? — kérdeztük. —- Szénből az elmúlt eszten­dőben — a november 15-i álla­potnak megfelelő adatokat soro­lom — 21 ezer tonna volt, az idén 27 ezer, brikettből 5 ezer, az idén 20 ezer. kokszból azonos mennyiséget 1400 tonnát tárol­tak a telepeken, míg tűzifából a tavalyi 3 ezer tonnával szemben az idén 7300 tonnát. Egy figye­lemreméltó változásról szólnom kell néhány szót — folytatta az igazgatóhelyettes —, mégpedig .arról, hogy kedvezően változnak a fűtési szokások, amit az is bi­zonyít, hogy jelentősen emelke­dett brikettből a forgalmunk. Az elmúlt évhez viszonyítva a 155 ezer tonnával szemben az idén 192 ezer tonnát adtunk el. A tű­zifaellátásban időszakonként za­varok voltak, de forgalmunk eb­ből is 100 ezerről, 109 ezer ton­nára növekedett. Megtudtuk, hogy Bács-Kiskun megye 12 TÜZÉP-telepén megfe­lelő készletek állnak a lakosság rendelkezésére. Szénből á tavalyi 6500 tonna helyett most 12 ezer. ezer és az 1100 tonna tűzifa he­lyett most 2 ezer tonna van. A forgalom növekedés a három me­gye közül Bács-Kiskunban volt a legerőteljesebb. Elmondta az igaz­gatóhelyettes, a lakosság meg­érezte, hogy a korszerű tüzelő­anyag ocsóbb, mert például bri­kettből ezer kalóriára 0,111, míg szénből 0,118 forint jut. Az idén 10 ezer tonna NDK brikett is ér­kezett, amely újdonságnak számí­tott, s éppen a kedvező vásárlási tapasztalatok miatt jövőre 17 ezer tonnát importálnak. A Szov­jetunióból 2 ezer mázsa faszenet is vásároltak, amit 5 kilós téte­lekben, fóliába csomagolva kínál-, tak a telepek grillsütéshez. Ismeretesek voltak az ellátási gondok szeptemberben és októ­berben tüzelőfából, ezért dicsére­tes, hogy a Kiskunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság 2 ezer ton­nával több ,fát adott át a gondok enyhítésére. — Miként alakult a tüzelőfor­galom az elmúlt két hónapban? — Szeptemberben szénből 57,5, októberben 55, s novemberben — a hónap közepéig — 24 ezer ton­nát vásároltak; brikettből 15,7, illetve 17, és novemberben 8,8 ezer tonnát. Tüzelőfából a forgal­munk szeptembertől folyamato­san csökken 12,6, 12 ezer, illetve e hónap 15-ig 5 ezer 300 tonnára, s a hónap végéig valószínű nem éri el a 11 ezret — fejezte be tá­jékoztatását az igazgatóhelyettes. Kinek a dolga?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom