Petőfi Népe, 1975. november (30. évfolyam, 257-281. szám)
1975-11-04 / 259. szám
4 • PETŐFI NEPE • 1975. november 4. ■■A tervek teljesülnek, valami hiányzik Páhiban A PETŐFI NEPE .RÉSZ ISKOLÁJA SZERKESZTI GÉMES GÁBOR (34.) MEGÁLLÁS Egy kis emlékeztető: Páhi 1830 lakossal bíró település, Izsáktól 12, Kiskőröstől 13 kilométerre'. Az emberek 40 százalékaiéi külterületen, de számuk állandóan csökken, mint ahogy — a fiatalok elvándorlása miatt —, az egész községé. A kulturális élet pangásáról 1974-ben riportban számoltunk be. Ha valaki úgy érkezik a lustán napfürdőző házak közé. hogy elkerülné figyelmét a falu nevével dicsekvő vakító feliér tábla, akár a szomszédos Tabdiban, vagy Csengődön is érezhetné magát. A felületes szemlélőnek talán csak az örökzöld fákkal, díszcserjékkel, virágokkal dúsan beültetett Béke park árulkodik azonosítási jegyekről. Vass László tanácselnök mondja: — Negyedik ötéves tervcéljainkat szinte kivétel nélkül elértük, sőt a kommunális ágazatban (például a járdaépítés) túl is szárnyaltuk. Csak az elégedettség hangján szólhatok a fejlődésről. Ami még hátra van — noha nem volt előirányozva —, az év végéig feltétlen befejeződik: mintegy 350 ezer forintért Kispáhi 2-es számú körzetében 16 tanyán kigyulladt a villanyfény. 1976-ban olyan feladatok várnak ránk, mint a vízmű kapacitásának növelése, az óvoda bővítése, újabb házhelyek kijelölése. □ □ □ Az elnök siet, elköszönök, aztán egy fiatalember. Andrássy Gyula gazdálkodási előadó szegődik mellém. Tudatja, hogy nincs itt semmi különös látnivaló. Én derűlátóbb vagyok gyerünk csak, hátha... Közel egy órás kőrútunkon sok kérdés elhangzott, körübelül ugyanannyi válasz is. el. de nagyon hálásak lennénk, ha valamelyik közeli ipari üzem egyik szocialista brigádja patronálná törekvésünket. A Rózsa utcában. A Béke téren. — Von új iskolájuk. Tágas, világos, szép. — Valóban. 1971-ben épült, négy tantermes, a felső tagozatosok otthona. A kisebbek máshol tanulnak. De nincs tornaterem, a gyerekek a művelődési házban, vagy a szabadban mozognak. A vasútállomás előtt. — Van kijelölt területe a játszótérnek, s mint említette, társadalmi munkavállalókban sem szűkölködnek. — Úgy van. A Rózsa és a Vasút utcai új lakótelep népe sürgeti, szállítottunk is oda néhány gumiabroncsot, de sokkal több pénzünk nincs rá. Nem várjuk — Vannak vadonatúj családi házak, s úgy veszem észre víz is. villany is... — Igen, itt megszámolhat harmincötöt, az ötéves tervben összesen 60 épült, elsősorban a tanyákról beköltözők és az ifjú házasok nagy-nagy örömére. Nincs viszont még járda, talán jövőre lesz, ám az is lehet, hogy csak két év múlva. Az Ifjú Gárda Tsz központja közelében. — Van gázcseretelepük. Nem látszik túl réginek. — Ezt is 1971-ben adta át az ÁFÉSZ: 150 ezer forintba került. A lakosságnak az itt végzett társadalmi munkája megér vagy 35 ezret Nincsen ezzel szemben gyógyszertárunk, ami bizony rettenetesen hiányzik. — Van 900, illetve 600 méterrel hosszabb víz- és villanyvezetékük, újonnan készült, 2200 méter jó járdájuk — Igen. a járda értéke 409 ezer forint, aminek több mint fele a társadalmi összefogás haszna. Nincs, és egyhamar nem is lesz tanácsháza. Ügy döntöttünk, megfelel még egy darabig a jelenlegi is, no meg az ÁFÉSZ sem akart kooperálni, mert hogy az irodák alatt, a földszinten üzletek lettek volna... □ □ □ Az Ifjú Gárda Tsz almáskertje mellett visszafelé kanyarodunk. Dinnyényi jonatánok, starkingok borítják be, lepik el a zölden ringatózó ágakat, s aranysárga homokszőnyeget. A tsz-elnök nem száll le motorjáról, épp hogy lassít, mosolyogva javasolja: menjünk, kóstoljuk meg. Bemutatkozás helyett kérdezek: miért nem takarítják be a gazdag termést? Takács László a válasz mellé hunyorít egyet: hiányoznak a dolgos kezek. Az északi megyékből hívtunk vendégmunkásokat, de azok sem győzik, tényleg elkelne egy felmentő osztag. A gyümölcs zamatát később, a tanács épületével átellenben sötétlő vendéglőben kortyolgatott kóla sem tudja elnyomni. A koszos, rendetlen helyiségben a csapos az egyik asztalnál vitatkozók közül ugrik föl. Kíván- csiskodásom hallatán — hogy tuniillik ilyen kicsi faluban, ahol ráadásul minden háznál termesztenek szőlőt, nem sok-e a négy kocsma? — így válaszol: — Bizony rengeteg, de hát mit csináljunk kérem? K. F. • Vége az óráknak, irány a kerékpártároló. • Segíteni kellene: a játszótér helye még igén sivár. • Itt a Rózsa utcában jövőre talán már aszfaltjárda is lesz. (Szilágyi Mihály felvételei) „(1) Járművel megállni — ha közúti jelzésből más nem következik — csak az úttest menetirány szerinti jobb szélén, azzal párhuzamosan egy sorban szabad.” A megállásra vonatkozó szabályokat a forgalom-meghatározás is összefoglalja. Ez a konstrukció azonban annyiban új. hogy a megállás fogalma most már magában foglalja a forgalmi okból, vagy műszaki hiba folytán történő megállást is. Ezután is a menetirány szerinti jobb szélen, szorosan az úttest szélén kell megállni, ám a „szorosan” tényleges jelentése függ a jármű méreteitől. az útviszonyoktól is. Az úttest szélétől, járdaszegélytől 30— 35 cm-re levő kerékkel történő megállás azonban még személy- gépkocsinál sem szabálytalan. Nem az úttesten történő, egyébként szabályos megállásnál is a rendelkezést kell alkalmazni, például az útpadkán sem szabad keresztben megállni. A közúti jelzések megengedhetik az olyan helyen és módon való megállást, ahol és ahogyan az egyébként tilos, viszont megtilthatják ott és úgy, ahol és ahogyan egyébként szabad volna. Így a Várakozóhely táblát az úttest közepére is kitehetik, amellyel megengedik a megállást is. Ezzel szemben a Járműforgalom elől elzárt területekre még megállás céljából is tilos ráhajtani. „(2) Egyirányú forgalmú úton az úttest bal szélén is meg szabad állni, ha a jármű mellett legalább egy forgalmi sáv és — ezenfelül — az úttest jobb szélén megálló járművek számára elegendő szélességű hely marad.” Külön jelzés hiányában is megengedhető a táblával jelzett egyirányú forgalmi úton az úttest bal szélén — a menetirány felé és megközelítően párhuzamosan történő — megállás, ha az úttest megközelítően legalább 825 centiméter szélességű. Ez a minimális úttestszélesség akkor is szükséges, ha a menetirány szerinti jobb oldalon a Megállni tilos, illetve a Várakozni tilos tábla van elhelyezve. Kivétel ez alól, amikor az egyirányú forgalmú út bal oldalán a Várakozó» hely táblát teszik ki, vagy amikor a Megállni, vagy Várakozni tilos tábla ezt a műveletet eleve megtiltja. Az osztott pályás út menetirány szerinti jobb oldali úttestje egyirányú útnak a megállás szempontjából nem tekinthető. Ilyen úton tehát csakis a jobb oldalon szabad megállni. „(3) Kétkerekű motorkerékpárral, segédmotoros kerékpárral és kerékpárral egymás mellett két sorban, vagy az úttest széléhez viszonyítva ferdén Is meg szabad állni, ha a járművek az úttestből egy személygépkocsi szélességénél többet nem foglalnak el. Ahol a várakozóhelyet útburkolati jel jelzi, egy gépkocsi részére szolgáló helyen két ilyen jármű is megállhat.” Ezzel kapcsolatban csupán annyit jegyeznénk meg, hogy az egy nyomon haladó járművek várakozóhelyen való elhelyezése akkor szabályos, ha helyet hagynak egy második ilyen jármű odaállásához. Ha egy egynyo- mon haladó jármű már áll a várakozóhelyen, akkor egy másik, nem egynyomon haladó jármű akkor sem állhat mellé, ha még elférne. „(4) Lakott területen kívül járművel — a lehetőséghez képest — az úttesten kívül kell megállni.” Nyilvánvalóan csak ott lehet az útpadkán megállni, ahol van, ez mindig szabályos, még akkor is. ha az úttesten is meg lehetne állni. Kivétel azonban az autópálya és az autóút padkája, ahol csak műszaki okból szabad megállni. Lakott területen kívül a megállásra mindig kötelező az útpadka, illetve a leállósáv. Ezért lakott területen kívül mindig tilos megállni a szegélyvonal bal oldala mellett, kivéve, hogyha a szegélyvonalon kívüli megállás valamilyen ok miatt lehetetlen. (Felázott útpadka, nincs útpadka.) KULCSKÉRDÉS: A TERMÉKSZERKEZET (4) Szellemi és anyagi erővel Hányadán áll a toronyházak sorsa? — Hovatovább fél éve lesz, hogy a kecskeméti leninvárosi (Schönherz tér 9.) toronyház megerősítésének szükségessége miatt tizenkét család, köztük mi is, a kiköltöztetés sorsára jutottunk. Mi az egyik Halasi úti házban kaptunk átmeneti otthont, az erről szóló írás szerint 6—8 hónapra. Azóta is figyelem és figyeljük valamennyien, akik érdekeltek vagyunk, mi történik az épületben, megkezdődött-e, folyik-e a munka. Ennek azonban egyelőre kevés jelét látjuk. Vajon mikorra számolhatunk az otthonainkba való visszatéréssel? — tette fel a kérdést társai nevében is Deák István. S a kérdést a további öt toronyház lakói a következőkkel toldották meg: mire számíthatnak ők, mikor kerül sorra ezen épületek szerkezeti megerősítése? niuk. Az első épületnél kialakulnak a módszerek, tapasztalatot szerzünk. A meghibásodás épületenként különböző, általában kisebb mérvű, tehát a munkának mindenképpen gyorsabbnak kell lennie. Ügy számoltuk, hogy átlag két hónap alatt lehetséges. A megerősítés kivitelezését november 7*e után kezdjük meg. Addig ugyanis szinte mindenki, aki él és mozog, a kétezer vago- nos gabonatároló építésénél dolgozik. Vállalatunk 1976 január végére elvégzi a magáét, utána a belső-külső tatarozás lesz soron. A Nehézipari Minisztérium egy széleskörű, vállalatok jelentős részére kiterjedő vizsgálata a többi között azt állapította meg, hogy a termékek három százaléka veszteséges, 22 százaléka pedig 'veszteséggyanús. Másfajta tény: a termelés növekedésével egyenes arányban nőtt az anyagfelhasználás, sőt, olykor túlhaladta azt például a gépipar különböző alágazataiban, s ez népgazdaságilag mindenképpen előnytelen. A sok anyag, • kevés munka — így a fémtartályok értékesítése, ami öt év alatt megkétszereződött — nagy nyereséget kínált a vállalatoknak, de népgazdaságilag korántsem a kívánatos irányba fejlesztette a termék- szerkezetet. Az ilyen és hasonló esetek jogos következménye volt a termelői árak rendezése, s jövőbeni ismétlődő vizsgálata. Megnyert csaták Időbe telt az a felismerés, hogy nem gazdaságos mindenfajta — ún. finomsági számú — danuion- szál előállítása. A szálhúzó gépek folytonos átállítása ugyanis rontja a termelékenységet, növeli a költségeket. Így született meg az a magyar—csehszlovák megállapodás. amely szerint bizonyos finomsági számú fonalakat a hazai, másokat a csehszlovák ipar készít, s a szükséges mennyiséget kicserélik. A termékszerkezet gazdaságosabbra változott, hiszen egy-egy fonaltípus nagyobb mennyiségben kerül le a gépekről: növekszik a termelékenység, mérséklődik a költség. Folytathatjuk, mert szerencsére, vannak megnyert csaták: csökkent a szénbányászatban a mélyművelésből kikerülő szén aránya, ugyanakkor jelentősen emelkedett a gazdaságosabb külszíni fejtések teljesítménye. Megszűnt bizonyos elektroncső típusok gyártása, viszont a számítástechnikai termékek előállítása az 1970. évi 115 millió forintról 1974-re 1,9 milliárd forintra bővült. Az építőanyagiparban korszerűtlen, drágán termelő téglagyárak sorát zárták be. Széles körben ismerik ma már a habalátétes PVC padlót. Az új termék nemcsak kellemes hatású, hanem szigetelő is. Egyike annak a 45—50 árucikknek, amely- lyel a műanyagipar újdonságként piacra lép esztendőnként. E termékeket egyre inkább a hazai alapanyagokra tervezik, gazdaságosságuk megfelelő, exportjukra is mód nyílik. Alkotók serege Hatalmas erőre támaszkodhat a jobbító szándék; hiszen például a nehéziparban a gyártás- és gyártmányfejlesztésen húszezer kutató, mérnök és technikus dolgozik a vállalatoknál! A tapasztalatok viszont arra intenek, hogy a népgazdaságban ezt az erőt szervezetlenül, hol túlterhelve, hol elhanyagolva hasznosítják a vállalatok, kevés figyelmet fordítanak a fejlesztés kollektivitására. emberi tényezőire. Ezért — más okokkal kiegészülve — nem ritka a megalapozatlan fejlesztés. A várható nyereség túlbecsülése, a folyamatos ráfordítások lebecsülése, a kívánt és a ténylegesen megvaló- .sított technológia közötti nagy eltérés stb. Mindez azért veszélyes, mert újratermelheti a gazdaságtalan gyártmányszerkezet gondját. Korántsem biztosítéka tehát a termékszerkezet fejlesztésének az újabb és újabb erőforrások megszerzése — akár anyagiak, akár szellemiek, ezek —, ha közben a meglevőket ész- szerűtlenül, pazarlóan kezelik, elhanyagolják a folyamatos értékelemzést, az intézményesített gazdasági önkritikát, azaz ha fejlesztés alatt pusztán újabb ösz- szegek befektetését értik. Sémák nélkül Látszólag rögtön megcáfoljuk ezt. A gépiparban az automata és a félautomata esztergagépek aránya — ami fényt vet a termékek sorozatnagyságára éppúgy, mint az előállítás gazdaságosságára — a teljes esztergagépállományból mindössze 14 százalék körül van. A kohó- és gépiparban mintegy 130 ezer gép működik, de ezeknek csupán 43—45 százaléka ítélhető korszerűnek. Kell tehát az új eszközöket szülő beruházás? Nagyon! Van azonban egy de. Kell a beruházás, ahol ez az alapja a haladásnak. Másutt azonban elég a meglevő gépek, emberek átcsoportosítása, az eszközök változó célú felhasználása. s máris hatékonyabb a munka. Az sem vitás, hogy sok terméknél az ár csökkentése vagy emelése döntő befolyást gyakorol a gazdaságosságra, ám ne feledjük: az ár távolról sem változtatja meg az áru műszaki színvonalát, korszerűségét, tényleges használati értékét. S az a baj, hogy a vállalati közgondolkozás — de nem mindig csak az! — hajlik a sémák alkalmazására. M. O. (Következik: A iipMl site) Az ügyben érdekelt közületek válaszának közreadása előtt te- kintsük át röviden a lényeget: Jó két évvel ezelőtt kiderült, hogy a leninvárosi toronyházakkal valami baj van; falrepedések keletkeztek a lakásokban, meglazultak itt-ott leváltak a csempék és jókora foltokban a homlokzati vakolat is. Első intézkedésként szakértők felülvizsgálták az épület állagát. Az Építési- és Városfejlesztési Minisztérium minőségvizsgáló intézete és a Műszaki Egyetem szakértő bizottsága végül is lényegében azonos megállapításra jutott: életveszélyről nincs szó, de az épületek szerkezete megerősítésre szorul. Ezután a feladatban érdekeltek r észtvételé vei kétszeri egyeztetésre került sor az ÉVM-ben. A múlt év július 19-i, másodszori egyeztető tárgyaláskor a miniszter rendelkezett a tervező és a kivitelező kötelességéről. Majd elkészültek a megerősítés tervei a minisztérium álláspontjához igazodóan. Eszerint nincs szükség az épület teljes kiürítésére, az alsó három szint felszabadítása mellett lehetséges és kell elvégezni a megerősítést az épület közműveinek kiváltásával. A következő lépés: a toronyház alsó három szintjéről ez év május-júniusban megtörtént a lakók kiköltöztetése, de már bizonyos, hogy a kényszerű kimozdításukkor jelzett 6—8 hónapos határidő jócskán meghosszabbodik. Ezek után hallgassuk meg a bevezetőül említett kérdésre az üévben érdekelt közületek válaszát: A Bács-Kiskun megyei Beruházási Iroda képviselője: — ismeretes, hogy szakértő szerveknek az épületekkel kao- csolatos állásfoglalása nvomán a minisztérium úgy rendelkezett, hogy a szerkezet-megerősítést az egyébként is tervezett épületfelújítással együtt kell végezni. Miután a kiköltöztetés megtörtént, vita keletkezett az elő- és utómunkák körül, ki végezze el. kire tartozzon. A szerkezeti megerősítés elvégzésében érdekelt építőipari szervezet álláspontja szerint az épület közműveinek kiváltása, a lakott rész ellátása szorosan összefügg az épület használatával. végezze el ezt a munkát tehát az ingatlankezelő. Az IKV szakember-kaoacitás híján nem tudott erre vállalkozni. Maradt még egy lehetőség: kisiparos mesterre bíztuk a közmű kiváltását. Véleményünk szerint a szerkezeti megerősítés elvégzéséhez két hónap szükséges. Mind a hat épülethez tehát mintegy másfél év, mégpedig fűtési idény után, nagyon összefogott ütemben. A felújítási munkák elvégzésére, ésszerű megszervezésére nincs még megoldás . Ez ugyanis függvénye a város lehetőségeinek. Ha a jelenleg tervezett felújítási ütemet vesszük alapul, úgy több éves átfutási idővel kell számolni. A megerősítést kivitelező Bács- Kiskun megyei Állami Építőipari Vállalat képviselője: A közmű kiváltása vállalatunk feladataként nem szerepelt soha, semmilyen döntésben; a vállalat kötelessége kizárólag az épület tartószerkezetének megerősítése. Ilyen megerősítést még nem csináltunk. A megoldás módszerét menet közben, a munka folyamán kell szakembereinknek kialakítaA Kecskeméti Ingatlankezelő Vállalat képviselője: — Mihelyt lehetséges lesz, hozzákezdünk az első épület belső felújításához. Ami a további öt épületet illeti, nem derűlátó; rendbehozásuk minimálisan három évbe beletelik. Ebben a pillanatban még legalább százhúsz embert tudnánk foglalkoztatni, annyi a munka. Ismeretes a kecs- keméti régi lakóházak állaga... De nincs munkaerő.... íme, tehát a leninvárosi toronyházak ügyében a jelenleg legilletékesebb közületek képviselőinek válasza. Ehhez szerkesztőségünk véleményeként a következőket tesszük hozzá: A szerkezeti megerősítés és felújítás hat épületet, s bennük több mint 220 családot érint. Ez önmagában is eléggé nyomós ok (lett volna!) arra, hogy a kény- szerűség szülte tennivalókat nagyon alapos, körültekintő előkészítés, gondos szervezés előzze meg. Csakis így képzelhető el, hogy a feladatok végrehajtásakor ne állhasson elő a vita, huzavona. hanem mint a jól olajozott gépezet, úgy haladjon a munka: Elvégre egyik érdekelt cég sem közömbös, hogy másfél-két évi-*, vagy kétszerié ennyi ideig von- szolja-cipeli a feladat nyűgét. De különösen nem közömbös ez a toronyházakban élő több mint kétszáz családnak! A lakosság érdekét szem előtt tartva, szerkesztőségünk továbbra is figyelemmel kiséri a toronyházak sorsát, s a témáról való tájékoztatásra visszatérünk. Perny Irén
