Petőfi Népe, 1975. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-28 / 279. szám

1975. november 28. • PETŐFI NEPE • 3 HŰVÖS LAKÁSOK — HIDEGVÉRŰ EMBEREK Huszonnyolc családért, amíg nem késő Azzal kell kezdenem, hogy ezeknek az embereknek a türel­me tulajdonképpen csodálatra méltó. Nem elégedetlenkedtek, nem panaszkodtak, nem rekla­máltak. Tűrtek. Tűrtek és biza­kodtak: majd csak rend lesz egyszer. Mígnem — néhány nap­pal ezelőtt — úgy találták: be­telt a pohár. Telefonálni, leve­lezni kezdtek, zúgolódtak, szá- monkértek, ingerülten vitatkoz­tak. fenyegetőztek. Hogy el ne felejtsem — a gáz a főszereplő. Precízebben fogal­mazva: jó ideje annak kellene lenni. Helyette viszont ügyinté. zők és szerelők, hivatalok és vállalatok, beruházók és kivite­lezők uralják a színteret. Továb­bá az időjárás, mely egyre több kétséget támaszt az iránt, hogy bármilyen élőlény számára — akár átmenetileg is —. elvisel­hető a fűtetlen lakás. Részletek Z. N.-né november 17-én kelt leveléből: „ ... Kiskunfélegyházán, a Kos­suth u. 6. szám alatt lakom, ta­nácsi bérházoan. 1975. májusá­ban megjelent nálunk egy kő­műves és közölte, hogy ő az, aki a kéménylyukakat betömi, mert a városi tanács költségve­tési üzemének megrendelése alapján a félegyházi építőipari szövetkezet megkezdi - a gáz be­vezetését az épületbe... Ahol cserépkályha volt, úgy intézked­tek, le kell bontani, mert jön a gáz. Hát azóta is jön! Igaz, a falakon már ott éktelenkednek a rozsdás csövek, az egész lakás összetúrva, a falak átlyuggatva, a villanyboylerek leszerelve, de a gáz csak nem akar érkezni, Érdeklődésemre az otthon tar­tózkodó lakótársaktól naponta ilyen választ kapok: egy ember kapirgál, mászkál az egész ház­ban, nem is úgy néz ki, mintha csinálni akarnák ... ... Egy ízben, mikor idegei’gi már közel álltak ahhoz. hogy felmondják a szolgálatot, kihív­tam a csoportvezetőt. Azt ígér­te, másnap befejezik a munkát Szavának annyiban tett eleget, hogy a következő napon 14-en — nem tévedés: tizennégyen! — vonultak ki. de hogy végeztek volna, arról szó sem volt. Azóta tfcÚMnra jönnek..Most­mar nagvon kétségbe vagyok es. vej*u A fürdőszobák hasznát nafártanok, a bovlerokat — akár villany-, akár fatüzeléses volt —, kidobatták, fífteni nem le­het. a cserépkályhákat szétsze­dették. senki sem szerzett 'oe té­lire tüzelőt, új kályhákat sem vásároltunk, mert ki számított arra. hogy ennyi ideig eltart majd a szerelés ... ?” Zsemberi Géza, a költségvetési üzem műszaki ellenőre ezt mondja: — 1975. április közepére ké­szültek el a négy épület — Már­tírok u. 2., Kilián u. 2., Kossuth u. 4. és 6. — bekötésének kivi­telezési tervei. Az első kettőben — noha augusztus 15-re tűzték ki a határidőt — október 20-a óta ég a gáz. A Kossuth L. u. 4-re és 6-ra — 7+21 lakásra — október 15, illetve 31. volt az utolso — ki tudja hányadik — ígéret. Ügy tudóm, november 29- én mindkét helyen átadják a fűtőrendszert. Hogv mi lehetett a késés oka? Sok terven felüli, plusz munkát kellett a szövetke­zetnek elvégezni, de elsősorban a hozzáállással, a munkaintenzi­tással volt baj. Egyébként aho­vá csak tudtunk, adtunk köl­csön olajkályhákat, engedélyez­tük a lyukak kifúrását. Szerin­tem nincs fűtőalkalmatosság nél­küli otthon. Dr. B.-éknél valóságos csata­tér fogad: hosszú-hosszú hetek óta minden a fejetetején, a he­lyiségekben kosz. törmelék, ká­osz, ráadásul a keleti falak be­áznak. K. R. és H. E., két idős hölgy, fél hónapig hősugárzóval melegített, később engedélyt és egy olajkályhát kértek és kap­tak. Ez utóbbit csak tűzveszé­lyes helyre bírták beállítani. D. J.-ék két kis szobáját, konyhá­ját és fürdőszobáját a félreeső előszoba ki§ zománcos vaskály­hája képtelen bemelegíteni. Minden más megoldás kizárva. Sz. L. felesége és két gyermeke szeptember végén nem kérdez­te, hogy lehet-e, szabaddá tette a füstelvezető nyílást, berakott egv Mecalort az egyik sarokba. A fürdőszoba jégverem, a kony­ha fűthetetlen. fürdeni, mosni nem lehet. B. M.-né: „Tavasszal kihajított tam az olajkályhát, helyére be­tették a gáztűzhelyet. Azt mond­ták, lebontják az udvari kamrá­kat, hát túladtam a tüzelőola­jon is. Most a palackos gázzal próbálok hőt gerjeszteni, úgy, hogy meggyújtom a rezsót és a sütőt is és teljes lángon égetem. Dehát így is éppen, hogv meg nem fagyunk. Amikor érdeklőd­tem. azt felelték: majd meglesz, csináljuk. Én már senkinek sem hiszek. Németh János, az építőipari szövetkezet műszaki vezetője így látja: — Késő tavasszal keresett meg bennünket a költségvetési üzem: megbízást, majd tervrajzokat — melyek hiányosak voltak —, ho . zott. Vállaltuk, annak ellenére, hogv nem volt meg például a . í üEGA^-engedély 1 sémi Aztán, ké­rem, sorban jelentkezni kezdtek a százezer forintokkal mérhető többletmunkák. Felsorolnék né­hányat. A Kilián u. 2-ben a ve­zetékek fektetéséhez elvégeztük a, földmunkánkat, felfordítottuk az egész udvart, mire olyan döntés született, hogy csatorna- találkozások miatt a falon kívül kell bújtatni a csöveket. Ez két- három hetes időkiesést „eredmé­nyezett”. Később kiderült, hogy a kémények sem alkalmasak a gázfűtéshez, pótmegrendelésre tu­catnyi újat kellett építeni. Ezen­kívül például a MÉRUSZ belső szerelési terve nem készült el időre, válaszfalakat emeltünk, lakásbelsőket alakítottunk át, amelyek szintén nem voltak be­kalkulálva. tehát időt raboltak. A Kossuth u. 4-ben gázkazá­nok, hőcserélők, lemezradiáto­rok országos hiánya miatt rosto- koltunk sokáig. Néhány bérló esztétikai kifogásokat emelt az áltálunk előállított — mert mást beszerezni nem lehetett — cső- regiszterek (fűtőtestek) ellen: le kellett szedni valamennyit. Prob­lémákat okozott a DÉGÁZ-zal való nem éppen ideális kapcso­latunk is: egy hónappal ezelőtt kértük a rákötést, illetve a ké­szülékek beszabályozását, de csak e hó 19-én jöttek ki. A Kossuth u. 6-nál másfél mé­ter átmérőjű szennyvízcsatorna állta a csatlakozó vezeték útját, átfúrása szinte emberfeletti erő­feszítéseket követelt. Meg kell még említenem, hogy egy dől gozónk bevonult katonának, má­sik kettő betegállományba ke­rült, így munkaerőgondok is akadályozták a folyamatos ter­melést. A csúszások fő eredője azonban a rendkívül hanyag tervezés volt. Amit mégis és most már egészen bizonyosan ígérhetek: november 20-től min­den lakásban igénybe vehető a gázszolgáltatás. Benedik István és Dongász Krisztosz. a Bács megyei Terve­ző Vállalat gépészeti osztályve­zetői szűkszavúak: — A tervrajzokat a vállalt ha­táridőn belül — igaz kissé szo­rítva és sürgettetve. de vélemé. nyünk szerint kifogástalanul — megcsináltuk. A DÉGÁZ azon­nal el is fogadta azokat. Az idő­közben felmerült problémákról csak annyit: bennünket — egyet­len jelentéktelenebb esettől el­tekintve —. nem értesítettek. Ha bármilyen hibát jeleznek. mi azonnal kiszállunk, s segítünk az elhárításban. Művezetést nem igényeltek, ennek ellenére több­ször tartottunk a helyszínen mű­szaki eligazítást. * 1 2 3 4 Miért kellett hát két hónapot végigfagy oskodniuk-dideregni 28 családnak-? Hogy erre válaszol­hassunk, újabb kérdéseket kell megfogalmazni: 1. Olyan tervdokumentációt adott-e ki a tervező vállalat, me­lyek alapos környezettanulmány és helyismeret után, valamint a részfeladatok, illetve a földben húzódó vezetékek és kábelek pontos feltüntetésével írták elő a kivitelezést? 2. Volt DÉGAZ-engedély, vagy nem volt? 3. Az állítólag „felületesen" megszerkesztett rajzok láttán, a DÉGÁZ engedélyének feltétele­zett hiányában, s az elenged­hetetlenül fontos előkészületeket — munkaszervezést, anyagbe­szerzést — elmulasztva, hogyan mehetett bele az építőipari szö­vetkezet ilyen nehéz, lazaságot, késedelmet nem tűrő vállalko­zásba? 4. S utoljára: biztos, hogy eléggé lelkiismeretesen, mindvé­gig a lakók érdekeit szem előtt tartva szervezte-irányította ezt az egész műveletet a költségve­tési üzem ? Azt gondoljuk, a kérdésekben — valahol — megtalálható a vá­lasz ... Kutas! Ferenc Finn vendég megyénkben A tejipar szocialista brigádvezetőinek országos tanácskozása A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága vendé­geként hazánkban tartózkodik Matti Mansikka, a Finn Szociál­demokrata Párt titkára, aki teg­nap felesége társaságában Kecs­kemétre érkezett. A vendégeket fogadta Katanics Sándor, a me­gyei pártbizottság titkára.A déle­lőtt folyamán Matti Mansikka az MSZMP megyei oktatási igazga­tóságán előadást tartott a Finn Szociáldemokrata Párt helyzeté­ről és politikájáról. Délután finn vendégeink Kiskunhalasra láto­gattak. • Előző cikkünkben a kongresz- szusi-felszabadulási munkaver- seny megyei eredményeiről ad­tunk képet. Tudatosan azonban csupán a gyárak, üzemek helyt­állásának tárgyszerű, forintban, mázsában, kilowattban kifejezett bemutatására törekedve. A tárgyilagosabb, tehát igazabb helyzetkép kedvéért írnunk kell még az emberi vonatkozások, a módszerek hogyan-járói és a bizonyos zavaró körülményekről is. S arról, mikre kell a továb­biak során figyelni, hogy a kong­resszusi-felszabadulási munka­verseny folytatása minél tö­retlenebb legyen. Ezek ismereté­ben tudjuk még jobban értékelni, becsülni a versenyben élenjáró szocialista brigádok erőfeszíté­seit. Tehát. Jóllehet, a gazdasági ve­zetők nagy erőfeszítéseket tettek a munka folyamatosságának se­gítésére, nem egy helyen mégis anyag-, s alkatrészhiányok, koo­perációs nehézségek erősen töre­dezetté tették a termelés ritmu­sát. gátolták a szocialista kötele­zettségvállalások teljesítését, nö­velték a befejezetlen termékek ál­lományát. A kecskeméti Fémmunkás Vál­lalatnál például a félévi túlóra­felhasználás 33 százalékkal emel­kedett a múlt év megfelelő idő­szakához képest. De hogy a me­gye iparában általában milyen súlyú ez a probléma, mutatja a túlórák számának 10 százalékos növekedése 1974. I—III. negyed­évéhez viszonyítva. Az SZMT el­nökségének álláspontja ebben a kérdésben, hogy a szakszervezeti szervek lépjenek fel a vezetés hi­bájából adódó szervezett túlóráz­tatások ellen. • Nagy erő rejlik a munkások, s műszaki dolgozók összefogásá­ban — komplex brigádok formá­jában. Bár kezdeményezték a műszakiak fokozottabb bevoná­sát. a komplex brigádok száma változatlanul kevés. Olyan jelen­tős üzemeknél, mint a Kecske­méti Konzervgyár és a MEZŐ­GÉP Vállalat, egyetlen sincs, a BRG-nél pedig csak egy műkö­dik. E tényekből is nyilván adott a szakszervezetek ezzel kapcsola­tos szerepe. Tovább kell növelni a komplex brigádok számát, hogy a vállalásokban az eddiginél na­gyobb hangsúllyal szerepeljen a műszaki fejlesztés és az ezt se­gítő műszakiak újítómozgalmá­nak fellendítése, az üzem- és Csütörtökön az ÉDOSZ székhá­zában az iparág helyzetéről és a fejlesztés tennivalóiról tanácskoz­tak a tejipari vállalatok szocialis­ta brigádjainak vezetői. Dr. Sim- ka István, a Tejipari Tröszt ve­zérigazgatója beszámolójában el­mondotta, hogy öt év alatt 600- ról 2500-ra növelték azoknak a helységeknek a számát, ahol pasztőrözött tejet lehet vásárolni, javították a tejtermékek minősé­gét és az igényeknek megfelelően munkaszervezés javítása, vala­mint a gyártás- és gyártmányfej­lesztés. A verseny értékelése a vállala­tok többségénél rendszeres. Az értékelések során azonban to­vábbra is gyenge a termelési ta­nácskozások mozgékonysága. így a demokratizmus e téren eléggé formális. A munkaversenyben való helyt­állás anyagi elismerését a válla­latok zöme csak az év végi értéke­lések után tervezi, kevés az év­közi, a derekas munkát közvetle­nül követő elismerés. Követendő példának javasolja az SZMT el­nöksége a Bajai Finomposztó Vállalat eljárását. Itt az 1975. évi munkaverseny jutalmazására megszabott keretet lebontották a gyárrészlegekre, üzemekre. Az el­ső félévben az egyes részlegek részére meghatározott feladatok időarányos teljesítése alapján ér­tékeltek és jutalmaztak. • Van javítanivaló ebben a vo­natkozásban is a szakszervezetek tevékenységén.' Borsodi György vezetőtitkár és Pogány Károly elnökségi tag egyaránt behatóan foglalkozott hozzászólásában a verseny folya­matosságának biztosításával, a belső tartalékok további feltárá­sával és hasznosításával. Eoves üzemeknél tudniillik bizonyos „várakozási álláspont" tapasztal­ható még a szocialista munkaver­seny. a brigádvállalások jövő évi kidolgozásával kapcsolatban is. Holott, mint hangoztatták, a ver­seny „színhelye” a műhely, a munkapad. A várható közgazda- sági szabályozók, pláne a követ­kező ötéves terv részletes ismere­te nélkül is lehet, szükséges szer­vezni. mozgósítani a szocialista brigádokat vállalásaik kimunká­lására. A munka, a megrendelés már most megvan vállalataink­nál. Feladatot tehát tudnak adni, sőt kell is, hiszen december 31-ével nem áll be holmi „terme­lési szünet, várakozási idő”. A termeléssel kapcsolatos alapvető feladatok állandóak, van mire építeni a brigádfelajánláso­kat. • Megvan tehát a „tér”, ahol a szakszervezetek — a pártszerve­zetek segítségére támaszkodva, s mint eddig, jó összhangban a gaz­dasági vezetőkkel — mind ered­ményesében tudják végezni ter­melést segítő feladatukat. Tóth István növelték a választékot. Az elmúlt öt évben mintegy 30 új terméket hoztak forgalomba. Az elkövetke­ző öt évben az eddigieknél is több tejhez és tejtermékhez jut­nak a fogyasztók, azt tervezik, hogy az egy főre jutó tejfogyasz­tás 1980-ban eléri majd a 155 li­tert. (MTI) A RÁDIÓ MELLETT A népi játékok mestere Szerdán délután „az ifjúsági rádió órájában” ismét a Játék­mester kerestetik című izgalmas és tanulságos versenyműsort hallgathattuk a Petőfi-rádió hul­lámhosszán. A tartalmas vetél­kedősorozat adásában a harma­dik Bács-Kiskun megyei ver­senyző, Király Zoltán is sikerrel szerepelt. Kiss Tibor .szombathelyi és Gulyás Ferenc szolnoki játék­mesterek műsorával szemben, miként ezt a zsűri képviselője is megfogalmazta, a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-Zenei Álta­lános Iskola és Gimnázium ifjú­sági klubjában készült húszper­ces hangfelvétel elsősorban jobb szerkesztettségével és tartalmas mondanivalójával vívta ki a bí­ráló bizottság hetvenegy ponttal jutalmazott elismerését. A szereplők: az iskolai klub­tagok és a vendég Bársony Mi­hály bácsi, a népművészetek mestere „közös nyelvet” beszél­tek akkor, amikor a foglalkozás témájául a népi játékok, illetve a magyarság gazdag népi öröksé­gének felelevenítését választot­ták. A műsor erénye az volt, hogy a fiatalos — és közvetve a rá­dióhallgatók — nemcsak játszot­ták a virágneves, a fedős, és a többi játékot, hanem értékes is­meretekkel is gyarapodtak az együttlét alatt. A tekerő, vagy nyenyere hangszerének bemuta­tása, a busójárásról, vagy a spa­nyolozásról feltett ötletes kér­dések illetve válaszok korszerűen és tartalmasán közelítettek meg egy-egy népművészeti ágat, mű­fajt. A vetélkedősorozat negyedik adására már élénk közönségver­seny is kibontakozott, a zsűri pontjait ugyanis a rádióhallga­tók, Ifjúsági közösségek is kiegé­szíthetik szavazataikkal. Egy-egy versenyző, mint hallottuk, szin­te korteshadjáratot szervezett, megyéjében, környezetében. A játékmester kerestetik -sorozatá­nak népszerűsítése véleményünk szerint nem ártalmas, sőt igen hasznos dolog. De úgy hisszük, csak módjával lenne szükséges a jelölteket abban is versenyre késztetni, hogy ki mennyire „mestere” a szavazatok össze­gyűjtésének. Az esetlegesen gyengébb szereplések ily módon való korrigálása egy kissé ide­gen a játék eredeti célkitűzései­től. P. M. Jobban odafigyelni AZ ELNÖKI TANÁCS ELNÖKÉVEL SZOMÁLIÁBAN ÉS DÉL-JEMENBEN <6) A tenger és sivatag vonzásában Jr • Helikopterrel a sivatagban. Leszállás Szejunban. A lakosság 95 százaléka arab. Kevés hindu, európai él még itt. A férfiak vagy könnyű európai ruhában, vagy fehér ingben, és kockás skótszoknyára emlékezte­tő kis ruhadarabban járnak, ez a szoknyácska: a futa. A nők. ha nem európai öltözékben vannak, akkor tetőtől talpig beburkolják magukat egy fekete selyemkö­penybe. amelyből csak a szemük villan ki, vagy sokszor még az sem, mert arcukat is eltakarják fátyollal. Ez a fekete selyemgön­gyöleg: a sóder, vagy ahogy vidé­ken hallottuk a szeider, nemcsak a homoktól véd, de mindentől, hiszen viselőjét’teljesen személy­telenné. felismerhetetlenné teszi, még saját férje számára is. Fő táplálék a rizs és a hál, bir­kahús, sokféle zöldség és egy fur­csa lepény: a hobsz, amit szinte minden utcasarkon sütnek. Aden komor fekete sziklahe­gyek völgyeiben épült város, egy- egy sziklahasadék egy-egy kerü­let. A hegyek tetején erődök, eródmaradványok. a brit kolonia- lizmus emlékei. A kerületek kö­zött a két leghíresebb: a Kráter (összezsúfolt sűrű háztömb sorai között mindig öt-hat fokkal me­legebb van. mint a város más pontjain, innen a neve) és a ki­kötői negyed. A városnak a szí­ve, életét, lüktetését szabályozó része volt a kikötő, fele úton az Európából. Távol-Keletre vezető hajóúton. Itt. tankoltak üzem­.nyagot, rakodtak ki és be. javí­tottak hajót, s ez a forgalom meg­határozta a város életét, A Szuezi-csatoma használhatat­lanná válásával az egykor oly forgalmas kikötő szinte megbé­nult. Most kezd újra élénkülni, de a csatorna jelenlegi forgalma még csak 4 százaléka az egykori­nak. Még sok időnek kell eltel­nie, míg az adeni kikötő újra a nemzetközi viziforgalom egyik központja lesz. „Kereskedő nép voltunk, most majd földművelők leszünk, fej­lett. iparral” — mondja magyarul arab kísérőnk, egyike a hazánk­ban végzett jemeni diákoknak. Ennek jegyében vitték el vendég­látóink az Elnöki Tanács elnökét és kíséretét az Adentől öt ven ki­lométerre északra fekvő másik kormányzóságba, a régi I.ahedzsi Szultanátusba. Ez az ország egyik legfontosabb mezőgazdasági te­rülete, fő termékei a gyapot, a zöldség- és gyümölcsfélék. Itt. Al" HaUtában hozták létre 1970-ben az állam legfontosabb mezőgaz­dasági főiskoláját: agronómuso- kat és mezőgazdasági szakmun­kásakat képez. Ellátogattunk Mo- gahedbe, egy olyan állami gazda­ságba, amelyik 50 hektár terüle­ten 8 ezer méter csatorna felhasz­nálásával termel takarmányt, pa­radicsomot, hagymát paprikát, dinnyét, babot, burgonyát, gabo­naféléket, datolyát, citrusféléket. S amely rendszeresen képez szak­munkásokat más gazdaságok, szö- vezetek részére. A Mogahedbe vezető út a sivatagon át visz. Vagyis: nincs út. csak a kőbe, homokba vágott csapás, az autók nyomvonala, kétoldalt homok, néha egy-egy épület, jellegzetes település, a házaknak csak olda­la van, teteje nincs (nincs rá szükség, mert sohasem esik az eső!), egy-egy kupolás mecset, pálmafák, tevék. Éppen elkapunk egy pillanatot, frissen született, még nedves szürke Ids tevefióka, egy öreg fellah nyakában. A víz. Hatalmas, a legnagyobb probléma. Az élet feltétele itt is, de nincs folyó, nincs Nílus, csak a roppant kiterjedésű sivatagi fenn­síkok óriási törés vonulatai, homo­kos vádik vannak. Repülőgépről, helikopterről holdbéli táj. Kihalt, kietlen, kőkomor. Élet csak a vá- dikban. a szakadékokban, másutt sehol. Pedig valaha itt volt bol­dog Arábia. De hol? 600 kilomé­teres repülőút után a három nagy vádi egyikéből helikopterrel me­gyünk tovább a klasszikus ókor Arábiájának egyik legfontosabb városába. Szejunba. a Hadramaut- völgy volt fővárosába, a régi szultáni székhelyre, a legfantasz­tikusabb városba, ahol valaha jártunk. Következik: Homok felhőkar- . colók. Szalontay Mihály • Az adeni sziklák, a város és a nagy kikötő halászai.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom