Petőfi Népe, 1975. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-27 / 278. szám

1975. november 27. • PETŐFI NEPE • 3 Milyenek a gázkészülékek? A kecskeméti Hunyádi- és Széchenyivárosban az utóbbi másfél év során átadott modern felszerelésű társasházakban la­kókkal beszélgetve hallottuk a a pesszimistának tűnő megjegy­zést: drága mulatság a gázos összkomfort. A részletekből az­tán hamar kiderül: korántsem a számláról, hanem a készülé­kek költséges javításáról van szó. Mint megtudtuk, sajnos gyak­ran mondanak csütörtököt az új lakások földgázzal üzemelő tűzhelyei, bojleréi, konvektorai és falifűtőtestei. A hibák olykor a helytelen kezelésből adódnak — ajánlatos lenne, ha a rendel­tetésszerű használatukra vonat­kozó tudnivalókat minden érde­kelt lakó tökéletesen elsajátíta­ná! De ennél lényegesen több a konstrukciók gyengébb minősége, valamint a kevésbé szakszerű felszerelésük okozta műszaki zavar. Az utóbbiakat persze nem mindig ismerik be a szere­lők, s ilyenkor munkájuk vé­geztével — ha borravalóra sem­mi remény — csak fölényesen legyintenek a garancialevélre pillantva, mondván, nem a jót­állási kötelezettség alá tartozó hibát hoztak rendbe, így fizet­ni kell. Ha a dolgot vitatni próbálja a lakó, gyorsan sarkoníordul a mester, majd napok múlva már, kézbesíti is a posta a munka dí­járól, s a befizetés rövid határ­idejéről szóló DÉGÁZ-értesítést, -számlát. Ha netán még mindig kételkedik valaki a nemritkán százasokat jelentő összeg kifi­zetésének jogosságában, habozás nélkül kapja meg az illetékes végső válaszát, valahogy így: mi nem tárgyalunk önnel to­vább, egyszerűen kikapcsoljuk a gázt. És van-e család, amely e szankció beteljesedése előtt ne adná be a derekát? Nos, az előzőekből már sejthe­tő, valami nincs rendjén a sok ezer forint értékű — és a meg­hibásodása esetén könnyen rob­banásveszélyessé is válható — gáz­készülékek körül. Véleményünk szerint a műszaki állapotukra már a beszerzésükkor nagyobb gondot kellene fordítania az építőiparnak. Például a több év­vel korábban gyártott, s emiatt feltehetően hamar elromolható berendezéseket átvenni sem sza­badna. Aztán szükséges a körül­tekintő raktározásuk, beépíté­süknél, üzembe helyezésüknél pe­dig nélkülözhetetlen a megkü­lönböztetett figyelemmel, na­gyon precízen végzett munka. Ugyanezt lehet elvárni a javító szakemberektől is. Végül annyit: a Délmagyar- orsdági Gázgyártó és Szolgáltató Vállalat — mint a nevéből is kitűnik — nem hatósági felada­tot lát el, hanem lakossági szol­gáltatást végez, következéskép­pen csakis ennek jegyében vizs­gálhatja ki és orvosolhatja a hozzáfordulók panaszát! V. A. ♦ Majd a tanácson elintézik Bocsa határában, alig egy ug- rásnyira a műúttól takaros tanya húzódik meg a fák között. Kertje rendezett, udvara gazdáját. Szei- fert Istvánt és családját dicséri. A lakásban is kedvező kép fogad. A szobában a falakon régi meg­sárgult fényképek idézik fel az elmúlt idők emlékeit. Ezt hivatolt szolgálni a konyhában található mestergerenda is, amelyet a zöld olajfesték tesz egy kicsit maibbá. A ház gazdájával könnyen in­dul a beszélgetés, de lányának ki- ki kell segíteni apját, mert tor­kát egy súlyos betegség miatt há­rom évvel ezelőtt megoperálták. Így az 50-en alig túl levő ember csak suttogva beszél. Az életked­ve azonban ennek ellenére sem tört meg. Dolgozik, tagja a helvi Szőlöskert Szakszövetkezetnek. Istállójában tehén, az ólban ma­lacok Háztáji állatállománya akár mintául is szolgálhatna. ' — A szüleim is gazdálkodtak a tanyai környezet volt a nevelőis­kolám. Még alig múltam 15 éves, amikor mór teljes jogú családtag­ként kellett kivenni a részem a munkából. Később önállósítottam magam. 1942-ben megvettem ezt a tanyát, és itt a környéken bérel­tem földet. Sajátom ugyanis nem volt. A háború, a hadifogság után egy ideig még egyénileg gazdál­kodtam. aztán beléptem a szak- szövetkezetbe. Szeretem a paraszti életet és főképp az állatokat. Nem akarok megválni tőlük, de amióta megbetegedtem, egvre nehezebb a munka. Így most már csak egy te­hén. ló. malac, baromfi adja a háztáji jószágállományt. — A tehén mennyi tejet ad na­ponta? • Már megint kocsiba fognak. (Szilágyi Mihály felvétele.) — A takarmánytól függ. de az átlag 18—20 liter. A tejből túrót és tejfelt készítünk, amelyet a soltvadkerti piacon értékesít a fe­leségem. A baromfit meg a tojást a háztájitól is elviszik a vevők. — Ennyi jószágnak sok takar­mány kell? — Van egy kis lucernám, szé­nám. de a kukoricaszárat is fel­használom etetésre. így, a kedve­zőtlen időjárás ellenére is megvan a télire való takarmány. Most egy hónapja, hogy eladtuk a hízókat, az hozott egy kis pénzt, de még több kellene. A faluba szeretnék vásárolni egy házat, mert bár­mennyire is megszoktam a tanyai életet, azért, sok hátránya van. Nincs villany, és a bevásárlás is nehezebb. Ez sok gondot jelent. B. Z. Nyúlós, szürke köd üli meg a falut. Néptelen utcák, álmos csönd, néha végigcsörömpöl a főutcán egy traktor vagy egy pótkocsis vontató. A községi ta­nács ablakai sárgák, korán van még, de a nap hivatalosan is megkezdődött. A kliensekre sem kell várni sokáig. Elsőnek Szénási bácsi érkezik, madzaggal megkötött ócska posz­tókabátban, fülére húzott zsíros prémkucsmában. Régi ismerős, minden reggel ide vezet az első útja. Jön panaszt tenni. Most éppen azt kifogásolja, hogy el­romlott a villanyuk. Az ügyintéző kinyitja a pa- nnszfüzetet és a biztonság ked­véért megkérdezi: — Szóval a villannyal van probléma Szénási bácsi? — Azzal, meg velem is. — A szokásos — súgja felém a tisztviselő, de azért türel­mesen végighallgatja a panasz- áradatot. Az öreg eltartott, már szinte végiglakta a falut, de senkivel sem_tud kijönni. — Majd kimegyünk magukhoz — nyugtatja és szól is egy fia­tal munkatársnak, hogy vegye kézbe a kisöreg ügyét. Az ajtón már a következő ügyfél kopog­tat. — Panaszt akarok tenni — közli felindultan egy középkorú asszony, hatgyerekes család­anya. Neki egy tanácsi dolgozóval gyűlt meg a baja. Kint hagyták az erdő szélén a tüzelőjüket, s most reklamálja a pénzbüntetést. — Kinek volt útjában az az 5—6 mázsa fa? Gondoltuk, ad­dig maradhat ott, amíg nem jön arra a fűrészes és tessék, ezt sem nézték el!... — Sokallja a 280 forintos bün­tetést? — Sokallom bizony. Nem cse­kély összeg ez nálunk. Én nem is voltam otthon, amikor jött az ellenőr, a gyerekekkel fizettette meg a pénzt. Szabad ilyet ten­ni? — Nézze kedves Mészárosné. az ellenőr a mi rendelkezéseink alapján járt el. Talán hallott is róla, hogy ott fogunk építeni egy öltözőt, ezért tiltottuk meg, hogy azon a területen bármiféle anya­got tároljanak. Ha valaki bű­nös, mi vagyunk azok, meg fog­juk nézni, mit tehetünk, csak nyugodjon meg. Az asszony, most, hogy kiad­ta a mérgét, máris jobban érzi .magát. Azért még távozóban is mondja a magáét. Az ajtóban ke­rülik egymást a következő pa­naszossal. És ez így megy min­dennap reggeltől, majdnem es­tig. Aki még nem töltött el egy délelőttöt falusi tanácson, hiva­tali idő alatt, el sem tudja kép­zelni, milyen fontos szerepet játszik az emberek életében. Ott van a falu közepén, mindenki el­érheti ,és lepakolhatja az őt ért sérelmek apró, de számára sú- lyes terhét. Sokan nem is azért jönnek ide, hogy foglalkozzanak az ügyükkel, egyszerűen csak meg­hallgatást várnak. Mit tehet ilyenkor a tanács tisztségviselője? — Meghallgat. Ez a leglénye­gesebb. Vagy megpróbál tanácsot adni, ez nagyon kényes. Hiszen, aki ma felindulásában panaszt tesz a férjére, holnap biztosan kibékül vele és mi leszünk a rosszak, ha azt javasoltuk, hogy váljon el. Mindjárt elmesél egy jellemző esetet. Valamelyik nap azzal ál­lított be hozzájuk egy síró fia­talasszony, hogy a férje elhagy­ta, visszaköltözött a szüleihez, el­vitt magával mindent, még a malacot is, csak a három gyere­ket hagyta otthon. — Mindenből- kiforgatott — zokogott az asszonyka, — mihez kezdek most annyi gyerekkel? A tanács embere, maga is többgyermekes családapa, őszin­tén együttérzett a panaszossal, és felvilágosította, hogy a tör­vény őket is védi. A közös va­gyon fele az övék, de ügyükben csak a bíróság intézkedhet. Ad­dig is szólt a tsz-ben, hogy amíg az ügy bírósági elintézést nem nyer, ne adják ki a férj já­randóságát. A férjet úgy látszik és a dolog gondolkodóba ejtette, de hogy még világosabban lás­son, ő is a tanácshoz fordult. „Igaz-e, hogy a neki járó kuko­ricának is csak a felére tarthat igényt?” Miután rájött, hogy ez ellen nem tehet semmit, ő is kiöntötte a szívét, elmondta azért költözött el hazulról, mert azt beszélték a tsz-ben: mást szeret a felesége. Az ügy végül is nem került a bíróság elé. Pár nap múlva ra­gyogó arccal újságolta a fiatal- asszony hogy az ura hazajött és mindent visszahozott. A malacot is. Kis ügyek ezek? Messziről nézve. De a községi tanácsok olyanok, mint a közélet előretolt állásai. Itt hatástalanítják azo­kat az érzelmi, hangulati robba­nótölteteket, amelyek a minden­napi élet nyugalmát veszélyez­tethetik. Jó szóval, bölcs tanács­csal, megértéssel, türelemmel, ha a hatáskör megengedi hivatali beavatkozással. Időnként ezt sem árt észreven­ni... Vadas Zsuzsa A mezőgazdasági integráció eredményei A KGST mezőgazdasági állan­dó bizottsága a múlt héten csü­törtökön Rostockban kezdte meg ülését. Ebből az alkalomból Georgij Iljusko, az APN tudósí­tója nyilatkozatot kért Leonyid Hitruntól, a Szovjetunió mező- gazdasági miniszterhelyettesétől a KGST mezőgazdasági integrá­ciójának néhány kérdéséről. — Véleménye szerint milyen eredményeket értek el a KGST- tagországok a mezőgazdaság te­rületén? — Az elmúlt 25 év alatt a KGST-tagországok több mint kétszeresére növelték bruttó me­zőgazdasági termelésüket, és e téren növekedési ütemük a leg­gyorsabb volt a világon. Ezeket az eredményeket úgy érhettük el, hogy a szocialista gazdasági tervezés létrehozta azokat a fel­tételeket, amelyek lehetővé tet­ték a tagországok számára a belterjes mezőgazdaság hatalmas anyagi-műszaki bázisának meg­teremtését. Különösen gyümöl­csözően fejlődik a baráti orszá­gok együttműködése a komplex program elfogadása után. Az el­ső négy esztendő adatai arról tanúskodnak, hogy a komplex program célkitűzéseit sikeresen teljesítik. Megvalósítása során a KGST-tagországok nemzeti jöve­delme 29 százalékkal emelke­dett. — Mi a véleménye a mezőgaz­dasági szakemberek együttműkö­déséről a komplex program ke­retében? A komplex programnak meg­felelően a KGST-tagországok tö­kéletesítik az együttműködés for­máit és módszereit a vetőmag- termesztés területén. Ehhez kap­csolódik az értékes fajták és hibrid mezőgazdasági kultúrák termelése. Természetesen nem csak erre korlátozódik a mező- gazdasági integráció. A komplex program elfogadása után eltelt időszakban a KGST-tagországok számos sokoldalú megállapodást kötöttek a mezőgazdasági terme­lés szakosításáról, a termelési kooperációról, az állategészség­ügyről, s az e területen való kooperációról. Egyezményeket kötöttek a mezőgazdasági tudo­mány legfontosabb problémáival kapcsolatos együttműködésről. Létrehozták a mezőgazdasági in­formációk nemzetközi rendsze­rét. Gyümölcsözően fejlődnek a szocialista országok tudósainak kapcsolatai a gépesítés, a villa­mosítás, a talajjvítás és a kemi- zálás területén. — A Szovjetunió milyen elvek alapján működik együtt partne­reivel a mezőgazdaság terüle­tén? — Ezek az elvek mindenki ál­tal ismertek, s valamennyi KGST-ország számára egysége­sek. így együttműködésünk az egyenjogúság, a kölcsönös elő­nyök, és az önkéntes részvétel elvén alapul. Emellett figyelem­be véve KGST-partnereink nagy nyersanyagszükségletét, a Szov­jetunió biztosítja számukra hosz- szúlejáratú sezrződések alapján a fontos nyersanyagfajtak szál­lítását. — Véleménye szerint melyek a mezőgazdaság fejlődésének legfontosabb sajátosságai? — Mezőgazdaságunk modern fejlődési szakaszának fő sajátos­sága az, hogy a KGST-tagorszá­gok áttérnek a mezőgazdasági termelés intenzív és nagyüzemi módszereinek alkalmazására, a munka komplex gépesítésére, így például együttesen kidolgo­zott tervek alapján a KGST-tag- országokban hatalmas nagyüze­mi állattenyésztő egységeket hoz­nak létre. Hasonló együttműkö­dés megfelel a sokoldalú integ­rációs intézkedések tervének, amelyet a KGST XXIV. ülésén fogadtak el Budapesten. A do­kumentum az integráció legfon­tosabb stratégiai feladatai között említi a szocialista országok el­látását élelmiszerrel és más me­zőgazdasági termékekkel a la­kosság szükségleteinek megfe­lelően. (APN) Megkezdődött a gépkocsi- . nyeremény- betétkönyv sorsolása A Budapesten váltott betét­könyvek húzásával szerdán, az Utasellátó Vállalat Arany János utcai kultúrtermében, megkezdő­dött a gépkocsi-nyereménybetét- könyvek idei negyedik, két na­pos sorsolása. A húzáson a jú­lius 31-ig váltott és az október 30-án még érvényben volt betét­könyvek vesznek részt. Az első napon 297 nyere­ményautó jutott, a szerencsés fő­városi -betétkönyv-tulajdonosok­nak. A húzás ma folytatódik, amikoris a vidéken váltott betét­könyvek között 414 személygép­kocsit sorsolnak ki. A kétnapos sorsolás összesített eredményét holnap teszik közzé. (MTI) Losonczi Pál útjának második állomása a Jemeni Népi Demok­ratikus Köztársaság területe ma már 9 10-ed részben terméketlen sivatag, vízhiányban szenvedő te- rület, olyan, ahol sokszor tíz-ti­zenöt évig nem esett eső, s ahol termőföldet varázsolni a legna­gyobb erőfeszítéssel lehet csak. Ugyanakkor fővárosa. Aden, az egykori brit koronagyarmat, a Vö. rös-tenger és az Arab-tenger ta­lálkozásánál évszázadokon át a brit világbirodalom stratégiai sarkpontja volt. Az égbolt világoskék körpalást, a horizont fehér páracsík, a ten­ger sok-kékű ragyogás. Közben komor, fekete konár kőhegyek, s vakító fény mindenütt. Október 31-e. délelőtt tíz óra. Negyvenfo­’ • erődvárosból és a szultánok, sejkek, imámok. kalifák — hu­szonhét volt belőlük — országocs. káiból egységes népi köztársasá­got teremtettek. Nem volt könnyű harc, fegyveres felkelések után — 1967. november 30-án — sikerült kivívni függetlenségüket. Beásták magukat a város fölötti hegyekbe, lerobbantották az odavezető hidat, és a 2500 éves ciszternából nyer­tek vizet, amig volt benne. A fel­kelés tárgyi emlékeit, a mai ve­zetők egykori fegyvereit küldöttsé­günk is megtekintette a Katonai Múzeumban. S ma az erődrend­szer betonkörgyűrűs-ágyúállásait feltöltötték földdel, virágok virul­nak bennük. A paloták: iskolák, kollégiumok, vagy egvéb ú j közös­(5-) Mesés Arábiában Vannak az emberiség történeté­nek olyan ősforrásai, melyek min­den népnél egyformán megtalál­hatók. Nos. a mezopotámiai, egyiptomi, főniciai, görög, római kultúrákban egyformán utalást ta­lálunk a gazdag, varázsosan kin­cses-boldog Arábiára, az arany, a miriha, a tömjén és a dús keleti kincsek hazájára. vagy mint olyanra, mely termeli ezeket, vagy olyanra, amelyen az ősi karaván­unk keresztül vezetnek. Ez a mesésen gazdag ős-Arábia eltűnt a sivatagban, nem maradt belőle, csak napfényben izzó kő. futóho­mok. s az egykori gazdagság cm. léke. kos hőségben ereszkedik le az El­nöki Tanács elnökének különgépe az adeni repülőtérre, hogy Szalem Ali Rubia elnök meghívására megkezdje.hivatalos baráti látoga­tását a Jemeni Népi Demokrati­kus Köztársaságban. Ez a fiatal, alig nyolc éve független arab or­szág Ázsia e térségének leghala­dóbb országa. A régi angol kikö­ségi szolgálatot ellátó szervezetek székházai. A hazánknál háromszor na­gyobb országnak 1 millió 600 ezer lakosa a fejlődésnek olyan útját választotta, amely a nemzeti de­mokratikus forradalom feladatai­nak megoldása után elvezethet a szocializmusig. Ezért ez az ország természetes szövetségeseinek te­kinti a szocialista országokat. Együtt küzd velük a világpolitika frontján az imperializmus és a vi­lágreakció erői ellen. A térség reakciós országai — Szaúd-Ará- bia. az Ománi Szultanátus —, nem is nézik jó szemmel az ország cél­jait. fejlődését. Ezért gyakorta éri agresszió szomszédai részéről. Dhofar hegyeiben az Ománi Fel­szabaditási Népi Front hazafias erői az ománi nemzeti független­ségért küzdenek, és a Jemeni Né­pi Demokratikus Köztársaság tá­mogatja az ománi nép harcát a külföldi beavatkozás, az idegen csapatok jelenetének megszünte­téséért. A Zöld-hegyekben — így hív­ják Dhofar'egy részét — már lét­re is-jöttek az új forradalmi de­mokratikus szervek, amelyek a dél-jemeni forradalmat tekintik példaképüknek. Főleg iráni zsol­dosok, de angol és amerikai re­pülők is harcolnak itt a hazafiak ellen, az ománi szultán seregé­ben. Ha szeretnék is az ománi reakciósok a határ menti légi ka­lózkodást. valamiféle módon ki­terjeszteni, visszatartja őket a Je­meni Népi Demokratikus Köztár­saság politikai szilárdsága és ka­tonai ereje, a haladó arab orszá­gok és a szocialista országok kö­zös támogatása. Ezért, bár az ag­resszió fenyeget, nem ez az ország belső életének meghatározója. Nem hadrakelt országba látogat­tunk. A jemeniek miközben ébe­ren figyelnek a határaikon meg­megújuló imperialista kísérletek­re, elsősorban az ország építését, gazdasági erőjének növelését, a társadalom átalakításának meg­gyorsítását tartják szem előtt. Következik: A tenger és a siva­tag vonzásában. Szalontay Mihály • Jemen, A múlt: mecset, temető, sziklak. • Jemen. A jelen: ívfénylámpák, szökőkút, a távoli szocialista országból érkező vendégeket üdvözlő tömeg. Tanya a fák között

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom