Petőfi Népe, 1975. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-25 / 276. szám

1975. november 25. • PETŐFI NÉPE © 5 A közoktatás fejlesztése társadalmi érdek Óvodai törekvések • Vita a tantervekről Az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat megjelenése óta sok szó esik oktatásügyünk helyzetéről és távlati fejlesztésé­ről. Legutóbb Polinszky Károly aktatási miniszter sajtókonfe­rencián adott tájékoztatást a korszerűsítési törekvésekről. A közelmútban ezt a fontos témát tűzte napirendre a Bács-Kis­kun megyei pártbizottság is. Közoktatásunk talpköve to­vábbra is az általános iskola. Az alsótagozatos oktatás megalapo­zásához hivatott segítséget nyúj­tani a hároméves óvodai nevelés, amelynek mind jobban növekszik az oktatáspolitikai jelentősége. A gyermek személyiségének kibon­takoztatásához sokféleképpen já­rulnak hozzá az ábrázolás és ké­zimunka mellett a környezetis­mereti, irodalmi, matematikai, ének-zenei és a testnevelési fog­lalkozások — az iskolára való át­fogó előkészítés jegyében. Meg­különböztetett figyelem kíséri a 3—6 évesek anyanyelvi nevelé­sét, hiszen minden, ami a gyer­mek gondozásával, családi és közösségi életével, érzelmi és gon­dolati kifejezésével, játékával kapcsolatos, az nyelvi közvetítés­sel, a beszéd alkalmazásával tör­ténik. Az iskolaelőkészítő szerep ki- teljesedését azonban hátráltatja, hogy az óvodai helyek száma — ae nagy anyagi erőfeszítések el­lenére — ma még kevesebb a szükségesnél. Az oktatás korszerűsítésén, az új tantervek kidolgozásán három éve dolgoznak az Oktatási Mi­nisztérium és a Magyar Tudomá­nyos Akadémia által létrehozott szakbizottságok. Például az anya­nyelvi oktatási munkabizottság ajánlásokat, javaslatokat, tézise­ket és irányelveket fogalmazott meg az általános iskolai, a gim­náziumi, valamint a szakközép­iskolai új nyelvi tantervek elő­készítéséhez. Természetesen ezek a dokumentumok még távolról sem tekinthetők véglegesnek, hiszen nyilvános bírálatuk, szé­les körű megvitatásuk' ezekben a napokban kezdődik. A vélemé­nyek, a hozzászólások, a kritikák összegezése és figyelembevétele után következik a végső formá­ba öntés. Az anyanyelvi neveléssel és ok­tatással foglalkozó tantervek mindegyik iskolatípusban a nyel­vi kommunikáció oldaláról kö­zelítik meg a tanítandó anyagot, nem pedig a grammatikai kate­góriák élettől távoli, erőltetett helyzeteiből. A beszédfejlesztés, i a beszédművelés körültekintően végigvezetett részegysége a tan­terveknek, amely azt igazolja, hogy az oktatás alkalmazkodni kíván a társadalmi igényekhez, azaz a közéleti tevékenység fej­lődésével együttjáró szóbeliség terjedéséhez, annak kulturáltab­bá tételéhez. Szembetűnő újdon­ság például az alsótagozatos tan­tervben a szójegyzékmelléklet, amely helyesírási szempontból foglalja össze az aktív alapszó­készletet. Feltűnő hiányosság vi­szont, hogy nincs utalás az anyá- nyelv és az idegen nyelv oktatá­sának kapcsolatára. A kisebb-nagyobb hibák szóvá tétele, a negatívumok feltárása a vitákban részt vevő szakemberek, gyakorló pedagógusok feladata. S egész társadalmunk érdeke, hogy a következő években fokozatosan bevezetésre kerülő új tantervek — amelyek a lehetőséghez mér­ten á tudományos-technikai for­radalom vívmányaival is lépést tartanak —, az ezredforduló tá­ján is korszerűek legyenek, és feleljenek meg az általános isko­lák, a gimnáziumok, valamint a szakközépiskolák akkori tanulói­nak. A tantervek bírálata közügy, hiszen felelősek vagyunk közok­tatásunk megnyugtató jövőjéért. Dr. Losoncz Mihályné • Hódit a szak- tantermi oktatás. A madaras! f általános iskolában a nép­művészeti tárgyakkal, a megismert formákkal díszített falak között tartják a rajzórákat. • Az új létesítmények között vették birtokba a kecskeméti gyerekek a hunyadi- \ arosi óvodát. Oktatás - mindenkinek A forradalom előtt g mongol népességnek mindössze 0,7 száza­léka voit iskolázott. Ma minden negyedik ember tanul az ország­ban. ötszázharminchárom óvodá­ban 36 000 gyermeket nevelnek, az 555 általános iskolának csaknem háromszázezer tanulója van, kö­zépiskolákban 12 400-an. főiskolá­kon. egyetemeken 11 800-an gya­rapítják tudásukat. Az első — nem egyházi, állami — általános iskolát az 1921. évi Népi Forradalom győzelme évé­ben indították meg, 40 gyermek­kel. Ma minden városban és te­lepülésen működnek 7. illetve 10 osztályos iskolák, a távolabb lakó gyermekeket internátusokban he­lyezik el. Csupán az utóbbi négy évben 5100-zal nőtt az internátu- si, kollégiumi helyek száma. 1975- ben, az ötödik ötéves terv utolsó esztendejében 13 új iskolát és 30 új kollégiumos tanintézményt épí­tettek. A gyermekek iskolánkívüli nevelésére, szórakoztatására az út­törőházakban. a gyermek-sportis­kolákban, a kultúrházakban mű­ködő gyermekművészeti csopor­tokban nyílik nagy lehetőség. Évről évre nőnek a közoktatás­ra fordított összegek. 1974-ben már 267,7 millió tugrikot biztosí­tott az állami költségvetés közok­tatási célokra. Az iskolákban — a korosztá­lyoknak megfelelő — politechni­kai oktatás is folyik. Nagy súlyt helyeznek a természettudományi tárgyak oktatására. Élénk az is­kolai sportélet. Fontos népgazdasági feladat a tanítók, a tanárok képzése. Kiala­kították a pedagógusképző intéz­mények országos hálózatát. Ezek metodikai irányítására pedagógiai kutatóintézetet létesítettek. A mongol pedagógusképzéshez je­lentős segítséget ad a Szovjetunió. (B U D APRESS—MONC AME) Találós kérdések gyűjtői Szinte egyedülálló gyűjteményt őriz a szeverdlovszki Vaszanov- család. Ljudmilla Vaszanova nagyany­ja. aki hosszú éveken át a tajgá- ban lakott, igen sok történet, mese és találós kérdés tudója. Ismert uráli mesemondó hírében állt es 5az uráli dalok es mondák című könyv szerzője. Ljudmilla Vaszanova mint gyer­mekorvos dolgozott az uráli gép­gyárban és sokat fordult meg óvodákban, iskolákban. Megfi­gyelte. hogv a gyermekek nagyon kedvelik a találós kérdéseket. így született meg Vaszanovában a gondolat, hogy összegyűjti a ta­lálós kérdéseket és maga is kibő­víti őket. Férjét. Konsztantyint, aki matematikus, szintén bevonta a munkába. A házaspár 40 év alatt 22 ezer orosz, ukrán és más szovjet nép körében élő találós kérdést gyűjtött össze. Két gyűjte­ményt készítettek sajtó alá. az egyik az állatvilág, a másik a nö­vényvilág témakörét öleli fel. A találós kérdések jelentős ismereti anyagot is tartalmaznak. (APN — KSl NYELVŐR Beszélni nehéz! Ezzel a címmel jelent meg a Magvető kiadásában Fechy Blan­ka könyve, amely a magyar nyelvművelő irodalom egyik je­lentős alkotása. Jelentős, mert olyan kérdésekkel foglalkozik, amelyekkel eddig keveset törőd­tek. Az élőbeszéd titkainak fel­tárásáról van szó. a hangsúly, szórend, hanglejtés nyelvtanaink szerint a mondatépítés testetlen eszközei. Testetlenek, mert saját hangtestük nincsen, és a mon­dat felépítésének, a beszédnek mégis fontos eszközei. Kérdéseik meglehetősen kidolgozatlanok a szakirodalomban, a nyelvtörté­net sem foglalkozhat velük éppen testetlenségük miatt, legfeljebb azokkal a jelenségekkel, ame­lyek a szórendet is megváltoz­tatják. Péchy Blankát kiváló színész­nőnek ismerjük, de emlékezetes­sé tette nevét a Kazinczy-díj alapításával is. Ez a díj éppen a beszédkultúrát szolgálhatja ered. ményesen. Az újságolvasók is felfigyelhettek cikkeire, amelyek pár év óta a Magyar Nemzet­ben jelentek meg „Tollcsatát az élő szóért’’ jeligével. Ezek a cikkek készülő, most megjelent könyvének egyes fejezetei vol­tak. Én magam is nagy öröm­mel vettem tudomásul, hogy van valaki, akinek szívügye az élő­beszéd kérdése. Különösen a hangsúlyozásra, hanglejtésre vo­natkozó megjegyzéseit tartom nagyon értékesnek. Könyvének jeligéje Szabó T. Attila neves kolozsvári nyelvész- professzortól vett idézet: „Csak a magunk beszédével és írásá­val való elégedetlenségből szü- lethetik meg az a lázas, munkás igyekezet, amelffel az anyanyelv szellemének megismerésére és megőrzésére eljuthatunk.” Valóban elégedetlenség és lá­zas igyekezet vezette Péchy Blan­kát egész pályáján, hiszen a szí­nésznek eszköze a beszélt nyelv. De ezt a beszélt nyelvet olyan szintre kell emelnie, hogy irány­mutató legyen a nyelvet beszédő tömegek számára is. (Bárczi Géza is a csüggedetlcn lendüle­tei és a makacs kitartást tartot­ta a nyelvművelő legfontosabb tulajdonságainak.) Könyve mindvégig szenvedé­lyes hangú, saját szavaival élve csökönyös buzgósággai írt vallo­más. Lázasan érdekelte minden, ami az írott és beszélt nyelvre vonatkozott. Színészi hivatása késztette a beszéd titkainak ki- fürkészésére. Ez a makacs kitar­tás kísérte végig egész életpályá­ján. Elvei mellett kitartott még akkor is, amikor agyrémnek és megvalósíthatalanoknak tartot­ták őket. Ennek a lazas belső fe­szültségnek hű tükre a könyv stí­lusa is: nyersen őszinte kijelen­tései, szokatlan és egyéni szó- használatai, az élő beszéd köz­vetlenségét, szinte a kiejtett szó melegét magukon hordozo mon­datai. így összegezi munkálkodását: „Hat évtized óta munkaeszkö­zöm a beszéd. Hat évtized óta ismerkedem a szinészszakma e kézzel nem tapintható, szemmel nem látható eszközével. Máig sem sikerült kiismernem rejté­lyes szerszámunk fondorlatos, sé­rülékeny, makrancos szerkezetét, de talán nem hivalkodás, ha megkockáztatom azt a kétségkí­vül merész állítást: néhány tit­kát kifürkésztem mégis. Sajnál­nám sírba vinni őket.” Könyvét e szavakkal fejezi be; „Beval­lom, könyvem egyik célja, hogy vitát is kavarjon. Minden bizony­nyal adtam okot ellenvetésre." Másutt ezt írja: „Kiejtésünk «előmenetelére» támasszunk most tollcsatát.” Péchy Blanka könyvét érdek­lődéssel olvashatja mindenki, akit az élőbeszéd helyessége és magyarsága érdekel. Olvasói megtudhatják, hogy nyelvünk milyen sok árnyalat érzékelteté­sére alkalmas, 'ha élünk a benne rejlő kifejezési lehetőségekkel. De azt is őszintén meg kell mon­danunk, hogy a szerző sokszor elragadtatja magát, így hibák is vannak a könyvben. Hián3Tol- juk azt is, hogy nem volt a könyvnek nyelvész lektora, aki a nyelvi tévedésekre felhívta vol­na Péchy Blanka figyelmét. A hibák nélkül nagyobb súlya lett volna mondanivalójának. * Így élhetünk az általa javasolt „tolícsatával'’. Talán ez is hozzá járul a könyv értékes megállapí­tásainak kiválogatásához. Kiss István KRISZTA ÉS A KÖNYVEK • Naponta megjelenik guruló fiókkönyvtárával Christel Vortanz, a berlini elektromos készülékek gyára üzemi könyvtárosa. A berlini üzem 2800 dolgozója állandó olvasója a könyvállománynak (7.) — Igaz. De ami engem illet, én igenis tovább fogok járni hoz­zá. Eddig se azért csináltam, mert a többiek is .. . Meg aztán hozzám sokkal jobban is ragasz­kodik. mint a többiekhez. Én nem hagyom abba. — Rendoen van... — Amit a múltkor mondtál, apu... hogy látszik rajtam, ki­fáraszt ez a gyakorlat, az egy óra vagy másfél óra. amit nála töltök... ez nem jelent semmit. Sőt, ha le fogom szoktatni ma­gam erről a hülyeségről, erről a fáradékonyságról, így Gézával kapcsolatban . .. Nem hiszed. — Miért ne hinném? Képes vagy te nehezebb jellemgyakorla­tokra is. Ellenkezőleg, meggyőző­désem, hogy ha senki más... Nna jóestét, most meg a bátyád rezgeti a falakat. — Jó jel. Végzett az egyik ké­szülékkel. Ha mór a hangot pró­bálja, minden oké. Mire haza­érek, talán végez a másikkal is. Kipaszíroztam belőle estére egy fagylaltozást. Ha a Skodát ide­adod, átszaladunk Budára, jó levegőre. A Sport teraszon ... Te­lefonon. Most jut eszembe, amíg a piacon voltál, keresett egy női hang. Tessék, beszélj vele. És ne vágj képeket. Aki így vonzza n csajokat, köteles vállalni a hódítások következményeit is. — Tanúsíts több tiszteletet apád iránt... Halló? ... Igen, én va­gyok. Egy pillanat... Szervusz, Bogár, siess haza. És üdvözlöm Gézát. o Okosabb, ha farmert húzok az izgalmas combjaimra. Nem aka­rok félni vagy iszonyodni Gézá­tól. Nem is félés ez, nem lehet félni egy fiútól, akit a tolószékbe szegezett a gyerekparalízis. Csak olyan borzasztóan iszonyú, hogy ül velem szemben egy klassz ti­zennyolc éves srác, akinek olyan széles a válla, amilyenre az eve­zéstől deltásodott. de a két lábát el kell takarnia kockás pléddel, mert azok egészen élettelenek. Jó fej. olyan az arca, mint egy menő filmsztáré, csak sokkal so­ványabb, mint a mi színészeink képei. Néz rám, azzal a csillogó fekete szemével, és én a múlt héten úgy égtem magam előtt a szegyentől, mintha szándékosan csináltam volna, hogy miniszok­nyában legyek. Azelőtt is voltam nála miniszoknyában, de soha egyedül, és olyankor, ha többen vagyunk, más az atmoszféra. De a múlt pénteken csak egyedül voltam nála, és ültem vele szemben miniszoknyában, és a szeme mindig a combjaimon járt. aztán elkapta a szemét, de az is kínos volt, és fél másodperc múl­va megint a combjaimat ette a szemével. Tíz az egyhez merem fogadni, hogy inkább a nyelvét tépetné ki. mint engem olyan helyzetbe hozzon, hogy meg kell­jen hallgatnom ... Nem, erre nem lenne képes soha. én nem is a nyomorékság miatt. Ilyen volt már tizenkét évesen is. Az a le­vél ... Igen. tizenkét évesek vol­tunk. hatodikosok. Kedves Kati! Jó, mi, a suli. én is azt mondom. Különben szép lány vagy. Szerelmes va­gyok beléd. A legjobb barátom a kis Iharosba szerelmes, az iker közül a kisebb, tudod. Egy ideig én is abba voltam. Emlékszel az ötödik osztályra, amikor abba jártunk? Es csi­náltunk képeslaptartót. Lehe­tett behozni képes levelezőlapo­kat. Én sokat hoztam be. Én adtam neked egy képeslapot, olyan sárga volt, mint az arany. Vésd a fejedbe, hogy most hétfőn egy kék pontot a bal arcomon látni fogsz, ölellek. John Postán küldte el a levelet, fel­adónak azt írta, hogy John Ste­wart, Downing street 10. szám, mert akkor láthatta a tévében, hogy az ügyeletes brit miniszter­elnök mindig a Downing street 10-ben lakik, és a háza előtt le­het tüntetni aktuális okokból ki­folyólag. Nem szédültem el a le­véltől, pedig a legelső szerelmi megnyilvánulás volt irántam, és még szex-mentes, de akkor én már egy ideje és szintén szex­mentesen, Tamásba voltam sze­relmes. aki akkor már ugyanúgy tizenhét éves volt. mint a bá­tyám. Viszont nem is vihogtam idétlenül a levélen. Egyszerűen nem karmoltam a témát, annyi fáradságot se vettem, hogy eltép­jem vagy eldobjam Géza levelét, az anyu meg is találta ez iskola­köpenyem zsebében és el is tet­te a velem foglalkozó gyűjtemé­nyébe, és csak akkor került elő. amikor az anyu. halála után meg­néztem, mi van a faragott doboz­ban ott a szekrény alján. Azon a hétfőn, amelyiket az eszembe kellett vésnem. Géza bal arcán ott volt a kék pont, színes ceruzával festette, de ne­kem az is közömbös volt. hogy melyik srácról fog kiderülni, hogy ő a John Stewart, és az is hidegen hagyott, hogy a lányok viszobt ©wind fel voltak dobva, ugyanis már valamennyien része­sültek a tájékoztatásban az ügy­ről, mert Géza legjobb barátja, a degenerált Bubu, jobbra balra közölte a levél tartalmát és a kék pont titkát.... Hátrakössem a hajam? Ha hátrakötöm nyúzottabbnak lát­szik az arcom, és tiszta haszon, ha nem aratok esztétikai sikere­ket Gézánál. Nem kellett edzésre járnom ahhoz, hogy totál közömbös le­gyek Géza iránt, mert a kis hü­lye lelkem csordultig tele volt vallásos rajongással, és ennek az egyistenhívő vallásnak Tamás volt a bálványa a maga tizen­hét éves elérhetetlenségével. Imre és a haverjai ritkán, de anná^ negatívabban jellemezték Tamást, ha éppen eszükbe jutott szót vesztegetni a Pubira. Az ő szö­vegeikből elkagylózott megjegy­zések útján pontosan tudtam, hogv Tamás világvárosi forgalmat bonyolít le nőügyekben, de ezek az értesülések nem hatottak rám bálványdöntögető módon, ellen­kezőlég. folyamatosan fokozták bennem a kisebbrendűségem ér­zését, és így további fényévekkel nőtt a kozmikus távolság Tamás elérhetetlen személyisége és az én saját, szex-mentes szívem között. Ügy szenvedtem, mint egy jól fejlett oroszlán, akinek csak ma­jomstátusz jut az állatkertben és ezért sárgarépával, meg más nö­vényi takarmányokkal etetik. Hi­szen minden héten legalább egy­szer láttam Tamást, és mindig pénteken, amikor az apu és az anyu kártyázni ment az Adorján! villába, és szülői szeretetből en­gem is magukkal vittek. Adorján Tamás ... Mintha előre megter­vezte volna a nem is nagyon tá­voli jövőt. Eltűrte, hogy untas­sam, és azzal se ábrándított ki magából, hogy egyszer is lekeze­lően bánt volna velem, ellenke­zőleg, úgy viselkedett velem, aki tizenegy meg tizenkét éves vol­tam és csupakéznek és csupa- lábnak éreztem magam, mintha már komolyan vehető nagylány lettem volna és csinos lettem vol­na meg arányos is, ami nem vol­tam. Nem idegesítette a létezé­sem, mint Imrét és a haverjait, nem volt fölényes. Olyan udva­riasan érdeklődött minden alka­lommal az én sulihoz ragadt sor­som iránt, mintha frankón fog­lalkoztatta volna az én értelmet­len jelenlétem ebben a világban, és néha megsimogatta a hajamat. — Hogy belőled micsoda szén nő lesz, Katinka! El is akadt a lélegzetem, ami­kor ^lőseör mondta, és akkor éj­jel sokáig nem tudtam aludni. A boldogság kék madarai röpköd­tek a kinőtt hálóingem alatt és ki kellett surrannom a íürdőszobá-; ba, hogy a tükörben csodálgas- sam a hajamat, amit ő megérin­tett. Ezzel a hátrakötött sörény- 1 nyel meg a nyúzott képemmel ' nem ugratom kétszázra Gézában j a vérnyomást. És a magnókazet- ■> tát itthon ne felejtsem ... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom