Petőfi Népe, 1975. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-23 / 275. szám

MÜVELÖ DES . - ■■ - - JsW s IRODALOM •MŰVÉSZET »IRODALOM • MŰVÉSZ El Rajzos humor magas fokon Máris nagy közönségsikere van a kecskeméti ka­rikatúra-kiállításnak. A budapesti Érnst Múzeum­ban rendezett országos tárlat anyagából válogatott munkákkal találkozhatnak a művelődési központ emeleti csarnokában a látogatók. A tablókon olvas­ható nevek a humoros rajz legjobb magyar átíve­lőinek szinte teljes névsorát adják. A szatirikus sajtóból és kiadványokból, napilapokból jól ismert karikaturisták — Szűr-Szabó József, Balázs-Piri Balázs, Kassovitz Félix, Mészáros András, Schwott Lajos, Vasvári Anna, Hegedűs István, Kaján Tibor és mások — rajzai fogadják a közönséget. Sajdik Ferenc pedig tárgykarikatúrákat, humoros kis szob­rocskákat is bemutat, melyek közül néhány — pél­dául a Csúzli című kiadvány mottójaként szereplő, s itt a karikaturista emlékműve címet viselő figura nem ismeretlen előttünk. A karikatúra nálunk főleg újságműfaj, s az ese­tek többségében szöveghez kötődik, gyakran illuszt­rációként szolgál. Ez jórészt behatárolja lehetősé­geit és hatásfokát is. Csak egy ilyen kiállítás tudja érzékeltetni, hogy a rajzok jelentős része önálló alkotásként is megállja a helyét, s mondanivalója így domborodik ki igazán. A színek, a nagyobb méretek, a rajztechnika érvényesülése révén lát­juk. hogy a képzőművészet grafikai ágának eléggé meg nem becsült műfajáról van szó. Észrevehetők a különböző egyéni stílusok markánsabb jegyei is. YA GARAI GÁBOR: A fürdő ősszel Sápadt fürón dérmarta barna lombok. A fürdőből rég elszálltak a nimfák. Ázott falak, kopasz fák közt bolyongok: torz ábráik a tél jöttét tanítják. Mi volt itt nyáron! Forogtak a testek tajtékos zöld vizekben, szédületben: karok és lábak izzón kevereqtek. Most egy fakó kis mozdulat se rebben. Meghűlt a szél is. krákog az avarban. Tócsa lett a viz, borzong. nem világít. Csak az emlék sugárzik változatlan fénnyel a tavaszi föltámadásig. A karikaturista, mint művész, sokoldalú ember. Rendelkeznie kell magasfokú rajztudással és kife­jező erővel, poentírozó készséggel, az átlagember­től elütő látásmóddal, s nemcsak humorérzékkel, de fejlett társadalmi — morális és szociális — ér­zékkel is. A karikaturista a maga műfajában egy­szerre publicista, riporter, hírszerkesztő és infor­mációközlő, tehát újságíró és tévékommentátor egyszemélyben. Eszköze a vizualitás, a láttatás, a térbeliség, a gondolat rajzi megfogalmazása és fel­mutatása. Ki vonhatja kétségbe, hogy ez igazi alkotómunka! A mostani kiállítás művészei a h.umor hatóerejét választották műfajuk alapvető anyagául. Ami ter­mészetesen nem azonos a harsány viccelődéssel. Legtöbbször csak mosolyt fakaszt, meghökkent és elgondolkoztat. A karikatúra az értelemre kíván hatni, de hatni fog érzelmeinkre és ezáltal köz­érzetünkre is. Lehet, hogy úgy érezzük, mintha tükröt tartottak volna elénk, ami nem mindig kel­lemes érzés. Az lenne a jó, ha azonosulni tudnánk a rajzokkal, nem a létező személyeket, hanem a mondanivalót keresnénk mögöttük a helyzet és a szereplők fölé emelkedve. A tárlatnézes akkor éri el célját, ha beleéljük magunkat a karikaturista szerepébe, az ő szemével igyekszünk látni a vilá­got. hogy jobban megérthessük és megismerhessük azt. / Ennél többre nem vállalkozhat egyetlen képző­művészeti tárlat sem, s a mostani karikatúra-ki­állításnak sem lehet más a célja. S ha igaz a mon­dás. hogy a nevetés, a mosoly a legkitűnőbb ideg­nyugtató és gyógyító erő, akkor most élni kell vele. Itt nem áll fönn a gyógyszer túladagolásának a ve­szélye. A nagyobb dózis is teljesen ártalmatlan. T. P • Várnai György: Dzsungel. 0 Sajdik Ferenc: A karika- turista emlékműve. TASNÁDI VARGA ÉVA: Képeslap Feszül a kötél, indul a komp Nagymarosra, föl-le cikázó fecskéknek kéklik a tolla. Zöld Duna tükrén hajszál most fekete árnyad. — Csukott szemhéjam mögött' én táncolni látlak. Lovak zihálnak, kocsisor dudál előliem. — Miért is voltam akkor én gyáva, erőtlen? Szélben repülve érünk a sötétlő partra. — Kinek volt akkor igazabb. rontóbb haiagja? Kikötő. Rózsák. Mézsárga sörök. Családok. Egy kőre ülve egyedül nézek és várok. Főleg az utóbbi években meg­jelent, történeti tárgyú és vitá­kat kiváltó műveiről számoltunk be lapunk olvasóinak. Keveset tudunk viszont magáról a szerző­ről, Nemeskürty Istvánról. Élet­rajzáról például alig-alig vala­mit ... — Olyan különös és kemény körülmények között nevelkedtem, melyet meggyőző emberi hittel rövid beszélgetésben nehéz el­mondani. Egy szigorú intézetben, fegyelemben éltünk, ahol a „ma­gán-olvasást” tiltották, ezért hát könyveimet lapokra téptem. Ha csak egy percem akadt, elolvas­tam mondjuk húsz sort... A filmre valószínűleg azért figyel­tem fel, mert egyszer, amikor nagyon beteg voltam, kezembe került Kispéter Miklós „A győ­zelmes film” című kötete. En­nek hatására megrendeltem a Cinema című olasz film-folyóira­tot, Amikor hosszú esztendők múltán újból elővettem a régi lapokat, meglepődve láttam, hogy Antonioni, Lattuada, Fellini és Aristarco neve is szerepel szer­zőinek sorában,, vagyis jó néhány (ma már köztudottan baloldali) neorealista. Ezért hát számomra a film és a művészet, baloldali- sága kezdettől fogva egyet jelen­tett . .. — Életrajzának további adatai már többé-kevésbé ismertek: böl­csészkar, olasz—magyar szakos tanári diploma, tanítás, lektori munka a Magvető Könyvkiadó­nál, 1959 óta a filmgyár... Mi­képpen lett a szorgalmas filoló­gusból iró, a dokumentum-esszé művelője? — A történelemmel más a kap­csolatom. Régóta gyűjtöm hazánk történelmének „furcsaságait”. Ügy szólván kamasz fejjel meg- éreztem, milyen gyalázatosán be­csapjuk magunkat. Ma pontosab­ban fogalmaznék: rájöttem, hogy rengeteg nemzeti betegségnek, deformációnak az oka a naciona­lizmus. Ezért kérdezem újra és újra a történelmi időket. Hábo­rús és történelmi vétkességeink­ről írtam tehát realista önvizs­gálatot, s nem mindenáron fel­mentő ítéleteket, könyörgő védő­beszédeket. Mert az is meggyőző desem: nem kell hamut hinteni a fejünkre. Rá kell viszont végre döbbennünk arra: volt, van és lesz döntési felelősségünk! — Ez a nézete lett volna az írásait ért támadások céltáblája? Egyes vélemények szerint viszont a Nemeskürty-könyvek (..trilógi­ájára" gondolok természetesen) a szükséges deheroizálásnál is több­re: egyfajta „elidegenített” törté­nelemszemléletre biztattak . .. Jo­gos-e ez a feltételezés? — Kerülővel, de egyenesen vá­laszolok . .. Most már lassan két esztendeje az 1848—49-es szabad­ságharcról írandó könyvemre ké­szülök. Az érdekel: mi okból mi­lyen hatásra kötelezték el magu­kat a császári és királyi hadsereg tisztikarának oly gyakran né­met, szlovák vagy román tagjai a magyar szabadságharc mellett. Valójában egyre határozottabban tudom: a világforradalomért har. coltak! Vagyis a nemzeti mellett már akkor ott volt az igen erő­teljes nemzetközi indíték! A mi szabadságharcunk épp az ilyen, a szűk hazán túlmutató mozzana­tai miatt került oly rangos helyre az európai és egyetemes történe­lemben is. — Az én türelmetlen „dehero- izáló” indulatom, „hazaárulá­som” mögött tehát az arányérzék, a helyes önértékelés vágya mun­kál. Hiszem, hogy a nemzeti szin­tű görögtűz is eltakart egv értel­mes, nemcsak önmagát ismerő, békét szerető humanista közössé­get. Épp csak ennek a képét „át­festette” az álnemzeti, áltörténel­mi tudat, amely a millenniumban alakult ki. Egy olyan nemesi ré­teg jóvoltából, melynek gondol­kodása a Habsburg-liberális szemléletnél is reakciósabb volt. — Azt hja trilógiája előszavá­ban, hogy nem történész, szán­déka csupán „o történelemről ír­ni". Azt jelentené ez, hogy nem törekszik a kevéssé vagy egyál­talán nejjáu tudotím'fefíedazáaére. lényegi 3Í^muéí%niödö9rtS^VrfSlt- pán hiteles rögzítésre, szépírói népszerűsítésre ? — Ha • olvasóm nem esik át lelki katarzison, semmit sem ér a munkám. Népszerűsíteni szép do­log, de én csak úgy döbbenthetek mindannyiunk személyes felelős, ségére. ha az eseményeket újon­nan feltárt összefüggéseiben áb­rázolom. Tudatos tehát doppingo­lási szándékom: elcsndálkozásra és továbbkérdezésre szeretnék biztatni. Ki, rhikor. mit és főként: miért tett? — kérdezze meg csak mindenki újra és újra. Nem hi­szek a leegyszerűsített értelmű történelmi szükségszerűségben. Minden cselekvésnek oka van. Az ember dialektikus lény. s nem azonos tegnapi önmagával. Épp ezért egyáltalán nem tiszte- , lem azokat, akik hivalkodnak ve- le: meg sosem inogtak, mióta* vannak, változatlanok. Mindenki ,<i változik, s ha helyesen dönt: a jó irányba. Csöppet sem lennék büszke, ha ma is olyan lennék, mint mondjuk harminc esztendő- t je ... . >d — A személyiség történelemfor­máló szerepét szeretné tehát tárgyszerűbben bizonyítani „tör ( ténelmi forgatókönyveiben?” — Teljes történelmi hitelesség­re törekszem. Figuráim sohasem mondanak mást, mint amit való ban mondtak: ‘ mégis meg kell adni alakjuknak a szükséges lé- 1 lektani hitelt. Sokkal kiseob készlettel dolgozhatom, mint a ’ regényíró, mert kötve vagyok egy nagyon szűk ténykészlethez. (Ta-*1 Ián épp ezért nem tudják hova tenni a műfajt egyes kritikusok.) — Ebben a feladatban valóban j nagyon sokat segít a film isme­rete, technikája. Talán olyasmit jelez e módszer: eijün az idő, , amikor a művész verset ír, szín­darabot, s ugyanígy filmet is ké-,t szít (ő maga!) — aszerint, hogy | közlendőjének melyik forma felel meg legjoban. ál — Pedagógusszenvedéllyel ír, s | most is így szólt hivatása és szép l kedvtelése tárgyáról (vagy inkább alanyairól). Hadd kérdezzem meg hát: miért hiszik olyan sokan., hogy az utókor számára csak szá­raz csűrés csavarás, unalmas t.v-^ merethalmaz a történelem? Rosz- szak-talán a tankönyvek? Vagy a történelemtanításunk fogyatékos? — ól — Voltam annyi ideig tanár,n hogy erről talán érdemes stóla- * nőm. Lényegében elkerülve a tankönyvkérdést. El tudom ugyanis képzelni, hogy a tan­könyv száraz, magyarán tény- \ szerű, higgadt támaszték, forrás-' és adattár legyen. A tanár vi­szont ne legyen száraz! Vallom, a tanár „minősége” etikai kérdés,d hisz sosem a tankönyvre, min-'í dig a tanárra emlékezünk. A diák ezért — a személyes kap­csolat hőfokától — érezze kény-*- szeritve magát, hogy a hallottak­nak utánanézzen. A magam (ol­vasmányosnak ítélt) könyvét, stí-.. lusát ajánlanám ezek szerint az iskoláknak? Szó sincs róla' Nenr bánnám persze, ha a- pedagógu­sok haszonnal forgatnák. Ha í például azt éreznék, hogy a köny- j vek szerzője személyes knpcsu-J latba került a történelemmel.Jg Mert meggyőződésem: tudást to-^ vábbadni csak igazunk szén vedé- lyével lehet. Fölöslegesek a cifra, túlfűtött mondatok, de minden tanítás esél.vtelen. ha nem nyújt ? élményt. Az. én pedagógiai szán­dékom, indulatom is ez: a tudás csak akkor hasznos es értelmes ismeret, ha cselekvésre sarkalló érzelmünk hitelesíti. Nádor Tamás HORVATH IMRE gyermekverse: Keceli szomszéd ,4 szomszédom kádár mester, hordót javít este. reggel, Din-don. din-don kalapál, rossz hordóból jót csinál Abroncsot húz, dongát hajlít, kezére üt: szisszen, jajdit. Fiát szid ja: vigyázz már, reád dőlhet az a kád. Megy a munka sebtiben, ha elfárad, egy kishordón megpihen. 0 Z. Borza Vera grafikája. Mun­káiból nemrég nyílt kiállítás Orgoványon. Megy a hajó A gépész ke1, ze fejével szét- lörölte szája fölött a baju­szát. aztán odasz.olt csen­desen a fűtőnek: — Vigyázz, a tűzre! Nem volt ebbeh semmi külö­nös. napjában többször is kiment a kazánházból néhány percre, s a hajó éppúgy úszott a vízen, a ka­pitány fönn alit a parancsnoki hídon, a kormányosok a fülké­jükben, nem volt semmi hiba. Most azonban nem a konyhába nézett be a gépész, ahol mindig volt egy falat hús. ha megéhe­zett. s egy korty konyak, ha meg­kívánta. Most nem maradt lenn a hajófenéken, felment a nap­sütötte fedélzetre, mint a nász- utasok vagy az unatkozó angolok a luxushajókon. Most a korlátra támaszkodott, mintha nem is gé­pész lett volna, akinek a helye lenn van a mélyben, s csak néz- te a tengert, a hegyeket, amint szürke sziklákkal és apró, karsz.ti erdőkkel a partot szegélyezték, míg a sirályok oly élesen röppen tok fel. s oly váratlanul csaptak le azután, mint egy halk sikoly. A kapitány letette távcsövét, es a korlát felé fordult. „Mit akar ez a gépész..’" — kérdezte magáoan. Még nem kiáltott le neki. csak nézte döbbenten, mint aki valami rettenetes dologtól fél. Mintha azt várta volna, hogy a hullámok közé vesse magát a gépész, mint aki egyszerre meg­unta az. életét. A gépész azonban csak állt mozdulatlanul és szem­mel láthatóan ,elrévedve. csak állt a kék ingében, melynek sza­kadt volt az egyik ujja. állt kor­mos arccal, ahogy oldalról szem­mel tartotta a kapitány, s gyér hajába szelíden kapott bele az. enyhe szél. Az. este együtt pókereztek, sem­mi baja sem volt. Megitta a szo­kásos adag rumot, aztán elment aludni. Talán odahaza nincs va­lami rendben nála! Van egy lá­nya. s a lányának egy udvarlója. akiről a gépész, hallani sem akart. Ezen búsulna most? Emiatt lett neki egyszerre szúk a gépház? Mert alapjában véve jó kedélyű fickó volt. nem csinált semmiből különös gondot magának, har­minc éve élt a tengeren, úgy­hogy csak a téli hónapokban ke­rült haza egy kis időre. Esténként pókerezett, nappal a gépházban állt. mert éjszakára a fiatalabb gépész, váltotta fel. harminc év alatt nem volt vele semmi baj. Az. éles napsütésoen most vala­hogy egészen furcsán festett ab­ban a kék gépészingben a kor­látnál állva. A kapitány csodál­kozva vette észre, hogy a tarkója kopasz. Csodálatos! Naponta együtt vannak, s ő ezt nem lát­ta eddig. És milyen görnyedt és öreges, ahogy megereszkedett iz­mokkal áll! Ó. ez. korántsem az. a hangos és magabiztos ember, akinek eddig ismerte, hosszú esz. tendök óla tartó közös szolgála­tuk alatt. — Te -- fordult a fiatal segéd­tiszthez —. állj csak a helyemre, lemegyek kicsit a fedélzetre. — S a fiú fütyürészve nézett utána, hogy mi ütött az. öregbe, a kapi­tányba. mit akar a fedélzeten? Talán a matrózok munkáját megy ellenőrizni ilyen szokat ián idő­ben. Lábujjhegyen osont a kapi­tány. mint a tolvaj. Lélegzete el­szorult, homlokán verejték gvön­is szótlanul állt, elengedte a kar­ját és árra gondolt, hogy mégis odahaza történhetett valami, amiért ennyire búsulásnak adta a fejét a gépész. A lányával, a feleségével. . . Vagy talán rosz- szullét fogta el hirtelen? Szédült volna odalenn a zakatoló gépek között, s ezért jött a fedélzetre? — Érdekes — szólalt meg ak­kor a gépész, .és megfordult s furcsán mosolygott —. az olajfák • Slotz . Mihály — • •’ - . . -Y . rajza. _____ ' • ' "*c4w g yőzött. Csak akkor nyugodott meg egy kicsit, amikor észrevét­lenül a gépész háta mögé ért. — Mit nézél, pajlás. ezen az unalmas vízen? — szólalt meg csendesen, s szelíden megfogta a karját. — Én látni se szeretem! A gépész nem fordult hátra, és; nem felelt mindjárt. A kapitány már elvirágzottak, a pineák pe­dig egészen megszürkültek ebben a nyárban! A kapitány nem felelt. Mit is mondhatott volna erre, hiszen nemcsak a tengertől, a tájtól is megcsömörlött, ha a partok kö­zelében jártak. Igen, gondolta az. tán, forró nyár volt az idén. s a nagy meleget a fák sem bírják,, nemcsak az ember! — De a sirályok azért fáradha­tatlanok — tűnődött tovább egy- ügvűen a gépész, mint akinek újdonság a tenger. Vagy csak úgy, mint aki nagyon régen lát­ta. — Könyörtelenül csapnak le a kis halakra! Ök nem változtak! Ilyenek voltak akkor is. amikor hajóra kerültem! Harminc éve lesz az idén! Nem baj! -- nevetett kényszeredetten a kapitány és a hangja rekedt vodt. — De azért elnyerem tőled estére az üveg bort. nyugodt lehetsz! 4 § Azzal el is indult, lassú lép­tekkel, látszólag egykedvűen, fel a parancsnoki hídra. Attól félt. hogy a gépész visszafordul, só“ nem bírta volna elviselni most a tekintetét. De az csak állt egy ideig még, nézte a szép, ragadozó mudara- .kat, a fehéren izzó sziklákat, az ezüstös fákat, s aztán mosolygó­sán és csendesen Visszaballagott a hajófenékre. Odafenn pedig kö­zömbösen nyújtotta át a látcsövet a fiatal segédtiszt a kapitánynak. De az előbb a zsebkendőjét húz­ta elő. megtörölte a szemét, s csak akkor nézett messze-messze a végtelen vízen. Herceg János Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom