Petőfi Népe, 1975. november (30. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-23 / 275. szám

1975. november 23. • PETŐFI NÉPE • 3 Jó ízek birodalma Ha olykor betérek ebédelni a kecskeméti UNIVER Szövetkezet Szőlőskert éttermébe, mindig eszembe jut- miért nincs több a városban és a megyében az ilyen, vagy ehhez hasonló vendéglátó üzemekből? Vonzó a környezet, s hozzá hasonlóan kulturáltak és fegyelmezettek a vendégek. A halk léptű felszolgálók gyorsan veszik fel a rendelést, s ugyan­ilyen a kiszolgálás üteme is, persze a rendelt fogások mine- műségétől függően. — Esetenként sem szokott itt zenekar játszani? — kérdem He gedűs József üzletvezetőtől, (akit az étlap csak „Jóskának" titu­lál, s a vendégek legtöbbje is csak így emleget...). — Nem — mondja, mintegv bocsánatkérő félmosollyal. — Ez a jó! — vágom rá meg­győződéssel. Valaha ugyanis vurlitzer hasogatta itt a dob­hártyát, de szerencsésen túlad­tak rajta. Nem feltétlenül hiány­zik a muzsika ott, ahol az embe­rek étkeznek! így nyugodtan koncentrálhat a kedves vendég a fehérasztal nyújtotta gyönyö­rökre, szivvel-lélekkel átadhatja magát az ízes fogások élvezésé­nek. Mert — és erre tanúbizonyság az étlap — akad ízletes fogyasz- tanivaló bőven. A laktató menu két most nem említve, hamar jában négyféle levest, hat elő­ételt. két — pontyból készült — halételt, tizenegy frissensültet és tizenöt — azonnal kapható — készételt kínálnak az „éhezők nek”. De nem is annyira a választékon van itt a hangsúly, s nem is a mennyiségen, amire aztán igazán nem lehet panasz, hanem főként a minőségen. Ez. avatja ezt a nem éppen közponli fekvésű, sokak áltál talán nem is ismert kis éttermet Kecske mét legszínvonalasabbjainak egyikévé. — Mi lehet a titka annak, hogy az étlapot böngészve a vendég szinte alig tud dönteni jó és még jobb között? — Ezt már S. Szabó Györgyné konyha­vezetőtől kérdezzük. *— A legfőbb törekvés, szinte éttermünk mottója, jelmondata az, hogy: a vendégnek jól kell éreznie magát. Ezt a célt szolgál­ják a fogyasztóink ízlésének megfelelően, ennek figyelembe­vételével kialakított „ételkompo- zíciók” is. Megsúghatom, hegy ezek . jórészt az üzletvezető fan­táziája teremtette meg. s másutt nem is kaphatók, vagy ha igen. tőlünk lesték el. Ugyanakkor mindezt elfogadható áron kínál­juk. Megtudjuk, hogy négyféle elei nyitásitól a zárásig állandóan kapható, köztük olyan saját kü­lönlegességek, mint a zúzapör­költ makarónival vagy a gom­bás kacsamáj. Ezzel egyúttal ar­ra a kimondatlan kérdésre is vá­laszt kaptunk: melyek a leg­népszerűbb, a legkapósabb fo­gasok ? — Mióta dolgozik? — Hal éve ezen a munkahe­lyen. korábban pedig nyolc éven át a vendéglátó vállalat állo­mányában. Tehát csaknem más­• Antit S. Szabó Györgyné ép­pen tálba adagol: tyúkhúsleves finommelélttel. 4P­• Hegedűs József üzletvezető az ízletes ebéd után a vendég italáról is gondoskodik. (Szilágyi Mihály felvételeit lel évtizede dolgozom a szak­mában. Itteni munkája egyidős az ét­terem létrejöttével. És e hat >év alatt a panaszkönyv egyetlen bí­ráló megjegyzést sem tartalma­zott, csak csupa elismerő véle­ményt ! Még valamit, ami örvendetes lény: az üdítő italok forgalma 40 százalékkal emelkedett az al­koholtartalmúnk rovására. En­nek ellenére „hozzák" a tervet, mégpedig úgy, hogy a négy és fél milliót már november első napjára teljesítettek. Az üzletvezető egyszemélyben a MÉSZÖV vendéglátó iskolájá­nak is oktatója. Irodája talán elismerő oklevelek, a megyei és az országos versenyeken elért jó eredmények dokumentumai. — Szerelni kell a szakmát, nemkülönben a vendégeket — mondja a- búcsúzáskor. Ügy érez­zük, ebben a megfogalmazásban a legfőbb vendéglátó aranyigaz­ság és a Szőlőskert népszerűsé­gének a nyitja egyaránt benne van. .1. T. MIRŐL ÍRNAK MEGYEI LAPTÁRSAINK? Szocialista szerződés a munkásművelődésért A párt Központi Bizottságá­nak 1974. március 19—20-i ülé­sén hozott határozata többi kö­zött leszögezi: társadalmunk ér­deke és sürgető feladata a mun­kásművelődés következetes fej­lesztése. Ennek megvalósítása je­gyében kötött most szocialista szerződést az Egri Dohánygyár és az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola. A részletekről Heves megye napilapja, a NÉPÚJSÁG számol be. Közlése szerint a kapcsolat az oktatási intézmény pártszerveze­tének kezdeményezésére jött lét­re. A szerződés programtervet is tartalmaz, melynek értelmében a főiskolai tanárok előadások, tan­folyamok tartásával segítik az üzemi vezetőképzést, rendszere­sen kerül sor a tanárjelöltek és a munkásfiatalok klubtalálkozói­ra, valamint segítik egymást a társadalmi akcióikban. A párt- szervezetek a közös rendezvé­nyeikre meghívják a pártonkí- vülieket is. Üj technológiával — termelékenyebben Ismeretes, hogy a mennyiségi­leg és minőségileg egyaránt ma­gas színvonalú termelés alapve­tően fontos tényezői: a nagy ha­tásfokú technika, a korszerű technológiai eljárások alkalmazá­sa, valamint a jó munkaszerve­zés. Ezek jegyében dolgozik rég­óta az országos munkaruha-szük­ségletet szinte teljesen kielégítő Szegedi Ruhagyár, melynek pél­dás gazdasági eredményeiről a DÉL-MAGYARORSZÁG tájékoz­tat. Mint a napilapból megtudjuk, évente körülbelül 800 ezer két­részes munkásöltöny kerül ki a gyárból. Dolgozói a negyedik öt­éves tervidőszakban az eredeti 60 percről fokozatosan csökken­tették 38 percre az egy ruha el­készítésére fordított munkaidőt. A nemzetközileg is jelentős siket- titka : a szegediek bevezették a konfekcióipar valamennyi haté­kony munkaszervezési és techno­lógiai módszerét, amit a sajátjuk­kal is kiegészítettek. Egyetemi könyvtára lesz Sopronnak A KISALFÖLD tudósít arról, hogy megkezdődött Sopronban az Erdészeti és Faipari Egyetem könyvtárának az építése. A 15 millió forintos beruházás mun­kálatait 1977 elején fejezi be a Győr megyei Állami Építőipari Vállalat. Háromszintes lesz az épület, melyben helyet kapnak az európai viszonylatban is fi­gyelemre méltó hazai, illetve kül­földi erdészeti és faipari szakki­adványok mintegy 300 ezer da­rabot számláló kötetei, valamint az olvasótermek, az úgynevezett kutatófülkék és a történeti anya­gok bemutatására szolgáló helyi­ségek. összeállítoita: Velkei Árpád Száz éve született Landler Jenő 1875. november 23-án született a magyar munkásmozgalom egyik legjelentősebb alakja, Landler Jenő, az „öreg". ■ Eredeti fog­lalkozása ügyvéd volt. Mint a századfordulat haladó szemléletű radikális értelmiségének legjava, ő is megtalálta az utat a társa­dalmi progresszió aktuális kérdé­seihez, sőt tovább is. Ezt bizo­nyítja, hogy 1904-ben elvállalta a vasutasok áprilisi sztrájkja miatt perbe fogott vezetőség, az úgyne­vezett 13-as bizottság egyik tag­jának védelmét a törvényszéki tárgyaláson. A per folyamán vég­leg felismerte hovatartozását. Et­től fogva hosszú időn keresztül a vasutas- és villamosvasúti dol­gozók mozgalmának egyik veze­tője, újságjuk szerkesztője lett. Nagy része volt abban, hogy ez a jelentős állami alkalmazotti ré­teg minden tilalom és buktató ellenére végül csatlakozott a szo­ciáldemokrata mozgalomhoz. 1906-ban már elnöke a fővárosi villamosvasutasok sztrájkbizott­ságának. Ahogy a Magyar vas­utas című lap írta: „dr. Landler önzetlenül, fáradságot és áldoza­tot nem kímélve vezette a vil­lamosvasutasok sztrájkját. Szinte emberfölötti munka volt az, amit a sztrájk hat napja alatt, de az­előtt is végzett. Hat napon át nem volt egy percnyi pihenője. Ott volt szüntelenül a sztrájko­lok között, és az ezernyi munka és gond mind őrá nehezedett. A hat nap alatt nem feküdt ágy­ban, csak úgy aludt, ültében, ahol éppen elnyomta az álom ...” A világháborúig terjedő idő­szakban szervez, véd, előadásokat tart, energiáját és tehetségét a munkásmozgalom szolgálatába ál­lítja. A szociáldemokrata párt baloldali vezetői között egyre na­gyobb lesz a szerepe. Ahogy kö­zeledett a háború, úgy erősödött harcos antimilitarizmusa, amely az imperialista világégés idő­szakában sem lankadt. Elsők kö­zött és melegen üdvözölte az orosz forradalmat. Az 1918-as általános politikai tömegsztrájknak is egyik szerve­zője volt. A Parlament előtti gyújtó hangú beszédéért le is tartóztatták, bár hamarosan kénytelenek voltak szabadon bo­csátani. Aktív szerepet játszott az őszirózsás forradalomban, amelynek győzelme után az egy­séges, osztályharcos vasutasszö­vetség vezetőjévé választották. A Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács tagja, a diktatúra következetes védelmezője. Ugyan nem volt katona, s különösebben katonás alkat sem 130 kilójával (Lukács György: „Landler csak úgy tu­dott felülni a lóra, hogy odaál­lították a lovat, hoztak egy asz­talt, hoztak egy széket, Landler először ráállt a székre, aztán az asztalra, és onnan ült fel a ló­ra ... ”), bátorsága, határozottsá­ga révén hamar népszerű lett a Vörös Hadseregben, még a régi tisztikar is respektálta. Stromfeld Aurél lemondása után így nem volt meglepő, hogy őt nevezték ki a forradalmi proletársereg fő- parancsnokává. A Tanácsköztársaság leverése után Bécsbe emigrált és a többi vezetőijei, volt népbiztosokkal szinte azonnal hozzálátott a párt újjászervezéséhez, az ellenforra­dalmi rendszer konszolidációjá­nak megakadályozásához. A hú­szas évek elején a KMP-n belü­li frakcióharcok idején a hazai mozgalmat előnyben részesítők vezetőjeként harcolt meggyőző­déséért, tapasztalatainak a gya­korlatba történő átültetéséért. Alpári Gyulával közösen ké­szítette elő a legális forradal­mi munkáspártnak, az MSZMP- nek megalakulását, és a későbbi­ek folyamán is szervezte itthoni tevékenységét. A nagy lebukások idején (az ún. Rákosi-per) kivet­te részét a védelem koordinálásá­ban. Egy egész kommunista nem­zedék számára Bécsben lett „Az öreg", miközben tanított, publi­kált, nevelt, innak ellenére, hogy súlyos szervi szívbaja egyre in­kább kínozta, aláásta egészségét. 1927 végén a KMP Központi Bi­zottsága a súlyosan beteg Landler Jenőt az orvosok tanácsára Cannes-ba küldte, a francia Ri­viérára, azonban már ez sem se­gíthetett. 1928. február 25-én meghalt. Hampait a Kreml falá­ba helyezték örök nyugalomra. A KMP Központi Bizottságá­nak gyászjelentése joggal álla­pította meg: „Nemcsak a ma­gyarországi munkásságnak, a KMP-nek felbecsülhetetlen vesz­tesége ez a halál, hanem az egész nemzetközi kommunista mozga­lomnak, amelynek Landler Jenő mindjárt a Kommunista interna- cionálé alakítása után elöljáró harcosa lett. Ilyen harcosokat, ilyen vezéreket, mint amilyen Landler volt, csak a proletárfor­radalmak hőskora termelt ki. Ál­dozatot nem ismert a harcban, a harc neki gyönyörűség volt. A ■vezető munka, amelyet a prole­tariátus élén fejtett ki, a munkás- osztálynak, az elnyomott és fel- szabadulásra törő harcos töme­geknek alázatos és tisztelettel teljes szolgálata volt..." (KS) Befejeződött Kecskeméten az országos számítástechnikai tanácskozás Kecskeméten a Tudomány és Technika Házában szomba­ton befejeződött az egy hétig tartó országos számítástechni­kai tanácskozás. A zárónapon is 14 előadás hangzott el, amelyek elsősorban a hazai számítástechnikai oktatás, kuta­tás, fejlesztés, számítógépgyártás helyzetével foglalkoztak. Az ezzel kapcsolatos szakmai nap levezető elnöke Szabó Béla, a kecskeméti Gépipari Auto­matizálási és Műszaki Főiskola főigazgató-helyettese volt, aki megnyitó beszédében hangsúlyoz­ta, hogy felsőoktatásunk egyik legújabb, széles körben beveze­tett ismeretanyaga a számítás- technika. A párt és a kormány 1970-ben hozott hátát ozátöt e ko­runkat jellemző, s meghatározó fontossággal bíró tudomány ok­tatására, valamint a szakember- képzésre. A kecskeméti Gépipari Auto­matizálási és Műszaki Főiskolán folyó számítástechnikai oktatás színvonalára egyébként jellemző, hogy az országos tanácskozáson tegnap sorra került előadások közül hatot a főiskola tanárai tartottak, s az egyik éppen a GAMF számítóközpontjának te­vékenységéről és távlati lehető­ségeiről szólott. A másik záró rendezvény az Országos Számítógéptechnikái Vállalat NOTO—OSZV napja volt. A NOTO tulajdonképpen KGST-n belül működő számítás- technikai szervezet, amelynek magyarországi tagja az OSZV. Feladata a szocialista országok egységes számítógéprendszere (ESZR) programjának megvaló­sítása. A kecskeméti számítástechnikai rendezvénysorozat véget ért, a szakemberek azonban ezután ösz- szegezik majd a gazdag program tapasztalatait. N. O. % AZ KLNÖK1 TANÁCS ELNÖKÉVEI. SZOMÁLIÁBAN ÉS DÉI,-JKMENBKN a ) Villa Szomália • A Szomáli Demokratikus Köztársaság elnöke Sziad Barre vezérőrnagy üdvözli a repülőtéren I.osonezi Pál elvtársat. • Dagathnr — „A kődolm", a függet­lenségi harc mártírjainál; emlékműve Mogadishuhan. Szomália fővárosában • háttérbe n az Indiai- óceán. Afrika szarva a Szomáli-fél- sziget. Afrika északkeleti részén, az Adeni-öböl és az Indiai-óceán partján elterülő, körülbelül 700 ezer négyzetkilométer nagyságú terület. Egy része brit gyarmati uralom alatt volt. más része Fran- cia-Szomália néven még ma is „tengeren túli terület". A félszi­get legnagyobb része azonban olasz gyarmat volt. A nemzeti fel­szabadító harcok eredményeként az angol és olasz rész I960 nyarán független lett. Váltakozó belpoliti­kai viták, csatározások, útkeresés után 1969. október 21-én a haladó erők egv csoportja vette át a ha­talmat Mohamed Sziad Barre ve­zérőrnagy vezetésével. A Szomáli Demokratikus Köztársaságban a hatalom legfőbb szerve a Legfelső Forradalmi Tanács lett. amely­nek tagjai haladó katonatisztek, az országot a nemkapitalista fej­lődés útján, az antiimperialista elkötelezettség, a Szovjetunió és a szocialista országokkal való aktív, baráti kapcsolatok irányába ve­zették. A Szomáli Demokratikus Köztársaság tagja lett az Afrikai Egységszervezetnek, az. Arab Li­gának és Afrikában a leghaladóbb bel- és külpolitikát folytató álla­mok közé tartozik. — Fővárosa Mogadishu, az In­diai-óceán partján terül el. s már háromezer évvel ezelőtt is em­lítették egyiptomi, mezopotámiai írott források. Ez. a vidék a töm­jén őshazája, innen került Észak­ra, hogy füstjével illatosítsa a me_ diterráneum ősvallásainak temp­lomait. Hérodotosz is említi. Punt néven, mint olyan országot, ame­lyet magas növésű, bátor harcosok és deli sudár nők laknak. Amikor Szudán. Francia-Szomália és Etiópia átrepülése után megpil­lantjuk az Indiai-óceánt, nem is sejtjük, hogy Hérodotosz ket- évezredes híradása milyen teljes érvényű ma is. Az. Elnöki Tanács elnökének különgépe a tengerparti kifutóra emelkedvén sok ezer ember gyű­rűjébe száll le. Mintha mindenki itt lenne a városból — hisszük, pedig akkor még nem is láttuk az. út két oldalán álló táncoló, ének­lő tízezreket, akik összegyűltek a távolból érkezett vendég köszön­tésére. A férfiak, asszonyok, gye­rekek tafka könnyű — színhar­móniájában ízléses — ruhái kö­zött egv-egy csoport teljesen hófe­hérben. mások az ifjúsági szerve­zet világoszöld, egyenruhájában, piros nyakkendővel, megint má­sok egyforma sárga ingben, fehér nadrágban vagy szoknyában. Nem tömeg ez. ujjongó, éneklő em- bersokaság. egy népünnepély, résztvevői, ritka esemény ünnep­lői. a kíváncsiság, az. érdeklődés kifejezői. A városban mindenütt transzparensek. Magyar, szomá­li és arab nyelven üdvözlő felira­tok, s az ujjongó, éneklő tömeg hangkáoszából is átüt egv futam- nyi ritmus: „Dzsaale Pál Loson- ezi! Dzsa-ale Pál Lo-sonczi! Mint valami ősi táncdal. belső ritmusú zene kíséri elnökünket és kísére­tét szálláshelyéig. Mogadishu szép város. Utcái tiszták, alapszíne a fehér, az óceánra néző domboldalon fek­szik. Egy szobor uralkodik a város felett: törékeny kisfiú követ dob. Dagathur. a kődobó fiú. Egyko­ron fegyver híján kővel harcol­tak a gyarmatosítók ellen. Afrikai Dávid! Az épületek tompán ra­gyognak a meredeken tűző egyen­lítői napfényben, árnyék alig ta­golja a látványt, ezért hát nekünk talán még forróbban tűz, mint a valóságban. Pedig az ittenieknek most kellemes, alig 30—32 fok. Az első pillantás a tengeré volt, a második a környezeté, de ezzel együtt azonnal a következő az embereké! Hérodotosznak ma is igaza lenne. A férfiak magasak, széles vállúak. a nők sudárak, karcsúak, szabályos arcúak. A Villa Szomália, az állami vendégház, Losonc/.j Pál szállás­helye egy nagy park közepén, a város fölötti dombon, az óceán fe­löli oldalon terül el. Fontos, hogy a domb óceán felöli ol­dalán. mert onnan állandóan tűi a szél, s ez elviselhetővé teszi a tűző napot. A Villa Szomália nö­vényvilága kókusz- és datolyapál­ma. banánfa. Sok ismeretlen bo­kor. virág váltakozik Európában is honos — de itt láthatóan ker- t észmun kával. mesterségesen fenntartott növénnyel. Sétálunk. Közben szembejön egy zsiráf. Mi is jöjjön, ha az ember sétál? ..Nem kell megijedni — mond­ják —. még nagyon fiatal". Nem ijedünk meg, de kikerüljük. Más­nap reggel felfedezzük, hogy szo­bánktól tíz méterre egy nőstény- oroszlán lakozik. Ketrecben. „Hatéves — szólt gondozója —, nem állatkerti, féléve fogták be. De már szelíd". Elhittük. (Külö­nösen —, amikor horkant egyet. Sok ezer harapni készülő kutya ereje feszül benne. A fene tudja miért, nem nagyon akartuk meg­simogatni. Pedig gondozója ugyan­csak biztatott rá.) Következik: Nomádok légi hídja Szalonlay Mihály

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom