Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-28 / 253. szám
1978. október 28. • PETŐFI NÉPE • 5 \ „Elsőrendű feladat az általános iskola és a szakmunkásképzés fejlesztése.,.” ^^Hl (AZ MSZMP XI. KONGRESSZUSÁNAK HATÁROZATÁBÓL) Mint legutóbbi lapszámunkban jeleztük, ma az állami oktatás továbbfejlesztésére hozott határozatok végrehajtásáról és a további feladatokról tanácskozik a Bács-Kiskun megyei pártbizottság. Erre az alkalomra összeállítást készítettünk. Beszámolunk a szakmunkásképzéssel összefüggő legfontosabb tapasztalatokról. Egy városi iskolában, Kiskunfélegyházán néztük meg, hogy miként hajtották végre a pedagógus párt- alapszervezet intézkedési tervét, s milyen eredményeket hozott a közös cselekvés. Falun is jártunk, a garai beszélgetés a nemzetiségi oktatás, valamint az iskolai közművelődés és sportélet lehetőségeit taglalja. S a felsőfokú intézetekről sem feledkezhetünk meg, amelyeket most a kecskeméti óvónőképző képvisel — annál is inkább, mert nagy erőfeszítéseket tesznek egy országos gond száműzésére. Nevezetesen arra, hogy néhány esztendő múlva ne legyen gond az óvónőhiány, szakképzett pedagógusok foglalkozhassanak mind több helyütt a kisgyerekeinkkel, A szakmunkásképzés kapcsolatai .Az idei tanévvel lépett át 25. évén a szocialista szakmunkás- képzés. Mondani sem kell, hogy az életnek ez a területe a nagyon fontos dolgok közé tartozik, a proletariátus hatalomra jutásakor mindig is nagykorúságot élvezett. A Magyar Tanácsköztársaság forradalmi napjaiban is lé. nyegi feladatot alkotott, hogy kidolgozzák az iparoktatás új rendelkezéseit.. A mai képzés alapjainak lerakását az 1949-es iy. törvény tette lehetővé, s 20 esztendő múlva egy másik törvény a szakmunkásképző iskolák helyét és szerepét rögzítette közoktatási rendszerünkben, egységesen , szabályozva a képzést és a tanulóviszonyt a népgazdaság minden ágában. Kiemelt helyen Az országos figyelemre jellemző, hogy az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat sürgette az időközben megkezdődött reform végrehajtását, s leszögezte: az általános iskolák mellett elsősorban a szakmunkásképzést kell fejleszteni. A Bács-Kiskun megyei pártbizottság határozata ugyancsak kimondta, hogy a szakmunkásképzést „kiemelt szin. ten kell kezelni”. A XI. kongresszus pedig az egyik elsőrendű oktatási feladatként jelölte meg a szakmunkásképzés fejlesztését. S hosszú évek óta alig akad olyan üzemi, vállalati megbeszélés, amelyen ne kerülne szóba ez a téma, hiszen a tervek sikeres végrehajtása, az értékes gépek kihasználtsága függ a hozzáértő agyaktól és kezektől. Időközben — különböző kitérők utón — befejeződött a szakmunkásképzési reform kezdő szakasza. Alidéi tanév első,!osztályosai már egységes képzésben részesülnek: a műszaki alapozó és közismereti £irgyák azonosak, csak a szakmai oktatás különbözik természetszerűleg. Akik folytatják tanulmányaikat a napi munkájuk mellett, érettségi bizonyítványt szerezhetnek a szakmunkások esti középiskoláiban. A középiskolát végzett fiatalok pedig kiegészítő tanfolyamon sajátíthatják el á választott szakmákat. Bács-Klskun'óan — mivel sokáig nem volt említésre méltó ipar a Duna—Tisza közének ezen a részén — egy kicsit későn lett igazán fontos a szakmunkás, képzés ügye. Ma már egyetlen városban, például Kiskurífélegy- házán, több mint kétszer annyi — nyolcezer — munkást várnak a foglalkoztatási alkalmak, mint negyedszázaddal ezelőtt az egész megyében. Általános summázat- ként leszögezhető, hogy a szakmunkásképző intézetek megfelelnek hivatásuknak. A gondokat viszont az jelzi, hogy kevés a diákotthoni hely, bár kollégiumok építését kalocsai interpelláció is sürgette az egyik ország- gyűlésen. További jól felszerelt tanműhelyekre is szükség van. A szülök is a kalapácszörgés Mindezek . kétségtelenül gondok. De a fejlődéssel együttjáró gondok. Főleg azok a szülők nagyítják fel őket túlzott méretűvé, akik félreismerve gyermekeik képességeit és természetes vonzó, dááát, mindenáron a gimnáziumot, majd a főiskolát, vagy egye. temet akarják erőltetni. Akkor is ha nem megy. Eléggé kilátástalan és kockázatos dolog ma gimnáziumba jelentkezni, közepes általános iskolai végzettséggel. A pedagógusok rendszerint meg is próbálják lebeszélni az apukákat, anyukákat az ilyen lépésről. Ha mégis megteszik, a fiúknak, lányoknak ártanak vele, mert az érettségi- önmagában nem boldogít, de a sikertelen felvételi vizsga kiábrándulttá tesz. Igaz, ekkor még mindig szakma után lehet nézni. Der'mjért ilyen későn? Egyre több bájai, kecske, méti, kiskunhalasi és kiskunfélegyházi eset mutatja, hogy sokan kerülnek egyetemre épp azok közül, akik először szakmunkás-bizonyítványt szereztek, majd munka mellett tanultak to. vóbb. Nincs tehát semmiféle zsákutca. Ráadásul azt szokták mondani, hogy aki megismerte a kalapácszörgést, az már egészen másképp látja a világot, sokkal reálisabban ítéli meg a környeze. tét és saját magát. Az iskolák és üzemek környékén Valahogy tévképzetek élnek az egyes szakmákról és főleg az intézetek oktató-nevelő munkájáról. Vannak keresett,« divatos foglalkozások, mint a női fodrász, mechanikai műszerész, tévé- és autószerelő. De ezeken kívül még mennyi lehetőség kínálkozik, amelyek — a kulturálisközművelődési alkalmak kihasználásával — mind az emberi tel. jesértékűség érzetét adhatják! A Bács-Kiskun megyében működő szakmunkásképző intézetek vezetőinek egyhangú véleménye szerint viszont a tanulókat irányító általános iskolai nevelők és a családok egy része nem ismeri a tudományos technikái forradalom szülte gépesítési, technológiai eredményeket. Ezért állhat elő olyan helyzet, hogy bizonyos szakmákhoz hiányzik az utánpótlás. Valahogy kevés szó esik arról — egyfajta furcsa szemérem és íeledékenység miatt —, hogy mindennek a munka az alapja. Hibásak a tantervek és a tankönyvek is, amelyek nem adnak rá módot, hogy sokkal inkább előtérbe kerüljön az élet megismerése, s vele együtt a foglalkoztatási ágak szépsége, újszerűsége. Aligha hihető, hogy a vállalatok elzárkóznának a közelebbi bemutatkozás elől, sőt most már jól szervezett gyakorlati oktatásokkal is büszkélkedhetnek. De még többet kell tenniük, még nagyobb felelősséggel, hogy a tanintézetek ne maradjanak magukra az oktatási-nevelési folyamatban. Ez saját érdekük, hiszen rendszerint eljön a ballagások előtt az a pillanat, amikor a gyárak, vagy szövetkezetek képviselői megjelennek a szülői értekezleteken, és kérik, hogy a végzős tanulók maradjanak az üzemben. S ilyenkor már nem gyerekekről, hanem ifiszakmunkásokról van szó. Kilencezren a padokban Bács-Kiskun kilencezer szakmunkástanulója egyre jobb feltételek között gyarapíthatja tudását. Szaktantermek jöttek létre, terjednek azok az új ismereteket feldolgozó és szómonkérő módszerek, amelyek az egész osztály- közösséget egyidejűleg foglalkoztatják. A hagyományos eljárások a legtöbb helyütt háttérbe szorulnak a gyakorlati oktatásokon is. A tanműhelyekben már helyet kaptak az audio-vizuális eszközök, mozgó modellek és szerelőfalak. Ugyanakkor vannak úgynevezett tárgyi és egyéb hiányosságok is. Ezeknek a számát csökkenti több befejezésre váró beruházás. Kecskeméten az ipar és a szolgáltató ágazat utánpótlásának nevelésére két intézet és diákotthon készül, Baján bővül a tanműhely, Kiskunfélegyházán új kollégiumot, iskolai tanműhelyt és ebédlőt vesznek majd birtokba. A korszerűsödési folyamatnak — beleértve az oktatás tartalmát és módszereit is — folytatódnia kell a soronkövetkező ötéves tervidőszakban. Én nagyon-na- gyon sok múlik a szülőkön, általános Iskolai pedagógusokon, vál. lalati dolgozókon és brigádokon, hogy a munkájukat igazán szerető fiatalók vegyék át a szerszá. mókát a nemzedékváltásoknál. Vagyis mindazokon, akik köz.’ vetett, vagy közvetlen kapcsolatba jutnak a szakmunkásképzéssel. Haláss Ferenc A legszebb intézményben is sok a tennivaló Óvodai lánc Bács-Kiskun megye egyik legnagyobb és talán legszebb új általános iskoláját 1973. szeptember 29-én avatták fel Kiskunfélegyházán. A 16 tantermes oktatási intézménynek zsibongója és kitűnően felszerelt tornaterme is van, s most épül, mintegy félmillió forint költséggel, s sportudvara. Ebbe az iskolába jár azoknak a tanyai gyerekeknek egy része is, akik a kiskun város ugyancsak új, 150 személyes diákotthonában , laknak. A kívülálló azt hihetné, hogy itt már minden megvan, hogy a kitűnő adottságokkal csak élni kell, egyszerűen „csak” tanítani kell lelkiismeretesen, s máris eleget tesznek a párt oktatáspolitikai határozataiban foglalt követelményeknek. Nem igy van. A látszat ezúttal is csal. s erről néhány perc alatt meggyőzött dr. Mihalovits , Istvánná, a kiskunfélegyházi \ Batthyány Lajos Általános Iskola párt-alapszervezetének titkára és Bense György igazgató. Elmohdták: az új iskolában — amely két régi kisebbnek: a bezárásra, illetve lebontásra ítélt ének-zeneinek és Kossuth utcainak az utóda — az első nagy feladatot a tanítás megszervezése jelentette. A párt- alapszervezet egyidejűleg megvitatta, s meghatározta a me. gyei pártbizottság ok tatáspolitikai határozatából adódó, rövi. debb és hosszabb időre szóló iskolai feladatokat. A 760 tanuló 72 százaléka munkás, és parasztszülök gyermeke, segítésüket kezdettől fogva elsődleges feladatnak tekintették. Jól együtt kell működíni a „tanyai diákotthonnal", amelynek kisdiák-lakói közül az első tanévben ötvenhatan — 6—7. osztályosok — a Batthyány is. kólában folytatták a tanulást. Osztályfőnökeiket olyan pedagógusok közül választották ki, akik már dolgoztak külterületen, ismerték a pusztai gyerekek életét és tanulását befolyásoló korábbi körülményeket. A szaktanárok tanítási időn kívül is fáradhatatlanul foglalkoztak velük. A tanyákról bekerült gyerekék hamar bekapcsolódtak az úttörőéletbe, a szakköri munkába. Mindezek, s természetesen a nyugodt tanulási körülmények a diákotthonban, meghozták az eredményt. Az 1974—1975-ös tanév végén már egyetlen tanyai gyereket sem kellett megbuktatniuk. A Batthyány iskola pedagógusai vállalták, hogy a fizikai dolgozók gyermekeit évről évre előkészítik a továbbtanulásra. Tavaszonként ide járnak középiskolai előkészítőre más általános iskolák 8. osztályosai is. Orosz nyelvi, magyar irodalmi és matematikai ismereteiket bővítik. Nem tankönyvi anyagokat ismételnek velük, hanem többletismereteket kapnak oly módon, hogy logikai készségük fejlődjék, A résztvevők — bebizonyosodott — jobbán megállják helyüket a középiskolákban. Az iskolai párt-alapszervezet határozata alapján tűzték napirendre a túlterheltség csők. kentését, a polgári védelmi és a honvédelmi ismeretek bővítéséhez szükséges feltételek javítását is. A végrehajtás reprezentatív felméréssel kezdődött, amely a tananyagok mennyiségét, s az órákon kívüli — szakköri, f— elfoglaltságokat egyaránt vizsgálta. Egyebek között órarend -módosítások történtek, s a tanterven is finomítottak, ha szükség volt rá. A 8. osztályos matematika egy részét például a 7. osztályban tanítják, hogy az utolsó évben több idő jusson a felsőtagozatos anyag egészének rendszerezésére. Az iskolában tíz különböző szakkör működik eredményesen. Megpróbálják elérni, hogy egy-egy tanuló ne kösse le az összes szabad idejét 4—5 »»nir- körben, mások viszont kapcsolódjanak be a hasznos foglalkozásokba. Fokozatosan javítják a szakkörök működési feltételeit. Most például oz iskolai lövészkör kap egy helyiséget, ahol kedvükre gyakorolhatnak az úttörők. A kitűnően működő kerámia-szakkörnek rövidesen saját égetőkemencéje lesz. Létesítését a városi úttörő, elnökség és a KISZ.bizottság is támogatja. Most, az iskola harmadik tanévében sikerült megvalósítani a minőségileg magasabb szintű tanítási módszert: a kabinet- rendszerű oktatást. Minden szaktárgynak e célra berendezett külön terme van. A szükséges kellékeket, szemléltető eszközöket a pedagógusok saját Mozgalmas az élet a kiskunfélegyházi tanyai diákotthon klub- könyvtárában. munkával, a városi t tanács anyagi támogatásával, s társadalmi segítséggel teremtették elő. Pótolnivaló persze van még/ s problémák is akadnak. Az országban Sehol nem kapnak például nagy teljesítményű szalagos magnókészüléket, amelyre pedig nagy szükség volna. Az új iskola bátran vállalkozik kísérleti jellegű oktatásra is. Íme néhány példa. Az első osztályosok, akiket úgynevezett fővárosi módszerrel tanítanak írásra-olvasásra, karácsonyra már írástudók lesznek. Az 1—2 —3. osztályokban — a környezet- ismereti tantárgyhoz kapcsolódva — természetismereti tanítással kísérleteznek, a módszer kidolgozója, a Pécsi Tanárképző Főiskola segítségével. A pedagógusok igen hasznosnak tartják, mert alapot ad a gyerekeknek a későbbi természettudományos tantárgyak tanításához, könnyebb elsajátításához. Most dolgozzák ki, osztályfőnöki órák keretében, a családi életre nevelés módszerét, amellyel a megyei tanács művelődésügyi osztályának megbízásából foglalkoznak. Nehéz lenne áttekinteni annak a sok levélnek, dokumentumnak a szövegét, amelyben Kiskunfélegyháza különböző szervei támogatásukat ajánlják fel a fiatal intézménynek. Természetesen az iskola igazgatósága szintén keresi-kutatja a társadalmi kapcsolatokat. Különösen értékesek az állandó együttműködések, amelyek szocialista szerződéseken alapulnak, a néphadsereg egyik alakulatával, a helyi műanyaggyárral és a Bács-Kiskun megyei Iparcikk Kereskedelmi Vállalattal. A kapcsolatoknak anyagi haszna is van. A honvéd fiatalok például — társadalmi segítségként — kiépítették a házi stúdiót, előzőleg pedig ott voltak az iskola berendezésénél, az udvar rendbetételénél is. A kereskedelmi vállalat egyebek között a különböző vetélkedők le. bonyolítását támogatta anyagiakkal; legutóbb tíz pár csizmával és ruhákkal ajándékozta meg az intézmény tánccsoportját. A műanyaggyártól a kémiai, biológiai kísérletekhez szükséges tál. cákat, s az iskolatej.akcióhoz műanyagrekeszeket kaptak. A tanulók gyárlátogatásokon vesznek részt, s műsorral kedveskednek az üzemi dolgozóknak. Az eddigi eredmények az iskola 42 szakmaszerető pedagógusának köszönhetők. Tennivaló — többlet-munka is — akad még bőven. Hogy csak néhányat említsünk, tovább kell fejleszteni a szaktantermi, a műhelytermi oktatást (csak megfelelő szerszámokat is lehetne kapni.Be kell fejezni a 'több-pályás sportudvart, amely a legnagyobb szabadtéri iskolai sportlétesítmény lesz a városban. Megoldatlan feladatok aligha maradnak. Biztosíték a pedagógusok jó szakmai felkészültsége, kollektív munkája. Dr. Mihalovits Istvánné ezt így fogalmazta meg: „Az alapszervezet határozatait messzemenően támogatja az iskolavezetés. — és viszont/' Rapi Miklós Az óvoda nem gyermekmegőrző hely, hanem több annál: ís- kolaelőkészítő szerepe van, Így fogalmaztunk egyik újságcikkünk címében, mert így igaz. Az utóbbi négy évben százháromezerrel nőtt azoknak a gyerekeknek a száma, akik óvodába járnak az országban. Bács-Kiskunban csupán az idén megközelítően ezerrel gyarapodnak a befogadóhelyek. Segít az egész társadalom. Kiegészültek az állami költség- vetésből eredő anyagi források. Szocialista brigádok építettek, tataroztak, játékokat készítettek, az üzemek pénzt adtak, többhe- lyütt saját intézményt tartanak fenn. A fejlődés ellenére a városok közül csupán Kalocsáról sikerült száműzni az óvodai felvételek gondját, másutt még mindig szűkösek a lehetőségek, miközben egyes községekben kihasználatlan helyek is akadnak. Általános gond viszont, hogy ke?, vés a szakképzett óvónő. ' Ennek a ténynek számos összetevője van. Belejátszik, hogy a pedagógusjelöltek egy részében nem alakul ki kellő hivatástudat, és belejátszik az okokba, hoev ' gyakran hiányos mind az anya.-, gi. mind az erkölcsi megbecsülés. De kezdjük a képzésnek amely — úgy látszik, most jött el az ideje — a jelenlegi tanévig ben minden eddigit felülmúl lendületet vett. A kecskeméti felsőfokú tanin>‘ tézet első éves hallgatóinak szá? ma 150-re emelkedett. Jövőre, miután elkészül a kollégium; még többen kezdenek. Friss és szükséges lépésként esti tagozatot hoztak létre a megyeszékhe-: lyen és Kiskunhalason. Itt össze*- sen 60 képesítés nélküli óvónő kap intenzív oktatást. S további hatszáz levelező hallgatót készítenek fel a munkára. E mellett a kalocsai I. István Gimnáziumban óvónőképzős osztályt szerveztek, szakközépiskolai jelleggel. Az eddigiek talán érzékeltetik, hogy az oktatásügy néhány gondjának láncreakciója az óvodában kezdődik el. A jelenlegi ötéves tervben sikerült az elképzeléseket is túlszámyalóan gyarapítani a befogadóhelyeket. Amikor viszont a gyerekek átlépnek az iskolás korba, a szülők természetes módon, a folyamatossághoz ragaszkodva, napközis ellátást is igényelnek. Hirtelen tehát nagyon kevés lett az iskolai napközis hely. Az óvodahálózat gyors bővítésétől lemaradt az óvónőképzés. Most újabb oktatási iormák, kezdeményezések honosodnak meg, és néhány év múlva lesz elegendő óvónő Bács- Kiskunban. Kívánjuk, hogy gyerek is legyen hozzájuk elegendő — mindenütt. H. Fu Örömök és gondok a garai iskolában A garai általános' iskola az elmúlt esztendőkben főként a nemzetiségi nyelvoktatásban elért,- az átlagosnál jobb eredményeivel hívta fel magára a figyelmet. Ám ne higgye senki, hogy ez az egyetlen olyan dolog, amelyre érdemes odafigyelni. Az eredményeik sokfélék és biztatóak több más területen is. A községben a magyarok mellett németek és délszlávok laknak. Az idei betelepült székelyek néhány évtizede még tovább színesítették a lakosság összetételét. A három nemzetiségi iskola négy évvel ezelőtt egyesült. A háromszázegynéhány tanulóhoz mérten viszonylag magas létszámú — harminckilenc pedagógusból álló — nevelőtestületnek nincs rossz dolga: a zsúfoltságmentes osztályokban köny- nyebb és eredményesebb a tanítás. □ □ □ — Nagy gondunk, hogy az iskola három épülete közül kettő elavult, szűk és korszerűtlenül felszerelt — mondja Forczeglst- ván igazgató; Mi is elmondhatjuk, hogy „az egyik szemünk sir, a másik meg nevet”. Minisz. tériumi támogatással bővíthettük az alsó tagozatos iskolaépületünket. A megyei tanács még adott kétszázötvenezer forintot bútorzatra, berendezésre. Ez nagy öröm. Ám annál szembetűnőbb a másik két épület elavultsága. S ha már itt tartunk, megemlítem a másik bánaton, kát is. A szaktanári ellátottságunk régebben nyolcvan-kilenc- ven százalékos volt, de mostanra visszaesett hatvan kilenc szá. zalékra. Mivel közel vagyunk Bajához, többen ugródeszkának használják az iskolánkat. Ide jönnek, kérnek és kapnak lakást, azután sietnek állást vállalni a városban. □ □ □ — Mire a legbüszkébbek? Néhány dolognak kifejezetten örülünk. Például annak, hogy van napközi otthonunk és a tanyai tanulók részére diákotthonunk. Igaz, hogy nem a legszebb; emeletes vaságyakon al^ országos döntőbe jutott kézilabdacsapat — felkészülés közben. szanak a gyerekeink. De legalább van. Jó az is, hogy a nevelők legtöbbje fiatal. A tanulmányi eredményeinket sincs okunk szégyellni. Országos, megyei és járási versenyeken érnek el a gyerekek első, második vagy harmadik helyezést. Ügy gondolom, hogy elégedettek lehetünk azzal is, amit a magyar, német és délszláv kultúra ápo- lásában elérünk. Az utóbbi öt esztendőben kézilabdásaink, tornászaink és atlétáink jól szerepelnek az országos versenyeken. Volt rá eset, hogy megszerezték az első helyet. □ □ □ A garai iskolában változatos a kulturális élet. Az úttörők pinceklubja hangulatos és kényelmes. Működik a nemzetisé, gi tánccsoport Sibalin Aranka tanárnő a vezetője. Sikerrel léptek színpadra a hódmezővásárhelyi néptánc fesztiválon. Ata. valyi kulturális seregszemlén ezüstérmet kaptak. S legutóbb, amikor a megyei közművelődési bizottság Garán tartotta ülőét, nagy tetszést arattak szép éneklésükkel és táncaikkal. Az iskolai és községi ünnepségeken egyformán, tapsolnak a teljesítményüknek. Az úttörőcsapat vaskos naplója és a faliújság egyaránt a sokszínű, eleven kulturális és sportéletről tanúsko. dik. □ □ □ A nemzetiségi nyelvoktatás témájába bekapcsolódik Krikityf István igazgatóhelyettes is. — Amikor kísérletként bevezettük a hagyományos „A”-rend. szerű, általános tantervű és a ,,B”-rendszerű, nemzetiségi tagozatos osztályokat, magunk sem hittük volna, hogy majd ilyen szép eredményt könyvelhetünk el. Megvan a lehetősé, gük arra, hogy ne csak tanulgassák a nyelvet, de alaposan elsajátíthassák azt. Az elsősök heti öt, majd később hét jurában, a felső tagozatosok heti hat óráiban tanulják a válasz, tott nyelvet. Jó, hogy a szülők megértették törekvésünk lényegét. Ennek köszönhető, hogy há. rom év alatt háromszorosán* emelkedett a nemzetiségi tagozatosok száma. Míg az 1971/72. es tanévben tizenketten ismerkedtek a némettel és nyodrán, a szerb-horváttal, addig ma méri a német osztályokba harminchg^ tan, a délszlávokba huszonötén* járnak. Varga Mihály .
