Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-14 / 241. szám

X. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXX. évi. 241. szám Ára: 90 fillér 1975. október 14. kedd KULTURÁLIS BERUHÁZÁSOK TELJESÍTÉSÉRŐL ÉS A GENFI KONFERENCIA NYOMÁN AD0DÓ FELADATOKRÓL Ülést tartotta SZOT elnöksége A SZOT elnöksége hétfő délután ülést tartott. Megvitatta a kulturális beruházások IV. ötéves tervének várható telje­sítéséről szóló jelentést, majd az európai szakszervezeti köz­pontok genfi konferenciájából adódó feladatokról tárgyalt. Mint ismeretes az európai pr- szágok szakszervezeti központjai az idén februárban Genfben a dolgozók munka- és életkörül­ményeinek javításával kapcsola­tos közös gondokról tárgyaltak, s dokumentumokat fogadtak el a közös- feladatokról. A SZOT elnöksége megállapí" tóttá, hogy társadalmunkban tör­vények és egyéb jogszabályok szé­les köre biztosítja a dolgozókról való gondóskodás tervszerű fej­lesztését, a szakszervezetek a dolgozók érdekvédelmének kérdé­seiben széles körű jogokkal ren­delkeznek. Így a genfi konferen­cián felmerült számos probléma mint például a teljes foglalkozta­tottság megoldása, az időskorúak létbiztonságának megteremtése, a mi társadalmunkban nem okoz gondot. Néhány más területen azonban, mint például a dolgo­zók egészsége, testi épsége védel­mének fejlesztésében, a veszélyes anyagok ártalmainak megelőzésé­ben, ezzel kapcsolatban a környe­zetvédelemben -sok még a tenni­való, beleértve a tapasztalatok nemzetközi cseréjét, a kutató­munka koordinálását. A továbbiakban az elnökség utalt arra, hogy hazánkban most már a dolgozók többségére kiter­jed a rövidített munkaidő, s tendenciáját tekintve a munkaidő további csökkentése várható. Ugyanakkor tapasztalható, hogy a munkaidő-csökkentés nem járt a tényleges ' pihenőidő lényeges emelkedésével, mivel az elmúlt években több területen elszapo­rodtak a túlórák. A szakszerveze­tek ezért fontosnak tartják, hogy az illetékes állami szervek a szak" szervezetekkel egyetértésben 'köz­pontilag meghatározzák a napi és havi megengedett túlóra mennyi­ségét, s helyes volna azt is sza­bályozni, hogy a nődolgozók szá­mára mely munkakörökben tilos a túlóra. A környezetvédelmet hazánkban is csak állami, társadalmi erőfe­szítésekkel lehet megszilárdítani. Az elnökség a dolgozók fokozott bevonását sürgeti munka- és élet­körülményeik javításába. Fontos feladat, hogy az eddigieknél job­ban használják ki a dolgozók ak­tivitásában rejlő lehetőségeket. Az elnökség határozatában ki­mondja: elő kell segíteni, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet a genfi konferencián felmerült kérdésekben további egyezmény- tervezeteket és ajánlásokat dol­gozzon ki. A SZOT elnöksége azt is kezdeményezi, hogy a szocialis­ta országok szakszervezetei együt­tesen is értékeljék a genfi konfe­rencia tapasztalatait. (MTI) Apró Antal vezetésével parlamenti küldöttség látogatott Tokióba Apró Antalnak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, a parlament elnökének ve­zetésével hétfőn öttagú magyar parlamenti küldöttség érkezett Tokióba. A küldöttség a japán parlament vezetőinek vendégeként egy hetet tölt Japánban. Találkozik a parlament és a kormány vezető személyiségeivel és lá­togatást tesz vidéken is. A magyar delegá­ciót a tokiói nemzetközi repülőtéren Kono Kenzo, a japán parlament felsőházának el-* nőké, Nabesima Naocugu, a felsőház japán— magyar csoportjának vezetője, a Japán—'Mar gyár Baráti Társaság elnöke, valamint a parlament tisztségviselői fogadták. Rövid repülőtéri üdvözlő beszé­dében Kono Kenzo kijelentette, örömmel tesz eleget annak a Budapesten tett ígéretének, hogy magyar parlamenti küldöttséget lát vendégül Tokióban.. a felső- ház elnöke kellemes és sikeres tartózkodástkívánt a magyar küldöttségnek. Apró Antal köszönetét fejezte ki a meghívásért és a szívélyes fogadtatásért. Hangoztatta, hogy a két ország legfelsőbb törvény­hozó; testületéi között évek óta jók a kapcsolatok. Ügy véljük, — .tette hozzá —, hogy államaink vezető ' személyiségeinek találko­zói nagyon hasznosak a két or­szág együttműködése szempontjá­ból. Már látogatásának első napján jelentős programot bonyolított le a magyar küldöttség. A dél­után folyamán a magyar delegá­ció udvariassági látogatást tett a japán parlament alsóházának és felsőházának elnökénél, vala­mint a japán külügyminiszternél. A kellemes és baráti légkörben megtartott találkozókon jelen • A Ferihegy] repülőtéren Péter János, az országgyűlés alelnöke ’ búcsúzik Apró Antaltól. (MTI-fotó — Tóth János felv. — KS) volt a hatalmon levő liberális demokrata párt, valamint az el­lenzéki pártok számos képvise­lője is. Maeo Sigeszaburo, az alsóház, illetve Kono Kenzo, a felsőház elnöke a látogatás alkalmával el­hangzott beszédében egyaránt örömüket fejezték ki afelett, hogy az utóbbi években meg­élénkültek a japán—magyar gaz­dasági műszaki, tudományos, kul­turális és sportkapcsolatok. Ugyanakkor azt a meggyőződésü­ket juttatták kifejezésre, hogy a rövidesen aláírandó japán—ma­gyar kereskedelmi és hajózási egyezmény hozzájárul majd a gazdasági és külkereskedelmi kapcsolatok gyorsabb fejlesztésé­hez. A japán parlament vezetői gratuláltak a magyar küldöttség­nek azokhoz a nagyszerű gazda­sági iés egyéb eredményekhez, amelyeket Magyarország ért el a második világháború óta eltelt évtizedekben. Mindketten állást foglaltak a személyes és egyéb kapcsolatok gyarapítása mellett. Apró Antal az üdvözlő beszéd­re válaszolva hangsúlyozta, hogy a magyar küldöttség nagy öröm­mel és érdeklődéssel készült a tokiói látogatásra. Országgyűlé­(Folytatás a 2. oldalon.) JUBILEUMI ÜNNEPSÉG AZ SZMT-NÉL Kitüntetések a kiváló aktivistáknak Most huszonöt éve, hogy a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa 36. számú törvényerejű rendeletével a társada­lombiztosítás igazgatását, irányítását a szakszervezetek­re bízta. Így párhuzamosan kettős feladatnak kellett eleget tenniük: szervezni és ellenőrizni az ügyvitelt, másrészt bevonni a dolgozókat a társadalombiztosítási tennivalók ellátásába. Jelentős szerepet kaptak a munkából az üzemi kifi­zetőhelyek, melyekből a megyében ma mintegy 200 működik, s a társadalombiztosítási tanácsok, amelyek keretében az üzemekben 4—5 ezer szakszervezeti akti­vista tevékenykedik. Hétfőn Kecskeméten az SZMT székházában az SZMT társada­lombiztosítási bizottsága tartott ülést az évforduló alkalmából, ma, a bajai albizottságon lesz ünnepi megemlékezés. Kecskeméten Végh Pál. az SZMT társadalombiztosítási bi­zottságának titkára ünnepi be­szédében utalt a 25 év eredmé­nyeire, hangsúlyozva, hogy a ma­gasabb szintű ellátáshoz a felté­teleket a hasznos munkát végző emberek teremtették meg. El­mondotta, hogy amíg 1946-ban a népesség 31, addig 1950-ben 47 százaléka, az elmúlt évben pedig már 99 százaléka volt jogosult a társadalombiztosítási ellátásra, gyakorlatilag tehát szinte az egész lakosság. Ez alatt a tár­sadalombiztosítás kiadásai több mint a hússzorosára emelkedtek, s Bács-Kiskun megyében közel 2 és negyed milliárdot tettek ki. Így egy-egy dolgozóra, munkabé­rén felül, mintegy 10 ezer forint jutott, a társadalombiztosítási el­látás fejében. Az ünnepi alkalomból csaknem ötvenen kaptak jubileumi emlék­lapot: azok az aktivisták, akik a társadalombiztosítási munkában negyedszázada egyfolytában tevé­kenykednek. Hatan közülük már korábban átvették a SZOT Elnök­ségének kitüntetését, a Szakszer; vezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatával jutalmazták Schmidt Lajost, a megyei társadalombiz­tosítási igazgatóság nyugdíjosztá­lyának vezetőjét és dr. Virágh Pálnét. az SZMT társadalombiz­tosítási bizottságának tagját; An­dersen László, a megyei társada­lombiztosítási igazgatóság fő­könyvelője és Teszári Imréné, az SZMT társadalombiztosítási' bi­zottság tagja pedig a kitüntetés ezüst fokozatát - érdemelte ki. Hoff Ferenc, az SZMT társada­lombiztosítási bizottsága bajai al­bizottságának tagja és Fábik Já- nosné, a megyei társadalombizto­sítási igazgatóság bajai kirendelt­ségének főeladója a Szakszerve­zeti Munkáért oklevelet kapta. Az NDK küldöttsége Volgográdban # Az NDK szovjet unióbeli látogatáson tartozékodé párt- és hoc* mányküldőttsége Erich Honeckernek, a Német Szocialista Egység­párt Központi Bizottsága. első titkárának vezetésével a Volga-parti hős városba, Volgográdba utazott. A látogatás befejeztével a kül­döttség hazatért Berlinbe. (Telefoto — TASZSZ—MTI—KS) Jubilál a Finn-Magyar Baráti Társaság HELSINKI A Finn—Magyar Barátsági Tár­saság nagyszabású rendezvényso­rozat keretében ünnepelte meg­alakulásának 25. évfordulóját. A fő ünnepségen, amelyen a társa­ság több mint 80Ö > tagja vett részt, Kaarina Virolainen,' a tár­saság elnöke méltatta az évfor­duló jelentőségét. Dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront, Or­szágos Tanácsának alelnöke, a Helsinkiben tartózkodó magyar . küldöttség vezetője beszédében nagyra értékelte a társaságnak a magyar és a finn nép 'közötti ba­rátság elmélyítése érdekében, ki­fejtett eredményes tevékenységét. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa a Béke és Barát­ság Érdemrenddel tüntette' ki a Finn—Magyar Baráti Társaságot a népeink közötti barátság elmé­lyítése, a két ország kapcsolatai­nak továbbfejlesztése terén kifej-, tett tevékenységének elismerésé­ül. Dr. Ortutay Gyula a díszün­nepségen nyújtotta át az érdem­rendet Kaarina Virolainen asz- szonynak, aki meleg szavakkal mondott köszönetét a magas ki­tüntetésért. Az elmúlt hetekben lezaj­lottak megyénkben a városi, járási úttörőtanácskozások, s nemrégiben megtartották Kecs­keméten a megyei úttörőkön- ferenciát is. Nagy esemény volt ez a találkozósorozat. a piros és kék nyakkendős paj­tások -életében, aktfe már-már a felnőttek komolyságával, ügybuzgalmával és hozzáérté­sével tárgyalták meg a mozga- lom eredményeit, ■ feladatait. Elsősorban a hozzáértést kell dicsérni, hiszen ezen a terüle­ten is éppen úgy, mint bárhol elsősorban a lehetőségek isme­retére, a megtett útra történő visszatekintésre való képesség szükséges ahhoz, hogy tudjunk irányt szabni további mun­kánknak, legsürgősebb teen-' dőinknek. Tíz és tízezer úttörőről van szó akkor, amikor csupán a megyében élő pajtásokról be­szélünk. Olyan gyerekekről, akik a tanulás mellett, azzal összhangban igénylik a jó- tar­talommal telített" romantikát, a szükebb, tágabb és a legtá­gabb környezet alapos megis­merését, az elmúlt évtizedek, a felszabadulás. előtti eszten­dők nagy eseményeinek nyo­mozását, megértését. Nekünk felnőtteknek tisztában kell len­nünk azzal, ktogy a mostani úttörőknek az az idő, amikor mi voltunk fehér ingben, pi­ros nyakkendőbe öltözve — mór történelem. Amit mi ak­kor célul -:tűztünk ki és ki­sebbnagyobb zökkenőkkel megvalósítottunk, mint úttö­rők, az nekik ,már a mozga­lom történetéhez, krónikájához tartozik, az abból az időből megmaradt tárgyi emlékeket őrzik, vitrinbe zárva nézege­tik, a csapat történetéhez tar­tozónak tekintik. Tisztelni kell tehát az úttö­rők tanácskozásain megnyilvá­nult. hozzáértést, mert azt je­lenti, hogy a pajtások fontos­nak tartják megismerni mind­azt, ami az úttörőmozgalommal kapcsolatos. A felnőttek között akadhat olyan, aki túlzásnak, a gyerekekhez méltatlannak tartja a komolyságot, az ügy­buzgalmat. Nem szabad azon­ban elfelejtenünk saját úttörő­korunkat. Mi nem tartottuk „halálosan” komolynak a csa­pat-, raj- és őrsi gyűléseket? Nem mentünk-e egy-egy szám­háborúra, természetfelfedező kirándulásra, múzeumba, le­véltárba összeráncolt homlok­kal, azzal a tudattal, hogy mi most nagyon komoly dolgot csinálunk? Lehet, hogy a mai úttörők­nek már nem jelent akkora él­ményt egy táborozás, mint pél­dáin 1948-ban a mostani har­mincöt-negyven éveseknek. Kétségtelen, hogy az úttörőjing, a díszes csattal ellátott derék­szíj megvásárlása érdekében nem szükséges összeülnie a csa­ládi tanácsnak, nem kifli le­mondani a moziról, a könyv­ről, a tízórairól. De maga a mozgalom, a gyerekek hite, ügybuzgalma és komolysága ma is éppen olyan tiszta, mint a kezdeti időkben, csakhogy a tisztaság mellé ők többet tudnak tenni abból, amit hoz­záértésnek nevezünk. És ez is fontos. / Ha az úttörőkről beszélünk, feltétlenül szólni kell azokról a tanárokról, akik a csapatok élén állnak, akik irányítják, szeretettel ösztönzik a fiúkat, lányokat egymás megbecsülé­sére, a jó csapatszellem kiala­kítására, a különböző mozgal­makban való eredményes rész­vételre', s ki tudná felsorolni mindazt, ami egy úttörőnek erénye, s amire elsősorban csa­patvezető tanára hívja fel a figyelmét, úgy irányítva, hogy 'meghagyja az önállóságot, amit egyetlen úttörő sem téveszthet össze az őrstől, a rajtól, a csapattól való függetlenséggel, a kívülállással. A mozgalom megalakulása óta változatlan az úttörők kö­szönése: ELŐRE. Ez a szó na­gyon sokat jelentett akkor, amikor egy kiló zsírért mehet­tünk üdülni a Balatonra, ami­kor május elsején tornacipő­sben, magunk készítette zászló­val, nővéreink varrta nyakken­dőben a „civil" ingből átala­kított úttörőingben, de nagy komolysággal, előző napon mo­torkerékpáron hozott csillogó jelvényekkel és sapkában me­neteltünk a felnőttekkel együtt. De nagyon sokat jelent i most is, amikor az úttörők arra ké­szülnek, hogy országos konfe­renciát tartsanak, megbeszél­ve ott a legfontosabbakat. G. S. Az egészségügyi alapellátás fejlődése, gondjai Kecskeméten r oldal A kovácsok művezetője í oldal KRESZ-iskola I. oldal Mint a szülői házban {.oldal Sport C—7. oldal Import-megtakarító beruházás a Petőfi Nyomdában • Harangozó Sándor, a címke­nyomógép kezelője. (Pásztor Zoltán felvétele) A népgazdasági egyensúly ja­vítására nyugati importot korlá­tozó rendelkezések láttak napvi­lágot. Takarékoskodni kell a de­vizával, sőt a vállalatoknak saját erőforrásaikkal is. Ezeknek a- párt- és állami fórumokon szü­letett határozatoknak a végre­• hajtása azonban nem merülhet ki anyag- és energia-megtakarí­tásban, importanyagok hazai anyaggal való pótlásában. Rend­kívül fontos ezek mellett a meg­levő fejlesztési források átgon­dolt felhasználása is. A termékszerkezet korszerűsí­tése ma éppen olyan lényeges követelmény, mint a takarékos­ság. S ezt’ a kettőt össze is lehet kötni egy-egy beruházás során. Felkészülni egy korábban, import útján beszerzett tennék hazai gyártására. Ilyen' népgazdaságilag hasznos, import-megtakarítást eredménye­ző beruházást hajtott végre a kecskeméti Petőfi Nyomda is, amikor januárban öntapadó cím­ke gyártó gépet állított munká­ba. . Korábban az ország válla­latai évente 300—400 ezer dol­lár értékű, külföldről beszerzett címkét használtak fel. A 300 ezer dolláros, azaz 14 millió forintos gép- és licenc-vásárlás óta ez a behozatal csaknem teljesen meg­szűnt. A gép — amennyiben az igények növekednek —, ennél többet is tud gyártani a hazai felhasználók számára. Egy; év alatt,- három műszakos kihasz­nálással 25—30 millió - forint vagyis több, mint félmillió dollár értékű öntapadó címkét állíthat­nak elő a kecskeméti nyomdá­ban. A jelentős . összegű devizát igénylő beruházáshoz az Orszá­gos Műszaki Fejlesztési Bizottság segítette hozzá a Petőfi Nyomdát. Rendelkezésükre bocsátotta a de- vizát, amit a vállalat később fo­rintban fize^ vissza. Az új Avery-gép csaknem min­dent tud, amit a címkevásárlók igényelhetnek. Az importnak te­hát mindössze néhány százalékát kell még fenntartani. Néhány vállalat ugyanis korábban már vásárolt automata cimkézőgépe- ket, amelyek a jelenlegi formá­jukban nem tudják felragasztani a Kecskeméten készülő, címké­ket. Ezért a nyomda a közeljövő­ben be kívánja szerezni azokat a kiegészítő gépeket, amelyek se­gítségével ezeken is felhasznál­hatóvá tudják tenni az öntapadó címkéket. Rövidesen egy másik, hasoqTóan „takarékos”/ beruházás valósul meg a nyomda lajosmizsei üze­mében. Négy durah, négy szín­nel dolgozó rotációs műbélnypmó gépet vásárolt egy osztrák cégtől a Húsipari Tröszt. A gépeket a Petőfi Nyomda fogja üzemeltet­ni. Az első két gép már úton van, és novemberben meg is kezdi a termelést. A másik kettőt a jövő év elején helyezik üzembe. A mintegy 15 millió forintos beru­házás évi 20—25 millió méter műbélnypmó kapacitást terémt. Ez kielégíti az egész magyar hús­ipar szükségletét. A műbélbe töltött húsáruk egyébként hosz- szabb ideig megőrzik frisseiégű- ket, s nem romlik a 1 minőségűk. A húsipar számára ez a csomp golási mód azt is lehetővé teszi* hogy súlyveszteség nélkül tudja a töltelékárukat a kül- és belke­reskedelemnek átadni. Mindq? nem közömbös a népgazdaság szempontjából sem. Zs. A.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom