Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-10 / 238. szám

1975. október 10. • PETŐFI NEPE • 5 Az első harminchét Kabinetrendszerű kereskedőképzés Szegeden A kalocsai óvónőképző szakközépiskolában A IV. ötéves tervben Bács-Kiskun megyé­ben ezemégyszáz új óvodai hely létesítését tervezték az illetékesek. A jelentős méretű társadalmi összefogás eredményeképpen már 1974 végére 3320 gyerekkel bővült az óvodák létszáma. A gyors fejlődés kitérőjelenségként viszont újabb ellentmondás, a szakképzett óvónők növekvő hiánya vált a gyermekinté­zetek tartalmi munkájának nem kis akadá­lyává. Kalocsa városa ezen a gondon kívánt eny­híteni, amikor egy tavaly márciusi tanácsülé­sen elhatározták, hogy az I. István Gimná­ziumban megszervezik az óvónők középfokú oktatását. A gyors intézkedések nyomán az intézmény igazgatósága áprilisban már meg is kapta a felhatalmazást a beiskolázásra. A szervezés választottak: Fekete Andrea, Theodorán Márta, Kárpáti Éva és —. Egy kissé későn indult él a szervezés — magyarázza BatI Jenő, az intézmény igazgatója — hiszen február­ban; már a nyolcadikosok országszerte el­küldik jelent­kezéseiket. Annyira azon­ban még nem futottunk ki az időből, hogy ne tehettünk vol­na valamit az ügy érdekében. A gimnázium­ba huszonöttel többen jelent­keztek, mint amennyit fel tudtunk venni, kézenfekvő volt tehát, hogy először „saját körünkben” Ír H t i i k pH Körlevélben értesítettük a lá­nyokat az új lehetőségekről. Húsz fiatal átjelentkezett a szak. középiskolai tagozatra. A kör­nyező községekben is gyorsan elterjedt az óvónőképzés hire. Végezetül különösebb erőfeszí­tések nélkül hatvan fiatal közül válogathattunk. Az egészségügyi véleményezés után a lányok alkalmassági vizs­gákon vettek részt. Fontos felté­tel a tiszta beszédkészsége és a zenei hallás kifogástalan volta. Hiányuk miatt csaknem húsz je. lentkezőt kellett visszairányítani a gimnáziumi csoportba.-Érdekesnek ' mutatkozik az új osztály összetétele. A harminchét tanuló "közül - harminckettő fizi­kai dolgozó gyermeke. £s az is természetesnek tűnik, hogy igen sokuknak dolgozik hozzátartozója valamelyik óvodában. Személyi, tárgyi feltételek Az igazgatói irodában Bai Jenő azt is elmondta, hogy a tantes­tület hagy örömmel fogadta a szakközépiskolai osztály létesíté­sét, noha mindannyian tudták, hogy ezzel nem könnyű feladatot vállalnak magukra. Kalocsán már működött közép­fokú óvónőképző intézet tizen- egynéhány évvel ezelőtt Így nem nélkülözték a hagyományokat. Egykori vezetőóvónők, a tantes­tület pedagógiai szakos tanárai jelentik az új szakközépiskola személyi garanciáját. A tárgyi feltételeket pedig a, tervezett ze­neterem mellett a gimnázium természettudományos szertárai, szakelőadói, laboratóriumai, mű­helyei teremtik meg. A közel­múltban adtak át rendeltetésének egy hetvenszemélyes, korszerű óvodát a városban. Ezt az intéz­ményt kívánjuk alkalmassá tenni a tanulók gyakorlati foglalkoz­tatására is. Az Igazgató szerint az oktató-nevelő munka színvonalá­ra is kihat az óvónőképzés. — Az oktatás magasabb hiva­tástudatot és még lelkiismerete­sebb munkát kíván tőlünk, pe­dagógusoktól, hiszen bizonyos ér­telemben „kollégákat” nevelünk — magyarázta. — A jövő óvónői azt a magyar nyelvet beszelik és oktatják majd, amit főiünk ta­nulnak, olyan megértéssel bánnak a gyermekekkel, ahogyan mi bá­nunk velük, és oly módon haszno­sítják a korszerű oktárástechnikai eszközöket, ahogyan mi megtanít­juk, rászoktatjuk őket... Mit tanulnak?... A gimnázium vezetői felkeres­ték a szekszárdi, Garai János Óvónőképző Szakközépiskolát, és az ott tapasztaltakat hasznosítot­ták az oktatás megszervezésében. Az óvónőképzés ugyanis több in­tézmény összehangolt munkáját igényli. A tantervet és tanmene­tet hivatalos előírások rögzítik. A tanulók a gimnáziumival azo­nos képzést kapnak magyar nyelvből, kevesebb ugyanakkor a matematika- és fizikaórák szá­ma. Az osztály tanulói három csoportba osztva látogatják a gyakorlati foglalkozásokat. Ala­pos a rajz, a kézimunka, az ének. zene — a furulya megszólaltatá­sát is megtanulják —, valamint az általános pedagógiai tárgyai­nak oktatása. Az első két évben heti egy-egy, ezt követően azon­ban hat, illetve nyolc óra óvodai gyakorlaton vesznek részt. Á szabadon választható tárgyak ke­retében az egyik csoport a fran­cia nyelvet, a másik kettő a ne­velőotthoni ismeretek című tan­tárgyat sajátítja el. A tanári testület elsősorban a Kecskeméti Felsőfokú Óvónő­képző Intézet segítségére számít a szakmai oktatás módszertaná­nak kidolgozásában és a vezető óvónők felkészítésében. Az osztály Hosszasan járjuk az elsőemeleti folyosók labirintusát, mire az óvónőjelöltek osztályába érünk. A táblán még az előző óra kép­letei sorakoznak/ a kémia bi­zony nem könnyű dió a lányok számára, a falakon kalocsai dí­szítő motívumok, és faliújság is élénkíti a termet; a tanulók kezdik sajátjuknak érezni a he­lyiséget. Az osztályban négy „ismétlő” van, akik másodszor járják az első évfolyamot. Érdekes módon nem rossz tanulók.. Sőt! Ok azok, akik egy évet „áldoztak fel” azért, hogy óvónők lehessenek. Fekete Andrea itt, az I. István Gimnáziumban végezte el az el­ső osztályt, már eredetileg is óvónő szeretett volna lenni. Ezért jelentkezett át. Theodorán Márta Kiskőrösről, Kárpáti Éva a nagykőrösi középiskolából irat­kozott át az óvónőképzőbe. Ta­lán bennük él legerősebben a pálya iránti érdeklődés. Magyar Ági például, aki Baján fejezte be az első évet, elmondta, hogy már a „helye” .is megvan. Várják szülőfalujában a dávodi óvodá­ban. Megkérdeztem, ki akar to­vábbtanulni közülük. A lányok nagy része felemelte a kezét. Kecskeméten, az Óvónőképző In­tézetben levelező úton kívánják folytatni tanulmányaikat. Sokan viszont hozzátették; a legfonto­sabb az, hogy dolgozzanak. A tanulók megszokták a kö­zépiskolát. Jókedvűek, otthono­son érzik magukat. Ebben még a szűkös kollégiumi elszállásolás sem zavarja őket. Gyermeksze­retetről és tanulnivágyásról nyi­latkoztak. Reméljük, hogy lelkesedésük „kitart" tanulmányaik négy éve alatt, és hivatástudatuk csak fo­kozódik az óvodákban, a kisgyer­mekek között. Favlovlts Miklós • Akik valóban Magyar AgL a szervezést. A Belkereskedelmi Miniszté­rium korábban pályázatot hirde­tett az élelmiszer-kereskedelmi vállalatok részére a kabinetrend­szerű oktatás megvalósítására. Döntő feltétel volt, hogy egy na­gyobb áruházhoz közvetlenül kapcsolódjon a kereskedőképzés, s az oktatóterem szerves része le. gyen az áruháznak. A minisz­térium 300 ezer forintos pálya­díját a Szegedi Élelmiszer Keres­kedelmi Vállalat nyerte el az­zal, hogy a 10-es számú — 1300 négyzetméter alapterületű Tarján ABC-áruházban kialakí­totta a 105 négyzetméternyi ok­tató kabinetet. Az egység meg­nyitását követően, szeptember elején itt kezdődött meg a vál­lalat 165 első. második és har­madik osztályos tanulóinak gya­korlati, és az iskolai tananyag­gal szervesen összefüggő okta­tása. E témáról a továbbiakban így ír a szegedi napilap, a DÉL­MAG YARORSZÄG: Az oktatóteremben a legfrio- dernebb pénztárgépektől kezdve, a különböző típust^ darálókon át a kenyérszeletelő gépig minden olyan felszerelés megtalálható, amelynek fontos szerepe ygn a gyors, kulturált kiszolgálásban. A helyiség polcain az áruházban is kapható cikkek sorakoznak, sőt olyan új áruk is, melyekkel elsőként ismerkednek meg a ta­nulók. A kabinetbe közvetlenül a gyártó cégektől érkeznek az áruk. Végül annyit: az órarend alap­ján folyó oktatásra a mostani tanévben megközelítőleg másfél millió forintot költ a Tisza-parti város élelmiszeripari vállalata, amely e módszer révén az eddi­gieknél képzettebb, gyakorlottabb ifjú kereskedőket nyer majd. Pályázat nemzetközi gyermekrajzversenyre i* Az indiai Shankar-gyermek- rajzverseny nemzetközi pályáza­tát ez évben is meghirdették. A pályázat értelmében a versenyen azok vehetnek részt, akik 1960. január 1. után születtek. A be­küldendő rajzokon, festménye­ken a szülőknek vagy a tanárok­nak igazolniuk kell, hogy a ver­senyző 1975-ben önállóan, se­gítség nélkül készült munkája. A pályamunkák bármely anyág felhasználásával készülhetnek, méreteik nem lehetnek kisebbek 30x40 centiméternél. Egy ver­senyző hat rajzot, festményt küldhet be. (A rajzok keret nél­kül küldendők.) A festmények, illetve rajzok bármely témában készülhetnek. A jelentkezéshez minden kép hátoldalán a követ­kező adatokat kell megadni, an­gol nyelven: teljes név, pontos cím, születési idő, nemzetiség, a pályázó neme, a téma. a kép címe. Azokat a pályázatodat, melyek a fenti adatokat nem tar­talmazzák, nem bírálják el.) A munkákat az Országos Pe­dagógiai Intézet vizuális neve­lési tanszékére kell beküldeni (1406 Budapest, Gorkij fasor 17— 21.), legkésőbb 1975. november 23-ig. (MTI) William Shakespeare úrnak Stradford Shakespeare városában, Strad- fordben minden évben több száz levelet hoz a posta, amelynek címzettje William Shakespeare, olyan emberek Írják, akik azt gon­dolják, hogy Shakespeare kortár­sunk. Így élnek, dolgoznak a hajósi és az érsekhalmi úttörők • Az új akciókról beszélgettek csapatvezetőjükkel a hajósi pajtások, amikor felkerestük őket. A kisdobosok: Rajna Erika, Alföldi Angé­la, Mendler Gabriella. Komáromi Erika, és az úttörők: Locher Éva, Huber Mária, Ruff Regina figyelmesen hallgatták mit jelent a há­romágú láng. (Kiima Győző felvétele.) Két úttörőcsapathoz látogat­tunk az elmúlt napokban: a ha­jósi és az érsekhalmi pajtásokat kerestük fel. A kalocsai járásban mindkét csapat nevezetes. A hajósiak a német néptánccsoportról, az ér­sekhalmiak pedig^arról, hogy sok társadalmi munkával építik, szé­pítik iskolájukat, bár tudják, hamarosan csak a kisdobosok járnak majd ide, az úttörőket autóbusszal viszik Hajósra, ta­nuljanak ott, korszerűbb körül­mények között. Szép, tiszta, de egyre szőkébb­nek bizonyuló iskolába járnak a hajósi úttörők, összesen négy- százötvenen. A folyosót rajzaik díszítk, a képzőművészeti világ­hét alkalmából rendeztek rajz­versenyt, illetve a legjobb mun­kákból bemutatót. Jól érzékelhe­tő a kiállított munkákon, hogy a rajz- és a batikszakkörben már esztendőik óta komoly mun­ka folyik. Öttjártunkkor már valamennyi raj benevezett az Őrizzük a lángot — akcióba, öt­letesebbnél ötletesebb módon készítették el a jelentkezési la­pokat. Akadt ,;antikizált” — ége­tett, töredezett szélű — appliká­cióval díszített, rajzos és tenyér­nyi pecséttel lezárt karton is. A szüretből kivették a részü­ket: a Hosszúhegyi Állami Gaz­daságba jártak a hetedikesek, nyolcadikosok. A szorgos mun­kával keresett pénzből — úgy mint esztendők óta — hosszabb kirándulásra, országjárásra in­dulnak. Terveikben most Duna­újváros és Százhalombatta meg­tekintése szerepel. A tervekről ötömmel szólt a csapatvezető é$ az iskola igaz­gatója is. pgy tervezik, hogy hamarosan elhárítják a még meglevő technikai akadályokat, és megszólalhat valamennyi tan­teremben az iskolarádiói Először a nagyszünetet használják majd fel a Harsan a kürtizó adásai­nak lejátszására — előzőleg az ügyeletesek magnószalagra rög­zítik a népszerű .úttörőműsort — később pedig a stúdiót kezelő brigád gondoskodna a folyama­tos adásról. Az iskolában kilenc szakkörre járhatnak a pajtások. Ezek kö­zött mind nagyon népszerű, ezért a községi művelődési ház is ad számukra helyet, hiszen az isko­lában már nem férnek el. Szak- körösök, a tánccsoport tagjai hoztak az elmúlt hetekben okle­velet Pécsről. Színvonalas sze­replésüket — Cziffra Jánosné ta­nárnő tanította be a magagyüj- tötte táncmotívumokból műsoru­kat — a Magyarországi Néme­tek Demokratikus Szövetségének 20 éves fennállása alkalmából mutatták be — a bíráló bizottság megjutalmazta. Terveikben szerepel még az is, hogy NDK-beli, esetleg vala­melyik Drezda környéki általá­nos iskola úttörőivel vesznek fel kapcsolatot, fogadják őket test­vériskolájukká. • Nagy munkában találtuk az érsekhalmi pajtásokat: locsolták az iskola udvarát, gyűjtötték a tábortűzhöz való gallyat, mert vendégeket vártak, a nemesnád­udvari úttörőket. Ügy döntöttek, hogy a jubileumi esztendőt gon­dosan előkészített programmal ünnepelik meg. Ebből az alka­lomból avatják fel úttörőszobá­jukat, amelyet szüleik és nevelő­ik összefogásával egy elhagyott gazdasági épületből alakítottak ki. Építik, rendezik a sportpálya környékét, mert néhány hónap múlva valamennyien használni szeretnék a kézilabdapályát, a szánkó- és korcsolyapályát. Az iskola épületétől csak néhány mé­terrel arrébb áll az elmúlt nyá­rón épített két új tanterem, nap­közi otthon és az ebédlő. Az is­kola igazgatójának, Deli Ferenc­nek egész nyáron munkát adott az építkezés. Most azonban ké­szen áll, a napfényes, tágas is­kolaépület. Az érsekhalmi úttörők tíz na­pig szedték az almát, a munká­jukat folyamatosan támogató kö­zeli állami gazdaságban. A pénzt — amit ekkor kerestek — ők is kirándulásra szeretnék fordítani. Jól sikerült az ünnepélyes csa­patgyűlés után rendezett három­tusaverseny. A nemesnádudva- . riak közül sokan nagyon ügye­sen, bátran küzdöttek végül pe­dig mindkét csapat győzött: ba­rátságuk még szorosabbra ková- csolódott. A kerékpárral érkezett vendé­geket az érsekhalmiak elkísérték. Ahogyan ők mondták, „íeleútjá- ig’” hazafelé. Jól sikerült, bizonyára vala­mennyiüknek emlékezetes marad ez a déluán, akkor is, ha majd a hajósi iskolába járnak, helyet ad­va ezzel a., kisdobosoknak, akik majd csak délelőtt tanulnak az új iskolaépületben. Selmeci Katalin TALÁLKOZÁSOK Toronyház - könyvekből Az asszony, akire a könyvtár vezetője felhívta a figyelmemet, háttal állt. Előtte könyvekből fel­húzott toronyház, csupa híres la­kóval. Legalul, a földszinten He­mingway nevét olvasom, közbül Maupassant, Moliére, Déry Ti­bornak fent jutott1 hely, a tetőn, nyen előkelő névtábla egyetlen lépcsőházat sem díszít. — A zsákmányom — öleli ma­gához sajátkezűleg felrakott épít­ményét az asszony, aki nem sze­retné, ha kiírnám a nevét. Ne­hogy még azt gondolják az is­merősök, dicsekedni, csillogni akar. Öleli magához a könyveit, s erről a szép — anyaian gyen­géd, asszonyosan heves és gyer­mekien őszinte mozdulatról mind­járt választ is kapok arra a ré­gi tűnődésemre, mit jelenthet a könyv annak, akinek az olvasás se kenyere, se szakmája, „csak” a szenvedélye? Miért olvas ez a sovány, ősz­hajú, középkorú asszony? A fér­jét pár éve temette, két fia meg­nőtt, családot alapított, egy do­log maradt kizárólag az övé, a szakmája. Villanyszerelő. £s a két fiú helyett, egy brigádnak viseli a gondját, ő a vezetőjük. Nem az unalom, a magány 'for­dította tehát a könyvek felé. Minden perce foglalt, „a gyere­kek is számítanak rám/ főleg, mióta megszületett a pici, az el­ső unokám”, ami pedig a ma­gánéletére jut még azt is ezer­féleképpen eltölthetné. Elmehet­ne sétálni, beülhetne egy cuk­rászdába, pietykázhatna a barát­nőkkel még udVaroltathatna is magának. Az unokát nyugodtan letagadhatná szemrevaló asszony ma is. Ha leveszi a szemüvegét megfiatalodik, felmelegszik az arca. — Szegény édesanyám, mit morgott az olvasásérti Tönkrete­szed a szemedet 1” — mondogat­ta, igaza lett, ma már szabad szemmel a nagybetűt is akkorá­nak látom, mint egy bolhát. De a szem rjjár csak olyan, hogy idővel akkor is gyengül, ha sem- i mivel sem koptatják. — Amíg látok, nem teszem le a könyvet a kezemből — ígéri nevetve. — Sőt, há megérem, hogy nyugdíjba megyek, a könyv­tár lesz a főhadiszállásom. Szeret itt lenni/ Szereti a csendet, a könyvek‘közelségét, az izgalmat, amit akkor érez, ami­kor kinyújtott, kereső keze egy- egy babérkoszorús nagy név, könyvalakú .jelenlétébe ütközik. — Ez már volt nálam. Ez is. A klasszikusokat, főleg az oro­szokat mind jól ismerem és na­gyon szeretem. Makarenkót min­denkinek el kellene olvasni, aki­nek gyereke van. Zlobintól a Sztyepan Razint 8 éve olvastam és még mindig él bennem. Az események sorrendjét már nem tudnám elmondani, de nagy él­mény volt. Akár a Csendes Don. Mert megkapott, mert a lelkem­ben van. Mert valamivel meg­ajándékozott ... Ajándékot ritkán kap az em­ber. Igazán értékeset szinte soha. Mégis, a legtöbb ember annak örül, amit ma megvesznek, hol­nap eldobnak. Ruhának. Piúóver- nek. Kombinénak. Pedig ezek fo­gyasztási cikkek. Igazán nagy értékük nincs, nem tartósak, örökéletűek. Mint ahogy ml sem vagyunk azok. De az idei divat­holminak még a színét is elfe­lejtjük jövőre, amit pedig elol­vastunk, az mind megmarad, ugyanúgy beleépül az agyunkba, ahogy a szervezetünkbe a vita­minok. — Negyvenkilenc éves vagyok és az a legnagyobb örömöm, ha megrakom a tálcámat jó sok könyvvel. Ügy teszem le otthon az asztalra, mintha aranyat ta­láltam vólna. Miért olvas? Még mindig nem tudom, de már kezdem érteni. Talán több szerencséje volt, mint azoknak, akiket pusztán a köte­lesség sodor egy-egy kötelező ol­vasmány közelébe, s nem egé­szen az ő bűnük, hogy azóta sem tudnak az irodalom mellett hű­ségesen kitartani. Álndkul csal­ják; kártyával, fehér asztallal, tjSvével, mindenféle kifogással. — Egyszer, régen azt mondták bent a gyárban, a munkatársa­im: „Mariska, ha így folytatod, bedilizel. Nem vagy te tudós, hogy folyton azokat a könyveket bújd!” Aztán ' addig „csempész- gettem” kezük ügyébe a betűt, amíg egyszer csak rákaptak. Amelyikről tudtam, hogy érzel­mes természetű, annak az Anna Kareninát adtam a kezébe, „vé­letlenül”.' A férfiakat Szimonov- val „csaltam lépre”, azóta is minden könyvet — nem elolvas­nak, hanem megvesznek, ami a háborúról szól, szovjet szerzők tollából. Ma már csak úgy em­legetnek bennünket, „a könyves brigád”. Ettől még értékesebbé válik szép kapcsolata a könyvekhez. Eddig magánügynek tartottam, mostantól többnek annál, hiszen mindabban, amit számára az ol­vasás jelenthet, immár egy kö­zösség is osztozik. Most már csak arra lennék kíváncsi, hogy őt va­jon ki „szervezte” be könyvtári búvárnak, olvasónak? Jókedvű nevetéssel lebbenti fel a fátylat a titokról: — Nyomdász voltam, mielőtt a gyárba kerültem volna. Én nyomtam a Parasztokat. Ezt úgy mondja, mintha „én építettem volna a Parlamentet”. Pedig csak toronyházakat épít. És azokat se téglából. Igaz, a vas­beton erősebb, a téglánál tartó- sabb, a márványkőnél is értéke­sebb anyagból. Könyvekből... Vadas Tsnim

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom