Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-07 / 235. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA xxx. «vf. 235. szám Ára 90 fillér 1975. október 1. kedd A VIETNAMI PÁRT- ÉS KORMÁNYKÜLDÖTTSÉG HÉTFŐI PROGRAMJA Gyárlátogatás Ajkán és Székesfehérváron • Le Duón, • VDP Központi Bizottságának első titkára és a Vietnami Dolgozók Pártja, valamint a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormány­küldöttségének tagjai vasárnap a Zánkal Üttőrővárosba látogattak. A képen: Le Dnan beszél az úttörőkhöz. Hétfőn Ajkára és Székesfehér­várra látogatott el a Vietnami Dolgozók Pártja és á Vietnami Demokratikus Köztársaság kor­mányának küldöttsége, amely Le Duannak, a VDP Központi Bi­zottsága első titkárának vezeté­sével hivatalos, baráti látogatá­son tartózkodik Magyarországon. Az Ajkai Timföldgyár és Alu­míniumkohóban tett látogatáson a vendégekkel együtt részt vett Gyenes András, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának titkára, Rácz Pál killügyminiszter-he- lyettes. Pap János, az MSZMP Veszprém megyei Bizottságának első titkára, dr. Radnóti István, a Veszprém megyei Tanács elnö­ke és Némety Béla, a Magyar Népköztársaság hanoi nagyköve, te. A vendégeket megérkezésük­kor dr. Simon Pál nehézipari* miniszter, valamint Ajka város vezetői fogadták. Dr. Tóth Béla. a gyár igaz­gatója tájékoztatójában szólt a hosszú múltra visszatekintő üzem termelési eredményeiről,' felszabadulás utáni nagy arányú fejlődéséről. Le Duan elismeréssel szólt a látottakról, s elmondotta: régi tervük, hogy megkezdik a ha­zájukban található bauxitvagyon feldolgozását, ám ebben mind-, eddig megakadályozta őket a ró­juk kényszerített háború. Most már hozzálátnak a terv való- raváltásához. s ebben a munká­ban együtt kívánnak majd mű­ködni a Szovjetunióval és Ma­gyarországgal, amely nagy ta­(Folytatás a 2. oldaton.) Román pártdelegáció érkezett a megyébe Héttőn délután háromtagú pártdelegáció érkezett a megyé­be Costea Gheorghe, a Román Kommunista Párt Álba megyei Bizottsága gazdaságpolitikai tit­kárának, a megyei néptanács el­nökhelyettesének vezetésével. Tágjai: -Pipos loan, a Román Kommunista Párt Álba megyei Bizottságának osztályvezetője és Bradu Traian, a szászsebesi városi pártbizottság első titkára, a városi tanács elnöke. A me­gyei pártbizottságon a vendége­ket Horváth István, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottságá­nak első titkára, Erdélyi' Ignác és Katanics Sándor, a megyei pártbizottság titkárai, dr. Gajdó- esi Istvána megyei tanács el­nöke fogadta. A megyei pártbizottság első titkára köszöntötte a testvérme­gye küldöttségét, s kijelentette, e kapcsolat fontos szerepet tölt be a két nép barátságának el­mélyítésében. Horváth István annak a reménynek adott kife­jezést. hogy a román pártdele­gáció itt-tartózkodása során megismeri a megye eredményeit, gondjait, Bács-Kiskun gazdasá­gi és kulturális vívmányait. Horváth István ezután a megye fejlődéséről tájékoztatta a vendé­geket. A delegáció vezetője, Cos^ tea Gheorghe átadta az Álba megyei pártbizottság és a népta­nács üdvözletét, s romániai láto­gatásra hívta meg a megyei pártbizottság első titkárát. Hor­váth István a meghívást köszö­nettel elfogadta. A román pártdelegáció a késő délutáni órákban a város veze­tőivel, dr. Kőrös Gáspárral, a városi pártbizottság első titkárá­val, és Gádor József tanácsel­nökkel találkozott, majd város­nézésre indultak. Megtekintették a Katona József Múzeum kiállí­tását, ezután a Katona József Színházban _az. .Alföld Aruház m űsoros divatbemutatóján nézték meg a legújabb őszi és téli mo­delleket. A delegáció a mai nap folyamán a Budapesti Rádiótech­nikai Gyár magnetofon-gyáregy­ségébe és a Kecskeméti Baromfi­feldolgozó Vállalathoz látogatott. Délután az Izsáki Állami Gazda, ságban ismerkednek az állatte­nyésztéssel, a szőlő- és gyümölcs- feldolgozással és a szedőgépes szüreteléssel. 6. G. Honfoglaláskor! kiállítás Kecskeméten A múzeumi és műemléki hó­nap Bács-KJskun megyei ese­ménysorozata — „A honfoglaló magyarok művészié te” című, nagyszabású kiállítás megnyitá­sával — vasárnap kezdődött meg a kecskeméti Katona József Mú­zeumban. A nem mindennapi kultúrtör­téneti rendezvény igen sok ér­deklődőt vonzott. Ott volt a me­gye és a Város társadalmi életé­nek több vezetője, köztük dr. Major Imre, a megyei tanácsel­nökhelyettese. A közönséget Hor­váth Attila, megyei múzeumigaz­gató köszöntötte, majd felkérte dr. Fiilep Ferencet, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóját a rangos kiállítás megnyitására. — A bemutatott anyag, a X. századi magyar pogány művé­szet értékeinek zöme már szere­pelt a világ sok nagy múzeumá­ban, hazai közönség előtt vi­szont Kecskeméten tették először közszemlére — mondotta a fő­igazgató. A tárgyakat a Nemze­ti Múzeum országos anyagából, az utóbbi tíz évben előkerült Bács-Kiskun megyei leletekből és az ország más honfoglaláskori gyűjteményeiből válogatták ösz- sze. Szólt arról is, hogy a kor ku­tatásának megkezdése lényegében Bócs-Kiskunból indult el azzal, hogy 141 éve, 1834 nyarán La- dánybene-Benepusztán a pászto­rok rábukkantak az első honfog­laláskori sírra. Sokat köszönhe­tünk a Duna—Tisza közi kutatás folytatóinak, főként Kada Elek­nek, Szabó Kálmánnak, s nem utolsósorban a megye mai mu­zeológusainak, akik feltárták az írásos emlékekben oly szegényes kor történelmét. A rendezők a teljességre törekedhettek, amikor az 1100 éves művészet bemutatá­sára vállalkoztak. Az összeállítás jól tükrözi a 870 táján kelt, mo­hamedán leírás megállapítását: „A magyarok csinosak és jó kül- sejüek. Ruhájuk brokátból ké­szült. Fegyvereik ezüsttel vannak kiverve és gyönggyel berakottak.” A megnyitón a szakemberek, elsősorban a rendezők — dr. Die­nes István kandidátus, a Nemzeti Múzeum és H. Tóth Elvira, a kecskeméti múzeum tudományos főmunkatársa — válaszoltak az érdeklődők kérdéseire. A háromtermes bemutatón A múzeumi és műemlékvédel­mi hónap vidéki megnyitójának szombat délután, a szalkszent- mártoni Petőfi Sándor-Emlékmú­zeum adott otthont. Az intéz­ményben ebből az alkalomból új kiállítás látható: Koltai Károly fotói művészi hitelességgel val­lanak a községről. A felvételek­hez Matics Púi tanácselnök, Maj- sai Károly múzeumigazgató és Hatolkay Árpád fűzött magyará­zatot. Ismertették Szalkszentanár­ion három kiemelkedő műemlé­kének — a klasszicista tanácshá­za, a Petőfi-ház, s a barokk re­formátus templom — történetét, építészeti jelentőségét. Az ünnepség a megyében egye­dülálló, százötven ügyszerető ta­got számláló múzeumi baráti kör nagyméretű fotók rajzos és ké­pes tablók szemléltetik a honfog­lalók útját az uráli őshazától a Kárpát-medencéig továbbá mű­vészetüket, hiedelemvilágukat. Látványosság az úgynevezett At- tila-kard másolata is, amelynek az eredetije 1063-ban a német udvarba került, és ma is Bécs- ben őrzik. A fegyver a trónörö­kös jelvénye lehetett, akit mint a kalandozó hadak gyakori vezé­rét, a rettegett hun király, Atti­la utódának véltek. Az üvegvitri­nekben korabeli férfi és női vise­leti tárgyak, tarsolylemezek, ve­retek, ékszerek sorakoznak. A kiállítás kitűnő ismeretszer­zési lehetőségeket kínál minden­ki számára. Különösen az okta­tási intézményeknek érdemes rá felfigyelni. R. M. műsoros díszülésével folytatódott. Az összejövetelre értékes ajándé­kokat hoztak azok a távolban élő Petőfi-hívek, akik ma is oda- adóan támogatják a költő emlé­két őrző, helybeli gyűjtő-feltáró munkát. Nagy Kálmán, a telepü­lés általános iskolájának egykori igazgatója például Petőfi versidé­zeteket tartalmazó, 48 nyelvű minikönyvet, Szappanos Balázs, az Európa Könyvkiadó főszer­kesztője pedig az Europe című francia lap Petőfi születésének 150. évfordulójára megjelentetett különkiadványát nyújtotta át K. F. Petőf [-ajándékok Szalkszentmártonnak ' 9. őszi csúcsforgalom a 9-es Volánnál • indulás előtt a kecskeméti Volán-telepen. A 9-es Volán ez évre 3 mil­lió 891 ezer tonna áru szállítá­sát vette tervbe. A műszaki fel­készülés alapján azonban előre­láthatóan 4 millió 312 ezer ton­na szállítására vállalkozhatnak, amiből több, mint 1 millió 700 ezer tonna jut az őszi csúcsfor­galom időszakára. A gépkocsipark nagyarányú rekonstrukciója során 130 teherau­tót cseréltek ki újra. Ugyanak­kor tovább növelték a gépko­csik számát, mégpedig az ( élő­irányzottnál nagyobb mértékben. A csúcsforgalom idején a válla­latnak 641 teherautója vesz részt a szállításokon. Műszaki állapotuk jó, megbízhatóbbak mint tavaly. A rakodógépekről ugyanezt sajnos nem lehet el­mondani. A rossz alkatrészellá­tás miatt nem sikerült vala­mennyit megfelelően kijavítani. A Volán már korábban elké­szítette intézkedési tervét a csúcsforgalmi munkák zökkenő- mentes elvégzésére. A belső munka- és üzemszervezés ré­vén csökkentik a kocsik állás­idejét és növelik a kihasznált­ságukat. A fuvarokat úgy állít­ják össze, hogy minél több já­rat indulhasson rakott .pótkocsi­val. Az alkatrészkészletezés ja­vításával és az éjszakai szerelő- műszakok megerősítésével elér­ték, hogy a kocsiknak csak mi­nimális százaléka esik ki a nap­pali munkából. A legdinamikusabban fejlődő tevékenység a vasútról való, il­letve az oda történő áruszállí­tás. Tavaly még 65 ezer vagon rakomány . továbbításában vett részt a megyei Volán, az idén már 100 ezer vagon áru elszál­lításáról kell gondoskodniuk, jó részt az őszi időszakban. A lehetőségekhez mérten gon­doskodtak a zavartalan munka előfeltételéiről. A forgalmasabb állomásokon végzett felmérések megmutatták a legsürgősebb tennivalókat. A Szegedi MÁV Igazgatóság a rakodóterületek rendbehozásával a világítás ja­vításával könnyíti a munkafel­tételeket. A másik jelentős partner a mezőgazdaság. A Kiskunhalasi Állami Gazdaság megrendelésé­re állandóul 40—47 pótkocsis Skoda teherautó viszi a törkölyt a szőlőfeldolgozókból a kunfe­hértói borkősavüzembe. A Vo­lán 84 ezer 700 tonna cukorrépa elfuvarozására kötött szerződést az idén. A fűszerpaprikát Ka­locsa környékén 13 gépkocsival szállítják. A MEZÖTERMÉK-nek 40 teherautót bocsátanak rendel­kezésére a zöldség- és gyümölcs- szállítások lebonyolítására. Természetesen az elszállításra váró áru mennyisége a mező- gazdaságban napról napra vál­tozik. Ehhez a vállalat a főnök­ségek és kirendeltségek koca- parkjának rugalmas átcsoporto­sításával igazodik. A 9-es Volán 650 tehergép­kocsivezetője, 389 szállítómun­kása és 537 szerelője, kisegítője dolgozik azon. hogy a mezőgaz­daság terményed, az építőanya­gok, a kereskedelmi áruk idő­ben eljussanak oda, ahol már várják őket. Dolgoznak nappal és éjszaka, s ha a szükség úgy kívánja, rendkívüli műszakot is vállalnak. Zs. A. endito erő A into akkor robbant iga­zán, amikor a mühelyértekez_ létén egy középkorú esztergá­lyos a kővetkezőképpen fo­galmazott az üzemi demokrá­ciával kapcsolatban: „A ki­sebb jelentőségű kérdésekben meghallgatják a véleményün­ket, de a vállalatot érintő na- ' gyobb ügyekben a gazdasági vezetők maguk döntenek. Mi csak teljesítjük a különböző igazgatói határozatokat, utasí­tásokat, rendelkezéseket, s gyakran nem is tudjuk mit miért csinálunk...” E témához szinte mindenki hozzászólt a résztvevők kö­zül. Ki így, ki úgy magyaráz­ta, hol, s milyen fejlettségi szinten tart jelenleg az üzemi demokrácia. Többen az úgyne­vezett négyszöget említették, vagyis azt, hogy a termeléssel, a munkások helyzetével kap­csolatos kérdések eldöntésénél mindig ott van a szakszerveze­tt bizottság, a pártszervezet titkára, > s az ifjúsági szövet­ség vezetője is. Ez való igaz, de mi a hely­zet abban az esetben, ha né­hány munkás történetesen nem ért egyet a vállalati belső rendelkezéssel, helytelennek, vagy megvalósithatatlannak tartják az utasítást. Egy példával közelítsünk a fenti témához. Mielőt az or­szággyűlés elfogad egy tör­vényt, vitára bocsátják a jog­szabálytervezetet. A Hazafias Népfront által szervezett ta­nácskozásokon mindenki részt vehet, elmondhatja vélemé­nyét. A törvénytervezetet elő­készítő bizottság figyelembe véve a lakosság ésszerű javas­latait:, tovább alakítja, módo­sítja a paragrafusokat, s ez­után teszi az országgyűlés asztalára. Miután azonban a képviselők elfogadták a tör­vényt, a végrehajtáson a sor, s nem a vitán, hogy az új jog­szabály egyes rendelkezései mennyiben helyesek vagy sem, hiszen az egész ország lakos­ságának véleménye, akarata tükröződik a törvényben. A demokratikus centraliz­mus elve érvényesül a gyá­rakban, üzemekben, vállala­toknál, közös gazdaságokban, vagyis minden munkahelyen. A rendszeresen megtartott szocialista brigádértekezletek, műhelygyűlések, szakszerveze­ti tanácskozások, a kommu­nisták megbeszélései, a ne­gyedévenként sorra kerülő ter­melési tanácskozások nagysze­rű lehetőséget nyújtanak arra, hogy minden dolgozó, a se­gédmunkás éppúgy mint a műhelyvezető, a technikus, vagy a főmérnök, elmondja a termeléssel, a feladatokkal, a munkások helyzetével kapcso­latos véleményét, javaslatát. Ezeken a csatornákon keresz­tül a vállalat gazdasági veze­tői, valamint a társadalmi és politikai vezetők., rendszere­sen részletes információt kapnak a műhelyekben, csar­nokokban, a gépek mellett dolgozóktól, s véleményeiket figyelembe véve alkotják meg a vállalat belső életét megha­tározó rendelkezéseket, utasí­tásokat. De a határozatok ki­adása utáni vita már nem a közösségi, hanem csupán az egyéni érdekeket szolgálja, ami gátja a fejlődésnek, to­vábbhaladásnak. Nem a vállalati rendelkezé­sek megjelenésekor kell szót emelni, hanem akkor, amikor azt a témát vitára bocsátja a vállalat vezetősége és kéri a dolgozókat, mondják el a vé­leményüket, javaslatukat. Az üzemi demokráciának nagyon lényeges eleme ez. Saját kö­zösségüknek, igy maguknak is kárt okoznak azok, akik a műhelyértekezleteken, vagy a termelési tanácskozásokon nem kérnek szót, s elhallgat­ják az ésszerű, helyes javasla­tokat, mondván, úgysem veszik figyelembe. Nagyon helytele­nül, rosszul gondolkodnak ők, hiszen csakis a kollektív el­határozás, a közösség döntése lehet a további munka ipazi hajtóereje. T. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom