Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-31 / 256. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1915. október 31. A gyógyszeres dobozoktól a cigarettapapírig A Petőfi Nyomda kiskun máj. sai telepére látogattunk a mi­nap, ahol Brecska Attila te­lepvezetővel az idei eredmé­nyekről, gondokról beszélget­tünk. — A legnagyobb gondunk — mondta a telepvezető, — hogy gépparkunk elavult. Munkánk pedig van bőven. Gyógyszeres tasakokat, címkéket, vegyes ke­reskedelmi ügyviteli nyomtatvá­nyokat, cigarettapapírt és még nagyon sok mást készítünk. Az idén 300 tonna papírt dolgoztunk fel. Ezenkívül anyagmentes ár­bevételünk — vagyis a bérmun­ka értéke — 9,3 millió forint s bízunk abban, hogy lesz túl­teljesítésünk is. ' — A Petőfi Nyomda élen jár a takarékosságban. Hogyan já­rul az eredményekhez a majsai telep? ■— Négy szocialista brigád negyvenkét tagja vesz részt az eredmények növelésében. Taka­rékossági őrjáratot szerveztek, s külön gondot fordítanak pél­dául arra, hogy a nyomdafesté- kes dobozok — amelyek még nem ürültek ki teljesen — ki ne száradjanak. Ha észrevesznek ilyen dobozt, vékony vízréteget öntenek rá, s ha így olykor csak néhány forint is a megtakarí­tás, a „sok kicsi sokra megy” elve jól érvényesül. Külön el­ismerést érdemel Krizsán Sán- dorné, a bronzkoszorús Április 4. brigád tagja. Kombináltgép- szabász, aki egymaga 7425 fo­rint értékű anyagot takarított meg. Váradi István szabász eredménye szintén számottevő. A korábbinál sokkal nagyobb gondot fordítunk a csomagoló • Liódri Lászlóné hét, Seress Istvánná pedig 3 éve dolgozik a telepen. Oregecske gépükön gyógyszer­tári tasakok felülnyomását végzik, s egy műszak alatt személyenként 9 ezer darabot készítenek. • Balogh Ferencné I. nyomdai berakónő egyike a legszorgalmasabb dolgozóknak, tagja a törzsgár­dának. (Opauszky László felvételei) anyagok megóvására. Azelőtt a telepre érkezett anyag burkola­tát eldobtuk, vagy a MÉH-telep-, re került, most pedig a lehető­ségekhez mérten a kiszállításra kerülő áruk csomagolására hasz­náljuk. Csak ezzel a módszerrel 9 ezer forint megtakarítást ér­tünk el. — A telepen sok nő dolgo­zik? — Száznegyvenhatan vagyunk, ebből a nők száma 112. Közü­lük tizenkilencen gyermekgon­dozási segélyen vannak. Dolgo­zóink több mint ötven százalé­ka tagja a törzsgárdának, öt­Üjsolti változások Üjsolt a megye legkisebb településeinek egyike. Eléggé ritkán látogatjuk meg, elvétve adunk róla hírt lapunkban, talán mert csak­nem tíz kilométernyire esik a Soltot Duna- vecsével összekötő főúttól. Ez pedig igazság­talanság a részünkről a kis község lakóival szemben. (és nyitott kérdések) Mulasztásunkat pótolni tértünk le a minap az újsolti bekötőútra, hogy huzamosabb idő után újra „felfedezzük” a tiszteletre méltó kis falut. Miközben sorra ma­gunk mögött hagytuk a bekötőút kilométerköveit, mint rég ne n látott kedves ismerőst, úgy idéz­tem fel magamnak a községgel való legutóbbi személyes talál­kozásom emlékeit. Például az 1965-ben ünnepé­lyesen felavatott, szép parkkal körülvett tanácsházat, amelyen márványtábla hirdeti: a község fejlesztési alapjából és a helybe­liek társadalmi összefogásából épült. A pártházat, amelyben bir­tokbavételkor annyi szép tervet szőtt a párttitkár, s a KISZ-es fiatalok. A házak előtti — az újsoltiak lakóhelyszeretetéről valló — virágágyásokat, és a ro­konszenves gazdasszonyt, aki annak idején oly meggyőzően ma­gyarázta el nekem, miért érde­mes sertéshizlalásra szerződni és vállalkozni a háztáji-felelősi tisztségre. osztály. Alig 15 év alatt 970-ről 460-ra csökkent a helybeliek száma. A tsz-egyesülés óta külö­nösen gyors ez a mozgás ... A faluba érve, mintha most más kép tárulkozott volna elém. Lehet, hogy az idő megszépítette emlékeimet? Vagy talán, mert kevesebb a virágdíszes porta, és mert sok az utcán az aprójószág? De lám, a tanácsház parkja sem olyan ápolt, mint régen. Gazdát­lannak tűnik a szövetkezeti bolt környéke is, a pártház pedig zár­va... Van azonban ami új: a hidroglóbusz és a vízmű kis épü­lete. A tanácsházán barnahajú fia­talasszony ügyeleteskedik. — Én csak félműszakos va- gyök; a vb-titkár elvtárs nincs itthon, de Gabi bácsi, az elnök, a közelben dolgozik. Kora dél­előtt benn volt, mert hozták Du- naföldvárról a felszabadulási em. lékmű rajzát, arról tárgyalt, ö mindenről ad felvilágosítást... Röviddel később a solti Szikra Tsz újbolti üzemépületeinek egyikében a tsz-raktáros Nagy Gábor személyében Űjsolt tanács­elnökével ülök szemközt, aki társadalmi tisztségben immár a második ciklusban szolgálja sző­kébb hazáját. Előtte néhány nagy ív, csaknem teleírt kockás papír. Talán levélírásban zavartam meg? — villan át agyamon, de ő elébevág kérdésemnek: — A megemlékezőt írom a ta­nácsok megalakulásának és a mi falunk önállóságának 25. évfor­dulójára. Nem egyszerű, sok bennem a nehéz gondolat... Fogy a falunk, sokan elköltöz­tek, másutt keresik a boldogu­lást. Szinte az egész fiatal kor­Nem értem az összefüggést, hi­szen a solti Szikrával egyesült újsolti Kossuth Tsz határa, gaz­dasága, tehát a munka, a meg­élhetés forrása itt maradt... Nagy Gábor pedig így magya­ráz: — Igen, a határ maradt, meg itt van körülbelül 600 állatra tervezett sertés- és százas szarvas, marhatelepe is a tsz-nek. De nincs ösztönzés; az emberi oldal mintha nem lenne elég fontos... Korábban élenjáró község volt a miénk, mert igazán dolgos nép lakja. Az adófizetésben is mindig pontos. Nem beszélve a húster­melésről. Minálunk ebben a ház­táji mindig nagy szerepet ját­szott. A régi Kossuth előállított évente 600—700 hízót, s ugyan­ennyit adott a háztáji, a lakos­ság. Most pedig nagy a befelé- fordulás. Ez még a falu képén is meglátszik, sajnos. — a község párttitkára? Pró­báltam keresni, de zárva a párt­ház — terelem más irányba a szót. — Bezárt, s van üres épület több is. Csizmadia elvtárs. a volt párttitkárunk az egyesített tsz személyügyi előadója, bevonták Soltra. Tőlünk Fabó József az összekötő. Ő a tsz egy szem ko­vácsa, tengersok a dolga, nehe­zen győzi elvégezni a ráosztott pártfeladatot... Bár én párton- kívüli vagyok, úgy ítélem meg, nincs ez így egészen rendjén. Nem is olyan régen még 18 párt­tagunk volt, s maradt tizenkettő, köztük négyen a tanácstól. Töb­ben kiléptek... Aztán meg, ha eszembe jut az a több mint száz asszony, aki ha nem is mind tsz-tag, de részesmű­velésben mindig kihúzták a tsz szekerét! Tarka és vidám volt tőlük a határ, úgy dolgoztak. Ma nemigen gondolnak velük... Hej, de bántott, amikor nőnapon Sol­ton én tartottam a köszöntőt, engem bíztak meg vele. Innen bevitték azt a tíz-tizenhárom tsz- tag asszonyt, de Űjsolton nem volt semmi. Nem úgy, mint ko­rábban ... Itt is kimaradt az emberi oldal... Elszállt a régi jókedv, sok a sértődöttség. Csak küszködik az ember... Fabó Jó­zsinak felolvastam az, évforduló­ra szánt beszámolót, mondta is. hogy honnan bennem az energia ezért a fizetségért?... Énpekem itt vannak a gyökereim, idevaló­si vagyok. Szeretem ezt a falut. Hát innen az energia! Közben vendég érkezett. Azaz­hogy Purder Ferenc, a solti Szik­ra főagronómusa inkább család­tagnak számít, mintsem vendég­nek. Az egyesülésig a Kossuth Tsz főagronómusa volt. Nagy Gábor megfontolt és eléggé ke­serű szavai hallatán bekapcsoló­dik a beszélgetésbe: — Az bizonyos, hogy a közös gazdaság abban érdekelt, hogy ne fogyjon el a falu lakossága ... Én a pártszervezettől megbízást kaptam az egyesülés utáni nézet- különbségek kiszűrésére, hiszen tulajdonképpen otthon vagyok Űjsolton. Tény, hogy vannak a helyzetet nehezítő tényezők. A régi Kossuthból okkal. vagy anélkül, de senkit nem válasz­tottak a vezetőségbe. Szerintem ez nem volt helyes. Egy brigád­vezető maradt meg, azt is „be­akkreditáltuk” Soltra. Nem volt helyes. Akik itt korábban bizal­mat élveztek és elvárhattak, egyikük sincs a választott veze­tőségben. Ügy fest az egész, hogy nem találták őket jónak... Á sértődöttség pedig még soha nem lelkesített senkit. A tisztes korú, tekintélyes ki­állású Nagy Gábor tanácselnök szomorúan bólogat. Arcáról szin­te lesír: volna még mondaniva­lója, de mélyebbre már nem bo­csátkozik. Pillanatnyi feszült csend után inkább témát változ­tat: t — Ha nem is sok, de van azért jó hírünk is. Megvan a vízmű, vünk, az idei év hozta meg. Jó segítségünkre volt ebben a me­gyei tanácstagunk. Köszönet ér­te. A költségekhez még az ónál­ló Kossuth Tsz 500 ezer forintot adott. A KÖFÁ-ból száznyolc- vanvalahányezret tudtunk össze­hozni és a megyei tanács -350 ezerrel segített nekünk. A falu 126 házának 96 százalékában be­vezetve a víz. Bárcsak szaporod­nának a házak! Portát kínálunk, nevetségesen olcsón ... 2. ábra A másik, a gyármajori tanya­csoport, ahol a villamosítás kö­vetkezik soron. Körülbelül 18 család él ott. Mi legalább négy­ezer forintot kértünk a lakosok­tól ; a Szikra 12 ezret ajánlott fel, mert egy 60 vagonos magtárral érdekelt a majorban. A villamo­sítási költséget 170 ezerben jelöl­te meg a DÁV két évvel ezelőtt, de számításunk szerint ma már legalább 200 ezerbe kerül. Még nem kaptuk meg az új költségve­tést. Sok múlik azon, mivel tud segíteni a tsz ... Perny Irén vagy tízéves munkaviszonnyal rendelkezik. Munkájukat szere­tik, s egyre rutinosabban végzik. Ha még a szorgalmukhoz jobb, illetve korszerűbb gépeket is kapnánk, biztosan jelentősen növelni tudnánk üzemünk ter­melését. O. L. Fehérje szénből A Szovjetunióban a donyecki szén kémiai intézetben szénkivo­naton sikerült fehérjetáplálékul szolgáló mikrobákat tenyészte­ni. Az így nyert biomassza jobb minőségű, mint az eddigi kőola­jon tenyésztett massza és a ve­gyes táplálékhoz keverve na­gyobb napi súlynövekedést ered­ményez a vágómarhánál és a szárnyasoknál. Most speciális technológián dolgoznak az ilyen, féle mesterséges fehérjék ipari kitenyésztésére Az intézet ke­reken tíz éve foglalkozik olcsó és teljes értékű tápanyagok szintézisére szolgáló eljárások­kal. Egyebek között kidolgozott egy módszert, amellyel paraf­finból lehet fehérjét előállítani. Ki „csinálja” az időjárást a moszkvai Metróban? A moszkvai metróhálózat egyik legnagyobb előnye a min­den évben kellemes klíma: nyá­ron hűvös, télen meleg. A le­vegő mindig friss, noha a leg­több állomás több tucat méter­rel a főid felszíne alatt é.oűlt. Röviddel ezelöttig minden ál. Lornáson speciális szellőző be­rendezések működtek. Nemrégi­ben azonban egységes automa­ta ellenőrző- és vezérlőberende­zést helyeztek üzembe a föld alatti mikroklíma biztosítására. Azóta az állomások levegőjére vonatkozó adatokat központi ve­zérlőpulthoz továbbítják, ahol a diszpécser néhány másodperc alatt pontos képet kap minden állomás klímájáról és elvégez­heti a szükséges korrekciókat. A hőmérséklet bizonyos mér­tékig az utasok hőleadásától függ. Negyven perc alatt, ameny- nyi időt egy utas a metróban átlagosan eltölt, 80 kalória hot ad le a környezetnek. Mivel a moszkvai Metró naponta hat­millió személyt szállít, külön fűtésre nincs szükség. Csak egészen kemény téli hidegben ve­zetik át egyes állomásokon lég­hevítőkön a ventillátorok által beszívott levegőt. A PETŐFI NEPE KRESZ ISKOLÁJA SZERKESZTI GÉMES GÁBOR ELSŐBBSÉG AZ ÜTKERES ZTEZÖDÉSBEN (32.) „(2) A másik jármű érkezési irányától függetlenül elsőbbséget kell adni az útkereszteződésben, a) minden járművel a megkü­lönböztetett jelzéseket használó gépjármű részére, b) az olyan út­ról érkező járművel, amelyen az útkereszteződés előtt „Elsőbbség­adás kötelező”, vagy „Állj! El. sőbbségadás kötelező” jelzőtábla van, a keresztező — illetőleg a kiegészítő táblán vastag vonallal jelzett — útról érkező jármű ré­szére, c) földútról érkező jármű­vel a szilárd burkolatú útról ér­kező jármű részére, d) körforga­lomban haladó járművel a kör­forgalmat keresztező villamos ré­szére,” Ez a bekezdés a jobbkézsza- bály alkalmazása alól további ki- vételeket határoz meg. Mint az a) pontból kiderül, a megkülön­böztetett gépjárműveket most már minden forgalmi helyzetben elsőbbség illeti meg. A jövőben az autópályára, autóútra ráhaj- tásnál is elsőbbségük lesz a meg­különböztetett gépjárműveknek, a jelenleg érvényben levő kivé­tel módosul. A megkülönböztetett gépjárművek elsőbbségéből az is következik, hogy útkeresztező­déshez közeledve, az általuk adott hangjelzés már hallható, de a megkülönböztetett jármű érke­zési iránya még nem állapítható meg. az útkereszteződés előtt — még szabad jelzés esetében is — lassítani kell, sőt szükség eseten meg kell állni és továbbhaladni csak akkor lehet, ha a megkü­lönböztetett gépjármű már elha­ladt, vagy a továbbhaladás a megkülönböztetett gépjárművet nem zavarja. A b) pont lényegében az elka­nyarodó főútvonalon haladó jár­művek elsőbbségét mondja ki egyértelműen, de ez természete­sen érvényes akkor is. ha csak az adott útkereszteződésben szabá­lyozzák a jelzőtáblák az elsőbb­séget. Jövőre minden olyan út­kereszteződést — a földutak kivé­telével — ahol nem a jobbkéz- szabály érvényesül, pozitív és ne­gatív irányban egyaránt meg kel! jelölni. A pozitív jelölés a Fő­útvonal, Űtkereszteződés aláren­delt úttal, negatív jelölés: El­sőbbségadás kötelező, vagy Alfj! Elsőbbségadás kötelező. Az Elsőbbségadás kötelező, vagy Állj! Elsőbbségadás kötele­ző táblával ellátott útról érkező jármű — tehát az a vezető, aki e táblák valamelyikét látja — az elsőbbséggel rendelkező jármű­nek az áthaladási elsőbbséget ak­kor is meg kell adnia, ha az út­kereszteződés belátha tat lansága miatt az elsőbbséggel rendelkező jármű nem látható. Amennyiben az útkereszteződés az út_ vonal- vezetése miatt nem látható be —. például közvetlenül az útkeresz­teződés előtt kanyarodik — az alárendelt útról történő ráhajtás szabályos, ha az elsőbbséggel ren­delkező jármű az úkereszteződés 3. ábra elérésekor még nem látható és közeledésére más jelből nem le­het következtetni. (Zárójelben le­gyeznénk meg, hogy a vakveze- tés tilalma egyébként a főútvona­lon haladóra is vonatkozik, ezért ilyen esetekben a kanyar előtt jelzőtáblával kell figyelmeztetni az útkereszteződésre.) Az elsőbbséggel rendelkező jár­mű a védett útvonalra jJkjihajtó járművel szemben elkanyarodása esetén is elsőbbséget élvez még akkor is, ha a főútvonalat hagy­ja el. Ezt illusztrálja az 1. áb­rán látható forgalmi helyzet, ami­kor is a 2. számú jármű nem haladhat tovább, míg az 1. jár­mű a bekanyarodást be nem fe­jezte, sőt szükség esetén még visszatolatással is lehetővé kell tennie a bekanyarodást. Abban az esetben, ha a 2. számú jármű mögött járművek állnak, az 1. számú járműnek indokolt el­sőbbségéről lemondani.- «Az elsőbbséggel -rendelkező út­vonalra az alárendelt utakról rá­hajtó járművek egymásközti el­haladási sorrendjére, függetlenül attól, hogy mindkettő Elsőbbség­adás kötelező, vagy Állj! Elsőbb- ségadás kötelező jelzőtáblát lát, általában jobbkézszabály szerint, illetve a balra kanyarodó hátrá­nyát kimondó szabály szerint kell közlekedni. A 2. és a 3. ábra en­nek megfelelően mutatja az át­haladási. illetve ráhajtási sor­rendet. 1. ábra 4. ábra Kivétel e szabály alól, amikor az egyébként hátrányban levő jármű az elsőbbséggel rendelke­ző útvonal forgalmába teljes hosszával behaladt, és azzal már megközelítően párhuzamosan ha­lad. Ebben az esetben az elsőbb­séggel rendelkező útról érkező járművel esik egy tekintet alá. Erre utal a 4. ábrán látható hely­zet, amikor is a B járművel szemben az 1. pozícióból induló másik járműnek a 2. pozíció el­érésekor már elsőbbsége van. HÍD A SZIBÉRIAI OLAJKINCSHEZ Nyugat-Szibériában határidő előtt befejezték a bő vizű Ob folyón át ívelő két kilométeres vasúti' híd építését. Áthaladt rajta az első vonat is, amely megnyitotta a forgalmat a Tyu_ meny—Tobolszk—Szurgut vasút­vonalon. A több mint 700 kilo­méter hosszú acélsínpár utat nyit Nyugat-Szibéria gazdag kő­olajlelőhelyeihez. Az Ob folyón keresztül vezető híd, amely egyedülálló a Szov­jetunióban, az új útvonal leg­bonyolultabb létesítménye volt. Építését a tervezett öt év he­lyett négy év alatt fejezték be. A hídépítés gyakorlatában elő­ször alkalmazták azt a megol­dást, hogy mind a 19 pillért 40 méter mélyen süllyesztették A folyómederbe. Korábban az olajfúró beren­dezésék, a szállítóeszközök, va­lamint a Nyugat-Szibéria kő­olajipari központja, a hetven­ezer lakosú Szurgut ellátásához szükséges élelmiszer léigiúton vagy az Ob folyón érkezett ren­deltetési helyére. APN—KS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom