Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-29 / 254. szám

1975. október 29. • PETŐFI NÉPE • 5 Kunpeszér változó arca falu volt, erről bárki meggyő­ződhet, ha bejárja az utcákat. Ez a terv tehát a jövő terve. Ennek egyik lépcsőfoka, hogy a Bajcsy-Zsilinszky utca folytatá­saként 274, egyenként 400 négy­szögöles házhelyet jelölnek ki. Kjk építkeznek? Mielőtt vá­laszt adnánk, tekintsünk egy ki­csit vissza a múltba. Kunpeszér- ről nagyon sokan eljártak dol­gozni még tíz éve Budapestre, Tatárszentgyörgyre, Ráckevére és távoli építőipari vállalatok még távolabbi munkahelyeire. De az Öt-hat éve tartó intenzív fejlő­dése a községnek a „kirepülést”, „hazarepüléssé” változtatta má­ra. Jönnek háza a termelőszövet­kezetbe. A vállalatok munkáso­kat szállító buszai mostanára már csak két-három emberért érkeznek, s a munkaerő-kereslet­re jellemző, hogy már azért is. A hazatérők házai, a faluban maradó fiatalok házai pedig épülnék a Kossuth utcában, a Béke utcában. Ahogy a családi házak száma gyarapodik, úgy növekszik a tanácsnál kiállított születési anyakönyvi kivonatok Az italbolt melletti üzletben, ahol gombostűtől kezdve a tubu­sos sajton át a háti permetezőig minden van, könyv egy darab sincs. Nem is volt. Nem is lesz? Ez utóbbit csak én kérdezem, azok után, hogy az 1964-ben épült művelődési házban meg­néztem a községi könyvtárat. A szekrények polcain nincs annyi kötet, mint ahányan Kunpeszéren élnek. Tűnődöm a „nem csak kenyér­rel él az ember” igazságán, s Kunpeszér vonatkozásában a.he­ti egyszeri mozin, a művelődési ház büféjének sörösládáin, ko­nyakos- és borosüvegein, az if­júsági klub ütött-kopott beren­dezésein, azon, -hogy a klubhelyi­ségben mosdókagylót szerelnek fél, mert a termelőszövetkezet ebédlője is egyben. Tűnődöm a község változó arca tükrözte jólé­ten és az emberi kiteljesedésen, mert az még nem nagyon van, az a jövő, annak sugara van a lélekben, a közösségek életében; mert a kiművelt emberfők lehet­nek csak a jóléttel élni tudók, de ez már nem csak Kunpeszéren igaz. Csató Károly Milyen község? Akik ott élnek sem tudnák teljes bizonysággal megmondani, mint a látogató sem tudja, aki az új utcákban jár, és elismeréssel vegyes cso­dálkozás mondatja vele, hogy szép falu, új falu, gazdag falu. Éppen az a furcsa, hogy az ott lakók is mondják, hogy „szép”, „újft, „gazdag”, de mást is mon­danak, azt ami még nincs. Mert ami még nincs, az a jö­vő. Annak súlya van a lélekben, a közösségek életében, s min­denütt, azokon a fórumokon, ahol a kollektív bölcsesség szellemé­ben döntenek arról, hogy .Jmi lesz?” Kancsár Ferencné, a tanács fő­előadója mondja, hogy Pintér János, a Parasztbecsület Terme­lőszövetkezet főkönyvelője, tár­sadalmi tanácselnök, most nincs bent, mert a szomszédban egy emeletes társasház műszaki át­adásán vesz részt. Arany János utca. Egymás szomszédságában három emele­tes épület. Amire e sorok meg­jelennek, négy család tagjai, ro­konsága emeli a poharakat koc­cintásra; „Legyetek boldogok az új lakásban.” Legyenek boldogok mondjuk mi is, mert amikor új lakást avatnak valahol, az kicsit társa- dalmi esemény is.-Tudjuk, a csa­ládi körülmények változása jó­val- több 'a ’költözés eseményé­nél: az élet új minőségére terem­tődik mód. Legalább húszán sürgölődnek a lépcsőházban, sorra a szobák­ban, fürdőszobákban. Nemsoká­ra a szomszédos házban is, aho­vá a szobafestő költözik, s föld­szintjén a felesége fodrászüzle- tpt nyit, s utána nem keli a pe- széri asszonyoknak, lányoknak tizennyolc kilométerre buszozni Kunszentmiklósra, vagy ahogy itt mondják röviden Miklósra, csinosodni. Szeptember 30-ra ígérte a KTSZ, hogy elkészül az egész­ségház — az Arany János utca sarkán épült fel, s ha a tanács­háza felől nézzük, akkor sor­rendben az első emeletes épület a másik kettő mellett —, de a szakipari munkák miatt novem­ber 15-re lesz csak kész. A főelőadó mondja: — Földszinten lesz az orvosi rendelő két várószobával, a gyer­mek- és a felnőttváróval: az emeleten három szoba összkom­fortos szolgálati lakás. Most heti két alkalommal Miklósról jár ki az orvos két-két órára. Ez már kevés. Ha kész lesz a rendelő, meghirdetjük az állást az Egész­ségügyi Közlönyben, s remélem, hogy lesz jelentkező, s végre lesz orvosunk. Akkor körzetmódosí­tással hozzánk lehet csatolni Kunbábonyt és Kunadacs-Üjma- jort is, az ottaniaknak sem kell Miklósra átjárni. Különben van egy nagyon ügyes házi betegápo­lónk, a Bíró Marika, aki nagyon szorgalmas és szereti a hivatá­sát ... Kunpeszéren is vannak idős emberek, magukra maradottak is. Amikor felőlük érdeklődtem, hogy a társadalmi törődés miben nyilvánul meg irántuk, rövid vá­laszt kaptam. Nincsenek szociál­politikai esetele, nincs olyan sze­mély, akinek rendszeres segélyt kellene fizetnie a tanácsnak. A község általános rendezési terve hárem éve készült el. de Kunpeszér tíz éve is rendezett Azt, hogy a Parasztbecsületben milyen a tagság jövedelme, el­árulja a házsorok, utcák külső képe. Elárulják a kerítések, az autók, a motorkerékpárok, a lá­nyok ballonkabátjai és kosztüm­jei. Az is sokat mond erről, hogy a termelőszövetkezet autóbusza hetenként megjárja Kecskemétet az áruházakban vásárolni szán­dékozókkal, de az is beszédes szám, (még ha nem is felhőtlen az örömünk emiatt), hogy az egyetlen italbolt havi forgalma 110—150 ezer forint. Jólét és emberi kiteljesedés száma is: 1974-ben a 740 lakosú községben 18 gyermek született. A tanácsnál arról beszéltek, hogy a 22 személyes óvodát 1978-ig úgy kell bővíteni, hogy 56 gyer­meket fogadhassanak. Lapozgatom a Magyar Népköz- társaság 1963-as kiadású helység- névtárát, amely az egy évvel ko­rábbi adatokat tartalmazza. Kun­peszér 13 ezer 475 kataszteri hold kiterjedésű közigazgatási terüle­tén akkor 890-en laktak: Erzsé- betmajorban 5, Felsőpeszéren 10, Frigyesmajorban 14, Jónateleken 17, Középpeszéren 33, Nyihogó- ban 13 ház volt. Az 1973-as hely­ségnévtár adatai pedig már más­ként szólnak és másról: a lakos­ság száma 730 fő, 185 lakóházban 236 lakással, s a központi belte­rületen 417-en laknak 115 lakó­házban, Középpeszéren pedig 189-en 31-ben. — Tizennégy tanyánk van még, teljesen elnéptelenedett Nyihogó és Felsőpeszér. Beköltöztek az em­berek a központba, vagy más , községekbe — mondja Kancsár Ferencné. # Társasház az Arany János utcában, amely most készült el. A mellette levőbe költözik majd a szobafestő és fodrász felesége, s a sarkon már áll az egészségház, emeletén orvosi szolgálati lakás. • Kancsár Ferencné a tanács főelőadója a rendezési terv fölé hajolva mutatja, bogy a Kossuth utcában épülnek új házak, 0 Kunpeszéren szinte csak új házak vannak. • Ha volna olyan, hogy kerítés- esztétika, akkor azt mondhatnánk, hogy as Arany János utcai emeletes házak építésekor arra nem sokai adtak. „Zsebkendőnyi” parcellák helyett — Hiába, a jó munkához idő kell — szokták mondani, akik úgy érzik, hogy valami érthetet­lenül lassan készül. Pedig ez a mondás nagyon sokszor igaz, mint például a kiskörei tó eseté­ben is. No, nem a víztároló tó elsőrendű feladatára gondolok, hiszen a Tisza II. vízlépcsőre inkább az a mondás illene, hogy sok munkához kell a sok idő, ha­nem az Udülőtóra, amely ma már kiskörei tó néven nyert polgár­jogot. Valóban, a kiskörei üdülőtó már harmadik éve szerepel a hír­adásokban. Tudjuk róla, hogy az ország második legnagyobb tava, területe több mint négyszerese a Velencei .tónak. Partján, Abád- szalók, Kisköre. Poroszló, Sarud, Tiszafüred, községeknél és azok körzetében üdülőtelepek alakul­nak ki. Az is közismert, hogy ez. a tó eltér a hagyományos üdülő- pihenőtavaktóL Itt a hétvégi há­zak, üdülők, hotelek-motelek a vízparttól csak több mint száz méterre építhetők. Arról van szó ugyanis, hogy a víz szintjének magasságát elsősorban a mező- gazdaság szükséglete szabja meg, s ezért az időszakonként egy-két métert is süllyedhet, illetve emelkedhet. A negyven kilométer hosszú, négy-hat kilométer széles, 127 négyzetkilométernyi vízterület és a tópart kulturált kiépítése való­ban nem kis előkészítést kíván. Ezért is jó, ha nem sietik el, amihez ez esetben valóban idő kell. Nagyon jó, hogy első lépés­ként megkezdődött a környék fá­sítása, erdősítése. Ezekben a he­tekben mintegy 26 hektárnyi te­rületen be is fejezik a környezet „zöldesítését”. Nagyon jó, hogv az érdekelt megyei tanácsok már meghirdették az országos terv- pályázatot hétvégi üdülőcsopor­tokra, sorházakra, kollektív ha­lásztanyákra. Ss ennél a pontnál érdemes egy kicsit elidőzni. Azt hiszem, a kiskörei tó tervezőinek kitűnő elképzelésük, hogy főként a cso­portos üdülési formák kialakítá­sát szorgalmazzák. Tény. hogy a kikörei tó partjainál a mai napig egyetlen négyszögölnyi területet sem adtak el. És nincs is szándé­kukban apró parcellákra szab­dalni a tó partját. A csoportos üdülők két forrná-' ját szeretnék meghonosítani: a kis jövedelműek részére olyan épületeket emelnek, "amelyekből két—hat személye? önálló, össz­komfortos Jakrészeket adnak bér­be, minden „családi részhez” kü­lön kiskert tartozik, s egy kis közös park is. pihenésre, játékra. A másik megoldás az. hogy a jö­vendőbeli telektulajdonosok ; ne külön-külön vásároljanak „zseb­kendőnyi” területet, hanem egy- égy baráti közösség — akár szo­cialista brigád is — vagy üzemi kollektíva, intézmény közösen vá­sároljon nagyobb partrészt. Hogy mi ez utóbbiban a jó? Nos, ez a megoldás az igazán ésszerű. Gondoljuk csak végig: 6—8 külön papírmunka flélyett egyszerre intézhető a terület igénybevételi engedélyének meg­szerzése. Ugyanez vonatkozik az építési engedélyre is. És nem kö­zömbös anyagilag a^közművesí- tés sok-sok feladatának - megol­dása. Ha mindenki külön-külön intézi a víz bevezetését, a vil-' lanyhálózat kiépítését, a szenny-’ vízcsatorna elhelyezését —- ez mindenkinek több fáradtságot okoz. A kerítésekről nem is be& szélve. Körbekeríteni a „saját bi­rodalmat” — mi szükség van rá? Közösen megtervezni, megépíte-1 ni az ikerházakat,1 a nyaralócso­portokat — olcsóbb, praktiku­sabb. Több mint félszázezer ember üdülését, pihenését lehet biztosí­tani néhány éven belül a kiskö­rei tó környékén. Jól járnak, akik5 ott jutnak nyaralóhoz“ ott építé-í nek maguknak hétvégi hazat? Azt hjszem. számukra sem fel lesleges az intelem: a helyes dön­tés' alapja az ésszerű tervezés, a; megfontoltság. E. Gy. ' Miről írnak megyei laptársaink? Sikeres a talajvédelmi szaktanácsadás Az utóbbi időben megnöveke­dett az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek igénye a termőtalaj tápanyagtartalmának, összetételének meghatározására olvassuk a BÉKÉS MEGYEI NÉPŰJSÁG-ban, mely még a kö­vetkezőket írja: A Szarvason mű­ködő Tiszántúli Talajjavító és Talajvédelmi Vállalat az idén mintegy 400 ezer hek­tár művelt területre terjesz­tette lei a tápanyag-gazdálkodási szaktanácsadó munkáját. Szakem­berei a talajmunkákat jól felsze­relt laboratóriumban vizsgálják, s ily módon állapítják meg a tar­talék tápanyagot és a termeszten­dő növényi kultúra tervezett ter­méséhez szükséges műtrágya­mennyiséget. Kisfalud! Strobl Zsigmond művészi hagyatéka Zalaegerszegen Szintén a zalai újságból tájé­kozódunk arról, hogy a megyei születésű világhírű szobrászmű­vész, Kisfaludi Strobl Zsigmond művészi hagyatéka, szobrainak, emlékműveinek tervei, eredeti példányai és másolatai, köztük a mintegy hatvan márványból ké­szült, vagy bronzba öntött .alko­tás, illetve a művész irat- és le­véltára Zalaegerszegre kerül. A város vezetői most folytatnak tárgyalásokat a művész örökösei­ig. vei, akik a hagyatékot felaján­lották megőrzésre Zala megye székhelyinek. Az ajánlatot nagy örömmel fogadták az illetékes vezetők, akik már keresik is a helyet, ahol méltó körülmények között tárhatják a közönség elé a mintegy ötmillió forint értékű, páratlanul gazdag tartalmú mű­vészi anyagot, melynek állandó kiállítását tervezik. összeállította: Velkei Árpád Tegnapi diákok Ketten együtt ötvenkét évesek, Péter haja válláig ér, munkaru­hája kötött garbó, farmerrel. Ta­más frizurája rövid, bár a di­vatnak 8 sem ellensége. Péter a huszonötéves „agglegények” életét éli, Tamás nős, és már apa is. Egyikük Kecskeméten, a má­sikuk Baján lakik és dolgozik, nem ismerik egymást. Közös jel­lemzőjük: a megőrzött diákos lelkesedés. • Igaz, Várkonyi Péter csak egy éve kapta meg a diplomát, a Mű­szaki Egyetem Építészmérnöki Karán, ahol tervezői pályára ké­szült. Munkahelyválasztás előtt sokáig foglalkoztatta a Budapest vagy vidék dilemmája, míg vé­gül Kecskemét, és a Bács-Kiskun megyei Tervező Vállalat mellett döntött. — A fővárosnak az az előnye égy építész-tervező számára, hogy ott több korszerű létesít­mény épül — vélekedik Péter. — Hamarabb találkozik az ember az új dolgokkal, könnyebben hozzájut a friss szakmai infor­mációkhoz. Hogy én mégis Kecskemétre jöttem dolgozni, annak több oka van. Itt élnek a szüleim, így a lakásproblémám eleve megoldott. Sokat nyomott a latban az , is, hogy itthon segítségre számíthat­tam: édesapám szintén építész­mérnök, ahogy az volt a nagy­apám, sőt a dédapám is. A. vi­déki .munkahely felé orientált, hogy a pesti életformával nem tudtam megbarátkozni az egye­temi évek alatt. Ami az érvényesülés lehetősé­geit illeti, azok véleményem sze­rint vidéken sem kisebbek, mint Budapesten. Ha valaki tehetsé­ges, arra felfigyelnek, elismerik. Azt hiszem, jól bizonyítja pzt Kerényi József példája. Péter nem bánta meg, hogy munkahelyül a Bács-Kiskun me­gyei Tervező Vállalatot válasz­totta. Elégedett az első évvel. Persze, ehhez mindjárt hozzáte­szi, hogy első munkául nem várt holmi „kecskeméti ENSZ-palo- tát’’, s arra sem számított, hogy majd megkérik: Várkonyi elv­társ. legyen olyan szíves, alakít­sa át a vállalatot a saját elkép­zelései szerint! És vázolja ne­künk, hogy miként járhatna ked­vében a kollektíva! — Egy „új fiúnak” igazodnia kell a munkahelyi közösséghez — tartja Péter —, s én arra tö­rekedtem, hogy jó kapcsolatot alakítsak ki a kollégákkal. A kezdő építész-tervező elége­dettsége természetesen nem je­lenti azt, hogy ne lenne egy-két kritikus észrevétele is. Szerinte például a tervező munkával járó költségvetéskészitésre — Péter­nek sok ilyen feladat jut —, nem lenne szabad egyetemi végzettsé­gű emberek idejét fecsérelni, ki­sebb felkészültséggel is el lehet végezni ezt a munkát. Aztán: jó lenne hamarabb megismerni egyes feladatokat, hogy több idő jusson a megoldás kiérlelésére. A pálya legelején járó építész- mérnök a pénzt nem tartja olyan varázsszernek, amivel egy vállalat feltétlenül meg tudja fogni a fiatalokat. Ö egyébként a kollektív szerződés szerint a négyes diplomájára 2500 forintos kezdő fizetést kapott tavaly, s azóta már 400 forinttal emelke­dett a bére. Ha elment volna dolgozni egy termelőszövetkezet­hez, rövidesen a dupláját keres­hetné. De nem ment, és nem is megy. Tervező építész akar len­ni, s hiszi, hogy ehhez megtalál­ta a neki való munkahelyet. Péter akkor van igazán elemé­ben, ha az építészet mai helyze­téről eszmét cserélhet valakivel. Fájlalja, hogy a szükség, az anyagi, lehetőségek miatt alig- alig .érvényesülhetnek művéül szempontok. Bizonyítja, hogy nem mindig a legolcsóbb megol­dás a leggazdaságosabb. Hiányol­ja a tartósságot az épületekből. A fiatal építész az a fajta em­ber, aki irtózik az „állóvizek­től”. Tegnap társadalmi munká­ban emlékműveket tervezett a kiskunhalasi járás községeinek, , ma disc-jockey-t produkál, hol­nap, mint KISZ-szervezőtitkár agitál. Kihasználja a városban adott művelődési lehetőségeket, és igyekszik másokat is megmozdí­tani. • Stark Tamás műszaki csoport­vezető az Egyesült Villamosgép­gyár bajai Villamos Szerelvény­gyárában. Nem tagadja, hogy szí­vesebben dolgozna Budapesten, a Szerszámgépipari Kutató Inté­zetben, ahová diákkorában vá­gyott. Ott készített diplomamun­kát, s jól megismerte a körülmé­nyeket. Vonzotta az ottani közös­ség, a modern Forest V. típusú NC-gépek, s Budapest szórako­zási és művelődési lehetőségei is. Jeles államvizsgája bizonyára megfelelő ajánlólevél lett volna a felvételhez, de sajnos, meghal­tak a szülei és öccse érdekében szülővárosában kellett elhelyez­kednie. Egyébként Kecskeméten, a Gépipari és Automatizálási Mű­szaki Főiskolán, automatika ta­gozaton végzett 1973-ban. Tamás pár éves üzemi gyakorlat után került a főiskolára. Középfokú technikusi oklevelével előbb mű­szerészként, később technológus­ként dolgozott az ÉVIG gyárá­nak jogelődjénél. Üzemmérnök­ként is a régi munkahelyét vá­lasztotta. — Baján kevés lehetőség van arra, hogy az automatika tagoza­ton szerzett ismereteket haszno­síthassam — mondja Tamás. — Azért jöttem vissza a korábbi vállalatomhoz, mert a főiskolára való beiratkozásom előtt volt itt egy főnököm, Honfi Attila, aki­től villamos- és híradástechnikai téren sokat tanulhattam. Ezirá- nyú érdeklődésem még a pécsi technikumból származik. Az ~ a szakmai szempont is közreját­szott, hogy ’ az ennél a cégnél gyártott villamos automaták ré­vén legalább van valami köze a munkámnak az automatikához. Bár az is igaz, hogy a jelenlegi feladatom ellátáshoz elég lenne technikusi végzettség is. -Most, hogy. a termelésben egyre ural- kodóbbá válik a\ sorozatgyártás, rutinmunkává szürkült aihit.csi- nálok. Annak ellenére, hogy nem azt a munkát végzi, amire a főisko-. Ián készült, nem adta fel Ta­más a játszmát. Nem akar a kényelmes szakmai középszerű­ségbe lesüllyedni. 'Tudását nem­csak frissen tartja, hanem fej­lődni is igyekszik. A Gépipari Tudományos Egyesület bajai cső. portjának munkájában vezetősé­gi tagként vesz részt. Egyik kollégájával kézbe vette a gyár elhanyagolt könyvtárát. , Csatá­zik, hogy az elavultak helyére korszerű ismerétanyagot tartal­mazó könyvek kerüljenek' Ké­résére eddig csak ezt a választ kapta: a vállalati központ nem hagyna jóvá ilyen kiadást. A Rudnay Gyula Képzőművé­szeti Kör egykori tagja már csak a fiának rajzolgat otthon. De a sportról, a röplabdáról nem mondott le: a Tanítóképző Inté­zetnél edzősködik, ’ utánpótlást nevel, a maiak közül ő, tegna­pi diák. A. Tóth Sándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom