Petőfi Népe, 1975. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1975-10-25 / 251. szám

4 • PETŐFI NEPE • 1975. október 25. \ Ketten a háromezerből Tizenketten képviselik a megye háromezer úttörovezetőjét a Dunaújvárosban rendezett országos konferencián. Közülük mutatjuk be Sulyok József tompái csapatvezetőt, es Hordós- né Dankó Klárát, aki Kiskecskeméten tanít, és tagja az or­szágos kisdobos szakbizottságnak. Mindketten tapasztalt pe­dagógusok, több úttörőérem tulajdonosai. Munkájuk folya­matosan hozzájárul a mozgalmi munka érdekessé, emléke­zetessé tételéhez, egész hazánkban. Sulyok József — Apróságnak tűnik, mégis ez keltette fel a figyelmem az út­törőmozgalom iránt, — kezdi a beszélgetést Sulyok József. Nagy­kőrösön végeztem a tanítóképzőt. 1947-ben. Nehéz időszak volt A képzős évek alatt csak egyszer voltunk kirándulni. Amikor azt hallottam, hogy az úttörőmozga­lom egyik célja az országjárás, nyomban bekapcsolódtam a munkába. Pécelen 1947 szeptem­berében én alakítottam meg az úttörőcsapatot. Az igazi munkát azonhan 1962- ben kezdtem el, Tompán. Több mint ötszáz gyermek figyelte az előkészületeket. Az első tevé­kenységem az volt, hogy őrsve­zetőképző tanfolyamot szervez­tem. Nem telt bele két év, meg­alakítottuk az úttörőtanácsot és az úttörő-ihatárőrszakaszt! Mind­kettő első volt az országban! Közben, hogy megkedveljék a pajtások a táborozást, a közeli, Szabadkai úti iskolában hétvé­gi táborozást szerveztünk. Szom­baton kivonultunk, tábortüzet raktunk, énekeltünk. Másnap gyűjtöttünk növényeket, bogara­kat, ismerkedtünk a környék­kel. Munkánknak híre kelt, meglá­togatott bennünket Szabó Ferenc, az akkori főtitkár. Már dolgozott a „nagytanács”, havonta ülésezett a hetvennyolc gyerek, és a „kis- tanács”, ahol tizenhármán heten­ként hoztak döntéseket. — Minden nagyszerű itt, Tom­pán — mondta a vendégünk — de kár, hogy nincs úttörőpark. Később úgy dolgoztunk, hogy még szabadtéri színpadot is ké­szítettünk, a 22 játék mellé. A csapat ekkor kapta meg először A KISZ KB vörös selyem ván­dorzászlaját. A következő évben csapatott­hont avattunk, azután fúvószene­kart alakítottunk. Persze, a paj­tások folyton cserélődnek, kez­dők felett is hamar eltelik a ze­nekarban töltött néhány év. 1971-ben kiadtuk a csapatkró­nikát. Negyedszázad — ezt a cí­met adtuk neki. Egy hónap alatt készült el, hála a pesti Pátria Nyomda vezetőinek, nyomdászai­nak! Ebben az évben — az ország­ban elsőként — a vörös selyem­zászló megint a miénk lett. Örömünk nagy volt és újabb munkára buzdított: sportpályát építettünk! Most is vannak ter­veink. Vörös Nyakkendő — ez lesz a csapatújságunk címe. A jövő hónapban jelenik meg az első szám. A másik terv is „sí- sen” van. Uszodát építünk, jö­vőre, május 9-én avatjuk. * Ami a beszámolóból kimaradt: Sulyok József három országos szakbizottságnak tagja, kitünte­tései között úttörő-, KISZ- és honvédelmi munkáért kapottak sorakoznak. Hordóstté Dankó Klára A halk, nagyon szerény asz- szony a különböző úttörőrendez­vényeken egyenruhában jelenik meg, akár a többi pedagógus. Rangját jelölő váll-lapja azon­ban piros, ami azt jelenti, hogy az országos vezetők közé tartozik. Mit csinált, mivel tűnt ki a kis- kecskeméti iskolában évtizedek óta betűvetést oktató Hordós Ká- rolyné, kisdobosvezető, hogy rendszeresen tarthat — felnőt­teknek — eladást Csillebércen, a vezetőképző táborban? * — Amikor a tanítást válasz­tottam hivatásnak, még sem­mit sem tudtam erről a nehéz, csodálatos pályáról. 1952-t ír­tunk, amikor Kisfáiban tanítani kezdtem. És foglalkozni a kisdo­bosokkal, ami ebben az időben még csak közös nagy játékokat jelentett. Két esztendő múlva kerültem Kiskecskemétre, lettem csapatvezető. Hamarosan rájöt­tem, hogy a mozgalmi életre ne­velést a még csak kisdobosjelölt elsősök között kell kezdeni, — szeptember 1-én. Az én gyerme­keim nem járnak óvodába, elő­készítőt tartok nekik, hogy ami­kor a betűkét alakítjuk, már ne sétáljanak ki a teremből. ... Azt hiszem ez, a már megteremtett nyugodt légkör adta az ötletet: minden betű kapcsán a mozgal­mi életről mondok el nekik va­lami foltosat. így fokozatosan felkeltem figyelmüket, készítem fel őket a kisdoboséletire. Az így nyert tapasztalatokat rendszereztem néhány évvel ez­előtt, készítettem el a kisdobos­őrsvezetők módszertani füzetét. Ezt a kecskeméti úttörőházban hasznosítottuk — a tanfolyamo­kon — majd elküldtük Buda­pestre, 1967-ben. Ezután nagy öröm ért: Szabó Ferenc, — az üttörőszövetség ak­kori főtitkára — meghívott az Országos Nevelési Tanácsba, majd onnan az országos kisdobos szakbizottságba. Miért is tagad­nám, nagyon büszke vagyok, mert úgy hiszem, az én munkám is hozzájárult ahhoz, hogy a kecs­keméti úttörőházat jelöljék ki a kisdobos őrsvezetőképzés orszá­gos központjának. Évenként új programot készí­tek, a már kikísérletezett mód­szerek felhasználásával — most éppen a negyediket dolgoztam ki. A kisdobos-zsebkönyv ötlete is tőlem származik. Most került ki a nyomdából a második szám. Most a konferenciára is viszek ötletet. Mivel a kisdobosjelöltség megtiszteltetés minden elsősnek, aki méltó erre a köpenye felső zsebe felett féltenyérnyi, három­szögletű kék nyakkendőt visel­het. Ezt ,ha nem tanul, vagy rossz; magaviseletű, meghatáro­zott időre bevonnánk, sohasem tévesztve szem elől, hogy mozgal­munk tömegmozgalom, s benne minden gyermeknek helye van! Kigondoltam a próbázást is. Azt hiszem, csillagpróbának kel­lene nevezni. Röviden: aki meg­ismerkedik az alapvető tudni­valókkal, csillagot varrhat a kisnyakkendő közepébe, s ez azt jelentené, méltó a tagságra. Hát így, a tanítást, nevelést együtt a mozgalmi munkával, így lehet, így érdemes csinálni! És mindezt azért csinálom ilyen konok hittel, mert tudom, a KISZ-életre nevelést nálunk az első osztályban kell elkezdeni... Selmeci Katalin Éves tervének túlteljesítésére törekszik a félegyházi fémipari szövetkezet A Kiskunfélegyházi Vas- Fémipari és Gépjavító Ipari Szövetkezet 45 millió forintos terv teljesíté­sét határozta meg erre az évre. Az év első kilenc hónapjában ebből már 37,9 millió forintot teljesí­tettek s minden jel arra mutat, hogy december vé­géig elérik a 2 millió forintos túlteljesítést. A szövetkezet 243 dolgozója Í5 millió forint ér­tékű különböző berendezést ad át az idén a Chinoin gyógyszergyárnak, 8 millió forintot érnek a kon­zervgyárak részére gyártott készülékek, s jelentős az exporttevékenységük is. Egy NDK gyár részére az idén 6 millió forintért készítenek cukorrépa­kombájnhoz markolóhengert, valamint ekéhez hát­só keréktámasztókat. Ennél is jelentősebb a Szov­jetunióba kerülő gyártmányok értéke,, eléri a 10 millió forintot. Megrendelőjük egyebek mellett a kámai autógyár, ahová alkatrészmosó berendezé­seket készítenek, illetve szállftannir A tervek teljesítésében jelentős része van a szö­vetkezetnél működő 9 szocialista brigád 110 tagjá­nak, s nem utolsósorban nekik is köszönhető, hogy az anyagtakarékosságban 600 ezer forintos ered­ményt tudnak felmutatni. Felvételeink a szövetkezet két gyártmányát, illet­ve készítőit ábrázolják. • Pallagi Mihály egy konzervgyári szállítmányt, t levespor- szárító kocsit — ellenőriz szállítás előtt, t László István ésU Kovács Sándor lakatosok a kámai autógyár részére készülő alkatrészmosó berendezésen dolgoznak. A PETŐFI NEPE ,S%KRESZ ISKOLÁJA V SZERKESZTI GÉMES GÁBOR BESOROLÁS ÚTKERESZTEZŐDÉS ELŐTT (27.) Nyitott ajtó Mióta az öreg nyugdíjba ment, megváltozott a légkör, megszűnt a családiasság — hal- lottam nemrég egy gépgyárban. Az „öreg", a régi igazgató. Sze­retettel beszéltek róla munká­sok és műszakiak, idősek és fiatalok. Mindenki ismerte, min- di nyitva állt az ajtaja, bárki bemehetett hozzá, bármilyen ügyben — mondták jellemzés­ként. És egy kis sajnálkozás­sal. Az új igazgató másfajta ember. Mindent maga szeret kézben tartani, percre beosztott a napja, a nagy ügyek között néni jut ideje csip-csup dolgok­ra. Égy ember ügye, legyen bár­mennyire fontos, valóban min­denkor apróság egy vállalat bo­nyolult működéséhez viszonyít­va. Magánügyünk, ha gyengél­kedik a gyerek, ha megint vé- szekszik a főbérlő, ránk tarto­zik a csőrepedés, a hivatalos idézés, a magas vérnyomás, a családi perpatvar. Ránk tarto­zik, de mégsem csupán• ránk van hatással. Ügyeinket, baja­inkat magunkkal visszük mun­kahelyünkre is, közérzetünk, hangulatunk munkánkra is rá­nyomja bélyegét. Magánügyünk rögtön közügy lesz, amint ide. gességünkben selejtet gyártunk,, elrontjuk a szerszámot, vagy a kimutatást, netán rQripdkodunk munkatársunkra, beosztottunk­ra. Hol a határ? Egyáltalán, szabad-e, lehet-e éles határt vonni magán- és közügyeink közé? A gépgyár régi igazgató­jának az volt a véleménye, hogy nem. A nyitott ajtó a bi­zalom jele. Fontosnak tartotta, hogy az emberek tudják, nem zárkózik el problémáik elől. Bölcsen számolt vele, hogy többnyire úgyis végső esetben fordulnak hozzá, nem tartott attól, hogy szobája panaszirodá­vá alakul. Meghallgatta az em­bereket, bár gyakran csak ta­náccsal, jó szóval tudott segíte­ni. A hivatalos ügyek kibogozá­sára a vállalati jogtanácsoshoz küldte a látogatókat, a lakásta- lanokat kitartásra biztatta. Az új igazgatónak erre nem jutott az idejéből. A kinevezése utáni évben *piszont megszerveztette a gyár saját, kedvező feltételű lakásépítési akcióját, az első la­kók azóta már be is költöztek. A jogtanácsos mellé két másik jogászt alkalmazott, kifejezetten azzal a feladattal, hogy a dol­gozók helyett ők, a szakembe­rek járjanak el a rájuk bí­zott hivatalos • ügyekben. A két igazgató más-más mód­szerrel, de hasonló szemléletet képvisel. A régi igazgató maga beszélgetett az emberekkel, az új létrehozta azt a szervezetet, amely érdemben foglalkozik dolgaikkal. A sajnálkozással emlegetett nyitott ajtó mégis azt jelzi, hogy a megértés, a }6 szó ér­téke magasabb, mint gondol­nánk. A bizalmat nem pótol­hatja hivatalos szervezet. A bizalom nyitott ajtói, a megértés, munkahelyünk embe­ri légköre sokszor fontosabb, mint a magasabb fizetés, a ki­emelt jutalom V. E. A besorolás a szabályszerű ka­nyarodásnak előfeltétele, amelyet a bekanyarodás szabályai írnak elő. A besorolás kötelező minden olyan helyen, amikor az útke­reszteződés előtt legalább két jármű egymás mellett megáll­hat. A gyalogosoknak és bármi­lyen járművet toló személyeknek nem kell besorolniok, azonban a kerékpárján ülő és lábát letéve a bekanyarodás lehetőségére vá­ró személy nem gyalogos, s így be kell sorolnia. A besorolás rendjére — amennyiben azok fel vannak festve — az útburkolati jelek az irányadóak. Amerre a nyilak mutatnak, a továbbhala­dást engedélyezik, egyben erre kötelező a továbbhaladás, a nyi­lak által mutatott irányokba va­ló továbbhaladás attól függetle­nül kötelező, hogy meg kell-e állnia a járműveknek az útke­reszteződés előtt, vagy sem. 1. ábra Ahol a jobb szélső útburkolati jelekkel a jobbra kanyarodók számára kijelölt besorolási hely elegendő szélességű két gépkocsi egymás melletti megállásához, a szorosan a járda mellé állót a beljebb megállt jármű tovább­haladásánál nem veszélyeztethe­ti. Ha azonban' a bekanyarodás után eltérő forgalmi irányok kö­vethetők, az eredetileg egymás melle besorolt járművek által egymás haladási irányának ke­resztezése tisztázatlan forgalmi helyzetet eredményez. Az 1. áb­rán látható helyzetekben elvi­leg valamennyi jármű szabályo­san sorolt be. Más azonban, hogy Ilyen forgalmi helyzeteket létre­hozni súlyos forgalmi szervezési hiba. A B jármű továbbhala­dáskor nem veszélyeztetheti az Ä járművet, még akkor sem, ha az később állt oda. A C és a D jármű szándékolt, továbbhaladása esetén egyik sein haladhat to­vább csak akkor, ha megegyez­nek a továbbhaladás sorrendjé­ben. Útburkolati jelek hiányában csak egy sorban szabad beka­nyarodni. Balra kanyarodás előtt a felezővonal mentén az út­kereszteződés középvonaláig le­het behajtani, ha ez a kereszt- irányú forgalmat nem zavarja. Aki nem sorol szorosan a felező­vonal mellé, az nem veszélyez­tetheti a mögöttes forgalmat még akkor sem, ha szabálytalanul előzik. 2. ábránk mutatja, hogy az A és a B jármű sorolt be szabályosan. A felezővonallal kapcsolatban írottak értelemsze­rűen vonatkoznak az osztottpá­lyás és az egyirányú forgalmú úton az úttest bal szélére. A besorolás akkor történik kel-' lő távolságban, ha az sem köze­li, sem távoli az útkereszteződés előtt. A késve történő besorolás miatt a mögöttes forgalom aka­dályozása indokolatlan lehet, ez pedig szabályszegő magatartás. A jogszabály külön ugyan néni em­líti, de nyilvánvaló, hogy az egye­nesen továbbhaladni szándékost jármű az útkereszteződés előtt-— ha nincsenek felfestve útburko­lati jelek — bármelyik helyen megállhat. Ha azonban nem kell megállni a kereszteződés előtt és párhuzamos közlekedés nem alakul ki, a kereszteződés­ben egymás mellett folyamatosan történd áthaladás előzésnek szá­mít. Amennyiben a besorolás rendje, illetve az utána történő továbbhaladás iránya pontosan nem állapíthatók meg, tisztázat­lan forgalmi helyzet jön létre. A bekanyarodási szándék jel­zését írja elő a jogszabály, ezért irányjelzést kellő időben és az előírt módón akkor is adni kell, ha a besorolás nem jár irány- változtatással. Ha viszont a be­kanyarodás és se besorolás nem jár irányváltoztatással, nem kell irányjelzést alkalmazni. A beso­rolás szabályai természetesen nem vonatkoznak a villamosra. Tilos az egy nyomon haladó jármű* vekkel (szóló motorkerékpár) a besorolt járművek között szaba­don maradó útfelületen előrehaj­tani, vagy más jármű mellé a gyorsabb előrejutás érdekében besorolni. Ha az útburkolati jelek köte­lezik a járműveket a villamos­sínen való besorolásra, akkor ez a művelet a villamosforgalom zavarása esetén is szabályos. Út­burkolati jelek hiányában a vil­lamossín mellé kell besorolni úgy, hogy az űrszelvényt a vil­lamos odaérkezéséig el lehessen hagyni. A JELENTKEZŐKET KELEMEN LÁSZLÓHOZ IRÁNYÍTOTTÁK Az első hivatásos magyar színtársulatról Száznyolcvanöt évvel ezelőtt, 1790. október 25-én mutatkozott be az első hivatásos magyar szín- társulat Budán, a Várszínházban. A nézőtéren szép számmal meg­jelentek az akkor épp ott ülése­ző országgyűlés követei is és a közönség nagy lelkesedéssel tap­solta meg az előadás szereplőit. A premieren „magyarított” da­rabot mutattak be. Brühl „Igaz­házi, egy kegyes jó atya” című német eredetű művét Simái Kris­tóf. a magyar nyelv ügyét párto­ló piarista tanár fordította le és a kor szokásainak megfelelően hazai környezetbe ültette át a játék cselekményét. A várszínházi és a két nappal későbbi, a pesti Rondellában megtartott előadáson a kor, s egyben a magyar színésztörténet legnagyobb alakjai működtek közre. A társulat egykori szín­lapjain ott találhatók Megyeri Károly. Egressy Gábor, a Lend- vay házaspár, Szentpéteryi, Zsig- mond neve és Déryné is hosszabb időn át véndégeskedett az együt­tesnél. Az első magyar hivatásos szín- társulat létrejötte a diákszínját­szás hagyományait folytatva szer­vesen illeszkedett be a nemzeti függetlenségért és az anyanyelv használatának jogáért megindult törekvések közé. A felvilágosodás eszmei áramlatának legnagyobb hazai képviselői; Kazinczy Fe­renc. Bessenyei György és társat korán felismerték a színpad adta lehetőségeket a nemzeti nyelv­használat elterjesztésére. Pest­Budán már 1774-től kezdve ját­szott rendszeresen német társu­lat. A magyar színház megalaku­lásával nemcsak üzleti vetély- társa. hanem modem szóhaszná­lattal élve politikai ellenfele is keletkezett. A Várszínház színpadán fellépő együttes bemutatkozását hosszas szervező munka előzte meg. Fo­lyóiratok. röpiratok felhívásait követően „egy hazafi” jutalmat tűzött ki Kazinczy Hamlet-fordí- tásának előadására „anyanyel­vűnk gyarapodását előmozdítani óhajtván”. Felszólította mind­azokat. akik az előadásban részt akarnak venni, illetve „szerződig kívánnak”;' jelentkezzenek Bu­dán a haladó nézetű Strohmayer könyvkereskedő üzletében. A közreműködőket azután a társu­lat szervezőjéhez, a kecskeméti származású Kelemen Lászlóhoz irányították, akiknek neve a ha­zai színjátszás létrejöttével forrt elválaszthatatlanúl egybe. A Hamlet, amely egyébként nem Shakespeare, hanem egy né­met színész, Schröder az erede­tit nem tisztelő átdolgozott szö­vegével került Magyarországra, túlságosan sok előkészületet igé­nyelt volna. Így esett a kis szá­mú, de lelkes közösség választá­sa az Igazházira. A darab utolsó jelenete egyébként korszerű mon­danivalót fogalmazott meg: a há­rom rend, a nemesség, a polgár­ság és a nép összefogásának gon­dolatát hirdette. Az első két előadást azonban # Ismeretlen művész rajza Kelemen Lászlóról. másfél évig tartó szünet követte, színházhelyiség hiányában a tár­sulat nem tudott fellépni. Kele­men László társulata csak hosz- szas kérvényezés után 1792 tava­szán kezdhette meg rendszeres működését a Duna-parton. a deszkából készült, nyári helyi­ségben. Áz együttes számos ne­hézség közepette négy éven át játszott a fővárosban. Shakes- peare-darabokat, vígjátékokat, zenés színműveket és német ro­mantikus tragédiákat mutatott be a közönségnek magyar nyel­ven és ezzel a nemzeti színját­szás mindmáig ható iskoláját te­remtette meg. ’ P. M,

Next

/
Oldalképek
Tartalom