Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-03 / 206. szám

4 • PETŐFI NÉPE 0 1975, szeptember 3. A garai Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet tagsága nemrég ünnepelte a közös gazdaság megalakulásának negyedszázados évfordulóját. 1950. augusztus 20-án 28 család határozta el, hogy új • útra lép. Egészen kis terüle­ten, mintegy 190 hektáron kezdtek el gazdálkodni. Ennek fele volt csak a tagok által behozott föld. Ebből is látszik, hogy nagyreszt nincstelenek, akkor földhöz jutottak léptek a közösbe. A visszaemlékezések szerint az összes vagyon: 9 lo, négy szarvasmarha, 4 lőcsös kocsi és kisebb gazdasági fel­szerelések. A belépők által összeadott pénzből 55 süldőt vá­sárolták. Három nyelven - egy akarattal Később a fejlődés során sokat gyarapodtak. Voltak visszaesések is. Az évek folyamán a kisebb szövetkezetek egyesültek a köz­ségben. A garai Partizán 1967-ben egyesült a Kossuth-tal. majd 1969- februárjában a szomszédos köz­ség. Bácsszentgyörgy Ezüstkalász nevű termelőszövetkezetével. Meg­fontolt politikai és gazdasági elő­készítés után 1974. január 1-vel egyesült a két garai termelőszö­vetkezet Vörös Csillag néven. Je­lenleg a területük 4500 hektár, a taglétszám 850, ebből a nyugdíja­sok aránya meghaladja a 40 szá­zalékot. A közös vagyon jmmár közelíti a 80 millió forintot. Gara és Bácsszentgyörgy lakos­sága három nemzetiségből tevő­dik össze. A két község mintegy fele magyar, a többi a délszlávok és a németek között oszlik meg. A szövetkezeti egyesüléseknek nem volt akadálya a több nem­zetiség. A tagság három nyelven, de egv akarattal mondta ki. hogy egyesítik a szellemi és az anyagi erőket. Az alapító tagok közül néhá- nyan most is a szövetkezetben tevékenykednek. Az elnök. Matos Iván maga is könyvelőként kezd­te 25 esztendővel ezelőtt. — Az eltelt két és fél évtized kemény harcban telt el. A mun­kában sokat elfáradtak, megöre­gedtek. néhányan elhaltak. A küzdelem nem volt hiábavaló, ezt bizonyítják az eredmények. Ter­melőszövetkezetünk fiataljai nagy elismeréssel szólhatnak az idős tagokról, az alapítókról —, han­goztatta a jubileumi közgyűlésen a termelőszövetkezet elnöke. Hosszú ideig tartana két és fél évtized munkájának összefoglalá­sa, Ha a fejlődés ütemét nézzük, abból indulhatunk ki. amit a szövetkezet vezetősége is megál­lapított: az utóbbi öt esztendőben gyorsabb az előrehaladás, mint az előző 20 év alatt. Megépítették a gépműhelyt, korszerű gépparkot hoztak létre, Szakosí tott szarvasmarhatelepet építettek, ezenkívül sorra bőví­tették az állattenyésztés fejleszté­sének megfelelően a férőhelye- lyeket. Megoldották a termények tárolását A főbb növények ter­mésátlagait megkétszerezték. Az ünnepi közgyűlésen 190-en kapták meg a 25. a 20. a 15, illet­ve a 10 éves termélőszövetkezeti tagsággal járó törzsgárdajelvényt. Ez is azt bizonyítja, hogy a gaz­dák nagyobb része hűséges a szö­vetkezethez. öt miniszteri kitün­tetés, két miniszteri dicséret, hu­szonkét Kiváló termelőszövetke­zeti dolgozó jelvény átadása jel­zi még a jó munka megbecsülé­sét. A szövetkezet fejlődése hatás­sal vap a falu életére. Ahogy emelkedett a tagság jövedelme, jóléte, úgy fejlődött a község. Az egy tagra jutó éves jövedelem 10 esztendő alatt, több mint kétsze­resére nőtt. Mivel a fejlődés az utóbbi öt' esztendőben gyorsult meg, mégpedig a termelőszövet­kezeti egyesülések hatására, a községben az építkezés is az el­múlt fél évtizedben haladjt leg­jobban. Ismeretes az is. hogy a lakosság is szívesen közreműkö­dik Garán a község fejlesztésé­ben. Az elmúlt évi társadalmi munka alapján a községfejlesztési versenyben Gara megyei első lett. Ezzel elnyerte a településfejlesz­tésben kiválóaknak járó zászlót és a kétszázezer forint pénzjutalmat. A jó munka, és üzemszervezés-' nek köszönhetően az idén a ter­vezettnél több mint három és fél millió forinttal nagyobb bevétel­re számítanak. Az időjárás eddig nem kényeztette el a garaiakat sem. hiszen még augusztus 18-án is volt jégverés. Igyekeznek azon­ban a tartalékok kiaknázásával a lehetőségek felkutatásával to­vább növelni a bevételeket és csökkenteni a költségeket. Matos Iván elnök: — összegezve az eddigi fejlő­dést. megállapíthatjuk, hogy a sok gond ellenére termelőszövet­kezetünk gyorsabb fejlődésének megvannak a feltételei. K. S. • A termelőszövetkezetben évről évre fejlesztették a zöldségkertésze­tet Is. Képünkön: öntözik a fólia alatt termesztett paradicsomot. Távirányítású munkagép Előfordulhat, hogy nagy tel­jesítményű gépekkel úgy kell megoldani bizonyos feladatokat, hogy az irányítást végző személy még védőöltözetben sem tartóz­kodhat a gép kezelőfülkéjében, ilyen eset állhat elő például az atomreaktorok üzemeltetése köz­beni baleseteknél, a földgáz- és olajkutak begyulladásánál, rob­banásveszélyes körülmények kö­zött stb., E célra nyugatnémet szakemberek olyan távirányítású munkagépet fejlesztettek ki, amely akár 1—1,5 kilométer tá­volságról is működtethető. A konstrukciós feladat nem volt egyszerű, hiszen a robotgépnek sokféle, egymással összhangban álló bonyolult műveletsort kell elvégeznie nagy biztonsággal, amelyhez a parancsokat rádió­hulláitok útján kapja a távol­ban tartózkodó személytől. A 22 tonna súlyú, nagy méretű rako­dóval ellátott munkagépet az NSZK magkutató központja vet­te használatba, egyelőre rádió- aktív anyagok szállítását * végzik vele. GABONASILÓK - SOROZATBAN 0 Ménfőcsanakon nyolc, egyenként 23 méter magas gabonaslló-tartály épül a Gabonafelvásárló Vállalat részére. A 16 millió forintos be- ruházást decemberben adják át. KÖZÉLELMEZÉS FALUN (IV.) Igények és lehetőségek Legutóbb azzal zártuk cikkün­ket, hogy a gazdaságok, üzemek konyháin általában jobban főz­nek, bőségesebb adagokat tálal­nak. Sokan elégedetlenek a szö­vetkezeti vendéglőkben felszol­gált ételek mennyiségével, mi­nőségével., Több étel fogy Tapasztalataink szerint az ész­revételek indokoltak, a falusi vendéglők csak részben teljesí­tik a növekvő igényeket. Tudják ezt a MÉSZÖV vezetői. Több el­nökségi ülésen foglalkoztak a falusi közélelmezéssel. Arra ösz­tönzik a fogyasztási szövetkeze­teket, hogy növeljék az „étel­forgalmat”. Megállapítható, hogy ez a törekvés, a biztatás javulást eredményezett. 1970-ben 28 millió forintnyi meleg ételt adtak el. Egynegye­dét előfizetéses ebédekért fizet­ték be. Tavaly már 44 millió fo­rint volt az összbevétel, ennek kétharmada előfizetéses vásár­lóktól származott. Ezekből az adatokból is kitűnik, hogy mind többen igénylik az előfizetéses étkezést. 1975 első félévében minden eddigit meghaladó ütem­ben növekedett az „ételforga­lom”. 1970-től 1975-ig az italforga­lom 9, míg a> meleg ételek ke­reslete 15 százalékkal emelke­dett. Sajnos a kép nem olyan biztató, amilyennek az első pil­lanatban látszik. Évente 25—28 millió forinttal több italt — fő­ként szeszes italt — vásárolnak a szövetkezeti vendéglőkben. 1974- ben 100 ezer hektoliter bor fo­gyott ... Meleg ételeknél 3—4 millió a növekedés évi üteme. Még több ital A bevételi arányok ilyetén ala­kulásában közrejátszott árpoloti­kánk is. Az étkezési költségeket a kormányzat igyekezett a meg­levő szinten, vagy ahhoz közel tartani. (Az állam hozzájárul a vendéglőkben fogyasztott ételek költségeihez.) A tömény italok drágulása részben az alkoholelle­nes küzdelem következménye. Az illetékesek arra számítottak, hogy borsos árak elriasztják a pálin­ka-, konyak-, rumkedvelőket. A gyakorlat alig-alig igazolta a logikusnak látszó elképzelést, mert az italkedvelőknél az ész­szerűség nem sorolható a legfon­tosabb szempontok köré. Zsámboki Antal, a MÉSZÖV titkárhelyettese kérésünkre el­mondta, hogy a jelenlegi árvi­szonyok mellett a szövetkezetek anyagilag kevéssé érdekeltek a közétkeztetés gondjainak csök­kentésében. A főtt ételek árusí­tása keveset hoz a „konyhára”, sok helyüti ráfizetéses. Dicséret és forint Tapasztalataink szerint a köz­érdeket össze kell kötni az anya­gi érdekeltséggel. A MÉSZÖV, a helyi közvélemény megdicséri azokat a vendéglátó helyeket, ahol kulturált körülmények kö­zött szolgálják fel az ízletes ebé­det, vacsorát. Ügy véljük, hogy a szép szó — bármennyire is jól esik — r.em elég a megélhetés­hez. A szövetkezetek természetesen igyekeznek bevételi tervüket tel­jesíteni, túlhaladni. Ennek a szempontnak az érvényesítése különösen napjainkban fontos, amikor a MÉSZÖV érdekeltségé­hez tartozó szövetkezeti ágaza­tok közül itt növekedett legin­kább a ráfordítás és csökkent — viszonylag — a haszon. Minden rosszban van valami jó.- A kiadások növekedése na­gyobb gondoskodást, korszerűbb körülményeket is jelent. L.ajos- mizsén, Solton, Tiszakécskén új vendéglőt építettek, másutt, töb­bet korszerűsítettek. A megyei tanácsadó szerv il­letékesei jó ügyhöz méltó buz­galommal próbálják a lakossági igényeket a szövetkezetpolitikai elveknek megfelelően érvényesít­tetni. Kedvező hatású az a ren­delkezés, hogy az italforgalom után egy-másfél, a saját készí­tésű ételek után tíz-tizenháróm százalék a forgalmi jutalék. Évente összehívják a vendég­látó egységek vezetőit s szor­galmazzák az egészségesebb ét­keztetést. Sajnos, a rossz hagyo­mányok miatt, főként a megye déli részén többnyire ma is fű­szeresen főznek. Ellenőrzéseik során meggyőződ­nek arról, hogy kapható-e me­nü. Mivel kevés a szakképzett szakács, időnként tanfolyamot szerveznek a szükséges elméleti ismeretek megtanítására. Üjabb kalkulációt Van tehát javítani való bő­séggel. Mégis hamis látszatot keltenénk, ha azt állítanók, hogy a szövetkezetek, a vendéglők ön­maguk lényegesen javítani tud­nának az ellátás színvonalán. Az előfizetéses étkezésnél és a me­nünél egy-egy adag nyersanyag értéke a központi támogatással sem haladja meg a nyolc forin­tot. A kevésből csak kévését ad­hatnak. Elkerülhetetlen a kalkulációs normák felülvizsgálata. A MÉSZÖV terveinek az isme­retében kijelenthetjük, hogy re­mélhetően ügyesen hasznosítják majd a bizonyára változó fel­tételek adta lehetőségeket, s így megközelíthetik a több szempont­ból kedvezőbb körülmények kö­zött levő üaemi, főként állami gazdasági, termelőszövetkezeti étkeztetést. Heltai Nándor 0 „Hagyomá­nyos” konyha Apostagon. 0 Korszerűbb felszerelés Soltvadkerten. (Szilágyi Mihály felvételei.) KENDŐZETLENÜL Kérek zöldséget! Éppen a napokban írtunk ar­ról, hogy megyénkben kielégítő a zöldség-gyümölcs ellátás, noha időnként vannak hiányosságok, különösen, ami a zöldségféléket illeti. Egy ilyen „hiányossági na­pon” álltam sorban Kecskemé­ten, a Nagykőrösi utca elején levő MEZÖTERMÉK tulajdonát képező zöldség-gyümölcs boltban, hónom alatt egy hét kilós diny- nyével. Előttem, mögöttem ha­sonló sorstársaim, akik szintén dinnyét cipelve reménykedtek abban, hogy talán fél óra múlva mérlegre tehetjük a portékát, ami ha csupán négy-öt kilós is, de fél óráig ölben tartva megle­hetősen próbára teszi a súlyeme­léshez nem szokott dolgozót. Valaki meg is jegyezte, hogy miért nem lehet a dinnyét kü­lön mérni, ott a polcon, amelyet elárasztott a dinnye, mozogni is alig lehetett tőle. A kérdés ózon­ban csupán szónoki maradt: sen­ki nem válaszolt rá. Talán azért mert ebben a pillanatban lépett az üzletbe egy hetven körüli bá­csi, s egyenesen a pulthoz tar­tott. A sorban senki nem nehez­ményezte ezt, hiszen a kor tisz­teletet parancsolt. Nos, a bácsi odalépett az elárusítóhoz és „so­ron kívül” megkérdezte: — Zöldséf* van-e, tessék mon­dani? — Zöldségünk sajnos nincs — hangzott az udvarias, de mégis lesújtó válasz. — Maga el van tévedve, papa! Zöldségboltban keres zöldséget — tréfálkozott egy fiatalember Az idős ember ezt már bizo­nyára nem hallotta, mert lesújt­va ballagott ki az üzletből. Ne­kem azonban sértette a fülem a megjegyzés. Hogy lehet valaki ennyire cinikus, mint ez a fia­talember. Körülnéztem a bolt­ban, s hamarosan egyetértettem a tréfálkozóval. Mert zöldség valóban nem volt — kivéve a zöldbabot és néhány uborkát. Vi­szont annál több másféle áru kí­nálta magát a polcokon. Ez a „másféle” áru az üzletnek mint­egy kétharmadát foglata el, egy- harmad pedig maradt a szőlő­nek, almának, zöldbabnak, kör­tének. Nem lehet vitatni, hogy a kétharmad részben is olyan termékek voltak, amelyek ki- sebb-nagyobb áttétellel a mező- gazdaságból erednek, (de van-e olyan, amelyik nem onnan ered és élelmiszer?) Mi volt a polcokon? Bor min­den mennyiségben! Továbbá ká­vé, befőttek garmadája, cukor, liszt, cola, márkafélék stb. De minden említett cikkből renge­teg. Nem vitatjuk, hogy ez is kell, hogy ez is profilja a boltnak, de talán . még­is a zöldségféléket kellene első­sorban árusítani, különösen ak­kor, ha szezonja van azoknak. Mert bort, lisztet, cukrot a cse­megeüzletben is talál a vásárló —, hogy csupán a legközelebbi lehetőségeket említsük. De ha zöldséget akar venni, bekanya­rodik a inár jó hírű MEZÖTER- MÉK-szaküzletbe. Mert valljuk be' jó híre van a boltnak (nem csupán ennek az egynek), s ezt kár elrontani, vagy kisebbíteni olyan jelenetekkel, mint az idé­zett öreg bácsi esete. Talán nyá­ron tanácsos lenne nagyobb te­ret engedni a zöldségnek, gyü­mölcsnek, mert az emberek ezért mennek be — dorgál — Jégvédelmi rakéták Mielőtt a gomolyfelhők ziva­targócokká, alakulnának, széles frekvenciasávban elektromágne­ses hullámokat kezdenek sugá­rozni — állapították meg lenin- grádi kutatók. E sugárzás speciá­lis készülékek segítségével kimu­tatható. Ismerve a felhők zivatar előt­ti rádiósugárzásának jellemzőit, előrejelezhető a zivatar, vagy a jégeső képződésének lefolyása is. Bebizonyított tény, hogy korsze­rű rádiólokációs eszközökkel már ma is nagy pontossággal megha­tározható a zivatargócok elhe­lyezkedése és szerkezete. Ez töb­bek között a tengeri és a légi­közlekedés biztonságának fokozá­sa szempontjából nagy jelentő­ségű. Szovjet tudósok ezenkívül zi­vatarveszélyes felhők felderíté­sét, és aktív kémiai anyagokkal való eloszlatását szolgáló mód­szereken is dolgoznak. Ennek alapján a Szovjetunióban szer­veztek először — rakéták segít­ségével — nagy területeknek jég­eső ellen védelmet nyújtó elhá­rító rendszereket. A szovjet ta­pasztalatokat Bulgáriában már évek óta hasznosítják, s jelenleg áll szervezés alatt a 11 állomás­ból kialakítandó magyar jégel­hárító szolgálat. A rendszer né­hány állomása már elkészült, működtetni azonban csak az egész hálózat kiépülése után kezdik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom