Petőfi Népe, 1975. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-09 / 211. szám

1975. szeptember 9. • PETŐFI NÉPE 9 5 NEGYEDIKESEKNEK A felvételi vizsgák tapasztalatai Benépesülnek a felsőoktatási intézmények, 14 ezer új elsőéves nappali tagozatos hallgató kezdi meg tanulmányait az egyetemeken és főiskolákon. Kívánjuk, hogy sikerrel állják meg helyüket, gyarapítsák tudásukat mind a maguk, mind a társadalom javára. De most mégsem hozzájuk akarok szólni, hanem a mos­tani negyedikes középiskolásokhoz és szüleik­hez, mert az idei felvételi vizsgák tapasztala­tai is azt bizonyítják, hogy sajnos, sok helyen érettségizett diák nem került be felsőoktatási intézménybe, akinek pedig ott volna a helye. VÁLTOZATLANUL igaz az a megállapítás, hogy a felsőoktatá­si intézményekbe nem mindig a legjobbak, a legrátermettebbek kerülnek be. A panaszkodó, az elkeseredett szülők ilyenkor igazságtalanságról, protekcióról, felvételi vizsgarendszer helyte­lenségéről beszélnek. Igazuk alá­támasztására példákat is sorol­nak, hogy gyermekük osztály­társát, aki nem is volt olyan szorgalmas — sőt, kétségbevon­ják annak képességeit is —, fel­vették. Évente kb. 50—60 ezer diák érettségizik. Vannak, akik nem akarnak továbbtanulni, viszont nem kevés azoknak a száma, akik a korábbi években érettsé­giztek és újból próbálkoznak. Így megközelítőleg az érettségi­zettek számával lehet számolni, viszont a felvehetők száma évek óta a 14 ezer körül mozog, vagy­is csak minden negyedik pályá­zó tanulhat tovább, a népgazda­sági igény többre nem ad lehe­tőséget. Hol van a baj? Kezdjük a szülői házzal. Tudjuk és termé­szetes, hogy él a szülőkben egy vágy, egy elképzelés gyermekük életpályájával kapcsolatban. Ez az elképzelés nem mindig esik egybe gyermekük képességeivel. Sok szülő nem tudja — sok eset­ben nem is tudhatja —. hogy óhajuk irreális, hogy gyermekük a választott pályára nem alkal­mas, hogy tudása és képességei nem elégségesek ahhoz, hogy sí­Kopj ások Erről a filmről már mindent elmondtak a kritikusok. Elma­rasztalták a rendezőt, Palásthy Györgyöt,' aki maga irta a forga­tókönyvet is Berkesi András és Kátdöts György azonos cimű' re­gényéből. Nem illették sok jó szó­val a népes szereplőgárdát sem. Támadták a szegényes kiállítást, az emberábrázolás realitásának hiányát, az ötlettelenséget és a se- kélyes tartalmat. És nem alapta­lanul. A „Kopjások” filmváltoza­ta a regénynél szegényesebb, el­sősorban azért, mert míg a pró­zai mű célja és tartalma meg­felel könyvbeli műfajának, a filmről ugyanez nem mondható el. A pergő filmszalagra fényképe­zett elbeszélések mindig veszíte­nek eredeti tartalmukból. A szo­rosan vett cselekmény megeleve­nítesz óhatatlanul egyszerűsítést igényel, a kamera nem alkalmas az írói monológok, egyéni mon­danivalók leképezésére, csupán mozgó, illetve látható jelensége­ket tolmácsolhat. A saját műfaji törvényszerűségnek megfelelően kerrel felvételizzen a kiszemelt felsőoktatási intézményben. , Ép­pen ezért az iskolának, a társa­dalomnak nagyon tapintatos, de határozott felvilágosító munkát kell végezni. Kevesebb csalódott, csellengő 18 évessel találkoznánk nap mint nap, ha elfogadnák azokat a jótanácsokat, amelyeket az iskola, a felsőoktatási intéz­mények adnak. Diákjaink nagyon jól ismerik azokat a felvételi pontszámokat, amelyekkel be lehet kerülni az egyes felsőoktatási intézmények­be. Ismerik a vizsgatárgyakat, tudják, hogy a középiskolából megközelítőleg hány pontot kell vinni ahhoz, hogv sikerrel pá­lyázzanak. Tudják azt is, hogy egy-egy egyelem, főiskola egyes szakára hány pályázót vesznek fel. Mégis amikor kitöltik a je­lentkezési lapot, már akkor vi-, lágos, hogy alig van esélyük. AZ IDÉN az orvosegyetemek­re minimálisan 19 pont kellett a felvételhez. Ha a középiskolából 8 pontot visz a pályázó, akkor felvétele még a felvételi vizs­gán nyújtott maximális 5-ös osz­tályzatok esetében sem lehetsé­ges. A tudományegyetemek egyes szakpárosítására a (vitt) maxi­mális 10 ponthoz is szinte min­den felvételi osztályzatnak ötös­nek kell lenni. Ugyanez mond­ható el a jogtudományi egyete­mekről is. Mindehhez azt is hoz­zá kell venni, hogy a felvételi v:zsgán — csak a legjobbak a kivételek —, 1—2 ponttal keve­sebbet szereznek a vizsgázók, mint ahányat magukkal visznek a középiskolából. Egészen más a helyzet a mű­szaki egyetemeken és főiskolá­kon. A rádió, a televízió és az újságok is közzétették, hogy például a Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómérnöki Karára még annyian sem jelentkeztek, mint ahányat felvehetnek. A villamosmérnöki kar és az épí­tészeti kar kivételével — ahová 17 pont körül lehetett bejutni —, 10 és 15 pont között is már fel­vették a jelentkezőt. TAGJA VOLTAM a Budapes­ti Műszaki Egyetem Gépészmér­nöki Kar felvételi bizottságá­nak, ahol 13,5 ponttal már fel­vettünk pályázókat. Azok a diá­kok, akik a középiskolában csak jó-közepes tanulók voltak, de vaíamelyilc műszaki felsőoktatá­si intézményt választották, be­jutottak. a náluknál szorgalma­sabb. jobb képességű, de humán jellegű felsőoktatási intézmény­be jelentkezők viszont nem. Mi az oka, hogy diákjaink többsége mégsem a műszaki pá­lyák felé orientálódik? Kétség­telen tény, hogy félnek a ma­tematika-fizika felvételi vizsgá­tól.. Pedig a közepesre megírt matematika-fizika dolgozat már nagyobb esélyt jelent, mint egy 4-es 5-ös magyar-történelem dol­gozat a jogi karon. Sokan nem veszik számításba, hogy például I II MJI (ÍYZI I nagy nyelvcsaládok azonban a film olyan mélysége­ket tárhat jel, amelyek pótolják, illetve helyettesítik mondjuk az általános társadalomrajzot, az al­kotói hitvallást, vagy lélekábrá- zolást. A mű főszereplője Rajnay Ákos a regényben és a filmben egyaránt a Horthy-rendszer leg­sötétebb titkos szervezetének, a Kopjás mozgalomnak fáradhatat­lan harcosa. Egyéniségét szinte csak negatív jelzőkkel lehet le­írni.' Szereplőtársaival egyetem­ben gátlástalan, aljas, becstelen — következetessége csupán egyet­len területen, a kommunizmus elleni harcban mutatkozik meg. A könyv lapjain ezek az írói önkénnyel összehordott jellemvo­nások kevéssé zavarónk. A for­dulatos, bűnügyi elemekkel át­szőtt történetek olvasói inkább az izgalom, mintsem a szereplők jel­lemvonásainak belső logikájára összpontosítanak. a bölcsészkar magyar-történelem szakára csak 10, a jogi karokra 250, az orvosi karokra kb. 100, a műszaki egyetemekre és főis­kolákra pedig több mint 5000 pályázót vesznek fel. MI TEHÁT a mi feladatunk? Hatékonyabb felvilágosító mun­kát kell végeznünk. Az üzemek vezetői is keressék fel a közép­iskolákat szakembereik pótlására, ajánljanak társadalmi tanulmá­nyi ösztöndíjai. A pályaválasztá­si intézetek terjesszék ki mun­kájukat a középiskolákra is. Kapjanak a középiskolák időben az Oktatásügyi Minisztériumtól olyan információs anyagot, amelynek alapján konkrét té­nyekkel és számokkal lehessen meggyőzni a diákokat a helyes pályaválasztásról. A középisko­lák tanárai és osztályfőnökei — akik a legtöbbet tehetik diákja­ik érdekében —, már az első osztálytól kezdve irányítsák ta­nítványaik pályaválasztását. Néhány hónap múlva dönteni- ök kell a negyedikes diákoknak. Azt tanácsolom nekik, hogy a realitásokból induljanak ki. Fo­gadják el a műszaki és agrár- egyetemek és főiskolák illetéke­seinek tanácsát, a felvételi elő­készítő tanfolyamokon vegyenek részt. Sok minden pótolható az előttük álió tanévben matemati­kából és fizikából. AZT SZERETNÉNK, hogy va­lóban a legrátermettebbek ke­rüljenek be a. felsőoktatási in­tézményekbe, hogy Bács-Kiskun megyében mihamarabb megszűn­jön az égető műszaki szakember- hiány. hogy 1976 augusztusában több boldogságtól sugárzó szülő­vel és diákkal találkozhassunk. Gyöngyösi János a GAMF tanulmányi osztályvezetője A filmben azonban alakot öl-, tenek Rajnay Ákos úr és „dicső” társai; Titusz, Kaposy, Perédy és a többnyire csinos nők. A ren­dezőnek így választani kellett, cselekményes krimit, vagy annál mélyebb és igényesebb megfo- galmazásní művet kíván forgat­ni. Ezenkívül el keílét.t i-plná döntenie, kihez kíván szólni? Az ifjúság számára akarja-e bemu­tatni kalandos formában az utóbbi fél évszázad magyar re­akcióját, avagy a felnőttek szá­mára készít fordulatos bűnügyi filmet, sok sex, hulla és á többi szokványos kellék kíséretében. A film alkotói e dilemmát, nem oldották meg. Müvük az ifjúság számára sem ajánlható olyan nyugodt lelkisineretlel, mint a szocialista országok több hasonló céllal készült, de a Kópiásoknál sikeresebb alkotása — és a fel­nőtteket sem vonzzák a mozi­vásznon kibontakozó események: az .elnagyolt társadalmi küzdel­mek és a sematikus alakok. A főszerepeket Bálint András. Kálmán György, Moor Marianne, Bánsági Ildikó és Oszt er Sándor játssza, operatőr Forgács Olló. P. M. IffiÉÚ legfrissebb felmérések ada- lÉKifZerint az emberiség jelenleg mW- nyelven beszél. Akinek gya- |É;'ez a pontós szám,, mondhat- fjjgfeftt is, hogy csaknem 3000 a íi&ég nyelveinek száma. Sokszor ;Émon nehéz eldönteni, hogy két •«JÍRr külön nyélv-e vagy csak hyel v j árás nak tekinthető. Az amerikai indiánok kb. 800 nyel­ven beszélnek. Nehéz lenne utá­naszámolni. De így vagyunk az afrikai négerekkel is (500 nyelv). Sokszor nehéz eldönteni az egyes nyelvek hovatartozását. Pl. az eszkimók nyelvét is nehéz vala­melyik nyelvcsaládba sorolni. Szóba jött az altáji nyelvcsalád, mások szerint a paleoszibériai nyelvek közé tartozik, mint a ma már kihalófélben levő jukagir és a ma is élő ázsiai csukcs nyelv, S elyek szavaival finnugor ere- 3 szavaink is egyezést mu­tálnák. $®ikar beszélhetünk tehát rtyfeivcsaládokról ? Ha kimutat­ható, hogy a rokon nyelvű né­pek valamikor együtt éltek, vagy nagyon szoros kölcsönhatás volt közöttük, és csak később szakad­tak el egymástól, de a közös nyelvet továbbvitték, és termé­szetesen fejlesztették is. Minél régebben váltak szét a nyelvcsa­lád tagjai, annál nagyobb közöt­tük a különbség. Amelyek később Váltak el, könnyen fölismerhető- én hasonlítanak egymáshoz. Minket elsősorban az európai nyelvek érdekelnek, mivel a mi Üfjfelvtink is európai nyelv. Jöve- ^étiVázavaink jelentős része is ezékéői a nveivekből származik. Az európai nyelvek nagyon nagy föfbsége az indoeurópai nyelv- ftsáíádba tartozik. Az elnevezés Összefoglaló- indo-feurópai. Tag­ját Európában a germán, új-la­tin vagy román, szláv és balti nyelvek, de ide soroljuk a görög, albán, örmény és a kelta nyelvek maradványait Franciaországban és Angliában. Ázsiai tagjai az iráni és nz indiai nyelvek. Ez a hj?ielvcsalád szinte az egész vi­lágot behálózza. Az angol és spa­’Jp.­m nyol nyelv szinte az egesz vi­lágon ismert. Az orosz és az in- doiráni nyelveket is nagyon só­ban beszélik. Európában élnek kaukázusi népek is (a grúzok). A Franciaország és Spanyolor­szág határán élő baszkok nyel­vét egy nyelvcsaládba se lehet sorolni, de annyit megállapítanak róla, hogy nagyon régi nyelv. Meg kell említeni, az altáji nyelvcsaládot is. mivel a török nyelvekkel szoros kapcsolataink voltak. Régebben a mi nyelvcsa­ládunkat összevonták az altáji- val, így uráli-altáji nyelvekről beszéltek. Ma már külön tárgyal­ják őket. Altáji nyelvek a tö­rök-tatár, a mongol és a mand- zsu-tunguz. Nagyon elterjedt nyelvcsaládok a kínai-tibeti, az indonéz, a sé- mi-hámi, az ausztráliai és pápua, az afrikai néger és a már előző cikkünkben említett japán nyelv. A nyelvrokonság kutatásában a felötlő egyezéseket nem lehet figyelembe venni. Vannak vélet­len egyezések is. A fiú és év sző megvan a románban is (fiú, ev), a ház és a föld németül Haus és Feld, a toszkánaj olaszban hasa, a mordvin mon, ton. son (én, te, 6) írásban pontosan egyezik a franciával (enyém, tied, övé), a lapp mo-kum. to'kum, so-kum, egyezik a latin me-cum, te-cum, se-cum (velem, veled, magával) szavakkal. De ezek alapján naiv- ság lenne még csak feltételezni is. hogy a magyar nyelv a ro­mánnal, némettel és olasszal, a mordvin a franciával, a lapp pe­dig a latinnal egy nyelvcsaládba tartozik. Ilyen felötlő véletlen egyezéseket bármelyik két nyelv­ben találhatunk. A finnugor nyelvrokonság tárgyalásakor majd kitűnik, hogy csak elfo­gadható bizonyítékok alapján be­szélhetünk nyelvrokonságról. (A középiskolák számára ké­szült Földrajzi Atlasz egyébként a 15. és 60. oldalon színes tér­képvázlatokkal nagyon szemléle­tesen mutatja be a világ nyelv­családjait. Kiss István v HÍREK A BAJAI JÁRÁSBÓL Ijjgy üttműködés az ismeretterjesztésben A minél hatékonyabb együtt- JSj^ftködés érdekében a TIT bajai járási szervezetének vezetőséggé több mfeé'áHápodást^ J<ezdémé- f hyezett. A líISZ jáfási bizott­ságával augusztus 4-én írták alá az éves szerződést. A járá­si , sportfelügyelőséggel kötött szerződés alapján 20 előadást tartanak sportfelügyelőségekben jä: \ tudományos ismeretterjesztő tagjai, kidolgozták a városi-járási íyvtárral közösen tartandó íjdezvények tervét. Egyeztet- ’ az író—olvasó találkozókkal 'á könyvhéti eseményekkel jcsolatos teendőket. A Haza- ... JK" Népfront járási szervezeté­ig» kötött megállapodás leg- ■f^fiosabb pontjai a honismereti '«Söpörtök támogatására, a haza­fias és internacionalista nevelés erősítésére vonatkoznak. Eredményesnek ígérkezik az MHSZ területi szervezetével ki­alakuló együttműködés. Tíz községben rendeznek előadásso­rozatot az új közművelődési évadban. A Vöröskereszt és a TIT járási szervezet 3 évre ál­lapodtak meg a közös teőfíiva- 'tékbarí ‘ kölcsönösen tájékoztat­ják egymást és a TIT előadások térítésénél kedvezményt kap a Vöröskereszt. A Közlekedésbiz­tonsági Tanács helyi vezetőivel a 12 előadásból álló sorozat te­matikáját dolgozták ki. Ezt tíz községben rendezik meg. Elkészültek az oktatási intéz­ményekkel, a polgári védelmi törzsparancsnoksággal történő együttműködés módszereit, for­máit. tartalmát rögzítő szerződé­sek tervezetei is. Az alapos előkészületek isme­retében bizakodva várhatja a bajai járás lakossága az új köz- művelődési évadot, A TIT és előadások szervezésével is fog­lalkozó intézmények, szerveze­tek összefogtak a mutatkozó igények minél színvonalasabb kielégítésére, a felesleges párhu-* zamosságok elkerülésére. H. N. fcsregeMy (7.) Négyet is csörgött a huszonné- gyes telefon, amíg felvette az ügyeletes. — Ml van ott, kérem? Ugye­letet tartunk, vagy alszunk? — kérdezte ingerülten az őrnagy, mert hozzá volt szokva, hogy azonnal felveszik a belső hívást. A vonal túlsó végén levő ügye­letes rendőr bizonyára megis­merte a hangját, mert a követ­kezőt mondta: — őrnagy elvtárs! Éppen most volt itt egy villanyszámlás és jelentette, hogy a Lőwy utca há­romban lakó... Az ügyeletes nem tudta befe­jezni, mert az őrnagy közbevá­gott. — Hozzám is éppen onnan ér­kezett bejelentés telefonon. Ké­rem, menjenek ki és nézzék meg a helyszínt. Sosem lehet tudni. Lehet, hogy az öreg egyszerűen csak elutazott. — Értettem, őrnagy elvtárs! — hallatszott a megkönnyebbült válasz a vonal túlsó végén, s mindketten letették a kagylót. A tanácskozásnak- véget vetettek, hiszen korai lett volna még nyo­mozási módszerekről tárgyalni, amíg semmi bizonyíték nincs, csupán egy holttest és egy haj­szál. Közben egy Zsigulival két rendőr a megadott címre indult. Borongós idő volt, de nem esett az eső, ködöt sem lehetett ész­lelni. A városban szokásos nagy forgalomban kanyarogtak. — Ezekkel az öregekkel van a legtöbb baj. Elfelejtenek min­dent, aztán nekünk kell helyre­tenni a dolgokat. A múltkor is, emlékszel arra* az öregasszony­ra? Elkezdett rikácsolni, hogy eltűnt az arany nyaklánca. Fel­hajtottuk az egész házat, mire kiderült, hogy az unokájának ad­ta érettségi ajándékba. Csak el­felejtette — dohogott a főtörzs­őrmester, de a gépkocsit vezető őrmester nem vette a lapot. — Édesapám! Ha közben nem halsz meg, te megöregszel. S ahogy így elnézlek, nem jósolok nagy jövőt a memóriádnak — s mindketten jóízűt nevettek. De már meg is érkeztek a Lő­wy utca három elé. Az öreg Lánczos Arnold lakása valóban le volt zárva, kulcs belül sem volt. Először érdeklődtek a hir­telen összefutott lakóktól, hogy- vajon nem utazott-e el az öreg? Mindannyian azt mondták, hogy nem szokott sehová sem menni, vagy ha négy-öt évenként- mégis, akkor a szomszédjára bízza a lakást, hogy öntözze a virágo­kat, etesse a papagájt, s pénzt is ad, ha időközben valamilyen számla esedékes. De most egyi­ket sem tette. — Hát akkor, nézzük meg! — javasolta a főtörzs és először u függöny fölött próbált benézni, de a konyhát látta csupán, ahol semmi gyanúsat nem észlelt. Né­zegette a zárat. Azt így is meg lehetett állapítani, hogy csak az egyiket zárták be. A másikat, a kilincs fölött felszerelt biztonsá­gi zárat nem fordították el, te­hát viszonylag könnyű dolguk lesz a kinyitásnál. Egyikük olt maradt, az őrmester pedig visz- szament az öreg Samuért! Dolgozott ugyanis a rendőrség állományában egy Andai Simon nevű, hallatlanul ügyes ember. Régen túl volt már a nyugdíjkor­határon, de a rendőrség a vilá­gért sem akarta elengedni, s szerencsére ez találkozott az öreg szándékával, mert ő halla­ni sem akart a nyugdíjról. Igaz, hogy Simonnak hívták, de min­denki Samu bácsinak szólította. Nem volt az a zái. amit rövid idő alatt ki ne nyitott volna a hajdani órásmester és műsze­rész. Híre, ügyessége, abszolút megbízhatósága országosan is­mert volt a belügyi szerveknél. Nem egyszer előfordult. hogy Samu bácsi háza elölt este ti­zenegykor megállt az URH-ko­csi, s már vitték is valahová, sürgős munkára. — Samu bácsi, rá kellene le­helni egy ajtózárra! —1 tájékoz­tatta az őrmester, amikor (beért a rendőrségre. — Kérj el a főnöktől, gyerme­kem! — hangzott a válasz és az öreg föl sem' nézett a munkájá­ból: egy rádiót javított és a szer­kezeti visított, nyávogott, verlyo- gott a keze alat. Mindenkit le­gezett Samu bácsi, még az örna- _ gyokat, alezredeseket is, Ezért senki nem neheztelt rá, sőt az újonnan bekerült vagy máshon­nan ideirányított rendőrök alig várták, hogy az öreg tegezze őket. — De éppen a főnök mondta, hogy nyissuk ki az ajtót! — Hát akkor nyissátok ki. Ne­kem nem mondta. Esetleg hozzá­tok be az ajtót és itt kinyitom, mert a Gyurka kijelentette, hogy addig nem mozdulhatok a he­lyemről, amíg ezt meg nem csi­nálom. A „Gyurka” az ezredes volt, a kapitányság vezetője. Az öreg felnézett, s látta a kétségbeesett Őrmestert. s— Na. várjál fiam, majd be­szélek vele. — Gyurikám! — szólt be Samu bácsi a kagylóba — itt válami ajtót kellene sürgősen kinyitni — mondta és az. őrmesterhez for­dulva megkérdezte, hogy hol az .az ajtó. '•'ú— a Lőwy Sándor utcában. USfgy .mennyi időre? Hát az. oda- fljjKZn utat számítva, tíz perc. Jó,, ídfiílben — s tetette a kagylót. Izét megtörölte egy rongyba, (•bébe kotort, s indulhattak is. irány pere múlva az ajtó sar- tarull a rendőrök előtt. Ott- |yta a fötörzsnek a kulcsot, s az autó visszavitte az. öreget a kapitányságra. A fötör/.s elküld­te,'a kívánesiikodókat, bement a lakásba, de nem volt türelme megválni, amíg kollégája vissza­tett. Bezárta belülről az ajtót és körülnézett. teöba-konyhas lakás volt, s parányi fürdőszoba, zuha­nó tálcával. A szobában meg- ilta az öreget. Feküdt a heve- g a szabályosan megvetett ágy- Nyakán egy női harisnya, jtt volt. Nem kellett orvos­értőnek lenni ahhoz, hogy ^állapítsa: megfojtották. Az erre utaló nyomok egyértelműen látszottak az áldozat nyakán. A főtörzs nem volt meglepődve, hi­szen számított erre is, noha fel­tételezései között nem ez szere­pelt az első helyen. Fölhajtotta a puha paplant, s nézte a pizsa­mába öltözött öregembert. Kezei szorosan összekulcsolva a mellén nyugodtak. Mire az őrmester visszatért, tulajdonképpen végzett is, de azért megmutatta a társának is a halottat. — Az. idén nagyon rossz lesz it bűnözési statisztikánk —szö­gezte le az őrmester, miközben bezárták az ajtót, s igyekeztek az életvédelmisekhez. Mert a to­vábbiak rájuk tartoztak. Benke őrnagy meglepődött azon, hogy a bejelentés ilyén „eredménnyel” járt. Azonnal be is vetette legjobb embereit, hogy vizsgálják át tüzetesen a lakást, kérdezzék ki a szomszédokat, az áldozatot pedig vitessék ki a rendőrségi boncolóorvoshoz. A szomszédok nem sokat tud­tak mondani. Tulajdonképpen azt ismételgették, amit a bejelentés is tartalmazott. Nem láttak ott senki, de nem is szokott az öreg­hez jönni senki. Három-négy évenkén jött el a lánya Debre­cenből, de most azt sem látták. Közben a holttest „külszíni” vizs­gálatánál feltűnt, hogy az öreg ujjúról hiányzik egy gyűrű, amelynek jól látszott a nyoma. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom